Somogyi Néplap, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-21 / 44. szám

Fcittck, 1958. február 21. s SOMOGYI NÉPLAP TOLVAJOK ALKONYA A történetet azoknak ajánl- fűk, akik nem hiszik, hSQy a becsületes emberek úrrá tudnak lenni a társa­dalmi tulajdon fosztogatása felett. *: * » Az emberek reggel is, ebédszünetben is a tegnapi üzemi tanácsválasztásról be­szélgettek. — Igaza volt az igazgató­nak — mondta Fekete István, as esztergályosok legöregebb­je. — Nem éri meg a becsü­letet az a 3 forintos selejt­es, meg tulajdonképpen nem is olcsóbb kint se meg­csináltatni senkivel a prést, vagy egyebet. Mert ide is borravaló, oda is egy fröces, aztán kész az egésznek a bolti ára. Annyiért itt is megcsinálják, ha a munka­bért megfizetjük... JSlem igaz? Sokan bólogattak, solmn hümmögtek. Voltak, akik lehajtották fejüket. Varga József, a fűtő, mind­ebből nem hallott semmit. Ő kint szokott maradni a ló­cán, ott fogyasztotta mindig az ebédet. 15 éve dolgozott mAr itt, de valahogy mindig magában maradt. Beteges is volt, nem bírta az értekez­leteket végigülni, így most se volt ott a választáson Békésen falatozott, mikor berobbant Vukó, az udvari s efféámunkás. — Hullja-e, magát is sorra- vette a Fekete... — Engem? Ugyan miért?... kérdezte vissza csodálkozóan. — Tudja, célozgatott az mindenfélére, szőlőprésre, meg egyebekre, mert most magén új divatot vesznek itt lel ezek... — Kik? — Hát ezek... Most azt firtatják, ki mit lopott. Varga kezéből majd ki­esett a csomag. A veríték lepte cl tpillanttMi ,alatt. Most mi lesz vele? így, fé­lig betegen az utcára ke­rül. .. És semmiért... Oda a becsülete. Neki, aki sohase lopott... Vukó észrevette rémületét. — Na. mi az, begazút? — Hát persze, nem mind­egy nekem, hogy tolvaj va­gyok, vagy becsületes ember. De úgy látom, most már el­vetettem a kálapácsnyelet... — Ej, rá se rántson. Többet is elvettek ezek tőlünk... — Magától lehet, hogy el­vettek, mert kulákgyerek volt, de tőlem nem. Egymásra meredtek hirte­len. — Szóval így állunk — hü- ledezett a segédmunkás — na de majd megváltozik leend, ha én kinyitom a számat... — Maga?... Maga nyitja ki? Hát nem maga kínálta ne­kem, az allcatrészt, amikor szóltam, hogy prést csinálta­tok a gyárban? És a többit is? De csak beszéljen, én is tudok, amit tudok: sav he­lyett vizet önteni a villany- targoncába, meg letördelni az akkumulátor-fejeket, meg el­látni a faluját répavágó kés­sel?... Tudom én már, ki­vel állok szemben... Varga Józsefnek gyötrő éj­szakája volt. Azt álmodta, hogy fegyelmi bizottság elé került és kikerült a gyárból. Még így is égette a szégyen... Reggel egy időre másra bízta a kazánokat, és beko­pogott az igazgató ajtaján. Voltak benn, megvárta, amíg kimennek. Az igazgató fiatal­ember volt, valamikor maga is vasas. Hellyel kínálta. — Na, mi van Horváth bá­csi? — kérdezte. A fütő zavartan krákogott. — Bocsáson meg nekem, igazgató elvtárs. — Ugyan miért? — nézett rá csodálkozva. — Nagyon kérem, a csalá­domra legyen tekintettel... Csak arra, ha rám már nem is... — Ki vele, ki vele, mi a baj? — Hát én azért jöttem, hogy bejelentsem: kivittem a gyár­ból egy kis szőlőprésnek való két hengert, meg egy csap­ágyat. — Ejha... Ezt nem hittem volna magáról. ■. — Higgye el, igazgató elv­társ, cn sem... Dehát így történt, most ítélkezzen. Én akár így lesz, akár úgy, hol­nap behozom az egész gépet. Mert én nem bírom el ezt a szégyent de ha már megtör­tént, mindenkinek a szemé­be nézek... TJ t ez bizony nagy do- log volt. összeült az igazgató, a párttitkár, az ÜB- elnök és megtárgyalták a dol­got. Úgy döntöttek, hogy Varga Józsefet megfeddik, de nem bocsátják el, mert őszinte volt, megbánta tettét és visszahozta az alkatrészeket. A döntés híre nagyon ha­mar kikerült a munkások közé. — Ugye, megmondtam — szólt az ebédnél megint Fe­kete Pista bácsi — minden­nél többet ér a becsület.. ■ Aztán meg, látjátok, van a vezetőségnek szíve... Az emberek megint hüm­mögtek és már napirendre is tértek volna a dologban, mikor másnap reggel kide­rült, hogy az öntődéből éjjel eltűnt egy nagy tekercs vil­lanykábel. Nosza felpezsdültek újra a. kedélyek. Különösen vedig akkor, mikor megtudták az igazgató határozatát, mely szerint, ha nem lesz meg a tettes, az öntöde fizeti meg a kábel árát. — Az így nem lesz jó, inkább megfogjuk a tettest — mondta ki Pista bácsi a szentenciát. Ez délben történt. Két óra után, a munkaidő végeztével az tűnt fel a ve­zetőségnek, hogy csak nem akaróznak sokan elmenni az üzemből. Csellengtek, társalogtak, fürödtek kényelmesen. Hátha nekik így jó, csak maradjanak, gondolta az igazgató. Emlékezett rá, vele is előfordult, hogy munka­idő után sokszor megbeszélt újítást, szakmai fogásokat és egyebeket a szaktársakkal. Ezt jó jelnek tartotta most is. Hát még ha tudta volna, miről van itt szó tulajdon­képpen!. .. Úgy 4 óra tájban csengett a házi telefonja. A Pista bá­csi rezes hangja szólt bele: — Na, igazgató elvtárs, ha el akarják fogni a kábel­tolvajt, most indult el a ka­pu felé... így is volt. A portás előtt leállították Kiss Bélát, egy fiatal segédmunkást. Lába köré és derekára tekerte a vili any kábelt. Az öntödések és a Pista bácsi ezután beszélgetésbe elegyedtek az igazgatóval. — Hogyan csinálták, Pista bácsi?... — Hát az igen egyszerű volt. Délután elkezdtünk szi­matolózni. Kérdezősködtünk ettől, attól. Hát akkor jön á.m a hírrel az egyikünk, hogy ez a Kiss Béla tegnap azt mondta, neki nagy eskü­vője lesz vidéken, a kivilá­gításhoz kábel kellene neki. Akkor elkezdtük őt figyelni. Láttuk, leskelődik, elmegy a kerítés felé. Valamit észre vehetett, ezért később nem­igen ment arra, hanem a fürdő felé kacsingatott. Ha­nem nagyon soká jött ki on­nan. Akkor már tudtuk, hogy ő az... Hát így történt... Az igazgató még azt mond­ta: — Köszönöm maguknak, amit lettek... De ez a Kiss igazán kérhetett( volna köl­csön is. Garancia mellett el is vihette volna a ká­belt. .. Erre nem volt szük­sége. .. Errá. senkinek sincs szüksége... Mondják ezt el a szakiársaknak is, Pista bá­csi kérem... Jó? Az öntők azt mondták, nem jár nekik köszönet, ez kö­telességük. S ebben marad­tak. .. Ha netalán tán valaki azt hinné, e történet oly szép. hogy nem is lehet igaz, an­nak azt ajánljuk, látogassa meg a Vaskombinátbeli dol­gozókat Kaposvárott, ők bő­vebb információklcal is szol­gálhatnak. Talán pontosabbakkal, mint mi e pár hasábon. JLfert mi csak leírhatjuk az eseményeket, de ami a becsületes gondolko­dású emberek lelkében ott pár nap alatt végbement, s a siker örömét is, ők tudják csak igazán. CSÁKVÁRI JÁNOS Gondosabb műnkét! Az Áramszolgáltató Vállalat­nál, mint mindenütt, éwégi mérleget készítettek. Minden, legalábbis majdnem minden stimmelt, csak éppen 9100 fo­rint hiányzott. A bérelszámo­lók közül emlékeztek arra. hogy 1957 elején lett ez az ösz- saeg kifizetve, de hogy kinek és milyen bérjegyzéken, azt már nem sikerült hamarosan megállapítani. Végül aztán többnapos mun­ka után most januárban téte­lenként felülvizsgálva az el- múít évben kifizetett béreket, megállapították, hogy ezt a pénzt fizetéselőlegként kapták a dolgozók. A vizsgálat során aet is sikerült kideríteni, né­hány száz forint híjával, hogy az előleget kik vették fel. Persze a vizsgálat azt is ki­derítette, hogy ezt az előleget nem vonták le, s néhány dol­gozó, aki ebben a kedvezmény­ben részesült, azóta már eltá­vozott a vállalattól. Saeket hallva, sok gondolat jut az ember eszébe. Főleg az, hogy a bérelszámolóban nem végeitek valami gondos, fe­gyelmezett munkát, mert hi­szen az eltelt egy esztendő alatt senkinek nem jutott eszé­be, hogy az előlegként kifize­tett béreket levonják. Most persze Balázs János gépkocsi­vezetőnek, aki 600 forint he­lyett 1200 forint előleget vett fel, csak hatszáz forintot von­tak le, nem fog jólesni, hogy a hatszáz forintot levonásiba helyezik. De nem fog jólesni Horváth Gyulának a 700 fo­rint, Bodor Jánosnak az 500 forint levonása sem. Azoknál a dolgozóknál, akik jelenleg is a vállalat szolgála­tában állnak, még »könnyű« lesz a levonást elintézni. Nehe­zebb lesz azoknál, akik elhagy­ták a vállalatot, s másutt dol­goznak. Hiszen amikor eltá­voztak, megkapták munka­könyvüket, s úgy mentek el, mint akinek semmi tartozása sincsen. Bizonyára nem fogja mindegyik elismerni, hogy fel­vette, illetve nem fizette visz- sza az előleget, s a vállalat majd bírósági úton perelheti követelését. Mindezt gondosabb munká­val, a bérelszámolók nagyobb figyelmével e.1 lehetett volna kerülni. Ebből tanulni kell a jövőre. — szí — Sárnál Földrajzilag csak annyit kell tudni róla, hogy Kaposvárhoz tartozik. Területe kb. 500 négyszögöl. Két egyemeletes ház alkotja. Lakóinak száma 100 — 150 fő, kik a város te­rületén lévő gyárakban, hiva­talokban, vagy egyéb helyeken dolgoznak. Igen szorgalmas emberek. Tájszólásukról somo­gyiaknak gondolhatja őket a csendes szemlélő, mely külö­nösen esős időben tapasztal­ható (hogy a rosseb egye meg ezt az udvart). Neve a tő-sző- ból ered, s igen találó. Főbb nevezetességei: térdig érő sár az udvaron, a járdán, melyet mint »sárvári nyúlványok« né­ven ismernek a házbeíiek. Két nagyobb tava igen sok bosszú­ságot o^oz így télvíz idején a lakóknak. A tavak neve: mo­csártó, a valamivel mélyebb béka-ráka-tó. Az utóbbi az ud­var jelentős rásjEót foglalja magában, a játszani akaró gyermekek bánatára. Neveze­tessége még továbbá a falakon elhelyezett óriási festmények, melyek a nap minden órájában váltakoznak aszerint, hogy lo­vaskocsi vagy autó fröcsköli-e a sár egyforma-szürke színeit a falakra. Sárvér kormányzója ígéretet tett arra, hogy a ter­mészetátalakító tervben rend­behozzák az udvart, a mocsa­rakat lecsapolják. A lakók bíz­nak az ígéretben, amely már három óva elhangzott. Még csak annyit kell feljegyeznünk róla, hogy tulajdonjogilag a KIK kezelésében áll, és hogy pontos helye: belváros, Rákó­czi tér 2. szám. TURK ISTVÁN S ? O R T lt!!lll!!lll!llllll!lllllllllllll!lllllilllllllil!lllllilj|[lllllllllillllllllill!lllllllll!lil!l!lllllllililllllllllllli:illllll!llllllllllllülllllllll!llllllllll!llllllllllll'!!lllllllll!ll!llllllllilil!llllllllilllll!l! ííiIIIIIIÜIIIIIllWIO NEM lehetne egyszerűbben? Nem vagyunk ellenségei a sta­tisztikának. Ismerjük fontosságát, tudjuk azt, hogy szükséges, csak­hogy áll a közmondás, hogy a jó­ból is megárt a sok. Mire vonatkoztatjuk mindeze­ket? Az újonnan megalakult Ma­gyar Testnevelési és Sporttanács első rendeletére. Ahogy meg­kezdte működését újból ez az ál­lami sporthivatal, hatalmas nyomtatvány-tengerrel látta el a megyei sportfelügyelöséget, fel­kérve a megyei sportszervet or­ra. hogy e nyomtatványokat zá­ros határidőn belül juttassa el valamennyi, a területén működő sportkörhöz. Azóta már a posta szétvitte Somogybán a legkisebb falvakba is sportköreinkhez az MTST ösz­szesítő kimutatás című papírle­pedőjét. Fő is a fejük biztosan szegény falusi sportköri vezetők­nek, amikor meglátják e kimu­tatást. amelyen kereken száz rubrika található. Ezeket kellene kitölteni. Csakhogy egyik-másik kérdés­sel lesz egy kis baj. Melyik fa­lusi, de mondhatjuk nyugodtan, városi sportkör tud válaszolni mondjuk arra a kérdésre, hogy a sportkör tagjai (nem sportolói) közül hány személy van, aki 17 évnél fiatalabb, 17—19, vagy 20 —25, vagy 26—35 éves, esetleg 35 évnél idősebb. Megadhatjuk a feleletet. Egy sem! Amelyik lelkiismeretesebb, az most próbálja összegyűjtögetni ez adatokat, de sikertelenül. Má­sik része mosolyog, s azt mond­ja, nem tesz semmit', a volt OTSB-nek Is keltettek Ilyen ada­tok, akkor is, ha hasunkra ütöt­tünk, s úgy írtuk be ezeket a* úgy véljük, sportunk életében igazán kevésbé fontos adatokéi. Ha jó volt az OTSB-nek, jó lesz az MTST-nek is. így vélekednek máris a sportkörök. Rendben váh ez így? Ugyebár nincs. Jó volna, ha felfigyelné­nek erre a látszólag kicsiny ügy­re mindazok, akiket illet. Avagy a Magyar Testnevelési és Sport­tanács sporthivatala Is el akar veszni a bürokrácia átvesztójé- annak idején az SporHevelezőink fóruma ben, mint OTSB? . . . Új vezetőség, új Nemrégiben tartotta meg a 2a- márdi MEDOSZ sportkör vezető- ségválasztó közgyűlését. Az el­nökség beszámolója után, amely felölelte a múlt év eredményeit és hibáit, számos felszólalás és javaslat hangzott el. Ezután fo­gadták el a régi vezetők lemon­dását azzal, hogy a régi vezetők jól gazdálkodtak. A sportkör tör­ténetében ugyanis először for­dult elő, hogy az új év küszöbén pénz is van a sportkör kasszájá­ban. Ezért Is fejezte ki a köz­gyűlés köszönetét Király Lajos­nak, a sportkör régi elnökének. De nemcsak a múltra, hanem előre is tekintett a vezetőségvá­lasztó közgyűlés. Megválasztották az új vezetőket, s elhatározták, hogy még szélesebb alapokra he­lyezik a Famárdi MEDOSZ sport­kört Elnök: Éberhardt Ferenc lett alelnökké Antal Ferencet vá­lasztották meg. Újjáalakultak egy­úttal az asztalitenisz, sakk, sport- horgász és a labdarúgó szakosz­tályok is. Az új vezetőség már ismertette programját. Eszerint nagyarányú tagszervezési kampány kezdődik Zamárdiban. valamint az eddigi­nél nagyobb gondot fordítanak az ifjúság nevelésére is. A lab­darúgó csapat, mind a felnőtt, mind az ifjúsági, már megkezdte a munkát, sőt kiírta az év első Sokat várunk az új edzőtől Valójában nem is új a mi labdarúgó csapatunknál Hóra ed­ző, aki korábban már működött Marcaliban, o volt az, aki új ala­pokra helyezte községünkben a labdarúgást, s bátran hozzányúlt a fiatalokhoz. Az ő keze alatt nőtt fel. mint .annak idején azt a Somogyi Néplap megírta már, Grujber, Kisborsó, Hajdú, Jakab. Különböző »objektív okok« miatt került el Hóra Marcaliból. Éreztük is hiányát, s ezért kerestünk mó­dot arra, hogy Héra ismét vis­szakerüljön sportkörünkhöz. Most újra itt von, itt dolgozik, s máris hozzáfogott a sportkör újból való kialakításához. Mi Sportvezetők és sportbará­tok egyaránt nagy érdeklődéssel tekintünk Hóra edző működése elé, s biztosak vagyunk abban, hogy miként a múltban, úgy most is sikeres lesz működése. Kálmán Sándor, Marcali. gondok Zamárdiban sakkversenyét a sakk szakosztály is. Az elmúlt vasárnap nagysza­bású sportbált rendeztek a helyi kultűrotthonban, amelynek tekin­télyes bevétele színién a sport­kör rendelkezésére áll. Zamárdiban bizakodással te­kintenek az újjáválasztott sport­köri vezetők munkája elé. A leg­népszerűbb sportág hívei pedig azt remélik, hogy labdarúgóink az eddiginél jobb szerepléssel rukkolnak majd elő a tavasszal. Még egy sportproblémájuk van a zamárdtiknak. Szeretnék meg­nyerni a BIB-et, hogy a Balaton déli partjának sportlétesítményei­nél vegye számba a zamárdiak sporttelepét is. Azt is szeretnék elérni ■ a zamárdiak, hogy a BIB nyújtson anyagi támogatást, hogy befejezhető legyen a már koráb­ban megkezdett zamárdl sportte­lep átépítése. Kocsis Ferenc, Zamárdl. Sport levelezőinknek válaszolunk K. L. Babócsa. A megyei H. osztályú eredményeket minden bizonnyal a csapatok összeállítá­sával együtt a bajnoki idény be­indulása után hetenként a cső- törtökön megjelenő számunkban fogjuk közölni. A tél folyamán igyekeztünk tudósító hálózatú«- kai tovább bővíteni, s ezek az áj tudósítók lehetővé teszik, hogy .e c a száraz eredményeket közöljük a It. osztályú mérkőzé­sekről. Egy Hunyadi Vasutas úszó. Miért nem fejlődik Kaposvárott az úszósport? című írásával egyet­értünk. Sportlevelezőinkre la öli azonban az, hogy névtelen leve­lekre nem válaszolunk és ezeket nem is közöljük. Kérjük, közölje velünk nevét és címét. Hz eset­ben levelével legközelebb majd fog'alkozunk. Múzsák sportolói és szurkolói lázban esnek ... A mi községünkben sok a sportolni vágyó fiatal. Hosszú időn át mégis csak úgy ván- szorgott, döcögött a község sport­élete. Hogy miért? Mert1 nem volt, aki összefogja a fiatalokat. Sem a község vezetői. s.em a pedagó­gusok nem fordítottak kellő gon­dot a sportolni vágyó buzslki if­júságra. Bírálni bezzeg bírálták azokat, akik mégsem hagyták, hogy teljesen elszunnyadjon a községben a sport. Ez a helyzet azonban már a múlté. Most új szellem uralkodik a község sport­körének életében, összefogott az egész falu. Ennek eredménye ha­marosan meg is mutatkozott. Amikor Püspök István tanácsi do'gozó lett a sportkör vezetője, merőben megváltozott az addigi helyzet. Egy-kettőre fejlődésnek indult községünkben a sportélet és bizony egyre-másna érte el szebbnél szebb eredményeit a bu- zsáki sport, főként a labdarúgás. Persze, zökkenők akadnak még ma is. Ilyen a somogyi sportber­kekben is jól isimért »Lotti-ügy«. Lottit véleményünk szerint ér­demtelenül sújtották súlyos Íté­letitől. azzal, -hogy örökre eltiltot­ták a Játéktól. (Szerintünk: azért nem érdemtelenül, mert a vizs­gálat során bebizonyosodott, hogy Lotti László megütötte a játék­vezetőt. Ezért pedig örökre való eltiltás jár. Szerk.) Annak idején voltak olyan hangok, hogy lép­tessük vissza mindkét csapatun­kat a bajnokságtól. Végül is azon­ban Vida Árpád igazgató állás­pontja kerekedett felül, mond­ván, hogy bizonyítsuk be a me­gye sportvezetőinek, hogy nálunk nem egy ember jelenti a sportot. S ha fáj is Lotti eltiltása, mi azért mindent elkövetünk, hogy a csa­pat tudásának megfelelően szere­peljen. Az eredmények minket igazol­tak. A megyei II. osztály balatoni csoportjában csak a KMTE II. csapata előzött meg bennünket, s a mi csapatunk három ponttal szerzett többet, mint »a bennün­ket követő harmadik. Ez a siker elsősorban sportolóink érdeme, de a jó szereplés mögött magtaláltak az egész község összefogását. Ila- -bina József tanácselnök. Végh Lajos községi párttitkár és az egész pedagógus kar mind segít a sportkör vezetőségében. Labda­rúgóink máj- megkezdték a fet-> készülést a tavaszi idényre, és az egész község sportlázban ég máris, bizakodással várja a ta­vaszt. Azt várja a buzsáki spor­tolóktól, hogy további hírt és di­csőséget szereznek községünk sportjának. Orbán János, Buzsák. Új bajnoki rend a tekézbknél Nemrég adtuk hírül, hogy a tekézök előreláthatólag új pont- rendszert vezetnek be. Most újabb változásról kaptunk híreket. Az eddigi kétcsoportos NB I. he­lyett Jövőre csak egycsoportos NB I. lesz a tekebajnokság bon, mind a férfiaknál, mind pedig a nők­nél. A négy NB Il-es csoport szá­mát is kettőre csökkenti a Ma­gyar Teke Szövetség. Az NB II. mögött a területi bajnokság a kö­vetkező állomás. Úgy hírlik, hogy a délnyugati területi csapaitbaj^ nokság központja az igen lelkesen és jól dolgozó Somogy megyei Teke Alszövetség lesz. Som-ogyon kívül Baranya, Tolna és Fehér megye egészen, míg Zala megye fél részben (déli rész) tartozik majd a területi bajnoksághoz. Természetes, hogy megrendezik 1958—59-ben, amikor az új baj­noki rend életbelép, a megyei, s ha lesz rá kellőszámú jelentkező, a kaposvári városi bajnokságot is. Az NB I„ NB II. és területi baj­nokságokon a csoportok száma 16—16 lesz. A megyei és városi bajnokságok létszáma, a jelentke­ző csapatok számától függ. Latolgatva NB-s tekecsapataink esélyeit, kitörik, hogy a K. Építők bizony csak egy huszáros bra­vúr árán tudnának bennmaradni az NB I-ben, ahonnan ugyanis ki­esik mindkét csoportból a 6—16., esetleg 7—16. helyezett. Ugyanez a helyzet az NB II-ben is. Itt azonban a K. Spartacusnak meg­van az esélye nemcsak arra. hogy az NB II-ben biztosítsa helyét, hanem még arra is, hogy esetleg kiharcolja az NB I-be jutást. Éppen a bajnoki rend változá­sa miatt lesznek igen érdekesek tavasszal a t-ekézők küzdelmei. ILYESMI IS RITKÁN FORDUL ELŐ Sok különös és furcsa esetet tartanak nyilván a labdarúgás történetében. A jugoszláv kupá­ban lebonyolított, nemrégiben le­játszott zombori mérkőzés mégis kiemelkedik a sok-sok furcsaság közül. íme a következő eset tör­tént a R adni csíki—Spl i ti Hajdúk kupamérkőzésen: , \ találkozó a rendes játékidő után 2:2 arányú döntetlennel vég­ződött. Hosszabbítani a nagy köd miatt nem lehetett, csak másnap. Ez a játékrész sem hozott dön­tést. Ékkor a jugoszláv kupa- szabályok értelmében a két csa­patnak egyaránt öt-öt 11-est kel­lett rúgnia. A 11-esek közül mindkét együttes csak kettőt- kettőt tudott értékesíteni, így 4:4-re alakult az eredmény. Az újabb egy-egy 11-es sem dön­tött, meri ezt mindkét csapat ér­tékesítette. így lett az eredmény 5:5. A következő sorozatban az­tán mégiscsak végeszakadt a furcsa találkozónak, mert ekkor csak a Hajdúk tudta értékesíteni az újabb 11-esét. így a mérkőzés a Hajdúk 6:5 arányú győzelmé­vel végződött. Az ia mérkőzés, amelyen nem kevesebb, mint ti­zennégy 11-est rúgtak a csapa­tok. Érdekes változások a totóban Nemrégiben tárgyalt a totó igazgatósága az MLSZ elnökségé­vel, s ennek eredményeként jö­vőben egész éven át mngjrar' mérkőzésekre tippelhetnek majd a szurkolók. A gyakorlat ugyanis azt bizonyítja, hogy a t»tózás hí­vei szívesebben tippelnek az is­mert magyar csapatokra, mint az olasz és francia mérkőzésekbe. A totó igazgatósága viszont, emjja- gilag támogatja majd a «yárí to­tó kupa mérkőzéseket, szintén anvaginkka! segíti a Népstadion esti világításának megépítését. Még egy érdekes változást ve­zettek be a totóban. A jövőben a szokásos nyereményeke« félül a totószelvények részt vesznek egy sorsoláson is, »ahol havonként kü­lönböző jutalmakat sorsolnak majd ki. Ezek között Népstadion bérletek, belépőjegyek a váloga­tott mérkőzésekre, és még egy egész sor értékes nyeremény lesz. Nyolc szerencsés toffizó tel­jesen ingyen vehet majd részt a stockholmi labdarúgó világbaj­nokságon. Másik nyolc szerencsés nyertes ingyen utazhat-víz atlé­tikai Európa-bajnokságra. tíz személy pedig a brüsszeli világ­kiállításira. Ez értékes nyeremények nyil­ván csak fokozzák majd-az ér­deklődést a totó iránt, -amelynek szelvényein március 2-tól kezdve ismét magyar mérkőzéseit szere­pelnek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents