Somogyi Néplap, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-15 / 39. szám

Szombat, 1958. február 15. 3 SOMOGYI NÉPLAP A NAGYBERÉNYI ROSSZ PÉLDA — Nagyberény csak nem lehet szakcsoport nélkül, az állam is ad támogatást, meg a mi erőnk, eszünk!... — Ala­kítsunk egyet — gondolták nemrégiben. És máris felvet­ték a kapcsolatot Kustra Mi­hály szövetkezeti ügyvezetővel a tavalyi szakcsoport tagjai. A múlt évben az igazgatósá­gi elnök mintegy 8000 forint előleget folyósított a »Som- Nagy herényi Körzeti Földmű- vesszövetkezeten belül alakult egyénileg gazdálkodó termelői szakcsoportnak ...« Jónéhánv alapszabály szerint működő társulás van az országban, a megyében. De nem ilyen volt a nagyberényi, — Majdnem baj­ba kerültem miatta — mérge­lődik Kustra Mihály. Az elnök joggal idegenkedik a nagyberénviek ú jjabb zász­lóbontásától. 1957-ben negyven holdnál is több tartaléktőidet kértek a szabadó id végi határ­ból a termelői szakcsoportba tömörültek, és munkához lát­tak, mondván: »az ország'me­zőgazdaságának fejlesztésében jelentős szerepe van a dolgozó parasztok egyéni társulásá­nak«. Ez igaz, csak az nem; hogy a Kerti István elnökleté­vel tevékenykedő szakcsoport­nak jelentős szerepe volt az ország mezőgazdaságának fej­lesztésében. E társulás mögött is gazda- godási vágy rejlett. Ez nem is baj, hisz mindenki jobban sze­ret egy forint helyett kettőt és nem azért dolgozik, hogy ke­vesebbje legyen. De a nyerészkedést, a nem Igazságos úton való pénz­szerzést elítélik az embe­rek és bünteti a törvény. Kustra Mihály, a földműves­szövetkezet ügyvezetője a nagyberényiek első társulási szándékáról, terveiről a ter­meltető vállalat nyitni megbí­zottjától értesült. — Ezért utaltam ki az előle­get. Fokhagyma, vöröshagyma és egyéb más növény termelé­sére szerződött a szakcsoport. Mikor megérkezett a vetőmag, a tagok úgy gondoltak, jó lesz egy részét most mindjárt pénz­zé tenni — és úgy is cseleked­tek. Amit meg elvetettek, ab­ból nem -arattak«. Gazért nem fizetett a vál­lalat, már pedig gazt ter­mett (jó másfélméterest) a gondozatlan föld — mondja az elnök. Miért nem művelték a földet a tagok? Hát csak holt betűk tömkelegé a működési szabály­zat? Pedig aláírásukkal meg­erősítve többek között a sza­bályzatban az alábbiak is ol­vashatók: -Ki kell zárni a tár­sulásból azt a tagot, aki nem végzi el a talaj művelési mun­kálatokat, valamint a termel- vény gondos ápolását..., a csoport kötelezettségeiért a ta­gok részarányosán felelnek..., a tagok a részükre nyújtott kedvezményeket a rendelteté­süknek megfelelően használják fel..., a termelvényeket a vállalatokkal történt szerződés- kötés alapján értékesítik«. Ez a szöveg, ez a magyar mező- gazdaság nagyberényi előre- lendítőinek légbe szálló foga­dalma. A valóság? Az, hogy a szak­csoport tagjai közül csupán ketten —■ Kerti István és Kerti Gyuláné — mint egyéni gaz­dák, 4 katasztrális hold vörös- és fokhagyma termeltetésére kötöttek szerződést. Mintegy 1650 kg dughagymát vittek el a MEZÖSZÖV-től és 6675 fo­rint előleget a nagyberényi földművesszövetkezettől. A ve­tőmag forgalmi érteke több mint 24 000 forint. Az előleget visszafizették ugyan, de egy dekányi hagymát sem szállítot­tak le a vállalatnak. Nem is szállíthattak — mint Kustra Mihály is mondotta —•, mert a mag egy részét átvétel után ér­tékesítették, amit meg elvetet­tek, abból nem lett termés. Üdvös lenne, ha a kötbér­igényekre vonatkozó jogokat érvényesítené a vállalat s meg­kérdeznék az illetékesek, Ker­tiék miért nem teljesítették a szerződésben vállalt kötelezett­ségeiket. Nem lehet tűrni, hogy szakcsoport elnevezés alatt egyes személyek meg nem engedett módon hizlalják erszényüket. Semmi szükség az ilyen szak­szerűtlen szakcsoportokra. Jól­lehet Kertiékre hasznos, de az államra káros összefogás pél­dája a nagyberényi. Ne ve­gyünk róla példát. G, S. Gyermekjátékká válik Még a figyelmetlen utasnak az eperlomb szedése is feltűnik, hogy az állami és községi közutak mentén álló eperfákat ezekben a szép ta- vaszias napokban szorgos ke­zek miképpen formálják, nye­segetik oly szép, -kehely« alakúra. Sokan azt is észreve­szik, hogy a kezelt fákon a vegetáció beindulása után milyen gyönyörű hájtásvesz- szők sarjadnak, majd milyen bőséges és igen tápdús leve­leket hoznak. Az útmenti eperfák így szolgálj ák a kor­szerű tin. vesszős-lombós se­lyemhernyótenyésztóshez szükséges táplálékot. A törekvés most az, hogy az utak korszerűsítése következ­tében egyre gyérülő közterü­leti eperfák helyett egy meg­felelőbb levélbázist teremt­sünk. A selyemtenyésztés jövedel­mezőbbé tétele végett, vala­mint az iparnak megfelelő mennyiségű és minőségű se­lyemanyaggal való ellátása érdekében az a célunk, hogy lehetőleg minden községben legyen 1—2 kát. holdnyi zárt epresterület. Mi lenne ennek a haszna? Az, hogy több selyemher­nyó felnevelésére vállalkoz­hatnának megyénk lakói. Mellékkeresethez juthatná­nak a csökkent munikabírá- súak, a nyugdíjasok, alkalmi munkások, tanulók, valamint mindazok, akik egyéb elfog­laltságuk mellett még ezt a kereseti lehetőséget is meg­ragadhatják. Zárt epres eseté­ben az eperfalombért nem kell több kilométernyi utat megtenni, mint régen. Az ep­resekben lévő alacsony bo­korfák 1—2 éves vesszőit a hernyók nagyetetéséhez le szabad metszeni és azt gaty- lyastul lehet táplálékul fel­használni. Kormányzatunk igen előre­látóan tűzte iki célul a zárt epresek fokozottabb mérvű telepítését. Ezekben az epresekben a csemeték 4 méter sor- és 1 méter tőtávolságra kerülnek egymás mellé. A telepített vadalamyokat megeredés után megfelelő nagylevél-termők- ké ojtjuk át. Az ilyen ültet­vények már nem adnak ep­ret az átmenti vándoronak, pálinkafőzés céljára sem szed­hetik össze a gyümölcsöt a szeszkedvelőik, mert ezekben a kertekben csak levélter­mesztés folyik. Illetéktelen egyénnek sem érdemes ki­vágni a 40—50 cm törzsma­gasságra hagyott fát, mert abból ugyan hordót nem ké­szíthet magának. A zárt ep­resekben lévő ültetvények vi­szont könnyen megvédhetek az amerikai szövőlepke her­nyójának pusztításától és más kártevőktől is. S nem is esketik le senki a fáról, mert a földön állva gyermek- játékká válik a lombszedésés metszés. Megyénkben a selyemter­melési felügyelőség a megyei tanács mezőgazdasági osztá­lya és az erdészeti felügyelő végezte eddig is. Biztató kö­rülmény, hogy a községi taná­csok az állami tartalékterüle­tekből készségesen bocsátják rendelkezésre a lakott terület­hez közel eső, alkalmas földe­ket. Megyénk erdőgazdaságai a szükséges csemetéket meg­nevelik és azok szakszerű el­ültetését az országfásítási alapból mindenkor időben biztosítják. Termelőszövetke­zetekben is igen célirányos lenne kisebb területen, fő­képpen majorságok közelé­ben hasonló, vagy egyéb rend­szerű eprest létesíteni. A szö­vetkezetek az aratás előtti időben az üresen álló helyi­ségek kihasználásával szép jövedelmet érhetnének el se­lyemtermeléssel. A tanulók selyemhernyó-tenyésztésének előmozdítása érdekében az iskolák Micsurin-kertjében kellene néhány kiváló lomb- termő eperfát elültetni, öt-hat év múlva az útmenti eperfák csökkent lombkészlete mellett sával a jobb, könnyebb és jövedelmezőbb, korszerű se­lyemtermelésre. Somogybán számos, minta­szerűen üzemeltetett epres van. E tekintetben már meg­előztünk olyan nagymúltú se­lyemtermelő. megyéket is, mint Baranya és Tolna. Saj­nos azonban még igen mesz- sze állunk eredményeinkkel Bács megyétől, ahol már min­denütt megvan a község köz­vetlen szélén vagy a község­től 1—2 kilométernyi távol­ságon belül a jól gondozott és köztesként is kifogástala­nul művelt zárt epreskert. Remélhetőleg 1960-ra már megyénkben is elérjük célun­kat, s minden számottevő köz­ségnek meglesz a maga ki- sebb-nagyobb területű ep­reskertje, amelyet a selyem­termelési szakemberek irányí­tásával eredményesen állít­hatunk a népgazdaságunk szolgálatába. WILD LÁSZLÓ selyemtermelési főfelügyelő gén értékes, megértő támo­gatásával ezt a telepítési ak- már áttérhetünk az új epre­dét igen szép eredménnyel sek fokozottabb bekapcsolá­HÄL AL i. A FALU FELETT Vaksötét az éjsza­ka. Imitt-amott pis­log a világba egy-egy eltévedt csillag. A hold is nekigyürőzkö- dik, hogy utat tör­jön a felhők mögül. Erőlködése hiába­való. Pihen a falu. Az utolsó fényes ab­lakszem is álomba szenderült. A férfi, Abd El Kamir alakja bsle- vész az éjszakába. Léptei halkan top­pannak. Rágyújt. Egy pillanatra meg­áll. A fellobbanó láng egy villanásnyi­ra elvakítja. Aztán tovább lép. — Otthon tilos a dohányzás — gondol­ja halvány mosollyal. Igen, tilos. A kicsi miatt. Lassan teszi be magaß mögött a la­kás ajtaját. A ' kü­szöbön még cipőjét is lehúzza, nehogy zajt csapjon. A mé­cses erőtlen fényé­nél vetkőzik. Felesége felriad. Tétován felül az ágyban, aztán meg­nyugodva dől visz- sza. A férfi óvatosan a kicsihez lép. Lehe­letnyi csókot dob a kis Kamir homloká­ra, amitől rezzenés- nyíre megrebben a játékos szellő csíp egy falevélbe. Teljes a csönd “és a. nyugalom. Csak az éjszakot neszez. Valahol egy kutya vakkant, az istálló­ban egy-egy állat üt némi zajt, távolról vonatfütty surran a nyugalmas faluba — mindez andalító és álomba ringató. Abd El Kamirék is alusszák az igazak álmát, de úgy, mint az éber házőrző. Ma felsír a kicsi, a leg­drágább kincs, a ré­gen várt gyermek, mindkettőjük szeme- fénye, már mellette vannak. Aztán újra álomba szenderül- nek. A férfi nyugtalanul alszik, hánykolódik, nem találja helyét. Pedig a fáradt test igencsak követeli a pihenést. Szinte ful- lasztó a szoba mele­ge. Kimegy a kertbe. Leheveredik egy fa alá. Hirtelen fel­riad. Figyel. Távol­ról zümmögést sodor a hús éjszaka. Mint­ha millió és millió darázs közeledne csa­patosan. Keresi a hang irányát. Igyek­szik tájékozódni. Az­tán. .. ... Aztán nehezen földről. Mintha letag­lózták volna. XJgy te­rült el, mint a vil­lámsújtotta fa. Ká- bultan, zúgó dobhár­tyával, \ bénultaaj áll egyhelyben. Mintha az elemek szabadultak volna el. A falu alsó végében láng csap a magasba. A sűvités, dörgés, villámlás fülsiketítő és borzalmas. Reng, remeg a föld, böm­böl az ég, félelmesen, kegyetlenül. Megfordul. Halk si­koly hagyja el ajkát. Háza teteje, mintha egy óriás keze emel­te volna le, a földön hever... A légnyomás pusztított... Eszelősen rohan a lakásba. A padlásról egy gerenda zuhant a padlózatra. Hull a vakolat, a por — alig látni, ösztönösen lép a gyerek ágyához. Felesége aléltan he­ver, mint aki már nem is él. Tapogatva keresi a kicsit. Reszketve, remegve kapja visz- sza a kezét: — Meleg... — sut­togja. ölbe kanná, de hirtelen felszisszen, a gerenda nagyon ke­mény. Nagynehezen világot gyújt. S ak­kor. .. A gyerek se­hol. Betemette kis melék. a gerenda sí lya pozdorjává zú. ta a fekhelyét. T körömmel esik neki pusztításnak. S am kor ölbe veszi a ki fiút, zokogva rogy a székre. A drága kincs hí lőtt. Ült, ült nemá megüvegesedett szí mekkel, lecsókolta kicsi homlokáról patakzó vért. Könny elapadtak már. sós nedv, a fájdalon tói csillogó gyöngyi belevesztek a kis Ki mir pirosán, egy, lassabban csordogál vérébe. Magatehetetlenül rohant ki az udvarr A szálas, válla megtermett embe úgy meggörnyed mintha mázsás l zuhant volna rá. Fá dalma ennél is ni gyobbj Percek ala éveket öregedett. A támadók, a gyi kosok elvonulta Nyomukban a hal aratott Égett a falu. Si koly és jaj, fájdalo' és szívet tépő bána halálhörqés és féli lem telepedett a kö nyékre. Mintha az a ni hány csillag is könj nyezett volna Ti nisz egén. óLkíiémi eg.y.máil — BÖLCSŐTŐL A KOPORSÓIG A minap részt vettem egy idős, falusi, kommunista asz- szony temetésén. Ahogy szok­ták mondani, »-szép temetés« volt, sokan voltak. Még a szomszéd községekből is átjöt­tek Heresznyére. Mi tagadás, a kíváncsiság is benne volt az érdeklődésben: vajon milyen egy kommunista temetés? Hát láthatta mindenki, step és megható volt... Nem be­szélt senki latinul, ceremónia nélkül, egyszerűen temettek... A háznál is, a temetőben is ke- Syeletes szavakkal búcsúztat­ták az elhunytat a párt ’képvi­selői. Méltatták emberségét, hűségét, a nép iránti szere te tét. Cigányzene húzta a gyászin- iulót és a sírnál a legkedve­sebb nótáját Nem lehetett azt száraz szemekkel bírni... . Álltam a sírnál, a sáros rö­gök között. Néztem az egysz< rű fejfát: «-Pankász Imrén Élt 65 évet«. A mély szomon ság közben arra gondoltán hogy bizony le kell rónunk kegyeletet minden elhalt ha: costársunk iránt. Eszembe ji tottak a megyei pártbizottsá titkárának egy értekezleten kommunistáik egymás iráni kötelezettségeire vonatkozó f gyelmeztető szavai is: »El ke kísérnünk szinte egymást bölcsőtől a koporsóig«. Bölcs, emberséges szaval gondoltam akkor is. Err.be megnyilvánulásainkban is k< rüljünk közelebb, ne csa harcban. De volt bennem v; lami kielégítetlenség. Az él( nem ezt mutatta eddig. A ví lóságban nem teremtettük me ennek morális, politikai alap ját és eszközeit sem. Miért? KÉT AKADÁLY Az első: a hagyományok. Ná­lunk az évszázadok folyamán kialakult gyakorlat szerint egyházi szertartások kísérték végig az embereket életútju- kon. A munkásmozgalomnak ebben a tekintetben még nem volt gyakorlata, esetleg egyes kiemelkedő munkásmozgalmi vezető temetése szolgáltatha­tott lehetőséget erre, azonban ez politikai tüntetésnek is szá­mított, természetesen az akko­ri időknek megfelelően. A második akadály: a párt legfelsőbb és alsó vezetése lem fordított e kérdésre elég figyelmet, ügy tűnik, hogy a hatalom megragadása után a kommunisták egymáshoz való emberi kapcsolatait éppen a hatalom kettőssége — a veze­tők és vezetettek viszonyának problémája — nehezíti mej Igaz, nem kis dolog a hivate los és emberi kapcsolatok kö: ti űrt, a különbségeket eltűr tetni, s az is igaz, hogy ali sem kellett volna a megvalós; tással eddig várni. Állíthatjuk, hogy az élet leg különbözőbb Imegnyilvánulá saiban már eddig is kialakul hattak volna bizonyos embei szokások, hagyományok munkásmozgalomban, am lyek visszahatottak volna a ve zetés és vezetettek közeleb kerüléséhez, a kölcsönös, na gyobb megbecsüléshez. Természetesen mindkét aka dály elhárítható. Nem is ké sok hozzá, mint elhatározr magunkat, hogy e téren is vá‘ tozásokat eszközlünk. Hogya kellene cselekednünk? SZÜLETÉS, ESKÜVŐ, TEMETÉS Csak néhány, egyáltalán nem minden területre kiható elképzelést tárunk feL Hisz sok minden fér bele e mondat­ba: »a bölcsőtől a koporsóig kisérjük el egymást«. Beleférne ebbe, hogy temp­lomi keresztelő helyett gratu­lációkkal, kis ajándékokkal, le­velekkel halmoznánk el a bol­dog szülőket, otthoni látogatást tenne náluk a pártszervezet ve­zetősége. Ha növekedik a gye­rek, az iskola pártszervezete figyelemmel kísérné fejlődését, segítené, figyelmeztetné a szü­lőket a közbejött akadályok­ról. Azután, ha eljön a párvá­lasztás ideje, a polgári eskü­vőn jelen lennének a párt- szervezet tagjai, a boldog menyasszony nyugodtan visel­hetne hosszú, fehér ruhát, a gyerekek tarthatnák az uszályt amíg a beiktatás megtörténik, szólhatna közben a nium, zenekar, vagy iskola üzemi, falusi kórus. Ottho: megjelenhetne a pártszerveze ajándékával egy kis küldött ség, beszédet intézhetne a fi atalokhoz, olyan szépet és szív bői jövőt, mint régen szoktál A KISZ-szervezet meg össze foghatna és a régi népszokása szerint szórakoztathatná kedves násznépet kivilágo virradatig. Ha pedig eljönne a számon óra és a pártszervezet össze tagjai jelen lennének a nehé aktuson, a helyi sajtó rövidé: mindig megemlékezhetne a elhunyt érdemeiről, a fels< pártszerv albumban tartan: nyilván harcos éveit és tettedl Aztán illendően, egyszerű, d igaz szavakkal élbúcsúztatná] a párt, a tanács és KISZ szer vezetek, ahol lehet, zenekar vagy kórust is közreműködtet nőnek a tisztelet vagy megbe harmó- csülés jeléül. NEM LEHETETLEN... | A kommunisták családjá­ban már régen él ez a problé­ma. Nemcsak a harcban, a ma­gánéletben is közelebb akar­nak kerülni egymáshoz. A hajlandóság mindenkiben megtalálható erre. Senki ne higgye, hogy egy szekta különös szokásait vagy elkülönülésüket akarják ezzel kinyilvánítani. Csak hát ők is emberek, emlékezetessé akar­ják tenni egymás kiemelkedő, örömteljes vagy szomorú nap­jait. Nem ceremóniákra áhí­toznak, még csak nem is ke­gyes, de hideg szavakra. Baráti és harcostársi meg­emlékezésre, együttérzésre várnak, amelyet mások nem adhatnák jogosabban és szív­ből jövőbben, mint éppen ba­rátaik és harcostársaik. A munkásmozgalom hagyó mányait és közösségi gondos kodását a magánélet megnyil vánulására is ki kell terjesz tenünk. Természetesen nen parancsszóra, és nem egyszer re. De meg kell nyitni erre fe lé is a sorompókat, hogy ; párt belső élete még harmoni kusabbá váljék. S ha igaz hogy ezt már csinálhatnál mindenfelé, azért az is igaz hogy felülről biztatást, segítse get, eszközöket, nyilvánossá­got várnak ebben a kérdésbe: is a párt egyszerű katonái, leg felsőbb és -tisztelt parancsno­kaiktól, harcostársaiktól. Csákvári Janói HÍREK A MEGYÉBŐL — A KIOSZ Somogy megyei titkársága értesíti a szabó kis­iparosokat, hogy megjelent Kerkes Károly »Szabászat és analitika« c. szakkönyve. Ara 50,— Ft. Tekintettel arra, hogy a szakkönyv korlátozott pél­dányszámban jelent meg, első­sorban a KlOSZ-tagokat elé­gítjük ki. A szakkönyv átvehe­tő a KIOSZ Somogy megyei titkárságán, Kaposvár, Beloi­— Rádióamatőrök számára szuper tanfolyamot indít a me gyei rádiós klub. Jelentkező a Dózsa György u. 16. szán alatt vagy a 23-88-as telefonor lehet. Az első összejövetel* I február 21-én délután 5 órako: a Dózsa György utca 14. szán alatt rendezik meg. — Baráti találkozót rendes február 22-én a MÉSZÖV és az MSZMP városi alapszerve­zetei a szovjet helyőrség kato-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents