Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-12 / 10. szám

Vasárnap, 1958. január 12. 7 SOMOGYI NÉPLAP TURAY FERENC: ■WKRraaairr.-v AZ EMBER ÉS A HOLD Időtlen idők teltek el.; 5 Az ember megindult küzdelmes útján. Küzdelmének segítőtársa volt Az aranyfényű napsugár mellett Az ezüstfenyő hold. A napsugár hintette néki Á nappalt, a tavaszt, a nyarat, De koromsötét, hosszú éjszakákon Kibújván a felhők mögül Hold hintette a sugarat. Változékony volt erejében, .Amint nőtt vagy fogyatkozott, De ha tán éppen tele volt, Naptól kölcsönzött minden sugarával Segített a jámbor telehold. Az embernek történetében Csak múltak az évezredek. — A tudás eddig mese volt, és minden mese koholt! — Most már a nap és csillagok hatalmas égitestek, És égitest az ezüstfényű hold. * » * A hold pedig rótta az égi pályát, És mélyült a tudás, az ismeret. A végtelennel tovább folyt a harcunk, Megtudni mindent, amit csak lehet. Már tudjuk, hogy hegyek­völgyek vonalja, rajza S e rajz játéka csak a hold­mosoly, De a titok elménket tovább ajzza, S a végső megoldás még nincs sehol. Mert nem mese már, hogy a Hold, a föld leánya, Bár csak hasonlat, mégi^így igaz, Cjimiuidsták Egyik nehéz harcból a másik, De örök talán a másik arc Másikból újabb született. Az égbolt éji vándorának arca, Bármiként is fordult a sors, Részvéttel tekintett a földi harcra. S mikor valóban ember lett az ember, Amikor már tüzet csiholt, Jóságos szemével mosolygott, Csendesen mosolygott a hold. Mikor pedig háborúk dúltak, 3 járványokban pusztult talánya, Az egyik arc látása nem vigasz. A mindenség végtelen távlatához Nagyon kicsiny ugyan e holdi távol, De erőinkhez mérten óriási, S nincs kérdés, mely oldódik Nyugtató támaszpont a hold, Esti sétán a holdon csak nevetnek, Kit hű ebünk hálátlanul csaholt. A holdnak érdemére ügyet se vetnek, Mert mit sem ér a holdsugár, a hold... Két természetből ötvöződik egybe A magasba lendülő akarat, Mely céllal indul és a célhoz ér, Mint büszke sas a fénylő ég alatt. A gondolat, az emberész ma vakmerőbb, Mint egykori merész képzeletünk, Versenytársának nem nézi azt, Az ily verseny kora most már letűnt. Már a tudás kutató útjai Villámgyorsnál gyorsabb éteri séták. A végtelent legyőzik könnyedén Világűrbe kirobbanó rakéták. Nehézkedések bűvkörét lebírva Újabb körökbe törnek a győzelmes heroldok. Várja őket, mint első állomás, IL csak magától. * * * Két természet küzd bennünk, emberekben. Egyik merengés, csupa áhitat, Bár erről nem szól semmi könyv, Nézte a .hold lángragyúlt szemmel, S szemében megjelent a könny. az ember Mely fönt rebben a magas SCi hát ez a fénylő korong, Az ég különös csillaga, Mely hol mosolyog, hpl borong?.;. Az ember hogyan is tudhatta volna! Azt se* tudta, ki önmaga. éterekben, És egy kis rezdülésre megriad. Vannak, akik minden valót elejtnek, S riadozzák a hold-varázserőt, Tetőn járó holdkórosként • csak sejtnek, S meghódolnak a mágia előtt. Másik a gyalogjáró álfölény, Ha nincs kezükben, elnéznek a kincsen. Nem látván a valót, mely integet felém, a boldog. E támaszpont szilárd, nem hold-változékony. Figyeljétek a hunyorgó, barátságos szemet, Melynek sugármosolya úgy hull ma reánk, Mint bátorító és jó üzenet... S az égbolton keringő szép korong, Ki eddig is sorsunk osztályostársa volt, Már nemcsak holdvilág lesz. — Uj világunk, Meghitt otthonunk lesz talán s jövendőnk!... Azt mondják, hogy a holdban Jövendőnk záloga Nem tudta, de kíváncsi volt. van. ^ nincsen. az ezüstfényű hold. Képzelete nem nyughatott. oooOOOOOOOOOOOOOOOeOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO. A méla holdat istennőnek vélte,g Istennek vélte a tűző napot. | NÁDFEDELES KICSI HÁZBAN »“ Amin a gyors idő szaladt, És peregtek évek, évszázadok,0 A képzelet mellé társult a gondolat. I. Nádfedeles kicsi házban, homályos szobában .'lem hallatszott qyermekkacaj karácsony napjában, ’ár filléres festett cukor, zöld fenyőfa ága, lajamból a szalagot is felkötöttem rája. Amint a gondolat repült ] a végtelenbe,] Áttörvén a felhők honán, i Lett a kíváncsiságból kutatás,' A gondolatból tudomány: ■ TVTTTTVTTTTTTTTTVTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTVTTTTITTTTTTTTTTTTTTTTTTVTTVTTTVyyTm ni. Azért nevellek én, hogy végül akasztófán fejezd be az életedet. Aztán egyre jobban belefáradt a verésbe. A hang­ja mindinkább visító lett, ütései erőtlenebbek. Végül otthagyott a szobában, a sző­nyegen fekve. Kiment a kony­hába, lerosloadt egy székre és esők beszélt-beszélt, megállás nélkül. Én a padlón feküdve kapkodtam levegő után. Na­gyon bántott, hogy anyám hazugnak tart. Úgy éreztem, egy világ omlott össze ben­nem. Már nem is szeret anyám. Ha szeretne, hinne nekem — gondoltam. Egyszó­val vigasztalhatatlan voltam. .Szerettem volna meghalni. Mert hát engem nem szeret­nek. MÁSNAP AZ ISKOLÁBAN folytatódott a kálváriám. Alig léptem be az osztályba, mindenki felém fordult és megvető szemmel nézett rám. Valahogy úgy éreztem maga­mát, mint amikor egy kopott ■ember úgynevezett úriembe­rek közé kerül és mindenki ■elhúzódik tőle, mivelhogy ő nem közéjük vyüó. Leültem a padba és lehunytam a sze­memet, hogy ne lássam a megvető pillantásokat. Ez sem semtett. Most suttogni kezdtek a hátam mögött. Szegény Jakab, most fél sze­mére vak lesz. Meséltek és Ítéltek, de senki sem szólt hozzám. Végre jött a tanító. A szokásossal kezdte: — Hiányzók? Az osztály kórusban zeng­te: csak Varga Jakab hiány­zik. Óh, hogy szerettem volna, ha most belép Jakab és min­denkinek megmondja, hogy ártatlan vagyok. De csak su­nyi szemek szegeződtek rám. Miután a tanító beírta a nap­lóba. felnézett és rámszegezte a tekintetét. Intett, hogy áll­jak fel. — Itt volt Jakab anyja — kezdte. Jakabot bevitték a kórházba. Azt mondta, hoqy te szúrtad ki a szemét. Mond el, hogy történt — mondta jósánosan. Sírásra állt a szám. de va­lami nehezen megszólaltam. — ö saját maga szúrta ki, amikor a fába faragott. Nem tudtam topább foly­tatni, mert eltörött a mécses. Az osztály kétkedőn mor- gott, de látszott, hopv kissé meghatotta őket a pityergé- sem. A TANÍTÓ ELNÉZÉSEN mosolygott, mint aki kételke­dik a szavaimban. Látva nagy elkeseredésemet, nem firtat­ta tovább a dolgot. Leültetett. Senki nem hitt nekem. Csen­desen. sirdogálva ültem a he­lyemen. Szünetben is magamra ma­radtam. Lehajtott leijei áll­tam az udrytron. Mások cso­portokban beszélgettek, ját­szottak. Méo a barátaim is ellenem fordultak. Hozzám senki sem szólt. Közel hoz­zám az ént tik csoport. Jakab szerencsétlensége fölött saj­nálkozott. Védőm egy se akadt. Az utolsó szünetre már az eoész iskola tudta a tör­ténteket. Az udvaron min­denki csak engem bámult. Mutogattak rám és csúfoltak. Szerettem, volna meghalni, vagy a föld alá süllyedni. Ne­hezen viseltem az igazságta­lanságukat. Másnap látogatóba men­tünk a kórházba, Jakabhoz. ACI DÜHÖSEN VÁGTA BE az ajtót. Micsoda nap! Először is: elkésett. De nem elég hogy elkésett, a diri. is ott állt a kapó alat*. Mégiscsak piszokság! Az- tán: fizikából — beszedett. Az erők statikus méréséről volt valami — mire kimondta az egyetlent, amit tudott: Newton első törvénye — erre helyreküldték. Kis változással ugyan­ez történt latinórán, csakhogy ott Livius ne­mesveretű sorai rejtettek, nem sejtett bukta­tókat az ifjúi lélek számára. Végül pedig Vin­ce, a magyar nyelv jámbor tanára minden átmenet nélkül megbolondult és háromszáz sor büntetést rótt ki rá,, mert kissé hangosan kérte el Kelementől a radírját. Háromszáz sor! Atyaúristen! Ez legalább egy fél óra rá­adás. És mindez a negyedév előtt. Dühösen föl-, horkant — két biztos intő és egy figyelmezte­tés, de ha a diri visszaemlékszik az elkésésre, akkor rovó is. Oda a kilátásba helyezett mű­bőrkabát és főként — oda a nagy karácsonyi vakáció, Zsuzsiikkal, fönt a nagy hegyek kö­zött, egy menedékházban. — Öóóóh — tört ki belőle a keserűség és majdnem elsírta magát. — Miért nyögsz, mint egy vízkórós te­hén — kérdezte szakértelemmel az öccse kö­szönés helyett, belépve mögötte. Bumm. Még csak ez kellett. Az embernek fő a feje, és akikor jön egy ilyen undok, tak- ny®s, az ember hetedikes öccse és még hec- celodik. Első pillanatban bele akart rúgni, de aztán eszébe jutott, hogy Imre rögtön szalad­na a szüleihez, azok meg őt szidnák össze. Hogy te vagy az idősebb, nem szégyelled megrúgni az öcsédet, aki amúgy is gyengébb nálad, arról nem szólva, hogy mennyivel jobb tanuló, inkább példát vennél róla — kí­vülről tudta az egész leckét. Fuj, akkor in­kább nem. Hagyta, hogy Imre elslisszoljon mellette. Megelégedett egy erős grimasszal és egy indulatos — Teee!-vel. Az öccse már el is tűnt az ajtó mögött és onnan, biztos fede­zékből feleselt vissza. — Te. felfuvalkodott hülye! Mozdulatot! tett feléje, mire Imre becsap­ta az ajtót. — Ne csapkodj! — üvöltötte utána. Na, mi van itt, mi van itt — nézett ki a konyhából az anyja. — Hogy nem tudtok egy pillanatig békében lenni! Az ember ide­gei tönkremennek miattatok. De te vagy az idősebb, miért kezdesz mindig vele?! Anyja hangjára elpirult a szégyentől. Ráadásul ebben a pillanatban lépett be az apja. — Mi az? Már megint nincs nyugtotok? Folyton idegesítitek szegény anyátokat.. Nem lesz itt addig rend, míg szét nem ütök köz­ietek 1 — Csapta mérgesen a fogasra a kalap­ját. * » * Az ebéd vészjósló csöndben zajlott le. Rövid megfontolás után csak az egyik egyest adta be, a másikat eltette nyugalmasabb na­pokra. — Csak azt nem tudom, mi lesz veled ké­sőbb, ha már most sem tanulsz — filozofált az apja leves közben. — Hogy fogsz leérett­ségizni? Már látom, hogy ezentúl másképp kell bánni veled. Holnaptól se mozi, se szín­ház, se tánciskola, se semmi. Itthon maradsz és punktum. Négykor leülsz tanulni, este pedig ~ kihallgatlak. Ha a többi tud tanulni, te miért .. . — inem tudsz? Hülye fiam van? És pont nekem Úgy vártam ezt a találkozást, «jutott a szerencse! De ez így nem megy to- mint a zsidók a Messiást. Ja- Svább. kab egy nagy hodályban fe- « Anyja nem szólt semmit, csak szomorúan küdl. Rajta kívül voltak itt «nézett rá, ami a pofonnál is rosszabb volt. meg vagy húszán. Csupa be- «Ráadásul Laci tudta, hogy ez a nézés napokig kötött fejű ember. Jakabot is «el fog tartani ? ^rJl^'tTu-UMbv bü- ' 3 Ebéd után leült tanulni. Az asztal túlsó tatták. Kek-feher csíkos fco- joldalán Imre magolt harsányan valami ver- peny volt rajta. Az ember Jset. Laci enyhe undorral nézte. Hogy mit tud akar egy fogdában képzelhet- Jez annyira tanulni? Imre észre vettJh y ££ te magot. Amikor Jakab Szik _ és Wrtelen ráöltötte a nyelvét’ °gy n<? meglátott bennünket szem-Í _ De ez már méf?lscsak 2 tt volna mel láthatóan zavarba jött. «neki. A gyerek azonban fölpattant és kisza- Nehezen indult meg a tarsa -«,adt az ajtón. _ Biztos , p y gas A zavart jegesük novel-*b a. Mert anya folyton tömi> mint valaJ j], te, hogy Jakab ele álltám es «bat. Áhhh. - Sóhajtva fellapozta a könyveit. kertem, hogy mondja meg az* »Haec ut tegumenta corporis - hát ez igazat Bűntudatosan hallga- Jvajon mit jelcjnt? Tegumenta _ tegumenta ­u t Momim 1mi aZ ÖrdÖg ez? És' miért corporis? Miért nem —■ Mondd meg, hogy ndsnt ^coripor©? én voltam. Mondd meg úgy, * ... ahogyan történt. Hosszú idői i^ve^a.z or<io^ — majd reggel megkérde- után végre megszólalt: Szántótól. Mi van még? Háromszáz sor- Faragtunk és a szemem- aztam Newton második törvénye - ó, hogy be bökted a kést. «a nyava.ia vitte volna el ezt a Newtont a tör­Tetőtöl talpig elpirultam, áj'1;!1-'?! C1 "7 valami invesztitura-háború- lázas dühtől remegni kezd- íro * 0Í^Y I3 hívták azt a zsinatot? Laterán, tem. Neki akartam ugrani, Vatikan, vagy mi a fene? Aztán volt — hogy ítéljek. Anyám azonban •az^urt Y°, ■ • ■ mi volt aztán? Aztán volt a résen volt. Kezei közt zokog- Jw°rm-si konkorátum. Bizony, az volt Na, ez ni kezdtem. A legjobb bará- Jmeg megy valahogy. forrt szemembe hazudott. Ma- !.. Peflig magyar. No jó, hát hol gamra maradtam, rámütve a ie un c;, 10gy, az e?1'5fr magyart is tanul­hazugság és a szerencsétlen-1 '°n' Majd halandzsazok valamit, ha muszáj. nén nirovásáért. kiiárn hélue- «Bornemisza höhö, hát erről könnyű haland­ősai is jeles antialkoholisták ez nagyon jó, el kell majd mondani mindenkiben. «Zsuzsinak. Vince nevet rajta és kegyelemben SOHA NEM DERÜLT KI lelbocsátja. A háromszáz sor pedig — már le az ártatlanságom. Az idő el-üis írta kétszer: óra alatt nem szabad beszélni mosta kálváriám emlékét el-« föléje írta: a hetediken. Az — nézzük ítélőimben. «csak — hatvannégy, százhuszonnyolc, két­Hogy most ez a történet «százötvenhat - Vince még hálás is lehet ot- eszembe jutott, azért a félho- jvenhattal többet írt. mály okozható, amelyben j Most pedig — pucolás. egyszer egy üvegszem csillant" — Kezitcsókolom, mama, átmegyek Szán­meg, amikor hosszú évek J tóhoz megkérdezni a latint. Szervusz. Imre után ismét találkoztam azzal, !- és gyorsan megfenyegeti. Leviharzik a lép­ői« barátom volt, de eladta Jcsőn — indulás Zsuzsihoz. Zsuzsiék három ut- bapátságunkat, "*cával odébb laknak, szép, modern házban, kö­Most, hogy már Magyarország a dolgozók hazája, Van nagy öröm és boldogság ..............................zba m inden kicsi házban. Gyermekeink mosolygása vidám kacagása Csilingel az iskolában és otthon a családban. Özv. Jossek Gyuiáné ség okozásáért kijáró bélye- _ get. Csalódtam anyámban, a ~ már barátomban, a tanítóban és Jvoltak zel a parkhoz. A lány is isikolába jár, alig múlt tizenöt éves — nem nagyon lehet hen­cegni vele, d'e olyan jó mellette, hogy az em­ber elfelejti a korát Fölfütyül. Nyílik az emeleti ablak, aztán, rögtön be is csukódik és már viharzik is ki a kapun az a világosszínű melegség, ami Zsu­zsi. Most pedig ballagnak egymás mellett, a park felé. — Mi bajod, te hólyag? — kérdezi a lány. — Semmi — feleli. Hadd kérdezzék, meg aztán a méltóságára is vigyázni kell. De már nagyon keseredik valami a torka felé — ta­lán tényleg legjobb lenne most odaborulni ennék a lánynak a vállára és mindent elsírni. — Kondás? — kérdezi a lány. Ismeri a ta­nárait. — Az. — Beszedtél? ■, .- Kettőt. — Otthon zűr volt? . ... — Ühüm. Fene egye meg — el kell fordulnia, elfut­ja a szemét a könny. Sötét a park — nem lát­ni benne semerre. A lány belekarol, hozza- simul és nagyon lágyan azt mondja: ( , — Ne bőgj. Most aztán már elég volt. Ez több, mint amit el lehet viselni. Laci hirtelen kihúzza a karját és a lány felé fordul. — Zsuzsi, Zsuzsó — zokogja őszintén, mélyről. — Ezt nem lehet kibírni. Ugyanaz az undok*élet napról napra — iskola, rohadt osz­tálytársak, barmok, akik csak röhögni tudnak mindenen, Istenem, de utálom őket. És az egész... és mindig hazudni, mert megaláz­nak, és a tanárok, és apa is, és Imrével sem lehet — dadogja összefüggéstelenül, engedve, hogy az édes-sós könnyek leperegjenek az ar­cán és kétségbeesetten kapaszkodik meg a lány kezében. Az lehajtja a fejét. — Gyere, üljünk le — mondja halkan. Most mit csináljon evvel a nagy darab, drá­ga fiúval. Anyja jut eszébe. — A férfiak min­dent úgy felfújnak, kislányom — szokta mon­dani. A fiú csak zokog tovább, őszintén, le­mondva minden férfiasságról. Olyan rohadt a világ. Most megint nyúz­ni fognak otthon. Nem mehetek sehová. Biz­tosan nem engednek el veletek a szünetben és... és.. te nem tudod, hogy milyen nehéz nálunk. Az apám — hajaj — és legyint — úgyis folyton ideges, anya mondta, hogy ki akarják fúrni a helyéről, és akkor most ez is - pedig milyen csodaszép lett volna veled — tör ki belőle újra a zokogás — a hatalmas, hófehér mezőkön járni! — Anyu meg napokig olyan szomorúan fog nézni — rossz lesz, ha csak ránéz az ember. Imrét me-’ egyáltalán nem lehet kibírni — legszívesebben megölném — folytatja önmareangolóan. Engem nem sze­ret senki, csak te szeretsz és én is csak téged szeretlek, utálom a szüléimét és a testvére­met és mindenkit — dől belőle a kétségbeesés. — Én nem akarok iskolába járni és gyűlölöm az egészet — zokogja lehorgasztott fővel. Miért nem mehetünk el valahová messze ketten egy magányos szigetre, ahol nincs senki, se család, se iskola, se hülye osztály­társak, csak mi ketten... Baj van, nasv baj van. Szegény Zsuzsi, kislány, mit tegyél most? — Hülye’— simogatja a fiú erős drótezerö haját. — Hülye, mamlasz, mamlasz, hólvag — súgja a fülébe. — Mamlasz kisfia van Zsu­zsi mamának — caicsijgatja, dédelgeti a fiút. Átkarolja a válát. — Nahát, ne bőgj — suttogja, hozzásimul­va és édes, boldog biztonsággal érzi. hogy mennyire övé ez a nagy darab fiú, csak az övé. — Gyere, nézz hát rám — fordltgatia ma­ga felé Laci fejét és csucsorítja a száját. A fiú telhetetlenül csókolja a lány puha. piros ajkát és ez a legősibb gyógyszer lassan meg­nyugtatja. Már nem sír, csak néha szipog egyet-egvet. Már csak egy dolog van hátra. — Majd apu szól apádnak, akkor biztos el­engednek velünk — súgja a lány. Csöndben ülnek. De jó csönd ez — többet ér mindennél. Itt sincs a közelben lámpa — a meleg ok­tóberi est sötéten öleli őket. Édes őszi illatok szállnak a levegőben — messziről a szökőkút felől idehallatszanak az őrtálló rendőr léptei. — Laci, Lackó — szól újra halkan a lány. Most a fiú öleli át és csókolia újra, egy végtelenségig. A szálát, szemét, haját, halán­tékát. csuklóját és forró nyakának azt a kis részét, amihez a kabát alatt hozzáférhet az ajkaival. — Édes, édes — gügvögi és a lánv boldo­gan hallja, hogyan válik újra biztosabbá a hangja. — ó. te vad kölyök — buggvan ki belőle rövid, boldog nevetéssel, míg lehunyt szemmel hátrahnitja a fejét, boldogan, hogy minden új­ra rendben van. Aztán elindulnak hazafelé. r- Ha te nem lennél, ha te nem lennél — súgja pár lépés után a fiú és erősebben szo­rítja magához a lány karját. ZTÁN ELVÁLNAK és Laci boldogan, megnyugodva ballag hazafelé. Hja, így — gondolja magában —, ha az embernek ilyen lány jutott, akkor — eset­leg mégiscsak ki lehet még néhány napig bír­ni ezen a boldogtalan világon! CSATÓ JÁNOS A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents