Somogyi Néplap, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-26 / 48. szám

Szerda, 1958. február 26. 5 SOMOGYI NÉPLAP SPORT Még őszintébben, bátrabban . . • Atíalai kupecek Mit tegyünk, hogy elérjük az BARÁ rSÁGOS MÉRKŐZÉSEK Ez a helyzet az ökölvívó KB Il-ben les7 « területi egyéni felnőtt baj­R megyein. e. IsMartgi baisikság .tavaszi sorsolása: igazi célt? Hogy ne vágjuk el ma­gunk alatt a fát, hogy sporto­lóink is megértsék azt, hogy amit teszünk, az nem 6 ellenük, ha­nem az ő érdekükben történik? Úgy véliük, hogy még több olyan és ahhoz hasonló megbeszélést kell tartani, mint a múlt vasár­napi, első volt. Az a vélemé­nyünk, hogy még őszintébben, még bátrabban kell kibontani a sokat vitatott kérdéseket, s még az sem ártana, ha sporthatósá­gunk módot találna arra, hogy a játékosokkal esetleg az öltözőben csapatonként külön-külön be­szélnék meg a legsürgősebb ten­nivalókat. S még talán csak any- nyit. Mondjuk ki bátran az igaz­ságot, ne kerülgessük a kérdést. Mondjuk meg, hogy nincs plusz prémium, nincs csúszó, nincs le- lépés. De megadunk mindent, ami jár, segítünk megoldani a lehe­tőségeket, hogy az a sportoló jól tanulhasson, hogy Jó mérnökké, vagy jó szakemberré váljon. Hogy biztosítjuk a törvények által megszabott anyagiakat. Hogy a lehetőségekhez mérten módot nyújtunk ahhoz, hogy a sportoló otthont, lakást tudjon biztosítani családiának. Szóval minden ezzel kapcsola­tos kérdést tárjunk fel bátran, őszintéin, mert ugyebár a köz­mondás is azt tartja: mondott szóból ért az ember. A bátor szókimondással itt is előbbre ju­tunk, mint a hibák kendőzésével, vagy a köntörfalazással. TEKE Megkezdődött .a küzdelem újra a teke Nemzeti bajnokságban. Szombat-vasárnap négy mérkő­zést vívtak csapataink. Ez a négy találkozó végül is 50 százalékos sikert hozott. Az NB I-e« K. Ö|S- tők igen balszerencsés mérkőzést vívtak és vereséget szenvedtek. A K. Spartacus egy győzelmet s egy döntetlent ért el, a KMTE már-már megszerezte a győzel­met, de végül is be kellett ér­nie idehaza egy döntetlennel. A forduló eredményei: NB I.: Pápai Vasas—K. Építők 8:4 (2575:2476) Pápán izgalmas, küzdelmet ho­zott az NB I. tavaszi rajija. Vé­gül is a hazai pálya döntött a pápai csapat javára. Az Építők pontjait Németh 422 és Somijai J. 411 fával szerezte. Waibl 437. Illyés 412, Somlyai L. 402, Hor­váth J. 392 fát dobott és vesz­tett. NB II.: K. Spartacus— Bp. 21. Építők 8:4 (2366:2368) K. Spartacus—Bp. Hungária 6:6 (2352:2318) KMTE — PVSK 6:6 (2277:2221) kialakul a kép, a Dózsa legveszé­lyesebb ellenfelei Komló és Pécs lesznek. A bajnoki táblázat állá­sa a második forduló után a Kő­vetkező: 2 2 _ — 3 7:3 4 2 2 — — 24:16 4 2 1 — 1 23:17 2 2 — 1 1 17:23 1 2 — 1 1 12:28 1 2 — — 2 7:33 — nokság, ahol a teljes kaposvári gárda kötelek közé lép. ezt kö­vetően egy hét múlva, március 16-án kerül sor a Komlói Bá­nyász— K. Dózsa NB Il-es csapat- bajnoki mérkőzésre, ugyancsak Komlón. Ott lehetett őket látni min­den vásáron. Kaposvár, Tab, Marcali, Orosháza, Székesfe­hérvár, de az ország majd rnínden vásárán megjelentek. Kupecek. Nyirő János, Cséplő József, Szikra Imre, Szikra Jóesef, Vékás Ferenc, Szalai Boldizsár, volt lónagykereske­dő, Csullag Lajos, valamennyi­en attalaí lakosok. Ök ugyan tisztes üzletembereknek mon­dották magukat, akik sok eset­ik» ráfizetéssel adtak túl a vásárolt állatokon. Hát ezt ne- oeBetn lehet elhinni. Évek óta folytatták ezt a tisztességtelen munkát, s bizonyára nem hiá­ba. De most, hogy a rendőrség ■társadalmi tulajdon védelmi osztálya leleplezte működésü­ket, reméljük, hogy a bíróság előtt alaposan ráfizetnek »üz­leti tevékenységükre«. A kupecbanda módszere Kereskedői igazolvánnyal ■egyik sem rendelkezett. Nem tanulták a »szakmát«, de va­lamennyieknek vérében volt az üzletkötési, a nyerészkedé­si viágy. Lehetőleg egy csoportban jártak. Már kora reggel meg­jelentek a vásárokon, s ki­szemelték az állatokat. Körbe­fogták a gazdát, megkérdez­ték mennyiért adja állatját, s felajánlottak néhány ezer fo­rinttal kevesebbet, s ha erre a szemérmetlen ajánlatra a gazda nem hajolt, elkezdték pocskondiázni, silányftani az állatot. Ha ezzel sem értek el eredményt, akkor azokat a vásárlókat, akik szerették volna megvenni az állatot, le­beszélték szándékukról. igy tettek Marcaliban Kara Lajossal is, aki kénytelen volt lovait a kupecbandának el­adni, amit azok jelentős ha­szonnal adtak tovább. Annak, akiről látták, hogy rá van szorulva' a pénzre, le­hető legkevesebbet kínáltak á Hatjukért. Égy-egy vásáron rengeteg állatot felvásároltak, amit gépkocsival, vagy mar­havagonban szállítottak haza Általába, vagy adtaik tovább az állatforgalmi vállalatnak, a budapesti vágóhídnak. Azt is megtették, hogy ott mindjárt továbbadták az állatokat a vásárban, s hogy ne jöjjenek rá, nem sajá nevüket, hanem hozzátartozójuk nevét íratták rá a járlatl évelőkre. Erről így vallanak: »Ismerősöknek szí­vességből megtettük, hogy se­gítettünk eladni vagy vásárol­ni áruitokat, de azéirt soha nem fogadtunk el pénzt.« Óh, milyen jószívű, önzetlen em­bernek. Csupán emberbaráti szeretőiből segítettek. De nemcsak a vásárokat lá­togatták, hanem felkeresték a községeket, s ott is felvásárol­ták az állatokat. S ha néme­lyik gazda kevésnek találta a Kínáit rételárat, így válaszol­tak: »örüljön, hogy meg­vesszük, mert az állatforgalmi vállalat most úgy sem végez felvásárlást.« És Kiss Imréné nagyberki lakosnak örülnie kellett, hogy a kupecek 1200 forintot fizettek üszőjéért, amit aztán néhány ezer fo­rintos »ráfizetéssel«, 4500 fo­rintért adták tovább. „Feledékeny“ emberek — Ész kell ehhez a mester­séghez — dicsekedtek a kupe- -cek a vásárokon irigykedő cimboráiknak, amikor az or­ruk elől olcsón felvásárolták a legszemrevalóbb állatokat. Ana, amikor a rendőrség elé kerültek, úgy tettek, mint akik kettőig sem tudtak számolni. Avagy azt hitték, hogy a rendőrséget is az orránál fog­va vezethetik, mint »üzletfe­leiket«. Hát nsm sikerült. Nyirő János arra ugyan még emlékezett, hogy vett néhány lovat, tehenet, de hogy kitől, mennyiért, mennyi’ ide­ig tartotta, s mennyiért adta tovább, arra már nem. Szikra ' József meg csak a vételárra ■emlékezik, az eladási árra már nem. Ha’ egy-egy eladási ár véletlenül az eszébe is jut, akikor rendszerint »ráfi­zetett az üzletre«. Cséplő Jó­zsef pedig 1957 decemberé­ben a rendőrségen telt, sríalá­írt Vallomásában, csak négy felvásárlásra és eladásra em­lékezett. A rendőrség azonban bebi­zonyította, hogy a kupecban­da összesen 106 állatot vásá­rolt és adott el. De ki tudja, valóban mennyit vásároltak és adtak el. Nyirő 18, Csullag 14, Szikra I. 21, Szikra J. 11. Vékás 9, Szalai 17, Cséplő pe­dig 16 esetet ismert el. Néhány „tisztességes“ üzlet Hosszú lenne felsorolni a kupecbanda bűnlajstromát, a becsapott, megtévesztett vá­sárlókat. Csupán néhány ese­tet. ismertetünk. Nyirő János Máté János kaposmórői gazdától vett egy lovat, a vallomások szerint öt­ezer forintért, de Máté val­lomása szerint csak 3900 fo­rintért, melyet Gál József nagyberki lakosnak 6200 fo­rintért adott tovább. Csullag Lajos, Weisz Adómtól vásá­rolt egy tehenet és egy bika­borjút 7000 forintért, néhány nap múlva 9800 forintért ad­ta tovább. Vásárolt három üszőt és egy tehenet. Egyik üszőt 4150 forintért vette, 5700-ért adta tovább, a har­madikat joedig 4500-ért vette és 8775 forintért adta to­vább az állaforgalmi vállalat­nak. A tehénen csak 1100 fo­rintot keresett. Szikra Imre a 4200 forintért vett tehenet 5800 forintért ad­ta tovább. Vékás Ferenc lel- kiismeretét terhelné, (ha vol­na neki) Kiss Imréné nagy­berki lakos becsapása, melyet már cikkünk elején említet­tünk. Szalai Boldizsár főleg lovakkal foglalkozott, hű ma­radt eredeti foglalkozásához. Néhány üzlete: vett egy lovat 5500 forintért, 7200-ért adta tovább. Egy másikat 5200-ért vett, s 8000 forintért adott rajta túl. Cséplő József arra speciali­zálta magát, hogy főleg az állami szerveket csapja be. (Talán azért is tette, mert ott könnyebben .kifizették a pén­zeket, mint az egyéni gaz­dáknál.) Hont Sándor balaton- újlaki .gazda tehenét 5500-ért vette meg, s a böhönyei Sza­badság Tsz-nek 7382 forintért adta tovább. Fíliszár József kaposvári lakos tehenéért 4200 forintot fizetett, neki pedig a kut-asi állami gazdaság 6370 forintot. 1957 szeptember 12-én az állatiforgalmi válla­lat memyei telepétől megvett egy tehenet 5840 forintért, ugyancsak az állatforgalmi vállalat közvetítésével eladta azt a bárd’ibükki állami gaz­daságnak szeptember 21-én 9585 forintért. (Ezt a néhány ezer forintos üzletet decembe­ri vallomásából fcifelej tette, csupán februárban emlékezeti rá.) Ezek a vásárlások egy év alatt, 1957-ben zajlottak le. ■Csak az elismert eseteket szá­mítva, a kupecbanda 200 000 forintnál is jóval többet kere­sett. S tegyük hozzá még azt, amit 1957 előtt hajtottak vég­re. s azt, amit a rendőrségnek nem sikerült kinyomoznia. — Még egyszer kezdjük, hal­kan, tessék! — És a beintésre üdén, tisztán csendül fel a szoprán finoman árnyalt dal­lama. Aztán az alt, végül az összevont tenorbasszus próbál­ja végig Beethoven kedves ká­nonját, a »Harmatos rózsá«-t. A marcali művelődési ház vegyeskórusának próbáján va­gyunk. A kellemesen fűtött ze­neteremben fiatal lányok, asz- szonyok, a másik oldalon fér­fiak ülnek, föl szemükkel a kottát, másikkal pedig Kolozs­vári Benő karvezetö intéseit figyelve. A szólampróbák után együtt, három szólamra kezdik a dalt. — Állj! A férfiak egy ne­gyeddel elmaradtak — szakítja félbe a nagy igyekezetét. — Hogyne! A nők siették el! — évődik egy jó hangú teno­rista. Pár másodpercnyi derültség, aztán a vezénylő köz újra a magasba emelkedik. A szemek rászegeződnek, levegővétel (mintha egy óriás sóhajtana), azán az első szólam máris Beethoven zenéjének bűvköró­Népi ellenőrzést, s nagyobb éberséget a vásárokon! Nyirő János kupecbandája árdrágítással egybekötött üzérkedést követett el, meri nem tartották be a vásárolt állatoknál a törvényekben meghatározott 60 nap kötelező tartási időt, s azokat magas haszonnal adták tovább. Igaz, hivatkoztak arra, hogy az at- talai tanácstitkár, Rácz Sza­bó István biztatta őket, mond­ván — a felvásárolt marhákat már másnap el lehet adni. Valóban van olyan rendelet, amely segíti a becsületes gaz­dákat, hogy továbbtenyésztés- re alkalmas állatokat nevel­hessenek, s amelyek nem fe­lelnek meg, azokat eladhassák. De ez a rendelet nem vonat­kozik a kupeeekre, az üzérek­re, s ezért nem vonatkoznak az attalai kupeebandára sem. S ami a legszomorúbb, akad­tak gazdák, pl. Pallag Borbá­la nagyberki lakos, aki tudta Nyirő Jánosról, hogy kupec, s mégis eladta néki üszőjét. Egyik állami gazdaság meg­bízottja, aki jelen volt, midőn az attalai kupecektől meg­vették egy tehenet a gazda­ság számára, vallomásában el­mondja: »Láttam, hogy nincs betartva a hatvan, nap kötele­ző tartásidő, de ez nem a mi kötelességünk ellenőrimi, ha­nem a tanácsé«. Akkor tehát a kupecek nyugodtan garáz­dálkodhatnak, mert a tanács keze nem ér el a Csorvási Állami Gazdaságba, Székesfe­hérvárra, Ráckevére, Csikós- töttösre, ahová a kupecek el­jutottak. Hely« lenne, hogy minden vásáron bevezetnék a népi el­lenőrzést. Ezeket a helyi ta­nács, néhány gazda, a rend­őrség dolgozói hajtanák vég­re, fülömfognák és eltávolíta­nák a vásárból a kupeceket. De az is szükséges, hogy a gazdák ne adjanak el, s ne vásároljanak állatokat kupe­cektől. Az állami szervek pe­dig, gazdaságok, termelőszö­vetkezetek ne resteljenek' az álJatforgaimi vállalathoz for­dulni, mert onnan, mint a példák is bizonyítják, jó né­hány ezer forinttal olcsóbban vásárolhatják meg a szük­séges állatokat. Az attalai kupecbanda tag­jai a tanácsnál amikor az állatok eladását kérték, és a rendőrségi vallomásukban is arra hivatkoztak, hogy magas kórházi költségek fedezésére kellett a pénz. Hát igen, lehet, hogy a sok Vásározás megár­tott nekik, megbetegedtek, s talán még most sem jöttek egészen rendbe. Reméljük, hogy a bíróság, amely ügyüket tárgyalja, le­hetőséget nyújt nekik arra, hogy zárt helyen »pihenhes­sék ki« a kupeckedéssel szer­zett fáradalmaikat. S jó lenne, ha gondolna majd arra a bí­róság, hogy a kupeckedéssel (jogtalanul szerzett pénzből vásárolt vagyontárgyaikat le­foglalják, nehogy azok gaz­dáik távollétében eltűnjenek. Szalai László be kerül. Majd belép az alt és végül a férfiak érces hangjával bővülve kellemes harmóniába olvad össze a három szólam. Még nem »kösz« a dal, hisz alig egy órája, hogy meokezd- ték a tanulását. Még számolnak magukban, hogy el ne vétsék a belépést, a karvezetö maga is segít ?.z elmaradó szólamnak. A kottától még nem tudnak el­szakadni, zavarja őket a má­sik szólam is, de így is zenei élvezetet jelent énekük nem­csak nekik, hanem nekem, a hallgatónak is. A próba szünetében az ének­tanár karvezetővel beszélge­tünk. — Kórusunk túlságosan fia­tal, ma van a harmadik pró­bánk. Fiatal, tehát magán vi­seli gyermekbetegségét. _ 7 — Kevesen vagyunk, mind­össze húsz taggal alakultunk. Igaz, hogy azóta huszonhatra szaporodott a létszám — ma is jött három lány —, de külö­nösen a férfikar foghíjas. Fő­képpen néhány basszistára lenne szükségünk, amelyben összesen hárman igyekeznek Labdarúgók, labdarúgóvezetök, edzők, szurkolók voltak jelen a tanácskozáson. A napirenden a nevelés problémája szerepelt. Az úgynevezett »kényes ügy«, az hogy ha valaki jól tudja rúgni a labdát, ördöngös cseleket tud csi­nálni, még nem jogcím arra, hogy törvényen kívül, vagy törvényen felül éljen, de nem jogalap a munka nélkül való henyélő élet­módra sem. Elhangzott a beszámoló. Rávi­lágított azokra a hibákra, ame­lyek a Puskás, Kocsis és Czibor ügyekhez vezettek országos vi­szonylatban, de amelynek kiseb­bített formáival itt, szőkébb ha­zánkban, Somogybán is találkoz­tunk. | - , Most új utakon indultunk el. Ezzel egyidejűleg ÚJ légkört kell teremteni, nyíltabbat. őszintéb­bet, becsületesebbet a réginél. Mondjuk ki bátran az igazságot. Nem tűrhetjük azt, hogy a meg­engedettnél nagyobb legyen a rápénz, magasabb a kalória. A törvény, jelen esetben - sport- törvény, mindenkire kötelező. Nem juthatunk el oda sem még egyszer, hogy Somogysárdon vagy Lábodon — hogy csak ki­ragadott példákat említsünk — harmincért vagy ötvenórt »hajt­sanak a menők«. Ha a labdarúgóink körében el­burjánzott hibákat vizsgáljuk, szembe találjuk magunkat azzal a sokat emlegetett igazsággal, NAGYATÁDI KINIZSI-BARCS 5:1 (2:1) Nagyatád, 300 néző. V: Hent. Nagyatád: Horváth -— Szabó I., Dénes, Tátrai — Szabó III.; Vúcs- kics — Németh, Selmeczi, Kani­zsai, Bicsáki, Posta. Barcs: Kiss V. — Kiss F., Makk (Czeczeli), Papp — Marótl (Gulyás), Pan­dur, P.ózsavölgyi, Mayer. Szent- gróti (András), Br.rakonyi, Szili. Havas, sáros pályán a barcsiak Mayer révén már az első perc­ben megszerezték a vezetést, de a nagy kedvvel játszó Kanizsai a 7. ős 12. percben formás táma­dás befejezéseként 2:l-re alakí­totta az eredményt. Mindkét csa­pat lelkesen és teljes erőbedobás­sal játszott. A közönségnek az első félidőben tetsizett a változa­tos. jó iramú mérkőzés. Fordulás után a vendégek tel­jesen beszorultak, de a hazai csatárok, főleg a mély talaj miatt, a legjobb helyzeteket is kihagy­ták. A 17. percben Dénes távoli lövése nyitotta meg a gólok sor­rendjét, majd Posta és Kanizsai újabb góljává' beállította a vég» eredményt. A két ellentétes félidő azt’ mu­tatta, hogy a hazaiak erőnlétben és összjátékban felülmúlták a vendégeket és megérdemelten nyertek ilyen arányban is, bár a barcsiak játéka nem keltett csalódást. Jók: Dénes, Szabó III., Kanizsai, Vuosikics, 111. Rózsavöl­gyi, Papp. Kiss V. Horváth Miklós NAGYKANIZSAI VTE —SIÓFOKI SE MÁV OLAJMUNKÁS 2:0 (0:0) Siófok, 400 néző. V: Bujtor. Nagykanizsa: Mészáros — Ja- kabfi, Csányi, Szabó — Béta, Ge­lencsér — Stefanek, Dolmányos, Mohácsi, Petrovai, Va lesek. Sió­fok: Kiss — Vörös II.. Balogh, Egyed — Csepeli, Szabó — Szi­lágyi, MSrákovics, Tóth, Gróf, Keszthelyi. Napos, de szeles, hű­vös időben, elég jó talajú pálcán került sor a mérkőzésre. Az első félidő egyenlő ellenfelek küzdel­mét hozta. Több gólhelyzete is volt mindkét csapatnak, de a csa­tárok tehetetlennek bizonyultak. felvenni a versenyt a nyolc­tagú szopránnal. Nem vagyunk sokan, de akik idejárnak, mind kiváló hanganyaggal rendel­keznek és szívesen áldozzák fel estéiket énekkultúrájuk fej­lesztésére. Hadd említsem meg a Kollányi-család (papa, mama, lányuk), a Csecs-házaspár és Gelencsér Ilona nevét, akik kezdettől fogva aktiv szerve­zői, és azóta is lelkes tagjai a kórusnak. A tagokról még annyit, hogy rajtam kívül ki­lenc pedagógus működik köz­re és négy házaspár jár rend­szeresen a próbákra. —• Terveik? — Mindenek előtt a kórus létszámát legalább negyvenre kívánjuk emelni. Aztán, ha majd így felfejlesztettük és re­pertoárunkban legalább 6—8 kifogástalanul kidolgozott mű­sorszám lesz, a nyilvánosság elé lépünk. Vége a szünetnek. Elhalkul a beszélgetés, újra kották ke­rülnek a kézbe, és máris ön­feledten szárnyal a dal, hajla­dozik, mint harmatos rózsa­bimbó a pezsdítő tavaszi szél­ben. P. L. hogy fejétől bűzlik a hal. Való­ban, a legfőbb hibákat nem itt követték el Somogybán, a felső vezetés hibái azonban itt is gyö­keret vertek. Most megpróbáljuk kiirtani e hibákat. Azt akarjuk, hogy sportolóink kivétel nélkül becsületes emberek legyenek, akik sporttudásukat az eddiginél is fokozottabb mértékben fej­leszthessék. Olyan szakmunkáso­kat, tisztviselőket, általában dol­gozókat szeretnénk nevelni be­lőlük, akik nemcsak a sportpá­lyán állnak helyt, akiket nem­csak a zöld gyepen övez dicső­ség. Olyan embereket szeretnénk formálni, akik akkor is megbe­csült emberek lesznek Kaposvá­rott, amikor már nem rúgják a kerek bőrlabdát. Megvan ennek a lehetősége? Igen, ez bebizonyosodott a ta­nácskozáson is. ahol a vezetők elmondották ezzel kapcsolatos vé­leményüket, de a legórdekelteb- bek a játékosok, akiknek a sor­sáról, Jövőjéről van szó, még hallgattak. Pedig talán épp az ő szavuk lett volna a legfontosabb, a legdöntőbb. Talán az ő véle­ményük segített volna abban, hogy úgy nyesegessük le a hi­bákat, hogy közben ne sértsük meg az éiő testet, ne okozzunk kárt. Mert erre is tekintettel keli lennünk most, amikor nem egy­szer valóban az elevenjébe bele­vágunk a dolgoknak. Szünet utón a kanizsai csapat jobb erőnléte révén nagy mezőny- fölényt harcolt ki és a rossz na­pot kifogó hazaiak ellen ilyen arányban is megérdemelten győ­zött. G: Szabó öngól, Petrovai. Jók: Csányi, Gelencsér, Stefanek, Petrovai, Hl. Kiss, Balogh, Szilá­gyi. Újvári István BALATONBOGLÄRI MEDOSZ — F.ALATONNAGYBEREKt MEDOSZ 4:0 (1:0) Balatonfenyvesen játszott ba­rátságos mérkőzést vasárnap a két csapat. A bajnokságra készü­lődő boglárlak összeállítása a kö­vetkező volt: Czár (Varga II.) — Bíró, Fodros, Kadlicskó — Juhász, (Somogyi, Varga I.), Kiss, N-gy, Gerei, Mészáros, Laborfalvi. Szabó é9 Bakó nélkül felálló bogiári csa­pat irányította végig a játékot és mindvégig nagy mezőnyfölényben volt. A bogiári csatárak lövései jobban sikerülnek, a győzelem nagyobb arányú is lehetett vol­na. Balatonboglár helyenként jól játszott, a batatonfenyvesi csapa­tot viszont * lelkesedéséért Illeti dicséret. G: Laborfalvi, Kiss, Nagy és Mészáros. Molnár József Két fordulót bonyolítottak le az ökölvívó csapatbajnokság dél­nyugati NB Il-es csoportjában. A K. Dózsa két pompás győzelme után az első helyen áll. Lassan 1. K. Dózsa 2. Komló 3. Pécsi VSK 4. Baja 5. Szekszárd 6. Dombóvári VSE »Komlói hetek« következnek egyébként ökölvívóinknál. Már­cius 2-án ugyanis a területi ifjú­sági csapatbajnokság során Kom­lón a Komlói Bányász csapatával mérkőzik a K. Dózsa ifjúsági csa­pata. Máreius 8—9-én Komlón Kaposi csoport: 1 forduló, március 16: Somogy- szil—Somodor, K. Téglagyár Felsőm ocsolád. Mezőcsokonya— Gázló, Zics—Kaposfüred, Ecseny —Nagyberki, Nagytoldi—Igái, K. Honvéd—Somogy sárd. II. forduló, március 23: So­mogysárd—Nagytoldi, Igái— Ecseny, Nagyberki—Zics, Kapos­füred—Mezőcsokonya, Gázló—K. Téglagyár, Felsőmocsolád’—So- mogyszil. Somodor—K. Honvéd. III. forduló, március 30: Nagy­berki— Somodor, Kaposfüred— Igái, Gázló—Somogysárd, So- mogyszil—Nagytoldi, K. Tégla­gyár— Ecseny, Mezőcsokonya— zics, Felsőmocsolád—K. Honvéd. IV. forduló, április 13: Somo­dra— Somogysárd, Nagyberki— Nagytoldi, Kaposfüred—Ecseny. Gázló—Zicsl, Felsőmooslolád—Me zőcsokonya, Somogyszil—K. Tég­lagyár, Igái—K. Honvéd. V. forduló, április 20: Somo­dor—K. Téglagyár, Mezőcsokonya —Somogyszil, Felsőmocsolád — Zics, Ecseny—Gázló, Nagytoldi— Kaposfüred, Somogysárd—Igái, K. Honvéd—Nagyberki. VI. forduló, április 27: Igái— Somodor, Nagyberki—Somogy­sárd. Gázló—Nagytoldi, Felsőmo­csolád—Ecseny, Somogyszil— Zics, K. Téglagyár—Mezöcsoko- nya, Kaposfüred—K. Honvéd. VII. forduló, május 4: Somodor —Zics, Ecseny—Mezőcsokonya, Somogysárd—Felsőmocsolád, Igái — Gázló, Nagytoldi—K. Tégla­gyár, Kaposfüred—Nagyberki, K. Honvéd—Somogyszil. Vili. forduló, május 18: Felső­mocsolád— Somodor, Somogyszil — Gázló, K. Téglagyár—tCaposfii­red, Mezőcsokonya'—Nagyberki, Zics—Igái, Ecseny—Somogysárd, Nagytoldi—K. Honvéd. IX. forduló, május 25: Mezé­csokonya—Somodor, Kies—K. Téglagyár, Ecseny—Swnogyszil. Somogysárd—Kaposfüred. Igái— Nagyberki, Nagytoldi—Felsömo­osolád. K. Honvéd—Gázló. X. forduló, június 1: Kaposfü­red—Somodor, Gázló—Nagyber­ki, Felsőmocsolád—Igái, Somogy­szil—Somogysárd, Mezőcsokonya — Nagytaidi, Zics—Ecetóiy, K. Téglagyár—K. Honvéd. XI. forduló, június 15: Somo­dor—Nagytoldi, Somogysárd— Zics. Igái—Mezőcsokonya. Nagy­berki—K. Téglagyár, Klaposfüred —Somogiyszil, Gázló— ítelsömo­csolád, K. Honvéd—Ecseny. XII. forduló, június 22: Gázló — Somodor, Felsőmocsolád—Ka­posfüred, Somogyszil—Nagyber­ki, K. Téglagyár—Igái. Mezőcso­konya— Somogysárd, Ecseny— Nagytoldi, Zics—K. Honvéd. XIM. forduló, június 29: Somo­dor—Ecseny, Nagytoldi—Zics. So­mogysárd— K. Téglagyár, Igái— Somogyszil, Nagyberki—Felsőmo­csolád, Kaposfüred—Gázló. K. Honvéd—Mezőcsokonya. , Egy fiatal kórus próbáján

Next

/
Thumbnails
Contents