Somogyi Néplap, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-12 / 35. szám
SOMOGYI NtPLAP 4 Szerda, 1958. február 12. Miért rossz o vidék szénellátása? Az érem másik oldala Érdeklődéssel olvastuk a Somogyi Néplap február 7-i számában megjelent »A MÉSZÖV interpellál a vidék rossz tüzelőéi! átása miatt«, c. cikket. Tekintettel arra, hogy az abban foglaltak félreértésekre adhatnak okot és a vidék tüzelőellátásának problémáját egyoldalúan állítják be, fontosnak tartjuk a tényleges helyzet ismertetését. Ellentétben az említett cikk írójával, szerintünk ludas a földműves- szövetkezet, mert sajnos nyáron nem hajlandók a részükre biztosított tüzelőt átvenni, mivel az nem minden esetben értékesíthető azonnal. A III. negyedévben több esetben nem vették át a szerintük gyengébb minőségű szeneket. Ilyen körülmények között azután, míg a TÜZÉP-telepek készletei emelkedtek, a' legtöbb földszöv-telep jóformán készlet nélkül indult a télnek. Könyvelésünkből kitűnik, hogy a földművesszövetkezetek az elmúlt év utolsó háromnegyedében összesen 151 ezer forinttal több értékű tüzelőt kaptak, mint amennyit a részükre megállapított tervszám biztosított. Ez év januárjában pedig már a negyedéves keretük 40 százalékát megkapták szénből és 170 százalékát brikettből. Nem helytálló -tehát a cikk azon állítása, mely szerint októbertől januárig 605 tonna szén maradt volna leszáülítgt- lanuL A tény az, hogy az utolsó négy hónap alatt mindösz- sze 30 tonna szén szállítása maradt él, ezzel szemben 55 vagon brikett túlszállítást eszközöltünk. Ugyancsak nem helytálló a cikknek a szén minőségére vonatkozó megállapítása sem. A TÜZÉP «telepeken is legnagyobbrészt komlói dió II. és iszapszén van. Ugyancsak ezt kapják á földszövök is. Egyébként a fenti kimutatásban a menyiségek értékviszonyát vizsgáljuk, már abból is megállapítható, hogy a földszövök a tervben biztosítottnál magasabb értékű tüzelőt kap talc. Ennek ellenére a mi véleményünk szerint is rossz a vidék tüzelőellátása, de egészen más okból, mint ahogy azt a MÉSZÖV állítja. A gyengébb ellátásnak szerintünk két fő oka van: 1. A szövetkezetek .tüzelőből csupán lakossági keretet kapnak. Ennek ellenére, mint azt az őszi Belker vizsgálat is igazolja, itüzelő keretünknek kb. 25—30 százalékát nem a lakosságnak, hanem különböző közületeknek értékesítjük. Ez a mennyiség természetesen mint hiány jelentkezik. 2. A MÉSZÖV ahelyett, hogy a megyében lévő 10 tüzelőtelepét igyekezne jól ellátni, sokszor olyan helyekre osztja szét a tüzelőt, ahol csak idényszerűen foglalkoznak vele és főleg a közületeket látják el. (Nemesvid, Darány, Zamárdi, stb.) Egyik másik telepet pedig úgy megtömik szénnél, hogy azok kétségbeesetten telefonálnak, táviratoznak: nincs már szénre szükségük, ■ mert nagyok a készleteik. így volt pl. augusztusban a böhö- nyed földszöv, amely 8 vagon szenet mondott le. Fonyódon a szövetkezet vezetői szerint annyi a szenük, hogy már ebben az idényben nem is tudják eladni. Megjegyezzük, hogy ez utóbbi szövetkezetnek jelenleg még működési engedélye sincsen tüzelőtelepre. Ez tehát az igazság Semmiképp sem jó, ha a földművesszövetkezeti illetékesek a saját mulasztásükból vagy más okból eredő hibát a mi nyakunkba varrják, s ilyenformán félrevezetik a nyilvánosságot Szűr Lajos TÜZÉP igazgató Válasz az olvasónak Baksa István, ádándi dolgozó paraszt kérdezi: A munkás-paraszt kormány tavaly lehetővé tette, hogy korábban leadott földingatlanomat visszaigényelhessem. Tíz hold földet visszakaptam. Most azonban bajban vagyok. Én magam 70 éves beteg ember vagyok, orvosi kezelés alatt állok, gyermekeiig pedig, akikre számítottam, elmentek a községből. Ök így a földre nem tartanak igényt, magam pedig képtelen vagyok tíz hold föld megmunkálására. Azt kérdezem, köteles vagyok-e a szó- banforgó területet átvenni, mivel a járási tanács visszaadásra szóló határozatát megkaptam. Amennyiben köteles vagyok átvenni, hogyan tudnék a földről lemondani. Válasz: Megkerestük a megyei tanács mező- gazdasági osztályának földrendezési csoportjánál dolgozó elvtársakat, s a fenti kérdésre a következő választ kaptuk: Baksa István a földet visszakérte, igényének helyt adtak, a határozatot megkapta. Ezzel ő a tíz hold ingatlan egyedüli tulajdonosává vált. A föld visszajuttatása ellen, a határozat kézhezvételétől számított tíz napon belül fellebbezhetett volna a járási tanács végrehajtó bizottságánál. A földről való lemondásra nincs mód. Mivel a föld jogos tulajdonosa, az érvényben lévő rendeletek értelmében köteles a föld megműveléséről gondoskodni. Egyébként a 10-es törvényerejű rendelet szerint a visszakapott földjét haszonbérbe, feles, harmados, vagy egyéb részesművelésre adhatja, sőt el is adhatja azt. KLUB-ESTEN Kellemes melegre fűtött, tapétafestésű terem ízlésesen elrendezett asztalokkal. A sarokból lemezjátszó vidám melódiái töltik be a szobát. A másik félen pedig a baglyasi hegy levét mérik az asztalhoz járulóknak. Hétfő este van, a marcali járási tanács tartja rendes heti klubestjét.. Az asztalok körül a tanács dolgozói ülnek. Az egyik csoportban a tanácselnök helyettes rakosgatja a színes lapokat két osztályvezetővel: tízfilléres alapon ultiznak. A másiknál a »nehéz« sportot kedvelők emelgetik a sakkfigurákat. A harmadiknál éppen a hivatalsegéd, egy pénzügyi dolgozó és egy főhadnagy (az imént fejezi be a szeminárium vezetését) irigyelte meg a kártyázó- kat, és már kezdik is az osztást. A nők nagy része hasznos szenvedélyének, a kézimunkának hódol egy-egy deci bor kor- tyolgatása mellett. Vj vendégek érkeznek: feleségek, gyerekekkel együtt. A kis lurkók azonnal otthon érzik magukat, és egyelőre ők foglalják el a tánctermet. A cél a klubestek megszervezésével egyelőre az, hogy baráti légkört teremtsenek a tanács dolgozói között. Természetesen távolabbi terveik is vannak. Szeretnék a puszta szórakozás közé az ismeretterjesztést is belopni. Egy-egy rövid természettudományos, irodalmi vagy történelmi előadás bizonyára hasznos lesz a dolgozóknak. Igen, a cél első részét már elérték. S talán nem nehéz egy lépéssel tovább menni és szórakozás közben egy kicsit nevelni is. P. L. Tehenet vettem jártat nélkül Múlt év december 17-én a kálmáncsai községi tanács vb. által megtartott árverésen tehenet vettem. Akkor nekem és többi vevő- társaimnak azt mondták, hogy majd a jártatokat postán minden vevő részére elküldik. Hiába várjuk, a marhalevél még máig sem érkezett meg. Két ízben már felhívtuk erre az elnökasszony figyelmét. Azt a választ kaptam tőle, hogy »most csinálom és küldjük«. Nem tudom elképzelni, meddig tarthat egy jánlatlevél elkészítése, mert azóta is hiába lessük a postát, a mi számunkra nem hoz levelet. Á rendelet szerint a járlatot nyolc napon, belül el kellett volna hozzánk juttatni, ám az elnökasszony már közel két hónap óta ígérgeti. De hogyan tartsuk be a rendeleteket mi, egyszerű dolgozók, ha a tanácsvezetők sem járnak elöl jó példával. Túri László Kadarkút, Fő u. 40. „Az iskolában legszebb óra a karnevál Ezt a mondatot írták a táblára a nemesvidi úttörő-szervezet tagjai a február 2-án este általuk rendezett karneválon. Az úttörő-szervezet özvegy Cséplő Istvánná és Anfalles András nevelők szervezésével karnevált rendezett, melyre meghívták a szülőket, tanulókat, s a tömegszervezetek vezetőit. Együtt táncoltak a gyerekek, szülők és a nevelők. Február 2-án, a kultúr- otthonban farsangi jelmezbált rendeztek, ezt 15 különböző műsorszámmal tarkították, s több mint háromszázan vettek részt rajta. Az úttörők jelentős bevételre tettek szert, melyet felszerelésük bővítésére fordítanak. De tán ne is az anyagi oldalát nézzük, hanem azt, hogy barátibbá vált a szülők és a nevelők kapcsolata és az úttörő-szervezetbe is nap mint nap új tanulók kérik felvételűket. Manapság nem ritlza, hogy a szülők maguk kérdezik Cséplő tanító nénitől: felveszik-e az ő gyermeküket az úttörőbe? A nevelők feladata, hogy helyesen ültessék át az ifjú nemzedékbe a szép és nemes célkitűzéseket, a társadalomnak műveltebb, értékesebb, s formálható ifjúságot adnak. Vida Ferenc iib-elnök, Nemesvid. Még egyszer a MESZÖV-é a szó A Somogyi Néplapban megjelent cikkünket nem légből kapott adatok, vagy helytelen Információ alapján írtuk. Csodálkozunk a TÜZÉP Vállalat váiaszcdkkén, melynek tartalma kendőzni akarja a fennálló hibákat, amit egyébként ők Is tudnak, de nem akarnak részt vállalni a felelősségből. A TÜZÉP kimutatással igyekszik takarni azt, hogy 1957. évben 875 tonnával kevesebb szenet kaptak az fmsz-ek. mint az amúgyls nem kielégítő tervszám enged. Ugyancsak megcáfoljuk azt az állításukat, hogy az fmsz-ek a Én így csinálnám Botika elvtárs helyében... Egy munkamódszerről számolok be, amit velem szemben alkalmazott a nagykorpádi községi tanács adóügyi megbízottja, névszerint Botika Ferenc (nevét csak a zálogolási jegyzőkönyvből tudom). Január 23-án megjelent nálam a községi hivatalsegéddel, mivel ez utóbbit személyesen ismeri DÁV nem válaszol,, Nem szívesen bírálunk egy hibáért egymásután két ízben. De ha rákényszerítenek bennünket, meg kell tennünk az az olvasók, a hozzánk forduló panaszosok érdekében. Ezt tesszük most is. »Szeretnénk mához egy hétre itt olvasni a cselekvésre hivatott vezetők válaszát. Reméljük, nem hiába«. Ezzel a befejezéssel bocsátottuk a lap hasábjaira a bárdudvamoki Csongrádi Gyula és négy szomszédjának panaszát január 15-én. Arról volt a levélben szó, hogy a faluba eljutott a villany, velük azonban, mivel kissé kiesnek, senki sem törődik. Azóta eltelt nem egy hét, hanem négy, válasz azonban — se biztató, se elutasító — nem jött. A DÄV hallgat. A községi tanács is. Ugyanabban a lapszámban közöltük Lábod Lenin utca lakóinak villanypanaszát. 1956 decemberében 600—800 forintos befektetéssel beépítették lakásaikba a belső vezetéket, kilencen rádiót is vettek, de az áramot nem kapcsolták be hozzájuk, ök ugyancsak nem tudják, mit gondoltak e cikk olvastán a DÄV vezetői — egy sor válasz sem érkezett. Még ennél is korábban, a január 8-i számunkban adtunk helyet Lehotal Kálmán, ladl dolgozó paraszt levelének, — Negyvenkét család leghőbb vágya a villany — írta. Esetük hasonló a lábodi I/cnin utcaiakéhoz. A belső szerelést elvégeztették, kötelezettségüket is letörlesztették a villamosítókhoz, ígértek is határidőket, előbb novembert, aztán decembert, de csak ígéret maradt. »Reméljük, a szerkesztőség közbenjárására a petróleum mécseseket elte- hotjük a kamrába« — írták. Mindmáig hallgat az ő ügyükben is a DÄV. Három, újságban megjelent levelet idéztünk, amelyre a DAV mindhárom esetben elfelejtett válaszolni. Nem is kellene különösebb kommentár ehhez, ha nem találkoznánk hasonló hanyagsággal, közömbösséggel másutt is. Mert elgondolkoztató, ha a nyilvánosság előtt felvetett kérdésekre sem hajlandó a DÄV válaszolni, vajon milyen sors vár az olyan levelekre, amelyeket közvetlenül hozzájuk visz a postás? És nemcsak a DAV-ra vonatkozik ez a panasz, más szervekre is. Olyan nehez megírni a panasz kivizsgálása után: igen, ez a mi hibánk, ezen tudunk segíteni, de erre jelenleg ezért és ezért nincs módunk? Mondott szóból ért az ember. S akkor senki sem mondja: írhatunk bárhová, kisebb gondjuk is nagyobb, mintsem a mi levelünkkel törődnének. rém, így gondoltam, a látogatásnak hivatalos jellege van. Ami a pénzügyi megbízottat illeti, elfelejtett bemutatkozni, jövetele célját is elfelejtette megmondani. Azt meg se kérdezte, akarók-e vagy tudók-e fizetni. Nem firtatom az esedékességet, mert ha nem lett volna, akkor italán nem is ismerhettem volna meg Botika elvtárs munlcamódszerét. Ehelyett ón más formát, mindenesetre emberibbet szeretnék ajánlani Botika elvtárs figyelmébe. Az én módszerem ez lenne: miután bementem egy házhoz, ahol egy hátralékos polgár ’l,aikdk, bemutatkozom, ahogy egy tanácsi dolgozóhoz illik. Megkérdeném tőle, miért nem gondol adójának időbeni rendezésére. Megértetném vele, hogy a pontos adófizetésből elsősorban neki van előnye, mert nem kell kamatot fizetni, aztán meg év végén 2 százalék jóváírásban is részesülhet. Elmondanám, hogy az állam is csak úgy tudja teljesíteni kötelességét velünk szemben, ha mi is joonitosan le- rójjuk adósságainkat. Megmagyaráznám, ha neki tartozik valaki ezer forinttal és ő például kocsit akar csináltatni, mert az előbbi összetörött, és a kintiévá pénzt nem kapja meg, a kocsit nem tudja megvenni, pedig kellene hordani a trágyát, s emiatt trágyázatlan földbe kénytelen vetni, menynyi kára származik majd a rossz termés miatt. Nem hiszem, hogy ilyen érvekkel meg ne tudnám győzni az adós polgárt. Bízom benne, ha ilyen módszer alapján dolgozik a nagykorpád! adómegbízott adótervteljesítésünket nem fogja rontani az ilyen irányú elbeszélgetés. Csordás István dolgozó paraszt, Nagykorpád. II—III. negyedévben mellőzték az átvételt. A vállalat az átvételt értékben mutatja ki. ami szerintünk helytelen, mivel a tervet la tonnában határozzák meg a felsőbb szervek. A TÜZÉP már 1957. július 31-1 levelünkből tudomást szerzett arról. hogy telepeink szénhiánnyai küzdenek és nem tudjuk lebonyolítani a SZOT akciót. Előadójuktól ígéretet kaptunk, ugyanúgy a TÜZÉP főigazgatóságától Is, az ellátásban javulás azonban nem következett be. A vállalat kifogásolja, hogy közületeknek telepeink által történt nagymérvű kiszolgálása az oka annak, hogy a lakosság nem részesült kellő ellátásban. Ha a TÜZÉP biztosított volna az fmsz-i telepek részére közületi keretet, akkor természetesen abból szolgáltatták volna lel. Felvetik még azt is, hogy több olyan fmsz is hív le szenet, mely tüzelőanyag árusításra szóló engedéllyel nem rendelkezik. Szerintünk ez nem ütközik tiltó rendelkezésbe. Az fmsz-ek csak segítenek a vidék lakosságán -akkor, amikor tüzelőtelep nélkül vállalják egy-egy vagon stzén meghozatalát. Szeretnénk, ha a TÜZÉP Vállalat vezetősége tárgyilagosan bírálná el cikkünket. Temesi József lg. elnök h. (A vitát lapunk részéről lezárjuk, a két szerv üljön le és tanácskozza meg őszinte hangon a hibákat, s legyenek azon, hogy azok megszűnjenek. Szerk.) Szót kér a Nagyatádi Sütőipari Vállalat is Két héttel ezelőtti rovatunkban közöltük Makrai János segesdi boltvezető panaszos tevéiét. A levélre választ kaptunk Su-ri István elvtárstól, a Nagyatádi Sütőipari Vállalat vezetőjétől. Suri elvtárs a következőket írja: — Abban Igazat adók a boltvezetőnek, hogy joga van a boltba érkezett árut a szabályok szerint átvenni. Elismerem azt az óhaját is, hogy jó tenne, ha a parasztság reggel 8 órakor megvásárolhatná a kenyeret, akkor, amikor a tejet a csarnokba szállítják. Ez véleményem szerint is jó lenne, különösen a nyári munkák idején. Az óhaj jó és szép. Azonban tudomásul kell venni, hogy az Élelmezésügyi Miniszter idevonatkozó rendelettel megszüntette a sütőiparban az éjszakai munkát. Ennek értelmében a sütőiparban a munkakezdés reggel 5 óra, a műszak befejezése pedig 12 órakor van. Ez a munkamenet nem teszi lehetővé, hogy két ember reggel 8 órára hat-nyolc mázsa kenyeret süssön, és akkora községet, mint Segesd kora reggel el tudjunk látni friss kenyérrel. Makrai János panaszának másik részét túlzásnak tekintem. Nem felel meg az az állítása, hogy a kenyeret rendszeresen délután 3 órakor szállíttatjuk ki. A fuvaros szerint, az említett bolt mindennap délelőtt kap kenyeret. Csak nagyritkán fordul elő késedelem. Vajon kivel tudná igazolni, hogy a vállalat vezetője adott utasítást a késedelmes kenyérszállításra, hiszen éppen a község lakosságának jobb ellátása érdekében váltottam te az előbbi felelőtlen fuvarost. Azt is megállapítottam, hogy a boltvezető és sütőüzemvezető közti vita egyetlen oka az, hogy nincsenek egymással jó viszonyban. Igyekeznek egymás orra alá minél több borsot törni. Azt javasolom, igyekezzenek megértőén közelkerülni egymáshoz, hiszen ez a lakosság érdeke is. Ha egész mostanáig nem volt levelező gárdánk Karúdon, most tessék, van. Ámulhat a szerkesztő, egyszerre négy levelet is hoz a postás, s ráadásul a borítékokra rótt címzés a megtévesztésig hasonlít. Sőt, ha nem tévedünk, már olvastunk is ilyen betűkkel írt levelet. Hol Is? Ahá, megvan. Hát persze, Guiles Zoltánná, az egy héttel ezelőtt megbírált karádi tejkezeíő gömbölyítette így a betűket az általa írt tiltakozó levélben. Tiltakozik a lapban közölt Kaveczki Imre levelének állításai ellen, méghozzá úgy, hogy egy szóval sem tagadja a levélíró panaszát, mármint, hogy Guticsné két literrel kevesebb tejet vezetett Kaveczki tejkönyvébe. Amint megjegyzi, azt utólag nem lehet megállapítani. Ellenben, arra biztat bennünket, kérdezzük meg a többi kétszáz tejNAQYLELKÜSÉQ szállítót: fordult-e elő másokkal hasonló eset. (Mi ezt a vizsgálati .hatáskört inkább a Tejipari Vállalatra bíztuk: az ő dolga megállapítani, miben és mennyire Vétkes Guticsné.) A karádi tejkezelő azonban, gondolva, hadd lássák mennyire hibáztak ott benn a szerkesztőségben, hogy te merték közölni egy parasztember levelét, gyorsan »spontán« mentőangyálok után nézett. S a »spontán« mentőangyalok jelentkeztek is. méghozzá öten. (Csak legalább azok a borítékok ne árulkodnának!) A levelek elolvasása után megelevenedik előttünk egy csodálatos tejkezelő alakja. »Mosolygó arccal fogad«..., »amit megmond az szent... a pénz dől a házhoz«. »Ennek az asszonykának a jólelkűsége és a becsületérzése sokkal több, hogy az igazságtalanság ellen fel ne lázadna.« (Ki hitte volna.) Szó szerint ez olvasható Dávid Istvántól. Hogy a mi tejkezelőnk becsapna akárkit is? Ki merészel ilyet még csak feltételezni is? »Amióta új csarnókos van, agy fél literrel többet tr be a könyvembe, mint amennyit otthon mérek és a zsír- fok átlagom is'jobb, mint régen. (Csordás Józseftől.) (Nem sok egy kicsit ez a napi fél liter? 200 tejszállítónál napi 100 liter — 300 forint ráfizetés. Ezt. nevezem nagylelkűségnek. Vagy a valóságban mégsem így volna?) Kocsis György is csodával határos tettről ír az új tejkezé- lővel kapcsolatban imigyen: szeptember 15 óta megnőtt a tejeskannája fél literrel, ennyivel számol el többet az új csamokos. Hát ez tényleg csoda. Egy öt aláírással ellátott levél viszont arról tudat bennünket, hogy a »tejünk zavartalan« és a tíz literes kannák előlépték tíz és fél literessé, mióta Guticsné a csamokos. Nem folytatjuk tovább. Még csak any- nyl-t: Guticsné nem érzi magát hibásnak, minek csinálja ezt a komédiát? Mi szükség van, hogy tiltakozó leveleket szervezzen. Vagy ha azt szeretné elhitetni a szerkesztőséggel, hogy ezek a levélírók önként, spontánul fogtak, tollat kimentése érdekében, akkor legalább a borítékok címzését ne vállalta volna önmagára. Ez esetben pedig visszájára sült el a szándék.
