Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-22 / 69. szám

▼ILAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! omogyi 1 Mai számunk tartalmából! AZ MSZMP MEGYE! BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYE! TANÁCS LAP3A XV. évfolyam, 69. szám. ARA 50 FILLÉR Szombat, 1958. március 22. •• Ünnepi fogadás Berlinben TUDOMÁNY-TECHNIKA Egy „kiskereskedő“ másfél milliós nagykereskedése Egéss heti rádióműsor TANULNI, OKULNI KELL 1919-BÖL Meghossorústák a 19- es mártírok síremlékét # A szokatlan időjárás ellc- f nére tegnap délután szép A Magyar Tanácslóöztár saság kikiáltásának 39. év­fordulója alkalmából a Máyyar Szocialista Munkáspárt megyei és városi bizottsága, a megyei és városi tanács végrehajtó bizottsága tegnap este ünnepséget rende­zett a Helyőrségi Tiszti Klubban. Az egész termet megtó Itő hallgatóság között ott voltak a tizenkilences idők harcosai, az első proletár- diktatúra még életben lévő somogyi vezetői és rész­vevői, kommunista veteránok, régi munkásmozgalmi emberek, a párt és a tanács megyei pezetái, a tömeg­szervezetek, a Hazafias Népfront, a helyőrség képviselői. Az ünnepi megnyitó után Győrfi Antal elvtárs, az MSZMP megyei bizottságának tagja, az egykori Latin- ka-század politikai biztosa mondta el visszaemlékezését. kormánynak adta át a hatal-iszámmal gyűltek össze regi m£T ...... 1 harcosak és fiatalok az 1919­Visszatértünk Kaposvárra. )^ mártírok (emléktáblájánál, Másnap éjszaka mtezobízott-> hogy emlékezzenek történel- sági ul^ volt, amelynek élői rnünk kiemelkedő eseményé- tagja, Völgyi elvtars, itt van^rői s emlékezzenek azokra a koztunk, o is reszt vett azonJhősök_ ^ 61etü,ket áldoz­Győrfi elvtárs emlékezése |Mt ár Oroszországban a ma- gyár hadifoglyok közül igen sokan voltak, akik a vö­rös gárdához csatlakoztak, s az ország minden részében megalakult a Magyarok Kom­munista Pártja. Arra a vi­dékre, ahol én éltem, Sza- r&tovra, Kellner Sándor, Ra- dinovics József jött le a hadi­foglyok megszervezésére, ök láttak el bennünket szocialis­ta irodalommal, amit azelőtt nem olvashattunk, mert ma­gyarul ezek a kiadások nem jelentek meg Magyarorszá­gon. Ezután csatlakoztam én is a párthoz, részt vettem a ha­difoglyok szervezésében, majd Moszkvába küldtek az akikor felállított hathetes pártiskolá­ra. 1918. december végén az orosz elvtársak úgy döntöt­tek, hogy hazajöhetek. Mire hazaértem, a kommunista párt mór legálisan működött a Visegrádi utcai helyiségében. Később a pártvezetőség úgy döntött, hogy Erdélybe kül­denek, mivel odavaló vagyok. Már éppen indulóban voltam, mikor Kun Béla elvtárs utá­nam jött a folyosón, s mond­ta, hogy jöjjek vissza, nem Erdélybe megyek, hanem, mivel már dolgoztam Kapos­váron, oda kell utaznom és átadott egy határozati javas­latot, amit a közelgő szociál­demokrata kongresszuson kell elfogadtatnom. A vonaton ta­lálkoztam Kovács Pál nagy- bajomi szabómesterrel, akivel a háború előtt együtt dolgoz­tam Budapesten és ő elújsá­golta nekem, hogy szociálde­mokrata párttag, munkásta­nácstag Nagybajomban és most egy kongresszuson mint küldött vesz részt, (özvegye egyébként most itt él Kapos­váron.) Megbeszéltem vele, hogy a kongresszus napján reggel találkozunk, ő ponto­san meg is jelent a megbe­szélt helyen. Én közben meg­szereztem magamnak a rész­vevő jegyet és így egymás mellett ülhettünk. Délután, amikor sorra került az indít­ványoknak az előterjesztése, Kovács Pál felolvasta a di­rektórium megalakítására vo­natkozó, a kommunisták ál­tal készített indítványt, amit a közgyűlés el is fogadott. Utána való nap megalakult a direktórium, amelynek tag­jai lettek: Latinka Sándor, Tóth Laios és Peinhoffer La­jos. Másnap a megyeházán átvették a hatalmat az egész megye felett. A proletárdiktatúra kikiál­tásakor tehát Somogybán már hatalmon volt a munkásság. Azon e.ste megbeszéltük, hogy megszállunk minden köztu­lajdont: a bankokat, postát és •középületeket. Reggel felke­restem Latinba Sándort, aki­vel már előzőleg többször be­szélgettünk az oroszországi tapasztalatainkról, s javasol­tam neki, hogy szervezzünk karhatalmat. Ezzel ő teljesen egyetértett és utasítást adott a közbiztonságot fenntartó seézad megszervezésére. Elő- saür is a legnépszerűbb kato­Amikor megkezdődött az 1919-es felszabadító háború, Kaposváron is elkezdődött a munikászászlóaljak megszer­vezése. a mi századunk is Ön­ként jelentkezett a frontra. A pártvezetőség csak a fél század kimeneteléhez járult hozzá, így osztottak be ben­nünket a kaposvári munkás­zászlóaljhoz, engem pedig a zászlóalj politikai biztosának neveztek ki. Kaposváron közben ellen- forradalmi mozgalom készült. A frontról jöttem vissza, pa­rancsra. A kaszárnyába siet­tem, ahol Krausz Jóska, je­lenleg is él, azzal várt, hogy ellenforradalom készül, fel- fégyverzett emberek vannak a kaszárnyákban, nem tudja, mit csináljon. Utasítást ad­tam, hogy azonnal szereljenek fel y teherautóra gépfegy­vert,' s a fél századdal feljöt­tünk a Honvéd-laktanyába. Lehetett ott vagy 500 ember, fegyverrel, vagy anélkül. Egy asztalra felugorva, felszólítot­tam őket, ha egy órán belül nem teszik le a fegyvert, gép­fegyvert használunk, ami ter­mészetesen abban az időben fölényt jelentett a kézifegy­verrel szemben. A zendülők gondolkodás nélkül lerakták a fegyvert. Július végén jött egy ren­delkezés: Latinka Sándor és Győrfi Antal utazzon Buda­pestre. Ott megtudtuk, hogy a külső hatalmas túlerő és a belső árulás folytán a tanács­kormány augusztus elsején bejelentette lemondását, s úgynevezett szakszervezeti az ülésen, amelyen a vezető­ség úgy rendelkezett, hogy Kovács Miksa, Latinka Sán­dor, Sshmeller Béla és Győrfi Antal meneküljön el, mert életük veszélyben van. Ko­vács Miksa és Schneller még azon az éjszakán el is men­tek, mi Latinika Sándorral, délután indultunk útnak Fo­ták a nép boldogulásáért. Az Élelmiszeripari falán elhelyezett emléktáblá­nál Ferenc Gábor mondott be­szédet. Méltatta a Tanácsköz­társaság jelentőségét, a kom­munistáiig, a dolgozó nép hősi­tinlka Sándornak és társainak munkásságáról. Ezután az MSZMP városi bizottsága és a városi tanács végrehajtó bizottsága nevében koszorút helyeztek el az em­léktáblára. Ezt követően az összegyűl­tek kimentek a Nádasdi-erdő- ben lévő síremlékhez, ahol Technikum Tabák Lajos elvtárs mondott '" "' beszédet. Ezután a KISZ városi bizott­ság, vállalatok, intézmények és társadalmi szervek koszorút helyeztek eü a 19-es mártírok Tsnácshatározat a község szépítésért: 'es harcát. Megemlékezett La- síremlékére. Sok beteg, gyógyulni kívá­nó ember keresi fel évenként a Cs&zta-jpusztaá fürdőt. A buzsáká tanács most ebben aj éviben százezer forintot fordít a fürdő fejlesztésére, hogy as odajárók kényelmesebb, egész­ségesebb 'környezetben keres­hessék gyógyulásukat. A tanács vezetői elhatároz­ták azt is, hogy nőivel sok át­utazó látja a községet, azt szebbé, rendezettebbé feszá Eat a kérdést a tanácsülése» beszélték meg, ahol határoz»: született arra nézve, hogy min. den buzsáki lakos köteles a háza előtti járdát megcsinálni nyód felé. Budapestre akar- , , tűnik feljutni, de ott már a< lénfrrnt-gvülés Gsurpii románok voltak az urak. Fo-' natiszteket kerestem fel. Meg­beszélést folytattam akkor Somogyi Pállal, s az 5 segít­ségével sikerült Kaposvárott a legmegfelelőbb elvtársakat bevonni a terrorszázadba. Létrehoztunk egy 250 főből álló századot. A közvélemény először félve fogadta ezt az alakulatot. Egy hét múlva, mikor látták, hogy a kommu­nisták közbiztonságot terem­tettek, a legnagyobb szeretet­tel vettek körül bennünket és megnyugodtak. A direktóriumot kormány­zótanácsi biztosság váltotta fel. Kormányzótanácsi biztos­nak a budapesti jobboldali szociáldemokratáiig befolyásá­ra, Zónig Istvánt nevezték ki. Mi, kommunisták ezzel nem értettünk egyet Róth Imre, jelenleg is Oroszor­szágban élő, akkori egyetemi hallgatóval, mint a Lat inka- század tagjával felutaztam Budapestre, s közöltük Ravi- novics elvtárssal, aki belügyi államtitkár volt, hogy Zónig kinevezésével nem értünk egyet. Ravinovics elvtárs azt mondta, hogy egy óra múlva jöjjünk vissza, azidő alatt megbeszéli a dolgot illetéke­sekkel. Mire visszajöttünk, már készen volt a felmentő és kinevező okmány. Égjük szólt Zónig Istvánnak, a má­sik Latinka Sándornak. így lett Latinka Sándor Somogy megye kormányzótanácsi biz­tosa. nyódtól nem tudtunk tovább utazni, ott az azóta elpusz-J tűit Varga .Péter és Széni -11 endrei százados, aki később (i tábornok lett, s akit Szerbiá­ban újvidéki cselekedetei miatt 1945-ban felakasztottak, hecceitek a tömeget az ott A Csurgói Járási Pártbizottság a napokban összehívta a Haza­fias Népfront járási elnökséget, valamint a községi népfront-bi­zottságok elnökeit. Az egybe­gyűlteknek Rudics József elv- társ, a járási pártbizottság első titkára tartott előadást. Többek között arról beszélt, hogy ne vo­nakodjanak a népfront-bizottsá­gok népszerűtlen feladatok meg­J gUiV IlCpaZiClUlilOU *** ' oldásától sem, hanem sokoldalú tevékenységet fejtsenek ki a községek, s azok lakói érdeké­ben. Legyen gondjuk a községek ku'turális életének kialakítására. Törődjenek a fiatalok nevelésé­vel, vegyenek részt a népi ellen­őrzésben, beszélgessenek a gaz­dákkal, segítsenek azok terme­lési kedvének fokozásában. A felszólalók helyesléssel és j megértéssel fogadtak e javasla­tokat. Elmondották, valóban volt | olyan tapasztalat, hogy nehezen | kezdtek hozzá az általuk nép- j szerűtlennek hitt feladatok meg- j oldásához. A megbeszélésen rész­vevő népfront-bizottsági tagok azzal távoztak, hogy az ott el­hangzottak nagy segítséget ad­tak munkájukhoz. Tóth és jómagam meglincse-t lésére. Nagy Gábor csendőr-" tiszthelyettes hanmadmagávai fel is szólította a tömeget, de azok nem engedelmeskedtek. Ezután visszakísért bennün­ket Lengyeltótiba, majd on­nan másnap Kaposvárra hoz­tak a csendőrök. Aznap az ügyészség szabadon engedett minket, de másnap reggel le-z tartóztatták Latankát és i egyenesen a fogházba vitték, z délután meg engem, Hudra i László volt gimnáziumi ta-í nárral együtt. Két napig vol­tunk a kaszárnyában, utána elszállítottak az ügyészségi fogházba. Szeptember egyik napján kivitték öt társunkat a környékbeli erdőbe, ahol szó legszorosabb értelmében é holtra verték valamennyiü- } nap délelőtt kihúzták két, de előbb megásatták ve-)hát Kaposváron a lük a saját_sírjukat, aztán el-) vörös ‘Csillag film- hantolták őket. ) színházban a lottó Ma is fáj a szívünk, haiR heü ö, nyersSzá- visszagondotank arra, hogy a)mát. a 6-ost, a 37-est, 133 napos uralkodás után el<ía 41_gst a 60_űs, és KeJilett buknia a tanacshata- $0 ^9 est j\z utolsó lomnak, amely a dolgozó nép- Lzdm Uhúzása Után ^ senki sem ugrott fal kipirosodva, örömé­ben táncolva, hogy: vagy négy találatom van. tanácshatalom, bár vériT6^*9 izga­nélkül győzött, á kdzsákmá->™* ^ríak sók nyolásmentes életet írta zász-é??fffn a °>ra" injára. -Aki nem dolgozik, oeiHfh% sikerül... Hatha most VÉGRE ITT A TAVASZ! iwü0©©GOGO&©GGQQ0GGO000©00©OG©0QQG000OGOO©OO00G0©OQQG é, 37, 411, 60, 79 Mea+Xrtént. Ten­nék. rövid fennállása annyi sokat adott. Négyhóniapod uralkodásunk egyik fényes bizonyítéka e ... Damjanich utca házal, wne-trivnij találatom Iveket a tanácshatalom emelt. “V? .".Pedig milyen voz a 30 ICO 3 forint fillér 50, vagy ezer forintot... Már 9 óra után rö­viddel benépesedett a mozi nézőtere. A legtöbb ember még is egyék«. Minden az embe­rért történt akkor is. Proie- támyaralót létesítettünk a hercegi, grófi kastélyokból. A proletárok a vadaskertiben csak mint hajtők, mint rab­szolgák mehettek be régen, most viszont nyaralóhely lesz a kis proliknak, a fás) izgalom nélkül hall- penészvirágofcnafc. Ekként tá-< 9a}ta a műsort, csak lálja fel az akkori Somogyi (néha tapintotta mag Vörös Újság a nagyatádi Ho-(kabátja belső zseb­ben) ohe hercegi kastély új (jét, biztosan elhoz- rendeltetésének való átadá- tta-e levéltárcáját, gát. {amely az e heti szel­Somogyjádon pedig t.üdőTvényt rejti... szanatóriumot állított fel af De nehezen múlt somogyi tanácshaitálom, or az idő. Még mindig Szántó-laktanyát a proletár-»csak a 8-as számnál gyerekeik intézetévé váttoz- f jár az óra nagy i tatta. A műveltség — hata-f lom, hirdettük, azt akartuk, hogy művelt ember legyen a proletár. Somogyiban elsőként jöttek létre az országban pa­raszti termelőszövetkezetek, gabonát, húst, z=írt és fegy­veres katonát adtunk a ve­szélyben forgó haza védelme- zésére. Nagy tragédiánkra, a pro­letárdiktatúra elbukott. Meg­bukott. mert egyediül álltunk, francia, .román, cféeih ítvWl venniós csapatok támadtok ránk s nem volt, aki segít­ségünkre sirthrtett volna. iyr«rt a fiatal kommunista pártunk beolvadt esv olvan pártba, amelybe testületileg lépett be a radikálisoktól mutatója... tehát 20 percet kell várni. A tömeg solcasodik a mozinál. A piacon áruló falusi asszo­nyok is sürgetve kí­nálják a még náluk lévő árut. Szeretné­nek túladni rajta, s sieírá a sorsolásra. Hiába, nem min­den nap történik ilyesmi egy vidéki városban. Egy néni végre kendőt borít­hat kis kézi kosarára — eladott mindent. A kosárból kilátszik az üres tejfölös fazék — nem baj az, ki törő­dik most ezzel? A Noszlopy Gáspár utcában azonban meglepetés éri.-mesz- sziről nagy ember­tömeg feketéltik. Még nincs tíz óra, mégis sok százan nem fértek már be a mozi nézőterére. El­menni azonban vem akarnak: figyelik, mit mond a havgosbe- mondó. Ki ernyőt tart a feje fölé, ki csuklyát tesz - fel. hogy ne ázzon, a legtöbben azonban nem■ törődnek sem­1 mivel, hagyják, hogy kabátjukat, loalapju- kat. lassan belepje a sűrű pelyhekben hulló hó. A teremben mind forróbb a hangulat. Már elfoglalták he­lyüket a húzást le­bonyolító szakembe­rek: ott. ált a szín­padon az az öt 'ka­posvári, illetve vi­déki ember, akitől függ, hányán nyer­nek ezen a héten a lottózók sok ezres táborában. Mind­egyikük egy számot húz ugyanis. Az átlátszó gömb­ben ott pihen a ki­lencven golyó. Ben­nük a számok. Tíz óra elmúlt néhány perccel. Most me$- perdül a gömb, elő­re is, hátra is... Az­tán kinyitják nyí­lását, belenyúl férfi, s néhány lanat múlva 6-os. — Na, git... Aztán, most Mar■ egy pil­már Most fiatal, fekete hajú nőn a húzás sora. Valaki félhan­gosan megszólal nézők között: amikor t 60-as számot húzza ki a színpadon, az ismdrős csalódottan felsóhajt... —1 A teremheti minden szám ki> húzása után felmer rajlik a tömeg. Kim az utcán meg áhí­tattal hallgatnak as emberek. Lesik «s hangszórót, mikor mondja a húzás ve­zetője a követkéz? számot... Negyedóra alatt be is fejeződik a sorso­lás. A tömeg las­san oszlik. Salem még mindig szelvé­nyüket nézik. Hát­ha van rajta talá­lat, csak rosszul lát> tak a nagy ideges- ségben... Egy fiatalember bosszúsan gyűri zse­bébe a kis kék szel­vényt. Nem sikerül: A tötózóhoz ér.. Belép az ajtón, két egy jövő héti lottó­szelvényt. .. Héthn majd a nyíregyházi húzáson sikerül... — ger ­kezdve mindenki, olyanok Is, akiket ádáz düh vezetett a proletárdiktatúra iránt. Még olyan is tagja volt a szocia­lista pártnak, aki a kommun bukása után rjlispáni tisztet íölthefett be. Gondolni való, milyen -szocialista« volt. El­buktunk, mert nem nyertük meg magunknak a földre vá­gyó parasztok nagy tömegeit, s ezzel nem tettük érdekeltté hatalmának védelmében. Nagy tanulságul szolgál 1919, anra figyelmeztet, hogy állandóan szilárdítani kell a Szovjetunióval, a szocialista táborral való viszonyunkat, vigyáznunk kell pártunk egy­ségére. Miért győzhettük le az ellenforradalmat, amely 58-ban is pontosan olyan szörnyű kegyetlenséggel lé­pett fel, mint 1919-ben? Mert mellettünk voltak a nagy Szovjetunió és a népi de­mokratikus államok. El kell fogadnunk Mao Ce-tung elv- társnak meghatározását: igen nagy árat fizettünk, de eb­ből sokat tanuljunk mi is és a nemzetközi munkásmozga­lom is. M a, 39 év távlatából is sok tanulnivalóval va- gyunk adósai 1919-nek. A fel~ szabaduléstól eltelt ’tizenhá­rom esztendőben, noha igye­keztünk elkerülni a tizenki­lences tragédiát kiváltó hibá­kat, ám éppen az 56-os ellen­forradalom bizonyítja, nem okultunk eléget. Rést hagy­tunk a pártegységen, hibákat is követtünk el, s ezzel mó­dot adtunk az ellenforrada!-' mi erőknek, hogy hátba tá»’ madjanak bennünket. Bizony, tanulni, okulni kell 1919-bő^ hogy se 1919. augusztus 1«, se 1958. október 23. sohö többé ne fordulhasson elő.

Next

/
Thumbnails
Contents