Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-11 / 9. szám

i A TTIT megyei szervezete és a Somogyi Néplap szerkesztőbizottsága összeállítása A RAKÉTATECHNIKA FEJLŐDÉSE Részlet A. A. Mikulin cikkéből A RAKÉTÁT a kínaiak találták fel, több mint kétezer évvel ezelőtt. Ök használtak először rakétákat hadicélokra. Az első rakétalöveg szerkezete igen egyszerű volt. A puska­porral megtöltött kartonpapír csőalakú rakétát, a fejrészében gyújtóanyaggal megtöltve, nyílhoz kötötték. A nyíl hátsó tol­lal volt ellátva és az íjból meggyújtva lőtték ki. Az íj mintegy vetőgépül szolgált a rakétához és a helyes irányzást segítette elő, a toll pedig a rakéta repülésének irányítását tette lehe­tővé. Ezenkívül a íjból kilőtt nyíl jelentős kezdősebességet kapott, amely hatótávolságát növelte. A kínaiak a rakétanyilakat gyújtóeszközül alkalmazták az ellenséges városok ostrománál. A rakétákat többször használták hadicélokra a későbbi időkben is, más országokban. Ismeretes, hogy Húsz János, a cseh vallásalapító és fel­kelővezér a XV. században ellenségeinél pánikot keltett a rakétákkal, amelyek tűzmadár alakúak voltak. A félelmetes •■madarak-« felhőként szálltak az ostromlott városokra, tüzet idézve elő. Sikeresen használták a rakétákat a hindu harcosok, akik­hez ez a fegyver nyilvánvalóan Kínából került. A XVIII. szá­zadban az angolok, akik Indiában hódító háborút folytattak, egész rakétalövósz-hadosztály alakulatokat találtak az indiai hadseregben. Ezt a fegyvert az angolok nem ismerték. Átvették a hin­duktól, tökéletesítették és maguk is alkalmazták 1807-ben Koppenhága ostrománál. Dánia fővárosára a brit hajókról mintegy 40 000 gyújtórakétát lőttek ki. Azután a dánok is el­határozták, hogy hadseregüket rakétákkal szerelik fel. A ra­kétafegyver hamarosan megjelent majdnem az összes európai országok hadseregében. A rakéta szerkezetében változtatást eszközöltek. A raké­tát működésbe hozó reaktív erő ugyanis a nyíláson át kiömlő gázok sebességétől függ. A kijárati nyílás méretét változtatva a hadirakéták szerkesztői elérték, hogy a gázok kiömlési se­bessége és így a rakéta sebessége is megváltozott. A rakéta fejrészébe ezután tüzérségi lövedéket helyeztek, amely a ra­kétától elvált, amikor legnagyobb sebességét elérte. Oroszor­szágban a rakéták, éppúgy, mint a puskapor, régen ismere­tesek, alkalmazásuk is együtt történik. A rakétagyártás nagy fejlődést ért el Oroszországban I. Péter alatt, aki erre a célra különleges műhelyeket építtetett. Az I. Péter alatt készült jelzőrakétát majdnem változta­tás nélkül használták az orosz hadseregben két évszázadon át. Az orosz hadirakétákat sikerrel alkalmazták az 1828—29-i török háborúban. A hadirakéták tökéletesítése terén sokat tett a múlt szá­zad közepén Konsztantyin Ivanovics Konsztantyinov orosz tudós, tüzéraltábornaey. Sokat kísérletezett a rakétákkal, tö­kéletesítette szerkezetüket, kidolgozta a lövedékekhez szüksé­ges puskapor legjobb összetételét és gépesítette a gyártást. Konsztantyinov a rakéták kézzel történő megtöltését, amely at összes országok rakétaüzemeiben használatos volt, külön­leges, általa kitalált automatikus sajtolóval helyettesítette. Egész sor más gépet is szerkesztett a különböző rakéta- alkatrészek készítésére. Oroszországban a különböző típusú rakétagyártást szabványosították. Végül Konsztantyinov egy különleges könnyű gépet its szerkesztett a rakéta kilövésére. Ez a gép nem volt nehezebb az akkori gyalogsági fegyvernél és a belőle kilőtt rakéta két- fontos, sőt hatfontos gránátot is vitt magával az ellenséges erők súlypontjára. A Konsztantyinov által szerkesztett rakéta- lövedékek hatótávolsága elérte a négy kilométert. Az ilyen típusú harci rakéták sikeresen versenyeztek az akkori sima­csövű tüzérségi lövegekkel. A rakéták a gránátokat majdnem olyan távolságra dobták ki, mint az ágyú, azonban emellett ágyú nélkül repültek ki. Viszont az ágyúk sokkal pontosab­ban lőttek, mint a rakéták. Amikor megjelentek a vontcsövű ágyúk, amelyek nem ágyúgolyót, hanem forgó gránátot lőttek ki, ami a tüzérségi tűz hatótávolságát és pontosságát igen megnövelte, a rakéta, mint hadifegyver, kiszorult a csatatérről. A második világháborúban a rakéták ismét megjelentek. Az új jellegű tüzérségi fegyver megszerkesztésének dicsősége a szovjet konstruktőröknek jutott. A szovjet gárda-aknavetők, a híres »-katyusák«, melyek a németeket megrémítették, tu­lajdonképpen rakétakészülékek voltak. Természetesen igen tökéletesített alakban »elődeikhez-« viszonyítva. Működésük elve azonban ugyanaz maradt: a reaktív erők kihasználása. A RAKf.TAl.öVEl’ÉK, amelyet rövidítve »erel«-nek (az r és el betűk után) hívnak, egyesíti magában a tüzérségi lö­vedéket és a rakétát, amely füstnélküli lőporral van meg­töltve. A tüzérségi lövedéket a fejrészbe helyezik el és a ra­kétát mögötte. A lőpor égésénél képződő gázok a rakéta far­kán egy vagy több nyíláson át távoznak, a reaktív erő pedig löki előre a lövedéket. A lőpor nem sokáig ég, mindössze két- három másodpercig, de ez idő alatt a lövedék néhány száz méteres sebességet ér el másodpercenként. A rakétaíövedék végén faroklemezek vannak fémből, mint a nyilak tollazata. Mint az első harci rakétáknál is, a farok­lemezek arra szolgálnak, hogy a lövedék egész idő alatt meg­tartva a neki adott irányt, fejjel előre repüljön. A rakétalövedék röptávolsága a lövedék súlyától, a lő­pornak a rakétában lévő mennyiségétől és a lőpor elégésénél képződött gázoknak a rakéta hátsó nyílásán történő távozási sebességétől függ. Ezenkívül függ ez a távolság attól is, hogy a lövedéket a kilövő gépezet hogyun veti ki, mint ahogy min­den lövedék kilövésénél a legnagyobb lövéstávolságot a löve­déknek a vízszinteshez viszonyítva kb. 45 fok szög alatt tör­ténő kilövésével érjük el. Maga a kilövőszerkezet hasonlít egy ládához, amely csö­vekből áll. A »-ládába« egyszerre több lövedéket helyeznek, amelyeket elektromos gyújtással gyújtanak be. A lövedékek a csöveken át, melyek egyben a kellő irányt is megadják, ki­repülnek. Néhány ilyen gépkocsira szerelt gépezet egy sor- tűzzel igen naey területet tud rakétalövedékkel beszórni. A rakétalövedéket kilövő gépezet nem lökődik vissza. Ugyanis nem a gépezet maga »lő«, hanem a rakétalövedék. Ez a gázokat hátra »-lövi« és a képződött visszalökő erővel előre kirepül. A GÉPEDET ezt a repülést csak irányítja az első pilla­natban. Ezért lehet lőni a rakétalövedékkel repülőgépekről és kisebb hajókról, amelyekre a nagy súly és a visszalökés miatt nem lehet ágyút elhelyezni. > HŐSIES HARC egy ember életéért Három hónappal ezelőtt halálosan beteg fiatalembert hoztak repülőgépen Karinthiá- ból Bécsbe. Az egyetlen re­ményt az a művese jelentette, amely az egyik kórházban vár­ta a beteget. A 25 éves mun­kás arzénhidrogén-mérgezési szenvedett, amely annyira sú­lyos volt, hogy a vese teljesen beszüntette a működését. Az orvosok három hónapig vívtak hősi harcot a fiatal munkás életének megmentésé­ért. Ez Idő alatt 3S liter folya­dékot ömlesztettek vénáiba — ebbel 23 liter vért. Több mint egy hónapig nemcsak a test számára szükséges összes fo­lyadékot adták be a vénákba, hanem a táplálékot is, cukor­oldat formájában. Hogy ezt az óriási mennyiségű folyadékot felvehesse, plasztikcsövet kel­lett közvetlenül a hasüreg bel­sejében lévő nagy üresvénába bevezetni. Ezt a csővet az egyik lábon megnyitott vénába he­lyezték s onnan nyomták fel egész az üresvénáig, ahol 38 napig maradt, minden kompli­káció nélküL A fiatalember életben ma­radt, feléoült, veséje ismét tel­jesen egészséges. Száz kilométer magasságból nappali fenybe lehet borítani a Földet A »Szovjetszkaja Aviacija« a szovjet tudomány új, merész tervéről ad hírt. A szovjet tu­dósok szerint lehetőség van arra, hogy rakéták segítségé­vel nátriumot lövelljenek fel száz kilométer magasságig, Ugyancsak a »Szovjet- ízkaja Aviacija« hírt ad ar- .ól, hogy ma már lehetséges 30 kilométerig terjedő ma­gasságban mesterséges elek- iron-felhőket létesíteni, ame­lyek visszaverik a rövidhul­lámokat. E célból rakétákkal Í00 km magasságba nitrogén- oonoxíddal telt tartályokat lőnek fel. A tartályok ott ki­sülnek és a hidrogónmonoxid az ottani oxigénatomokkal ve gyűlve nagy elektronsűrűségű '■étegeket alkot, amelyek öt ki­lométerre is kiterjedhetnek. Automatizálás, TÁVVEZÉRLÉS Vonatirányítás íróasztal mellől Moszkvában egy 65 km-es szakaszon egyetlen diszpécser .rányftja a Vilíamosvasutak forgalmát. Jelzőtábláján kivilágított szí­nes vonalak és pontok jelzik az útvonalakat és a járműve­tet. Éhez a munkához magas műszaki képesítésű szakembe- rék szükségesek, akik képe- ;ak átfogni a jelzőtáblán elől­ük álló terület problémáit és na szükséges, azonnal intéz­tednek. Hírközlés Budapesten az írógépen le- rt szöveget egy távollevő vá­rosban, pl. Pécsett másik író­gép egyidejűleg ember nélkül önműködően papírra írja. Ez a hazánkioan is bevezetett géptávíró. A rendes telefonhá­lózat is felhasználható erre a célra. A különleges író­gépek elektromos működésű­éit, a billentyűket könnyedén, érintkezés-szerűén elóg kezel­ni, az egyik gépbillentyűvel vezérlik a nagy távolságban lévő másik írógépet,; amely a sorváltást, papírelőtolást is önmaga elvégzi. Hajó távkormányzása A hajó parancsnoka táv­vezérlő, parancsadó készülék­kel közli utasításait a gépé­szekkel. Közvetlen távvezér­léssel irányítja a nagy hajót a ^ormányos oly módon, hogy kís, könnyen mozdítható kor- unánykeréükíel csak kis) vil- .amos-kapcsolót kapcsol be, melynek kis árama kapcsolja oe a kormányt mozgató nagy­teljesítményű villanymotor működtető áramának kapcso­lóját. A nagy motor addig működik, míg a kormányla­pát a mutatókarral azonos ál lásba nem ér. Ez a legszem- léltetőbb példája a távvezér­lésnek, ugyanis a kormányos távvezérléssel, erőkifejtés nél- cül, nagyobb távolságról, egy ember által meg sem mozdít­ható hatalmas kormánylapátot könnyedén mozgat Ember nélkül induló erőmű A kapitalizmusban is fog­lalkoztak már távvezérléssel, ez azonban még nem a szo­cialista cél, az ember bol­dogságának előmozdítása ér­dekében történt. Az 1930-a években elkészült egy -nagy vízierőmű, amelyet ünnepség Keretében, nagy távolságbó más országból az államfő eg; gombnyomással indított meg Ez a távvezérlés rádióhullá­mok segítségével történt A kapott jelet az erőmű vevő készüléke felfogta, felerősítet­te, hogy egy relét működtes sen, ez kapcsolta be aztán a MEQINDULT A MAQYAR TELEVÍZIÓ NAC/Y ADÓJA Január 8-án kapott értesülésünk szerint a Magyar Televízió 30 kuowatios actoja egy héten keresztül kísér­leti műszaki műsort sugároz a délelőtti órákban. Az adás vételére kísérleti vevőkészüléket helyeztünk üzembe. Az első jelek igen biztatóak, komoly remény van arra, hogy a legközelebbi időben biztosítani lehet a kaposvári vé­telt. A mához egy hétre megjelenő rovatunkban részle­tesen beszámolunk a kísérleti vétel eredményéről és a te­levíziós rádiózás elvi kérdéseiről. RÄVEL megyei kirendeltsége, TTIT Somogy megyei szerve­zetének műszaki szakosztálya.- KIS HÍREKBEN helyi vezérlő áramot. A töb­bit az időzített, önműködő programvezérlő műszerek! el­végezték. Robotpilóta A gyermekek kedvenc já­téka a búgó-csiga. Megfigyel­hettük, hogy ha a búgó-csigát vízszintes helyzetű deszkala­pon hozzuk működésbe és azt fokozatosan ferdére állítjuk, az továbbra is függőleges ten­gelyű forgást végez, vagyis aem a deszkalapra, hanem a földre merőleges tengelyirá­nyú forgást. Ezen az elven alapszik a giroszkóp nevű mű­szer. A giroszkóp egy csuklós keretben felfüggesztett pör­gettyű, mely a hajózásnál, il­letőleg a repülésnél esvaránt fontos szereppel'bír. Bizonyá­ra sokan hallottak már a ro- botpilótáról. A robo-tpilóta- szerkezet lelke a giroszkóp, mely elektromos érintkezők segítségével a kívánt irány be­tartására, illetőleg a művelet elvégzésére kényszeríti a re­pülőgépet. A modern techni­ka vívmánya a robotpilóta. Megszabadítja a pilótákat a "Árasztó figyeléstől, nagy könnyebbséget jelent számuk­ra. Tejgyár ember nélkül Moszkvában nemrégiben egy íj, ragyogóan tiszta tejfel- dolgozó üzem kezdte meg íűködését. Az üzembe lépő- rét első pillanatban meglepi, íogy nem látnak a gének mel- ett embereket. Termek hosz- ■zú során vezetik végig a Iá- ogatót anélkül, hogy munká­tokkal találkozna. Az utolsó teremben viszont úába keres újabb gépeket a átogató. Gépek helyett állan- lóan változó adatokat jelző nűszerek, apró felvillanó jel- '^lámpák fogadják a terembe epőt. A teremben csupán az ügyeletes mérnök tartózkodik, tki a termet betöltő műszer­fal jelzései alapján, egyedül rányítja'az egész gyár ter- nelését. Az új gyár önműknrlő 'épeit távvezérléssel irányít­ják. HOGYAN LESZ A VÉRBŐL KONZERVVÉR? Szutugin gondolata (XIX. század) Rouss és Turner felfe­dezése után (1916.) a vérkon­'■erválás sokat fejlődött, majd fokozatosan az egész világon elterjedt. Először is két kérdést kell tisztázni, nevezetesen; ml a vérkonzerv és miért van szük­ség vérkonzerválásra? 1. A vérkonzerv nem hason­lítható össze más gyógyszerek­kel, mert élő anyag. A véradó szervezetének túlélő szövete, melynek vörös vérsejtjei a tá­rolás alatt tovább élnek és ha átömlesztéssel a beteg szerve­zetébe jutnak, zavartalanul folytatják eredeti működésü­ket. Mesterségesen nem lehet előállítani, ezt csak a véradók szolgáltathatják. 2. A vérkonzerváLás megol­dotta a vérátömlesztés széles­körű alkalmazását azáltal, hogy ezzel a módszerrel a vér­átömlesztés biztonságosabbá vált. így aztán jut idő egyrészt a véradó, másrészt a vérkészít­mény pontos kivizsgálására és a különféle csoportú vérek gyűjtésére. Sürgősen csak ilyen módon lehetséges nagymennyi­ségű, megfelelő csoportú és mi­nőségű vért adni, amikor élet­mentésről van szó. A vérkon­zerválás elősegítette a sebészet fejlődését. Mellkasi sebészet és szívsebészet megfelelő vérkész­let nélkül eredményesen nem működhet. Alapvető feltétel, hogy a le- bocsátott vér alvadását még­akadályozzuk, kizárjunk min­denféle szennyeződést, csírok- kal való fertőződést (sterilitás). A tárolás időtartama alatt táp­anyagról -kell gondoskodnunk, mert az élő sejteknek anyag­cseréjük van, tehát kalóriapót­lásra szorulnak. Egyenletes hő­mérsékletű, hűvös helyen kell tartani a rendkívül kényes, rá- zódásra is érzékeny vérkonzer- veket. Az alacsonyabb hőmér­séklet azért szükséges, mert így a vérsejtek anyagcseréje lelas­sul, élettartamuk pedig, és ez­által a vérkonzerv tartóssága növekszik. A fenti irányelvek­nek megfelelően a vérvétel megfelelő tisztaságú műtőhe­lyiségben történik. A vérvételi műtőt rendkívüli gondossággal naponta kell tisztítani, erős fertőtlenítőkkel többször le­mosni, a levegőt páradússá -ten­ni, hogy pormentes legyen. Rá­adásul minden vérvétel előtt kvarc-sugárzással igyekszünk a levegőben lévő baktériumök el­len küzdeni. A vért vevők »steril beöltözése« mellett szükséges az is, hogy a véradók utcai ruhájuk helyett fehér kö­penyt, orrkendőt és lábzsákot öltsenek a vérvétel idejére. A vérvételi műtő melletti helyi­ségben fekvő véradó csak egy kicsiny ablakon keresztül nyújtja be a karját a műtőbe, melynek rendszeres bakterioló­giai vizsgálatokkal ellenőrzött tisztaságát csak ilyen módon biztosíthatjuk. A lebocsátott vér felfogása és tárolása ki- sebb-nagyobb űrtartalmú am­pullákban, vagy palackokban történik. Mind a vértároló edényzet, mind a vérvételi sze­relékek tisztogatása és sterili­zálása igen körülményes, fele­lősségteljes munkát jelent. A palackokba vagy ampul­lákba még a sterilizálás előtt betöltik az úgynevezett kon­zerváló oldatot. A vérkonzer­váló oldat megakadályozza a vér alvadását (citrát tartalmá­nál fogva) táplálja a vérsejte- xet a benne lévő cukorféleség (dextrose) által, baktérium el­lenes hatású anyagokat (albu- cid, rivanol) tartalmaz, végül a jelenlévő citromsav előnyös vegyhatást biztosít. A vérkonzerváló oldat tehát alapjában véve savanyú vegy- hatású, citrátos, cukros folya­dék. Vérlebocsátás alkalmával gumi- és üvegcsöveken keresz­tül, a levegőtől elzártan veze­tik a tervezett mennyiségű vért a palackokba, ahol egy rész ol­dat négy, vagy öt rész vér­arányban keveredik. A vérvé­tel befejezésekor pár köbcenti vért kis kémcsövekbe enge­dünk ellenőrző vizsgálat céljá­ból. A palackot vagy ampullát pedig légmentesen lezárjuk. Ezután a vérkészítmény jelö­lése következik olyan módon, hogy címkét ragasztunk a vért tartalmazó palackokra, melyen az orvosi szempontból fontos adatokon kívül (mint vércso­port, Rh, faktor vérvétel idő­pontja, vérmennyisége, ellenőr­ző vizsgálat eredménye) a vér­adó neve is szerepel. így aztán a betegek, akik vérátömlesz­tésben részesülnek, megtudhat­ják, hogy kinek a vérét kapják. A jelölő címkéknek egymástól élesen elütő, egységesen elfo­gadott színjelzésük van a vér­csoportok szerint. Az »-A« cso­port kék, a »B« csoport piros, a »0«-lás fehér, az »AB«-s pe­dig sarga. A légmentesen le­zárt, címkével ellátott vérkon- zervek hűtőkamrába kerülnek, ahol 4—6 fok közötti hőmér­sékleten állnak felhasználá­sukig. Ezek után felmerülhet a kér­dés, hogy vajon meddig tárol­hatjuk hűtőszekrényben a kon­zervált vért? A felhasználható­ság Ideje nagyban függ a leírt konzerválás tökéletességétől és következményképpen pedig a vörös vérsejtek auapotától, A vérkonzervek átlaga 3 hétig al­kalmas gyógyításra. Hogy mit jelent az orvosi gyakorlat szempontjából So­mogy megye számára is a vér­konzerválás, arra most az ed­digieknél bővebben nem térek ki. Bizonyára sokan tudnak olyan esetekről, amikor em­beréletet mentett meg a rövid időn belül alkalmazott több li­ter mennyiségű konzerwér. Dr. Tarján László főorvos.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents