Somogyi Néplap, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-13 / 37. szám (36. szám)

Csütörtök, 1958. február 13. 3 SOMOGYI NÉPLAP Alul se legyenek kettős funkciók ciókat. így állt elő olyan helyzet, hogy ta­nácselnök, tanácstitkár, vagy szövetkezeti elnök egyben párttitkári funkciókat is be­töltött Abban az időben természetesen az szüksé­ges, a helyzetből adódó megoldás volt. A meg­bízott elvtársak túlnyomó többsége igyeke­zett is becsületesen helytállni az akkor nem éppen könnyű feladatok közepette. Köszönet jár nekik fáradságos, kitartó, osztályhű, való­ban kommunista magatartásukért. Az országgyűlés legutóbbi ülése azonban rámutatott arra: a konszolidáció oly mérték­ben gyorsult, hogy ma éppen a továbbjutás érdekében szükséges a kettős funkciók mi­előbbi szétválasztása az élet minden területén. így alul is. Ezt egyébként különböző jelen­ségek is igazolják. A kettős feladattal terhelt elvtársaink túlzottan sok munkát végeznek — fáradtak. Sok munkájuk közben nem tud­nak elmélyülni eléggé egy-egy terület mun­kájában. így könnyebben fordulnak elő hibák. Az ellenőrzés is nehezebb. Ezenkívül ma már mindenütt megvannak a megfelelő kádertar­talékok, akikkel kellő segítség mellett foly­tatni lehet a munkát. így növelhetjük a párt­tagság aktivitását is. Ezért most minden olyan helyen, ahol még fennállnak a kettős funkciók: változtassunk a helyzeten. Ez nem kárára, hasznára lesz az elvtársaknak, az országnak is! rrTVTTTTTTTTVTTTTrrrTTTTTrn'TTTTTTTTTVT'TTT'rTTTTTTTTTVTTTTTTTTTTrrTTTTTTTTTTfTftTfVTTTVTTWf'ni Tréfának hangzó eset történt a legutóbbi kaposvári járás párttitkári értekezletén. A járási párttitkár elvtárs ugyanis meg­kérdezte azon faluk párttítkárait, ahonnan a fiatal ifjúsági vezető nem jelentkezett az egyhetes KISZ-titkári tanfolyamra, mi volt az oka a távolmaradásnak. Petrekanits elvtárs sorolja a falvak neveit. Most Juta következük — Miért nem voit a KISZ-titkár? — kérdi. — Eltörött a lába — mondja a párttitkár elvtárs. Hát ez eléggé elfogadható érv'. Folytatódik a felsorolás.: — Csombárd ...­— Eltörött a lába.:. Petrekanits elvtárs meglepődik. — Hogyhogy? — Hát úgy kérem, titkár elvtárs, hogy mind a két falunak Hegedűs Józsi a KISZ- titkára. Az egyik helyen dolgozik, a másik­ban meg laMksii Az egész olyan meglepő volt, hogy a jelen­lévők nevetni kezdtek. Komolyan szemlélve a dolgokat azonban, ez a helyzet nemcsak ezen a helyen tapasz­talható. Az ellenforradalom utáni zavaros helyzetben nemcsak a felső vezetésben, ha­nem alul is sok helyen szükség volt megbíz­ható, hű, kipróbált kommunisták kezére bízni egyszerre gazdasági és politikai funk­Megvalósuló téU pmqnMti; HASZNOSAN TÖLTIK AZ IDŐT A KEREKEN ÖTEZER lel­ket számláló falu életét nem dermesztette meg a tél. A ko­rán beköszöntő sötétség nem pont a napi munka végén. Ha felgyúlnak a villanyok, más foglalkozás kezdődik: a szel­lem, az ész készül a napi tor­nára. Van választék a férfiak­nak és nőknek is. Igazán gazdag a program: szabás-varrás szakkör — leá­nyoknak, asszonyoknak; isme­retterjesztő előadások havonta négyszer — mindenkinek. Ezt a pedagógusok tartják, s öröm­mel kalauzolják a hallgatókat a történelem századaiba: mos­tantól a honfoglalásig vissza és a jövő felé. — Még többen hallgatnák az előadásokat, ha lenne nagyobb helyiségünk — mondja Bokor Imre tanácselnök. Az ifjúság igazi klub életet él... 74 tagja van a KISZ-nek. A szavaló- és táncversenyek vonzzák a nézőket. A járási kultúrversenyre a Kőműves Kelemen c. népballadával ké­szülnek a fiatalok ... A gazda- embereknek meg ott az ezüst- kalászos tanfolyam. — Hányán vesznek részt azon?. Szeretnek-e oda járni az emberek? — erről faggatom az elnököt. — A hallgatók számával nem dicsekedhetünk. Lehetné­nek többen .is. Negyvennégyen kezdték, s nem hogy újak jöt­tek volna, inkább a régiek kö­zül is elmaradt néhány. — Mi az oka ennek? — Mióta vissza is kérdezik az anyagot, többen nem jelen­nek meg, félve a válaszadástól. Talán ez lehet a lemorzsolódás oka — töpreng az elnök. Ha így van, helytelen ez a felfogás, hiszen a tanfolyam­nak az a célja, hogy a hallga­tók az előadást, s egymást meghallgatva, közösen tanul­janak. S nem kell amiatt rös- tellkedni, ha mindenki min­dent nem ért meg egyszerre. Ha egyik nem, majd válaszol a másik. Nem megoldás és nem helyénvaló a félénkség. — A hallgatók jó része rend­szeresen eljár az előadásokra. Itt határozták el a gazdák, hogy az idén burgonyát csak az előre kijelölt dűlőkbe vetik és csalc krumplit, más növény ott nem lehet. így könnyeb­ben tudnak majd védekezni a colorádó-bogarak ellen. Már az egész falu tud erről a terv­ről. A múlt évben 15—20 gaz- I da látogatott el a Felsőbogáti Állami Gazdaságba, s most újabb .tanulmányútra készül­nek a tanfolyamon részvevők. Én csak néha-néha megyek kö­zéjük, de akik minden elő­adást végighallgatták, azok többet mondanak, ök tudják, hasznos-e, érdemes-e odajár­ni. Igaz? — kérdi inkább bizo­nyításképpen Bokor Imre. KABÁTOK, FÖL! S Egyed István elnökhelyettessel együtt kilépünk a sűrűsödő alkonyat­ba ... ni? — ereszti neki hangját Farkasék udvarán Egyed Ist­ván. — Küldöm — válaszol Jani édesapja. S valóban, maga mö­gött betéve az istálló ajtót, jön is már a fiatalember. — A tanfolyamra? — Igen, járok, csak azt nem értem, hogy miért nem va­gyunk többen. Pénzbe nem ke­rül és még sem... De men­jünk beljebb — szakítja félbe saját mondatát Farkas János. — Én sokat tanultam már ed­dig is. Pénteken például a trágya helyes tárolásáról és a kihordásról volt szó. Nem is gondoltam eddig, hogy ilyen Látszólag kis dolgoknak, nagy kihatása lehet a termésre. Na, meg ott van a sdlózás. Seges- den eddig nem is volt, most meg több gazda is pártulfogta ezt a gondolatot. Az állattar­tás és tenyésztés hogyan hoz­hat több hasznot, mit és meny­nyit kell adni a 10 literes te­hénnek? Hogyan lesz jobb a lucerna? Műtrágyafélék hasz­nálata — mindezekről sok szó esik itt. — Még számolást is tanul­nak — veti közbe a ház asszo­nya. — Hát arra is szükség van — bizonygatja a fiatal gazdál­kodó. — Egy kicsit elfelejtet­tük már az iskolát, nem árt felfrissíteni az ott tanultakat. Asszimiláció, takarmány ösz- szetétel, fehérjék ... keményí­tő, értékmérő tulajdonság — ilyen és hasonló fogalmakkal is megismerkedtem a tanfolya­mon. Farkasék házához nem mesz- sze lakik Gőbölös Imre. Egye­nesen, de nem számonikérően mellének szegezzük a kérdést: »Miért nem' látogatja a tanfo­lyamot, Imre bácsi? — Én menjek — szisszen föl az alacsony termetű, idős ember —, én? A fiatalok, ne­kik fontosabb, ők miért • ma­radnak távol? Nem beszélnek ott butaságot... A falu iga­zán büszke lehetne, hogy Csá- for István, az örökké robotoló szülök gyermeke tart előadást. Iskolákat végzett és a tudást elhozta a faluba, nekünk hoz­ta, hogy okosabbak legyünk. Együtt kapáltam az apjával, akkor még ő sem gondolta, hogy a fia járási főagronómus lesz. — Egyet azért bánok. — Mit? — Azt, hogy a múltkor nem mentem el. Ródler doktor úr, az állatorvos a májmételyről beszélt és azt igen szerettem volna hallani. — Ha nem is megy az elő­adásra, azért a könyveket for­gatja ám — árulkodik Imre bácsira a felesége. — Olvasom hát. Miért ne olvasnám — és előveszi a szép- kötésű Mezőgazdasági alapis- meretek-et —. Ebben minden benne van. A tyúk, a borjú, a takarmány, minden. Van-e még ilyen könyv a tanácsnál? — Elfogyott mind. — Kár! Bolhásra kellene a rokonnak, ö is tanfolyamra jár, de nincs könyve. Egyet gondolok és a legközelebbi elő­adásról már nem hiányzók én sem, ez könnyen előfordul ná­lam — hunyorít tréfásan Im­re bácsi. TaUián Pálnak 58 év, meg egy zsák nyomja a vállát — Ráér egy pillanatra? — Miről van szó? — A tanfolyamról. — Megyek, csak ledobom a kukoricás zsákot a kamrába... — Tíz és fél hold földem van — kezdi —. Magyar holdban számítva négy és fél hold bú­zát, egy hold rozsot, ennyi za­bot, fél hold árpát, aztán bur­gonyából kettőt, kukoricából másfelet, lóheréből kettőt és bükkönyből egy holdat vetek. Fontos a forgó betartása. Krumpli után zab, majd búza. Persze burgonya alá kap trá­gyát a föld. A lóher meg a bükköny után szintén búza... Az istállómban van öt növen­dékborjú. Most is ... A zöld- .szalagnak nem szabad megsza­kadnia. őszi keverék, ibíbor, fekete lóher, bükköny, aztán jarjú, majd a csalamádé kö­vetkezik. — Igazán van mód haszno­sítani a tanfolyamon tanulta­kat. — Fel is használom. Nekem tudnom kell, hogy például mennyi értékű takarmányból kapok egy kiló marihát. Enél- kül akár neki se kezdjek a hiz­lalásnak. És még egy, nem árt böngészni a szakikönyve­Vzaf ■op.nr MENJÜNK BE Darák Gyuri bácsihoz is, itt van égj dobásnyira a házuk. — invi­tál a tanácsekiökíhelyettes. — Hát menjünk! — Nem tudok ón hasznosat mondani, én csak meghallga­tom a rádiót, elolvasom az új­ságot — nyilatkozik két szusz- szanás között Darák gazda. Majd pár pillanat múlva meg­cáfolja előbbi kijelentését, így szól: — Segesden még ilyen hasznos tanfolyam nem volt. Ami munka csak létezik a mezőn, a porta körül, az mind könnyebbé válik, ha a gazda is így akarja. De a módszerekben is kell változtatni. Múltkoriban jónéhányan voltunk Bogáton. Kopecsni Vince, a gazdaság fő- agronómusa szívesen adott ma­gyarázatot mindenre, Többek között megnéztük a szarvas- marhákat is. Ebben az volt a hasznos, hogy a módszereikkel megismerkedhettünk. Ez az eredmények alapja. Ha szép az állat, miért szép? Ha meg rossz, hogyan .lehet változtatni. SOK-SOK »HOGYANRA« és »miértre« adnak választ a segesdl ezüstkalászos tanfo­lyam előadásai. Erről tanúsko­dik a megkérdezett hallgatóik véleménye. És igaza van Far­kas Jánosnak: tanulás nélkül sohse tudunk többet. ANI BÁCSINAK sok barátja volt a kis városban. Voltak kö­zöttük éltesebfo korúak épp úgy, mint egészen fiatalok. Ez utóbbiaknak nincs szinte se szeri, se száma. Beszélik, hogy nyáron néha harminc gyerekkel ment egyszerre a cukrászdába fagylaltozni. Szóval, Jani bácsi szerette a gyerekeket. Nemcsak az övéit, azt a hatot, akikre jog­gal lehet büszke, hanem azo­kat is, akiket az élet nem áldott meg jó szülőkkel, akiknek nincs otthonuk. Az egyik forró, nyárvégi napon is vagy tíz kócos hajú gyerkőc vette körül Jani bácsit az udvaron, akiknek ez alkalommal egy hatalmas görögdinnyével kedveskedett. Jani bácsi szeletelte fel a dinnyét. Kezében egy csodá­latosan szép, gyöngyház-nye- lű bicska csillogott, melyet külön be kellett mutatni a gyerekeknek, hogy miként használható ollónak, csavar­húzónak, dugóhúzónak és még ki tudja hány művelet­re. Egyszercsak hirtelen ab­bamaradt a vidám dinnye­lakoma, mert az utcán, épp Jani bácsiékkal szemben motorkerékpár karambol tör­tént. A következő pillanat­ban már az egész társaság ott szorongott az érdeklődők kö­zött. Nemsokára megjelentek a mentők, a közlekedésren­dészet emberei pedig igye­keztek megállapítani a bal­eset okát. Amikor a sebesül­tet már kórházba szállítot­ták, akkor jutott eszébe Jani bácsinak a bicska. — Ott maradt a dinnye mellett az udvaron — mon­dotta Jóska, az egyik nyolc év körüli fiúcska. Aztán ő futott legelsőnek, hogy oda­adja Jani bácsinak a szép bicskát, már csak azért, hogy addig is, amíg Jani bácsiék megérkeznek, ő tarthassa ke­zében. A dinnye negyedrésze ott volt a pádon, ahol hagy­ták, a kést azonban nem ta­lálta sem Jóska, sem Jani bácsi, sem a többi gyerek. Pedig nagy hirtelenében a virágágyást, meg a pincele­járatot is megvizsgálták, hogy nem került-e valahogy oda. Mit részletezzem! A gyöngy- ház-nyelű zsebkés nem került elő. Jani bácsi pedig egy pillanatra arra gondolt, hogy a gyerekek közül valaki meg­lopta. .. — Nem, ez nem lehet — hessegette el magától a gon­dolatot. Nem tolvaj ez egyik sem. Lám, Tibi is mily bol­dogan adta vissza múltkor a tíz forintot, amit a műhely­ben talált, amit valójában 6 »vesztett el«, azért, hogy próbára tegye a gyereket. Nem, nem tolvajok... És még sohsem csalódtam bennük — nyugtatta meg magát. A pillanatnyi csendet Laci törte meg: — Jani bácsi, én mintha egy idegen srácot láttam volna az udvarból kijönni, amikor mi a motornál voltunk. Úgy láttam, mintha a mozi felé futott volna — mondotta. — Megismernéd-e? — tették fel a kérdést a gyerekek. — Száz közül is — hangzott a válasz, s néhány pillanat múlva a tíz gyerek »detek- tíwé« változott. Jani bácsi már rég a mű­helyében foglalatoskodott, amikor hirtelen két fiúcska toppant be. — Jöjjön, Jani bácsi, megvan a bicskatolvaj. A mozinál láttuk a gyereket — mondták. Jani bácsi a gye­rekekkel a mozihoz ment. A bicskatolvajnak vélt kis fic­kó azonban azóta már rég másutt járt. — De meglesz a zsivány! — erősítgette az a fiúcska, akit társai hagytak hátra, amikor nyomába szegődtek a »gya­nús« alaknak, aki a külvá­ros felé vette útjáit A »de­tektívek« Inajvonalba fel­fejlődve eredtek az ismeret­len fiú után. Látótávolságban el-el maradt egy közülük, azért, ha Jani bácsiék jön­nek, meg tudják mondani, M it szaporítsuk a szót. A fiúk már be­kerítették a menekül­ni próbáló gyerkőcöt, mire Jani bácsiék odaérkeztek. A maszatos képű 10 év kö­rüli fiúcska, — akit nevez­zünk Ferkónak, meg volt szeppenve. Látszott rajt, hogy zavarban Van, de igyekezett adni az ártatlant. — Nem tudok semmiféle bicskáról — mondotta —, de Laci váltig erősítgette, hogy ő látta, amikor Ferkó, a »tet­tes« kíosont az udvarból. — Te vitted el a bicskát, vágta határozottan a szemé­be. A megszeppent gyerek elég bátortalanul válaszolt, de azért elég magabiztosan mondotta: — Zsebeljetek ki, s tegye­tek velem, amit akartok, ha megtaláljátok nálam. Két »detektív« azonnyom- ban el akarta végezni a mo­tozást, Jani bácsi azonban nem engedte, hanem mélyen a szemébe nézett az izgal­maktól zavart, a futástól még pihegő gyereknek. A fiúcska azt várta, hogy a következő pillanatban pofon csattan, éppen ezért lepődött meg nagyon, amikor Jani bácsi elküldte a »detektí veket«, mondván, hogy ő négyszem­közt akar beszélni Ferkóval. — Húzzon le neki, Jani bá­csi egy pofont, majd akkor előadja a kést — javasolta az egyik fiú, amikor eltávoztak. Jani bácsi azonban más­ként viselkedett. Szelíden, barátságosan így szólt: — Nos Ferkó, velem be­szélhetsz őszintén. Nem hall­ják a többiek sem. Mondd meg, hová tetted a bicskát? Ferkón valami melegség fu ■ tolt keresztül, szokatlan vol számára a hang. így talál az édesanyja szólt hozzá, aki re csak halványan emlékszik, mert 3 éve már nem él. — No, édes fiam, beszélj nyugodtan — így Jani bácsi. Édes fiam? — gondolta Fer­kó. Ö édes fiú annak a bá­csinak, akit még sohsem lá­tott? ' A kisfiúcskában külön­böző gondolatok tóborogtak. — Mondd azt, hogy nem tudsz a bicskáról — kínálko­zott benne a mentő ötlet. De ahogy Jani bácsi szemé­be nézett, valami melegség fogta el. Hirtelen mást gon­dolt. Nem, ennek a bácsinak nem szabad hazudni — sut­togta egy belső hang. Ferkó szeméből kigördültek az első, az árulkodó könnycseppek... ANI BÁCSI ekkor már tudta, hányadán áll. Megsimogatta a fiú bozontos szőke haját, aki az első pillanatban megremegett a simogatástól, mert azt hit­te, hogy nyakievest kap. Az­tán hirtelen kimondta az igazat. Halkan, el-elcsuklód- va jött ki belőle a szó: — Bácsi... kérem... el­loptam. .. s ekkor már el­eredtek a könnyei is. Aka­dozva ejtett ki minden szót Jani bácsi azért mégis meg­tudta az igazságot, azt, hogy Ferkétől valaki 3 forintért vette meg a bicskát a templommal szemben a kocs­ma előtt. Ferkó ezen a pén­zen ment délután a moziba. A fiúcska szavai elakadtak. Könnyei azonban, mint a pa­tak Ömlőitek tovább. Benső­jében jóleső érzés lett úrrá. Megkönnyebbült. Várta, hogy megkapja azokat a pofono­kat, melyet otthon mostohá­jától már-már megszokott. Csakhogy a pofon nem tar­tozott Jani bácsi nevelési módszereihez. Ehelyett arról kezdett beszélni, hogy Ferkó is oda tartozhatna az ő ba­rátaihoz, azokhoz a fiúkhoz, akik mindig megmondják az igazat. Velük együtt becsüle­tes úton is eljutna majd a moziba... — Nem szeretek ám hazud­ni, Jani bácsi, de sokszor mu­száj, mert különben kikapok otthon — szólt Ferkó. Jani bácsi ismerte az effajta ne­velési módot. Hányszor, meg hányszor vitatkozott erről is­merőseivel. íme most is neki lett igaza. Aztán ismét Fer­— Jani bácsi, én ismerem azt az embert, aki megvette a bicskát. Menjünk oda az italboltba, hátha még meg­találjuk — mondta. Nem találták meg. Ezért volt olyan riadt arcú a kis Ferkó, és rossz kedvű Jani bácsi is, akit nem az elvesz­tett bicska bántott, hanem az, hogy esetleg mégis tévedett Ferkó esetében. Pedig úgy látta, hogy nem alakoskodik a fiúcska, hisz olyan őszintén csengett minden szava... Jani bácsi fólig-meddig már elfelejtette a bicska tör­ténetét, aztán a dinnyeárus­sal is elintézte a bicska ügyet, valami munkát csi­nált neki ellenszolgáltatás­képp. Egy-két hétig még vár­ta Ferkót, mert az megígérte ha megtalálja »azt a bácsit« akkor rögtön jön. De nerr jött. A nyarat már felváltot­ta az ősz. A fák korábbal haragoszöld leveleit szebl színre festette a természet mint a legügyesebb festő Az ősz mester épp műhelyé -ben foglalatoskodott, amiko: nagyhirtelenében kinyílt : műhely ajtaja, s azon Ferki vágódott be. Akadozva szólt — Jani bácsi! Jani bácsi Tessék hamar jönni, megva-i »az a bácsi«. Most is ot van a kocsmában! Jani bácsi munkatársa nem értették a dolgot, csodálkoztak, hogy otthagy va csapot, papot, szó nélkt kirohant az ajtón. A kövei kező pillanatban ott volt kocsma ajtóban Jani bács Ferkó, meg »az a bácsi«, afc nek a szemébe bátran vágt oda a szöszke fiúcska, hog igenis ő vette meg a kést. A további események fi In szerűen peregtek. »Az a bí esi« -nem kertelhetett, s csa annyit mondott, ha ő mej kapja a 3 forintot, akkc miatta az »üzlet« visszacs náIható. A kés ugyan nin< nála, csak egy utalvány, me. azóta elvitte a bicskát me; köszörültetni. Nem sokk. később Jani bácsi, meg Fe kó már ott voltak a koszi rűs műhelyben, ahol az e ismervény ellenében kiadts a már fényesre csiszolt, éle re fent bicskát. — Derék fiú. vagy, Feri — legyintette most már b; rátságosan nyakon a fiúc kát Jani bácsi. És Ferkón: még sohsem esett ilyen j a nyakleves. Bensőjóbem v, lami rendkívüli ment végi ezekben a percekben, oly: érzés, amelynek kifejezésé nem talált szavakat. Mo először mert igazán a szem be nézni Jani bácsinak. Mo is eleredtek a könnyei, de más könny volt, mint arr kor először találkozta Örömkönnyek, a hála kön nyei, azért, hogy valatr tehetett annak az emberne aki ővele életében elösz volt igazságos és aki me kóstoltatta vele a szeretete Még annyi tartozik a te ténethez, hogy azóta Jani b esi műhelyébe eggyel töl fiúcska jói-. Az a szösz gyerek, aki nem más, mi Ferkó, ha megtanulta le kéjét, be-békiukkant a m helybe, össze szokta söpc ni a műhely-szemetet, m< kor meg átszalad a trafik cigarettáért. Szóval, an tud, segít MIKOR PEDIG elj< a karácsony és Ja bácsiéknál gyertj gyújtásra került sor, akk is ott volt Ferkó. A csalác egyenként szólította a csal tagjait mert mindenkin jutott valami ajándék. S< ra került Ferkó is, akin egy szép ing mellett még e kis selyempapír csomagocs is jutott Mi volt benne? Az a bi ka. Hiába, ilyen ember Jí bácsi. Ilyen az ő nevel módszere. Csoda-e, ha s fiatal barátja most már 6 derék fiúval, Ferkóvtal megsza poradott ?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents