Somogyi Néplap, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-08 / 32. szám (33. szám)

a •■•«ti NtrtAP 2 Szombat, 1958. február 8. Nasszer elnök beszéde az nemzetgyűlés szerdai egyiptomi ülésén törvényben megszabott kárté­rítés ellenében. 7. Az adóikat megállapítani, megváltoztatni, vagy eltörölni csakis törvényes alapon lehet. , Senki sem mentesíthető az adófizetés alól, kivéve a tör­vényben részletezett eseteket. 8. A bírósági rendszer füg­getlen és a törvényben megsza­bott meghatalmazáson kívül semmi más meghatalmazás nem lehet. 9. A Szíriában és Egyiptom­ban érvényes törvények alap­ján hozott összes döntéseik ha­tályban maradnak olyan kö­rökben, amelyekre azok kiter­jednek. A törvényeket érvény­teleníteni, vagy módosítani le­het.-... Az Egyesült Köztársaság két területből áll — Szíriáiból és Egyiptomból. 11. Mindkét területen végre­hajtó tanácsot alakítanak. A tanács élén az elnök áll, akit a köztársasági elnök törvény- erejű rendelete alapján nevez­nek ki. Segítségére lesznek a miniszterek, akiket a köztársa­sági elnök a végrehajtó tanács elnökének indítványára nevez ki. 12. A végrehajtó tanács jog­körét a köztársasági elnök tör­vényerejű rendelete szabja meg. 13. Mindazok a nemzetközi szerződések és egyezmények, amelyeket Szíria és Egyiptom külön-külön más országokkal kötött, érvényben maradnak azokon a területi határokon belül, amelyeket alkalmával tekintetbe vettek, a nemzetközi jog elveinek megfelelően. 14. Az egyesülés pillanatá­ban Szíriában és Egyiptomban működő állami intézmények és közigazgatási rendszerek fenn- maridnak mindaddig, amíg új­jászervezésükről és egyesíté­sükről nem intézkednek a köz­társasági elnök törvényerejű rendeletéi. 15. A két ország állampolgá­rai nemzeti szövetséget alakí­tanak, amelynek célja a nem­zeti célkitűzések elérése és az ország megszilárdítására irá­nyuló erőfeszítések ösztönzése szilárd politikád és gazdasági alapon. A nemzeti szövetség munkamódszereit elnöki tör­vényerejű rendelet határozza j meg. | 16. Intézkedéseket tesznek az i Egyesült Arab Köztársaság ál- ! landó alkotmányának kidolgo­zására. 17. A szövetség kérdésében, valamint az Egyesült Arab Köztársaság elnökének meg­választására 1958. február 21- én népszavazást tartanak. Nasszer elnök beszéde után az egyiptomi nemzetgyűlés el­nöke felolvasta Sukri Kuatli színiai elnök üzenetét, amely­ben Nasszeart az Egyesült Arab Köztársaság elnöki tisztségére jelöli. Az egyiptomi nemzetgyűlés egyhangúlag elfogadott határo­zattal támogatta Gamal Abdel Nasszer jelölését, valamint a február 21-i népszavazásra vo- megkötésüík ’ »atkozó indítványt. (MTI.) ★ HÍREK * Kairo (TASZSZ). Gamal Aö- dei Nasszer elnök szerdán az egyiptomi nemzetgyűlés rend- kigüllfi ülésén beszédet mon­dott. Kijelentette, hogy miután több arab ország kivívta füg­getlenségét, lehetőség nyílt az arab népek évszázados egység törekvéseinek megvalósítására.-Amikor Szíria igazán füg­getlenné vált — mondotta az egyiptomi elnök —, Egyiptom felé fordította tekintetét, ugyanígy cselekedett Egyiptom is. Teljés függetlenségének bir­tokában Szíriára tekintett.« Nasszer elnök hangsúlyozta a Kairóban lezajlott egyipto­mi—szilám tárgyalások fontos­ságát és ismertette azok ered­ményeit. Közölte, hogy a Szí­riái—egyiptomi szövetség ki­hirdetéséről szóló okmányt le­tétbe helyezték a nemzetgyűlés titkárságánál. Az Egyesült Arab Köztársa­ság — mondotta Nasszer — de­mokratikus áltóm lesz, élén az elnökkel. Az államfőt végre­hajtó hatalarmmall ruházza fel. Segítségére lesznak az általa kinevezett és néki felelős md- nasztenek. A törvényhozó hata­lom a közös tanácsot illeti mag. A köztánsraságnak közös zászlaja, közös néphadserege tesz, amelyben mindenkinek lg yen lő jogai és egyenlő köte­lességei lesznek. Amint az elnök a továbbiak­ban rámutatott, megállapodás jatt létre azokban az alapel­vi leben, amelyekhez a köztár­saságnak az átmeneti időszak­om ragaszkodnia kell: t. A7. egyesült arab állam független, demokratikus, szu­verén köztársaság. Népei — az arab nemzet részért; képezik. I. A szabadságjogokat tör- '/"■ nyékkel biztosítják. 3. A törvény alapján minden illampolgár általános választó- loggal rendelkezik. 4. A törvényhozó hatalom a nemzetgyűlést illeti meg. A nemzetgyűlés tagjait a köztár­sasági elnök törvényerejű ren­deleté alapján nevezik ki. A nemzetgyűlési tagak legalább telét a szíriai képvisélőház és ír. egyiptomi nemzetgyűlés ragjai közül kél! kinevezni. 5. A végrehajtó hatalom a Köztársasági elnököt illeti meg. 6. A magántulajdon szava­tolt, társadalmi szerepét tör­vény határozza meg. Tulajdont »ikobozni kizárólag a nép ér­iekében lehet, akkor is csak a — A mesztegnyői úttörőcsa­pat Miklós Mária KISZ-fiatal segítségéved bábszínházát szer­vez, amelynek előadásaira a kisdobos pajtásokat hívják meg. — Öt életben maradt a deb­receni hatos iker bárányból. Kettőt közülük az anyja szop­tat, hármat két másik anya- birkának adtak ki -dajkaság- ba«. — Népi estre készülnek a marcali általános iskola tanu­lói és nevelői. A február 9-én, szofhbaton bemutatásra ikerülő | műsoron többek között népda- ! iok, népi játékok és népballa- ■ dák szerepeinek. — Ebben az évben gépesítik a böhönyei téglagyárat. A kézi vetés helyett a jövőben korsze­rű présgépekkel gyártják majd az építkezések keresett anya­gát. a téglát. — A hideg idő gátolta a Nagyatádi Konzervgyár terv­teljesítését. A gyár vezetősége ezért célprémiumot tűzött ki a jól dolgozó szakmunkások szá­mára. A kitűzött jutalmat, ösz- szesen ötezer forintot, már meg is kapták, mivel a tervet min­den akadály ellenére sikerült teljesíteni. — A marcali járásban a nő­tanács szervezésében jelenleg összesen 30 tanfolyam, illetve szakkör működik. (Akik baleset áldozatát viszi a kór­házba. Súlyos eset... Amíg az áldozat a mentőautóba ke­rült, rengeteg vért vesztett... Azonnal a műtőasztalra fek­tetik, szíve már alig dobog. — Vérátömlesztésre van szük­ség — mondja a vizsgáló or­vos. Megállapítják a szüksé­ges vércsoportot, s nemsokára már ereibe árad az életet je­lentő vér... Kisfiú, alig 8 éves gyerek fekszik a műtő asztalon. Ott­hon játék közben, késsel el­vágta ereit, szíve már alig ver, mikor a kórházba kerül, öt is a vér hozza vissza az életnek... Sápadt arcú fiatal­ember fekszik a kórház egyik ágyán. Májbeteg. Vérre és is­mét vérre van szüksége. Kö­zel 30 liter vért kapott eddig abból, amit ismeretlen em­berek jószívvel ajánlottak fel, embertársaik megmentésére. S a vér, amennyi kell, ameny- nyi szükséges, mindenkor ott áll elkészítve... Naponta újabb és újabb százak és ezrek nyerik vissza életkedvüket, erejüket, egész­ségüket a kaposvári kórház­ban, s szerte az ország kü­lönböző kórházaiban és gon­dolnak hálatelt szívvel azok­ra a véradókra, akik önzet­lenül felajálva vérüket mentik meg ismeretlen embertársaik életét. Azok a felnőttek, gye­rekek, akiket hozzátartozóik már reményt vesztve sírva kí­sértek el a szirénázó mentő­autókban, s az életet adó vér­től megerősödve térhettek vissza ismét szeretteik karjába, soha sem felejtik el azokat az ismeretleneket, akiknek életűket köszönhetik. Egymás é-Letzket mwittitk... után érkeznek a Vöröskereszt Jimit ember felebarátjának megyei én városi szervezeté­hez a köszönő levelek, .melye­ket az életbe visszatértek kül­denek ismeretlen jótevőikhez. »Igen beteg vagyok már hetek óta, nagyon sokat szen­vedtem — írja Laczí Katalin a kaposvári kórházból. — Most már harmad ízben kaptam éle­tet, egészséget jelentő vért. Még kisgyermek vagyok, de megértem és átérzem azt az önfeláldozatot, amellyel saját vérük árán sok ember életét mentik meg az önkéntes vér­adók. Kezét csókolom, az én véradómnak...« Ez a köszö­net Adonics Józsefné csornai és Illés Jánasné Kaposvár, Kis­faludy utca 27. szám alatti la­kosokhoz, önkéntes véradók­hoz száll. ■. Erős Jakab dombóvári taní­tó leveléből a gyermekét vísz- izakapó apa szívből jövő sze­retette árad: »Kedves Ismeret­len! Az ember életében for­dulnak elő olyan események, melyek felett nehéz napirend­re térni. A.mikor a legközvetle­nebb hozzátartozóink, gyerme­kei forognak veszélyben, két- s égbe esetiünkben minden ál­dozatra készek vagyunk. Ez természetes, de gondolkodóba ejti az embert, hogy akadnak olyanok, akik önzetlenül, és érdek nélkül tudnak áldozatot hozni olyan emberért, akit még soha az életben nem láttak. ön is, Kedves Ismeretlen, önzetlenül, érdek nélkül hozott áldozatot, életéből, véréből adott gyermekemnek, aki megerősödött, s most már a gyógyulás útján halad. Tudom, sem szavakban, sem anyagi áldozatokkal nem rá­hatom le azt, amit gyerme­kemért tett. A legtöbbet adta. adhat. Ezért fogadja őszinte nagyrabecsülésemet, s hálánk kisérje egész életén át. Gyer­mekemmel együtt mindig há­lás szívvel fogunk önre em­lékezni. ..« Komáromi Teréz Segesd^ Jó­zsef Attila u. 2. szám alatű'la­kosnak szól, s őt köszönti ez a baráti üzenet. Molnár István Döbrölcöz, Nagypáltelepi lakos már ezt közli véradóival: Balogh Ist­ván Kaposvár Április 4. utca 13. szám és Vájmi Imre Ka­posvár, Lenin utca 6. szám alatti lakosokkal: »A véradás után annyira felgyógyultam., hogy már itthon lehetek csa­ládom körében. Engedjék meg, hegy családommal együtt mondjak köszönetéi Önöknek önfeláldozásukért, amit soha az életben nem tudok eléggé megköszönni...« Mintegy két és félezer rend­szeres véradója van megyénk­nek, akik hathetenként fel­keresik a Véradó Állomást, hogy vérükkel újabb és újabb embereket mentsenek meg az életnek, a családnak, a tár­sadalomnak. Ezeknek a vér­adóidnak tartanak ma anlcétot a megyei tanács nagytermé­ben. 450 véradó kapja meg ez alkalommal a »Többszörös vér­adó« és mintegy 16 a »Ki­váló véradó« kitüntetést. Utá­na bált tartanak klubtermük­ben, a Kupa. Pincében. napon, a kitüntetések át­adásakor mi is szere­tettel köszöntjük a többszörös, a kiváló véradókat, s mind­azokat, akik vérüket felajánlva sietnek szerencsétlenül járt, beteg embertársaik megmenté­sére. Köszönet érte! SZALAl LÁSZLÓ Kirakat-per az United Fruit Co ellen New York (TASZSZ). A la- tmamerikai országokban egyre erősödik az United Fruit Co amerikai társaság gazdasági és politikai uralma. A latimame- ri'kai népek növekvő aggoda­lommal szemlélik, ahogyan ez a társaság beavatkozik a dél- amerikai országok belügyeibe. Az United Fruit Co tiszta jö­vedelme 1957 első kilenc hó­napjában 25,5 millió dollár volt. Az Egyesült Államok kormá­nya attól tartva, hogy a »ba­nán tröszt« uralma nyomán tá­madt elégedetlenség károsan befolyásolhatja az amerikai imperializmus latinamerikai állásait, 1954-iben »pert indí­tott« a társaság ellen. Azt a vádat emelték eílene, hogy megszegte a trösztökről 1890- ben és 1912-ben hozott törvé­nyeket. A per előkészítése négy éven át húzódott, végül a bírósági tárgyalás előtt, február 4-én az amerikai igazságügyminiszté­rium (bejelentette, hogy »kompromisszumos« meg­egyezésre jutott az United Fruit Co-val. A megállapodás értelmében a társaságnak 12 év leforgása alatt tervet kell kidolgoznia egy másik társaság létrehozására, amely »verse­nyezne« vele a banánkeresíke- delemben. Időj árásj elentés A hőmérséklet csökken. Válható legmagasabb nap­pali hőmérséklet szombaton: északon mínusz 3—0, délen 0, plusz 3 fok között. 1 A HALHATATLANSÁGIG Dünnyögö: r- Mind lopott, mind a mienket lopta. Lop­ták a pálinkánkat, a cigarettát, ellopták a h.nsadag felét, a konzervet, a kenyeret, a ke­rnrves istenüket! l'réfás:- Jönnek a tábori, papok. A katolikus is, meg a református is. Mondja a hadnagyom, hogy úgy is karácsony lesz, nem árt egy kis Urlki mosogatás. Hogy a fenébe is ártana. 8 hónap után mott először kerültünk pihenő­be, kint az állásokban soha se láttunk papot, i halottaknak Keserű tizedes szokta megadni i Ivégtisztességet, a sebesülteket meg mind- tyájan tudtuk vigasztalni, hogy »oda se neki, logorom, te már jó éjszakát mondtál a hábo­rúnak«. Legtöbb sebesült meg is vigasztaló- lőtt. Szóval most jöttek a papok. A katolikus izázados, a református pedig hadnagy. Dicsé- ■i:tükre legyen mondva, nem csináltak nagy ceremóniái, hamarosan hófehér báránnyá ■zublimálták ixilamennyiünket, s gondolom, rogy igen fehéren tündökölhettünk utána, ‘'lég az hozzá, túlestünk a dolgon, s megígér­te. hogy legalább estig imádkozunk, szétszé- edtünk kártyázni, meg vakarózni. Úgy dél elé jön ki hozzánk a hadnagyunk, s azt nondja, hogy kellene csinálni valamit, mert a tét pap másról sem beszél, minthogy kitün- etést szeretnének szerezni, legalább egy né- net vaskeresztet, ide olyan szerencsétlenek, iogy a vonalba nem engedi őket a tábori tiispök hősködni. Azt mondja a hadnagy, najdnem sírnak elkeseredésükben a derék clkiatyák, hát csináljunk valamit, csak úgy essék-lássék is, hogyha már itt vannak és Uuan szépen dolgoztak, hadd vitézkedhesse­tek kedvükre. Mérgesek voltunk, mit molesz- álr.ak bennünket ilyen hülyeséggel, de azt nondja a hadnagy, ez a parancs és nincs to- tább. Hát jó. Magunkra aggattuk a fegyvere­iét, sisakot a fejbe. Elkezdtünk lödözni, meg trdíkrzni: itt Munak ez oroszok«. Szalad ám a hadnagy, nyomában a papok, hogy hol az orosz, meg így tovább. Még életemben olyant jót nem nevettem, de a többiek sem. A két pap olyan, mint a fal. A fejükben úgy lötyög a sisak, hogy külön élvezet. Mindkettő markában egy-egy géppisztoly. Vissza akar­nak menni, de hadnagyunk azt mondja, hogy itt most ő a parancsnok, aki ilyen esetben nem engedelmeskedik, azt neki agyon kell lőnie. Még két nyeles kézigránátot is nyom a markukba, s parancsolja, dobják ki a füzes felé, ott van az ellenség. Mi is dobáljuk, csak úgy recseg d föld, lövünk is, meg ordítunk is. A református el is hajítja a gránátját, csak éppen a zsinórt felejti el meghúzni, s úgy gu­rul az a szerencsétlen gránát, mint egy érett úritök. A katolikus is fogja, s meghúzza a madzagot. Mondja a hadnagy: »dobd!« Nem dobja az istennek sem, csak tartja. Kiabálunk mi is, hogy dobni, mert robban. Mit tesz az a hülye. Elejti. Csak egy szempillantásnyi az idő, hadnagyunk ránt rajta egyet, gyorsan le a földre. Persze mi is. A gránát robban. A pap két lába a levegőben kalimpál. Bumm. Hát ez lett a vitézdi marhaságból, A szent­atyának leborotválta a gránát a lábát. De azt hallottuk későbben, hogy meglcapta a kitüntetést. Állítólag még filmet is vettek fel róla. A hadnagyunkat haditörvényszék elé állították. -így Volt. Mérges: — Egy úr sincs köztünk. A tiszturak nem jönnek oda, ahol büdös a levegő. Csak mi, prolik. Valaki rápisszeg. Márton, a borbély hado- nász feléje, s kétségbeesve mutogat Kovács Bertalan vérfoltos uniformisára. Csend lesz egy percig, de aztán Mérges folytatja: — Mit mutogatod ezt az egyetlen mada­rat, te kutyamosó. Hát akad, de biztosan ez is tartalékos, a szerencsétlen. Biztosan tanító, vagy valami kis tintakukac. Hát ezek még ágyútöltelékek velünk együtt. De hol a többi? Mikor még mint újoncok ott penészedtünk a laktanyákban, annyi volt belőlük, mint a bűn. A ludovikás horthytojások. Barátom, ezekből a taknyosokból egyet se láttál kint. Legalább is a vonalban nem. A vén trottyos plégallérosok a zászlóaljakat és az ezrede- ket is ilyen le se köpött vigécekre hagyták. A mi zászlóaljunknál is így vált. Nem? Míg szét nem vertek bennünket... Itt megakad a beszélgetés, mert a sarok­ban egy fejlövéses baka irtózatosan felordít. Egy állat nem tud úgy jajgatni kínjában, mint ez a nyomorult. Vizet loccsantanak az arcába, valaki ,rumot kényszerít összeszorított fogai közé. Mást nem tehetnek. A fejlövéses baka azonban csak jajgat, s úgy rágja ujjait, hogy szinte hullik csontjai ropogása. Vagy fél óráig tart ez így. Elcsendesül lassan, El­ájult. Vagy meghalt. I De jó volt ez a beálló csend. Bertalan tor­kában! is feloldódik a fojtogató szorongás. Egy kicsit megint lehet gondolkodni. De nem le­het, mert újra elindul a beszéd. Most a ká­romkodó van a soron. — Az anyja keserves kínját minden német­nek, hogy a magasságos istennyila csapna beléjük. Az a hétszentség, hogy tiszta vágó­belezavarja a népeket. Hősködő miniszterek, híd, amibe az az őrült piktor még most is kardcsörtető tábornokok, pofázó tiszt urak, de iha az orosz jön, elbújik mindegyik a fe­nébe. .. Imádkozó: — Bűnbeesett emberek vagyunk valameny- nyien, itt a siralom völgyében. Tartsunk bűn- bánatot, s imádkozzunk tiszta szvitből, a pápa szándékára. Mert közel az Ur, s bizony mon­dom, hogy közel az ő országa. Valaki hátbataszíthatja, mert feljajdul, s fájdalmas hangon nyöszörgi: — Bocsásd meg nekik Atyám, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek. — Éhes: — Tegnap adtak ezek a cafatok utoljára enni. Mérges: — Ne félj, zabáinak helyetted is, helyettünk is eleget. Most aztán összevissza szalad a beszéd, amelynek középpontjában az kerül, vajon, hová is szalad ez a szerelvény. Van, aki azt állítja, hogy Szombathely a végső cél, s az ottani hadikórház számára pakolják ki a ra­kományt. Van, aki úgy tudja, hogy Német­országba megy a vonat, ott lesz majd valami intézkedés a sebesültekkel. Ebből aztán nagy zűrzavar keveredik. Kovács Bertalan a három ára mozdu­latlanságában így összeszedett egyet és mást. S ha saját magáról keveset is tud, az már bizonyos előtte, hogy neki nem le­het ellensége a hadinép. Érdemes lesz eszmélkedni. Óvatosan nyitja ki szemét, igen lassan fel­ül, s ahogyan még odahaza a katonáktól el­leste, tenyerét sapkája szegélyéhez igazítja. Mosolygós és alázatos ábrázattal tiszteleg. — Tiszteletem, főhadnagy úr! Még nincs tisztában azzal, hogy neki szól a borbély színes szava, de mivel a gazda nél­kül maradt pucér olyan bizalmasan néz rá, kezetnyújt. — Kovács Bertalan vagyok. A főhadnagyi szóra elcsitul a beszélgetés zaja, s borostás, morc emberarcok szegeződ- nek a takarékpénztár eltévedt, árva bárány- kája felé. Néma ábrázatok, a kocsi félhomá­lyában ki nem vehető tekintetek. Kissé kí­nos a beálló csend, s senki nem tudja, hogy mit is mondjon. Márton János azonban igyekszik hasznosí­tani magát, s borbólyi udvariassággal teszi fel a kérdést: — Parancsol, főhadnagy úr? Berci rá sem ránt, nem is tudja, hogy neki szól a címzés. Maga elé bámulva mered a tenyérnyi széles ajtónyílásra, melyen ke­resztül bekukkantanak a rohanó sürgönyfák. Ez a közömbösség kissé kellemetlenül érinti a szolgálatkész tisztilegényt. Arra gondol hir­telen, hátha süket a tiszt úr, azért arcához közelhajolva, hangosan ordítja: — Mit parancsol, főhadnagy úr? Kovács főhadnagy úr! Bercink rándít egyet a vállán. Ne hogy azt higgye valaki, hogy ellenkezésből. Csodát. A titulust nem érti. Majd egy perc kérdése, míg katonamundérja rádöbbenti a pincei cse­rére. Most már érti. Kedvesen szál vfs&za a kérdezőnek: — Szálljunk ki. (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents