Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-05 / 4. szám

Szombat, 1958. január 4. 5' 3 SOMOGS1 NÉPLAP Egy üzemi tanács választás margójára Szerte az ország különböző gyáraiban, gaz­daságaiban üzemi tanácsokat választanak. Alig egy esztendővel ezelőtt 'az ellenforrada­lom alatt és közvetlen utána, szintén válasz­tottak ezekben az üzemekben. Akikor rmun- kástanácsokat« választattak, melyekbe zöm­mel nagyhangú, népi demokratikus rendsze­rünkre kígyót-békát kiabáló emberek kerül­tek. Olyanok, akik nem a munkára lelkesí­tettek, hanem sztrájkra uszítottak, akik azt akarták elérni, hogy a .munkásságot és az or­szág vezetőit szembeállítsák egymással. Szórt érthető, hogy e tanácsok nem voltak életké­pesek. A mostani választások egészen mások. Az üzemi tanácsokba nem a hangoskodók, ha­nem azok kerülnek, akik fegyelmezett, példás munkájukkal kiérdemlik dolgozó társaik bi­zalmát. Olyan munkások, akiknek becsületes­sége biztosíték arra, hogy az üzemi tanácsok valóban azért a célért fognak dolgozni, ame­lyért őket létrehozták. Elsők között a megyében Néhány hete a Kaposvári Faipari Vállalat­nál, a megyében elsők között, alaikították meg az üzemi tanácsot. 17 becsületes, jól dolgozó munkást választottak meg az üzem dolgozói. A vállalat igazgatója, pártunkéra, KlSZ-tit- kára, üzemi bizottsági tagok, rajtuk kívül Voten tik Péter asztalos, Tolnai Józsefné beta­nított munkás, Horváth István asztalos kaipott helyet az üzemi tanácsban. Együtt a pártszervezettel Az üzemi tanácsok létrehozásával nem csök­kent, sőt növekszik a pártszervezet, a kom­munisták felelőssége. Ck is felelősek lesznek , azért, hogy az üzemi tanácsok igazán betölt­hessék hivatásukat. Az üzemi tanácsok létre­hozása nem az üzemi bizottságok kiszélesíté­sét jelenti, hanem egy olyan új, demokratikus szervnek a létrehozását, amely lehetővé teszi a dolgozók még szélesebb rétegének bevoná­sát az üzemök, vállalatok vezetésébe, irányí­tásába. Mindezeket azért is el kellett mondani, mert a Faipari Vállalat jpárfcszervezete és szakszer­vezete közötti (kapcsolat nem volt egészen rendben. Nem nyíltan, de titokban elhangzott olyan kijelentés, hogy a pártszervezet feladata -►taggyűlések szervezése, esetleg intézze ő a lakáskérdéseket, de mással ne törődjön«. Nemrégen a dolgozóknak kiadott szerszá­mokat leltározták, s többnél hiányt állapítot­tak meg. Ezeknél a dolgozóknál a pártszerve­zet javaslatára a hiányzó szerszámok árát le­vonták. Olyan vélemény terjedt el: mi köze ahhoz a pártszervezetnek, hogy levonják-e az elveszett szerszám árát. Hát igenis van köze. Van, mert a kiadott szerszámok az üzem tu­lajdonát .képezték, s azért a dolgozók személy szerint is felelősek. Helyeseljük a pártszerve­zet eljárását, amiért az elveszett szerszámok árának levonása mellett foglalt állást. Akár gazdasági, akár politikai, de minden más kér­désben kötelessége az üzem kommunistáinak, hogy elmondják véleményüket. Ezért már most arra hívjuk fel az üzemi tanács figyel­mét, annak vezetőit, hogy ne legyen egyetlen olyan fontos kérdés sem, melyet döntés előtt ne beszélnének meg a pártszervezet vezetőivel. Dolgozzon szorosan együtt a pártszervezet az üzemi tanáccsal. Ne legyen olyan vita, hogy ezt a pártszervezet, azt pedig az üzemi tanács intézte ed. Közösen munkálkodjanak azon, hogy minél nagyobb segítséget tudjanak adna a vállalatvezetés, az üzem előtt álló feladatok megoldásához. Milyen legyen a dolgozókkal való kapcsolat A Faipari Vállalat üzemi tanácsánál, de bizonyára már másutt is beszélgettek arról, hogy milyen legyen a dolgozókkal a kapcsolat. Elhangzott olyan vélemény is, hegy a dolgo­zok kéréseiket, javaslataikat írásban, nyújtsák be az üzemi tanácsihoz. Ezt a javaslatot helyte­lenítik. Ez csak arra volna jó, hogy válaszfalat emeljen az üzem dolgozód és az üzemi tanács tagjai között. Mondják csak el nyugodtan a Faipari Vállalatnál, de másutt is a dolgozok szóban, hogy milyen kéréseik, javaslataik, tanácsaik vannak. Csak arra ügyeljenek, hogy a szóban elmon­dott kérések, javaslatok ne merüljenek fele­désbe. Érezze minden üzemi tanácstag a fele­lősséget és a bizalommal elmondott kéréseket, javaslatokat továbbítsa illetékes helyre. S érezzék kötelességüknek azt is, hogy a ké­rést, vagy javaslatot elmondók minden eset­ben választ is kapjanak. Vagy úgy, hogy intéz kedés követi, vagy pedig úgy, hogy az üzemi tanács határozottan közli: a kérés vagy javas­lat nem megoldható, s ezért az üzemi tanács nem tudja teljesíteni. De azt is mondják meg, hogy miért nem .teljesíthetők azok. Ha így tesznek, akkor nem lesz sértődés, s a dolgo­zok továbbra is minden esetben bizalommal fordulnak majd az üzemi tanácsokhoz. Nagyok a feladatok Sok feladat vár az 1958-as esztendőben a Faipari Vállalatra. Ezer festett hálószoba bú tort, 160 -Kaposvár« fényezett szobabútort, 60 konyhagarnitúrát, s ezenkívül a .lakosság igé­nyeinek megfelelően még rengeteg más bútor elkészítését kell megoldaniuk. Emellett erő­síteni kell a munkafegyelmet, a dolgozók egy­más iránti bizalmát és a munkaidő helyes ki­használását. Az elmúlt esztendőben előfordult, hogy anyaghiány miatt a dolgozók napokat álltak. Ennek a jövőben nem szabad előfor­dulnia. Figyelmeztesse az üzemi tanács időben a vállalat vezetőségét, hogy anyaghiány töb­bet ne adódjon elő. Beszélgettünk az üzemi tanács tagjaival, Dolgos elvtárssal, a pártszervezet titkáréval, Doma elvtárssal, az üzemi tanács elnökével. Valamennyien látják feladataikat, s ahogy el­mondották, azon fognak tevékenykedni, hogy a pártszervezet és az üzemi tanács szorosan együttműködjön a vállalat érdekéiben. Legye­nek azon a Faipari Vállalat kommunistái, de pártankívüli dolgozói is, hogy az üzemi tanács valóban feladatához híven .tevékenykedjen és segítse üzemük vezetését, annak eredményei munkáját. Szalai László VONJANAK BE MINÉL TÖBB FIATALT! A kommunisták az Áram­szolgáltató Vállalatnál is so­kat segítettek a KISZ létreho­zásában. Kezdetben megfelelő segítséget is adtak a munká­hoz, amelynek megmutatko­zott az eredménye is. Aztán úgy látták, a fiatalok már megállnak a saját lábukon és magukra hagyták őket. Mi lett a következmény? Visszaesett a munka, csökkent a fiatalok lelkesedése. Igaz, hogy a fia­talokban is sok hiba volt, nem kezdeményeztek, legtöbb eset­ben a pártszervezetre vártak. Látták a kommunisták, hogy így nem mehet tovább, tag- m-űlésen, majd a KISZ veze­tőségével közösen, vezetőségi ülésen tárgyalták meg a fel­adatokat. Némi változás mu- atkozott. A fiatalok november 7-én műsorral szerepeltek, in­dítottak az üzemen belül egy asztalitenisz versenyt. Úgy érezzük azonban, hogy mindez még nem elegendő. Mit mond a KISZ-iitkár? A pártszervezet titkárának irodájában beszélgettünk Hor­váth elvtáresal, a KlSZ-szer- vezet titkárával. — Az a baj — mondja —, hegy túl sok fel­adattal terheltek meg. A ké­szenléti csoportnak vagyok ve­zetője, p>ártvezetőségá tag, muríkásőr vagyok, s emellett a KISZ-nek titkára is ... Nem jut elég idő arra, hogy meg­felelően foglalkozzak az ifjú­sággal. Igv is túlságosan sokat vagyok távol családomtól... Azt is meg kell mondani, hogy a pártszervezet többet foglal­kozhatna a KISZ-vezetőséggel, az ifjúsági problémákkal.;: Van egy kiszista fiatal, aki igen jó munkaerő, de mert rengeteget iszik, társai csak -rumosnak« hívják. Segítsen á pártszervezet megváltozhatni ezt a fiatalt... Olyan embert válasszanak a KISZ élére, aki csak az ifjúsági munkával fog­lalkozik ... A beszélgetésnél jelen volt Kasza elvtárs, a pártszervezet titkára, aki mindjárt válaszolt is az elmondottakra .. . — Mindössze két kommu­nista van a kiszisták között Szükséges, hogy kommunista legyen az ifjúság vezetője, aki biztosítani tudja a párt poli­tikája szellemében történő ne- .velést, irányítást. Igaz, hogy többet is segíthettünk volna a KISZ-nek, de azt is meg kell mondani, hogy a fiatalok sem kezdeményeztek eléggé. Több önállóságra van szükség. „Égess embert“ a KISZ élére Szó szót követett a vita so­rán, mely, úgy érzem, nem volt eredménytelen. Felhívta a pártszervezet figyelmét az ifjúsági szervezetnél fennálló problémákra, arra, hogy még több időt fordítsanak a KISZ segítésére. De felhívta a KISZ- titkár figyelmét is, hogy mer­jenek bátrabban, nagyobb ön­állósággal dolgozni. Végül a KISZ-titkár kérdésében is megállapodásra jutottak. Kasza elvtárs ígéretet tett, hogy segít a kiszistáknak meg­felelő vezető kiválasztásában, egy olyan fiatal személyében, aki szabadidejét a KlSZ-mun- ka végzésére fordíthatja. Ez a döntés helyes volt. Helyes volt azért, mert így mentesíti Hor­váth elvtársat, több időt tud majd családjával tölteni, s a KISZ is olyan vezetőt kap, aki többet tud foglalkozni az ifjú­sági munkával. A párt vezető szerepe to­vábbra is érvényesül a KISZ- ben, mert Horváth elvtárs vál­lalta, hogy a vezetőségben ez­után is tevékenykedik de csak olyan feladatot válla] el, ami nem jár annyi elfoglaltsággal, mint a titkári teendők ellátá­sa. Igaz, ez a titkár csere nem történhet meg máról holnap­ra, s ez nem is lenne helyes. De legyen azon az Áramszol­gáltató Vállalat pártszerveze­te és KISZ-vezotősége, hogy a KISZ élére minél előbb olyan fiatal kerüljön, akiinek mun­kája nyomán egészséges ifjú­sági élet alakul ki a vállalat­nál. NYÍLT LEVÉL Császár Laios héthelyi kőműves iparoshoz: Me haragudjon, horv -. le- ; vélírásnak ehhez a formájához folyamodtam, de erre azért van , szükség, mert Cn sem szemé­lyes levelében kért választ né­hány, KÍOS7 szervezetet érintő kérdésre, hanem egy közelmúlt értekezleten nagy nyilvános­ság előtt. Mivel nemcsak önt, hanem a megye területén élő valamennyi kisiparost érdekli a kartárs kö-désére a válasz, ezért vá­lasztottam e formát. Ön felvetette azt a kérdést, hogy mit csinál a KIOSZ a be­csületes kisiparosok által befi­zetett tagsági díjakkal, mert ön szerirt a KIOSZ nem számol el senkinek a pénzzel. Ha a kar­társ a KlOSZ-szervezetnek tagja lenne, akkor tisztán és világo­san látná a pénz hovaforditását. Elsősorban a kisiparosok ügy­intézésére. Ingyenes |ogi ta­nácsadásra, szociális segélyekre, üdülök, szervezeti székházak és berendezések karbantartására nem kevés pénz kell, olyannyira nem, hogy szükség lenne még arra az összegre is, amit Csá­szár kartárs kb. egy év óta nem fizetett be tagdíjként a szerve­zetbe. Egyébként, ha a szerve­zetnek tagja lesz, jogában áll majd betekinteni a pénztár- könyvbe, az egész ügymenetbe, és akkor meggyőződhet arról, hogy a KIOSZ sokszor valóság­gal csodaszámba menő dolgokat íoz ki a kisiparosok által szű­kösen fizetett pénzekből. Érdekes, hogy önnek az fel­tűnt, hogy a KIOSZ hová teszi a pénzt. Sajnáljuk azonban, hogy azt nem kérdezte meg, hogy például csak Kéthely és környé­kére majd 3000 forint szociális segélyt miből fizetünk ki ha­vonta, amikor a kéthelyi KIOSZ- szervezethez havonta csak Í300 forint folvik be a tagsági díjak­ból. Miből fizetjük hál a többi 1700 forintot? A másik. amire válaszolói kell, az ön által teljesen elfer­dítve beállított tagdíjrendezés kérdése. Magáról a tagdíjrende­zcs fontosságáról külön most nem írok, mert ezzel bőven fog­lalkozott s. Somogyi Néplap 1957. december 11-i száma, va­lamint a Magyar Kisiparos új­ság már több esetben is. Az ön felszólalásának lénye­ge abban áll, hogy kényszerít­jük az iparosokat a tagdíjfize­tésre, de a tagdijakat az iparo­sok meghallgatása nélkül álla­pítjuk meg. Ez a nézet téves, mert a tag- tííjrendezést nem egy ember, se kettő határolta el, és nem is Kéthelyen, sem Somogy megyé­ben csupán, hanem az országos választmányi értekezlet hozott erre határozatot és mivel itt képviselve vannak az ország valamennyi becsületes dolgozo kisiparosai, iqy az országos vá­lasztmány határozatai az egész ország KlOSZ-szervezeteire és tagságára kötelezőek. A tagsági díjak megállapítása = helyi szervezetnél működő bizottságok által történik, az illető kisiparos anyagi is szociális körülmé­nyéit figyelembe véve. önnek ezt tudnia illene, kedves kar­társ, mert ha Jól vagyunk ér­tesülve, ön korábban építési vállalkozó volt és segédei sok­szor több tagdíjat fizettek a szakszervezetbe, mint ön az ipa­ros-szervezetbe. Most a tagdíj- rendezéssel és a kötelező’ KiOSZ-tagsággal éppen az emlí­tetteket akarjuk rendbehozni és azt akarjuk, hogy a becsületes kisiparosok valamennyien a szervezet tagjai legyenek, a tffr vérrysíe-tők, s pe ku tánso k r adócsalók pedig, és azok, akik a más zsírján élcsködnek, a szervezeten kívül maradjanak, de ezeknek iparengedélyük se legyen. Es még valamit. Hq Ön any- nyira szívén viseli az iparos- érdekeket, hogy szót emel mel­lettük, akkor igyekezzen a munkánkhoz segítséget nyújta­ni, nem pedig elferdített hozzá­szólásaival akadályozni azt. BOROSS GYULA, a KIOSZ Somogy megyei titkára vasárnapi tárca-------------------------------*------------------------------­ÚRIEMBEREK, S Z E G É 2V Y E M BEREK... Úgy látszik, vannak fogal­mak, amelyek soká élnek, ha változni látszik is a világ. Élnek, mert lassan fordul csak a kerék, az emberi tár­sadalomban nem hallatszik a recsegése. Ilyen a két cím­beli fogalom sorsa is... Erről akarok szólni: úgy, ahogy az élet elém dobta. Vártam az egyik vállalat igazgatójára, közben lekönyö­költem a vidám telefoniköz­pontos asszony ablakába és be-zélgetni kezdtünk. Szó került mindenféléről, az el­lenforradalomról is. Elmesél­te néhány régivágású vezető tisztviselőjük színváltozását, agresszív fellépését. Almikor ideért, egy kicsit elgondolkodott és váratlanul azt mondta: — Tudja, mi szegények nem gyűlöljük az úriembereket... Hiába, ők már ilyenek, nem tudnak megváltozni... De én nem gyűlölöm őket, csak a reakciósokat, mert azok ve­szélyesek. .. Kicsit meglepődtem a kö­vetkeztetés ilyen levonásán, de rögtön eszeimbe villant az -úriember« kijelentés másik vonatkozása. Az az igazság, hogy bizony valóban van­nak még nálunk úriemberek, akármennyire hallgatunk ró­la. s vannak szegények is, ha nem is mindig és telje­sen gazdasági értelemben, ■hanem csak, mint az előző lé­tének igazolása. De nem er­ről beszéltem neki. — Nem ilyen egyszerű a dolog — mondom. — Az úri­emberségben van más gyűlöl­ni váló is. Elmondok magá­nak egy esetet... Egyszer, pár éve már, éppen Kálmán- csán voltam, s visszafelé so­kat kellett gyalogolni a vasút­állomásig. |Nyár volt, mele­gem lett, betértem az egyik házba vizet inni. Egy öreg néni volt csak otthon, aki­vel aztán szíves beszélgetés­be elegyedtem. Megtudtam, hogy néhány hold földjét egyedül műveli, s tisztesen megél belőle. Csak arról pa­naszkodott, hogy unokája és annak férje betegek, a kór­házban vannak. A férfi mun­ka közben szerezte betegségét, a lány gyerekkorában. »Csak- hát sokba kerülnek« — mond­ta. Csodálkoztam, hiszen az SZTK-tagoknak nem kerül semmibe a gyógykezelés. -Igen, de hát tudja, ez nem egészen így van. Mert a fiam, már én csak így hívom az unokám urát, nagyon hosszú ideig feküdt odabenn és még­sem csináltak vele semmit, az állapota meg romlott to­vább. Egyszer aztán mondom neki: Fiam. a jövő héten ho­zok be én valamit, aztán v-'f be a doktor úrnak, talán csak lesz valami... Úgy is volt. Vittem én csirkéket, ka­csát, egyebet, két egész ko­sárra valót Aszonigya a fiam erre: Az isten áldja meg a jóságát mamám, magának is kevés van odahaza, minek hoz ennyit?... Csak vidd be a doktorodnak, fiam, vidd, mondom neki... Hát ő be­vitte. Mikor kijött, üresek voltak a kosarak. Érdeklőd­tem, mit mondott a doktora. Aszongya a fiam, hogy na­gyon örült neki: maga, Pis­ta, most pár száz forintot tett a zsebembe, hát aztán most majd megoperáljuk, mondta neki... Aztán, képzelje, már másnap megoperálták. Én meg azután is vittem be ezt is, azt is és aszongya a fiam, aztán jobban törődtek vele...« Beszélgettünk még másról is, de én azzal a nyomasztó ér­zéssel hagytam ott az egysze­rű kis házat, hogy az az orvos a mellényzsebéből ki­fizethette volna az egész kis gazdaságot, s aztán, hogy itt nálunk a gondoskodást is pénzen mérik egyesek... Még beszélgettünk a tele­fonközpontos asszonykával, egy kicsit borosabban, mint kezdetben, aztán jött az igazgató és elváltunk. Hanem a téma nem hagyott nyugod­tan, sokat gondolkodtam fe­lőle. Egyszer égy értelmiségi azt mondta, mikor szót ej­tettünk erről a dologról: — Te ezen csodálkozol? Hát ha hiszed, ha nem, Kaposvá­ron még mindig van olyan asszony, aki megköveteli cse­lédlányától, hogy -kegyelmes asszonynak« nevezze őt? Aztán elolvastam Féja Gé­za megdöbbentő írását, a ré­gi vidék kegyetlen sorsát raj­zoló -Viharsarok« című köny­vet. Szinte habzsoltam a szá­momra korom és osztályhely­zetem miatt ismeretlen vidéki uralkodó osztály leleplezé­sét Miért ítéli el Féja a vi­déki burzsoáziát és az úgyne­vezett középosztályt, a lecsú­szott dzsentrit, és az urakat majmoló, szamárlétrás, nép­től idegien hivatalnok réteget ? Mert nem folyt bele a hala­dásért vívott harcba, mert idegien volt az tőle, mert más világot utánozott, a pénz, az érvényesülés, önmaga volt az istene, s az isten is csak azért kellett neki, hogy iga­zolja és fenntartsa vélt fel­sőbbrendűségét .. Nagyon el­gondolkodtam. A kép kísértetiesen hason­lít a ma úriemberére, ha más körülmények között is. A tegnap -középosztálya«, a ma lecsúszottjai és mások is magukra vehetnék Féja szemrehányásait, ha persze volna belátásuk. Hogyan is állunk ma ezen a téren? A ma úriembere tulajdonképpen konzerválni szeretné régen sem teljes kü­lönállását a néptől, most, amikor már az az alapja sincs, amely valamikor lehetővé tet­te ezt a látásmódot, tudni­illik, hogy nincs többé ki- zsáJtamányolásH leúkőte-e, sem n i .*íl i-<j ■n, nincs a kezében, ahonnan lefelé nézhetne. Ép­pen ez acsarkodásának, fáj­dalmának oka. Most tehát nincs mit utánoznia, felül a volt szegényemberek nem nyújtanak példát a parvenü életmódra, le sem nézik az alattuk élőket, úgy érzi tehát, néki kell görcsösen őrizni azt az életformáit, melyet magá­ba szívott a gyerekszobával, egész környezetével, a múlt- tal. Az úriemberkedés függet­lenségnek látszik mindentől, a mai politikától, a társada­lomtól, gazdálkodástól, er­kölcsöktől. Holott egyáltalán nem az, függetlensége taka­ró a tagadásra, voltaképpen válasz az újnak, reakció. A politika nem érdekli, mert kizárva érzi magát a hatalom­ból, vagy mert tulajdonkép­pen nem is tudja, mi az po­litizálni. A múlt kormány­pártjainak támogatása volta­képpen saját szerepének tá­mogatása volt, is kimerült a szavazásban... Ezt a minden­től való függetlenedés lát­szatát segíti azonban egyrészt anyagi helyzete, melynek ré­vén fölénnyel tekinthet a vi­lág összes jelenségeire, vagy őrizheti maradék rongyait a múltnak, másrészt az is, hogy tudja, minden társa­dalomnak — ennek is — szük­sége van és lesz munkájára. Mondhatná valaki, tulajdon­képpen mindig volt és lesz az emberek között ízlésbeli, gondolkodásbeli különbség. Ez így is van, azzal a fejlő­désbeli ikülönbséggel azonban, hogy egyre kevesebb lesz a távolság közöttük minden tekintetben, szellemi, erköl­csi és oszttályihelyzet dolgá­ban is. Csakhogy itt másról van szó. Az úriember ma társa­dalmon kívüli állapotban akar élni, idegenség és gőg a jellemzője, nem akarja a helyét megtalálni. Osztály­probléma ez, a demokrácia kifejlődésének problémája egy olyan országban, ahol tulajdonképpen soha sem volt hosszú ideig tartó de­mokrácia, illetve csak az uraknak, valamikor. Most ter­mészetesnek tűnik, hogy e ►-demokrácia« korlátozása sérti őket. Mégsem természe­tes. Az úriemberkedés lelkiálla­pot, gondolkodásbeli maga­tartás. Beállítottság — közös­ségi érzések nélkül. Világ- szemlélet, anélkül, hogy kö­ze volna a tudományhoz. Hű­vös közöny minden iránt, ami rajta kívül áll. beteges ra­gaszkodás egy most már csuk önmaga által megteremte, t és valaha ismert világhoz, de beteges önzés is. amely csők a ház négy faláig tart és a külvilág csak annyira fontos, amennyire abból hasznot meríti, vélt méltóságát táp­lálhatja. Az úriemberkedés azon­ban nemcsak származás kér­dése, bár az is, mint ahogy munkásból is lehet munkás- áruló. Az úriecnbetrkedés, minthogy fétiművleiLt.ségi ál­lapot, mindenhonnan szedi áldozatait. Hogy van az ugyanis, hogv kijön az ösz­töndíjas az egyetemről, s már más szemmel néz min­dent, más életformát kozd élni, mint megtagadott és le­nézett apja? Az is lehet úri­ember, aki elfelejtette, hon­nan került ki, aki fölényes és önző látásmódjával ural­kodóvá fajult és aki a nép szolgálata helyett csak szol­gáltatást vár a maga számá­ra. Az úriemberkedés prob­lémáját ezenkívül nem lehet csak értelmiségi problémává tenni, hisz miért van az, hogy idősebb, régi vezetőket fisz« telnek a szegényemberek? Aa értelmiségből nagyon sokait értették meg az idők válto­zását, tisztelik mitnöenkábez) (Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents