Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-12 / 10. szám
Vasárnap, 1958. január 12, 3 SOMOGYI. NÉPLAP A TEKINTÉLYRŐL, melyet nem lehet megvásárolni... AZ ÖNÁLLÓ MÁR JÓVAL A PÁRTOKTATÁS megkezdése előtt felhívta a Megyei Pártbizottság a járási pártbizottságok és az alapszervazatek figyelmét arra, hogy nagy gonddá,! válogassák ki a különböző pártoktatási formákra jelentkező elvtársaikat. .Különösen arra hívta fel a figyelmet, hogy az önálló .tanulásra jelentkezőket mérlegeljék körültekintően, hogy képzettségük, rátermettségük és szorgalmúik alapján eleget tudjanak majd .tenni az önálló tanulással járó magas követelményeknek. Mégis mi történt? Az önálló tanulás különböző formáira — filozófiai, politikai .gazdaságtan, magyar párttörténet — háromszor annyian jelentkeztek, mint az elmúlt években. Ez a szám sem lenne sok, ha minden elvtársnál tapasztalható lenne a szolgalom, amellyel hiányos előképzettségeiket akarnák pótolni. De sajnos, a tapasztalatok mást mutatnak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az önálló tanulásra jelentkezett elvtársak ötven százaléka önálló mem-tanulást folytat. Mi ennek az oka? Talán először is az, hogy a .párt alapszervezetek nem nézték meg eléggé az önálló tanulási formákra jelentkezett elvtársak képességeit. A megyei tanácsnál, a cukorgyárnál, a Tatarozó Vállalatnál, az igazságügyi szervéknél, de másutt is, sok olyan elvtárs jelentkezett önálló tanulásra, akiket sem előképzettségük, sem pedig szorgalmuk nem tesz alkalmassá erre a tanulási formára. Sók elv.társ azt gondolta, hogy az előző években az alapfokú szemináriumokon szerzett tudása elég lesz ahhoz, hogy önállóan, magasabb fokon tanuljon. Ezeknek többsége becsületes, jó szándékú elvtárs, akiik nem értették meg, hogy neon lesznek 'képesek az önálló tanulásnak eleget tenni. Amikor meglátták a filozófiai, a politikai gazdaságtan, a magyar pánttörténet anyagát, s a feldolgozandó irodalmat, visszaijedtek. Ezek az elvtársak el sem járnak az önálló tanulók konzultációira, konferenciáira, mert félnek, hogy azokon nem sok eredményről tudnának beszámolni. Az önálló tanulók másik része — különböző vezető beosztású elvtársak is — azt gondolták, hogy előzőleg szerzett ismereteik birtokában most nyugodtan részt vehetnek majd az önálló tanulásban minden megerőltetés, vagy tanulás nélkül. Hát ezek az elvtársak is tévedtek. Az önálló tanulás egyetlen formájához sem elegendő az előző években szerzett tudás, most is nagyon sokat kellene tanulnia. Ezek az elvtársak is, mivel látták, hogy tévedtek, s tanulni már nem akarnak, inkább nem jelennek meg a kiküldött meghívó ellenére sem a foglalkozásokon. Pedig valamennyi elvTANULÁSRÓL társ önként vállalta az önálló tanulással járó feladatokat. Móricz elvtárs, a filozófiai csoport vezetője, már három esetben hívta össze az oda jelentkezett és elfogadott elvtársakat, de a foglalkozásokat nem tudta megtartani, mert mindössze 2—3 elvtárs jelent meg. A megyei tanácsnál dolgozó elvtársak mintegy 50 százaléka jár csak el a politikai gazdaságtan konzultációira, konferenciáira. Az igazságügyi szerveiknél dolgozó elvtársak közül a magyar párttörténeti csoport legutóbbi foglalkozásán egyetlen hallgató sem jelent meg. S e tapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy az önálló tanulásra jelentkezett elvtársaknak csak 50 százaléka készült fel megfelelően a foglalkozásokra, s jár el azokra szorgalmasan. A Megyei Párt Végrehajtó Bizottsága nemrég tárgyalta a pártoktatás helyzetét, s határozatot hozott, hogy rendet kell teremteni az önálló tanulásnál mutatkozó zűrzavarban. Most az fog történni, hogy a különböző csoportok vezetői újra összehívnak minden elvtársat. Azokat, akik nem tartják kötelességüknek, hogy megjelenjenek a foglalkozásokon, kizárják az önálló tanulásból. Azok az elvtársak pedig, akiknek előképzettsége nem elegendő az önálló taiiulásra, alacsonyabb fokú oktatásiba irányítják át. Ezenkívül a Megyei Pártbizottság központi előadókat is hív le, akik különböző szakelőadásokat tartanak majd az önálló tanulóiknak. A történtekből azonban tanulniuk kell a pártszervezeteknek. Tanulni, mert ha már elkövették a hibát, hogy minden jelentkezőt válogatás nélkül elfogadtak az önálló tanulásra, allékor menetközben törődjenek is az elvtársikkal. Nézzék meg azt, hogy az önálló tanulásra jelentkezettek valóban tanulnak-e, eljámak-e a foglalkozásokra, s ott milyen eredményeket érnek el. S azoknál az elvtár- salknál, akiknél mulasztást állapítanak meg — legyen az bármilyen vezető állású is — ne mellőzzék a felelősségrevonást. MINDEN ELVTÁRSNAK nagy szüksége van a tanulásra. Nem lehet felfogadni az »én már eleget tanultam éveken keresztül« helytelen álláspontot, mert az élet egyre újabb és újabb kérdéseket állít elénk, amelyeknek megértésére, megmagyarázására nem elegendő az előző években tanultak. A Megyei Pártbizottság említett határozatából a jövőre nézve is megfelelő tanulságot kell levonni pártszervezeteinknek, de a Megyei Pártbizottságnak is és önálló tanulónak a jövőben csak azokat az elvtársaikait fogad- Ják el, akiknek előképzettsége, rátermettsége és szorgalma biztosíték lesz arra, hogy elegei is tudjanak teruni az önálló tanulással járc magas követelményeknek. Cfiűyadalömiitel dúlt... Ha a tekintély mai, cseppet sem kialakult és kielégítőnek mondható helyzetére gondolok, rögtön eszembe jut jezsuita főpap-igazgatóm, aki valamikor, nem is olyan régen, vaskézzel és jéghideg szigorral bánt az üzemben velünk, de földig hajolva s mélyen kalaplevéve, kézcsókra járult fölötteseihez, ha azok a részvényesek, egyházi éa világi méltóságok között megérkezteik a társulat közgyűléseire. Igaz, hogy elég mélyről, de talán éppen ezért, láttam még a z uram-bátyám világot is, ahol az öreg urak pertuban vol_ tak a rokomgyerekekkel, s láttam az összeköttetések, származás és vagyon következtében létrejött kiválasztódást, a szűk kömben mozgó és összetartó vezető réteget is. Egy ma- marofcnyi, a néptől elidenke- dett ember hierarchiája telepedett rá a verejtékező népre, anélkül, hogy valamivel is igazolta volna uralmának szükségességét és létezését egyáltalán mással okolta volna, mint az ezeréves hódításokkal, az ősök érdemeivel, vagy később a jó szimattal, s a mindenható pénz. zel. Elgondolkodtató, hogy mi volt uralmuk titka, milyen könnyen maradhattak felül szemfényvesztéssel, praktikával, a látszat fenntartásával, egymás megtisztelésével, ugyanakkor lefelé mindenféle nyomással, törvényekkel, egymás ügye iránti szolidaritással, szűk körük féltékeny és óvatos megóvásával. E kép ismeretében teljesen megértettem Féja Géza ítéletét az akkori politikai, gazdasági és társadalmi vezető réteggel szemben, amikor azt mondja rólunk a »Viharsarokban«: »A hatalom a legnagyobb rima, s csaknem minden embert megfertőz, aki bűvkörébe jut.« — Ez így igaz, ezért idegeneden el a nép is ezektől. Amikor azonban ezt olvastam, s elgondolkodtam rajta, majd megpróbáltam a mai helyzetre vonatkoztatni, rá kellett jönnöm, hogy ami a kapitalista berendezkedésre jellemző lehet, a szocialista társadalomban ebben a vonatkozásban ennek pontosan az ellenkezője igaz, ment az a világ nem jöhet többé vissza, ment nálunk a többség mint osztály van uralmon, mert az új vezető réteg tehetségétől, osztályhűségétől, erkölcseitől függőén kerül helyére és folyton dolgozik, nő vagy cserélődik, ha éppen nem felei meg. Ezenkívül az új vezetőtől, a népi demokráciában élő embereik zömétől, a régi világtól megcsömönlött dolgozó emberektől idegen a színlelés, saját vérük lebecsülése, de felmagasztalása is. A ma embere a tekintély kérdésében nem Bólogató János többé, mert a demokráciához hozzátartozónak tudja és akarja is a tiszta közéletet, a művelt, nép iránt szolidáris magatartás sú vezetőt,, Mi van mégis amögött, hogy a tekintély éppen csak kialakulóban van nálunk, hogy e pillanatban nehezen fejlődik tovább? Hol .követtünk el hibát, melyek voltak az összetevő ©kok, amelyeket fel kell ismernünk, hogy visszaállíthassuk aa új államrendnek és vezetésének egy időben kétségtelenül és csorbítatlanul fennálló tekintélyét? A tekintély 13 éve Egy nyugdíjas vidéki pedagógus mondta az ellenforradalom után: »Nézze kérem, a paraszt tekintélytisztelő volt világéletében, nem szereti, ha a vezetőket a sárba rántják ... De tudja, e pillanatban körülbelül azt hiszi magában, hogy a mostani vezetőket két év múlva nem látja helyükön, mert kiderül, hogy hibáztak valamiben ...« íme, egy nézőpontból majd minden megmutatkozik. (Az is persze, hogy sók paraszt csak a személyekben látja az- államhatalmat, s a váltogatásokban nem a szocialista rendszernek azt a jellemvonását tekinti, hogy a kollektív társadalom a kollektív vezetőtestületek révén képes felismerni és menet közben — még a felelősök eltávolításával is — kijavítani a hibákat.) De van azon elgondolkodni való, hogy egy olyan országban, ahol sohasem volt demokrácia, ahol a társadalmi viszonyok 15 éve még Európában szinte legerősebben állították egymással szembe az uralkodó osztályt az elnyomottakkal, s ahol éppen ennek megszüntetése miatt volt a legerősebb a bizalom az új világ és annak vezetői iránt, ily gyorsan jelentkezik az ellenhatás és kis bizalmatlanság is. Komolyan meg kell vizsgálnunk a dolgot, mert a tekintély ügye nálunk nem csupán egyes személyekhez kötött dolog, nem szűk réteget, hanem magát a népet érinti, annak viszonyát saját magából vett vezetőihez, politikai, társadalmi szervezeteihez: a demokrácia kiszélesedését, az egymás munkája iránti tiszteletet és megbecsülést, az új és régi értelmiségiek és vezetők, a párttagok és pártonkívüliek egymáshoz való viszonyát, egyszóval bizalmat, amely a szocialista társadalom erősödését szolgálja. • Nézzük az okokat... Miért történt ez így? Hogyan jutottunk odáig, hogy vissza kell szereznünk a bizalmat? Sok itt az összetevő: a hidegháború a világban, annak belső politikai és gazdasági 'következménye; az idegen pro paganda beáramlása; a vezetők lejáratására való törekvés; a belső bitangok segítségévei minden hiba elmélyítése és felnagyítása; egyes nem eléggé átgondolt gazdasági és politikai intézkedések; a hazai ideológiai érettség nem teljesen kielégítő felmérése, mindezek következtében egységhiány néhány főkérdés módszerbeli végrehajtásában; éles fordulatok 1953 után; a személyi ‘kultusz és káros következményeinek lassú megszüntetése; egyes alsó és felső vezetők helytelen magatartása, ezzel szemben alapjában véve becsületes emberek indokolatlan és embertelen dobálása, leváltásai; velük szemben viszont sok oda nem való, megbízhatatlan karrierista, törtető beállítása, akik bármilyen áron »túlteljesítették« a kiadott feladatokat, akik felismerték, hogyan .lehet szólamokkal érvényesülni, befurakodni mindenhová, ahol csak ártani tudnak, hogy mikor eljön a fordulat, ártsanak is... A fordulat be is következett, de az is csak azért, mert mindezt a párt és a nép jól látta, s úgy gondolta, e hibákon segíteni kell, csakhogy nem látták világosan a »kijavítás bajnokainak« igazi célját. Az ellenforradalom és következményei... Ha valamiért — sokegyéb mellett — azért is gyűlölöm az ellenforradalom idejét, belső és külső szervezőit és ideológusait, a párt árulóit, mert sok, alapjában véve becsületes vezetőt, kisembert megtévesztett, sokuknak hajlott meg gerince, tisztánlátásuk, családjuk védelme és egyéb lelki okok következtében, amelyeket ma hánnak, s szeretnének meg nem történtté tenni. De nem tehetik, ami megtörtént, megtörtént. A következmény viszont, az, hogy az ellenforradalmat csak szemlélő embereisoen maglazította sok vezető vágy egyszerű kommunista teikintéTatjana Nyikolajeva zongoraművésznő december Ifitől 22-ig nagy sikerrel vendégszerepeit Hollandiában. A művésznő kát hangversenyt adott Amszterdamiban és Hágában. Repertoárjában nyugati, orosz klasszikus és szovjet zeneszerzők művei szerepelték. Különösen nagy sikert aratott december 22-i amszterdami hangversenyén, ahol a nézők az előadás végén még lyét, lerántotta a leplet sok emberi gyengeségről, sőt október után szem' -. állította, megosztotta, bizalmatlanná tette egymás iránt is a vezetőket, a párttagságot. A de.-ék emberekben kétséget támasztott a szocialista társadalom helyességében s annak harcosaiban, vezetőiben. A mai helyzet... Az államvezetés tekintélye tulajdonképpen a bizalmon alapszik. Azon, hogy elismerik a képzettséget, a becsületességet, az elszánt akaratot valamilyen cél következetes megvalósítása iránt. Ma dolgozóink túlnyomó többsége — a disszidáltak szintúgy — világosan tudják, hogy a szocializmus mint cél, történelmileg nézve s a valóságban is minden eddigi társadalomnál fejlettebb társadalmat jelent. A kételkedés ma tulajdonképpen a régi hibákban, azek visszatérésének félelmében, a vezetők rátermettségének, emberségességének, képességeinek kétségbevonásában keresendő. Ilyen helyzetben, amikor a pártvezetés és állami vezetés politikája helyes és reális, nyugodtan lehet állítani, hogy meg lehet szerezni a bizalmat, a tekintélyt. Sőt a legjobb úton haladunk afelé. De tekintetbe kell vennünk, hogy még csak útban vagyunk, a felső vezetés helyes tevékenysége csak segítséget jelent, s azt is, hogy a régi hibák még hatnak • jónéhány -területen, csak talán nem oly élesen jelentkeznek, mint azelőtt. Ne tagadjuk le, hogy található R'ég a vezetés részéről sók helyen gazdasági visszaélés, értetlenség, farizeuskodás, bürokratikus magatartás és gyakorlat, esetleg szándékos és erőszakos »túlteljesítés« is, főleg azok részéről, akiknek van mitől tartaniuk, s törleszteni akarnak, hibáikat feledtetni. Ne feledjük, vannak még itt, akik félreértelmezik a vezetés demokráciáját. Felül azt hiszik, nekik mindent szabad, alul /ízt gondolják, minden vezető anarchista. A párton belül is van még ember, aki a vezető személyétől teszi függővé működését, aki visszavonul sérelmében, mikor harcba kellen indulnia. Hogyan tovább ?... A bizalom és tekintély nem öncél. Aki vezető — s a párt tagjai is ide tartoznak —, annak meg kell értenie, hogy a sikeres továbbhaladásért kell azt megszerezni. De meg kell szerezni. Szószerinti és a valóságban; A dolgozók társadalma nem áll külön tőlünk, várakozik és bízik bennünk. Csak dolgoznunk kell, jól cselekedni. Minden szervezetnek, minden embernek, minden vezetőnek külön- küiön kell megvívni a harcát, mindnek magának kell állami magaslaton álló testületté, államférfivá válnia. E küzdelem nem nélkülözheti az éberséget, de a megértést sem, s az egyszerűséget, szerénységet, a tanulni vágyást, s azt a törekvést és kitartást, amelynek jellemeznie kell az olyan embereket, akik nemcsak magukat ismerik, hanem a népet is, melyért életüket is áldoznák, hisz belőlük vétettek. Csák vári János hosszú ideig ünnepelték a művésznőt. * * * P. Kuznyecov, a Szovjetunió ideiglenes indonéziai ügyvivő je az indonéz parlamenti kép viselők számára filmbemuta tót rendezett. A bemutatón ? pártok képviselői is részt vet tok. A filmek között levetítet tok. a Nagy Októberi Szocia lista Forradalom 40. évfordiu lója alkalmából Moszkvába» rendezett ünnepségekről szóló kisfilmet is. (Tudósítónktól.) Régen volt ilyen jól sikerült KISZ-gyűlés Kadarkúton, mint a napokban. Az ifjúsági helyiségben 45 fiatal — rajtuk kívül a község vezetői is — ott ültek, hallgatták Palko- vics Irénnek, a szervezet titkárának beszámolóját. Sok mindent elhatároztak ezen a gyűlésen. Választottak egy négytagú bizottságot, melynek a feladata lesz időközönként végigjárni a vendéglőket, s ott beszélgetni a 18 éven aluli italozó fiatalokkal ... Ezenkívül két kiszis- tát, akik gyakran részeges- kedtek, keményen megbíráltak, s kérték őket, hogy változtassanak magatartásukon. Alakítottak egy nyolctagú tánccsoportot, melyben négy leány és négy fiú van. öt taggal erősítették a szervezetüket. Olyan fiatalokat vettek fel soraikba, akik készek is dolgozni az ifjúsági szervezetben. Kettőnek a felvételét Nyilin: Kegyetlenség (Európa). A húszas évek elején vagyunk. Egy nagy vidéki lap riportere szenzációt keres és egy távoli szibériai járás bűnügyi osztályán reméli megtalálni a csemegét az olvasók számára. A nyomozóosztály parancsnokának fiatal helyettese, Malisev, pillanatnyilag csak »színtelen« anyagot adhat: szélhámosok, csirketolvajok, kuruzslók. Tél van, csikorgó szibériai tél és a tajgákban megbújt bandák óvatosan tar- ózkednak a nagyobb akciókéi. Az egyik bandita árulása i bandavezér szépséges szerelőjének féltékenysége, a bűn- igyi osztály parancsnokának becsvágya mégis kirobbantja a /érés összecsapást a holtszezon évadján. Ennek a tisztogatási műveletnek kapcsán ütazonban elutasították, mert azok kijelentették, csak »azért jönnek a KISZ-be, mert így szeretnének állást kapni.« Ilyenekre pedig nincs szükségünk. Egy régi, sok vitát okozó problémát is sikerült ezen a gyűlésen megoldani. Mindig baj volt a zenekarral, például a szilveszteri táncmulatságnál 1300 forintért akarták a zenét szolgáltatni a kiszisták- nak. Most elhatározták, hogy 8 taggal megalakítják a KISZ zenekarát. Arról is szó volt a gyűlésen, hogy nincs az ifjúsági szervezetnek téli tüzelője. A tanács azonnal felajánlotta, hogy a legelő meg- tisztításó.val, kisebb fák kivágásával teremtsék azt elő. 10 fiatal vállalta is, hogy vasárnap társadalmi munkával legalább két szekérre való tüzelőt vágnak ki, hogy ezzel biztosítsák a téli tüzelőt. Kultúrműsort is tanulnak. Február elején műsorral egy’yettesével, Malisevvel, »az ‘gazság mindenekelőtt« elv halálig hű hívével. S a riporter megkapta a szenzációs cikk anyagát... Werner Steinberg: A fény ■zerelmase (Kossuth). Heinrich Heine, a nagy német költő hányatott és válságokkal tele életútja szinte ön- tént ajánlkozik regényes élet- :ajzformában való tnegörökí- fésre. W. Steinberg nem a teljes élet kronológikus elmondásának módszerét választotta, hanem az emberré és harcos költővé válás egy-egy jelenetét regényesíti meg. így fűződnek zsinórra a gyöngyök: a düsseldorfi gyermekkorban Napóleon látogatása, Frankfurtban az első »inaskodás«, gyakornokoskodás Hamburg-"" ban a milliomos nagybácsinál, első szerelme, majd Bonnban, Berlinben az bekötött bált rendeznek melynek bevételéből a zene kar felszerelését egészítik ki Azt is elhatározták a ka darkúti kiszisták, hogy január 19-én ünnepélyes KISZ gyűlést tartanak, melyen va lamennyien leteszik a foga dalmat. A fogadalomtétel teadélutánnal és táncmulat sággal kötik össze, melyei bemutatkozik a KISZ új zené kara. Erre az ünnepélye ülésre szervezeten kívül áll fiatalokat is meghívnak. Ezért van hát az, hogy nag• lelkesedéssel dolgoznak a ka darkúti kiszisták. Hélénkén több alkalommal próbál a ze zenekar, tanulják a kultúr csoport tagjai a szerepükéi Különösen Papp János fiaiá pedagógus, Békés József, '..i titkár helyettese és ■ Kunic József végez jó munkát. Az akarják a kadarkúli fiatalé} hogy jól sikerüljön a fegada lomtétel és ezzel még tö'o leányt és fiút nyerjenek rae az ifjúsági szervezet számán egyetemi diákévek, melyek< már a szabadságért vívott írt küzdelem jellemez. Heine ne vés emberek társaságában érj költővé, de a reakció ü’áözi, gyakran betiltással sújtja m£ veit. Végül Franci aorszá nyújt neki menedéket, inne szákinak hazáját féltő gondc latai az elporoszosodó Néme‘ ország felé. Szmirnov: Kitárul a vili (Európa). Egy kisfiú nézi táguló szexi mel a világot. Felfedezi a szí lői házat, a kertet, a mezőt, patakot; a szülők, a pajtásé társaságában lassan ráébre saját lényére, és a világ kit; rul előtte a maga szépségébe és ellentmondásaiban. Szmirnov lírai sodrású n génye a gyermekiélek finoi rezdülésein keresztül szereit' ti meg velünk az életet s dől bent i'á az élet igazságaira. közik össze a nyomozoosztály parancsnoka, »az állam mindenekelőtt« elv merev híve he-Göttingában, Szovjet- művészek vendégszereplése külföldön A MEQJELENT Oj KÖNYVEKRŐL
