Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-25 / 71. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Kedd, 1938. március 35. Jegyzetek a női egyenjogúságról AZ ASSZONYOK GYAK­RAN nem szívesen vállalnak olyan pozíciót, ami nagyobb felelősséget, nagyobb lekötött­séget jelent. Ám ezt egysze­rűen tudomásul venni, elköny­velni mint magától értetődő tényt mégsem lehet. Az ilyen álláspont tulajdonképpen szentesítése annak, hogy a dolgozó nőnek kötelessége — és egyedül csak neki köteles­sége — minden házkörüli mun­ka elvégzése a gyermekneve­léstől a cipőpucolásig. Amíg a »►második műszak« csak asszonyok műszakja lesz, amíg csak beszélünk arról, hogy ezt a második műszakot meg kell könnyítenünk, de arról már sokkal kevesebbet hallunk, hogy annak a lakás­nak a tisztántartására, ame­lyet férj a feleséggel és a csa­lád többi tagjaival közösen használ, miért csak asszonyi munka, miért nem közös? — addig baj lesz az egyenjogú­sággal. * * * ÍME, NÉHÁNY PÉLDA, ho­gyan valósul meg Somogy ane- gyében a nők társadalmi, gaz­dasági és politikai egyenjogú­sága. Az ellenforradalom előtt a 6357 községi tanácstagból 747 volt a nő, most ez az arány 6309-es létszámból 641- re romlott. Csökkent a női ta­nácstagok számaránya járási megyei szinten is. Az ősszel, tartott részleges tanácsválasz­tásokon egyetlen nő tanács-i tagot sem választottak. Pe-i dig nehezen képzelhető el,# hogy sehol sem akadt volna (I legalább egy olyan asszony, (> aki alkalmas és méltó a ta-|1 nácstagi tisztségre »Faluhe-11 lyen nem szeretik az asszo­nyokat«, mondják a megyei«1 tanácson. Nyilván ez a szem-«1 lélet érvényesült, amikor a»1 részleges választ ás okon egyet-11 len nőt sem jelöltek a Haza-I* fias Népfront-bizottságok. <1 Nem jobb a helyzet az állam-»1 igazgatási funkcióiénál sem.«' Míg az ellenforradalom élőt: * a tanácselnökök 7 százaléka* volt nő, addig ma csak 5 szú *' zalék. Hasonló a helyzet a fel-* sőbb tanácsi szerveknél is. Ej* ha a felsőbb szervek sem igye_ *. keznek bevonni a nőket a* vezetésbe, akkor nem csodál-*, kozhatunk azon, hogy falun*, nem szeretik az asszonyokat.*, Ámbár az asszonynép nem is'( dolgjzik olyan rosszul, ha en *, ged.k dolgozni. Balatonföld *, váron, Somogydöröcskén nők , vezetik a falut, méghozzá igen i jól. Mindkét helyen a tanacs- , elnök és a párttitkár is nő. \ Nem a rátermettség hiánya hanem egyfelől a maradiság másfelől a nemtörődömség akadályozza a nőket abban, hogy elfoglalják az őket meg­S zerdán reggel nagy nap­ra virradt a göllei nő­tanács, mely végzett munká­jával már eddig is sok elis­merést, megbecsülést szerzett járás-, sőt megyszerte. Kora reggel óta szokatlanul nagy sürgés-forgás töltötte meg a kultúrház valamennyi helyiségét. Ki kenyeret szel a sietségben, ki pedig a nagy­teremben elhelyezett hosszú asztalok terítékeit vizitálja árgus szemekkel ki tudja már hányadszorra, de azért még mindig akad igazítani való. Nem szabad hiányoznia semminek. Hadd. emlegessék meg a tapasztalatcserével összekötött asszonytalálkozó részvevői a göllei asszonyok vendégszeretetét. Közel száznegyven vendég van most útban a falu felé, a járás legtávolabbi részeiből is. Megelőzve a találkozó asz- szonyvendégeit, már megér­keztek a megyei, járási párt- bizottság képviselői, a Haza­fias Népfront, járási tanács képviselője. Valamennyien férfiak. Tréfálkozva húzódoz­nak a. melegen invitáló szó­ra, mely arra kéri őket, hogy kerüljenek beljebb a napos utcáról inkább a terembe. ’ Mi lesz itt velünk ennyi asszony közölt? — teszi fel a kérdést a járási pártbizoitság egyik munkatársa. — Na hiszen, nem otthon ■vagyunk, nem lesz hibr, még illető helyüket társadalmi, po­litikai és gazdasági életünk­ben. UGYAN KI HISZI EL, hogy a túlnyomórészt nőket foglal­koztató Kaposvári Textilmű­veknél egyetlen vezetésre al­kalmas nő sincsen? A többi vállalatnál sem rózsás a hely­zet. Mindössze három női igaz_ gatónk van Kaposvárott, vi­déken egy sincs. Azelőtt volt egy állami gazdasági igazga­tónőnk, az ellenforradalom után azt is lemondatták. (Az­óta sem törődik vele senki.) Az ellenforradalom ideológiá­ja: nők vissza a főzőkanál­hoz«, még ma is érezteti hatá­sát. Tegyék kezüket a szívükre a férfiak és vallják be, szíve­sen látnak-e asszonyt vezető posztokan. örülnek-e, ha női felettest kapnak? Ugye, hogy van valami hiba? És hogy ez így van, azt példázzák egyik funkcionáriusunknak egy ér­tekezleten elhangzott szavai is: «-Én eddig azt hittem, hogy a mi családunkban valóban teljes egyenjogúság van. Ta­karítok, mindenben segítek a feleségemnek. De csak segítek. Ha azonban futballmérkőzés­re, vagy máshova akarok menni, akkor fogom maga­mat és ebéd után elmegyek, otthagyok mindent. De ugyancsak nagyot néznék, ha ilyesmi jutna az asszony eszé­be, és engem hagyna otthon a leszedetlen asztallal, moso­gatni való edényekkel«. NEM ARRA GONDOLUNK, hogy minden nőből vezetőt avassanak, akár alkalmas ar­ra, akár nem. És ne azért kap­jon valaki társadalmi, gazda­sági, politikai funkciót, mert éppen nőnek született. Nem la minden áron való arány­szám kialakítására töreke­dünk, csupán arra, senkinek se lehessen hátránya abból, hogy a női nemhez tartozik, hogy megkeressék azokat a nőket, akik alkalmasak a ve­zetésre, a közügyek irányítá­sára. Ne szégyellje egy férfi sem, ha otthon együtt dolgo­zik feleségével, ha részt vál­lal a közös élet munkájából. Akkor biztosan megszűnik, a gyakran szivesen hangozta­tott érv: »az asszonyok úgy­sem vállalnak semmit«. Mert akkor fognak vállalni! Ez pe­dig férfinak, nőnek egyaránt érdeke, hiszen minálunk — törvény szerint is — egyenjo­gúságnak kell lennie. CSAK EGY EGÉSZSÉGES SZOBÁT! Éled a kultúra Niklán Az elmúlt években aggasztóan hanyatlott a kulturális élet Niklán. Ezt a helyzetet leginkább az ellenforradalmi események váltották ki a zakiatott idegzetű ifjúság lelki­világából. Az utána következő intrikák, hamis vádak, ha­zugságok még súlyosbították az amúgy is nehéz helyze­tet fí » A kultúra ismét éled. Kővári Ferenc igazgató-tanító pedagógus társaival egyetemben minden erejükkel, tudá­sukkal és szere tetőkkel így eke znek a műveltség útjára ve­zetni az embereket. E nehéz munka nemes gyümölcse már érlelődik. Hosz- szú hallgatás után bemutatkozott a KISZ-szervezet szín­játszó csoportja, melyet Francsics István szervezett meg. Meg kell említenem a március 15-i ünnepséget is, ahol a legifjabb generáció, az óvodásak is közreműködtek. Az ál­talános iskola Berzsenyi Dániel úttörőcsapatával együtt szavalatokat, magyar népdalokat, verbunkosokat és tánco­kat adtak elő Ősz Lajos ének tanár vezényletével. Március 16-án az úttörők színjátszó csoportja nagy si­kerrel adta elő Tersánszky: A harmadik fiú c. 4 felvo- násos színművét. A szereplők nagyon szépen megállfcák a helyüket, mind dicséretet érdeméinek. Különösen Semsei Tibor, Tomisa István, Vitai Irénke és Horváth Klári ját­szott jól. A szülői munkaközö sség és a pedagógusok döntése alapján a bevételt az iskola felszerelésének gyarapítására fordítják. Kővári Ferenc igazgató és pedagógus társainak terve az. hogy a KISZ«szervezet keretén belül megszervezik a niklai népi együttest, mely Berzsenyi népi együttes néven fog működni. A közönbös dermedtség már felengedett Berzsenyi fa­lujában. A kultúra ismét éled. Pedagógusainknak szép és nemes munkájukhoz további sikert kívánunk. Hársházi István, Nikla Zavartan forgatjuk a címet. »Ez a Széchenyi tér, de hol van a 2/b?« — hümmögjük. Nagynehezen rábukkanunk a táblára. Kapu sehol, csak a két ház közti hézag szolgál bejáratul. A keresett épület hátul az udvarban húzódik. A földszintes ház. rozzant-rok­kant, az idők súlyától az alap­ja megroggyant, a tetejét alig bírják tartani a korhadt ge­rendák. A ház »ábrázata« nem a legbizalomgerjesztőbb: olda­la likes-lukas, nagy darabok­ban válik le a Vakolat, a falak több. vizet szívtak már maguk­ba, mint a szivacs. Omladozó- ban van ez a »romépületnek« kikiáltott ház. Négy család lakik tizennégy gyermekkel az egészségtelen lakásokban. Kopogjunk be az egyikbe. Sovány, megviselt ar­cú asszony nyit ajtót. Uszkay Gyulánénak hívják. Alig fé­rünk be a pici szobába, az ágy, gyermekkocsi, asztal, tűzhely, na meg a tíz gyermek minden talpalatnyi helyet elfoglal. A férj, aki önálló lakatos, vala­mi szerkezeten dolgozgat, a reszelő sebesen siklik kezében. A szoba olyan alacsony, hogy kinyújtott kezünkkel épp el­érjük a mennyezetet. — Nézzék, ott vannak a patkánylyukak —■ kezdi Uszkay Gyula. Szinte unottan teregeti ki bánatát, 5 amit ezer embernek, ezer fó­rumon elmondott már ered­ménytelenül. i — Hat éve lakunk itt... nincs ([egy nyugodt éjszakánk a pat- {leányoktól... valamelyik éjjel még a gyerekkocsiba is beug­rott egy... a kicsi héthónapos... képzelje, ha nem vesszük ész­tre, agyonmarja. * Széttépett kabátot mutatnak. A patkány behúzta a lyukba s teljesen szétrágta. Beme­gyünk a másik szobába. Ezt [inem lakják. Az oldala kidőlt- ,1 bedőlt, mocskos, tenyérnyi (l lyukak éktelenkednek rajta.-- Hiába tömködjük be a ré­seket, csak kidurják a téglát is újra előjönnek... egyszer (»aludnának itt, látnák, mint sé- (Itálnak a szobában... némelyik (»akkora, akár egy macska. A következő lakásban se ró- f zsásabb a helyzet. Alacsony, • kövér néni fogad bennünket, f Fején kendő. Szeme gyanakod- * va kémleli a belépőket. Csu­ha Istvánné. Férje a Textil­művekben dolgozik a szivaty- tyúházban. — Beteg ember... a fronton kapott tüdőbajt. Megoperálták. -Tizenegy bordája hiányzik. Én karoltam fel, amikor hazajött, hozzámentem, pedig különb kérőim is voltak. A sírból hoz­am vissza, de mire, hát volt irtelme? Tönkrement újra. Még reumát is kapott ráadásul ebben a lakásban­Mutatja a falat. Nagyon nedves. Mintha zsírba dug nánlc |az ujjúnkat, úgy csú­szik a vizes falba, ömlik szin­te a hideg belőle. Csuháné egy ajtót állított férje fekhelye mögé, hogy megóvja az »em­ber« derekát. — Nem segít ez se. A lélek sír bennem, hogy itt kell lak­nunk — előtörő könnyeit a zsebkendő csücskével fogja fel. — Hiába mondom én, egyél apu, igyál apu, erősödi apu, amikor ez a lakás min­den erejét kiszívja, tönkrete­szi, sirba viszi szegénykémet. Csuháék se lakják az egyik szobát. Nem is lehetne. Omló­félben van a fala, nagy kupa­cokban hever a vakolat a re­pedésekkel átszabdalt padlón. Ez a szoba is tele van pat- kánylyukakkaL Az ablakrá­mák töröttek, üveg egyben sincs, azonban az apró foszlá­nyok arra engednek következ­tetni, hogy nemrég még papi: borította az ablakokat. ’**«***. Félünk idebenn — töri meg a csendet Csuháné — meg szégyelljük is ezt az »istállót«. S ezért a lakhatat­lan Ilikért is fizetnünk kell a ként — Mióta laknak itt? — Három éve... de már nem sokáig bírjuk. Esténként azt szokta mondani a férjem: »gyere, anyukám, elmegyünk egy kis jó levegőt szívni...« Olyan »ókiulái« vannak sze­génykémnek, hogy be tudnék ülni a szeme alá... az álmatlan éjszakák miatt. — Csuha néni nem dolgozik? — Dolgoztam én, lelkeim, amíg bírtam. Kidőltem, meg­betegedtem. Hosszú évekig szakácsnő voltam... Nem sokáig beszél a foglal­kozásáról, újra visszavált a la­kásra. — Nem új házba akarunk mi költözni, nem kell nekünk nagy lakás, csak olyan szobát adjanak, amelyik nem nedves, ahol nincsen penész és doh, nincsenek patkányok, ahol meggyógyulna az én drága férjem. A hátralévő két lakást a Kovács-testvérek lakják. Ahogy belépünk Kovács Gusz­távokhoz, gőz csapja meg ar­cunkat. Főznek, meg a mosás­hoz melegítik a vizet. — Itt kell ebben a piciny szobában csinálni mindent. Itt főzüník, mosunk, itt alszunk, étkezünk, mosdunk... bizony egy kicsit sok — restéllkediík a babaarcú fiatalasszony. A férj az igazak álmát alussza az ágyban. Nappal te­heti. — Éjjel azonban nem lehet Asszony találkozó Göllén,.. pörölés sem — érti el a tré­fát egy göllei menyecske. Tíz óra előtt néhány perc­cel befut az első külön autó­busz. Bemard Jenőné, a nő- tanács elnöknője siet asz- szonytársaival a vendégek üdvözlésére. A vendégek el­fogódottság nélkül tódulnak be a kultúrházba, s mintha már ki tudja milyen régi is­merősök lennének a göllei asszonyokkal, csakhamar kis csoportokba tömörülve be­szélgetésbe mélyednek. Mind­annyian anyák, asszonyok, van miről beszélni. A színpad közelében áll a férfiak »különítménye«. Kedvtelve nézegetik a hul­lámzó sokaságot, s nem apad a tréfálkozó kedv. Harsány nevetést vált ki minden oda­vetett megjegyzés, mely csip­kelődő szándékkal hangzik el. — Csak az a baj, hogy az asszonyok mindig egyszerre beszélnek. — Ezért képesek győzni! A csipkelődő megadja ma­gát. Bizony nagy erő rejlik az asszonyi összefogásban, sok haszna van az asszonyi munkának és nemcsak belül a családban, hanem a társa­dalomban is. Kint az utcán a vendégvá­rók egy csoportja áll. Lesik, mikor tűnik fel az úton a rendes járatú autóbusz, ame­lyen kell még érkeznie né­hány meghívottnak. A teremben közben min­denki elfoglalja a he­lyét. A háziasszonyok gőzöl­gő kancsókban teát hordanak körül. Elitéi a meleg ital, mert a télen kihűlt falakkal nem tud megbirkózni az egy szem kályha, bárhogy is tö­mik fával. Féltizenegykor szétlebben a színpad függönye, elfoglalja helyét az elnökség és meg­kezdődik a tapasztalatcsere. Először Bernard Jenőné ki­váló pedagógusé a szó. A ven­dégek feszült figyelemmel hallgatják beszámolóját a göllei nőtanács munkájáról, — Célunk az volt, hogy megmozgassuk eddigi mun­káink folyamán a göllei asz- szonytársadalmat. Sikerült, a nőszövetség e napon már hat­van aktív tagot számlál. Munkánk azt célozza, hogy szebb legyen az élet. S kik is végezzék ezt a munkát, ha nem az asszonyok, akiknél nem tud senki szerényebben nagy dolgokat véghez vinni, áldozatokat hozni. Szavaira élénk helyeslés a válasz. Bernard, Jenőné ezután a szociális, egészségügyi és kul­turális bizottságok munkájá­ról beszélt. Olyan munkatervi pontokról, melynek végrehaj­tása folyamatos, ugyanakkor aktív munka elé állítja a nő­tanács tagjait. Ilyenek pél­dául az előadások, az önkép­zést célzó összejövetelek, a szabás-varrás tanfolyam, melynek harminc hallgatója van. Tervbe vették és meg is valósítják, hogy kulturális rendezvényeik bevételéből mosógépet vásárolnak, mely­nek kollektív használata a nyári dologidőben különösen nagy segítség lesz a nőta­nács aktív tagjainak. B eszámolójából az világ­uk ki, hogy a göllei nőtanács aktivitása mellett annak köszönheti eddigi eredményeit, hogy munkáját összehangolja a tömegszerve­zetekkel. A soron következő feladatok között előbb a fel­állítandó óvoda, idénynapközi problémáiról, majd arról be­szél: — Szándékunkban áll rendezni egy apák napját, mert igazuk van a férfiak­nak, hogy nekik nem jut az ünneplésből. Bár a terv komoly, derült­ség hullámzik végig a hall­gatóság sorain. A aöllei nőtanács elnöknő­jének beszámolója után — mely rengeteg ötlettel gazda­gította a jelenlévőket, mjnt későbbi hozzászólásaikból ét a kötetlen beszélgetésekbö. kiderült — két órán át tartó tapasztalatcsere kezdődött. A felszólalók elmondták, mii végeztek a nőmozgalomban és mit kívánnak kezdeni az­után a tapasztalatcsere után, fellelkesülve a göllei jó vél dán. Fél kettőre járt az idő, amikor véget ért a jó tapasz- 'Calatokban gazdag találkozó hivatalos része. Most az ebéd következett, ízlésesen tálalt hideg ételek, főtt sonka, to­jás, kolbász, vaj, sajt, szalá-, mi kerültek az asztalokra. A vendéglátás csakúgy elnyerte a vendégek elismerését, mint a göllei nőtanács munkája. Ebéd közben az úttörők kö­szöntötték a találkozó rész­vevőit virággal és rövid kul­túrműsorral. A meghívottak sűrű po­hárköszöntőkkel dicsérték göílei asszonytársaikat, mert a baráti szeretettel terített asztalokról a bor sem hiány­zott. A pezsgőén vidám han­gulatú nőtalálkozó a ké­ső délutáni órákban ért véget, így búcsúztak a vendégel göllei házigazdáiktól: Vi szontlátásra, legközelebb ná­lunk! _ ti ­meglenni... A szekrény mögül —csupa víz ott a fal — előjön­nek a csótányok, meztelen csi­gák, kaparják a falat a pat­kányok. Itt ez az ártatlan gyermek. Két éves. Nem huny­ja le kis szemét egész éjszaka, csak reszket és sír. »Anyuta, én félét a bodalattól« — váltig szt hajtogatja. Állandóan be­tegeskedik szegénykém... tönk­re megy ebben a bűzös odú­ban. A cipők a szekrény tete­jén sorakoznak. így talán ké­sőbb rothadnak el. A szalma­zsákot hetek alatt ezéteszi a penész. Kinézünk az ablakon. »Elraga­dó« a kilátás. A MÉH-telep láda-hegyeiben és abroncs-ra­kásaiban gyönyörködhet a szemlélődő. — Md csináltattuk az abla­kot is. A villanyt szintén mi vezettük be. Múltkor az IKV- hoz folyamodtunk egy kis anyagért, de nem kaptunk. Nézzék azokat a repedéseket a mennyezeten. Nyáron ök- ■ lömnyi darabokban potyogott fejünkre a fal. , A másik Kovácsné a szom­széd lakásban található. Az ő férje József. A két testvér szeptemberig, míg a szerződé­sük le nem járt, a Grillben muzsikált. Május elsejétől a Balaton partra mennek, jön a szezon, elkel a jó tánczene. Csontos arcú, bánatos szemű asszony Kovácsné. Ő a legré­gibb lakó. Nyolc éve kínló­dik ebben a házban. Itt se barátságos a szoba Penész borítja vastagon a fa­lat, még az ablak mellett is, pedig ott állandóan levegőzik. A sarokban az elmaradhatat­lan patkánylyuk. HJába rakta tele üvegcseréppel Kovács­áé, a kellemetlen vendégek csak nem akarnak elmaradni. Az éjjeliszekrényeket, hogy a penésztől megóvják, felrakták a szekrény tetejére. — Nézzék csak meg, teljesen tönkremegy a bútor... Látják az ágyvégét? Hólyagzik fel a lemez, pedig nemrég vettük. Még a szekrényben is elro­had a ruha ettől a nyirkos levegőtől. Az edényeket nem is tartom bent, kint vannak a faházban. — Gyerek? — Kettő. A fiú ötödikes, a lány negyedikes... A fiam egész nap az utcán kódorog, de nem is bánom, legalább nem szívja ezt a döglesztő le­vegőt. Eleget betegeskedik így is. Tavaly télen izületi gyul­ladást kapott... bal fülére gyengébben hall... a lakás az .oka, az orvos is ezt mondta. Míg beszél, kinyitja a másik ablakot is. — Na, figyeljék csak! Kész kolera már az is, hogy a víz­csap közvetlen a vécé mel­lett van... az a büdös le­folyó meg tenyészhelye a pat­kányoknak. .. Hatalmas fazékban pap­rikáskrumpli rotyog a kis kályhán- Megkavarja. S az­tán, mint egy fájdalmas ének vissza-vissza térő ref­rénje csap magasra szívet- markolóan a vágy: — Csak egy szobánk lenne, egészséges szobánk... Nem kell nekünk új házban nagy lakás, megelégednénk mi az­zal a kis lakással, amit ott hagynak azok, akik nagyobbá költöznek... Úgy tudnánk ne­ki örülni. Rég odahagytuk már a dűlő­félben lévő házat romlakásai­val, szerencsétlen lakóival, de a fülünkben egyre ott dobol: csak egy egészséges szobát, csak egy egészéges szobát.. LAJOS GÉZA Előfizetéses lottoszelvenyek A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság két hónapja vezet­te be az előfizetéses lottó-szel­vényeket Az új szelvényfor- ma várakozáson felüli érdek­lődésnek örvend, s eddig a kibocsátott mennyiség kevés­nek is bizonyult. Az igényeik kielégítésére az igazgatóság áp­rilisra 580 000 előfizetéses lot­tó-szelvényt bocsátott forga­lomba. Ezeket már árusítják, e beküldési határidejük április

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents