Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-23 / 70. szám
Vasárnap, 1958. március 23. 3 SOMOGYI NÉPLAP * A SEGESDI PART ÉS A megfelelő szervezeti élettel. Az ifjúsági szövetség szervezeti élete gyenge. Ezért is szervezték át a minap a vezetőséget. A pártszervezet vezetősége a különböző tömegszervezetek és mozgalmak munkájának egybehangolására, összefogására intéző bizottságot alakított. Ez kidolgozta a kulturális és népművelési munka feladatait. Csekkszámlát nyitott, s valamennyi szerv e számlára fizeti be bevételeit. A bizott- így célszerűen fel tudja sag használná az anyagi javakat. A Hazafias Népfront a párt- szervezet ' vezetőségétől nem kap megfelelő támogatást. A párt agrártéziseiről bizonyos Újjászervezése óta nagy utat tett meg a segesdi pártszervezet. Kezdetben személyeskedés, intrika, torzsalkodás, eszmei zűrzavar, befelé fordulás jellemezte a szervezetet. Ebből következett a feladat: biztosítani kellett az ideológiai, szervezeti, cselekvési egységet, és meg kellett szüntetni a befelé fordulást. A falu kommunistái harcot indítottak a tömegekért. A pártvezetőség rendszeresen beszámol a tagságnak a végzett munkáról. Figyelembe veszd a párttagok észrevételeit, színvonalas beszámolók, aktív viták jellemzők a taggyűlésekre. A községi pártszervezet növelte tömegbefolyását egyrészt közvetlenül, másrészt a tömegszervezetek és mozgalmak «*. vezetése révén. i A tanács kidolgozta a köz-1, ségfejlesztési tervet, mely töb-^ bek között magában foglalja* 450 méter járda építését, a ma-1, lom rendfbehozását és az iskola1 ( bővítését. Ma a segesdiek biza-11 lommal fordulnak a tanácshoz,1, mert érzik, hogy a község ve-1, zetői segítenek a különböző1, problémák elintézésében. |, A község vezetői megtanultak magyarul beszélni a nép-# pel. Az év elején hallatszottak# ............. o lyan hangok a faluban, hogy# őrsünk neve "ez. a boritékbó! nem kell adót fizetni. A kom-# papírlap hullott ki, rajta írás: rminiKt-lk i vewtőlr v-ilíorx: J -Torvaj. A 170. sz. Juhász Gyu- munastAlí, a vezetők v.lagosl <a úttörőcsapat vezetőséginek. választ adtak. Es az ered-l* Felkérjük a csapat vezetőségét, mény? Az adófizetéssel jól áll-# h°s.v hívjon össze sürgősen csaJ I natavfilAré «„■ u« — Nálam sokan megfordul-'! nak, ismezem a falu közvéle- ( ményét. Annyit mondhatok,', hogy a falu lakód nem panasz-(( kodnak a tanácsra — mondja.) Pallós János szíjgyártó kisipa- i ros. A pártszerveziet vezetősége segíti a nőtanácsot. A nőtanácsiban 52 hallgatóval szabó-varró taníolyamot indítottak. Széleskörű ismeretterjesztő munkát végeztek. A serdülő karról, a szülő- és gyermek- védelemről, a terhesség megelőzéséről, s más egészségügyi kérdésről előadások voltak. 50, 60, 100 nő is megjelent egy-egy ilyen alkalommal. Több esetben családlátogatást# végeztek az asszonyok. J Az ifjúság körében kezdet-# ben komoly bajok voltak. Nem-'1 régiben aztán sikerült megala-' kita.nl a KISZ-t. Azóta komoly|) munkát végez a szövetség. |i Klubnapokat tartanak, szóra- # kozva nevelik az ifjúságot. Sajnos, a kulturális téren el- J ért sikerek nem párosulnak j mértékig csupán az ezüstkalászos tanfolyamén volt szó, de a helyi kommünikék nem ismertették ezeket súlyuknak megfelelően a lakosság széles rétegeivel. Még ma is kevés a paraszt és női párttagok száma a pártszervezetben. A bajokat tetézi, hogy a helyi gépállomás elzárkózik a falu politikai és kulturális életétől. A falu vezetői, bár kérték a gépállomás vezetőit, hogy tartsanak előadást például a gépesítésről a segesdiek részére, kívánságuk nem talál! megértésre. A kommunisták, érthetően, fájlalják ezt. (Seri) I A PÁRT AGRÁRPOLITIKÁJÁNAK MEGVALÓSÍTÁSA KÖZBEN A falusi osztályviszonyok egyes kérdéseiről ŐRSI VERSENY TORVAJON Január végén levelet kaptam. A csapat vezetőségéhez volt címezve. Meglepődtem, mert a feladó helyén az állt: -Papagáj- őrs. Sietve bontottam fel. Sejtelmem nem csalt, a mi papagájaink írták a levelet. Leánypatgyülést. Hazánk felszabadulásának évfordulójáig, április 4-ig örsi versenyre szeretnénk hívni a -Cinke- és a -Sas- őrs tagjait. Úttörő köszöntéssel: Előre! A papagájok.-' Mondanom sem kell, hogy a esapatgyűlés másnap egyhangúlag elfogadta a versenykihívást. A Sas és a Cinke őrs is csatlakozott a versenyhez. A cinkék mindjárt készítettek is egy táblázatot, melyen rajzszögek jelzik majd a verseny állását. Pontozó bizottságot is választottunk. Hetenként értékeljük az eredményeket, vagy hibákat. Megindult a nemes küzdelem. Eleinte akadozott ugyan egy kicsit, de hát ez természetes is. Sokszor jöttek hozzám a pajtások jótanácsért, felvilágosításért. Általános verseny alakult ki a tanulás és a magaviselet területén. Bevallom, kicsit egyhelyben topogtunk. Tanulás? Fegyelem? Hiszen ez amúgy is követelmény. A sasok ugrottak ki elsőnek. Jelentették az egyik pontozó bizottsági ülésen: szociális gondozásba vettük Kiss mamát. Kiss mama S0 esztendős, magános néniké, egy volt pajtásunk dédma- mája. Hetenként mennek el a A falusi asztályharc jelenlegi helyzetével kapcsolatban, elég széles körben-fellelhetők téves nézetek. Egyesek szerint nincs is osztályba« a falun. Mások pedig szinte követelik, hogy legyen. Ezek az elvtársak, amellett, hogy behunyják szemüket a tények előtt, merőben szubjektivista módon ítélik meg a helyzetet Úgy tekintik, hogy az osztályba« olyan' dolog, ha alkarjuk, ha csináljuk, akkor van, há ríem akarjuk, akkor pedig nincs. Abból a tényből, hogy á párt- és állami szerveink helyenként nem jól vezetik az osztályharcot, azt a következtetést vonják le, hogy osztály- hairc jelenleg nincs. j Többen tévednek abban is, f hogy csak az adminisztratív ^eszközöket tartják az osztályig harc eszközeinek. A párt, helyeden — fellépett azokkal a törli zításokkal szemben, melyek # helyenként az adminisztratív (i módszerek túlhajtásában, vagy (•helytelen ,alkalmazásában jelentkeztek. Emiatt sokan el- mamihoz, fát vágnak, kitakari- vesztették -tisztánlátásukat tanak, rendbeteszik az udvart. \ „kv™, ,, -./„JAtW-n « av nsz- Ezzel a cselekedettel nagyot nőtt#0»*3«1 a kemesDen S az ŐSZ talyhai-c tagadásának revizionista nézetét |láfiják igazolni a túlkapások megszüntetésében. J Nagyon megnehezíti sok elvtársunk tájékozódását és Téved, aki azt hiszi, hogy a f helves állásfoglalását az is, cinkék lemaradtak. Elvállalták a#hogy főleg 1956 ^ felében a csapatotthon es a kultúrterem# . . . 7 . . , , ,, állandó tisztántartását. A tépett i röVlziornstíi hataSOK jegyében mozivászon helyett a falra fes-> megannyi kulákot — tehát hAcM'Liiu01?46*' ílv»ilai; J nem középparasztot — »mente- tak a hősi emlékmű parkosítását# , , ,,, , ,., .. is. t sítettek« a kulákság alól. Nem Be kell vallani az eredmények J egy helyen 50—100 holdas 5cu- mellett a hibákat is. Akadtak, Iákokat is középparaszttá miakadnak azok is. De azért van" az őrs családi közössége, hogy f nosiierteus. le is küzdjük azokat, a tanulás-# Zavar tapasztalható a falusi sai voltak leginkább bajok. # lumpen proletariátushoz való A sasok vették fel először ez# viszonyunk megértése (körül is. ellen a harcot. A gyengébbeket# Igen sokan agrárproleí árnak, jól tanuló örsi tagok vették párt-#vagy szegényparasztnak tart- fogásba. A sasok példája raga-#ják azokat az iszákos, dolog‘ kerülő lumpen elemeket, alkiJk miként az ellenforradalom 1 időszaka megdöbbentően iga- 1 zolta — nem a munkásosztály 'támaszai, hanem a burzsoázia szövetségesei. A lumpenek nem egyszer egy liter borért bottal vagy késsel támadtak a sasok tekintélye, s a versenyben az élre törtek. A papagájok sem hagyták magukat. ök is elvállaltak egy öreg házaspárt. Ott is jól jött a segítség, a néni két éve fekvő beteg, a bácsika sem sok munkát bir már. dós volt, a többi Örs is igyekezett tenni ezen a téren. A versenyről tudomást szerzett az egész község. A pártszervezet, a tanács foglalkozott az úttörök1 versenyével, s biztosították a csapatot a legmesszebbmenő támogatásról. Szervező testületük pedig vállalta, hogy a szülök # a -párttitkárokra, kommynisták- körében végez felvilágosító mun-#ra. Nyilvánvaló, hogy ilyen kát, hogy ők is érezzék maguké- elemekkel szemben mi (nem nak gyermekeik versenyét. A verseny ma még nyílt. Megnyerheti bármelyik őrs. Egy 'lehetünk elnézőek. Különösen ártalmas az [tévhit, mely szerint falun a a azonban már biztos, a végső f középparaszt és a kulák szö- gyöztes az egész csapat lesz. A# vétségé alakult (ki, vagy van vörös nyakkendő becsülete nö-f kialakulóban. Ez a nézet az vekszik Torvajon. felső hallásra, bármily képteszilAgyi JÁNOS é lennek is hangzik, mégis elég kiváló tu cs. vez. 1 széles körben elterjedt a fa- ' Jlun, sőt egyes funkcionáriusok ne lássák könnyeit... De akkor ő megerősítette magát és oiy határozottan szólt, hogy a másik kettő szinte feléledt hangulatából. — Megszerezzük, majd megszerezzük... — De anyukám, honnan? Az én havi negyvenemből, meg a te ötvenedből? —• jaj- dulit fel a leány, de már volt reménység az ő hangjában is. — Onnan, ahol lesz ... Dolgozunk, spórolunk... Kicsi a rokonságunk, de talán segítenek azok is. Valami fellobbant a fiúban is, — Én is ideadok valamit a fizetésemből... Sajnos, sokat nem tudok, mert a mi családunk már nem bír a régi erejével ... Onnan nem várhatok semmit. S elkezdtek tervezgetni. — Három év, mondták, három ■év múlva, és már nem is volt olyan borús a délután. Amikor elment a fiú, Icuka oly boldog volt, körültáncolta a szobát, összevissza csókolta az anyját... S az nem akarta megzavarni... ö tudta, mi következik... Bírja-e majd a lemondást, a koplalást, amit ő megszokott, s így fel sem veszi majd? S a mások, a nyúlánk, szép fiú, három évig tud-e kitartani? Sóhajtott és csak annyit kérdezett, félvállról, mintha nem volna fontos: — A szülei... A szüleit, nem tudod, miért nem hozta el? A leány megállt a szoba közepén, s mintha kicsit kiszaladt volna a vér az arcából. — Azt mondta, most betegek, nem tudtak eljönni. Különben is, vidéken laknak, s tudod, milyen nehezen utaznak az öregele... Aztán irtózatos év következett ... Nem jártak sehova szórakozni, Icukának nem csináltattak, csak átalakították ruháit, kávét reggeliztek és vacsoráztak ... Csak akkor tettek kivételt, ha a fiú jött el, ilyenkor szalonna is jutott a tejeskávé mellé. — S ezek oly kedves és meghitt esték voltak. Vacsora után odaültek az ablakhoz, a lehúzott függöny mögül nézték a kü’városi tájat, a magas tűzfalakat, fogták egymás kezét és tervezgettek. Icuka maradéktalanul boldog volt... Még mindig és változatlanul. Azonban Ber- hiday György nyugtalanná változott. A leány néha érezte magán hosszú nézését, s ha belepillantott a szemekbe, vad lángok csaptak felé onnan. Többször elmaradozott, s ő nem kérdezte, miért. Ápolatlanul is jelentkezett már, és mintha italt is érzett volna leheletén. Pénzt nem adott, s ezt nem kérték tőle. Icuka mentegette őt maga előtt is, de egyre kevésbé hitte, hogy egyszer majd eléjük állít a hiánytó összeggel. De egyszer, mikor követelőzőn és mohón nekitámadt, a leány felült a puha díványon, belenézett a lángoló szemekbe és azt mondta halkan: — Nem szeretsz te már engem — s várt a válaszra. Bor- zongott tőle, szinte tudta, hogy a hangsúlyról ráismer a hazugságra. Hosszú csend következett, s aztán a fiú, úgy elnyúlva, visszakérdezett. — Miből gondolod? De ez elég volt Icukának. Sírni szeretett volna, de csak annyit mondott: — Semmiből, csak azt hittem már... Belülről már akkor készült az utolsó találkozásra. Az egy nyári nap volt. Megmosakodott, a legszebb ruháját vette magára, azt amelyikre nemrég azt mondta Gyuri, »észbontó vagy benne«. Anyja szemébe nézett és azt mondta neki: — Most menj el valahová, mama, szeretnék egyedül maradni. Véget kell vetni ennek ... A mama szemhéjai megvö- rösödtek egy pillanatra, aztán elment. Gyuri egy kigyúlt, vidám és önfeledt Icukát talált egyedül, aki olyan volt, mint valami álom, szép, mint egy hercegkisasszony, s okos, mint egy tapasztalt, érett . asszony. S késő délután, amikor a nap lement és sugarával körülfonta a leány ébenfekete haját, és megcsillant a hadnagy úr rézgombjain, ők ott búcsúztak a garádics előtt. Az öregasszonyok és a ház hallgattak még, mintha sejtenének valamit. Juliska, a kis .házmesterleány már csak sírni látta Icukát, de felvetett fejjel és büszkén, mint akik valamivel szembenéznek, ami elpusztíthatja őket. — Isten vele, hadnagy úr... Mi már nem látjuk egymást. Az hitetlenül hebegett. — Dehát édes Icufcám, most, amikor már egészen az enyém... Nem, ez lehetetlen ... — De, hadnagy úr, ez a végleges szavam ... Soha ne jöjjön, mert kívül marad... Ne tegye ki magát ilyen szégyennek ... Egy prolileánytól ... Mikor Juliska végzett a szemeteléssel, azt mondta az alagsori házmesterlakásban: — Anyukám, az Icuka nem csókolta meg a hadnagy urat, de úgy sírt, de úgy, hogy nagyon ... S akkor azt felelte az anyja, talán nem is neki, inkább magának: — A szegény maradjon meg a szegénynek ... Mert hát, kisleányom, ilyen az élet... Mit is mondhatott volna mást neki, akkor ilyen volt az élet. között is. Éppen ezért indokolt, hogy részletesebben foglalkoz- zunk vele. A leghatározottabban fel kell lépni az ilyen és ehhez hasonló felfogás ellen, mert elterjedése — különösen, ha a gyakorlati politikai munkában e helytelen nézetekhez tartanánk magunkat — igen romboló következményekkel járna. KA írói van szó? Nem tmás*»• ról, mint arról, hogy egyes elvtársak a falu jelenségeinek csak a felszínét látva, néhánv dologból olyan következtetésekre jutnak, melyeknek semmi (közük sincs a munkás-paraszt szövetség lenini tanításaihoz, a ttársadai- lom osztáiy viszonyai nak marxista szemléletéhez. Hogyan tudtak eljutni egyes elvtársak annak a képtelenségnek a feltételezéséhez, hogy ellenséges osztályok, vagy rétegek szövetségének giondolatát tették magúkévá? Számos olyan tényből, mely a falusi életben valóban megtalálható, messzemenő és hibás tanulságokat vontak le. Azt mondják, hogy a középparaszt és a (kulák között több kérdésben érdekazonosság van. Igaz-e ez? Igen, igaz. Sőt az azonos érdekűek táborát még szélesíteni is lehetne. Például minden árutermelő egyéni paraszt azt szeretné, hogy minél magasabb legyen a mezőgazdasági termékek éra, s minél olcsóbb az iparcikk. Vagy tudjuk azt, hogy a ikulák ellen sége a mezőgazdaság szociális ta átszervezésének. Nem azonos módon, de az egyénileg dolgozó paraszt sem ért még egyet a termelőszövetkezettel, a mezőgazdaság szocialista átszervezésével. Hozzáteszem, hogy ma, mert még nem látja. hogy a tsz-szervezés az ő érdekében történik. Másik ilyen dolog: az egyénileg dolgozó paraszt is, meg á kulák is azt szeretné, hogy minél -kevesebb adót kelljen fizetni. De lehet-e az ilyen és hasonló kérdésekben való érdekazonosság erősebb, mint azok äz ellentétek, amelyek az egyéni parasztot — a középparasztot is — a daliáktól elválasztják és szembeállítják vele? Azt kell válaszolnom, hogy nem. Az ellentétek sóikkal mélyeb- bekj Nézzük meg közelebbről is: létrejöhet-e a középparaszt és a kulák között szövetség? Nem lehet vitatni, hogy a parasztság egyes, tagjai a rokoni szálaktól a legkülönbözőbb okokig valóban kulákbefolyás alá kerülhetnek. Súlyos hiba lenne, ha nem látnánk, hogy a kuláikság -hatással van egyes •középparasztokra, hogy befolyását a falun érezni lehet. Sőt számolni kell azzal is, hogy a kulák gazdasági megerősödése bizonyos értelemben társadalmi súlyának megerősödését is kiválthatja. Ezt nem látni, hiba volna. De a kulákság, mint osztály és a toözépparaszbág, mint réteg között szövetségről beszélni, különösen ezt tényként elfogadni, még nagyobb hiba lenne. Ilyen szövetség nem valósulhat meg, mert a középparaszt érdeke nemhogy nem azonos, de ellenkező a kulákság érdekével. Hogy ez mennyire így van, azt számos tény bizonyltja. A -kulákság például tevő- ‘ ' legesen -támogatta az ellenforradalmat, vagy szimpatizált azzal, s nem egy helyen -a fő helyi szervezője volt. Még az óvatosabbjai is, akik nem mernek nyíltan porondra -lépni, örömmel fogadták az ellenforradalmat, s -tőle várták régi pozíciójuk visszaszerzését. Ezzel szemben a -közép- parasztok zöme, különösen a Mindszenty -beszéd után megdöbbent, túlnyomó részük tétlenül szemlélte az eseményeket, bár nem egy közülük — különösen, akit személyes sérelmek is értek — a hangos- kodókkal tartott. A közép-paraszt jelenleg azt mondja: -csak így maradjon«. Ebben az óhajban -bent van az egyéni parcellához való ragaszkodás, Csák vári János de benne van a protlefcárdikfca' túra igenlése is. A kulák nem art kívánja, hogy így maradjon, hanem azt, hogy ne így maradjon — ő a régi kapd-ta- lis-ta világot kívánja vissza. A középparaszt tudja, a gyakorlat alapján tudja, hogy a kapitalista világ visszatérése számára sok kellemetlen következménnyel járna. Többek között kiszorulna a falu -társadalmi életében elfoglalt pozícióiból. Hiszen közismert, hogy a kapitalizmus viszonyai között a falu vezetésében a kulákság szinte monapőlthely- zetet élvezett. A középparasztság jelentős részének még a közép paraszti léte is bizonytalanná válna. Nemcsak azért, mert a (kapitalizmus gazdasági -törvényszerűségének feléledése a kulák által történő elnyomása gazdasági -téren egykettőre nehéz helyzetbe hoz- ná, hanem azért is, mert a kapitalista restauráció az ő birtokviszonyait is kérdésessé tenné. A mai közópnarasztság jelentős része ugyanis a népi demokrácia jóvoltából lett kö- zépparasattá. Mégpedig kétféle módon. A volt törpebirtokos a felszabadulás után kapta földje zömét, így válhatott árútermelő paraszttá. Az egykori cselédséget "viszont teljes egészében a -mi államunk jut- földhöz, aminek révén, közülük számosán középpa- rasztd sorba léptek. Ezek az új középparasztok nagyon jól megértették az ellenforradalmi eseményekből, főleg a Mind- szenty-beszédből, hagy mi várt volna rájuk, ha visszatér a múlt. A középparaszt egyáltalán * ' nem haragszik azért, hogy a kulákság korlátozása, következtében ő lett a falu legerősebb rétege, s politikai súlya is megnőtt. Sem gazdaságilag, sem politikailag nem érdeke, hogy ezt a helyzetét elveszítse. Nyilvánvaló, ha a falusi osztályszövetség helyzetét, a középparaszt hovatartozását vizsgáljuk, nem juthatunk más következtetésre, mint csak arra, hogy a középé paraszt nagyon is érdekéit — gazdaságilag és politikailag egyaránt — a proletárdiktatúra megtartáséban, a munkás- paraszt szövetség erősítésében, hisz léte ehhez a szövetséghez vnn kötve, míg a kulikkal való szövetsége a legalapvetőbb létérdekei ellen irányulnak. Láthatjuk tehát, hogy a falusi rétegek hovatartozásának vizsgálatát nem lehet felszínesen végezni, mert helytelen következtetésekre jutónk. Osz- tályszövetsóg kérdését nem lehet az alapvető kérdéstől, a hatalom kérdésétől elszakítva vizsgálni. A szocializmus építése során a falun is osztály- érdek áll osztálvérdekkel szemben. A kulákság visszafelé tekinget a múltba, dolgozó népünk pedig a jövő útját keresi. Az a feladatunk, hogy az osztályharcot - amely akaratunktól függetlenül létezik- győzelemre vigyük. A kulákság korlátozásával egyidő- ben politikai felvilágosító munkával küzdjük le a paraszti rétegek gondolkodásában meglévő visszahúzó erőket. Célkitűzéseinket türelmesen megmagyarázva, nyerjük meg ügyünk támogatására a dolgozó parasztságot — körtük a középparasztságot is —, mert csak velük egyetértésben, velük szilárd szövetségben győzedelmeskedhet a szocializmus a falun is. Nem tehetünk elvi engedményeket a kisáruterme- lő parasztságnak. Meg kell győznünk őket a párt, a munkásosztály politikájának helyességéről, mert csakis így, szilárd elvi alapokra helyezve lesz tartós a hatalmon lévő osztály vezette munkás-paraszt szövetség. TAKÁCS ISTVÁN
