Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-10 / 8. szám

Péntek, 1058, január 10. 3 SOMOGYI NÉPLAP Egy evangélikus püspök körútja, amely nem a megbékélést szolgálta. r ► Sxásezer forintos < * társadalmi munka ] Egyetlen vallás evangéliuma sem üdvözölte még a háborút, egyik sem írta elő főpapjainak a félelemkeltést és az egyenet­lenség szítását az emberek kö­zött. Persze nem az evangéliu­mokon múlott eddig sem, hogy az egyházak nem tudták vég­rehajtani előírásaikat, hogy a kinyilatkoztatásokból a hábo­rúk megáldása, inkvizíció és egyebek lettek, hanem az egy­házaik világi ügyekben való állásfoglalásán, hatalmi politi­káján és gazdasági érdekeméit védelmén. Most, miután a világ beren­dezkedése változott nálunk, az egyházak megegyezést kötöt­tek a szocialista állammal s az állam anyagiakkal is segíti evangéliumi feladataik végre­hajtását. Ebben a helyzetben furcsának tűnik, hogy akadnak főpapok, akik nemcsak hogy ezt a megállapodást szegik meg, hanem hívőik lelkében is megbotránkozást okoznak. Ordas Lajos evangélikus püspök, legutóbbi somogyi kör­útja iskolapéldája volt mind­két módon való fellépésnek. Furcsa körút volt ez. Amer­re járt, fellélegeztek a nép el­lenségei és szorongás, felhábo­rodás ütötte fel fejét az állam­hoz, de az egyházához is hű, egyszerű emberek között, mint ahogyan erről a szerkesztőség­hez írt porrogszentkirályi le­vél is tanúskodik. Mi történt? Ordas Lajos püspök novem­ber 24-én Kaposvárott, decem­ber 12-én Porrogszehtkirályon és más helyeken is járt. Nem mellékes szempont — de a kör­út és harcos felfogású igehir­detései, magyarázata is — hogy erre amerikai látogatása után került sor, ahova saját szavai szerint, erőgyűjtés cél­jából ment. Nos, úgy látszik, valóban sikerült erőt gyűjte­nie, melynek hovafordítására világos választ adnak beszé­dei és gyakorlati útmutatásai, melyek nem korlátozódtak az evangélium erkölcsi magyará­zataira, hanem bőven foglal­tattak benne e világi, mai vi­lágpolitikai kérdések is. De hogyan? »■Ne féljetek«, »Féljetek« — állította fél tételét a mai hely­zet magyarázatára. A megol­dás a püspök úr szerint? A nagyon finoman megfogalma­zott beszédből kivehető, hogy ne féljenek a nép ellenségei, amiből következik, hogy az egyszerű embereknek igenis van mitől félniük. — S mond­ja mindezt a szovjet szputnyi- kok és interkontinentális raké­ták világában, az erők világo­san mutatkozó eltolódásának idején. De Ordas püspök urat odaát nagyon megnyugtathatták va­lamiről. Kijelentette ugyanis: »Annak a népnek az üzenetét hozom, ahol a szociális problé­mákat már akkor megoldották, amikor a világon másutt még nem is beszéltek róla«. Egy ki­csit félbe kell szakítanunk. A későbbiek miatt ugyanis erő­sen gyanítható, hogy a néppel találkozctt-e egyáltalán, más­Néhány pillanat egy üzletben Pár hónappal ezelőtt a Május 1. utcában a 125. sz., villamossági bolt megnyitása­kor örömmel telt el az ember lelke, amikor megnézte azt a gyönyörű, hatalmas üzletet — Városunk újra gazdagabb lett. — Kitett magáért a de­mokrácia — mondták az em­berek. A napokban dolgom akadt az üzletben. Kissé megille- tődve léptem be. Köszöntem. Senki sem fogadta. A tágas helyiségben ácsoragtak a se­gédek, vevő egy sem volt. — Kérek egy 25-ös égőt — léptem a pulthoz. — Csak úgy, ha van! — ve­tette felém kurtán a segéd, majd a pult alá hajolt. — öt ötven! — szólt még kurtábban. A pénztárhoz léptem, a pénztáros nagy hangon a fe­jem felett vitatkozott az egyikkel. Zsebrevágtam a villany- körtét és kellemetlen érzés­sel 'hagytam el az üzletei'. Az utcán valahogy önkén­telenül megálltam a kirakat előtt. Az impozáns kirakat­ban a sok szép árut vastag por lepte be. Ki tudja, mi­kor törölték le a port. Tehát így vagyunk: amilyen a ki­szolgálás„ /olyan a furákat; poros, rideg lelketlen. Ennek az üzletnek minden lehűlő séget megadtak ahhoz, hogy példás, ragyogó, szocialista kereskedelmet folytasson. Uj tágas, gyönyörű helyiség a főutcán, áru bőségesen. Csak az emberek nem olyanok, amilyennek lenni kellene. Jól emlékszem, a kapitalista vi­lágban a segédek lakáj-mód­ra hajlongtak a vevők előtt. A főutcai kirakatok ragyog­tak a tisztaságtól. Mindezt megkövetelték a főnökök, a gazdák. Ma a dolgozó a gazdája az üzletnek. Egy ve­vő sem kívánja azt, hogy hajlongjanak előtte, azt el­lenben, hogy tisztaság le­gyen, rend, fegyelem és elő­zékeny kiszolgálás, valameny nyien elvárjuk és megköve teli a szocialista kereskede lem. S. P. részt, mert nem hisszük, hog a háborúkban csak nyerte »korlátlan lehetőségek« orszi gában tökéletesen megoldó ták volna az egyenlőtlensége megszüntetését, a faji meek1' lönböztetést és magasabbren- dűbben gondoskodtak vblna v: lamikor is az emberről, mint a szocialista országokban, ahol nemcsak beszélnek erről, ha­nem intézményesen cseleksze­nek is ezirányban. De folytassuk. A püspök úr ígéretet kapott odaát, hogy. -A világ luteránusai minden­kor készen állnak újra a ma' gyár nép megsegítésére, h; arra ismét szükség lenne, mert féltő gonddal figyelik as or­szág életét«. Ennyi a burkolt, de nagyon is érthető célzás. Nézzük mái most, hogyan fest ez a féltő ond és segítés a gyakorlat­ban. ,,^1* Porrogszentkirályra és- mat helyekre is megérkeztek a nyu­gati evangélikus egyházak cso­magjai. S kik kapták azokat? 3 vajon miért? Több ezer fo- •intot érő csomag jutott a 17 ■.oldás Csók gazdának, aki nellesleg az ellenforradalmi anács helyi elnöke volt, a 14 loldas volt nemzetőr is ha­sonló jóban részesült. S mi1^ laptak a szegényebbek: és ha f adó gondolkodású hívek? Pá r forintot érő ajándékot vágj F semmit, mert a többi gazda-j goknak és az ellenforradalom-^ ban tevékenyen részt vevők-[ nek jutott. Ez csali érthető.' Azok a bizonyos »népek«, ame-| lyekkel Ordas püspök találko­zott, máshova nem is szánhat-j ták, ugyebár... önkéntelenül felmerül a má er« n • 314® neveljen: AZ ISKOLA VAGY A SZÜLŐ Szárszón Alig múltak el a megem­lékezés napjai a 20 évvel azelőtt tragikus körülmé­nyek között elhunyt József Attiláról, a nagy magyar proletárköltőről, máris újabb tettekkel teszik em­lékét maradandóbbá Ba­latonszárszó lakói. A Hazafias Népfront kez­deményezésére nemrégen láttak hozzá a falu köz­pontjában lévő rossz épü­let lebontásához, hogy ugyanezen a helyen 300 fé­rőhelyes, 'beépített színpad­dal, öltözővel, olvasóterem­mel és könyvtárral ellátott József Attila művelődési nazat építessenek feL A 260 ezer forintos költségből a falu lelkes lakói, akik büsz- iien vallják magukénak a költőt, 100 ezer forint ér­tékű társadalmi: munkát ajánlottak fal. Hetek óta önkéntes bri­gádok, akik között (fiatalok, öregek, nők és férfiak egy­aránt megtalálhatók, segéd­keznek az anyagszállítások­nál és az építkezésnél szak­ismeretet nem igénylő mun­kák elvégzésében. A. lelkes összefogás eredményeként a J ózsef Attila művelődési ház falait már felrakták, s jelenleg az asztalos-munká­kat végzik. A külső vako­lásra majd csak tavasszal kerül sor és úgy tervezik, hogy április hónapra telje­sen elkészülnek vele. Május elsején ünnepélyes keretek Pedagógusok értekezlete Csurgón sík kérdés is: vajon az ellen » között avatják majd fel és ezzel is bcSvliil a nyári üdülő- vendégek szórakozási lehe­tősége Balatonszárszón. forradalom segítése volt a cél,», vagy a rászorultaké? ► Ez is rögtön kiderül, ha» még meghallgatjuk az igehir-S detés végén a püspök úr sza-S vait, miszerint: »Imádkozzunk a börtönben sínylődő testvé­Napjainkban a pedagógia fel­adatairól az ifjúság nevelésé­ben, és a társadalom gondjáról beszélgetett szerdán a csurgói gimnázium és az általános is­kola tantestületének mintegy 10 pedagógusa. A beszélgetésen észet vett és felszólalt Rutkai Ferenc elvtárs, az MSZMP me­gyei bizottságának munkatár­sa és Rudics József elvtárs, a ■sürgői járási pártbizottság tit- lára. Rutkai elvtárs vitaindító élő­id ása után termékeny, baráti jeszélgetés alakult ki, s atéel- zólaló pedagógusok főként azt atolgatták, hogy milyennek leli lenni a szülők és az isko- a, illetve a pedagógusok közti .apcsolatnak. Az egyik tanár innak a véleményének adott tangót, hogy a gyermek neve- ése a szülő kötelessége. A pe- iagógusnak csak segíteni kell bben. Ezt a nézetet többen is ne gcáfol ták, s kifejtették, .ogy a pedagógusoknak igenis ktív részt kell vállalni a yermekek nevelésében, sőt <ele is kell szólni, hiszen gyak- an a szülők is elfogultak vermeküket illetően, s ese- 3 lenként maguk Is nevelésre orulnak. A gimnázium igaz- itója felszólalásában civiléig Jt magyarázta, hogy minden vermeknek szüksége van bi- :omyos fokú kikapcsolódásra :selekvési szabadságra, otthon, agy az iskolában, ezért káros ttna mindennemű csintalan­ág ellen szigorú eszközökké' eltépni. Meg kell találni az ■sszhangot, nehogy mindé’ yerekséget rosszaságnak, ne- •sletlenségnek fogjunk fél. Azokkal ellentétben, akik a nevelés eszközét csupán a fe- yelmezésben látják, kifejtet- e, hogy szerinte nevelni első- .orban szeretettel lehet. A gyé­reinkért«. Tekintve, hogy mi tudjuk, ma a közönséges bűnö­zők mellett rabló és gyilkos ellenforradalmárok ülnek a börtönben, nem kétséges, ki­ket érint a célzás. Mi pedig felemeljük szavun­kat: nem értünk egyet Ordas Lajos püspöknek a megbékélés szellemétől idegen magatartá­sával, az ellenforradalom erői­nek bátorításával, békeellenes fellépésével, ügy véljük, ez nem méltó egy egyház magas , főpapi tisztségviselőjéhez, mél­tatlan a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa elnökségének tagjához, annál is inkább, mert egész somogyi kőrútján egyet­len szót sem ejtett a békéről. Ezért ítéli el nemcsak a hívek nagy része, hanem minden bé­keszerető, szocializmushoz, né­pi demokráciához hű magyar lolgozó. ij — __r „ < ^cgoH^ogoí<^osoKéQia<^CíkW§ogoH«3<3§ör<^QScíK>3Q5c^ega<^cgci-<^ szerviedet, hogy szüntess !meg az iskola melletti ve I TT, ÉLTÜNK mi is a falu szélén. Amikor le­szedték a drótkerítést, azt hit­Ä HATALMAS NEMES- kát, riogattuk kergettük a va- Luk, most már szabad minden, KÉRI BIRTOK talán dakat az urak nuskáia elé. s elhatároztuk, hogy ossze­Robban-e a benzin? Szerencse, hogy nem min­dig. De robbanhat! Nem hiába aggódnak tehát a Bu­dai Nagy Antal utca 5. - szá­mú ház lakói, hogy az udva­rukon van a Kaposvár és Vidéke Körzeti Földműves- szövetkezet benzinraktára. A szimpla téglafalú, fagerendás tetezetü kis épület középső helyiségében van a raktár. Jobbra és balra tőle fáskam­rák vannak. Ideális a tűz­biztonság! Vagy talán még­sem? A raktárban, melynek ajtaján egy kis lakat van, az udvar felé egy kicsi, de nyi­tott ablaka, 400—600 liter, de néha még több benzint is tá­rol a feldszöv. Sőt újabban a gépkocsik itt is tankolnak. A ház kapuja tárva-nyitva, de ha akarnák, se lehet becsuk­ni. A ház lakói tudják, hogy közel a benzin, de betévedhet éjszaka egy részeg ember, aki ezt nem tudja, s kész a baj, amint elsercent a gyufa. Vö­rös József gépkocsielőadó sze­rint is a ház lakóinak van igazuk, annak ellenére, hogy a szomszédos ház éjjeliőre éj­szakánként felügyelni szokott erre az udvarra is. De ez ke­vés: itt se éjjel, se nappal nincs tűzbiztonság. Lehet, hogy nehéz a földmfivesszö- vetkezetnek másik helyiséget keresni a raktár számára, de ennél a rossz helyiségnél el­képzelhetetlen, hogy ne talál­nának különbet. Nyugtassák meg a lakókat és önmagukat is, s oldják meg ezt a kér­dést. (-fii-) rak hajlamos a szép, okos b szédre, célt lehet érni vele. Te mészetesen szükség van a f gyelemne is, különösen, ha ; öntudatra épül. Végül kérte megyei szerveket, tegyék 1 hetévé minden esetben, hoj a másutt lakó szülők kapjan; engedélyt a határsávba va belépésre, s részt vehessen! a szülői értekezleteken. S< szó esett az értekezleten an is, milyen szerepe van a cs ládlátogatásnaik és a szülői é itekeztétnék a tanuló ifjúsi; nevelésében. Rudics József elvtárs, járási pártbizottság titka elmondta, hogy a szülői ért kezletek célja nem csupán í íogy ott a szülők nagy számb; neg jelen jenek és meghallga iák az iskola tájékoztatási A szülői értekezleteken ny: 'am, őszintén vitassák meg revelési, iskolai problémák; tapasztalatból tudom — föl atta Rudics elvtárs —, ho; ;ok szülő, aki még tíz emb <alőtt sem beszélt, 100—2 •aülő előtt még úgy sem m izólnl. Tart tőle, hogy eseti megszólják, ha rosszul fejt ki magát. Éppen ezért ne volna rossz meggondolni, ho, esetleg kisebb körben, az es osztályba tartozó gyerek' ízűiéivel találkozna osztály három-négy tanáj így már meghittebben elb izélgetinének a szülők a t nárokkal. A családlátogatásokról szí va azt mondta, hogy a ros szabbul tanulók, vagy más n kézségekkel küzdő, eseti rossz anyagi helyzetben lé gyermekek szüleit többsz kell látogatná, s a pedagóg sok ne csak regisztráljam hanem keressék a rosszul t nulás. okait, és küzdjenek a gondók, nehézségek me szüntetéséért. Ruttkai elvtárs is megerő; tétté, hogy a pedagógusaim a gyerekek nevelése hivatc kötelessége, nem lehet vi 'árgya. Munkaszerető, tis tésséges, az idősebb kort tis ■ elő embereket kell nevel ez minden pedagógus ála vető kötelessége. Ezt pec nem mással, mint határozó bátor, őszinte nevelőmunh yal, szeretettel lehet cáák i érni. Minden pedagógusi' megköveteljük, hogy az Isii Iában a szocialista eszm szerint oktassa és nevelje gyerekeket. Több pedagógus javasol hogy az általános iskolában ?•—4. osztályban is helyes le ne osztályfőnöki órákat ti la,ni. Az egyik igazgató helyi tes pedig kérte az illeték SZEDEQETÖK... őszülő HATALMAS NEMES­KÉRI BIRTOK talán öt falu határát is érintette. A ménes — egytől-egyig remek versenylovak — ott száguldo­zott a karámmal körülkerí­tett réteken, melyek a Duna partján Göd és Felsőgöd kö­zött terültek el. A büszke uraság, nemeskéri Kiss János, időnként végigko- csizott birtokán, s gőgös kéz- legyintéssel fogadta az utak mellett felsorakozott cselédek, béresek alázatos köszönését... A hatalmas birtok egyik er­deje, az úgynevezett vadas­kert, ott terült el közvetlenül Felsőgöd község mellett. Ma­gas drótkerítéssel körülkerí­tett fenyveserdő volt az, mely­be csak az uraság, annak ven­dégei, barátai, no meg az er­dőkerülők tehették lábukat. Idegennek szigorúan tilos volt a belépés, melyre a sűrűn ki­függesztett táblák is figyel­meztettek. S jaj volt annak, akit tetten értek, hogy az er­dőbe merészkedett. Mi, gyerekek gyakran el­mentünk az erdő széléig, egé­szen a drótkerítésig. Onnan figyeltük a játékosan ugráló őzeket, a nyulat kergető ró­kát, a fácánokat, s ki tudja még hányféle .különböző va­dat. ősszel, télen aztán előt­tünk Is megnyílt az erdő, ami­kor megkezdődött a hajtóva­dászat. Botokkal vertük a fá­A nemeskéri birtok közel volt Budapesthez, s környé­kére egymás után érkeztek Pestről kereskedők, üzletem­berek, akik vidéken vásárol­tak maguknak házhelyet. Ezért az uraság is elhatározta, hogy birtokának egy részét felparcellázza, s jó pénzért eladja. így került parcellá­zásra a gyönyörű vadaskert egy része is. Lebontották a drótkerítést, mérnökök', favá­gók jelentek meg. Az embe­rek megjelenése, a favágók munkája a távoli erdőkbe űz­te a vadakat. Megváltozott az erdő képe. (• drótkerítéssel együtt eltűn­tek a tilalmi táblák is. Persze, ez nem jelentette azt, hogy most már mindenkinek sza­bad lett az út az erdőbe. De mivel eltűnt a kerítés, bátrab­bak lettek a környéken lakó szegényémberek. Sok szegény­ember lakott ott a falu szélén, az erdő közelében. -A kicsiny házakban mindenütt sovány, rongyos ruhájú, még télen is gyakran mezítláb járó gyere­kek hada nyüzsgőit, akiknek jóformán kenyér is alig -ju­tott Tüzelő? Télen a földe­ken felejtett kukoricaszárral, vagy más hulladékkal fűtöt­tek. gyűjtjük, összeszedegetjúk a fenyőfákról lehullott, elszá­rad. gúnyákat. Ez néhányszor sikerült. Boldogan vittük ha­za a maroknyi száraz rozsét, s melegedtünk tűzönéi. Azt hittük, most mar nem- lesz gond a téli tüzelőre, de téved­tünk. Hatan^iiyolcan mehettünk egyik alkalommal ismét sze­degetni. örömmel gyűjtöget­tük a kisebb-nagyobb száraz gallyakat, mikor egyszerre csak fegyver dörrent, s azt láttuk, puskával a kezében Bogár János erdőkerülő állja el az erdőből kivezető utat. Velem jöttök — szólt ránk durván, s mi ijedten indul­tunk meg előtte, kezünkben cipelve az összegyűjtött galy- lyakat. Lehajtott fejjel, né­mán haladtunk előtte, félve attól, hogy mit tesznek ve­lünk. Egyszer csak hintó robogott felénk, s abból az uraság, meg az intéző szállott le. — Kik ezek? Kérdi az ura­ság az erdőkerülőtől. — Fatolvajok — válaszolt a csősz alázatosan az uraság kérdésére. — Úgy? Fatolvajok?... — tűnődött az uraság. Majd így szólalt meg: — Álljatok szembe egymás­sal — parancsolta az elegáns vadászruhába öltözött hajú úr. Engedelmeskedtünk. — Na, most pofozzátok egymást — hangzott a továb­bi parancs. Ismét csak engedelmesked­nünk kellett, mert ott állt az intéző és ott állt puskájával az erdőkerülő. Persze a pofo­nok, amit egymásnak adtunk, nem voltak nagyok, s nem is njierték el az uraság tetszé­sét. Egy darabig fanyalogva nézte, majd megelégelte, s termetre két egyforma gyere­ket, Teleki Jóskát és Artner Jancsit választotta ki a »fa­tolvaj ok« közül. Zsebéből egy fényes ötpengőst vett elő. — Na, melyiktek akar öt pengőt? — kérdezte moso­lyogva. — öt pengőt? — A két gye­rek még nem tudta, mit kell csinálni, de mindkettőjükben az öt pengő elnyerésének vá­gya szinte egyszerre csillant fel. Zsírt, lisztet, húst vehet­nek majd rajta szüleik. S ke­zük egyszerre emelkedett a levegőbe. — Én is, én is — mondták túlkiabálva egymást. — Jól van — felelte az ura­ság. — Akkor hát rajtatok a sor. Pofozzátok egymást... De úgy vigyázzatok, az kap­ja -a pénzt, akinek ellenfele először kezd sírni... J ÓSKÁT ÉS JANCSIT — bár legjobb, barátok voltak — most szembeállí­totta egymással az ura­ság által ígért öt pengő. Egy­re-másra hulltak a pofonok, ^déglőket, azok ne ronthass: Összeszorított szájjal, csikor-ífa gyermekek erkölcsét. S, A pedagógusok azzal távc stak az értekezletről, hogy ja nyílt, őszinte beszélgetés k felébb vitt az iskolai nevel jíés a tanulóifjúság pröblém; inak megoldásához. Varga Józsi gó fogakkal pofozták egymást. S az uraság, az intéző, no meg az erdőkerülő vidáman haho- táztak. A közelben cselédek, ■ foltosruhájú béresek dolgoz­tak. ök pedig lehajtott fejjel, némán dolgoztak tovább, hogy ne kelljen látniok a szégyen- teljes jelenetet. Először Jóskának, majd pe­dig Jancsinak az arca dagadt^ fel. De ők ezt nem vették ész­re. Ütötték egjonást, hogy megkapják az uraság kezében! csillogó fényes ötpengőst. Az-^j tán nem bírták tovább. Szinte egyszerre tört ki mindkettő­jükből a zokogás. S most már^y viaauKton osszeuKozc zokogva, dagadt arccal, deTket autóbusz. Az egyik áttör ütötték, csépelték egymást. Különös autóbusz- szerencsétlenség Törökországban A törökországi Izmirb egy viadukton összeütközc Az uraság, meg szolgái pedig egyre vidámabban hahotáz- tak tovább. E gyszer csak az úr intett. — Abbahagyhatjátok —' szólt a két dagadt arcú, zoko-' gó gyerekre. — ügy látom, nem bírtok egymással.. na fogjátok, ez a tiétek — s ezzel egy-egy tízfillérest nyomott a két gyerek maszatos kezé­be. — Lóduljatok haza — ri- vallt ránk. — Többet rpeg ne ja korlátot, de szerencsére mé lsem zuhant a mélységbe, h inem félig függve maradt, i jegyik női utas azonban annj ?ra megrémült, hogy gyermek Ível együtt kiugrott az aut ihászból. Mindketten szörny« í haltak. A többi utas sértetti i maradt. Legújabb pipás világbajnok A pipások nemzetközi sz lássalak benneteket az erdő-ú vétségé a minap rendez ben, mert baj lesz. Mi pedig hátra sem nézve,j ijedten szaladtunk hazafelé. De még messziről is hallottuk' az uraság és kísérete neveté­sét. Jól sikerült tréfa, úri mu latság volt.,. Szalai László: *raeg a pipázás bajnoki mé íkőzését. A világbajnok e; 6 amerikai, egy lake-placídi 1 *kos lett, aki három és i »gramm dohányt egy óra, 1 íoerc és 15 másodperc als Íszívott «1,

Next

/
Thumbnails
Contents