Somogyi Néplap, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-27 / 49. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Csütörtök, 1958. február 31. Az Izvesztyija cikke a NATO-országok állítólagos „rakéta-vétójogáról" Moszkva (TASZSZ). Az Izvesztyija »-Veszélyes megtévesztés« című cikkében egyes nyugati pol i tik usofcnafk azzal az. állításával foglalkozik, hogy a NATO tagországai, amelyek amerikai rakétát és e rakétához atamtöltetet kapnák »védelmük« céljára, állítólag vévé joggal rendelkeznek e rakéták felhasználása tekintetéiben. Az Izvesztyija megállapítja: ez hazug állítás, s csak az agresszív amerikai körök malmára hajtja a vizet, mert ezek arra számítanak, hogy így megtéveszthetik a közvéleményt. Pedig a nyugait-euró- oai . országok közvéleménye már több példa alapján meggyőződhetett róla, hogy az amerikai katonai vezetés egyáltalán nem törődik ezeknek az országoknak a véleményével. »Vajon nem az-e a helyzet — kérdezi a cikkíró —, hogy a NATO-onszágok vétójogáról szóló megnyugtató kijelentések közben ezeknek az országoknak kormányai megegyezést kötnek Amerikával a ra- kétaberendezéseitoről, azután pedig kijelentik, hogy nincs módjuk ellenőrizni, hogyan használja fel az amerikai parancsnokság ezeket a rakétákat?« Dulles beszéde az amerikai képviselöház költségvetési bizottságában Washington (TASZSZ). Dulles amerikai külügyminiszter a képviselőház költségvetési bizottságában beszédet mondott. A külügyminiszter támogatta Eisenhower elnöknek azt a kérését, hoigy hosszabbítsák meg öt évvel a kölcsönös tarifaengedményeken alapuló kereskedelmi egyezményekről szóló törvény hatályát. Dulles szavadból világosan kitűnik, az amerikai kormány ezt a törvényt arra akarja felhasználni, hogy az amerikai gazdasági élethez kössön más országokat. S ez megkönnyíteEisenhower beszéde az 1958—59. évi külföldi segélynyújtásról Washington (MTI). Mint az \FP jelenti, Eisenhower elnök xedden- este felhívta az Egyesült Államok népét, hogy hagyja jóvá 3900 millió dollár ösz- szegű külföldi gazdasági és katonai segélynyújtási programját az 1958—59. évi költségvetési évre. Az elnök- kijelentette, hogy bármilyen sürgős az Egyesült Államok felszerelése korszerű fegyverekkel ugyanolyan parancsolóan szS&égős továbbra is katonai és gazdasági támogatást nyújtani a külföldnek. Közölte, hogy az Egyesült Államok a következő öt évben — ha semmi fontos változás nem történik a nemzetközi helyzetben ■— több mint 200 millió dollárt fordít katonai hatalmának fenntartására. »Bármilyen nagyok is azonban ezek az összegek — fűzte hozzá az elnök —, nem nyújtanak semmi konstruktív és hasznos dolgot az emberiségnek. Tulajdonképpen csak viszonylagos biztonságot teremtenek. Az igazi biztonságot csak a valódi béke hozhatja meg nekünk«. Eisenhower a továbbiakban a Szovjetunióval való viszonyról beszélt. »Békeerőfeszíté- seink sikere végeredményben természetesen a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatainktól függ. Azt akarjuk, hogy ezek a kapcsolatok mielőbb megjamot, amelynek célja az egész emberiség jólétének növelése. Washington (AP). Lincoln White, az Egyesült Államok külügyminisztériumának sajtófőnöke keddi sajtóértekezletén kijelentette, hogy az Egyesült Államok leszerelési politikájában semmiféle változás nem lesz. Tájékozott körök szerint ez a megjegyzés Harold Stassennek arra a javasvuljanak« — mondotta. Ezután latára vonatkozott, hogy Amehangsúlyozta, az Egyesült Államok azt kívánja, hogy a rika egyezzék bele az atomfegyver kísérletek megszűntecsúcsértekezletet megbeszélé- j tésébe, anélkül, hogy az atomsekkel készítsék elő, amelyek ! fegyvergyártás megszüntetését módszeresen folynának le és lehetővé tennék az értekezlet eredményességét. Az elnök befejezésül emlékeztetett arra, hogy állást foglalt a világűr »közös meghódítása« mellett tisztán békés célokra és kérte, hogy a két ország kezdjen széleskörű »tudomány a békéért« prograis követelné. Stassen állítólag azért mondott le a leszerelési tanácsadói tisztségről, mert a kormány nem fogadta el ezt a javaslatát. White hangsúlyoz» ta, hogy az Egyesült Államok szeretné, ha a Szovjetunió ismét részt venne az ENSZ leszerelési bizottságának munkájában. Az Egyesült Államokban erősen bírálják Eisenhowert — írja a Times London (MTI). A Times •washingtoni tudósítója jelenti: — Eisenhower eljárását íjabfoan mind hevesebb személyes bírálatok érik. Megfigyelők ezt jórészt a gazdasági hanyatlás súlyosbodásának tulajdonítják. Az amerikai köz- váfcnény most már nyíltam elítéli az elnök sűrű golf- és vadászikirándulásait. sőt azt is. hogy nemiég Georgiából Washingtonba visszatérőben nagy kerülőt tett, hogy feleségét Arizona verőfényes tálaira kísérje. Sokan úgy vélik, Eisenhower olyan kedvében van, hogy nyíltan kihívja az ellene irányuló személyes bírálatokat és hogy midőn Georgiába ment, jól tudta: a gazdasági válság mind súlyosabb aggodalmat kelt. Mások azt tartják, a Fehér Ház személyzete kőfalként védi az elnököt minden kellemetlen hírtől, kivéve azokat, amelyekhez személyes döntése nélkülözhetetlen. Bármi legyen is az ok, a bizonyítékok nagy tömege mutatja, hogy Eisenhower egykori személyes népszerűsége jórészt elpárolgott. Bizonyára nincs valami rendjén, ha még a Times című hetilap is éles hangú vezércikkben bírálja az elnök távozását Washingtonból abban a percben, midőn felhívja a népet, bízzék a kormányban, hogy orvosolni képes az üzleti pangást. Eisenhowernek a Fehér Házba történt visszatérésével fellángolt a támadás az egész vonalon. WASHINGTON (AP) Az amerikai kiskereskedelmi árak indexe januárban tovább emelkedett és elérte a 122,3-at (100-nak véve az 1947—49-es évek átlagát). Az emelkedés decembertől, januárig 1,3 százalék volt, ami 1956 júniusa óta a legnagyobb havi emelkedés. né az Egyesült Államok számára a további katonai tömbök alakítását. Dulles az állítólagos szovjet fenyegetés »veszélyének« régi meséjét felhasználva együttmű_ ködésre szólította fel a nyugati világ országait. Dulles mindenképpen úgy igyekezett beállítani a dolgot, hogy a Szovjetunió külkereskedelme és a külföldi országoknak nyújtott szovjet gazdasági segítség »az egész világot fenyegeti«. Dulles elismerte, a Szovjetunió az ipari fejlődés olyan színvonalára jutott, hogy »mind nagyobb mennyiségben és választékban« szállíthat külföldre iparcikkeket. Ugyanakkor azt állította, hogy a Szovjetunió kereskedelmi és gazdasági programjának segítségével »gazdasági, majd később politikai uralomra törekszik sok olyan országban, amely biztos külföldi felvevő piacot keres, hogy így tegyen szert a behozatali cikkeinek megfizetéséhez szükséges eszközökre«. Dulles a csúcsértekezletről egyik képviselő kérdésére ezt mondotta: »Nem kívánom a jelen szakaszban azt állítani, hogy a csúcsértekezlet okvetlenül meglesz«. Dulles nem zárta ki ugyan teljesen a csúcsértekezlet ösz- szehívásával kapcsolatban támasztott amerikai feltételeiket. Ugyanakkor Dulles azt állította, az Egyesült Államok feltételeit a levél azért ismertette, hogy a csúcsértekezletet siker koronázhassa«. A szaharai kőolaj jelentősége Lapunkban már hírt adtunk arról, hogy a Szaharában nemrég feltárt kőolaj - készletet 10—14 milliárd ba- rellre becsülik. Kiegészítésül most közöljük, hogy 1 barall, azaz egy ilyen olajos hordó kereken 164 liter. Ebből az adatból már kellő fogalmat szerezhetünk ennek a nem várt kincsnek nagyságáról — amelyet a Szahara eddig értéktelennek tartott homok, agyag, és kősivatag -mélye rejtett magában. Ha meggondoljuk, hogy pl. az 1937-es évben az egész világ olajtermelése 2 milliárd hordó volt, akkor még jobban kitűnik ennek a szaharai olaj feltárásnak jelentősége, mert egyszerűen fogalmazva, ez azt jelentené, hogy a szaharai olajkutak egyma- gukban 5, illetve 7 évig lennének képesek az 1937. évi világtermelést szolgáltatni. Tekintve, hogy a világ kőolajkészlete, mai kultúréle- tünk szinte elmaradhatatlan energiaforrása — a legilleté- kesebb szakemberek szerint is csak pár évtizedre lesz elegendő, a szaharai feltárás az emberiségnek ilyen irányú gondját jó pár évvel el fogja odázni. A fentiekkel szemben azonban érdemes megvizsgálni a kérdés politikai oldalát is. Azért, mert ez az úgynevezett szaharai olaj igen kényes helyen — nem a franciák szaharai gyarmatain, hanem Algériában, annak szaharai részén van. Algériához Franciaország már eddig is kategorikusan ragaszkodott — olaj nélkül is. Ragaszkodott hozzá, mert Algéria igen kedvezően fekszik, Franciaországgal szinte átellenesen, azonkívül kitűnő kikötőkkel rendelkezik a Földközi-tengeren, — mert Algériának az Atlasz hegységtől északra elterülő lapályai, gazdagon termő földterületei gabonában, gyümölcsben, szőlőben, primőrökben az anyaország éléskamrája, mert festői tájain és szép városaiban egymillió francia él jó módban, mert érte sok háborút viselt, mert hozzátartozik Franciaország nagyhatalmi állásához — és végül, és nem utolsó sorban azért, mert sok pénze fekszik benne, amely jól kamatozik. Franciaország lemondott Marokkóról és Tuniszról, a két szomszédos országról, de Algériáról nem, sőt újból és újból leszögezi, hogy Algéria Franciaország elválaszthatatlan — -integráns — része, nem is gyarmata, hanem saját teste. Ezért az algériai doktrínájáért kész éveken keresztül az algériai szabadság- harcosokkal szemben — pénzt és embert nem kímélve — háborút folytatni és valószínűleg ezután is, most már nemcsak a régi Algériáért, hanem annak 14 milliárd hordó olajáért is, azért az olajért, amelynek birtoklásáért világszerte ádáz bare folyt és folyik, ákár rejtetten, akár nyíltan. Dr. Erdődy Sándor d bulíolcü hibb MOSZKVA (TASZSZ). A Pravda a kö- zép-szumátrai lázadókról írva megállapítja: Ezek »forradalmároknak« «nevezik magukat, pedig csak megvásárolható karrieristák. Elvakultan gyűlölnek minden haladó és forradalmi gondolatot, amely virágba, szökkent és növekszik Indonéziában a legutóbbi évek folyamán. Azt -hirdetik magukról, hogy ellenségei a kommunizmusnak, s ezalatt a cégér alatt akarják . megsemmisíteni az indonéziai demokratikus vívmányokat. Viszályt teremtenek a köztársaságban, hogy gyengítsék az országot és megnyissák az ZZ utat a kolonializmus és a reakció visszatérése előtt. Céljaik egészen világosak: visz- sza akarják állítani a holland kolonializmus -kiváltságait, meg akarják nyitni az ajtót az amerikai gyarmatosítok előtt. FRESNO (AP) A kalifomia John Emberton 37 éve vak. Kedden a fejére esett egy kődarab és visszanyerte látását. A kaliforniai Fresno kórházban, ahol ápolják, az orvos azt mondta, hogy a kődarab megölhette volna Embertant., ha egy-két centivel arrébb éri a fejét. PHENJAN (TASZSZ) Mint a szöuli rádió jelentéséből kitűnik, Li Szin Man február 25-én betiltotta a haladó pártot. Cső Bong Amot, a párt elnökét és más ismert személyiségeket a »nemzetbiztonsági törvény megszegésének« vádjával letartóztatták. A pártot azzal vádolják, hogy Korea békés egyesítésére és a semleges országok ellenőrzése mellett tartandó választásokra buzdított. DJAKARTA (AP). Az indonéz kormány kedden közölte, hogy államosítják a GMB ónbánya vállalatot, amely Billition-szigetén működik, Szumátrától délkeletre. A holland—indonéz Vegyes tulajdonban lévő vállalat, az országnak nagyságra második ónbányavállalata. A vállalat állami kezelésbe vétele március 1-én történik meg. 7TT'orf1l,T7TT1TTTTTVTTTfTT7TTTTfTTTTTfTTTToVTTTTTffnVTTTfTVTVTTTTnTTT TT'OTyfTfTTTTTITTTTTTTTTTfTT77?T»TTTTTTfT77TffTffTf77TT7*77*f7T7TT7T77TTTTn,TfT*7»77»TTT7V7Ya7TTT7T7TTTTTrl»»»77ff 1 A HALHATATLANSÁGIG — Ami pedig a hitvesi ágyat illeti, Bertalan — vette át a szót az anyós —, ahhoz neked semmi közöd. Hát nem vetted észre, hogy ezek nem is a mi ágyaink? Abból a két cseresznye- iá ágyból, melyet én nászajándékul annak ideién nektek adtam, apróját hasogattak a németek. Az én Oiiwyal lelkű Linácskámnak csalt szalmazsákja volt. Mikor Vágó megkezdte a kurizálást, jó szíve megesett feleségeden, s ő hozta ezt a két ágyat. Azt aztán remélem, nem akarod megtiltani, hogy valaki hébe-hóba a saját ágyában aludjon? — Te ne vádolj engem, Berci! Áldozatos mya és hű hitves voltam. A háború befejezése óta én vagyok az oltáregylet elnöke, a Vöröskereszt kultúrfelelöse. Azt gondolod, hogy... — Azt gondolod, hogy az én Linácskám nem volt hű hozzád és családodhoz? Megver íz Isten, Kovács Bertalan! Ez a szegény asz- szony már fejfát is faragtatott számodra. Gránitot, ötven szavas felírással. Az aranyórádat adta érte, pedig azért még szeptemberben egy disznót lehetett kapni. De inkább koplaltunk. A továbbiakban sikerült Bertalan megbolygatott lelki egyensúlyát helyreállítani, s úgy k/ilencóra felé a borotvállcozást is befejezhette. Tíz órára már fel is öltözött. Kicsit felemás öltözködés volt ez. Mivel egyetlen pár cipője nem maradt, katonai csizmáit húzta fel, fekete esküvői zakóját, e fölé felesége kapucnis esőkabátját.. Fejére kalap híján a katonasapka került. Elindult. A takarékpénztárban nagy zajjal fogadták. Hegyi magánkihallgatásra kérte a főnöki szobába. Közölte vele, hogy a pénztárnál már be- iöltette a helyét, oda már nem kerülhet visz* 19. sza, de megbízza a hivatal gazdasági beszerzői munkakör vezetésével. Hangsúlyozta, hogy milyen fontos munkakör ez. Neki kell a kollégák részére faluról krumplit, lisztet, baromfit és más egyebet beszereznie. Erre vonatkozóan majd még részletes utasítást fog kapni. Mindezek után Hegyi Tivadar úr kiküldte Bertalant az utcára, mondván: — A hivatal alkalmazottai nevében ünnepélyesen akarom fogadni visszaérkezése alkalmából. Hívtam már vendégeket is, mert ennek én igen nagy politikai jelentőséget tulajdonítok. Itt lesznek a sajtótól. Fényképészekről is gondoskodtam. Hát kérem, igazítsuk össze az óráinkat. Pont tizenegy órakor lépjen be a kapun. A többit bízza rám. Ja igen. Nagyon figyeljen az ünnepi beszédre, melyet én mondok. Amikor a fejemmel intek, fakadjon sírva, boruljon a keblemre és mondja a következőt: hálát adok az istennek, isten helyett a keresztény magyarok kisparaszt pártjának, hogy meghurcoltatásom dantei pokla után életem lyukas csajkája kiköthetett az Élet oázisán. Adjon isten kendteknek: bort, sonkát, kalácsot és megérdemelt választási sikereket. Bertalan egész életében engedelmes ember volt. Most is. Kisétált az utcára. Kétségbeesve nézte az óráját, mely még csak fél tizenegyet mutatott s neki még félóráig tétlenkednie kell. Hogy idejét töltse, gondolta, sétál egyet a Kátyú hídjáig, meg vissza. A Kátyút zavaros vízével ott taláta a helyén, a hidat azonban nem. Beton, kavics és ócskavastelep volt a híd környéke. Lám, lám, gondolta magában, ez a háború még a hidak- ba is belemart. — Ne tátsa itt a száját, hallja-e? — kiáltott rá valaki a hídroncsok alól. — Szájtátó van elég a városban, de aki a baj mellett a munkát is meglátja, igen kevés! — recsegett feléje egy másik hang. Bertalan kissé zavarba jött. Fejében a főnök által megtervezett ünnepélyes fogadtatás érthetetlensége kavargott. A nem várt hangok kizökkentették a kerékvágásból. Több hónapos megszokásból tisztelgésre lendült sapkája pereméhez a keze, de nem tudott mást mondani: — Isten áldd meg a tisztes ipart! Mész- és téglaporos munkás mászott ki a roncsok közül. Megbámulták egymást. — Kovács Bertalan! — Gyuri Jóska! v Kezet ráznak, mintha legalább is nőtársak lennének. — Sok mamlasz megúszta ezt a háborút, de hogy maga életben van, külön csoda. — Egy narancshéjjon múlt az egész. Leültek az árok partjára s miközben újságpapírba csavarták a szálas dohányt, egyet- mást elmeséltek egymásnak. Mikor Gyuri befejezte Holecska kivégzésének szomorú történetét, Bertalan megkérdezte, kapott-e emlékművet Holecska Gusztáv, mert ha nem, ő egyet a saját staférungjából szívesen átenged. — Mi a háború után nem emlékművekkel kezdtük el. Arra nem értünk rá. Igen sok embernek, sajnos', csak műkedvelő előadás a mai élet, amelynek elsőszámú rendezője a maga dagadt főnöke. Majd ha egy kicsit ráérünk, felnyaljuk azt is a falra, mint annak idején a plakátokat. Bertalanunk a továbbiakban még a következőket tudta meg: Gyuri Jóska többedmagával minden héten huszonnégy órát ingyen dolgozik romeltakarítási munkálatoknál és mindig paprikáscsirkéről álmodik. Az ember ne dobja el a cigaretta végét, hanem tegye bele egy jól zárható pléhdobozba, mert ezekből lesz a legszebb vasárnapi emlék. A mai világban nem azt kell nézni, ki mit mond, hanem ki mit tesz. A kendergyári dalárda vasárnap az Internacionálét énekelte, s tökéletesen csődöt mondott a basszus. A nők nadrágviselése igen praktikus dolog, csak az a kérdés, hogy kik fogják viselni a szoknyát? Közben elégett mindkettőjük cigarettája. A kedves beszélgetést tovább folytatva, Kovács Bertalan segített Gyurinak kiemelni az omla- dék alól két vasgerendát, miközben afelől érdeklődött, nem találták-e meg a Korona udvarán az elveszett, ballábas kalucsniját. A déli harangszó döbbentette rá Bertalant kötelességére. Sietve elbúcsúzott. A takarék előtt bajszát rágva fogadta a portás. Mimi, a gépírónő sírógörcsökben hiszté- riázott. Barabás, a főkönyvelő ceruzáját rágcsálta. Gombos Bibi a váltóosztályról, cafatokká tépdeste csipkés zsebkendőjét. — Az istenért, merre jár? A főnök úr, illetve Hegyi főesküdt úr már rendőrséggel is keresteti. Maga miatt már tizenegy óra. óta pokol az egész hivatal! Bertalan az Istent hívta tanúnak, hogy életében soha nem szokott elkésni a hivatalából, de mindennek a Kátyú az oka,, ahol ösz- szeakadt egy nagyon régi ismerősével, akivel időtöltésből nekilátott a roncsokban heverő híd újjáépítéséhez. A négy kolléga bevágtázott az épületbe. Az ajtót becsukták az orra előtt. Bercink tanácstalanul állt. De nem sokáig, mert kiszólt a portás, Feri bácsi, hogy a főesküdt úr izeni, tessék csengetni, kezdődik a fogadtatási ünnepség. Bertalan megtörölgette pápaszemét. Nála szokatlan lendülettel nyomta - meg a kapubejárat boltozatának kőkockáiba épített csengő fekete gombját. Kívülről is jól hallotta, hogy éles csengés lármáz a folyosón. De nincs ideje tűnődni, mert megnyílik a nagy kapu mindkét szárnya s ő megindul a márványlépcsőkön felfelé, az emeleti aulába, ahonnét egy édes tilinkó vibráló hangja szaladt eléje, a következő dallammal: — »Én a pásztorok királya, legeltetem nyájam ...« (Folytatása következik.)
