Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-17 / 14. szám

Péntek, 1958, január 17. 3 SOMOGYI NÉPLAP Mi ültettük a fát — mi élveszük a gyümölcsét — Tsz-asszonyok megyei tanácskozása — A nőtanács megyei vezetősé­ge az elmúlt napokban érte­kezletre hívta össze a termelő- szövetkezetek női aktivistáit, hogy megtárgyalják a szövet­kezeti mozgalommal kapcsola­tos időszerű feladatokat. A ta­nácskozást Horváth Sándor né, a nőtanács megyei vezetője nyitotta meg, majd élénk vi­ta alakult ki. A hallgatót első­sorban a tanácskozás jellege ragadta meg. A felszólalók őszintén, minden szépítés nél­kül mondták el a szövetkeze­tek eredményeit, a termelőszö­vetkezetek fejlesztésével kap­csolatos nehézségeket, s tettek javaslatokat a munka megja­vítására. Az értekezlet részvevői szinte egyöntetűen megállapí­tották, hogy a termelőszövetkezetek eddigi eredményei, a párt és kormány hathatós in­tézkedései minden alapot megadnak a szövetkezetek további gazdasági megszi­lárdításához, számszerű fejlődéséhez. Több felszólaló arról beszélt, hogy a párt és tanácsi szervek, gépállomások és államd gazda­ságok vezetői szívügyüknek tekintik a szövetkezeti mozgal­mat, közreműködésükkel hat­hatós segítséget adnak a szö­vetkezetek gazdasági megszi­lárdulásához, továbbfejlődésé­hez. Horváth Ferencné, a ku- tasi Haladás Tsz tagja elmond­ta: a helyi állami gazdaság vezetősége vontató és gépi erő­vel jelentős segítséget adott az elmúlt gazdasági évben a tsz- nek. Bohátka Gyuláné elisme­rőleg szólott arról a támoga­tásról, melyet a somogygeszti tanács vezetősége adott a szö­vetkezet megerősítéséhez. Az értekezleten tapasztaltak alap­ján is levonhatjuk azt a kö­vetkeztetést, hogy a szövetkezetek eredmé­nyeiben nemcsak a szövet­kezeti parasztok áldozat­kész munkája tükröződik, hanem párt- és tanácsi szervek, gépállomások, ál­lami gazdaságok által adott támogatás is. A tanácskozás részvevői be­hatóan foglalkoztak a szövet­kezeti mozgalmat gátló nehéz­ségekkel is. Véleményük sze­rint két alapvető ok akadályoz­za a szövetkezetek erőtelje­sebb számszerű fejlődését. És­pedig: A szövetkezetek nega­tív jelenségei; s hogy a külső helyi és felsőbb szervek nem minden esetben foglalkoznak behatóan a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésével. Töb­ben elmondták, hogy némely tsz-ben hibák tapasztalhatók a vezetés színvonalát illetően. A termelőszövetkezetek vezető­ségei és a pártszervezetek nem harcolnak eléggé (következete­sen a közgyűlés helyes hatá­rozatainak végrehajtásáért. Nem egyszer alacsony színvo­nalú a munka megszervezése. Vannak hibák a szövetkezeti vagyon védelmében is. Szűcs Imréné, a torvaji Táncsics Tsz tagja, izzó haraggal beszélt ar­ról, hogy a szövetkezet egyes tagjai három liter borért ad­tak el egy vontató trágyát. Pedig a tsz földjeire is nagyon elkelt volna. Szinte valamennyi felszólaló szóvá tette, hogy a szövetke­zetekben nagyon gyakoriak, hogy lebecsülik az asszonyok politikai és .gazdasági tevé­kenységét. A vita részvevői józanul bí­rálták a párt és tanácsi szer­vek munkáját, ahol nem adnak megfelelő támogatást a szövet­kezeti mozgalom fejlődéséhez, a női munka nagyobb megbe­csüléséhez. Az asszonyok el­mondották terveiket is, ho­gyan gondolják a szövetkeze­tek további erősödését. Jóné- hány felszólaló arról beszélt, hogy elsősorban a szövetkeze­tekben kell rendet terem­— Az MNB városi fiókjában dolgozó szakszervezeti tagok kívánságait, üzenetét hallgatta meg szerdán délután röpgyűlé- sen Körtés Gábor elvtárs, a KPVDSZSZ egyik kongresz- szusi küldötte. teni. Fel kell számolni a vezetésben lévő hibákat, meg kell védeni a közös tulajdont. Ezt pedig elsősorban jó poli­tikai szervező munkával lehet megvalósítani. Egyöntetű volt a vélemény a tekintetben is, hogy sokkal jobban kell törőd­nie a gazdasági és pártszervek vezetőinek az asszonyok prob­lémáival. Több felszólaló a szö­vetkezetek számszerű fejlesz­téséről, új tagok felvételéről beszélt, Hangsúlyozták, hogy csak rendes, becsületes, szor­galmas dolgozókat hajlandók felvenni. De nem hajlandók arra, hogy iszákos, munkake­rülő, dologtalan egyéneket ve­gyenek fel, hogy ezzel aláás­sák a szövetkezet belső rend­jét, fegyelmét. Nemcsak arról volt szó, hogy szívesen várják az új jelentkezőket, ihanem ar­ról is, hogy a szövetkezet számszerű fejlesztése érdeké­ben megfelelő politikai munkát kell végezni az egyénileg dol­gozó parasztok között, javítani kell a szövetkezeti és egyéni- Leg dolgozó parasztok viszo- nyát. Ezzel kapcsolatban na­gyon helyesen több felszólaló hangsúlyozta a kommunisták példamutatásának jelentőségét. A felszólalásokból kiesen­dült, hogy a tanácskozáson megjelent asszonyok szere­tik szövetkezetüket. Ezt legjobban Király Lajosné, a kastélyosdombói Népakarat Tsz tagjának felszólalása bizo­nyította, aki elmondta, hogy olvasott egy könyvet, amely szerint egy cseléd elültetett egy fát. A fa megnőtt és szép gyümölcsöt hozott A gyü­mölcsből meg akarta kínálni gyermekeit. Az uraság észre­vette és nem engedte. Mi is elültettük a fát — s mi élvez­zük a gyümölcsét — hangoz­tatta. A tanácskozáson megjelent és felszólalt Miseta György, a Megyei Pártbizottság munka­társa, aki párhuzamot vont a tőkés mezőgazdasági nagyüzem és a szocialista mezőgazdasági nagyüzem között. Megállapí­totta, hogy az előbbi a dolgozó parasztok tíz- és százezreinek tönkremenetelét, az utóbbi a dolgozó parasztság felemelke­dését, boldogulását jelenti. El­ismerőleg nyilatkozott az asz- szonyok munkájáról, hangoz­tatta, hogy az asszonyok na­gyon sokat segíthetnek a párt falusi politikájának megvaló­sításában. A tanácskozás Horváth Sán- domé zárszavával ért véget. r Uj szovjet film ►'Akikről már lemondtak ...« Bakuljev, Visnyevszkij, Kup- rijanov ... Három híres szov­jet sebész. Az első kettő Moszkvában, a harmadik Le- ningrádban dolgozik. Mégis mindannyiukat nagyon jól is­merik, mondhatjuk világszer­te, mert mindhárman újítók az orvostudomány területén, akik harcolnak azoknak az életéért, akikről már lemondtak. A moszkvai tudományos is­meretterjesztő filmstúdió, a fenti címmel színes filmet ké­szített. A film bemutatja, hogy alakították ki a szívsebészet módszereit és hogyan alkal­mazták ezt a gyakorlatban. V. Mordvinov forgatókönyv- író és D. Jasin rendező, na- gyon eredeti módon oldották meg feladatukat. Filmjüket nem nevezhetjük tisztán tudo­mányos ismeretterjesztő alko­tásnak, mert bizonyos részle­teiben játékfilmhez Is hason­lít. Egyszerűen, de a tudomá­nyos igazsághoz ragaszkodva, ismerteti a szovjet szívsebészet fejlődését. De ugyanakkor bi­zonyos témája is van a film­nek. Mindkettő a fő célt szol­gálja: érdekes filmet adni a nézőközönségnek, s segíteni nekik a tudományos tartalom megértésében is. A filmben színészek is ját­szanak, de megjelennek az igazi »-szereplők« is. Ott látjuk őket a műtőkben, a betegek ágyánál és dolgozó szobáikban, hosszasan gondolkozva a sors­döntő műtéteken. Három különféle műtétet láthatunk. Mindegyiket más professzor végez el. Az orvosi szakismereteket, amelyek a film megértéséhez okvetlenül szükségesek, népszerű formá­ban ismertetik meg a nézők­kel. Végül is, a halál 'meghát­rál az orvosi tudás elől. A né­zők együtt örülnek az orvosok­kal, amikor azok, akikről már lemondtak, egészségesen kilép­nek a kórház kapuján. ' Látogatás egy szovjet író „műhelyében“ LEV KASSZILIJ ÍRÖ: — Tavaly befejeztem a mel- boumei XVI. olimpiai játé­kokról készített útijegyzeteim alapján összeállított könyvem írását. Ezenkívül »Egy új kor­szak emberei« címmel gyűjte­ményt állítottam össze emlé­kezetes találkozásaimról Gor­kijjal, Majakovszkijjal, Ro­main Rolland-nal és Ciolkovsz- kijjal. Ugyancsak megjelent cikkgyűjteményem az ifjúság esztétikai neveléséről is. Idén szeretném befejezni re­gényemet, amelynek főtémája: az idősebb és a fiatalabb szov­jet nemzedék barátsága. KÖZÚTI GONDJ4INK, Népgazdasági szempontból is növekszik közútaink fejleszté­sének szükségessége. A köz­utak fejlesztése neon lehet csak műszaki probléma. Fejlesztés alatt nemcsak új utak létesíté­sét kell értenünk, hanem azt is, hogy a meglévő úthálóza­tunkat mily módon tegyük a fellépő igények (befogadóké­pesség, burkolatnem, a haszná­ló járművek, tisztántartható- ság, zajtalanság, stb.) szem előtt tartásával a várható for­galom céljára alkalmassá. A város és vidék útjainak korszerűsítése Vessünk néhány szót, milyen feladatok várnak megoldásra a megyeszékhely, Kaposvár vá­ros és a községi úthálózatok fejlesztésében. Kaposvár úthá­lózatát állami kezelésű távközi forgalmat lebonyolító főútvo­nalak átkelési szakaszai s vá­rosi kezelésben lévő gyűjtő- utak és utcák alkotják. A vá­ros legfontosabb főútvonala a 65. számú dombóvár—nagyka­nizsai állami út átkelési sza­kasza, mely azonos a Vörös­hadsereg, Május 1, Ady E., Berzsenyi és Kanizsai utcák­kal. Ez egyúttal a város leg­forgalmasabb útvonala. A töb­bi állami útvonalak átkelési szakaszai a város belső mag­jához sugár irányban helyez­kednek el és Itt találkoznak a főútvonallal. Ha e főútvonal kellő szé­lességű lenne, erre mint köz­lekedési fő ütőérre rá lehetne építeni a város egyéb fő- és gyűjtő útvonalait, utcáit. Azon­ban az e főútvonalon tapasz­talható forgalmi túlzsúfoltság nemcsak a közlekedő jármű­vek haladási sebességére hat bénítólag, hanem rengeteg hözlelcedési baleset lehetőségét is magában rejti. A fejlesztés szempontjából szükségszerint jelentkezik tehát más, cél­szerűbb mód, mégpedig, hogy a 65. sz. állami út előbb em­lített átkelési szakaszát a vá­ros más területére helyezzük át és ezáltal a város főútvo­nalát tehermentesítsük az át­menő forgalomtól. (A közleke­dési és postaügyi minisztérium vizsgálatai a városrendezési lenekkel egybehangoltan a 55. sz. állami főútvonal nyom­vonal jelentős szakaszának a 48-as Ifjúsági utcát jelölte ki. Az új főútvonal a városon keresztül általában 30, a 48-as Ifjúsági utcán pedig 42 méter szélességgel haladna keresz­tül.) E kérdés végleges rögzítése a városi tanács feladata. Csak ennek megtörténte után lehet A FALU SZARKAJA — Na, ezzel is meg­vagyok! — sóhajt egy nagyot Szilvái Antal- né. A sok ruha ott púposodik a teknő mellett patyölatfehé- ren. Megtöríi kezét, amit szivacsosra szí­vott ki a lúgos mosó­víz, térül-fordul a konyhában, aztán fel­kap egy ölrevaló ru­hát, viszi teregetni. Jó napos, száraz az idő. Néha-néha meg­libben a szél is, de ez csak használ a ruhá­nak. Gyorsabban szá­rad. Nemsokára ott fehérük, tarkálük a sok ruhadarab, lepe­dő, párnahuzat az ud­varon. Egész nap kint hagyja. Persze, köz­ben ég a keze alatt a házkörüli munka. Már a szürkület is belopódzik a vidék-*' re, Szilvaiék udvará­ra is. Megy ki az asszony, hogy össze­szedi a ruhákat. Földbegyökerezett lábbal torpan meg az ajtó küszöbén. — Uramisten, hová lett?! — csapja össze ijedten a tenyerét. Szalad vissza az urá­hoz, lihegve hadarja az esetet és mitaga­dás, jajveszékel és szitkozódik. — Nyughass. asz. szony! — inti az em­ber. — Megkerül az, ne félj. Tudom én, hol kell keresni. A Herner János is raj­takapta már ezt a tol­vajt, amikor a hagy­máját lopta. — Tudom, tudom — igyekszik a szóval az asszony. Hirtelen a homlokára csap, s így kiált: — Csak nem az a... — De bizony az a... — vágja rá az ember. Most már tudták, hol keressék a ruhát. Mert ez a tolvaj, vagy ahogy a községben nevezik, a falu szarkája nemcsak hogy ügyes, de szem­telen is. Legyen nap­pal, délelőtt, délután, este, vagy reggel, mindegy. Ha csak egy kis lehetőség akad, tapad a kezéhez min­den, ami útjába ke­rül. T. M. és felesége régóta laknak a falu­ban, Zselickislakon. Ismerik a helyzetet, a környezetet és a vadászterületet. Nem is annyira az ember, mint inkább az asz- szony űzi előszeretet­tel ezt a mesterséget. Gátlása nincs semmi­ben. Egy alkalommal szorgalmasan turkált Herner János hagy­májában. Arra megy a gazda, meglátja. Észrevétlenül kiemel egy szőlőkarót és csi- hi-puhi. T. M.-né jajveszé- kelve, nyögve viszi az irháját, eldobva a hagymát, amit bugy­rába szedett. A jó lecke nem használt. Nem sokkal később egy tutyit emelt el. Mintha a vásáron vette volna, a lábára húzta és vé­gigment a falun. De a tutyi gazdája ráis­mert tulajdonára, s ott az út kellős köze­pén lehúzta T. M.-né lábáról. Az ember meg mit csinált? Volt egy ku­tyája, amit Kapos­váron eladott, illetve elcserélt egy pár csizmáért A kutya kihúzott egy-két na­pot új gazdájánál, az­tán megszökött. Visz- szament T. M.-hez. Persze a csizmát nem adta visza még ma sem. Kislakon így só­hajtoznak !az embe­rek: — Az lenne a leg­jobb áldás, ha ezek­nem laknának a fa­luban. Vagy ha már itt élnek, szorítanák valahogy úgy kordá­ba őket, hogy ne ra­gadhasson semmi a kezükhöz. Az egész falu szégyenkezik mi­attuk. Mindenki ismeri őket a faluiban. Nem­csak arról, hogy el- emelik, amit tudnak, hanem arról is, hogy mind a ketten isznak mint a kefekötők. Az asszony többnyire a saját szakállára dol­gozik. Az itt-ott ösz- szeszedett holmit el­adja, s a pénzt még férje elől is elrejti. Egy alkalommal az ember a disznóól deszkája alá dugva talált meg néhány száz forintot. Szilvaiéknak sze­rencséjük volt. Egye­nesen T. M. portájára siettek. Követelték a ruhát. Az asszony először tiltakozott, az­tán előszedte a mo- tyót. Még nem volt ideje értékesíteni. Ez hát a története Kislakon a falu szar­kájának. Helyes len­ne, ha illetékesek jobban körülnézné­nek, és ha szükséges, megfelelő rendsza­bályokhoz nyúlnának. <t. f.) ahogy a szakember látji a kezelésében lévő utakra és utcákra a végleges fejlesztési tervet elkészíteni, majd ennek alapján útjait és utcáit átépí­teni. Időrendi sorrendben elsősor­ban korszerű utakkal kell el­látni a város oly településeit, melyek még ilyenekkel nem rendelkeznek. A meglévő utcá­kat ugyancsak korszerűsíteni kell, kezdve a gyűjtő útvona­lakkal. Az utak helyes nyom­vonal vezetése mellett a kikép­zésnél szigorúan alkalmazkod­ni kell a közlekedés és forga­lom biztonságos követelmé­nyeihez. A burkolatokat úgy kell megválasztani, hogy azok a közlekedő járművek fajtái­nak és terhelésének megfelel­jenek s ezen túlmenően a köz- egészségügy követelményeit is kielégítsék, vagyis legyenek könnyen tisztíthatok és porta­lanok. Biztosítani kell a belte­rületi utakra a csapadékvizek zárt csatornarendszerben törté­nő elvezetését, valamint oly járdák létesítését is, melyeken a gyalogos forgalom biztonsá­gosan bonyolódhat le. Uymó- don megszűnik városunk úthá­lózatának elmaradottsága. Községeink úthálózata álta­lánosságban Kaposvár váro­séhoz hasonló. Főutcájuk rend­szerint állami főútvonal, vagy községek kezelésében lévő bekötőút átkelési szakasza. A gyűjtőütak és utcák ez átke­lési szakaszokból ágaznak ki. Ezek nagyobb része ki­építetlen, elhanyagolt. Még a viszonylag idegenforgalmi céljánál fogva jelentős balaton- menti községek kezelésében lévő üdülőhelyi 160 km-es út­hálózatból is mindössze 29 km a kiépített, s ebből is csak 8 km van korszerű burkolat­tal ellátva, a többi egyszerű makadám út. Ebből is láthatjuk, hogy üdülőhelyeink forgalmáért még igen sok a tennivalónk. A fejlesztés alapelvei itt is az, hogy ahol ez szükséges, először is az átmenő forgal­mat biztosító állami főútvo­nal új nyomvonalát kell rög­zíteni. A korszerű burkolattal ellátott állami főútvonalból kiindulva, illetve ehhez csat­lakozva kell kiépíteni, korsze­rűsíteni a gyűjtőutakat, majd sorrendben az utcákat. Ter­mészetesen, ezeket a község- rendezési tervekkel egybe kell hangolni, mert az szabja meg az igényeket. Az üdülőhelyi, valamint az idegenforgalmi érdekeket szem előtt tartva, a fejlesztendő utaknál töreked­ni kell arra, hogy azok meg­felelő szélességű járdákkal, könnyen tisztítható és porta­lan burkolattal, a burkolat és járda között gyepsávval le­gyenek kialakítva. Háromezer kilométer: földút Súlyosabb probléma a váro­sunk és községeink kezelésé­ben lévő kiépítetlen földutak fejlesztése. Országos viszony­latban 60 000 krn-re tehető az ilyen utak ' hossza, amiből becslés szerint megyénk te­rületére mintegy 3 000 km jut. Földútjaink fejlesztése mező­gazdaságunk érdekében fon­tos, mert eseken majdnem kizárólag mezőgazdasági szál­lítások és az ezzel kapcsolatos forgalom bonyolódik le. Föld­útjaink általában mélyfekvé- sűek. A kötött talajú föld­utak a nedves, csapadékos, míg a homokos talajúak szá­raz időben jóformán csak ál­lati erővel, csökkentett ter­heléssel — gépi vontatással, vagy gépkocsival pedig alig — használhatók. Az elhanyogoltság a nép­gazdaságra évenként több mil­lió forint kárt ró, mert az évi 20 millió tonnára tehető fontosabb termények mennyi­ségének közúti szállítását o szágos viszonylatban áth 2 km földúton kell elvégezi ami 40 millió hasznos tóm km-t jelent és ezt a szállttá csak csökkentett kapacitá sál és sebességgel lehet l bonyolítani. Földútjaink fejlesztését ké féle módon érhetjük el. K építéssel, illetve a jelenlc földutak oly mérvű és term szetű feljavításával, ho azok használhatósága átlagbi évi 5 hónapról 8 hónapra f* emelhető legyen. Ennek me teremtésére oly célszerű gazdaságos módot kell alk; máznunk, ami a főldutakk kapcsolatos szerényebb ke lekedési igényeket kielégíti, földút jelenlegi talaját go dós vizsgálatok alapján — kötött anyagot homokkal, homokos talajt kötött anya aal keverjük és megfek technológiai eljárással bedi gozzuk. Amennyiben ily helyi anyaggal nem rendelt* ztink, úgy a földút talaját i ványolaj termék (hitűm stb), vagy cementtel, ip; vidéken pedig ipari mellé termékkel (szulfíd szennylí tartósítani, stabiüzálni leh Erre már kevés mennyisé ásványi anyagból koptató i teget is lehet tenni, amii a földutat alkalmassá te szűk, vagy tehetjük az igér nek megfelelő közlekedés* Ilyen kiépítést azonban eg; lőre csak ott célszerű alk mazni, ahol azt a helyi ii nyék pl. állami gazdaság, va erős tsz-teiepülés szükség* sé teszik. A fejlesztés másik módsz* a jelenlegi földutak haszn ható állapotának növelése pedig oly -módon, hogy mi felelő teljesít&hévesséaű fö qwlukkal és földtolókkal földutat kiemeljük a tere', bői, felületét bogárhát alaki kiképezzük és árokkal r telenítiük. Természetes gondoskodunk az így kik* zett földút állandó karbant fásáról. Bármilyen fejlesztési m< szert alkalmazunk, a földu kát nem csak a felületük de környékükön árkokkal öl ellenségétől, a víztől is n kell óvni, m-ert ez a föl« állapotára döntő befolyás bír. Az itt elmondottakból látható, hogy városi és k ségi útjaink fejlesztése tetemes költséget igényel, s a fejlesztést éppen ez csak hosszabb idő alatt lei megvalósítani. Városunk községeink azonban sokat hetnek az elmaradottság i számolásáért (kezdeményez helyi anyagok felkutatá a társadalmi munka). A hí erőforrások kihasználása n eleve sok nehézséget oldl meg, lényegesen megjavíth ná a földutakon a közieked lehetőségeket.. Sok földutat hetne megjavítani a Drá’ és a Balaton-menti község környékén fellelhető -hóm homokos kavicsán ya gokl Ugyancsak igen helyes k deményezés volt a kaposv járás községeinek elhatáro sa, hogy összeállva, közs* fejlesztési alapjukból földg; lut gyártattak, s így föld jaik évi használhatósái nemcsak megnövelik, han azok fenntartását is biztos ják. A jó utak előnyeit el sorban a községek és vá sok lakói, gazdái látnák, haszna származna belőlük n* gazdaságunknak is. JACZÖ GYŐZŐ, a Megyei Tanács mérnöke. RELFÖLDI HÍREK A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság a lottó harmadik iátékhetének nyerőszámait ja­nuár 17-én pénteken délelőtt 10 órakor Szolnokon, a Szig­ligeti Színházban sorsolja. A ’>árosban és a megyében eb­ből az alkalomból csaknem megkétszereződött a lottószel­vény vásárlók száma. Nagyteljesítményű rá* adóval gazdagította gyá mányválasztékát a B-eloiann Híradástechnikai Gyár. Uj-tíj sú, 140 kilowattos közénh lámú rádió-adót készített- amelynek térfogata az edd típusnak mintegy fele. Az adóból az Idén négyet gy az üzem exportra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents