Somogyi Néplap, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-25 / 47. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Kedd, február 25. AZ ISKOLA, CSALÁD ÉS A TÁRSADALOM Figyelemmel és szeretettel veszik körül hazánkban a felnövekvő nemzedéket. Hatalmas összegeket fordítanak iskolák és különböző gyermekvédői ni intézmények fenntartására. Minden feltétele megvan annak, (hogy gyermekeink kommunista szellemben nevelkedjenek, művelt, kulturált, fizikailag edzett embereit váljanak belőlük, A gyermekek kommunista nevelésében az iskola .játssza a döntő szerepet. De vele együtt neveli a gyermeket a család Is. Szórt olyan fontos az állandó szoros kapcsolat a nevelőit és a szülők között. A szülőket ae Iskolai élet tevékeny részeseivé kell tenni. Ugyanakkor fel kell fegyverezni őket azokkal az ismeretekkel, amelyek segítik őket gyermekeik helyes nevelésében, jellemük 'klalakitásábí n, s a gyermekek otthoni munkájának és szabad idejének ésszerű meg- saervezésében. A pedagógus pártszervezetek, a pedagógus szakszervezet alapszervei hivatottak arra, hogy jelentős segítséget nyújtsanak az iskolák vezetőinek a szülők körében végzett munkájukhoz. A cél érdekében mindkét szervnek az eddiginél jobban kellene figyelnie arra, hogy az iskolák pedagógusai több figyelmet szenteljenek a tanulók családi nevelésének. E szerveknek az iskolák igazgatóival közösen lehetőséget kell teremteni, hogy megvalósuljon a — lehetőleg — napi érintkezés a pedagógusok és szülők között, hogy minden pedagógus, illetve nevelőkollektíva széleskörű pedagógiai propagandát folytasson a szülők körében. Ha ezek megvalósulnak, a pedagógus pártszervezet és a pedagógus szak- szervezet gyümölcsöző munka szervezőjévé válhat a pedagógiai ismereteiknek a dolgozó tömegek között való terjesztése terén. Különös gondot kell fordítani arra, hogy jól dolgozzék az iskola szülői munkaközössége. Nemcsak a tagok helyes kiválasztása a fontos, hanem az is, hogy a szülői munkaközösségek tagjainak aktivitását állandóan fokozzuk, s tevékenységüket a legcélszerűbben használjuk fél. Ahol az iskola vezetői és a pedagógusok hozzáértéssel irányítják a szülői munkaközösség tevékenységét, ott nem az «adományprés« szerepét tölti be, hanem értékes segítőtársa lesz a pedagógus kollektívának a jó tanulmányi eredményért, a tanulók fegyelmezettségéért, az általános tankötelezettség megvalósításáért vívott harcunkban. A pedagógus párt- és szak- szervezeteknek a feladata gondoskodni arról, hogy minden nevelő nagyon fontos köteleségének tartsa a szülők körében végzett munkát. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy az osztályfőnökök ismerik minden tanítványuk szü- . leit és a szükséghez mérten találkoznak is velük, amikor beszélgetésre hívják őket az iskolába, vagy meglátogatják őket otthonukban — sajnos ez utóbbi a ritkább. Szükséges, hogy a rendszeresen összehívott szülői értekezletek napirendjén a gyermek tanulmányaival és az iskola nevelési rendszabályaival kapcsolatos, időszerű kérdések mellett konkrét nevelési problémák is szerepeljenek. Az eddigieknél közvetlenebb légkört kell teremteni, hogy a szülők fesztelenül érezzék magukat, nyuC okszor halljuk mostanában, hogy a társadalom és az iskola kapcsolata nem kielégítő, az élet-követelte viszonya megszakadt. Ez a jelenség nem .valami új keletű, időben visszanyúlik talán századunk legelejére, vagy még korábbra. Sőt, ma az a helyzet, hogy az elszakadás krízisén már túl vagyunk, hiszen évek óta különböző formákba próbálgatjuk összekapcsolni az elszakadt szálakat Hajdan egy-egy város, község a magáénak tartotta az iskolát, mert úgy érezte, hogy szükségé van rá, hogy a maga számára vezetőket, tanítókat, gyógyítókat neveljen. Ezt a birtoklást különböző formákban kifejezésre juttatta a tanulók sorkosztoltatásától, az épületek megépítéséig, á tanszemélyzet biztosításáig. Ennek következtében a társadalom és iskola között egész bensőséges kapcsolat szövődött, a társadalomnak szívügye volt az iskola, büszke volt rá, az iskola életét a maga élete egy darabjának tekintette. Aztán a kapitalizmus mindent izoláló tendenciája az iskolát is elszakította a társadalomtól: terhestől, diákos- tól az állam nyakába varrta. Innen már csak egy lépés kellett ahhoz, hogy a társadalom rábízza a gyermeket az iskolára, mintegy azt mondván: Én világrahozom a gyermeket. godtan beszélhessenek kétségeikről és nehézségeikről, megoszthassák gyermeknevelési tapasztalataikat. Több szülői estet és matinét kell rendezni pedagógiai tárgyú előadásokkal, vagy beszámolókkal. Helyes lenne, ha osztályértekez- letefoen időnként a családi nevelés .tapasztalatait cserélnék ki. A jól nevelő szülők átadnék tapasztalataikat. Témák lehetnének: x-Munkáranevelés a családban«. -Hogyan vívtam ki gyermekeim bizalmát?« -Hogyan neveltem becsületességre és igazságosságra gyermekemet?« -Hogyan fejlesztem ki a kultúrált viselkedés készségeit és szokásait gyermekemben?«, stb. A. Sz. Makarenko nagy jelentőséget tulajdonított a lakosság körében folytatott pedagógiai propagandának és maga is tartott előadásokat szülőknek az otthoni nevelésről. Ezt a nagyszerű példát akarjuk gondoskodom testi szükségeiről, a nevelést Végezze el az iskola. Igen ám, de a gyermek- nevelés nem könnyű dolog, s ez alól az iskola is igyekezett kibújni: Én tanítom a gyermeket, megtanítom mindenféle tudományokra, az élet és valóság legkülönbözőbb dolgaira, összefüggéseire, nem érek rá nevelni, nevelje a szülő, a család, a társadalom. A nevelés így nagyon kevesek ügye, s még kevesebbek szívügye lett. A felszabadulás ezen a téren is változást hozott. Megpróbálta intézményesen megteremteni, helyreállítani a kapcsolatot az iskola és a társadalom között a szülői munkaközösségekkel, különböző patronázs-mozgalmakkal. Az elmúlt évekből különösen ez utóbbi igen szép eredményeket tud felmutatná. De még tovább kell menni. Azon kell munkálkodnia mindenkinek, hogy a társadalom és iskola egészen, újra egymásra találjon, hogy ne legyen az iskolának olyan kívánsága, amit a társadalom ne teljesítene és ne legyen a társadalomnak olyan igénye, amit az iskola ne tudna megadni. Az iskolának — hogy a maga hivatását betölthesse — munkatársakra van szüksége, amelyeket a társadalom, a család adhat. A társadalom meg kell értse, hogy az iskola követni most mi pedagógusok, akik a nagy szovjet pedagógus születésének 70. évfordulója idején kezdjük meg pedagógiai tárgyú előadásainkat a szülők számára. Munfkánk eddigi hibája az volt, hogy pedagógiai propagandánk az iskola falai közé szorult. A szülők között végzendő munkánkat ezután nem szorítjuk az iskola falai közé. Szélesebbkorű pedagógiai propagandát akarunk kifejteni. Célunk bevonni azokat a szülőket az iskola munkájába, aíkik elfoglaltságuk, munkájuk, sajátos (körülményeik, vagy más okok folytán nem látogatják az iskolát. Egymaga a pedagógus azonban e tekintetben nem sokat tehet, ha nem támaszkodik annak a vállalatnak, üzemnek, vagy intézménynek a .tanácsára, párt- szervezetére, vezetőségére, ahol a tanulók szülei dolgoznak. A gyermekről való gondoskodás kivétel nélkül minden szülő, üzem, intézmény felaz élet gyakorlótere, a társadalom előiskolája, ahol a gyermek épp azt tanulja meg. ami a társadalom leglényege is: az emberi együttélés, a közösségi élet nehéz és felelősségteljes tudományát. Az iskolának viszont tudnia kell. hogy a társadalom száSnára nevel és nemcsak tanítja a gyermeket! A gyermek-nevelés ügye nemcsak az iskoláé, az anyáé, az apáé, a társadalomé egyaránt. A társadalomnak fel kell ébresztenie a szülőkben hivatásuk jelentőségét, azt tudniillik, hogy szülőnek lenni több és nehezebb feladat, mint a gyermek ruha és élelemmel való ellátása. a szülőknek is nevelniük kell, ha másként nem, életükkel, becsületes munkájukkal, példamutató magatartásukkal. Állandóan tartaniuk kell a kapcsolatot az iskolával, s közösen kell átsegítsék a gyermeket az élet adódó nehézségein. Bízniuk kell az iskoláján, hogy ott a jövőre, az életre készítik fel a gyermeket, s nem szabad, hogy á társadalom, vagy a szülők a múlt visszahúzó erőivel csökkentsék az iskola jövő felé tőre lendületét. A társadalom egyes munkahelyeinek: az üzemeknek, intézményeknek meg kell nyitniuk 'kapuikat és szíveiket az iskola előtt, vagy úgy, hogy vállalják egy-egy iskola segítését a gyakorlati adata. Ne felejtsük Makarenko tanítását: » __A gyermek leen dő honpolgár, akiért az ország egész színe előtt felelősek vagyunk«. Minden üzem, vállalat vezetősége, pártszervezete köteles segíteni Munkásainak és dolgozóinak gyermekeik nevelésében, különös figyelmet fordítva az egyedülálló és sokgyermekes anyákra. Kétségtelen, hogy az üzem- vezetőség ilyen irányú tevékenysége annál eredményesebb, minél tevékenyebben vesznek benne részt az üzem körzetében lévő iskola legjobb pedagógusai. E pedagógusok üzemi tanács, pártvezetőségi ülésen .beszámolnának, kik azok a munkások, akik nem érdeklődnek gyermekeik tanulmányai iránt, nem vesznek részt a szülői munkaközösség .munkájában. Az ilyen , találkozástól számos intézkedés megszületését munka megvalósftásának ter- ' vében, vagy úgy, hogy magukra vállalják egy-egy diáik nevelését, neveltetését, az is kólának pedig el kell vinnie az üzemekbe azt, amire a gyermekeket megtanította, hogy mind!/szorosabbra váljék a kapcsolat kettőjük között: az iskola és a társadalom között. Ennek eredménye lesz az is, hogy jobban megismerjük egymást; az iskola megismeri a munka hőseit, a munka hősei bepillantana!! az iskola műhelyébe, s így megtanulják egymást jobban megbecsülni és tisztelni. A Táncsics Gimnázium, ta ' * nulóinak szülei mintha megértették volna az iskola és társadalom összefogásának szükségességét. Legalább is azt mutatja a minap tartott népes szülői értekezlet, ahol a tanulók szüleinek több mint kétharmada megjelent. Nagy ez a szám, ha figyelembe vesszük, hogy a tanulóknak csak egvharmada . helybeli Ezen az értekezleten a mi kö zös gondunkról: a gyermekről beszélgettünk. Ennek a beszélgetésnek, ennek az ösz- szefogásnak állandósulnia kellene, ankétokon, értekieizlete- ken, az élet különböző területein. Ezt kívánja tőlünk: az iskolától, társadalomtól a mi jövőnk: a gyermek. Boros DeZsö gimn. tanár reméljük, mely segitségiére lenne a szülőknek és az iskolának az iskolán kívüli gyermek- nevelésben. E beszélgetések nyomán elérhetnénk, hogy a munkahelyen a szülőt necsak mint termelési tényezőt tekintsék, hanem vegyék figyelembe őket úgy is, mint szülőket. Necsak azt nézzék tehát, hogy termelő munkájukat milyen eredménnyel végzik, hanem kérjék tőlük számon azt is, hogy a másik nagy társadalmi feladatukat, gyermekeik nevelését milyen lelkiismeretesen végzik, és ha szükség van rá, adjanak az üzemi kollektíva részéről elvtársi segítséget. Az iskolák nevelőkollektívái vállalják, hogy pedagógiai előadás-sorozatot szerveznek az üzem dolgozói számára. A legtekintélyesebb, legjobb pedagógusok tartsanak megbeszéléseket pl. az alábbi témákból: A családi nevelés, a szülői tekintély jelentősége a gyermeknevelésben; a tanuló otthoni munkájának megszervezése; a gyermek erkölcsi nevelése a családban. Mit csináld janak a «-miért kor«-ban? A gyermekkor sajátosságai, lelki rendellenességei; nincs önbizalma gyermekének; a hamis baj.társiasságról; milyen feladata van az üzemi kollektívának, a szülőknek a vizsgákra, vagy az új tanévre való felkészüléssel, vagy islkolán- kívüli akciókkal kapcsolatban, sitb. Hány fontos, az iskola és a család számára egyaránt lényegbe vágó kérdés merülne fel ezeken a gyűléseken. Hányszor előfordulna, hogy gyermekeikkel törődő, gondos apák és anyák »bátran, nyíltan megbírálnák -a hanyag szülőket, akik nem érdeklődnek gyermekeik tanulmányi kérdései iránt, nem törődnek azzal, hogy a gyermekeik hogyan viselkednek az utcán és nyilvános helyen. Hatalmas feladatok állnak a munkáskollektívák előtt a gyermeknevelés terén. Úgy véljük, minél szorosabb kapcsolat épül ki a m un kás és pedagógus közösségek között, annál inkább szívükön viselik a szülők, üzemek az iskola g<n 1- jait, annál lendületeset tan vesznek részt az oktatási, nevelési munka javításában, az iskola tartalmi munkájának eL mélyítésében. A felnövekvő nemzedék nevelése hatalmas, állami fontosságú feladat. Megoldásához pártszervezeteink vezetésével aktív részvételre kell mozgósítanunk társadalmunk hatalmas erőit. Kocsis László ált. iskolai igazgató. 00000000000O0O00000OO00OO0O000OOO0OO00OOO00Q JOOOOOQOOOGOO0OOO0OG0OOOOOOOOOQOOÖ0OC0OC Milyen legyen a társadalom és az iskola kapcsolata? CSÁKVÁR1 JÁNOS Kéf úf Mikor Orbók Emmi és Nagy Anna elvégezték a tanítóképzőt és eldöntötték, hogy egy helyre kérik magukat, még nem tudták, hogy oly gyors lesz távolodásuk egymástól és annál is viharzóbb szakításuk. Pedig mindössze két éve történt, hogy pirosán, izgatott arccal vizsgálták a térképet, merre is van 1., ahová helyezték őket. Közös elhatározásuknak a kölcsönös szimpátia volt az oka, meg az, hogy három évig egymás mellett ültek az iskolapadban. Viszonyuk olyan volt, mint a többi iskoláslányé, megbeszélték a tananyagot, a tanárnőket, apróbb titlcaikat, egy-egy fiút, aki értésükre adta tetszését. Ismeretségük kezdete óta Emmi volt a vezető, talán mert Anna vidékről került a városba és a másik sok mindenben több ismerettel rendelkezett. Még beszédmodoruk is különbözött. Anna sokáig megtartotta vidékies kiejtését. Emellett Emmi jobban is öltözködött, sikkesebb volt. Anna nehezebben tanult bele a városi szokásokba, nem rúzsozta magát a táncteremben, ha ritkán eljutottak oda, míg Emmi itt volt igazán AKrtíM I-, T-. ímkét lány viszonyán. Anna egyszerű gondolkodású lány volt. Általában megtanulta a szüleitől, az életet és az embereket úgy vegye, ahogyan vannak. De jól emlékezett anyja óvó szavaira is, ne legyen szélhámosy vigyázzon becsületére, mert ez az egyetlen kincse. Mindenfelé jártak a városban, s természetes volt, hogy Emmi akarata szerint törlént minden. S Emmi úgy intézte a dolgokat, hogy apró szórakozásaik lehetőleg a kollégiumi közösségen kívül történjenek. Nem szerette, ha sokan vannak együtt, akkor nem tudott tündökölni. Tagjai voltak az ifjúsági szerevezetnek, de ezt csak Anna vette komolyan. A faluban hozzászokott a meleg, összetartó közösséghez. Ha sokan nem is, de ott is voltak hozzá hasonló gondolkodású lányok, akik Emmivel szemben pótolták nála ezt a hiányérzetet. Ezt az idegenkedést soha nem beszélték meg igazán. Egyszerűen szemet hunytak felette. A fiatalok között, azokban az években, amikor mindennek a határa elmosódóban volt, tulajdonképpen nem is voltak viták. Tudták egymásról, hogy T.—.—T*—.— -* tette a másikkal. A közös élmények, a tanulás, izgalmai meg elfeledtették velük. Jól tanultak mindketten. Emminek könnyebb volt a felfogása, de könnyebben is felejtett. Anna elmélyülten, lassan tanult, de szorgalmas és kitartó volt. Nagyon tisztelte a tudást, felkészült hivatására. Aztán I.-be kerültek. Hosz- szú falu volt ez, mozi, új gépállomás jelentette a kultúrát. Anna hamar feltalálta magát, úgy mozgott benne, mintha mindig itt élt volna. Előre köszönt az öregeknek, komoly volt, de mosolygós is. Hamarosan úgy szólította az egész falu: »a mi kis tanító nénink.-« Nem így Orbók Emmi. Sokat idegeskedett, nem bírta a sarat, a mozdulatlanságot, nem értette a falut. A nyár vége táján, az új év kezdetén, mintha felfrissültén érkezett volna vissza otthoni nyaralásából. E frissesség mögött azonban volt valami új vonás, mely Anna számára ismeretlen volt. Emma célzásokat tett a politikai eseményekre, egyre nyíltabban foglblt állást a kommunista igazgató elveivel szemben. Persze óvatosan. Ebben az időben már lázasan lüktetett az ország. Idegen kórokozók támadták meg a testét. Talán itt kezdődött a két lány szétválása. Emmi _7 -—------J----’-------------E ljött október 23-a, majd az azt követő két hét, amely gyilkosságot is hozott a falura. De akkor a két tanítónő már a szülői házban volt. Anna jött vissza hamarabb. Az igazgatóval azonnal hozzákezdtek a tanításhoz. Mikor Emmi megjött, Anna mintha valami bűntudatot vett volna észre szavain. Ez a nő egyre idegenebb lett számára. Továbbra is együtt lakJ tak, de Anna már önálló életre tért. Egyre mélyebben ismerte a falut, a gyerekeket, s egyre több jó barátra talált a leányok, menyecskék, asszonyok között. így aztán nem volt nehéz az igazgatóval, meg Balogh Bélával, a gépállomás fiatal agronómusával létrehozni a Kommunista Ifjúsági Szervezetet sem. Ez a Béla egy olyan minden lében kanál gyerek volt, mindig mosolygott és tréfálkozott. Mióta azonban megismerte Annát, mintha; kicserélték volna, mindig sóhajtozott, szinte elcsendesedett. Emmi látta magáramara- dottságát és idővel még idegesebbé változott. Tudta, hogy Anna kikerült hatásköréből. O is beiratkozott a KISZ-be, eljárt a gyűlésekre, de közel senkihez nem került. Talán a táncban vi- dult csak fel a téli estéken. Már majd két éve elmúlt, hogy a faluba jöttek, midőn bejáratnál. — Hát akkor jó éjszakát, Béla — mondta. — Köszönöm a segítségei... — Nincs mit, Annuska, szívesen csináltam én is, mint a többi... Meg aztán ott volt maga is, s én elmennék maga után a Föld túlsó oldalára is... Mindketten meglepődtek, sejtették már eddig is kettőjük érzéseit, de Béla most vett először bátorságot magának. A lány nem volt elkészülve a váratlan támadásra, gyorsan búcsúzott, s még nevetve visszaszólt az ajtóból: — Csak aztán meg ne bánja azt a hosszú utat, Béta... Mosolyogva nyitott be a kis szobába. Emmi az ágyán feküdt, olvasott. Ránézett a lányra, aztán gúnyosan odavetette: — Na, meg jöttét a parasztlo- vaggal? Anna megrándult. — Megjöttem, de nem sértesz meg... Parasztlánynak parasztlovag való... Nem vagyok olyan, mint egyesek, akik még mindig mesebeli hercegekről álmodoznak, mert nem bírják a konyhaszagot. A másik megértette a célzást. Most más irányban keresett célpontot. Na, és mit csináltatok abban az agyondédelgetett KISZ-ben? — A fiúk kifestették a-» Mit? Te ezek közölt súroltad a padlót? Hát van benned egy csepp szégyenérzet? Lealacsonyítod magadat ezekkel a dolgokkal! Hát hová süllyedsz?... Méghozzá súrolni!... Jó, hogy lassan nem leszel a cselédjük ezeknek. .. Anna most már átöltözött, megvárta amíg amaz kicso- dálkozza magát, aztán határozottan mondta: — Úgy... Most kezdem sejteni, kivel is állok szemben. Szégyelheted magad, hogy tanítónő létedre lenézed a fiatalokat, ahelyett, hogy megértenéd és támogatnád őket.., De miért is vagy te tulajdonképpen kisz- ista? Hogy páholyból nézd az erőfeszítéseket? Vagy ha nem tetszik az egész, akkor minek iratkozol oda? — Na nézd csak, a kis liba, aki a városban kettőig sím tudott számolni, de kinyitotta a szemét... Hát ha tudni akarod, semmi másért nem léptem oda, csak mert untam magam, meg az a ronda igazgatónk olyan csúnyán nézett rám... KISZ?... Ugyan, mit akartok vele, azt hiszitek, hallgatja is valaki rajtatok kívül a politikai dumát? Kis naiv... Újra visszafeküdt, Anna megvetően nézte. — Lehet, hogy mindez téged nem érdekel. Az a te dolgod. De akkor vallj színt és ne járj közénk többet.
