Somogyi Néplap, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-09 / 33. szám

Vasárnap, 1958. február 9. 3 SOMOGYI RlPKAP Képek egy Tanfolyamról Az autó megáll. Megér­keztünk a Balatonnagybereki Állami Gazdaságba, ahol egy hetes tanfolyamon vesznek részt az ÜB elnökök. Csoportos foglalkozás van. Szobonyai János, a tapsonyi gépállomás üb. elnöke hiá­nyolja, hogy gépállomásukon nem tartanak orvosi előadá­sokat, hogy nines olyan dol­gozójuk, aki értene az első­segélynyújtáshoz. Többen helyeselnek. Fonyó Pél, a Darányi Gépállomás üb. elnöke rögtön tanácsot ad Szobonyai natk: — Szervezzetek vöröske­resztes tanfolyamot, mi is így csináltuk! Mészáros János, a Tabi Gépállomás üb. elnöke arról beszél, van ugyan fürdőjük, csak éppen használni nem lehet, mivel a víz elvezetését nem oldották meg. Varga Imre, a Bálátonkili- ti Géoállomás üb. elnöke el­mondja, hogy hegesztőműhe- lyüfcben nincs elszívó beren­dezés, mivel a tervezők elfe­lejtettek tervezni. Haám János Mernyéről ar­ról szólott, hogy a gépállomá­sokra nem egyszer olyan gé­pek érkeznek, amelyeken nincsenek védőberendezések. A hallgatók annyira bele­feledkeztek a tanulásba, hogy észre sem veszik az ebédidő elérkezését. Úgy kell őket elcsalcgatni a csoportos megbeszélésről. A délutáni foglalkozás konzultációval kezdődik. A tanfolyam részvevői nagy vi­tát folytatnak a társadalom- biztositásról, a munkavéde­lemről és a munkás ellátás­ról. A MEDOSZ megjelent vezetői elégedetten hallgat­ják a jcbbnál-jobb felelete­ket Ha valakinek gyengéb­ben megy az anyag, segíte­nek a tanfolyam hallgatói is. A Lengyeltóti Gépállomás üb. elnöke magabiztosan je­lenti ki: — Jöhet már hozzánk bát­ran Suhajda elvtárs, az SZMT munkavédelmi felügyelője, te a gazdaság főgépészét a szakszervezet megyei szervei­nél. A konzultáción Szél And­rás, a MEDOSZ megysbizott­Benyitunk az előadóterem­be. Klenovics Imre, az SZTK ügyvezetője tart előadást a társadalombiztosításról. A tanfolyam hallgatói szorgal­masan jegyzetelnek. Az elő­adó órájára tekint. Sajnos, az előadás ideje lejárt. Az egyik hallgató azonban köz­beszól: —• Beszéljen még a nyug­díj-rendszerről is. Klenovics elvtárs szívesen tesz eleget a kérésnek. úgy megszervezzük a munka- ság elnökségén rk tagja is védelmet a tanultak alapján, hogy egész biztos nem talál hibát. Fekécs Lajos, a MEDOSZ megyei bizottságának elnöke rögvest közbevág: — Inkább tüntessék el az egész gépállomást, mert Su­hajda elvtárs mindenütt ta­lál hibát! Mindenki felszabadultan nevet. Az egyik felszólaló a mun­kavédelem terén megmutat­kozó lazaságokról, liberaliz­musról, felelőtlenségről, a fe­lelősségre vonásról beszél. Ki­jelenti, hogy azokat a gazdag sági vezetőket, akik többszöri figyelmeztetés ellenére is el­hanyagolják a munkavédelem megszervezését, feltétlen fe­lelősségre kell vonni. A MEDOSZ egyik vezetője közbeszól: — Jelentkezzen, aki már felhívta a felsőbb szervek fi­gyelmét, hogy ezt vagy azt vonjuk felelősségre a munka- védelem terén megmutatkozó mulasztásokért? Néma csend. Végül mégis magasba emelkedik egy kéz. A jelentkező Faragó István, a Nagybaráti Állami Gazda­ság üb-elnöke, aki súlyos mulasztása miatt feljelentet­megjelent. Kérdést is tett fel a hallgatóknak: — Hogyan csökkenthetjük a lehető legminimálisabbra az üzemi balesetek számát? Nehezen alakul ki a helyes válasz, de végül is a harma­dik jelentkező kielégítő fele­letet ad. Szél András elisme­rően bólint. Horváth Zoltán, a MEDOSZ megyei bizottságának tagja így vélekedik a tanfolyam­ról: , —. A tanfolyam eredmé­nyesnek mondható. Az üzemi bizottságok elnökei a legfon­tosabb szakszervezeti felada­tokkal ismerkednek meg. De sokat foglalkoztak tanfolya­munk hallgatói a termelést segítő módszerekkel, a dolgo­zók közvetlen érdekvédelmé­vel, a munkavédelemmel, a munkásellátással, a társada­lombiztosítással, a sport- és kulturális feladatokkal is. A tanfolyamon 51 üzemi bizottsági elnök vett részt. Dicséret illeti a Szakszerve­zetek Megyei Tanácsának ve­zetőit, mert komoly segítsé­get nyújtottak a tanfolyam megtartásában Suri Károly LÁTTUK A JÖVENDŐ KAPOSVÁRT Sokan voltak kíváncsiak csütörtökön este Kaposvárott arra az ankétra, melyet a Városi Tarrács végrehajtó bizottsága ren­dezett, s amelynek célja volt megtárgyalni Kaposvár város központjának részletes rendezési tarvét. Jelen voltak a Városi Tanács VC tagjai, vezetői. De sokan jöttek el szakemberek Is érdeklődők egyaránt, hogy meghall­gassák Peregi Tamásnak, a budapesti Városépítési Tervező Vál­‘ ‘ ‘ ' ‘ ...................tér l alat kaposvári származású fiatal tervező mérnökének — a terv egyik elkészítőjének — ismertetését. Akiket valójában érdekelt, azok már hét közben is átvizs­gálták a közszemlére kitett, monumentális, sok részében igenis távlati terveket. De akik nem végeztek előtanulmányokat,“ azok is minden különösebb nehézség nélkül haladtak az előadóval együtt a jövő Kaposvárjának utcáin, terein, s ismerték fel váro­sunknak itt-ott jelentősen megváltozó képét. A város központja A város-központról esett csupán szó, amely a Kapos­várt átszelő vasútvonaltól északra terül el. A jövő em­berét jóval barátságosabb kép fogadja majd a Budai Nagy Antal utcában. Eltűn­nek majd a terv szerint a vasútállomással szembeni vál­lalati raktárak, s helyüket te­kintélyes emeletes épületek foglaljak el. Az autóbuszra várakozók nem a Széchenyi tétr szűk járdáin zsúfolódnak össze, hanem azon a kanszerű autóbusz végállomáson vára­kozhatnak, amely a Lenin ut­ca eléggé rossz épületeinek helyén épül majd fel. Láttuk a Lenin utca "halálát«. Sza­nálásra ítéltetett ez utcának páros oldala, s az itt felállí­tott autóbuszvégállomás, a közelben lévő piac a jelenle­ginél sokkal barátságosabb képet mutat. Hát még ha fi­gyelembe vesszük, hogy a je­lenlegi Donnert vasúti átjáró meghosszabítva, a Lenin ut­MARTY Amerikai film. Bemutatásra kerül a kaposvári Vörös Csillag filmszínházban, ma utoljára. cába torkollik, s közvetlenül a Kossuth térre vezeti be a Szigetvári út forgalmát. Még egy ilyen nagyarányú szanálást végez a terv. Lebon­tásra ítéli a Petőfi utca ele­jét, valamint a Honvéd utca baloldalát is, egész a Dimit­rov utca magasságáig. Az így képződött hatalmas téren fog­lal helyet a Kaposvári Járási Kultúrház, s ide torkollik be az új balatoni országút is. A Petőfi utca baloldalának roz­zant házai helyén is kétemele­tes házak sorakoznak. Mi leez az üres telkekkel ? Persze, a terv nem minde­nütt ilyen kíméletlen a múlt­tal szemben. Sőt. A terv első fázisában sonrakerülő átalakí­tásnál mindössze 11 lakást kell megszüntetni, s ennek helyén 192 épülhet. Benépesül ez­által a Beloiannisz utca eleje (a tűzoltólaktanyái részen), valamint az Április 4 és Kossuth Lajos utca között ki­használatlanul álló, jelenleg üres telek egy zsákutca-szerű megoldással. A zsákutca megoldás egyéb­ként, amely a modern város­építészetben oly népszerű (ez utcák csendesek, mert csak minimális a forgalmuk), több helyen is szerepel a tervben. Zsákutcát javasol a Dimitrov utcából a gimnázium udvaráig. Tóth Lajos utcából a Dózsa György utcáig, de érintetlenül hagyja a Dózsa György utcai érdekelt házat. Viszont az Ez­redév utca folytatását a jelen­legi kertészet helyén kívánja létesíteni, s itt idők folyamán még a Május 1 utcai egy eme­letes ház szanálását is tervbe veszi. Részletesen taglalja á terv a jelenlegi üres telkek helyze­tét. Főként a Kossuth Lajos utcáét, ahol azonban időköz­ben már módosult is ez az el­készített terv, mert az iroda­ház mellett a lakóépületeik helyett hamarosan meg­kezdik nyolc és félmillic forintos költséggel a SZOT hatalmas munkásotthonának építését, amely egyúttal meg­oldja Kaposvár váro6 kultu­rális problémáját is. Egy rövid tudósításban le hetetlen számbavennd aprt részletekig az új Kaposvár át­formált képét. Azt azonbar örömmel láttuk, hogy bovü majd a Kossuth Lajos utcí torkolata a Megyei Tanács előtt éppúgy, mint az Engels utca csatlakozása a Május I utcánál. ; A tervezők igyekeztek he­lyet találni az egyébként, ii szűk kaposvári utcákat méj szűkebbé tevő parkíroz? autóknak, a központi garázs nak, a mentőállomásnak. Több szem, többet lát “ - tartja a közmondás és bizo nyitja a csütörtök esti anké is. A felszólalók sokasága kö zül az egyik arra mutatott rí hogy nem elég cscjk 1727-e növelni Kaposvár belterületéi a lakások számát, hanem gon doskodni kell a belvárosban az általános iskolákró is, mert már jelenleg is a vá ros központjából a külváros iskolákba kénytelenek járni gyermekek. Más javaslattevői a Lenin utcai nagy szanálás kifogásolták, s egyszerűb megoldást ajánlottak. Isme mások arra kérték a tervezi {s főként a város vezetőit hogy a város középpontjába lévő nagykereskedelmi rafcti rakat (Vas és Műszaki Nagj kér., ÜVÉRT, vagy a lűgv< szélyesség szempontjából 1« geslegelsősorban számbajöv Vegyianyag Nagykereskedeln Vállalat, valamint jónéhán üzemet helyezzék el a vércse kívül, ez által jónóhány ü: lethelyiség, de nem kevés 1; kásproblóma is megoldódba na. Akik úgy vélték, hogy ez az ankét egyúttal panasznap i azok kissé csalódottan távoztak, mert az ankétnak nem volt f< adata, de hatásköre sem a város vízellátásának, vagy sokak há helyigényeinek kielégítése. A szakemberek, de általában az é deklődők nagyobb része a terv hiányosságai ellenére is elég detten tért haza, s azzal a tudattal, hogyha hosszú évek, vat évtizedek is telnek még el, amíg városunk a most elkészített m numentális átalakítási terv alapján formálódik át, mi még megtettük az első lépéseket. Gyermekeinknek, unokáin nak nemcsak szép, hanem a mai ólet követelményeinek Inkát megfelelő, a jelenleginél modernebb Kaposvár jelenti majd- . otthont, amelyhez nagy lépés a végleges elfogadásra javast terv. VASÁRNAPI tárca-------------------------------£------------------------------­M INDENKI .. A fővárosból hazafelé utaz­tunk. Utítórsaim előremen­tek az étkezőkocsiba egy kis frissítő italra, ami érthető is. Egy egész napon át tartó ér­tekezlet után nehéz végigülni még egy hosszú vexnatutat. Egyedül maradtam egy ed­dig hallgató és bennünket fi­gyelő emberrel. Ruházatáról, külsejéről úgy sejtettem, mun­kásember, olyan, aki nem is régen még paraszti dologban volt jártas. Hatalmas, bütykös kezei voltak, arca szélfújt, cserzett, mint az őszi erdei talaj. Beszédbe elegyedtünk. Jól sejtettem. Kiderült, hogy egy gépállomás vomtatósa. Tanfo­lyamról rendelték haza egy bírósági tárgyalásra. Egy er- désoetvezető hamis úton szer­zett famennyiségét ő szállí­totta ez orgazdához. — Tudta, hogy milyen fá­ról van szó? — kérdeztem. — Nem én — mondta hatá­rozottan. — Na és mit fog vallani? — Hát az igazságot... Hogy tényleg szállítottam az erdész megbízásából, s azt is meg­mondom, kinek... A többi a bíróság dolga... Tetszett és érdekelt az em­ber. Hogyan élhet? — Mennyit keres? — kér­deztem kíváncsian. Felelet helyett kicsit hamis­kásan hunyorított. — Kétezret? — nógatom. — Ugyan... kétezerért fel sem ülök a traktoromra ... Idényben három és fél, négy­ezer is megvan. Most meg jól jártam. Az iskolán átlagot fi­zetnek, így jobb, mintha most téli munkát végeznék... Most már aztán magától so­rol el mindent. Három gyere­ket nevel, após, anyós is a háznál van. Az asszony, meg az öregek az egy hold tanta- lékföldön dolgoznak. Van két fejőstehén otthon, meg öt da­rab szerződött sertés. — Akkor maguk jól élnek — szólok elismerően. — Persze, nem panaszko­dom. A tehenekből is kiáru­lok egy ezrest. Most vettem a lányomnak egy szobabútort tízezerért... Nincs bennem, irigység, örülök a család boldogulásá­nak. Egy pillanatig hallga­tunk, aztán véletlenül odave­tem. — Na és mindent hazaad az asszonynak? — Mindent, de többet is, az­tán még így is marad nekem — mondja nevetve, elégedet­ten. — Hogyhogy? — csodálko­zom. — Hát tudja, az úgy van, nyáron, ősszel égetően sürgős a munka, a betakarítás ... Aztán engem sokan megfo­gadnak a gépállomásom ... Kint a faluban meg-megállít a Józsi bácsi, meg a Gyuri bácsi, hogy soronkívül az övét... De már nyomja is a kezembe a dohányt... Azt is soronkívül. Aztán itt egy öt­venes, ott egy százas, itt egy szállítás, amott egy. s kezem­ben az ezres a hónap vé­gén... Érzem, pirulok. De nem szo­lok semmit, annyira meglep a nyílt beszéd. Hallottam ilyesmiről már, most mégis süt ez a vallomás. Ebben a pillanatban lépnek be a szűk kupéba útiitérsaim. Nevetgélnek, úgy látszik, tényleg felfrissültek az étke­zőkocsiban. A pillanatnyi zaj­ban még odasúgja az ember: — Csak úgy csinálja az em­ber, hogy észre ne v)e®vék... S elégedetten dől hátra. En­nél többet ezután már nem is SZÓL Csak hallgatja, amit mi beszélünk, nem szól bele a vitába. Mert aztán nagy vita kere­kedik. S különösek a véletle­nek, mintha folytatnánk azt a gondolatmenetet, amit az előbbi útitársiam abbahagyott. Azon kezdődik a vita, hogy a fiatal útitárs panaszkodott a főváros szórakozóhelyeinek zsúfoltságára, aztán különös gondolatmenet folytatásaként úgy zárta le sirámait: — De miből szórakoznak ezek? — kérdezte hévvel. — De miből? ... Lopnak, csalnak, csakis ebből... Mindenki lop! A szűk kupé egyszerre el­hallgatott. Villamossággal telt meg a levegő. A fiatalember olyan problémát érintett, amely kimondva, kimondat­lanul ott él a munkások, fize­tésből élők között Az ifjú üzemi tisztviselő volt, így megértettem őt. Értelmem azonban emellett tiltakozott is. Tiltakoztam a valóságban is. — Nem adok magáinak iga­zat — mondtam. — Először, mert a szórakozóhelyek zsú­foltsága jó jel, az az érdeklő­dést, az igények növekedését mutatja, másodszor a főváros lakosságának már kevés a je­lenlegi szórakozóhelyek be­fogadóképessége ... Segítettek mások is. A ke- re&kedőember jóindulatúan mondta: — Tulajdonképpen, azt hi­szem. arról van ma szó, hogy az igények növekedése miatt vállalnak az emberek plusz munkát, nem azért, mert nem tudnak szórakozni ... Szóval a gondolatkör ki- szélesedett az igények és a lopás kapcsolatáig. Én azon­ban még az előbbit akartam befejezni. — Nézze — mondtam a fia­talembernek —, én tegnap es­te apáméknál voltam egy ré­gi proliházban. Ott szó került lopásról, ha más értelemben is ... Elmondom, ha már itt tartunk... Lakik a házban egy volt maszek, aki ötvenhat után bedolgozó lett egy ktsz- nél... Műanyagokat dolgoz­tak fel a lakásán - pénztárcá­nak, egyebeknek... Szóval ő volt a "bedolgozó«, de tény­leg csak szóval... Mart a va­lóságban neki dolgozott be a ház apraja, nagyja. Minden bejelentés, SZTK kötelezett­ség, iparengedély nélkül... Ha jött a pénz, márpedig sok pénz jött, akkor a lakók nevé­re címezve érkezett, amit azok néhány saját maguk ál­tal gyártott kacatért cserébe átadtak neki. Nos, ez a volt maszek, jelenleg bedolgozó, jól él, azt se tudja, mire költ­se a pénzét... Azaz nem is az övét, hanem amit ellopott a társadalomtól, meg a lakók­tól. akik bedolgoztak neki. Mert ugye, azt azért nem le­het letagadni, hogy ez is lo­pás. csak annak egy spekulatív formája, s ez egy életszínvonal emelkedése is, melyet a drágább árak követ­keztében mi fizetünk meg .. Nem igaz? Helyeseltek... A fiatalem­ber is. — Ez igaz — mondta. — Na, de van még egy bökkenő. Ha ez az ember lop, meggazda­godik. Igaz? ... Pénzét vég­eredményben ebben a társa­dalomban költi el.. Ha sok ember lop, sokan gazdagod­nak ... Na, nem? ... Csodálkozott egy kicsit, hogy mindenki felhördült. Mindnyájan nekitámadtak és megmagyarázták, hogy ebbe a társadalom pusztulna bele. Én már nem is avatkoztam a vitába, csak még annyit je­gyeztem meg, hogy a maszek az egyre fokozódó ellenőrzés következtében iparengedélvt váltott, és sorra bejelentette bedolgozóit. De volt ennek egy másik oka is. A lakók sorra jelentették ki neki. hogy nem fogadják el a nevükre érkező pénzküld eményeket... így aztán a vita abbama­radt. A beállt csendben pillan tok alatt végiggondoltam életemet, hány becsületes ei bérrel és hány csalóval j( tam végiig az utat edd Eszembe villant a pesti pro ház, a Józsefváros végén, a! huszonöt évet laktam egyb zamban a múltban és a jele ben is. A mérleg azt mutat becsületes emberek varfn túlsúlyban mindenütt. Jóleső érzéssel gondolt? apámra, aki megtanított ar hogy higgyek a becsületes e berekben. Azt mondta este nyugdíjasán, betegen: "Besz gettünk a minap Mariska a mivel, a könyvkötőnővel. Nin igazuk, akik az életnívóra ] ifeszkodnak. Itt a házban mindenki jobban él, kevés vétellel persze, mint azeli Csak azok az igények, aí nőttek meg uteahossznyira.­Hallgattunk mindnyájan sokáig. Fájt a fejem, való? nűleg a többieknek is. Kési tréfálkozni kezdtünk. K ty áztunk. Otthon két dolgot írtarr jegyzeteimbe: 1. Nem igaz, hogy mind ki lop. Több a becsületes t bér. Csak akkor szaporó el ez, ha megtörik a társa lom fegyelme. 2. Már önmagunkat is m fertőzzük a bizalmatlams gal. Azt hisszük, fátum v; végzet ez az állapot, mel; sehogyan sem lehet változ ni. Pedig lehet. Csak kell, nyitva tartani a szer és nevelni, nevelni, mev< az ifjú és idősebb generál az önmaga érdekéért való zös küzdelemre. CSÁKVÁRI JÁ1\

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents