Somogyi Néplap, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-19 / 42. szám

WEcraa, isas. lebruár 1». 5 SOMOGYI NÉPLAP JCu k&ze.k muzsikája .4 növendékhangverseny mindig érték, mindig élményt jelent az embernek. Nem özén, mert magasszínvonalút, művészit nyújt, hanem mert gyermekek, félénk, bátortalan, magabiztos, tehetséges és ke­vésbé tehetséges muzsikusje- öltek állnak pódiumra. Cél­juk sohasem az,, hogy kielé­gítsenek, csupán meg akarják mutatnimit tanultak. És ezekből a »-feleletekből« apró szikrák is villannak elő, me­lyek megnyugtatóak, bizalom- keltők. .. Ilyen hangverseny volt a legutóbbi is, a Liszt Ferenc Állami Zeneiskola legifjabb u&eentdékemek szárnybonto­gatása. Zsúfolt nézőtér előtt olyan közvetlenül, szeretettel nyújtották tudásukat kicsi gyermekeink, hogy ez önmagá­ban is lenyűgözte a hallgatót. Általában második, harma­dik osztályos növendékek szerepeltek, s csak a zongofa- kisérők között találtunk na­gyobbakat. A hangverseny pedagógiai célzatú volt, — hisz fellépéshez szoktatják, önbizalomra, ma­gabiztosságra nevelik a növen­dékeiket. — Mégis igen sok szépet, jót hallottunk ezen az estén. Mindenekelőtt szembetűnő a Ptmósga mi túra, az ifjú he­gedűsök, csellisták fejlődése. Apró gyermekek másféléves tanulás után, még alig tud­nak tisztán, tetszetősen he­gedülni — ez az általános ta­pasztalat. A hétfő esti hang­versenyen azonban ellenkező­jéről győztek meg. Volt néha egy-két csúszás, hamis hang, de általában tisztán játszot­tak a hegedűsök, s ezáltal él­vezni tudtuk produkciójukat. Közülük különösen Barankai Eszter, Arató Anna, Bognár Mária, Komáromi Éva és Ró­zsa Pál játéka tetszett. A csel­listák — már most megállapít­hatjuk — egyik nagy ígérete László Attila. Schubert bölcső­dalának előadásával a növen­dékkoncert egyik legszebb tel­jesítményét nyújtotta. A zongoristáknál is helyes Közel háromszázan vettek reszt vasárnap a Magyar- Szovjet Baráti Társaság ka- p&spului köre által rendezett '(áálkozón. A község apmja- nagyja, öreg nénik és bácsik is eljöttek, hogy együtt szó- raloozzanak a szovjet elv- társakloal. A gazdaemberek kaláccsal kedveskedtek, egy kis úttörőlány virágcsokrot az a törekvés, hogy a gyakor­latok mellett nagy zeneszer­zők ismert, technikailag ki­sebb követelményt támasztó műveit is játszatják a növen­dékekkel. Helyenként talál­tunk olyan zongoristákat, akik ezekben a művekben már sokkal többet adtak a puszta lejátszásnál, s előadásukból a muzikalitás, egy kis szív is érződött. Ezek közül Gádor Mártátj Horváth Anikót ás a rendkívül tehetséges Csik- helyi Lenkét említenénk, aki ragyogóan adta elő Csaj­kovszkij: A pacsirta dala cí­mű művét. Három fúvóshangszert ta­nuló növendék mutatkozott be. Gounod: Ave Maria-ját Kovács Árpád játszotta fu­volán. Ját-ékáf>an talán csak a levegővétel miatt találnánk hibát. Telemann Trióját há­rom klarinétos, Bóna József, Sass Csaba és Szüli Gyula adta elő szépen, elfogadható­an. Az énekesek ezúttal gyen­gébben szerepeltek, közülük talán Jurányi Máriát említhet­nénk. A hagyományokhoz híven ezúttal is hallottuk a II.—Hl. osztály hegedűkórusát, s a he­lyenként hibázó, mégis szép teljesítményt nyújtó Kamara- együttest. Részletes értékelést adni nem célunk és lehetetlen vál­lalkozás volna, hiszi több mint hatvan növendék állt közönség elé egy műsorban. Őszinte hívei vagyunk, hogy minden zeneiskolás nyilvá­nosságot kapjon, mégis az a Véleményünk, kevesebb nö­vendéket kellene egy-egy hangversenyen szerepeltetni. Bár a műsor változatos volt, s rövid műve csibék hangzot­tak el, a közönség, de a ta­nulók szempontjából is hasz­nos lenne sűríteni a növen­dék-koncerteket. Kis kezek muzsikáját, a jö­vő muzsikusait, zeneértő kö­zönségét hallottuk hétfőn es­te, s őszinte szívből gratulá­lunk fejlődésükhöz, játékuk­hoz. J. B. nyújtott át. A szovjet ven­dégék adták a kultúrműsort, majd a közös vacsora után az ő zenekaruk játszott az éjfélig tartó bálon. Közher a szovjet asszonyok ének­és táncszámolcat is adtak elő Így szórakozott Kapospula népe a testvér szovjet em­berek társaságában, Karnevál hercege Marcaliban Régen volt olyan rendezvény Marcaliban, amely a községet és környékét úgy megmozgatta volna, mint a február 15—i farsangi bál, melyet a földművesszövetkezet nőbi­zottsága rendeztt. A budapesti jelmezkölcsönzőből a szövetke­zet vezetősége száz jelmezt ho­zatott. A legnagyobb titokban osztották ki Kutasd Jánosné nőbizottsági elnök irányításá­val a különböző jelmezeket, melyek hatvan százalékát pa- rasztasszonyotk és lányok kér­ték el a szövetkezet nőbizott­ságától. ___ A marcali művelődési ház­ban este 8 óra után mintegy 600 főnyi vendég szorongott. Röviddel 8 óra után jelent meg a színpadon a karnevál herce­ge és hercegnője, valamint a bál hoppmestere, akit Bene László alakított és ezzel elkez­dődött a karneváli felvonulás. A hoppmester jelentette min­dig az érkezőket verses beje­lentőjével. Ott volt a karneváli forgatagban többek között Ro­meo és Julia, Igor herceg, Ot­hello és Desdemona, Gábor diák, Bob herceg, maharadzsa, rokokó-pár, Bánk bán, Rózsa Sándor, cowboy és még sok, másféle jelmezben vonult el a karnevál díszes forgataga a herceg előtt. Amikor a Karné- liás hölgyet jelentette be a hopp-mester, a Traviatából ját­szott részletet a zenekar, ami­kor Carmen-jelmez követke­zett, akkor Bizet dallamai hangzottak fel. Gábor diák megjelenésekor a Gül babából játszottak, és így tovább. Általános volt az izgalom, amikor a bíráló bizottság az I. és II. díj elnyerését kihirdette. Az I. díjat Szél Márta nyerte Kaméliás hölgy jelmezével, míg a második díjat Bojtár Ferenc- né Carmen-jelmezével kapta meg. A karneváli felvonulás után reggelig tartó -bál követ­kezett. Nagy idegenforgalomra számít az IBUSZ Az IBUSZ több külföldi uta­zási irodával folytatott tárgya­lásokat. Ebben az évben mint­egy 35 000 külföldi látogatásá­ra számítanak. Az idén a Szovjetunióból 3000, Csehszlo­vákiából 8000, a Német De­mokratikus Köztársaságból 2000, Romániából 1000 utas érkezése várható. De nemcsak a népi demokratikus országok­ból, hanem nyugatról és a ten­gerentúlról is több ezer láto­gató jön. Ausztriából 8000, Ka­nadából, Angliából, Franciaor­szágból és Belgiumból csak­nem 5000 vendéget várnak az idegenforgalmi szervek. Baráti találkozó Kapospulán loeooooo > o 1000000000000000000000^000 odqoooooogoooooooo sokqoköb LÉGIRIADÓ DREZDÁBAN 13. II. 1958. Drezda. Üvöltőnek a szirénák. Zúg­nak a harangok, kalapálnak a szívek, elborzadnak az em­berek. Légiriadó?! Igen! Légiriadó 1958. február 13-án Drezdá­ba«. Rettenetes érzés. Pedig most elmaradt a riasztást kö­vető, általunk jól ismert Li- berátorok dübörgése, bombák robbanása és a halálsikolyok. Csak a szívek remegnek, az emlékezés könnyei peregnek. Ma 13 éve a halál járt Drezda felett, 20 perc alatt több mint 50 000 embert ka­szált le. Az amerikaiak 1945. február 13-án követték el Eu­rópában a legbarbárabb bom­bázásukat. Rettenetes az, amit a krónika feljegyzett, amit a lényképeik és a romolt mutat­nak. Romok? Igen! A romok, amelyek kiáltanak, égetnek, szátnonkémek. A harmadik napja vagyok itt a magyar úttörővezetők egy csoportjával. Ma búcsú­zunk a várostól, kedves ven- íJéglátóinktól. Már megismer­tük a város nevezetességeit — melyekről más alkalommal szeretnék beszélni. Egy keve­set 750 éves történelméből és sokat a 13 év előtti napról. Az évforduló alkalmából kül­dők néhány sort a Somogyi Néplapnak. Még borsódzik a hátam a lázriadó okozta vízióktól,, mi­kor'kedves házigazdánk, Wili Scfculze újabb hátborzongató képekkel tárja elénk Drezda pusztulását. Már eddig is so­kat hallottam a rettenetes pusztításról, de amit Wili bá­csi mondott, az minden kép­zeletemet meghaladta. Egy ember vádol. Vádolja az amerikai barbarizmust, amely a háború utolsó órái­ban ilyen borzalmas pusztí­tást végzett. Vádolja az im­perializmust, amely ilyen szenvedést szakított az embe­riségre. 1945. február 13-án 22 óra­kor Drezdában felbúgtak a szirénák. A lakók megszok­ták már ezt a háború évei­ben. De ezen az éjszakán vá­ratlanul érte őket a légiriadó. Drezda utcái zsúfoltak voltaik ekkor a kiürített területekről vonulókkal, kocsikon, gyalo­gosan vándorló emberekkel. Óvóhely nem volt ezek szá­mára, de jaj volt azoknak is, akik ott voltak. A halál 20 percig terítette pusztító bombaszőnyegét, amely 15 négyzetkilométer nagy volt, 50 ezer ember halt meg, 50 templom, 58 kulturá­lis intézmény, 25 kórház pusz­tult el ezen a területen. Ret­tenetes volt a bombázás. Fosz- foros bombákkal felgyújtották azt, ami még megmaradt. Az utcákon meggyulladt az asz­falt, oly hőség volt, hogy meg­olvadtak a villamossínek. A lakosság a várost átszelő El­bába menekült. De hiába me­rítették magukat az égő em­berek a vízbe, a foszfor to­vább égett rajtuk. S hogy a folyóba se tudjon ember me­nekülni, benzint dobtak bele és felgyújtották. S ez másnap megismétlődött. Drezda a po­kol volt. A tűz olyan erős volt, hogy a külvárosokban újsá­got tudtak volna olvasni az emberek. A halottakat nem győzték temetni, úgy égették el őket. És az életben mara­dottak hiába keresték hozzá­tartozóikat, elragadta őket a halál. Kedves Wili bácsink szava elakadt, eddig nehezen visz- szatartott könnyei kibuggyan­tak. Ö sem találta meg fele­ségét és gyermekeit. A város újjáépítéséről kísé­rőnk beszél. Csodával határos, amit a drezdai asszonyok tet­tek. Ők voltak a romeltaka- rítók, ők tették szabaddá az utakat. S Drezdában a rom­éi takarító hős asszonyoknak emeltek legelőször emlékmű­vet. Drezda újjáépült. Eleven, lüktető az élete. De a 13 év nem volt elég a romok elta­karítására. De nem is akar- jálk felépíteni pl. a Zsófia templomot, hogy örök emlé­keztető legyen a háború el­len az égnek meredő csonka torony, kiégett templom. Drez­da és Köln, hol hasonló volt a pusztítás, egyezséget kötött. Együtt küzdenek Németor­szág egyesítéséért, a felfegy­verzés ellen, s követelik, hogy Németország atommentes, semleges övezet legyen. Mi pedig kívánjuk, hogy harcuk sikerrel járjon. Horváth János SP(g|RT N[!tllHIIIHílliUl!!l]l!ItUIUIIlllllttllill!liltiltiil!(iHllllliniinillIlllllllil{í[ltlll)tllhllllilÍttHHIillllllllllllllHflillllltll8llllÍlfllll) llll)IÍIIIIIIH!ll!llllllllll!iltltlltlllll!llll!l:llI!i!ll!!llil!l!!lll]IUIH)tltltt)I Kinevezték a megyei testnevelési és sporttanács elnökségét és tagjait A Somogy megyei Tanács Vég­rehajtó Bizottságának keddi napi­rendién szerepelt a Megyei Test- nevelési és Sporttanécs kineve­zése. E sportszervnek, mint leg­felsőbb megyei sportfó'-umnak létrehozását a magyar forradal­mi munkás-paraszt kormány 4/1958/1. 12. számú végrehajtási utasítása rendelte el. Eszerint a megyékben 20—30 tagú sportta­nácsot kell kinevezni. A sportta­nács egy elnökből, elnökségből és a tanács tagjaiból áll. Az el­nök kinevezésére vonatkozóan a Magyar Testnevelési és Sport­tanács tesz javaslatot. A megyei testnevelési és sport­tanács negyedévenként, vagy a szükségnek megfelelően rövidebb időközönként ülésezik. Az ülések közötti időpontban a tanács jog­körét az öttagú elnökség gyako­rolja. A Somogy megyei Tanács VB egyelőre 26 személyt nevezett ki a sporttanácsba. A még üresen maradt négy helyre a későbbiek során történik meg a kinevezés, akkor, ha már vidéken is meg­szervezték a sportfelügyelősóge- ket. A Somogy megyei Testnevelési és Sporttanács elnöke: Vermes Imre tanár, megyei sportfeilügyelő lett. Az elnökség tagjai:' Dr. Bodosi Mihály sebész ad­junktus, a megyei atlétikai alszö- vetség elnökségi tagja. Pr. Cziráki Ferenc, a megyei ügyészség gazdasági hivatalának vezetője, a SLASZ elnöke. Kovács Ernő testnevelő tanár, középiskolai testnevelési szakfel- ögve'ö. Szikora István, a KISZ megyei sportfelelőse, a KISZ MB munka­társa. A megyei testnevelési és sport­tanács tlágjai: Androsits Imre tisztviselő, a KMTE sportkör elnöke. Antal László, a Termelőszövet­kezeti Tarács megyei elnöke. Balázs József műszerész, a K. Kinizsi SK elnöke. Dr. Bodosi Mihálynd testnevelő tanár, a megyei torna alszövetség tagja. Dobszay Dezső, a Kaposvári Kiskereskedelmi Vállalat osztály- vezetője. a Labdarúgó JT elnöke. Fenyvesi János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt MB osztály- vezetője. Hegyi József, a Szakszerveze­tek Megyei Tanácsának titkára. Horváth István kórházi asszisz­tens, a megyei birkózó alszövet­ség titkára. Dr. Kecskés Rezső, a Somogy megyei Téglagyári ES könyvelési ellenőre, a megyei ökölvívó al- szövet'sóg elnöke. Kolip Gyuláné, a Balatonbog- lári Sütőipari Vállalat tisztviselő­je, a Fonyódi SK röplabda szak­osztály vezetője. Kovács Lajos testnevelő tanár, a t-abl járás általános iskolai test­nevelési szakfelügyelője. Kovács Sándor újságíró, a So­mogyi Néplap sportrovat-vozető- je. Markovics Ferenc ált. iskolai tanító, a kéthelyt sportkör veze­tőségi tagja. Maró Béla, a Kaposvári Tán­csics' Gimnázium igazgatója. Nagy Mihály kollégiumi igaz­gató. Somlyai László, a Somogy me­gyei Tatarozó és Építőipari Válla­lat anyagbeszerzője, a megyei te­ke alszövetség elnöke. Szántó József, a Hazafias Nép­front Somogy megyei Bizottságá­nak titkára. Száraz Pál honvéd alezredes, a K. Honvéd sportkör elnöke. Szegfi László tlsatviselő, a K. Dózsa SK ökölvívó edzője. Szentgróti Béla, az MHS mun­katársa, a Somogy megyei moto­ros klub vezetője. Tarnóczai István általános is­kolai testnevelő tanár. A megyei testnevelési és sport­tanácsot két évi időtartamra ne­vezték ki. Hat első helyesést sserestek a fi. Dóssá ifi ökölvívói a területi döntőn Szekszárdon került sor Délnyu­gat-Magyarország területi ifjúsági egyéni ökölvívó bajnokságának döntő küzdelmeire. A Kaposvári Dózsa 10 ifjúsági ökölvívóval kép­viselte magát a versenyen, ahol egyébként 37 fiatal öklöző lépett a sxorítóba. A Dózsa ifik a várakozásnak megfelelően jól szerepeltek. Hat első helyezést, azaz bajnokságot nyertek, ezenkívül egy második és egy harmadik hely jutott a kaposvári ifiknek. A Dózsa öklö­zök egyúttal megnyerték, a csa­patok részére kiírt pontversenyt is, méghozzá nagy fölénnyel. Eredmények: Papírsúly: bajnok Bereczki Ist­ván (K. Dózsa). Légsúly: bajnok Markos (Szek- szárd). Makk most is vereséget szenvedett Markostól, s így csak harmadik lett. Harmatsúly: bajnok Fodor (Szentlőrinc). Csiszár az első na­pon kiesett. Pehelysúly: bajnok Iványi (Pécs). A fiatal Lukács is kiesett az első -napon. Könnyűsúly: bajnok Kappel (Szekszárd). E súlycsoportban nem indult kaposvári öklöző. Kisváltósúly: bajnok Papp Béla (K. Dózsa). Váltósúly: bajnok Dunajecz (K. Dózsa). Nagyváltósúly: bajnok Bereczki I Félnehézsúly: bajnok Bednanics László (K. Dózsa). (K. Dózsa). Középsúly: bajnok Szekeres Nehézsúly: bajnok Kalmár (K. (Szentlőrinc), 2. K-arádi (K. Dózsa). I Dózsa). A Somogyi Néplap bemutatja KALMÁR JÓZSEFET a K. Dózsa ifjúsági nehézsúlyú ökölvívóját Kalmár egyik legnagyobb ígérete a Dózsa ökölvívó utánpótlásának. A fiatal, 17 éves versenyző mögött máris szép sportpályafutás áll. Ta­valy a Budapest Kupában országos bajnokságot nyert. Most egy — a munkahelyén szerzett — sérüléséből még jóformán fel sem gyógyult, s máris biztosan nyerte a te­rületi egyéni bajnokságot. A Somogy megyei Finomme­chanikai Vállalatnál ipari tanuló. Edzője, Szegfi László szerint szép jövő áll előtte, s ha az ökölvívó berkeden oly népszerű »Mackó« ogy kicsit gyorsabb s még kemé­nyebb lesz, hamarosan helyet foglalhat a felnőtt csapatban is. Gyengélkednek NB IlI-as csapataink A tavaszi idény bajnoki rajt­jára készülődő csapataink közül igen vérszegényen sízerepelnek egyelőre az NB III-as együttesek. A Csurgói Petőfi Bázakerettyén kétszámjegyű vereséget szenve­dett. A K. Textiles kikapott a megyei bajnokság sereghajtójá­tól, a K. Kinizsi II-től. Még a K Dózsa mentette meg úgy ahogy az NB Ill-asok becsületét azzal, hogy l:0-ra legyőzte az elég jó erőkből álló K. Honvéd csapatát, A Nagyatádi Kinizsi vasárnap nem játszott. Nem tudjuk mire vélni azt. hogy Nagyatádon ilyen sokáig tort a téli szünet. Rövid beszámolónk a vasár­napi mérkőzésekről: HallaHanul izgalmas küzdelem ufón Köhler nyeiie a megyei egyéni sakkbajnoságot Hétfőn este minden eddiginél nagyobb érdeklődés kísérte So­mogy megye 1958. évi sakkbaj­nokságának utolsó fordulóját. A verseny kezdetére alig lehetett a teremben megmozdulni. A sakk­sport barátai nagy számban jöt­tek el, hogy szemtanúi legyenek az utolsó nap küzdelmeinek, amely előreláthatóan is igen ér­dekesnek ígérkezett. A minden eshetőségre számító sakkozók ugyanis kiszámították: könnyen lehetséges és előfordulhat az is, hogy a végén hatos holtverseny alakul ki. Különösen nagy érdek­lődés kísérte az elsőség szem- pántjából legfontosabb Köhler— Horváth és Péterfi—Besztercsé- nyi találkozókat. Ez utóbbi mérkőzésen hamaro­san eldőlt az egy bajnoki pont sorsa. Besztercsényi gyalogelőnyt és poziciófölónyt harcolt ki és Péterfi feladta a kilátástalan küz­delmet. A másik táblán, a Köhler — Horváth László összecsapáson azonban ekkor még mind a 32 bábú fent volt a táblán. Hallatla­nul bonyolult és izgalmas volt ez a mérkőzés, s csak az engedte sejteni Köhler győzelmét, hogy Köhlernek a h-gyalogjával egész a h7-re sikerült előnyomulnia. A 23. lépésnél történt az első ütés. Ezt aztán gyors egymásutánban követték a többiek, s mikorra az­tán tisztázódott a helyzet, már látni lehetett, hogy Köhler győz. A gyalogelöny birtokában küzdő Köhler vezércserét erőltetett. S mikor Horváth látta, hogy ez el­kerülhetetlen, akkor feladta a számára kilátástalan méilkőzést. Ezzel eldőlt1 az 1953. évi me­gyei egyéni sakkbajnoki cím sor­sa, melyet teljesen megérdemel­ten Köhler Sándor szerzett megi A további mérkőzéseken aztán a helyezések ügye is tisztázódott. A 6 pontosoknál döntött a berger- tábla. De a 6.5 ponttal végzett Dobor és Treer esetében ez is egyenlőt mutatott, így az egymás ellen elért játszma volt á döntő. A 12. forduló eredményei: Köhler—Horváth L. 1:0, Péterfi — Besztercsényi 0:1, Dobor—Si­pos 1:0, Bárány—Horváth M. 1:0, Soóki—Vodicskai 0:1, László— Treer döntetlen. Az 1058. évi bajnokság sor­rendje: 1. Köhler 8 pont, 2. Besztercsényi 7,5 pont. 3. Bárány 7 pont, 4. Dobor 6,5 pont, 5. Treer 6.5 pont, 6. Horváth L. 6 pont. 7. László 6 pont, 8. Sípos dr. 6 pont, 9. Vodicska 4 pont, 10. Péterfi 3.5 pont, 11. Horváth M. 2.5 pont, 12. Soóki 2,5 pont. BÁZAKERETTYE! BÁNYÁSZ- CSURGÓI PETŐFI 10:3 (6:3» A csurgói csapat tartalékosán állt fel Bázakerettyén és om fél­időn át például a kapu» HOHa volt a középcsatár. A csurgói szí­neket a következők képviselték: Kepler — Németh, Siszler, llottc II. — Molnár, Vörös — Hirváth. Bate, Bolla (Pápa), Szabó, Nagy II. Mire a csurgóiak feleszmél­tek, már 3:0 volt az eredmény. A minden tekintetben jobb és Fel­készültebb Bázakerettye megér­demelten győzött. K. KINIZSI II.-K. TEXTILES 2:1 (1:0) A Kinizsi—Székesfehérvár ta­lálkozó előtt került sor a mérkő­zésre. A Textilesben elsó ízben szerepeltek ez újonnan igazolt katonajátékosok. kisebb-trafOtobb sikerrel. A csapat a következő volt: Kovács I. — Pereg, Ko­vács II., Szilváéi — Marfwn. Mű­dig (Simon) — Peresztegj, Pápai (Lábos). Szabó, Nagyréti. Beucze. Hegedűs és P álfáival gólján® csak Nagyréti tudott nem soktoaf a be­fejezés előtt válaszolni. Egyéb­ként a Kinizsi tartalékcsapatia irá­nyított mindvégig. K. DÓZSA—K. HONVÉD 1:0 (0:0) A Dózsa csapata a következő összeállításban szerepeit: Mol­nár I. — Silt, Németh (Deák).. Güth (Csima) — Kutas!. Ttacsl (Varga) — Veverán it.. Igerth. Illés (Veverán I.), Nagy A.. Mol­nár III. A Dózsa elég vérszegé­nyen játszott. A mérkőzés egyet­len gólját a második Félidőben beállt Veverán I. szerezte. HELYREIGAZÍTÁS Február 18-án megjelenő lap­számunk sportrovatában, a me­gyei sakkbajnokság 'döntőjéről megjelent, lapzárta után érkezett rövid jelentésbe sajnálatos hiba csúszott. Sorcsere következtében ugyanis a szöveg értelmetlenné váií. A tévedésért, melyet a nyom­da követett el, ezúton kérjük ol­vasóink elnézését.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents