Somogyi Néplap, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-28 / 50. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! "s AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS L A P ] A XV. évfolyam, 50. szám. Ara 50 filler Péntek, 1058. február 28. Mai számunk tartalmából: Történt 1958-ban Ahol mindig népes az iroda OTTHONUNK Gondolatok egy körzeti bemutatón Bukarestben befejeződtek a magyar—román megbeszélések és aláírták a közös nyilatkozatot Bukarest (MTI). A magyar forradalmi munkás-paraszt kor­mány, s a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­gának küldöttsége és a Román Népköztársaság kormányá­nak s a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének kép­viselői között február 22-én kezdődtek a megbeszélések. A megbeszélések befejeződtek és február 26-án, szerdán este a Román Népköztársaság Minisztertanácsának elnöksé­gén közös nyilatkozatot Írtak alá. Magyar részről Kádár János, román részről pedig Gbeorghe Gheorghiu-dej írta alá a közös nyilatkozatot, amelynek szö­vegét vasárnap, március 2-án teszik közzé, mind Budapesten, mind pedig Bukarestben. Fogadás Bukarestben a magyar párt- és kormányküldöttség tiszteletére Chivu Stoica és Apró Bukarest (MTI). Chivu Stoi­ca, a Román Népköztársaság minisztertanácsának elnöke szerdán este fogadást adott a Bukarestbe érkezett magyar párt- és kormányküldöttség tiszteletére. A fogadáson Chivu Stoica, a Minisztertanács elnöke pohár- köszöntőt mondott: — Népünk, dolgozótok or­szágszerte nagy örömmel és ba­ráti szeretettel fogadták a Ma­gyar Népköztársaság küldött­ségét, amelynek tagjaiban a testvéri magyar népet üdvözöl­ték és kifejezték azt az elhatá­rozásukat, hogv még szorosabb­ra fűzik a román—magyar ba­rátságot. A Magyar Népköz- . társaság küldöttségének láto­gatásai Bukarestben, Iasiban, Románban, Bákóban, Marosvá­sárhelyen, Ploestiben hatal­mas megnyilvánulása volt né­peink megbonthatatlan barát­ságának, a népeinket átható nemzetköziség szellemének, megnyilvánulása annak a meg­bonthatatlan egységnek, amely összefogja a szocialista orszá­gokat, amelynek élén közös ba­rátunk, táborunk vezető ereje, a nagy Szovjetunió áll. Küldöttségeink tárgyalásai a legteljesebb kölcsönös egyetér­tés szellemében folytak le, és módot nyújtottak nekünk ah­hoz, hogy ismét kifejezzük testvérpártjainknak azt az el­határozását, hogy erősítik kap­csolataikat, elmélyítik tapasz­talatcseréjüket, hozzájárulnak a nemzetközi kommunista moz­galom egységének megszilárdu­lásához. Ezeknek a tárgyalásoknak eredményei, amelyeket a kö­zös nyilatkozat szentesít, kife­jezik pártjaink és kormányaink nézetegységét, a Román Nép- köztársaság és a Magyar Nép­köztársaság kapcsolatait, a nemzetközi helyzet, a munkás- mozgalom, a szocializmus épí­tése és a béke megvédéséért ví­vott harc legfontosabb mai kér­déseit illetően. Elhatározott szándékunk, hogy népeink, valamint a Szov­jetunió vezette szocialista tá­bor egysége, a szocializmus és a béke érdekében erősítjük a politikai gazdasági és kulturá­lis együttműködést, a kölcsö­nös segélynyújtást. ■Népünk nagy megbecsülést tanúsít a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Magyar Nép- köztársaság kormányának ha­tározott és bölcs politikája iránt, és tiszta szívből örül a magyar nép sikereinek, ame­lyeket a szocializmus építésé­ben, a népi hatalom belső és külső ellenségei ellen vívott harcban ért el. A magyar párt- és kormány- küldöttség nevében Apró An­tal mondott pohárköszöntőt: — Népköztársaságaink és dolgozó népeink szövetsége és barátsága a közös célért folyó harcunk azonosságán, a szocia­lizmus építésén, a béke szilárd védelmén, a proletárnemzetkö- ziség magasztos eszméin ala­pul — mondatta többek köpött ■Raviai vagyunk a Szovjetunió vezette hatalmas szocialista iá­Antal pohárhöszöntője bornak, a varsói szerződésnek és közös érdekünk és köteles­ségünk ezek további erősítése. Népeink békét akarnak és mint minden szocializmust építő nép, barátságra törekszünk a vitáig minden népével. A magyar—román barátság­nak ezen az általános törekvé­sén, pártjaink eszmei azonos­ságán kívül még külön tortái­mat és történelmi alapot ad a hagyományos, évszázados kö­zös harc, amelyet népünk el­nyomói, kizsákmányoló! ellen folytattunk. Utalt a két nép történelmi sorsközössógére, majd így foly­tatta: — Mindkét ország dol­gozni jól tudják, hogy mostani, és immár örök barátságunk csak azért válhatott népeink viszonyának jellemzőjévé és alapjává, mert népeinket a kommunisták vezetik az új úton a szabadság, a független­ség, a szocialista építés útján. A magyar nép sohasem feled­kezik meg arról, hogy felsza­badításában a szovjet hadse­reg oldalán harcoló román ka­tonák is vérüket hullatták a mi szabadságunkért, hazánk felszabad í fásáért. Ezt az emberi, eszimei és ér­zelmi alapokon nyugvó és egy­re fejlődő barátságunkat, együttműködésünket próbálta megzavarni 1956 októberében ismét közös ellenségünk, a nemzetközi imperializmus. A harcot, amelyet az ellenforra­dalom ellen vívtunk, önök is jól ismerik. Mi, magyar dolgozók, most tanultuk meg a saját kárun­kon, súlyos véráldozatok árán, hogy minden erőnkkel, tudá­sunkkal védenünk kell a mun­kásosztály politikai hatalmát megtestesítő proletárdiktatú­rát és ennek vezető erejét, a pártot. Megtanultuk, hogy a harc a szocializmus és a kapi­talizmus erői között tovább fo­lyik életre-halálra. Ha a párt nem éber, nem egységes, nem erős, a proletárdiktatúra nem tölti be feladatát. Ezeket a tanulságokat és az önök 1956 november elejei ba­ráti tanácsait hasznosítottuk az elmúlt 15 hónap folyamán. Őrizzük a párt tisztaságát, eszmei egységét, erősítjük minden eszközzel a munkás- mozgalmat és kemény harcot folytatunk ellenségeinkkel. A román és a magyar nép mosit egy hangon, egy vélemé­nyen van országaink belső ügyeit és a béke megvédéséit il- 'etöen. Nézeteink nagy és kis kérdésekben azért is azonosak, mert mindketten nemzeti ka­tasztrófák, vérzivatorok figyel­meztető leckéiből ismertük meg a német militarizmus, az impe­rializmus vérszomját és ször- oyűségeit, s most közösen har- -olunk a békéért, s egyúttal harcolunk dolgozó népeink anyagi és kulturális jólétéért, a ’zocializmus győzelméért or­szágainkban. Az okmányok, melyeket most aláírtunk, ezt a célt szolgálj auc. Erősítik a testvéri együttműkö­dést, politikai, gazdasági és kulturális vonatikoBásban. Nagyszabásúnak ígérkezik az őszi mezőgazdasági kiállítás Az őszi mezőgazdasági kiál­lítás, mely e látványosságra megszaporodott vidéki ember- áradatával valami különleges színt adott a fővárosnak és az ország különböző tájaira küld­te el Pestre hívó szavát, az idén ismét megnyitja kapuit. Még magárak agyatottan áll­nak a legutolsó kiállítás óta megürült pavilonok, de a szer­vezés mindinkább erősödő hul­lámai már megindultak. Rotá­ciósgépek már nyomják a pla­kátokat, melyeken az ízléses rajz alatt a következő felírás olvasható: LXII. Országos Me­zőgazdasági Kiállítás és Vásár. Nemzetközi borkiállítás és borverseny, 1958. szeptember 12—18. Az idén ugyanis nemcsak területileg, hanem a kiállított áruk mennyi­ségével is bővül a kiállí­tás, melyet hármas jubileum je­gyében rendeznek meg. Száz éve annak, hogy Pesten, a mai Kálvin tér és az Üllői út közti részen egy grófi majorságban megrendezték az első mező- gazdasági kiállítást. A világszerte híres Szőlészeti Kutató Intézet pedig fennállá­sának 60. éves jubileumát ün­nepli, s ezért rendezik a bor- kiállítást és versenyt. A harmadik jubileum év­számban nem sokat mond, de eredményekben igen: létreho­zásuknak 10 éves évfordulóját ünnepük a gépállomások. Az 1958-as kiállításon felelevene­dik az eddigi út és a látogató bepillanthat a jövőbe: milyen a fejlődés iránya a gépesítés terén, s a természettel vívott harcához milyen (segítségeket kap az ember? A gépkiállítás területét az előzőekhez képest megnagyobbítják és ezen nem­csak a magyar ipar, hanem a baráti államok és más külföl­di cégek is részt vesznek me­zőgazdasági gépeikkel. Mivel mezőgazdaságunkban a belterjesség a jövő, ezért a kiállítás arculatát is eszerint határozzák meg. Igen nagy te­rületet kap a kertészet, a sző­lészet és természetesen az ál­lattenyésztés. Ez utóbbi jelen­tőségét emeli, hogy például te­nyészállatot az állami felvá­sárló szervek 15 százalékos ki­állítási felárral vásárolnak és ami még ennél is jelentősebb: a külföldiek a tenyészállatokat a helyszínen megvásárolhat­ják. (Eddig csak a Tenyész­állatforgalmi Vállalat vásá­rolt.) Természetesen ez köte­lezővé tette a vásár rendezői­nek, hogy a szinteket, mely­nek alapján eldöntik a kiállí­tásra való jogosultságot, az előzőekhez képest emeljék. Mindenesetre ez igazolja magyar mezőgazdaság tekinté­lyét. A hírek szerint az or­szágban több helyen készülődnek már a kiállítók. Állami gazdaságolt, termelő­szövetkezetek és egyéni gaz­dák közölték, hogy részt vesz­nek a kiállítók között. A je­lentkezés határidejét egyéb­ként március 31-ével zárják le. A külföld is érdeklődik a kiállítás iránt. Bár még a megnyitás ideje elég messze van, s a látoga­tottságra csak valószínű ala pon lehet következtetni, a szervezés munkái és az elője­lek azt mutatják, nogy igen nagy nemzetközi érdeklődése lesz az őszi kiállításnak. Egy­részt sok külföldi céget hívtak meg személyesen is, mint ki­állítót, másrészt a brüsszeli vi­Somogyban is íolyrak az e!ckés2Íiletek a mezőgazdasági kiáliííásra Megyénk tenmelőszövetk ezetei és egyénileg dolgozó pa­rasztjai nem egy országos mezőgazdasági kiállításon sze­reztek már hímevet a kaposvölgyi állattenyésztésnek és a növénytermesztésben elért kiváló terméshozamokkal ás több elismerést vívtok ki. Az idei országos mezőgazdasági kiállításra javában folynak az előkészületek. A legjobb állattenyésztő terme­lőszövetkezetekben, így például a ráksi Uj Életben, a répás- pusztai Első ötéves Tervben kiválogatták azokat a tenyész­állatokat, teheneket, növendéküszőket és bikákat, amelyek esv országos seregszemlén versenyképesek lehetnek. Ka- posvöligyében Gölte. Fonó, Attala, Kapospula és még más községekben az egyénileg dolgozó parasztoknál hasonló módon elvégezték az állatok kiválogatását. Magyar—szovjet barátsági diákhét Március 3. és 13. között va­lamennyi középiskolában ma­gyar-szovjet barátsági diák­hetet rendeznek. Erre az idő­re nagyszabású programot ké­szítettek, amely valamennyi középiskolai tanulónak sok szórakozási és tanulási lehe­tőséget biztosít. Minden kö­zépiskolában megtekintenek egy szovjet filmet, amely után az iskolai KlSZ-szerveze- tek filmankétokat rendeznek. A tanulók már igényeiket el is juttatták az iskola vezetői­hez, milyen szovjet filmeket szeretnének megtekinteni. Legtöbben az Egy életen át. Nővérek, és az Uj ember ko­vácsa című filmeket szeretnék megnézni. Az iskolák a KlSZ-szerve- zetekkel közösen baráti talál­kozót is rendeznek a szovjet komszomolistákkal. Ezenkí­vül minden iskolában pályá­zatot hirdetnek az alábbi té­mákkal: Makarenko harca a züllésnek indult gyermekek megmentéséért, és Makarenko a nevelők nevelője. Hétezer hold hibrid kukorica Somogybán az idén több mint hétezer kataszteri hold- nyi területen vetnek több. termést adó hibrid kukorica vetőmagot a termelőszövetke­zetek és egyénileg dolgozó pa­rasztok. Az államilag ellenőrzött ki­fogástalan vetőmagból ezen a területen becslések szerint 35 ezer métermázsa kukorica terméstöbblet ,lesz, lágfciállítás szinte a szomszéd» Ságban lesz, s bizonyára an» nek sok látogatóját, érdelei) majd a budapesti mezőgazda- sági kiállítás is. És főleg a jd borok! A rendezőség egyébként úgy tervezi, hogy a boraink iránt érdeklődő külföldi ven­dégeket csoportosan Ieviszih b7‘ egyes borvidékekre, hogy otthonában ismerkedjenek a jóféle nedűvel. A kiállítás alkalmával ren­dezik meg a baráti államok közti mezőgazdasági film ta­pasztalatcserét. És azokat a filmeket, melyek a mezőgaz­daság módszereiben újat tar­talmaznak, kicserélik egymás­sal. Lov ősbemutatók, bor ha jók a kiállítás ideje alatt A látogató, aki Budapestre utazik, megnézi a kiállítást, nyilvánvalóan szórakozni ie akar. Ezért rendezik meg is­mét a hagyományos lovasbe­mutatókat és a különféle lo­vasjátékokat. Ezek még bővül­nek is az eddigiekhez képest. Egyrészt komolyabb körülmé­nyek között — a közeli galopp­pályán — rendezik, másrész? a lovasversenyeken is szere­pelnek külföldiek. Igen érdekes és újszerű lesz, hogy a kiállítás idejére »’bor- hajókat« indítanák a Dunán, Ez a népszerű közlekedési esz-' köz hivatalosan sétahajó jel­legű, de gyakorlatban inkább az »óceánjáró viharban« nevet érdemelné... mivel a hajókon kiállítás valamennyi borát lehet kóstolgatni. És még ezenkívül is ige® sok újat fog nyújtani a kiál­lítás, amelyet mind felsorolni nem is lehetne. Bízzuk ennek felfedezését a látogatóra, akáf Somogyból, akár az ország mát részéből, mert a vidékieknek vasúton 50 százalékos utazási kedvez­mény könnyíti meg a kiállítás meg­tekintését. Ezenkívül gondos­kodnak a látogatók elhelyezé­séről is, mert a szállodákban és a különféle kollégiumokban helyet tort fenn a rendező­csoport a v’dékről érkezettek­nek úgy, mint ahogy ez a leg­utóbbi mezőgazdasági kiállí­táson történt. Király Érni» Yrrrrrrvrvrfrywrrwrr^rTfrrTrfrrrrrrrrrv NYÍLT BESZÉDDEL, EGYMÁST MEGÉRTVE A képviselő végső meg­jegyzései a . szövetkezeteket illetik... »A gazdálkodás parcellás formája elavult, az új mód, a nagyüzemi gaz­dálkodás mozdít el bennün­ket a holtpontról, a technika segítségével. Ezért javasoljuk mi a parasztoknak: szövet­kezzenek,.« A somogyszentpáli mű­velődési otthon nagytermé­ben mintegy kétszáz embbr hallgatja az országgyűlési képviselő e szavait. Hátul, a széksorok mögött minden talpalatnyi állóhely foglalt. Az öreg Beke Pista bácsi — akinek ezüstös hajfürtökkel fedett kupáját láttam eddig — most balra fordítja fejét, s a vele egykorú szomszédjá­hoz szól: »Száz százalékig igaza Van a miniszternek... A határ különböző sarkaiban fekvő félholdak nem boldo­gítanak bennünket...« Ki­kívánkozik belőle ez a tömör helyeslés ott, a zsúfolásig megtelt teremben. De hát mi is történik itt e napon? Szerdán délelőtt élénkül a forgalom Somogyszentpál ut­cáin. Seregük a név a műve­lődés háza felé. Tíz órakor feláll az asztalnál Dögéi Im­re elvtárs, földművelésügyi miniszter és azt mondja: »Nem beszámolót akarok tar­tani, hanem azért jöttem, hogy meghallgassam magu­kat és a falu népét foglal­koztató kérdésekre válaszol­jak.« Egyéb biztatásra nincs szükség. »Mit termeljünk•.?■», »■Mi lesz az árakkal?« — röp­pen fel a két fontos, felelet­re váró gond. Az első kér­désre kérdéssel kezdi a vá­laszt a kormány tagja. — Mindenkor, melyik dolgozó parasztnak ment jobban a sora ebben a faluban? An­nak, aki sok jószágot, jól tejelő teheneket tartott. Az ilyen, ember kétszeresen nyert: szép pénzt kapott ál­latokból és kövérre hizlalt földjei bő termést, nagyobb jövedelmet adtak. Talcar- mány termelés, megtölteni szarvasmarhával, az istálló­kat, munkaigényes kultúrák­kal: cukorrépával, konyha­kerti növénnyel, lucerna­maggal, szőlővel foglalkozni — ezt is jelenti a belterjes­ség. I — Az árakat nem a kor­mány, hanem a világpiac szabja meg — hangsúlyozza a megye országgyűlési kép­viselője. A mi szétaprózott mezőgazdaságunk drágán ter­mel. Exportálnunk kell. Tar­tósan nem maradhat ez az állapot, hogy egyes mező­gazdasági termékek kivitelé­re ráfizessünk, mert így el­szegényedik az ország... Lé­nyeges árváltozás nem lesz az idén. De az bizonyos, hogy nem mennek felfelé az árak... Le kell szorítani a termelés költségeit. Ennek útja: a Szocialista nagyüze­mi gazdálkodás. Világos a kérdés, ugyan­olyan a felelet is. Megismer­ni közös gondjainkat, egy­más gondolatait — ez az egyetértés megteremtésének alapja az országvezetés és a nép között Fiatal, szókimondó ember nyit be a tanácselnöki iro­dába, ahol Dögéi elvtárs a gyűlés után fogadja a pana­szosokat. — ötvenkét család kérését tolmácsolom — kezdi Budai Ferenc. Apáink cselédek vol­tak. A falut villamosították, a mi pusztánkat azonban nem. öregjeink azt kívánják, hogy életükben őfelettük is ragyogjon a villanyfény. Két kilométeres vezetékről vasi szó. így pereg a párbeszéd: — Van-e maguknál szövet* kezet? — kérdezi Dögéi elv* társ. — Nincs. De ha villanyt kapunk, akkor lesz. Előbb adni kell valamit a nép­nek. .. — ök, * volt cselédek kap­ták a legtöbbet a mi rend­szerünktől. Nekik kellene jó példával elöljámi a kor­mány politikájának megvaló­sításában — A meglévő ter­melőszövetkezetek vülatfiosí- tása az elsődleges, mert ű villamosított tsz-től várhat nagyobb termést az állam.., Kérem, mondja el a dolgot otthon ilyen nyíltan, \aihogy, tőlem hallotta — szói búcsú­zó kézfogás közben a minisz­ter. Türelmesen végighallgat mindenkit, ígér, biztat, vi­tatkozik, vagy kerekenf ?ct- jelenti: ezt a kérést ezért és ezért nem lehet teljesíteni. Aztán siet a szomszéd köz­ségbe, Kéthelyre, mert dél­után ottani választóival akar szót érteni. Erről azonban, más alkalommal szólunk. (kutasji

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents