Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-17 / 14. szám

Péntek, 1958. január IT. 5 SOMOGYI NÉPLAP Sziuui^adÁ (a (u RÉGI JEGYZETFÜZETEK­BEN lapozgattam. Csak azért, mert jé kutatni a múltban s éraékeJni az egyikét esztendő hozta változásokat. Szavakkal nehéz kifejezni, mi minden történi két-'három év alatt egy faluban, de a fejlődés arra készteti az embert, hogy visz- szatérjen a helyre, hol valami­kor élményeiket gyűjtött és ke­resse az embereket, mit csinál­nak manapság. Nos, így jutot­ta« el egy közeli kis község­be, melynek híre azelőtt bejár­ta a megyét. Emlékszem, egy­szer két hasábon írt az újság arról, hogy milyen sikerrel ját­szották a falusi színjátszók A kőszívű ember fiai-t, máskor arról hallottunk, hogy Az Aranyember-rel örvendeztet­ték meg közönségüket. Szere­peitek Kaposvárott és a kör­nyező falvakban. S az embe­rek úgy jellemezték a falut, mint a kultúra egyik ritka fellegvárát. Betoppantam hát a községbe - • nem nehéz kitalálni, Biis- sünek hívják — és kerestem a hagyományokon épülő újat, a fejlődés jeleit. Kerestem, de ebből a faluból az is kiveszett, arai volt, nemhogy újjal káp­ráztassa el a látogatót. Opti­mista ember lévén, az első pillanatban arra gondoltam, csak időleges ez a szunnyadás. Nem lehet örök, hisz a három év előtti emberek élnek még, "> érőkben van a színpad, a já­ték. Ifam igaz, nogy bármi is kiolthatta volna szívükből a lelkesedést. Igen, az emberek einek. Csak vezetőre, jó vezetőre len­ne szükségük, aki nem fárad bele egyszeri kudarcba, aki magához húzza, s egy cél köré egyesíti a fiatalokat. Magam is minduntalan azt hajtogatom: csak egy ember kell, egyetlen egy a faluban, akinek érzéke, szíve van a kuitúlmunkához, s az ki tudja ölni a közönyt és tétlen bele­nyugvást. Ilyen ember volt Varga Gyula, a régebbi tanító. De badarság lenne azt állítani, hogy más nem lehet ilyen, hogy Büssüben nincs ember, ki kimozdíthatná sarkából a »-vi­lágot«. Van ilyen ember, bizo­nyára van, csak nem tud hin­ni önmagában, nincs elég ere­je. hogy újra kezdje. , AZT HISZEM, könnyebb ér­veket találni, okot keresni az okozathoz, mint magyarázat helyett eredményt felmutatni. Nem, szó sincs arról, hogy el­marasztaljam ezért a falu ve­zetőit. Elvégre meg kell érte­nünk, hogy vannak érzéke­nyebb emberek és vannak ke­vésbé bizakodók. Tudom, ők is szeretnének produkálni vala­mit, csak nehéz az indulás. Segíteni akarok — ha erőm­ből telik — s éppen ezért kell csfölnöm érveiket. Mert ma­gyarázatokban rendkívül gaz­dagok. Értem én, tudom, hogy igazuk van, hogy amit az in­dulás előtt szeretnének nyélbe- ütni, az szilárdabb alap lenne á további munkához, mint a jelenlegi. De az az ember, aki kerékpáron jár, s motort sze­retne, nem dobja el addig 'ke­rékpárját, míg a motor csak a jövő ígérete. A hitelesség kedvéért ide kell írnom: Sípos Károllyal, Takács Jánossal és Önody Zol­tánnal beszélgettem. Érveik így hangzanak: Kihalnak a színgárdisták, azok a fiatalok, akik játszot­tak a kultúrcsoportban. (Férj­hez mentek, megnősültek.) Nem megfelelő a kultúrterem, játékra, klubéletre nincs lehe­tőség. Nem segít a tanács. Egy­két fiatal sztárnak képzeli már magát, könyörögni kell neki, akkor is csak főszerepet vállal­na. A fiatalok nem függnek a vezetőktől. A közönséget elké­nyeztették a régi ragyogó dísz­letekkel és jelmezekkel, most nem fogad el akármit. Nincs megfelelő darabunk... és így tovább... Mindezekből — engedjék meg —, hogy csak a tanács támogatásának hiányát tart­sam elfogadhatónak. De emiatt még lehet tartalmas kulturális élet Büssüben. (Könnyebben menne, ha a falu vezetői is megértőek lennének!) A többi érv csak magyará­zat-keresésre jó. Igaz, hogy megnősültek, férjhez mentek a fiatalok, ez a világ sora. De el tudnám képzelni, hogy Szepics József feleségével, Apáti Má­riával, Körmendi Ernő Zentai Mártával együtt lép pódium­ra. Nem hiszem, hogy a régi jó szereplők, Lukács József, Oláh Mária, Hosszú Lajos, Sza­bó József és a többiek nemet mondanának, ha a kezdemé­nyezés első jeleit látnák. No és három év óta felnőtt az űj nemzedék, 25 KISZ-tag van a faluban. Rájuk nem lehetne számítani? Megsértődnének, ha valaki ezt állítaná. Sztárok a fiatalok? Számtalan nevelési módszer áll rendelkezésre, hogy megváltoztassák őket, csak el kell kezdeni. Igaz, hogy a kultúrterem nem jó, igaz, hogy ki lehetne használni e célra az üresen kongó kastélyt. Ezért a kul­túrotthon vezetőinek kell ütni a vasat. De addig, míg rejid- behozhatják, talán mégis le­hetne valamit csinálni a meg­lévőben, ha nincs is klub- helyisége. Azzal meg egysze­rűen nem mertem volna dicse­kedni, hogy a fiatalok nem függnek a felnőttektől. El tu­dom képzelni, hogy így van, de miért függnek Lengyeltóti­ban, Kéthelyen, vagy Kutason? És végül: a közönséget nem kényeztette el a szép díszlet, korhű jelmez. Csak igénye­sebbé tette, s ez jó. örülni kell annak, hogy nem fogad el akármit, tehát többet, jobbat, színvonalasabbat kell nyújtani. BEVALLOM, CSALÓDÁS ÉRT, mást vártam a büssüi látogatástól. De reménykedem! Nem, nem érveket kell felsora­koztatni, csak arra gondolni, hogy Büssüben 1956 októberé­ben volt utoljára előadás, s a hagyományokat szürke köd fedi. Szunnyad ä falu, s most télen kell ébrednie. De éb­redni fog, ha akarják, ha a kultúrotthon igazgatójától a tanácselnökig, a 15 éves fiútól a férjhezment színjátszókig mindenki ezt akarja. J. B. MÉGEGYSZER VARJUK a Luxemburg grófját ■A kaposvári Csiky Ger­gely Színháznak a balaton- boglári járási művelődési Iházban megtartott Luxem­burg grófja előadására már az előadás előtt napokkal minden hely elővételben el­kelt. Nemcsak a színházi ese­ményekre rendkívüli igényes helyi közönség jelent meg az előadáson, de a környező községekből — Ordacsehiből, Lelléről, Szőllőskislakról sőt Lengyeltótiból is — számosán jöttek el Boglárra Lehár ope­rettjét megnézni. Meg kell állapítanunk, hogy akik bizalmat előlegez­tek az előadásnak, nem csa­lódtak, mert a kaposvári mű­vészek egy remekül pergő, friss, vérbő, igazi Lehár ope­rettet adtak a több mint 400 főnyi közönségnek. A szereplők szellemességéből, jó humorából fakadó egyre fokozódó nevetéshullámot, felvonásról felvonásra emel­kedő hangulatot biztosítottak az előadásnak. Az eddigi (Priestley: Váratlan ven­dég-e kivételével) vérsze­gény, gyengébb produkciók ellenére is megerősítették bennünk a hitet, hogy a ka­posvári színház művészgárdá­ja és vezetősége az eddigiek­nél sokkal komolyabb és nl- vósabb teljesítményekre is képes, annak ellenére, hogy maga az előadás nem a leg­nyugodtabb körülmények és előzmények után zajlott le. A meghirdetett primadonna, Olgyai Magda, valamint a bonviván, Kiszely Lajos, az előző tájelőadások alkalmá­val megbetegedtek és nem tudták vállalni a bogiári fel­lépést. Hogy az előadást meg lehessen tartani és a közön­ség az előadás elmaradása miatt ne csalódjon, Soltész Mária — a színház másik pri­madonnája, aki még sohsem alakította ezt a szerepet, va­lamint Gálfi László — vállal­ták »beugrással« az elő­adást. Mindketten ragyogóan megálltak helyüket. Soltész Mária énekesi képességeit is­mertük, így nem lepett meg zeneileg és játékban egy­aránt kitűnő Angéla ala- \kítása. Gélifi László eddigi szereptársainál — színészileg — feltétlenül jobb, meggyő­zőbb René. Kellemes, iskolá­zott tenorális baritonjával igen jól oldotta meg zeneileg is kényes és igényes szere­pét. Az előadás többi szerep­lői jók, lelkesek i>oltak. Rangsor nélkül említjük meg a megérdemelt siker főbb osztályrészeseit: Farkas An­nyi, Fillár Istvánt, Pusztay Pétert és a többieket, Kósa Sándor karmestert, aki mind­végig finoman, stílusosan ki­sért és jól tartotta kézben az egész előadást. Tizennyolc hónapja alszik egy gyermek Rauíouseban a rue Sainte-Blanche 49. számú ház előtt néhány napja embertömeg álldogál és feszülten figyeli az I. emelet egyik ablakéi amely mögött egy kisfiú al­szik. Nem néhány órája alszik, hanem — másfél éve. Al­szik, amióta 1956. május 17-én egy gépkocsi-szerencsétlen­ség alkalmával súlyos fejsérülést szenvedett. A kis Jean-Louis másfél évig mélyen és mozdulatlanul aludt. Néhány nappal ezelőtt azonban első ízben meg­mozdult. A mozgás ugyan csak három másodpercig tar­tott, de ez a rövid életjel is új reményt adott a város la­kosságának, amely már hosszú ideje aggódik a kisfiúért. Az. első emeleti hálószobában ülnek a Fernandez szülők, öt gyermekükkel és lesik azt a pillanatot, amikor a 0 éves Jean-Louis végre felébred. Az orvosok azt mondják, hogy ez minden pillanatban bekövetkezhet. A kisfiú már nem olyan mereven fekszik, mint eddig hanem néha magrándítja a vállát, vagy oldalra fordítja kis fejét. Kis, sápadt arca, amely eddig halott-merev volt, hirtelen ki­fejezőbb lett. Amikor édesapia a karjába csíp, a kis Jean- Louis kelletlen mozdulatot tesz és ha orvosságot tartanak orra alá, szaglászik, vagy elfordítja fejét. Abban a há­rom másodpercben, amelybei a kisfiú kinyitotta szemét, valamit morgott is, de senki nem értette meg. Az alvó gyermeket az anvia másfél éven át üvegből táplálta tejjel és apróra vagdalt húsból és főzelékből álló keverékkel. A fiú súlya 32 kg, ami teljesen normális egy 8 éves gyermeknél. A jálrási művelődési ház — mint fentebb említettük — napokkal az előadás előtt minden jegyet eladott és több százra tehető azoknak a szá­ma, akik nem tudták meg­nézni a Luxemburg grófját, így a jelenleg Balatonboglá- ron folyó tanácselnöki iskola több mint száz hallgatója sem,. Éppen ezért, ezúton is kérjük a színház igazgatósá­gát, tegye lehetővé, hogy1 a mindig szeretettel várt ka­posvári színészek — a lehető­ség szerint mielőbb, >►terven felül« még egyszer ellátogat­hassanak Boglárra a Luxem­burg grófjával. HOCK JÁNOS — Rövidesen elkészül mind az NB III. labdarúgó bajnokság«, mind pedig a megyei labdarúgó, bajnokságok sorsolása. E sorso­lások azért késnek, mert a ter­vezet szerint a tavasai forduló­ban lösz két vagy három szövet­ségi nap, amikor a megyék vá­logatottjai fognak majd mérkőz­ni, ezért a sorsolást az NE Hi­bám és n megyei bajnokságban össze kell hangolni. Az úszósportról — úszóknak — és azoknak, akik úszók szeretnének lenni Nehéz voln' eldönteni, hogy a sok-sok spo, .ág közül melyiket illeti az elsőség, ha azt a szép­ség és testkultúra fontosságából tennénk a mérlegre. Egy bizo­nyos, az úszás az elsők között lenne. És méltán, mert ez a sport­ág világszerte elnyerte a sporto­lóit tetszését, milliók és milliók hódolnak neki. Akik Európában, Ázsiában. Amerikában, Ausztrá­liában kedvtelésből, vagy ver­senyszerűen úsznak. jfo, de ne beszéljünk most azokról, akik az óceánok túlsó oldalán hódolnak kedvenc sport­juknak, hanem maradjunk szü- kebb hazánkban, vagy még in­kább itt Kaposvárott, ahol mély- renyúló gyökerei vannak az uszosportnak. Csik Ferencnek, az 1936. évi berlini olimpia 100 méteres gyorsúszó bajnokának nevét nem kis büszkeséggel em­legetik a kaposvári sportember rek. De Győrfl Endre, Lengyel Árpád, Németh Sándor. Demjén Ottó neve is bejárta a világot, pedig mindegyikük bölcsője itt ringott Kaposvárott. De sorol­hatnánk tovább a neveket, akik Kaposvárról indultak el és ne­vükkel a magyar bajnokok kö­zött, vagy az európai ranglista élmezőnyében találkozhattunk. Szőrei jó talaj ez a somogyi föld, amely számos neves és te­hetséges úszót adott már a ma­gyar sportnak. A jelenlegiek kö­zül is felnőhetnek Csik Feron- cek. Lengyel Árpádok, ha meg­lesz bennük a kellő akarás, tó- tartás és szorgalom. Különösen, ha megteremtjük a lehetőségét annak, hogy az úszás valóban tömegsport legyen. A hivatalos úszóidény bezárá­sa után ón a megye képviseleté­ben részt vettem egy mikét on Budapesten, amely mélyrehatóan vizsgálta és taglalta úszósportunk helyzetét. Hz ankét tanulságait, tapasztalatait szeretném átadni mindazoknak, akik szeretik e sportágat, akik már úszók, vagy azokká szeretnének válni. Az «alábbiakból kitűnik hogy az úszó«portban nem adják ingyen a sikert. Egész röviden és tömören pró­bálom átadni az említett ankéten hallottakat, amelyet nyolc pont­ban foglaltunk össze. 1. Mennyit ússzék a var- senyző? Napi kít-hárcmezer métert. Nem megterhelő ez a nagy mennyiség? Nem bizony — hangoztatták egyöntetűen az ország legjobb úszóedzói. Per­sze megfelelő táplálkozással és pihenéssel kell ellensúlyozni ezt a nagy igénybevételt. Az­tán a szakavatott edző dolga, egyénenként megállapítani, hogy versenyzőjénél növelni. vagy csökkenteni kell ezt az adagot. 2. Már a 3—4 éves gyermek tanuljon meg úszni. Nincs ebben a megállapításban új. Ezt csinálják a legjobb úszónemzetek, az ausztrálok, a Japánok, a dánok, az ameri­kaiak. Csik cs Lengyel idejé­ben mi is ezt tettük, mert a tüskevári uszodában volt me­dence a 3 — 4 éves gyermekek számára is. A budapesti ed­zők ezt most mint újságot em­lítik, pedig ez annak Idején nálunk természetes volt. 3. A 8 — 12 éves versenyzők. E téren nagyot léptünk előre, mert a múltban előfordult, hogy az egyik úszónktól, aki 10 esztendős volt, a Szőnyi úti uszodában megkérdezték, hány ó.es. Amikor őszintin meg­mondta, azt vágták a szemébe: »Gyönyörű edződ van, aki nem tudja, hogy 10 éves gyermek­nek nem szabad versenyezni«. Ez a versenyzőm tovább is versenyszerűen sportolt. Az idő minket igazolt. Ma már ezen senki nem botránkozik meg. Sőtl 4. Eszményi stílus. Itt vita folyik. Sárosi edzővel szemben ón Bárány dr. érvelé­sét tartom helyesnek. mert igenis van eszményi stílus. Er­re kell az úszót megtanítani. Ezt aztán a versenyző saját egyéni stílusra változtathatja át. 5. Az iskolai úszás tanítása. Nem újkeletű ez a probléma. Az úszás technikájának elsa­játítása a közip- is főiskolá­kon szinte elengedhetetlen. 6. Városonként egy úszó egyesület. Ennek van árny- és fényolda­la. Ezerintem, ahol megfelelő edzők vannak és vannak kellő uszodaviszonyok, ott a rivali­zálás az úszósport hasznára lehet. E kellékek hiányában azonban jobb az egy úszó szak­osztály. 7. Egy életre szóló edzés­rendszer. Eszményi elgondolás. Az úszás nem életpálya. Az úszásnak simulni és alkalmazkodnia kell az úszó életkörülményeihez. Ahogy az úszó életkörülményei alakulnak, úgy illeszkedik be az úszás a versenyző életébe. 8. Ausztrál edzésrendszer. Sokat vitatott, mondhatnám divatos téma. Mert, araikor Amerika, vagy Japán, vagy a magyar úszás uralta a világot, akkor japán, amerikai, vagy magyar edzisrendszerről be­széltek világszerte. 1960-ban úgy vélem szovjet rendszerről fogunk beszélni. Ahogy a Szovjetunióban ez a sportág fejlődik, ezt engedi sejtetni. A Szovjetunióban ugyanis sike­rült valóban tömegsportot csi­nálni az úszásból, míg a ko­rábbiak során a nemzetek rendszerint egy-eqy, vagy egy kisebb-nagyobb csoport előretö­résével vívták ki a hegemó­niát (holland lányok, Francia- ország: Taris, Svédország: Ar­ne Borg stb.). Persze nem aka­rom az ausztrálok képességeit és Jó munkáját lebecsülni. Nem vitas, világraszóló eredmények szüleinek ma napról napra Ausztráliában, amely azt mu­tatja, hogy ebben az ország­ban komolyan törődnek az úszósporttal. Próbáljuk Dalán összegezni az eddig elmondottakat. Nem sok új van abban, amit ezen az igen ér­dekes és értékes ankéton hallot­tam. Ha a minőséget akarjuk a fővárosban és vidéken egyaránt javítani, akkor elsősorban töme­get kell teremteni az úszósport- ■jun, nogy legyen minői válogat­ni. A tömegesítésnek persze el­engedhetetlen előfeltétele a je­lenleginél több téli uszoda (tan» Listaoaa). Amíg a videai varosok­ban legtöbb helyütt augusztus végén, szeptemberben megszűnik az úszóélet. mert .nincs fedett szóda addig aligha húzhatjuk ki a kátyúból a magyar úszó­sport szekerét. Az e: víimé;-ivekhez természe­tesen elengedhetetlen feltétel a tehetség. Hiába úszik naponta akár 10 kilométert is valaki, ha nincs tehetsége, sohasem lesz belőle nagy úszó. Csik annak idején nem úszott annyit, mint a mai úszók, mégis 57 mp-et is el­ért. A tehetségeket viszont csak a tömegből lehet kihalászni. Azaz visszaérkezünk oda, ahonnan el­indultunk. Uszoda, uszoda, uszo­da! Ez a helyzet kulcsa. Nem adatokkal, hanem tényle­ges uszodákkal kell növelni or­szágszerte ezek számát. Lehet, hogy elcsépelt a javaslat, de ha nem megv másként, aikkor a totó 10—12 filléres emelése árán is meg kellene teremteni az új uszo­dák építéséhez az alapot. Úgy vélem, minden sportember szí­vesen adná filléreit rendszeresen azért, hogy 40—50 vidéki váró* kapjon az országban mielőbb fe­dett uszodát. Persze az sem lenne baj, hogy az .agy on tervezgetett kaposvári fedett uszoda esetleg egy egész egyszerű kivitelben (Tanítóképző alagsorában, vagy a jelenlegi gőzfürdő bővítése. Szerk.) a ml megyénk saját erejéből elkészül­ne végre. Ez esetben azt hiszem, valóban felnőnének Kaposvárott PUPP és DUHBIECZ SPORTHÍREK INNEN—ONNAN — A magvar kerékpárosok to­vábbra Is jól szerepeinek az egyiptomi körversenyen. Török Győző a harmadik nap után ve­zetett az egyént összetett ver­senyben. Magyarország csapata az otödfk helyen áll. — Két labdarugó viláqbainoki selejtező mérkőzést játszottak le e hétien. Belfastban Sszak-Irov- szág csapata 2:1 arányban le­győzte Olaszországot, ezzel be­jutott a VB 16-os döntőjébe. Tel- Avivban viszont Wales csapata diif’.aimsrfcoí’ott 2:0 arányban Izrael felett. Ha a • walesiek a február 5-i visszavágón, amelyet Walesben rendeznek meg, tarta­ni tudják előnyüket, akkor ők lesznek a tizenhatodikak, akik Jogot szereztek a döntőn való részvételre. Mint érdekességet emlftjük meg, hogy a brit _ncm- z-etközösség óliamní kitűnően szerepeltek a labdarúgó VB se­lejtezőn. Estidéig három brit csapit, Anglia, Skócia és ßszak- Irország jutott be a döntőbe. Az előjeleit szerint szinte biztosra vehető a negyedik brit államkö- zösségl csapat, Wales döntőbe ju­tása is. — Egyre több híve van a ma­gyar javaslatnak a labdarúgó vi­lágbajnoki sorsolást illetően. Az MLSZ javaslatát nemrégiben a jugoszláv szövetség is magáévá tette. Most Franciaország csatla­kozott a Javaslathoz, amelyen né­mi módosítást eszközölt. Eszerint helyeslik a földrajzi csoportbe­osztást, csak hozzáteszik, hogy az egye® csoportokon belül rang­sorolni kell az egyes országokat. Eszelint a »ml« csoportunk a kö­vetkezőiképp festene: Kelet-Eu- rópa: 1. Szovjetunió (minthogy legyőzte a magyar és jugoszláv csapatot). 2. Magyarország. 3. Jugoszlávia, 4. Csehszlovákia. — Négy vidéki részvevője lesz AZ idei Somogy megyei sakkbaj­nokságnak. A legjobb kaposvári sakkozók mellett ugyanis meg­hívást kapott n versenyre Hor­váth Miklós (Nagyatád), dr. Túri (Somogyjád), Ctá! (Csurgó) és Vo­dkától (Tab). A megyei ralrk- bajnoicság küzdelmei egyébként szombatom kezdődnek s a verse­nyeket naponta a megyei tanáes- rzókház könyvtál termében tart­ják. A versenyekről naponta részletes beszámolót, adunk majd olvasóinknak, sőt tervbe vittük, hogy néhány érdekesebb Játsz­mát is közölni fogunk, már csak azért is, hogy a falusi dolgozók téli spartakiádjára ké-szüiő falusi sportolók tanulhassanak, merlt- hessomác ebből maguknak. az ifjúsági A sok-sok tehet9éges kapos­vári fiatal ökölvívó közül való­ban kiemelkedik tudásban Papp Béla és Dur.ajecz. A két fiatal öklöző eddigi szereplése felhívta magára az ökölvívó szövetségi kapitány figyelmét is. Papp Béla az ősz folyamán tartalékként már egyszer be is került az ifi válo­gatottba, a azzal elutazott a len­gyelországi portyára. Most vasárnap, amikor Buda­pest és Poznan ifjúsági váloga­tottjai mérik össze erejüket Bu­dapesten a Sportcsarnokban (a nem hivatalos magyar—lengyel nemzetközi találkozó keretében), altkor Papp Béla már nem tar­talékként,' hanem mint az Ifjú­sági válogatott kisrváltósúlyú versenyzője lép majd szorltóba. Miután” a Honvéd Dienese, Duna- jecz őrök riválisa kiöregedett az ifi sorból, így előtérbe került Dunajecz szereplése. A fiatal ka­posvári ökölvívó minden bizony- nval a váltósúlyban kap maid helyet. Csütörtökön este csupán csak azért volt kétes, hogy ő, vagy Békési lesz-e a válogatott, mert a MÖSZ-nek állítólag anyagi problémái vannak. Úgy véljük azonban, hogy »Flegma« szerep­lése nem múlhat egy-kétszáz fo­rinton,, annál Inkább, mert az ellenlábasként emlegetett Békésit Dunajecz az elmúlt évben min­den alkalommal legyőzte. A K. Dózsa ökölvívó szakosz­tálya házatáján természetesen nagy az öröm afelett, bogy a két Jó képességű kaposvári öklöző ökölvívó válogatottban Dunajecz helyet kap a magyar ifjúsági vá­logatottban. Mind Papp Bélától, mind pedig Dunajecztöl Jó Sze­replést vár nemcsak Szegfi László, a Dózsa edzője, hanem klubtársaik éppúgy, mint Kapos­várott az ökölvívás népes szur­kolótábora. „Félidő“ a megyei tlh osztályban Nagyatádi csoport: 1. Kutas 2. Görgeteg * 3. Csököly 4. Kaposujlak 5. K. Postás 6. Szabás 7. Beleg 8. Bolhás 9. Kaposmérő II. 10. ötvöskónyi 11. Hetes Tavasszal játszandó Csököly — Beleg és Bolhás—Hetes mérkő­zés. A kutas! csnjiat kimagaslik a mezőnybő!, s nem véletlen hogy »utcahossza!« vezet. A görgete- giek jól kezdtek, az idény végé­re azonban visszaestek. Utolsó mérkőzésükre Kaposvárra már 10 8 2 10 6 1 0 6 l 10 6 10 10 9 9 10 10 9 27:9 16:4 25:12 13 34:23 12 22:20 12 31:17 18:17 21:19 15:28 12:56 12:28 18 13 10 10 3 5 3 el sem utaztak. Lelkesedés jel­lemzi Csököly, KaposújUik és a K. Postás csapatát. Váltakozó si­kerrel szerepeltek Szabás. Beleg és Bolhás. A sereghajtó csapatok­ról: Kaposmérő II., ötvöskónyi és Hetes, nem sokat lehet mondani. (Folytatjuk.) ,

Next

/
Thumbnails
Contents