Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-21 / 68. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! , ^YiZ/V _ x :0 Somogyi Néplap .......................................................................... i ■■MíiwniiTiiriiMMiiwiiíinniriiiriiiirriiMiiTiTTnririmirfTiinnTwraMriiiiiiii ■■mifirrrr---------­A Z MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XV. évfolyam, 68. szám. ARA 50 FILLÉR Péntek, 1058. március 21. Mai «zámnnk tartalmából] Egyéves a KISZ Párttagságának kelte: 1919 ormoivt/iVK Irodalmi-est Marcaliban ÍÍ \ * \ • % 'Ölj? 1 VÉGSŐ DIADALRA ©o VISSZÜK AZ ÜGYET Irta: SOMOGYI PÁL H arminckilenc évvel ez­előtt, 1919. március 21-én rövid, de dicsőséges szakasza kezdődött el a ma­gyar történelemnek. Először fordult elő hazánk küzdelmek­ben gazdag történetében, hogy a hatalom valóban a dolgozó nép kezébe került. A magyar dolgozók, elsősorban a ma­gyar munkások követték nagy példaképüket, az orosz prole­tariátust és kezükbe vették sorsuk irányítását. Nálunk Somogybán, meg­előzve az ország többi részét, már március 10-én magához ragadta a munkásság a hatal­mat. Latinka Sándor vezeté­sével direktórium alakult, és átvette a város és a megye ve­zetését. A diktatúra kikiáltása előtt a kaposvári munkásság segít­ségével a somogyi dolgozó pa­rasztok megalakították az el­ső termelőszövetkezeteket, a világ legelső termelőszövetke­zeteit. Ezekről írta annak ide­jén Móricz Zsigmond, hogy méltán büszkék lehetnek nagy cselekedeteikre a somogyi munkások és parasztok. 1919- ben megyénk dolgozó paraszt­sága nemcsak ebben volt első, de a Tanácsköztársaság szű­kös viszonyai között elsőként sietett élelmiszerrel a bu­dapesti munkások segítsé­gére. Napról napra tehervonatok indultak Kapos­várról Budapestre élelmiszer­rel megrakva, hogy enyhítse­nek a fővárosi dolgozók nél­külözésein. A kortanúk még jól emlékszenek, milyen lelkesen dolgoztak az állomáson az em­berek: hordták a zsákokat, hajtották a marhákat — hiszen testvérüknek küldték ... Hogy a taaácshatalom mennyire a nép, az összes dolgozó ügye volt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az 1919. áprilisi tanáesválasz- tásokon több mint négymillió dolgozó adta le szavazatát ha­talmas lelkesedés közepette a tanácsrendszer mellett. A Ma­gyar Tanácsköztársaság a ta­nácsok hatalma volt, melyek a marxi—lenini elvek alapján egyesítették magukban a tör­vényhozó, végrehajtó és bírás­kodó hatalmat. És ha az 1919- es tanácsok rövid fennállásuk következtében nem is tudták mindenben jól teljesíteni fel­adatukat, eredményeik és hi­báik egyaránt segítségünkre vannak ma is helyi tanácsaink munkájának megjavításában. A Magyar Tanácsköztársa­ság rövid, négy és félhőna- napos fennállása alatt szaka­datlan harcot folytatott a kül­ső és belső ellenség ellen. A nyugati imperialisták, élükön az amerikaiakkal, angolokkal és franciákkal, éppen »meg­semmisítő háborút« folytattak a Szovjetunió ellen, amikor hadműveleteik hátában fel­lángolt a Magyar Tanácsköz­társaság. I Természetesen min­dent elkövettek ennek mielőb­bi megfojtása érdekében láb­bal tiporva a népek szabad­ságjogait, intervenciós hábo­rút indítottak a magyar nép szabadon választott kormány­zati rendszere ellen. A magyar munkásosztály vezetésével a dolgozó nép hő­sies honvédő harcban állt szembe a külső ellenség túl­nyomó erejével. A rosszul fel- fegyverzett, alig kiképzett, munícióval alig rendelkező magyar Vöröshadsereg mé­gis diadalmas csatákat vívott, túlerőben lévő ellenséget vert meg. mert öntudatos, proletár­hadsereg volt, melynek tagjai tadták, miért harcolnak, tud­ták, hogy saiátiukat, valóban hazáinkat védik. Városunk és megyénk dolgozói ezekből a harcokból is derekasan kivették részüket.. Zászlóaljakat, ezredeket küld­tek a cseh és román frontra, ahol a somogyi vörös katonák: munkások, parasztok, diákok és haladó értelmiségiek a be­tolakodó imperialista ellen­séggel szemben mindenütt és mindvégig hősiesen küzdöttek együtt a többi magyar prole­tárral. Ugyanakkor a magyar kizsákmányoló úri osztályok képviselői és alázatos szol­gáik, a jobboldali szociálde­mokraták az ellenséggel pak- táltak. Miként 1849-ben a ma­gyar arisztokraták Windisch- grétz és Paskievics csapatait, úgy 1919-ben a Bethlenek, Pe- yerek. a nyugati imperialisták zsoldos csapatait hozták be az országba, hogy letiporják, megsemmisítsék a munkásosz­tály hatalmát, a proletariátus diktatúráját. Bebizonyult ak­kor is, mint a párizsi kom- miin óta a történelemben már annyiszor, hogy a burzsoázia profitja érdekében hazáját is áruba bocsátja, és hogy az egyetlen következetesen haza­fias, a nemzet érdekéért, a ha­za szabadságáért minden áldo­zatot vállaló osztály, a prole- táriátus. A Magyar Tanácsköztársa­ság hősies, önfeláldozó honvédő harca dacára elbu­kott. Akkor Európának ezen a részén egyedül, elszigetelten harcolt a magyar munkásosz­tály. Ma körülöttünk széttép- hetetlen testvéri közösséget alkotnak a szocializmust építő baráti országok. A Tanácsköztársaságot el­bukásához nagymértékben hozzásegítették azok a hibák, amelyeket akkori vezetői ta­pasztalatlanságuk, vagy poli­tikai tudatlanságuk következ­tében elkövettek. Ma a népi demokráciánk élén ott áll a marxizmus—-leninizmus biztos iránytűjével [felvértezett [pár­tánk, a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ma hathatós segítségünkre van minden téren, minden helyzetben, minden kérdésben a nagy Szovjetunió, a 600 mil­liós Kína és a népi demokrá­ciák. A Magyar Tanácsköztár­saság bukása a proletariátus felszabadulási harcának véres veresége volt. Az utána követ­kező fehérterror megyénkben különösen sok áldozatot köve­telt, nincs falu, puszta, ahol megkínzott, bebörtönzött elv­társaink ne lettek volna. A bestiális fehérterror megmutat­ta, hogyan jár az a munkás- osztály, mely az egyszer meg­szerzett hatalmat kiengedi ke­zéből. De bukása ellenére a Ma­gyar Tanácsköztársaság küz­delmei nem voltak hiábava­lók. A magyar munkásosztályt tapasztalatokban gazdagította ez a vereség. Csak az a baj, hogy a Tanácsköztársaság eredményeit, de főként hibáit és annak következményeit, a fehérterror ismérveit nem ta­nulmányoztuk eléggé mélyen, részletesen, minden ferdítés, szépítgetés nélkül. Ha ismer­ők volna alaposan a 19-es idő­ket, nem sikerült volna az 1956-os ellenforradalomnak annvi jóhiszemű dolgozót meg­téveszteni. Erről tanúskodik az a tény is, hogy az idősebb elv társa­kat, főleg a 19-es régi harco­sokat tudta legkevésbé befo­lyásolni az ellenforradalom, a legzavarosabb időkben fs ők azok közé tartoztak, akik a legtisztábban láttak. A Magyar Tanácsköztársa­ság kikiáltásának 39. évfordulóján büszkén emlék­szünk vissza a dicsőséges küz­delmekre, büszkén gondolunk hőseink és mártírjaink legen- ! dás harcaira és emlékén erő­södve, példáján okulva folytat­juk harcunkat a szocializmus építéséért és a békénk megvé­déséért. A Magyar Szocialista Munkáspárttal végső diadalra visszük azt az ügyet, melyért a Magyar Tanácsköztársaság dicsőségesen küzdött. ÖRÖM ÉS GOND PAMUK KÖZSÉGBEN Az utóbbi években jó né­hány tanácsülésen elhangzott, hogy Pamuk községben az el­múlt 10—12 esztendőben sem­mi sem épült állami segítség­gel. De hol vannak ma már ezek a korábbi panaszok! Uj, tágas, két-tantermes iskolát kap a község. Több mint félmilliós költséggel készül az iskola, ahol a két tantermen, nevelői lakáson kívül zsibongó is épül, hogy a kemény téli időben is felvidulhassanak szünetben a gyerekek. Nagyon nagy örömet okozott a község lakóinak az új iskola, hisz a régi már szűk­nek bizonyult, nem beszélve arról, hogy lévén az egyetlen, összejövetelre alkalmas helyi­ség, rendezvényeiktől gyűlése­kig mindent itt kellett tartani. A község kis iskolásai»most már modern iskolában, villany­fény mellett tanulhatják a be­tűvetés tudományát. Ez év őszén ugyanis az állam jelen­tős segítségével kigyúl a vil­lany a községben. A gazdák szinte egyhan­gúan szavazták meg a hozzá­járulást. Az első részletet már be is fizették a múlt év végén a megyei tanács tervosztályán. Most már izgatottan várja a falu apraja-nagyja a szerelő­ket. Minden két ház vállalta, hogy saját erdejéből, vagy földje széléről kitermeli az oszlopoknak váló fát. Ezt meg is tették a gazdák, a tanácsház udvarán már ott sorakoznak a hosszú szálfáik. Az elmúlt évben kezdődött meg a községen keresztül hú­zódó csatornák, árkok rende­zése, metszése 50 százalékos állami hozzájárulással Ennek a munkának a megindítása na­gyon üdvös volt, hisz a vasút két oldalán elterülő, mélyen fekvő területen főárok vonul, illetve csak vonult végig, mi­vel ma inkább széles barázdá­nak tekinthető, a szél horda­lékkal betemette olyannyira, hogy egyes helyeken egy szin­ten van a környező rétekkel. Emiatt az összes rétek elsaiva- nyodtak, s felütötte fejét a »•májmétely«, ami igen elter­jedt. Ezért kérték a pamuki gaz­dák az állam segítségét, ezért vállalták maguk is az árok- metszések költségét. Ez a mun­ka nemrég kezdődött el, de a közbejött villamosítás miatt néhány száz méter elkészülté­vel abbamaradt. Hírek szerint jövőre ismét folytatódik se árokxnetszés. Meg keit azon­ban a tanács vezetőinek, s ma­guknak a gazdáknak fontolni, érdemes-e egy évet veszteni, amikor az últatórkmiánf egészségéről van szó. Miért nem veszik igénybe at állam segítségét a pamu kiakt Pedig a legutóbbi rendelkező1 sek szerint a községi tanácsot nak módjukban áll több évn előre megállapítani a község- fejlesztési hozzájárulást, ha nagyobb beruházásra van szük­ség, sőt hitelt is kaphatnak) Az őszi, tavaszi esős időbér, a vasútállomásról csak a talp- fákon ballagva közelítheti meg a falu, mivel a nevezek út mindig víz alatt áll, s fér­cig érő sár lepi. Tavaly szüle­tett holmi határozat az úp megjavítására, de a megváló* sítás elmaradt. Miért? Ruda Gyűl* f Örökítsük meg a Magyar Tanácsköztársaság » emlékét [ felhívás : Somogy megye és Kaposvár dolgozó népéhez^ Uj tsz alakult Hed rebel yen A hedrehelyi gazdák közüli is sokan viaskodtak a göndó-j lattal: meg kellene alakítani i újból az ellenforradalom ál-1 tál szétvert termeiőszövetkeze-1 tét. A napokban tizenegy csa-i Iád tetté kovácsolta az elgon­dolást, s megalakítottak az Uj i Tavasz Termelőszövetkezetet, i Számuk azóta egyre nő, s teg-( nap már 28 tagot számlált a| tsz. Az alakítók 140 hold föl- < det vittek be, s ezenkívül i mintegy 100 holdat vesznek i igénybe az állami tartaiékterü-1 létből. Az alakuló közgyűlésem! egyhangúlag választották el-1 nőkké Zóka D. Viktor arany- kalászos gazdát. i Ma, a dicsőséges Magyar Tanácsköztársaság 39. év­fordulója alkalmából közhírré tesszük a munkásmozgalom somogyi veteránjainak arra irányuló határozati javasla­tát, hogy a Magyar Tanácsköztársaság 40. cvfordnlójá- ra, 1959. március 21-re Kaposvárott is állítsunk méltó emléket 19í9-nek! A Somogy megyei munkás- és parasztmozgalomnak, a somogyi kommunisták véráldozatának történelmi je­lentőségű része volt 1919-ben. Itt született meg akkor az első termelőszövetkezet, itt áldozták fel drága ifjú életüket Latinka Sándor és sokan mások a szocializmu­sért, amely ma az ő kiontott vérük nyomán is viruióban van. Mi, a munkásmozgalom veteránjai, az egykori hős mártírok hűséges harcostársai indítványozzuk, hogy a 40. évfordulóra Somogy megye dolgozó népe társadalmi összefogással létesítendő, örökös értékű (szobrászati, iro­dalmi, zenei, népművészeti) emlékművekkel fejezze ki megbecsülését, soha el nem múló háláját 1919 és az 1919-es hősök iránt! Munkások, parasztok, nők és fiatalok, elvtársak! Felhívásunkat tegyék magukévá! Segítsék elő kezde­ményezésünk valóra váltását! Kaposyár, 1958. március 21. A munkásmozgalom veteránjai nevében: A RÉGI PÁRTTAGOK KAPOSVÁRI BIZOTTSÁGA í. i e t i f i f ( t, t 4 t c f. *? * t f i t 4 i t i • Kedden közösen tartott ülést a megyei párt-végrehaj­tó bizottság és a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága. Ezen a tanácskozáson meg­vitatták a 3004-es számú, a isz-ek támogatásáról szóló kormányhatározat megvaló­sításának teendőit f elölelő kö­zös intézkedési tervet. A na- oirend előadója Deák János oívtárs, a megyei tanács me­zőgazdasági osztályának veze­tője volt, Azj előterjesztésről tízen nyilvánítottak véleményt, 1 számos javaslattal egészítet­ték ki azt a vita részvevői. Bogó László elvtárs, a KISZ negyei bizottságának titkára ígéretet .tett arra, hogy muni- kaversenyt szerveznek az épí- őanyag-gyártó ipar ifjúmun­kásai között avégből, hogy kellő mennyiségű téglát kap­hassanak az építkezéshez a tsz-ek. Sasi János elvtárs, a megyei tanács vb elnökhelyettese hangsúlyozta: ez az év a meglévő termelőszövetkezetek gazdasági megerősítésének, s a jövő nagyobb arányú fej­lesztési alapja megteremtésé­nek az esztendeje. A szövet­kezetekben kulcskérdés: az állattenyésztés remdbehozása.; Varga Károly, a megyei ta­nács tervosztályának dolgozó­ja bírálta a terv néhány me­rev kitételét. Nem a megadod irányszámhoz, hanem az élei által megszabott szükséglet­hez igazodjék az állatok ki- selejtezésének mértéke. Korcs, hasznot nem adó, takarmány­Intézkedési terv a 3004-es rendelet végrehajtására A megyei párt vb és a megyei tanács vb együttes ülése pazarló jószágokat kár lenne a tsz-ekben tartani, csak azért, mert a selejtezési keret »la­mer ült«. Márczis Antal elvtárs, a Földművelésügyi Minisztérium Szövetkezetpolitikai Főosztá­lyának vezetője hiányolta, hogy a [bevezető rész nem ha­tározza meg a megye tsz- mozgalmán.ák sajátosságait. Figyelmeztetett arra, hogy a megyei szervek ne bocsátkoz­zanak bele apró részletkérdé­sekbe, mert így szétforgácsol­nák erejüket. A járások dol­ga, hogy a megyétől kapott átfogó útmutatás alapján aprópénzre váltsák — az-—egyes szövetkezetekre bontsák — a rendeletből fakadó tennivaló­kat. László István elvtárs, a megyei tanács vb elnöke a 3004-es határozat visszhang­járól beszélt, majd javasolta: a. pártszervezetek, szakszerve­zetek rendszeresen ismertes­sék az üzemekben, a szövet­kezeti mozgalom időszerű kérdéseit. A munkások egy ré­sze faluról jár be, más részük pedig egyéb módon kerül be­szédes kapcsolatba a dolgozó parasztokkal — tehát szüksé­ges az, hogy megértse a munkásság is a párt agrárpo­litikáját. Pankász Ferenc elvtárs, a lábodi állami gazdaság igaz­gatója kifogásolta, hogy a terviben a szakmai részek mellett elsikkad a politikai teendők megjelölése. Nagyobb gondot érdemel a fejlesztés elvi, eszmei előkészítése. Szabja meg a terv, hogyan akarják a meglévő tsz-ek tag­jait bevonni a szervező mun­kába. Az előkészítő bizott­ságok alakítására irányuló erőfeszítésekről seiti szól az előterjesztés. Elhallgatja azt is, hogy a 'fokozatosság el­véinek miként akar a gya­korlatban érvényt szerezni a megye vezetősége. Illés De­zső elvtárs, a megyei párt- bizottság mezőgazdasági osz­tályvezetője a tsz-ek vezeté­sének javításáról, a szakem­berek hozzáállásáról beszélt. Nagy Árpád, a Gépállomások megyei igazgatóságának veze­tője elmondta: a 3004-es ren­delet segítségével nőtt a szer­ződött terület. Megyei átlag­ban a szövetkezetek 1 kát. holdra 4,5 mrmálholdn.yi munkát szerződitek le. Hor­váth László, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője ismertette, mit tesz­nek az oktatás, a népművelés emberei a mezőgazdaság szo­cialista átszervezéséért. A vitát Szirmai Jenő elv­társ, a megyei pártbizottság első titkára foglalta össze. Az intézkedési terv — nagyon he­lyesen — a tsz-ek gazdasági megerősítését állítja a munka homlokterébe. Hangsúlyozta, hogy a rendelet csupán a le­hetőségeket tárja fel, ame­lyeket valósággá kell változ­tatni. A vita alapján módosí­tandó megyei intézkedési terv­nyomán a járási szervek is elkészítik saját intézkedés tervüket. Éljenek benne ja­vaslattal minden szövetkezet gazdálkodásának megjavítá­sát illetően és a termelőszövet­kezet tagsága közgyűlésen döntsön a javasolt irányelvek sorsáról. Utána ismertessék a községi tanácsok ülésein a tsz módosított tervét, mondják el, mit ad az 3004-es az egyes szövetkezeteknek. A községi pártszervezetek is fűzzék tag­gyűléseik napirendjére. A tervek a valóság talaján mozogjanak — hangsúlyozta Szirmai elvtárs. — Megvalósít­hatatlan célokat egyetlen szö­vetkezet elé sem szabad tűz­ni. Mindenkor számoljunk a meglévő adottságokkal, s az­zal, hogy milyen lehetősége­ket tudunk megteremteni, így néni csalódunk. Kellő türelem és meggyőzés — ez legyen munkánk vezérelve. Világo­san látnunk 'kell azt is, hog? a mezőgazdaság átszervezés»! zömben sem a pártszervek, hanem a tanácsok feladata. Előre mutatni, céltudatosan megvalósítaná a rendeletét csakis úgy lehet, ha mindéi: szerv vállalja a munka ree jutó részét. Mily'em főbb tennivalót erednek a 3004-esbőI? A he­lyes vetési arányok megterem* tése, a táj jellegnek, a talaj- adottságnak megfelelő kultú­rák meghonosítása, a vetés­forgó kialakítása, a talajerő növelése, az állattenyésztés és növénytermelés összhangba hozása, a vezetés megerősíté­se szakemberekkel. Legfőbb feladat: a meglévő termelő* szövetkezetek! megerősítés« gazdaságilag, politikailag, és. a létszám tekintetében is. Emellett új szövetkezetek alakítását is támogatni keli, de csak abban az esetben, -ha a szerveződő közös gazda­ság minden, bizonnyal élet­képes lesz. A fokozatosságról annyit: ahol nincs mód a tsz- . ek fejlesztésére, újak létre­hozására, ott alakuljanak ala­csonyabb fokú szövetkezés! formák — mondta Szirmai elvtárs, majd hangsúlyozta: -4 A rendelet végrehajtása nagy feladat. Ez azonban nem vak- heti igénybe a párt és taná­csi szervek egész erejét. Se-i gíteni kell az egyénileg dol­gozó parasztok munkáját is, hogy emelkedjenek a teüS méshoaamok a mezőgazdaság­ban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents