Somogyi Néplap, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-08 / 32. szám (33. szám)
A TTIT megyei szervezete és a Somogyi Néplap szerkesztőbizottsága összeállítása A törzsfejlődésről Az emberiséget történelme olyamán mindig érdekelte a itok, az ismeretlen. Feleletet :eresett tehát olyan kérdések- e is, mint az élet keletkezése, íz ember eredete, élet és halál, tz élet eme nagy kérdéseiről fátyol bár még napjainkban em hüllőt le teljesen, mégis llíthatjuk, hogy már sokmin- len ismeretessé vált. A törzs- ejlődésről szóló tan, másként zármazástan, a biológia tárgy- :örébe tartozó tudományág, és ppen az élet néhány nagy térdésére igyekszik választ ad- li. E tudományág azt tanítja, hogy a magasabb fejlettségű élőlények (ember, állat, növény) egyszerűbb alakokból származnak, és folytonos átalakulás, fejlődés útján érték el jelenlegi formájukat. ^ törzsfejlődéstan (filogenetika) végső problémája termé- zetesen az ember. Végezzünk iát egész rövid áttekintést a ilogéniával kapcsolatban. Az ember addig, amíg saját zervezetót, a körülötte lévő zerves és szervetlen világot, innak általános törvényeit iem ismerte, addig abban a mív hitben élt, hogy ő valami gészen különleges lény. Azt litte, hogy csak érette van az gesz természet, de maga nem zerves része annak. Abban a íaiv hitben élt, hogy a Föld lekj csak öröksége, nem pedig lódított birtoka. A természet- udományok előrehaladáséval a éjlődés eszméje lett az em- >erd gondolkodás szilárd alap- a. Az olyan biológiai tudomá- íyok, mint az állatrendszertan, •slénytan, állatföldrajz, anató- ala, embriológia és szérumán az utóbbi évszázadiban tö- negevel szolgáltatták a bizo- tyítékokat a származástan nellett. Nézzünk ezután sak néhány idevágó tényt. A geológia igazolja azt, hogy i Föld kérge folyamatosan ala- culit ki. Tudjuk azt is, hogy a zilárd kéregben hogyan követ- ceznek egymás után az egyes •étegek. A különböző rétegekből előkerült kövületek (a régen élt és elpusztult élők maradványai) annyit jelentenek a biológus számára, mint a matematikusnak a képletek. Ezek segítségével bontakozik ki egyre világosabban a megoldandó kérdés, a biológus számára: az élők származása. A kövületeket tartalmazó legrégibb rétegek kizárólag gerinctelen állatok maradványait tárják elénk. Később jelennek meg a porcos halak ősei, aztán a tüdős halak és a csontos halak. Még felsőbb rétegekben a kétéltűek (gőték, szalamandrák, békák) maradványai jelennek meg. A perm-korszak- ban már a hüllők, (kígyóik, gyíkok), majd később a madarak jelentkeznek. Ezután már megjelennek az emlősök és az ember is. A Föld méhének egyes rétegei tehát olyanok, mint egy könyv lapjai. Minden lapról a történetnek egyes részleteit olvashatjuk, amíg aztán az utolsó oldal végső fejezetéhez érve századunkra és magunkra nenn ismerünk. Bőségesen szolgáltat bizonyítékokat a leszármazás mellett az összehasonlító anatómia is. Az egyes szervek vagy szervrendszerek összehasonlító boncitana a különböző fejlettségű állatcsoportoknál arról tanúskodik, hogy a fejlődés szinte egyenesvonalú egészen az emberig. Jó példa erre a gerincesek gerincoszlopának kialakulása, a keringési szervrendszer fokozatos tökéletesedése, az idegrendszer fejlődése stb. A törzsfejlődés igazolására nem mellőzhetők a fejlődéstani és embriológiai érvek sem. Ezek feltárásában többek között Baer, Wolf, Müller és Haeckel jeleskedtek. Az utóbbi kutató nevéhez fűződik a híres biogenetikad alaptörvény megfogalmazása, amely szerint az egyedfejlődés rövidített megismétlése a törzsfejlődésnek. Nézzünk erre példát Az ember egyedfejlődésének első állomá- • án egyetlen sejt a megtermékenyített petesejt Később többsejtűvé válik és a 'hidrák szervezetére emlékeztet. Majd egy ideig a megtévesztésig hasonlít az emberi embrió a halak, békák, gyíkok, madarak és emlős állatok embrióihoz. Csak ezután Indul meg a jellegzetességek kialakulása. Nemcsak az ember, hanem minden magasabban szervezett állat is egyéni fejlődésében megismétli a főbb alsó fokozatokat. A származástannak ezeket az ékes bizonyítékait fejezi ki a biogenetdfcai alapitörvény. Az élőlények rokonságának legmodernebb szószólói azok az adatok, amelyeket a biokémiai kutatások mutatnak fel. Ilyenek a különböző fajok összehasonlító szérumvizsgálataL Lényege a fehérjék hasonlóságának és különbözőségének a megállapítása. Ezen megállapítások adnak alapot arra is, hogy az ember és a főemlősök egyes csoportjai között fennálló rokonságra, a közös törzsből való származásra következtessünk. Hiába hirdette már a görög filozófia a delphi jóshely híres feliratában: -Ember, ismerd meg magadat!-« E vonatkozásban a helyes utat a tudomány csak az utolsó száz évben találta meg. Ezt az utat az olyan kiváló tudósok sora jelzi, mint Lamarck, Darwin, Broca, Boucher de Perthes, Engels, Huxley, Haeckel, Vogt, Cuvier és sokan mások. Az általuk feltárt bizonyítékok alapján állítható össze az élő világ törzsfája, a leszármazás folyamatának megtestesítője. Ennek az óriási fának a koronáját a mai élő világ képezi. Egyes oldalágai elszáradtak, vagy nyomorúságosán tengetik életüket. A csúcson az ember áll. Büszkén hirdeti méltóságát, de azt is tudja, hogy a viharokban kifejlődött törzs és megerősödött gyökereik nélkül ő maga nem Létezhetne. Tárgyilagosan és a tudomány alapján vallja tehát szoros kapcsolatát az alacsonyabban fekvő ágakkal, amelyek minél lejjebb szállnak, annál inkább összeolvadnak egymással. Horváth Zoltán gjrnn. tanár, a TTIT tagja. FOTONRAKÉTAVAL A KOZMOSZBA Irta: N. Posziszajev A világ első mesterséges holdjait vegyirakétákkal repítették pályájukra. A vegyirakéták energiaforrása a vegyi reakció, főleg az égés. Ilyen rakétákkal elérhetjük a Holdat, de aligha juthatunk el például a Marsra. A Föld—Mars—Föld rakétaút megvalósításához több esztendő szükséges. Ilyen hosszú repülési idő alatt a rakéta mechanizmusaiban sok kárt okozhatnak a meteorok, amelyek nagy mennyiségben fordulnak elő a bolygóközi űrben. Ezenkívül az ilyen hosszú útra annyi élelmiszert és oxigént kellene tartalékolni, hogy a rakéta ezt a nagy súlyt aligha bírná felemelni. Ezért olyan űrhajókra van szükség, amelyeknek sebessége sokszorosan felülmúlja a vegyirakéták sebességét. E fantasztikus, másodpercenként több ezer kilométeres sebességet csakis az úgynevezett fotonrakétákkal lehet elérni. Mi is tulajdonképpen a fotonrakéta? A fény és az anyagi testek közös tulajdonságokkal rendelkeznek: tömegük van. A kvantum-elmélet értelmében a fényt az anyag molekulád nem állandó folyamatban sugározzák és nyelik el, hanem bizonyos adagokban — kvantu- ' móléban. Ezeket az adagokat, — a fény anyagi részecskéit — nevezzük fotonoknak. Felmerül a kérdés, nem lehetne-e a fotonok erejét felhasználni az űrhajók hajtóműveiben, ügy látszik, hogy igen. A maggyorsítóban végbemenő nukleáris reakció folytán latalmas foton-áradat keletkezik. Az ilyen módon létrejött fotonokat egy nagy reflektorra irányítják. A fotonok a reflektorról visszaverődve fejtik ki azt a nyomást, amely a rakéta repülésének meggyorsításához szükséges hajtóerőt szolgáltatja. A nuk- eáris reakciónak a rakétán kívül a reflektor fókuszában kell végbemennie, ellenkező esetben a rakéta szervezeti anyagai nem bírják ki a reakció következtében fejlődő hőmérsékletet A reflektor nem veri vissza az összes fotonokat, egy részüket a reflektor anyaga nyeli el. De a fotonoknak még ez a jelentéktelen része is elegendő arra, hogy a reflektor erősen felmelegedjék, sőt elolvadjon. Ennek kiküszöbölése érdekében biztosítani kell. hogy a reliefkor tükröző felülete a lehető legkevesebb foton-mennyiséget nyelje el. Ezt úgy érhetjük el, ha a tükröző felüleitet nagy visszaverődési együtthatóval rendelkező anyagból, például ezüstből készítik. A fotonrakéta szempontjából nagyjelentőségű a reflektor hűtése. A hűtést nátriumtípusú, könnyen olvadó folyékony fém, higany, vagy víz segítségével oldhatják meg. A reflektorból elvezetett hőenergiával villamos erőmű táplálható. A fotonrakéta súlya rendeltetésétől függően több száz tonnától több ezer tonnáig terjedhet. A leszállásnál a rakéta farokrészével előre fordul, s lefékezésé ugyanazon fotonhajtóművel történik. A fotonrakétát kúpalakúra tervezik, hogy könnyebben megbirkózzék a meteorveszéllyel. Az óriási sebességgel száguldó rakétának csupán az orr-része érintkezne, mégpe dig igen kis hajlásszög alatt a meteorokkal. Ez lehetővé tenné, hogy a meteorok a rakétán gurulatot kapjanak, s Álomkór ellen Köztudomású, hogy az álomkór terjesztői az úgynevezett tse-tse legyek. A közelmúltban háromezer ilyen légylárvát repülőgépen a kelet-afrikai Tanganyikából Har- wellba, az angol atomkutató központba szállítottak, ahol gammasugarak hatásának tették ki, s ilyen módon steriline hatoljanak az űrhajó belsejébe. A közeledő meteorok észlelésére radar-berendezéseket szerelnek fel. A rakéta és a Föld között a kapcsolatot rádió útján tartják fenn, A fotonrakéta legnagyobb problémáját a kis szerkezeti súly és a kevés üzemanyagfogyasztás biztosítása jelen,ti. A vegyirakétáknál például az üzemanyag-készlet eléri a rakéta teljes repülési súlyának 70—80 százalékát. Ezzel szemben a fotonrakéta üzemanyag- készlete kisebb lesz. A foton- rákéta kidolgozásánál tehát az az egyik legfontosabb feladat, hogy olyan reaktort hozzanak létre, amely kis súlya ellenére nagy teljesítőképességgel rendelkezik. A vegyiraíkétával ellentétben a fotonrakéta hajtóműve a repülés egész ideje alatt működni fog. A fotonrakéta nagy sebessége lehetővé teszi, hogy rövid ;.dő alatt eljusson a bolygókra. Például a Föld—Mars—Föld útvonal fotonrakétával mindössze 4—5 napig tart A fotonrakéták megvalósításának realitása az atomenergia hasznosításával és az első mesterséges holdak felbocsátásával fokozódott. A fotonrakéta problémája na még csak kezdeti stádium- ián van. A rakétaépítés területén a komoly előrehaladás a huzamos ideig működő és kis tólyú nukleáris reaktor . kidolgozásától függ. — atomenergia zálták a legyeket. Ezeket a kísérleteket az amerikai tudósoknak Curacao-szigetén végzett eredményes kutatásai üapján folytatták. Ezt a szigetet ugyanis úgy szabadították meg az álomkórt okozó rovaroktól, hogy a hím állatokat gammasugarak segítségével sterilizálták.-YYYTY'YYyTVYYYYTYYyYYTfYTYTfTYTTYTYYYTTTYyTYTTYTYTTTYYYTTYTYTY-YVTYYTTYTYTTYTTYYVYTYT, ’ TYTYTYYYYTY7YYVYYYYY YYYYYTYYYYYTTYYYTY YYYTTYYTyTTTYYYTTYYYYYYYTYYrVTYTTTYTTTTYTYYYI| TYYYTYYYYYYYTYYYYTYY és környéke f. A szél munkájával, nyomatai ma is találkozunk. Ugyan- gy találkozunk a másik igen Inyeges erő hatásával, a vul- ánóssággal is. Ugyanis az szaki part törésvonala mel- ítt sok szénsavas forrást talá- ink, amely utóvulkáni (poszt- ulkáni) jelenségként figyelhe- 5 meg a felvidék más-más elyén. Ezek között a legjelen- ösebb a balatonfüredi szénsavas forrás, melyre modern fürdőkultúra, z Állami Szívkórház épült, íogyan keletkezett itt ez a yógy forrás? Először hallgassuk meg ezzel apcsolatosan Fay András re- éjét, mely szerint Helka és leién önfeláldozó szerelme, ál- ozatos jósága, baráti hűsége íeghalotta Komort, a Balaton agy hatalmú és félelmetes va- ázslóját és meghatotta a Ballon tündérét is. Komor és a Salaton tündére is áldásukat dták az ifjú párra és mozgósi- atták a jótékony erőket is. Komor földre dobta zöldeílő arázsvesszejét és szólt: — E elyen gyűljenek össze hegyem rceinek legjótékonyabb erői! - Mire « Balaton tündére mellé dobta a ran ybuzogányos nádját, s íme azonnal feifakadtak Füred áldásos gyógyforrásai«. így mondja el ez a kis rege Füred természeti gazdagságának egyik igen lényeges, speciális vonásának kialakulását. A regének csupán azért van jelentősége, mert valóban »jótékony« erők gyűltek itt össze. Tizenegy szénsavas forrása Füred természeti kincse, amely a vulkáni működés mai bizonyítékául szolgál. Ugyanis a hegységekben igen változatosan elhelyezkedő kőzetek sokféle anyaga oldott állapotban itt gyűlik össze, Füred forrásaiban. Ezek azok a »jótékony erők«, melyek megjelenése óta ezrek és ezrek keresik fel Ba- latonfüredet, amely nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is híres és távoli országok vendégei is ezrével keresik fel. A vulkáni jelenségek felszínt formáló tevékenysége mellett, a már említetteken kívül, ilyen jelentősége is igen fontos. A Balaton-felvidéken kelet felé haladva art látjuk, hogy a Balaton medencéjének északi partja közelebb kerül a. magasabb részekhez, amely a mészkővel borított, száraz Veszprémi-fennsíkba megy át. Itt a Balatoni-felvidék nagyobb hajlással, hirtelen szakad a Balaton árkára, amely itt is szép panorámát nyújt látogatóinak. Megkerülve a Balaton csücskét, amely Fűzfőig húzódik ki, már a tó partjának keleti határán vagyunk. A Balaton keleti, déli és nyugati partja A Balaton vízének keleti határa már a Mezőföld lapos, termékeny felszíne Jól láthatók a part meredek kiemelkedésének merész formái, melyről a tó keletkezésének körülményeire vonatkozó jelenségeket visz- sza tudjuk következtetni. Az érdekes meredek fal a szól munkájának eredményéből létrejött kőzet, a lösz sajátos vonása, a Balaton lesüllyedésének egyik bizonyítéka is. A harminc-negyven méter magas löszfal, löszmélyútjain és más formációin is megfigyelhetők az úgynevezett »ta- tárlikak«, amelyek az ősember barlanglakásai voltak. Ez természetesen nem zárja ki a nép azon hitét, hogy a tatárok elől menedéket kereső nép ide menekült, Ezért nevezik “tatáruknak« ezeket a földbe vájt barlanglakásokat. Ez a táj kelet felé a Mezőföld homokos, löszös, allúviális térszínén folytatódik. Északkeleti irányban, a Balaton törésvonalának meghosszabbításában, a tóval egykorú, fiatal süllyedékterületeken járunk, melyet a Sárvíz töltögetett fel törmelékkúpjadval. Ez a fiatal süllyedékterület a Velencei-tó egyre jobban elmocs arasodó medrében egészen ä Budaörsimedencéig folytatódik. A Balaton keleti partjának löszös üledékei folytatódnak a tó déli partján is. Balatonaliga és környékén ugyancsak magas, meredek löszfal kíséri a déli partot. A Balaton déli partjának két jellegzetes vonása van. Az egyik az, hogy viszonyítva az északi parthoz, laposabb és egyenesebb. A másik pedig, hogy a déli part szerkezetében is különbözik az északi parttól. Hasonlítsuk össze, mit látunk az északi parton és mit a Balaton déli partján? A Balaton északi partján a vulkánosság által keletkezett fekete színű bazaltot, tufát, gejzírkúpokat találunk. A tenger üledékeinek megfelelően mészkövet, dolomitot, agyagot, homokot. A legrégibb kőzetek közül a vörös homokkövet és palát találjuk meg. A Balaton déli partján is találkozunk a vulkanizmus eredményeivel, de hasonlíthatatlanul kisebb formákban és csu- ! pán egy-két helyen. Mészkövet, dolomitot, palát és vörös homokkövet egyáltalán nem találunk. Amiből viszont kevés helyen van az északi parton, s itt a felszín nagyrészét elborítja, az a lösz és pannon üledék. Alig tíz-tízenkét kilométeres távolságban igen lényeges különbséget látunk. Miért? A kérdés tisztázása végett lapozzuk fel a földtörténet sárga lapjait Az ókorban lekopott az úgynevezett variszkuszi hegység- rendszer, amely Magyarországot is átszelte hatalmas hegyeivel. A középkorban lesüly- lyedt Magyarország területe és csekély kivétellel elborította a tenger, amelyből üledékek — mészkő, dolomit mánga, agyag rakódott le. Később a szárazföld egyre jobban előnyomult a tenger rovására. Majd később, mint art már említettem, kiemelkedett a Dunántúli-Középhegység is. A körülötte lévő területek pedig vagy lesüllyedtek, vagy megmaradtak eredeti helyzetükben. Ezeken még a legutolsó tenger üledékeit is megtaláljuk. A tenger elvonulása után a szárazulattá vált alacsonyabb térszíneken a különböző erők által szállított üledékek felhalmozódtak, a magaslatokról pedig a külső erők munkabírásának megfelelően, elszállítják a törmeléket. Vagyis egy olyan egyszerű jelenségről van szó, amiről már említést tettem, a belső és külső erők harcáról, valamint a belső és külső erők felszíntformáló, felszíntálakító szerepéről. Problémának megoldásához ezen erők vizsgálata visz közelébb. A Balaton északi partja tehát a Bakony hegységgel együtt kiemelkedett, így felszínre kerültek a középkor tengereinek üledékei alól az ókori szerkezeti formák, a vörös homokkő, a pala. A Balaton déli partja viszont megtartotta többé-kevés- bé vízszintes helyzetét. Ezen a területen a pannon-tenger hullámzott, amely az északi parton vizével csak a Tapolcai-medencét és az alacsonyabb szinteket borította el. A szárazulattá válás art jelentette, hogy a szél hatására az északi part magas szintjének törmelékét a szél lefújta, A déli part alacsonyabb, de most már száraz, pannon felszínére finom port rakott le a jégkorszak idején a szél, amely felhalmozódva, megfelelő éghajlat mellett lösz- szé alakult át. Ugyanis Magyarországot nem borította jégtakaró, hanem a jégtakaró körüli területekhez tartozott. Ezekre az úgynevezett perigla- ciálisokra volt jellemző a lösz- képződés. A Bakonyban és a Balatoni-felvidéken azonban csak foltokban, medencéiben rakódott le lösz, mert a külső erők az emelkedéseket és mélyedéseket kiegyenlíteni igyekeznek. Vagyis a magaslatokat lekoptatják, az alacsonyabb területeket feltöltik, {Folytatjuk.) Véczy Utvia
