Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-27 / 73. szám

Csütörtök, 1958. március Z7. 3 SOMOGYI NÉPLAP RÉGI GYEREKKORI EM­LÉKE marad és sokszor jut őszébe ma is az öt pengő. Eny- ■nyit hozott haza az anyja he­tenként a dohánygyárból. Mindjárt meg is mutatja a be­tegágya fölött függő fényké­pen a szolidan öltözött mun­kásasszonyt a férjével és öt csemetéjével sorba, akálk közül ő, Mészáros Károly az egyik, aki most életben is itt van a szobában. Csakhogy gyermek­arcán a gyermekvon ásókat ré­gen átptagálta már az idő ecsetje. . , A lakáshivatalban kerestem őt, mint ahogyan naponként keresik mások. Persze nem azért, hogy «-rádöntsem az író­asztalt«, vagy hogy nem _ ép­pen kedélyes hangon kilátásba helyezzem — ha nem tesz ele­get annak, amit kérek: «-fejé­hez vágom az írógépet« ... Va­laki azt tanácsolta, keressek más, alkalmasabb riportalanyt, mert egy lakáshivatalnok kö­rül, aki tetejében még hivatal- vezető is, annyi naponként a bonyodalom, hogy ajjaj, jobb, ha tisztes távolban marad az ember. — Éppen ezért — mondtam. Nincsenek kéte­lyeim affelől, hogy egy mun­kás gyerekből lett hivatalnok ne merne a nyilvánosság sze­mébe nézni, amikor ez a nyil­vánosság elsősorban azokat je­lenti számára, akiknek bizal­mából ezt a hivatalt viseli. Azon persze nem vitatkozunk, sem vele, sem másokkal, hogy nehéz ma lakáshoz jutni Bu­dapesten, Kaposváron, Amsz­terdam régi utcáin épp úgy, mint New York felhőkarcolói­nak árnyékában. De ehhez semmi 'köze egy lakásihivatai- nak, amely csupán igazgatási és nem lakásépítő szerv. És ha egy lákáshivataJnak em­berségét akarjuk vizsgálat alá venni, akkor ebből kell kiin­dulni. Megtesz-e mindent a meglévő lakásalap igazságos elosztásáért? Lelkiismerete­sen ...? — no, de nem folyta­tom a kategorizálást. MEGKÉREM a verejtékező homloké Mészárost, pihenjen, mert a mallhártyagyúlladás nem gyerekjáték. Pihenjen legalább addig, amíg egyik előadója kit ide vár, megérke­zik, mert most sem szünetel a munka. Aztán ha akarja, egé­szítse ki . szavaival, amit mint emberről és mint hivatalnok­ról már eddig is tudok ... Dolgozni lehet így is, meg úgy is, még 'akkor is lehet, ha a cél azonos. Vajon melyik em­ber mit tett volna, ha mond­juk ő a szerencsés hivatalnok, akihez az egyik délutánon há­rom kicsi gyerekével beállít egy lakásszükében lévő asz- szony és mikor tudtára adják, legalább azt az egy-két napot várja ki, míg ügyét kivizsgál­ják «-meleg szavak kíséreté­ben« a lakáshivatalnok aszta­Eszter kényszeredetten ment a szenteltvíz tartóhoz, keresztet vetett lassan, arra gondolva, hátha csak rossz álom az egész. Amolda nő­vér elneveti magát — noha azt mondja róla, hogy senki sem látta még nevetni —, szépen a helyére küldi, leg­feljebb kihívja felelni a táb­lához. Beír egy szekuhdat, ha nehéz lesz a példa. De a tisztelendő nővér nem neve­tett. Nem is figyelt az in­kább maradni, mint távozni készülőre. A következő percben Esz­ter már a tömjén illa­tú folyosón állt. Kezét még a ragyogóra tisztított kilin­csen nyugtatta, amikor a fo­lyosó végén meglátta köze­ledni az óriás termetű Ado- ráta nővért, az igazgatónőt. Mint egy megriasztott egér­ke, aki életét menti, úgy surrant be a... — ej no, a kápolna helyett a legközelebb kínálkozó mentsvárba, ahol magasfokú önfegyelmezés folytán csak a tízperces szü­netekben volt nagy a for­galom. Öra alatt kíkérezked- nl a test bűnös fegyelmet- lenségének számított. Megmosta a kezét, kis ideig elmerülten nézte a hő sugárban ömlő vizet, aztán kikémlelt a folyosóra. Nem látott teremtett lelket sem. A zeneteremből Beáta néni hangja szűrődött ki, valamit előre énekelt kislányos hangján. Hallgatta egy da­rabig, aztán lábujjhegyen futott az 1/b. ajtajáig. Meg­Az a kiskapu 0 0 0 Rövidfilmeket igényelhetnek a társadalmi szervek Iára teszi pólyába csavart gyerekét. Aztán elköszön. Én csak azt írom ide, hogy miit tett Mészáros: felvette a kagy­lót és a megszokott halk, meg­nyerő hangján kérte a gyer­mekotthont, helyezzék bizton­ságba a csecsemőt. Erre azon­ban szerencsére nem került sor. Aztán néhány nap múlva kiutalták a lakást. És meggyő­ződhetett róla a szóbanforgó anya, hogy ezt a kiutalást sem előbb sem utóbb nem tették, mint ahogy egyébként az em­berséges kivizsgálás után tet­ték volna — jelenet nélkül ÉRDEKES KÖZÖNSÉGE van a lakáshivatalnak. Más, mint a boltoké, vagy a színhá­zé. Talán leginkább a kocs­máét közelíti meg, legalábbis szertelen gátlástalanságában. Itt mintha nem ismernék az ügyfelek a megértést, hogy van a világon türelem. Itt el­felejtenek józan ítélőképessé­get, belátást, mértéket és lehe­tőségeket Egyetlen istenük van: a követelés. Ök követel­nek. És hát hogyne borulná­nak ki, amikor szerintük minden menne rendjén, csak hát ide állítot­tak egy-két undok hivatalno­kot, akinek az a feladata, hogy kerékkötője legyen minden megoldásnak. Amikor ezeket a sorokat írom, még hallom Mé­száros Károly szavait: — Én tudom, hogy nem szá­mokkal, hanem emberekkel találkozom nap mint nap. És nem lehet csak rideg tollvonás­sal döntenem. És talán innen van az, hogy nemegyszer ma- magam hívom fel az állampol­gárt jogaira. Amiről ő megfe­gáról megfeledkezőt, aki úgy gondolta, hogy akkor ér el eredményt, ha a hivatalvezető fejéhez akarja vágni az író­gépet. ‘Lenyelni az alaptalan gyanúsításokat, rágalmakat, nem könnyű dolog. Hivatása magaslatán álljon az, ki ezt teszi, még akkor is, ha mint Mészáros Károly «-alaptermé­szeténél fogva nem ideges«. HOGY NINCSENEK gyanú­sítások, rágalmak? Kérem tes­sék beülni egy panasznapon Mészáros mellé, azzal kezdik, hogy megint itt láttak vagy ott hallottak a hurcolkodásról, ez is költözködik, meg amaz if, mert biztos megveszteget­ték a lakáshivatalt és sutyi- ban mennek a kiutalások ... Mészáros ilyenkor nyugodt marad. Tudja ő, hogy a köl­tözködések magánjogi házak­ból, vagy azokba \ történnek, amelyek sorsáról sem a tanács, sem állami szerv nem dönt­het. Az igénylők általában csak a magúik szemszögéből, elfogultan nézik a lehetősége­ket. A megvesztegetés? Hm? Ott, a zakója ‘belső zsebében magánál hordja kis piros, ke­ménytáblás könyvecskéjét. Párttagsága 1945 óta megsza­kítás nélkül tart. Egyébként is a lakáshivatalnak kötelessége üldözni a korrupciót! Szép, kétszobás lakásban lakik a Berzsenyi utcában. Hat éve kapta. Akkor még nem gon­dolta, hogy valaha ennek a hi­vatalnak az élére kerül. Azóta naponként megismétlik neki: «Könnyen .beszél, neki van«, ö is végigjárta a lakáskere­sők útját az albérlőktől a fő­bérlőkig. Beszélgetésünk folyamán egy pillanatra sem akarta ki­mutatni, hogy a 'hivatalban ta­pasztalt alaptalan és igazság­talan durvaságok kihozzák a sodrából. —- Azért mégsem mindegy — mondja később. Mert egy ilyen viharos nap után nagyon, nagyon ne­héz a kisfiával itthon vonatost játszani. Pedig egy apának néha ezt is kell. De azon sem csodálkoztam volna, ha meg­kér, hogy írjam meg: kicsit több türelmet, sokkal több tisztességet kér a maga és munkatársai számára. És há. ők is követnek ed hibát... ö NEM KÉRTE, én mégis kérem ezt, még akkor is, ha nincs a világnak még egy olyan országa, ahol ez a fog­lalkozás népszerű lenne. És hogy megírtam, annak csupán az a célja, hogy közelebb hoz­zam őt a megismeréshez. Hogy vannak olyan lakáshi vatalno- kok is, akik nemcsak filmek, és paródiáik «jó témái« lőhet­nek. Nem -minden igaz, amit az intrikusok agyréme felkor­bácsol. Ezért tettem, nem pe­dig azért, mert... egyáltalán nem azért... Nekem ugyanis már régóta van lakásom. Szegedi Nándor Minden ország filmgyártá­sában jelentős helyet foglal­nak el a doiiumantáris, szak- oktatási, vagy egyéb célra készített rövidfilmek. Nálunk Magyarországon az elmúlt években lényegesen több ilyen jellegű filmet készítettek, mint azelőtt, de — mint a bu­dapesti Híradó Mozi állan­dó zsúfoltságának példája bizonyítja — mégsem eleget. Másrészt pedig nem volt jó megszervezve a irövidfilmek kihasználása se|m. Igen sok film a lefutási idő után (így hívják, amikor a film forga­lomba kerülése óta bizonyos idő el tellett) raktárakba ke­rült, holott még ki lehetett volna használni, mert tartal­ma aktualitását, mondaniva­lóját nem vesztette el. Ezt megakadályozandó, a Filmfőigazgatóság, a népmű­velési miniszter utasítása alapján a Szakszervezetek Országos Tanácsával együtt­működve segítségére siet a keskenyfilm.es .társadalmi mozihálózat műsorainak ösz- szeállításához. Éspedig úgy, ■hogy a «lefutott filmeket« megyei raktárakban tárolják és nyilvántartják, ahonnan a társadalmi szervek: a TTIT, KISZ, Nőszövetség, stb. elő­adásaihoz fillérekért köl­csönözhetnek különböző té­májú rövidfilmeket. Ezeket a filmeket a MQKÉP egyéb­ként március 31-ig folyama­tosan átadja a szakszervezeti filmtáraknak, ahonnan a köl­csönzést meg lehet kezdeni. Az újonnan készített, tehát le nem futott filmek is ha­sonlóképpen kölcsönözhetők, csak ezeket a megyei közpon­tok kezelik és a kölcsönzési áruk magasabb, mint az előb­bieké. _A jelenleg forgalomba le­vő, tehát kölcsönözhető rö­vidfilmek katalógusát a MO- KÉP április 1-ig elkészíti és valamennyi állami és társa­dalmi filmvetítéssel foglal­kozó szervnek megküldi. Mint a Filmfőigazgatóság illetékes osztályán közölték, a rövidfilmek kölcsönzésének új rendszere azáltal is bővül­ni fog, hogy a magyar film­gyártás érdekes új rövidfil­mekkel növeli a meglévő kölcsönzési alapot. Ettől füg­getlenül mind a lefutott, mind az új rövidfilmek köl­csönzése, és megfelelő időbeni műsorbaállítása csak attól függ, hogy jóval az előadás megtartása előtt — tehát nem egy—két nappal. — igé­nyeljék a megfelelő filmeket. A társadalmi 'kölcsönzés új rendszerének kidolgozása úgy hisszük, igen hasznos lesz, mert figyelembe véve a film vonzó hatását, egy-egy filmelőadással tarkított tudo­mányos, vagy ismeretterjesz­tő előadás sokkal nagyabb ér­deklődésre tarthat számot, mint a száraz felolvasás. K. E, Válasz az olvasó kérdésére Furcsa jelenségre hívta fel i figyelmünket levelében Né- neth István, a kéthelyi tanács elnöke. «Feketézni« igyekez­nek egyesek a házhelyekkel. Két dolgot mutat ez az észre­vétel. Egyrészt: olyanoknak is van juttatott telkük, akiknek nincs rá szükségük, másrészt pedig számos házhely nélküli unber szeretne családi otthont építeni. Hogyan kell eljárni a törvény szabta módon ezekben rz ügyekben? — kérdezi Né­meth elvtárs. A megyei tanács mezőgaz­dasági osztálya földbirtok ren­dező csoportjánál az alábbi fel­világosítást kaptuk: A juttatott házhely csakis a vételár teljes kifizetése és a beépítés után adható el. A két­helyi spekulációt meg kell fé­kezni. A községi tanács kér­dezze meg a házhely-juttatás­ban részesült gazdákat: nyilat­legyen a beépítetlen kozzanak írásban arról, hogy ez év végéig szándékoznak-e építeni, vagy nem. Aki vállal­ja, hogy az idén építtet, az megtarthatja a házhelyét, ha hátralékban van is a meg­váltási előleggel. Akik nem vállalják az építést, vagy har­minc napon belül nem nyilat­koznak szándékukról, azoktól 1958. december 31-e előtt Is visszavonható a házhely, felté­ve, hogy szőlővel és gyümöl­csössel nem telepítették be. A juttatás visszavonásáról a járási földrendező hoz határo­zatot a községi tanács végre­hajtó bizottságának javaslata alapján. Erről az érdekeltek értesítést kapnak, a többi pe­dig az Országos Takarékpénz­tár dolga. Az OTP Somogy megyei fi­ókjánál erről így nyilatkoztak: A községi tanács az állam nevére kebelezett házhelyet ér­tékesítésre nekünk adja. A juttatott házhelyekkel ? ledkezik. Nem szoktam élni az­zal a ledorongoló kifejezéssel, hogy «Maga ezt vagy azt iga­zán tudhatta volna«. Honnan tudná? Neki bizonyára nem jár a Magyar Közlöny, Igen, az igazi hivatalnok tudja, hogy ügyfelének nem­csak kötelességei vannak. Én egy lépéssel tovább mennék Mészáros szavainál, s azt írom, hogy ebből az emberszereteté- ből fakad az, hogy keresi azt a * kis kaput«, mint ő mondja, — a problémák páncélfelüle- tén, amelyen mindig be lehet­ne hatolni, megkeresni a meg­oldás legcélravezetőbb lehető­ségét És ki tudná megszámol­ni, hogy hányszor kereslte meg kis csoportja élén ezt a kaput, akár a helyzet igazsá­gos mérlegelésével, aikár köl­töztetéssel, akár lakások szét­választásával, akár, ha erre a legkisebb mód kínálkozott, 'ki­utalással. Egyet tudok, még egyszer sem telefonált ren­dőrért, hogy megfékezze a ma­varkocsba összekötött haját, benyitott. A gyerelcek fel­néztek a füzetből, csak Ar- nolda néni menüit zordonan a számtani példatárba. Se­hogyan sem akarta észre­venni a visszatértét. A lá­nyok összesúgtak. Elekes Évi pedig tölcsért formálva a tenyeréből, hangtalanul mondta: — kidobatta az ab­lakon a kis verebet. Vihar volt. «Dolit« irat. Eszter tisztelet tudóan lé­pett a katedra széléhez. Ar- nolda nővér kiszámított las­súsággal fordította felé te­kintetét: — Nos ? — Tisztelendő nővér ké­rem. .. — Mit dadog itt! Arra fe­leljen, ami* kérdeztem, arra, amiért kiküldtem. Mit mon­dott a szűzanya? A kislány arca lángbabo- rult és gondolkodás nélkül vágta a kérdésre a feleletet: — Nem mondott semmit, mórt... Arnolda nővér nem enged­te befejezni a mondatot. — Micsoda? Nem mondott, semmit? Azonnal szedje a sátorfáját és ne lássam az órámon többet! Haszontalan! Eszter szemét elfutották a könnyek. Némán szedte ősz- sze a füzeteit, a könyveket, öltötte magára kinőtt kabái- ját, amikor az igazságtalan­ság okozta rossz hangulatba beleberregett az óra végét jelző csengő. — Hála istennek — sóhaj­tott Kocsis Rózsi a hátsó hallhatta, mert keresztvetés nélkül rohant ki az osztály­ból. Fehér-fekete fityulája úszott utána a levegőben. Eszter pedig az ajtófélfának dőlve zokogott. Hiába vigasz­talták. A zután az eset után még nehezebb lett a helyzete. A pirospozsgás ar­cú spirituális úr, a hittanár is űzőbe v'ette egy elmulasz­tott elsőpénteki áldozás miatt. A kedves, fiatal Beáta néni is megharagudott rá, mert azt mondta: — istenem, nekem botfület adott a te­remtő és botkezet. Nehezeb­ben megy az ének is, a zon­gora is. Lassan az egész ta­núin kar ellenszenve felé fordult, s ráragadt az ellen­szenv társnőire is. Kivételt csak egy-kettő képezett. Esz­ter nem bírta tovább. Amikor egy magányos es­tén édesanyja vállára hajtva fejét dlmesélte utóbbi kál­váriáit, összeölelkezve si­ratták el az első szép ál­mot, a falusi tanítónőséget. Tatár Eszter neve mellé pe­dig csakhannar odakerült az osztálynaplóba: kimaradt! A kővetkező év őszén Ta­tár néni beíratta Esztert a kereskedelmi iskolába, amely városi iskola lévén, nem fogadta mostohán az egyetlen Zola regény miatt erkölcstelennek, tanítónői pályára alkalmatlannak bé­lyegzett gyermeket. * * * M iért is! jutott eszembe érmen most. Tatár után a pedagógiai főiskolát is elvégezte, s ha nem is a ta­lárban járó gondviselés jó­voltából, de mégiscsak pe­dagógus lett? Két apróság fedte fel a diákköri emléket a feledés porrétege alól. A könyvtárat látogató közép- iskolások látványa, s újbóli és újbóli találkozásom egy fiatal tanárral és tanítványá­val. Tatár Eszter jutott eszem­be, amikorj valamelyik nap a tizenhat év körüli diák­fiú hóna alatt megláttam Zola Emil: Lourdes című könyvét. Szép, nyílt tekinte­tű fiú volt, s a kezében lévő listáról kérte a kölcsönző­ben a könyveket. Két kötele­ző olvasmányt és egy szaba­don választottat. örültem, amikor azt hallottam, hogy a fiatalok a legbuzgóbb lá­togatói a könyvtárnak, sokat olvasnak és sokfélét. Előfor­dul, hogy egyszer-kétsze r még éretlen fővel, lélekkel nyúlnak egy-egy könyvhöz, de azért nem nehezíti' meg életük hajnalát az emberte­len valláserkölcsi nevetés, mely közvetlenül az iskolák államosításai előtt isi még képmutatással, az . élet, a vi­lág hamis ismeretével mé- telyezte tanulóifjúságunk lel­két. Sötét szellemi inkvizíció alá vetve a nagyobb, a több megismerésre vágyó fiatalo­kat. Diákifjúságunk olvas, s ott áll terveit, vágyait megértő­én mögötte a család, az ís- kb[a, \az egész társadalom. 5? ha. hall Ka $yiiTrc£ná+ lA+in helyi végrehajtó bizottság megállapítja: mennyi árelőle­get fizetett be eddig, aki a ház­helyet kapta, abból levonják a használati idő alatt felgyülem­lett haszonbérleti díjat. Az esetleges túlfizetési összeg sor­sáról az adócsoport dönt. A község javaslatát figyelembe véve új vevőnek adja el a házhelyet az OTP. Megvizs­gálják a venni szándékozók szociális körülményeit, lakás- viszonyait és a leginkább rá­szorultakkal kötik meg az adás-vételi szerződést., Az új vevő lehetőleg készpénzben és azonnal köteles kifizetni a házhely árát. Ha erre nincs meg a módja, akkor két év alatt törleszthet! az ingatlan árát. De ebben az esetben is azonnal ki kell fizetni a vétel­ár húsz százalékát és az egyéb esedékes költségeket. Az adás-vételi szerződés elkészí­nagy «titkokat« túl korán is­merni akarókra. Tatár Eszter irodalom- és történelem-szakost tanárnő jutott eszembe akkor is, ami­kor először megláttam a cukrászda azóta megszokott, szinte kibérelt — sarkában o fiatal tanárt és tanítványát, akinek a kabát hajtókájára tűzött kék szalag arról árul­kodott, hogy a göndör hajú fiatalember érettségire ké­szül. Kihallgattam őket. Kölcsönösen verseket olvas­tak fel egymásnak. A diák tisztelettuidáaiy de őszintén beszélt a tanára irta vers­ről, bírálta, elemezte, s ba­ráti hangon a fiatal tanár a diákéról, aki talán négy év múlva tanártársa lesz, vany ki tudja: költő! M ikor harmadszorra ta­lálkoztam velük, jutott eszembe Tatár Eszter törté­nete negyedszer és míg néz­tem két ismeretlenül is ked­ves ismerősömet, arra gon­doltam, vajon ha kétezer évig élhetnének és szívhatnák magukba a tudást az Amol­da néni-féle pedagógusok, kiket bizonyos emberek még mindig szeretnek az «egye­dül avatott nevelők« glóriá­jával emlegetni, tudnának-e így, ezen a diákot ember­számba vevő baráti hófogón beszélni növendékeikkel? Vagy elküldenék zordul a Petőfi szoborhoz a még ügyetlenül verselő diákot megkérdezni: — írt-e poéta uram ilyen rossz verset ma­ga is tizenhét-úzénnyolc if-j'iOQ hrwAhrtoaJ} ! tésénél tehát az OTP szerepel eladóként. A vételár teljes ki- egyenlítése után kerül sor a telekkönyvezésre. Egyébként a részletfizetési összeget, a fize­tési haladék idejét is az OTP határozza meg. Az itt közölt felvilágosítás­hoz még hozzáfűzzük: ha a családi ház építési akció és a házhely vásárlási igény nem teszi szükségessé, a juttatott házhelyek megvonását mellőz­ni kell. Ha a keresletet nem lehet kielégíteni a tartalék házhelyekből, akkor kerülhet sor a juttatott, de be nem épí­tett telkek megvonására, a fent említett feltételek mel­lett. Félreértések elkerülése vé­gett ide írjuk: ha a juttatott házhely tulajdonosa vállalja, hogy az idén felépíti házát, de szt nem teszi meg ebben az év­ben, akkor csak 1959-ben le­het tőle visszavenni a házhe­lyet. Ha a juttatásban része­sült egyén teljesen kifizette a megváltási árat, de nem épí­tett és az idén sem épít házat — akkor a juttatás megvonása szempontjából úgy tekintendő, mint a hátralékos, tehát kár­talanítás révén, a haszonbér­leti díj felszámolásával vissza lehet venni tőle a telket. * V * v ? Y »»»»ifit Könyvismertetés ELSA TRIOLET: IDEGENEK PÁRIZSBAN (Kossuth) A neves francia írónő e re­gényében művészien ábrázolja a hontalanak életét, az állan­dó gyötrő, a legboldogabb pil­lanatokat is mérgező honvá­gyat.. Szereplői a második vi­lágháború alatt részben a kü­lönböző táborokban, részben az ellenállási mozgalomban kerültek össze. Valamennyien a csodálatra méltó Párizsban élnek, mely olyan kedves a franciákhoz és a külföldi tu­ristákhoz. De a hontalanok számára idegen marad ez a Pá­rizs, az ő szívük, agyuk szülő­földjük után sóvárog, s Párizs nem tudja, nem akarja meg­érteni őket. Sokféle hazátlan bolyong Franciaországban. Egyiket kiutasították hazájá­ból, a másik megszökött, s az­óta sincs egy nyugodt pillana­ta. Az ő nyugtalan, zaklatott életükről szól az a könyv, ame­lyen végigvonul egy nagy, L--I <--------1 J o ..j l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents