Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-04 / 3. szám

Szombat, 1958. japuár 4. 3 SOMOGYI NÉPLAP MŰVELŐDÉSI OTTHONOKAT, DE HOGYAN? FELSZABADULÁSUNK ÖT A országunkban mind foko­zottabb erővel tör elő a műve­lődés, szórakozás iránti igény. A fővárosban és az ország töb­bi városában erre ijöbbé-keves- bé megvannak a feltételek. De mi történjék az olyan faluval, amely nem örökölt sem kas­télyt, sem nagyobb gazdatiszti lakást, ahol a mozinak, elő­adásoknak, színdaraboknak, no meg a báloknak megfelelő helyiség lenne, vagy romépü­let, amelynek anyagából mű­velődési otthont lehetne emel­ni, Márpedig az ilyen falvak vannak túlsúlyban megyénk­ben is. Építeni kell! — követelik so­kan. Igen ám, de miből? — torpan meg az a néhány lel­kes kezdeményező, aki szív­ügyének tekinti a falu műve­lődését, szórakozását. — A he­lyi tanácsnak az ehhez szük­séges összeg nem áll rendel­kezésére, a megyei tanács, az állam sem képes arra, hogy művelődési otthont építsen minden faluban. Hiszen sok még a más gond is. Röviden: a sok futkosás, levelezés, ki­lincsélés után legfeljebb né­hány szerény ígérettel, buzdí­tó szóval kénytelen megelé­gedni az ügybuzgó kezdemé­nyező, aki rendszerint a falu egyik lelkes pedagógusa. Ezzel aztán a legtöbb ember­nek el is megy a kedve az egész kuM-úrmunkától, és a filmvetítés, előadás, színdarab, bál, gyűlés és egyéb összejöve­telek céljára továbbra is ma­rad a rendszerint egy-két tan­teremből álló iskola épülete. És most hadd mondjam el dióhéjban egy falu művelődé­si otthona felépítésének törté­netét, okulásul azoknak, akik mindent az államtól, a tanács­tól várnak. HÁROM ÉVVEL EZELŐTT valamilyen úton-módon Kele- viz téglakiutaláshoz jutott — kezdi a történetet Varga Antal tanító, a művelődési otthon igazgatója. — Igencsak meg­örültünk neki, hisz már rég­óta beszélgettünk az emberek­kel egy művelődési otthon fel­építéséről. De miből fizessük ki? Egy fillért sem sikerült szereznem erre a célra. Mind­egy. valahogyan belevágunk. A tanácstól kölcsönvett pén­zen kifizettem a téglát, és nyakamba vettem a falut. Az emberek nem hagytak ma­gamra. Zsidi Pista bácsi fel­ajánlotta az iskolához közel eső telkét (pedig szép gyümöl­csösének egy részét kellett fel­áldoznia), a legeltetési bizott­ság pedig azt javasolta, hogy a fakitermelési kiutalást erre a célra használjuk fel. így is lett. Jártunk az erdőre, vágtuk az öreg akácfákat. Eredmény: kifizettük a tégla árát és még a tetőt is fel tudtuk húzni. Részben társadalmi munkával húzták fel a falat, hordták a fuvarosok az anyagot, kever­ték a maltert a fiatalok. Az ácsok a forgácsért faragták ki és szerelték össze a gerendá­kat. A földművesszövetkezet használt ablakokkal járult hozzá az építéshez. Aztán a következő évben már állt az épület. Igaz, hogy csak egy kistermet tudtunk üzemkész állapotba hozni, de ebben már megtartottuk az első bált. Majd a tél folyamán a többit. Ezek bevételéből az­tán, 1956 tavaszán bevakolhat­tuk a nagytermet, ahol már színdarabokat is játszhattunk. Ezek hasznából öltöző épült, valamint egyéb apróbb mun­kákat végeztettünk ed. Mindent összevetve, 56 877 forintba került a kb. 150 ezer forint értékű épület, amely összegből 26 719 forintot a le­geltetési bizottság, 8850-et a tanács adott. A többit magunk kerestük — fejezi be jogos bnszlceséggel. — Ahogy látom, még elég sok munka van az épületen. Miből fogjátolc ezt megoldani? —■ kíváncsiskodom.-» Az idei bevételünk 6586 forint tíz fillér — olvassa egy papírlapról. Ezt persze elköl­töttük asztalosmunkákra, híd- gyűrűkre, lépcsőkészítésre, stb. Csak tájékoztatásul mon­dom, hogy leg/alább ennyit kell bevennünk a következő évben is. — A tanács mennyit adott az idén? — Semmit. Remélem azon­ban, jövőre többet gondolnak ránk — bizakodik. — Még egy kérdést: hogyan használja ki az új épületet a falu lakossága, főképpen az ifjúság? — HM... — mondja és a cserépkályha parazsát kezdi piszkálni. — Egy kicsit bővebben — biztatom. — Tudod, nehéz dolog ez — bátorkodik neki. — Az erősza­kos tsz-szervezés még most is érezteti hatását. Az emberek magukba zárkózottak, bizal­matlanok. De azért volt olyan vasárnap, amikor 18-an is ösz- szejöttek, főképp meglett, idő sebb parasztemberek, és elbe­szélgettek a szolőtermelésrOl sőt borkóstolót is rendeztek estelente. Legközelebb méhé­szeti szakelőadást hallhatnak A felnőttekkel még lehet va­lamit kezdeni az ilyen klub­összejöveteleken, de az ifjú­ság ... őket csak a bálok ér­deklik, meg az ivás. ELGONDOLKOZTATC SZAVAK. — Az előbb néhány fiút lát tam bemenni a másik terem­be. Csd)k nem valami próba lesz? — kérdem. — De. A Sári bíró-t próbál­ja velük a feleségem. — No lám! Mégiscsak csinál mást is a fiatalság a bálozá­son és iváson kívül — próbá­lom védelmembe venni a kele- vízi ifjúságot. — Hát izé... Csakhát... Tudod, milyen nehéz volt ösz- szeszedni őket? Nem vonom kétségbe. — KISZ? — Alakulóban van már né­hány hónapja. De nincs meg felelő vezetőnek való fiatal. Nem egyedül álló probléma a marcali járásban. Kivizsgá­lása új cikket érdemelne. NEM VOLT CÉLOM recep tét adni e cikkel művelődés otthon építésére. Csupáft azi akartam megmutatni, hogi így is lehet, hivatalos támo­gatás nélkül, megteremteni a falunak saját otthonát. PAÁL LÁSZLÓ József Attila emlékkönyv jelent meg ft Szépirodalmi Kiadónál. Egy kis tévedés A falusi kocsma egy kis sakkasztalá­nál két fiatalember beszélget halkan, ösz- szedugott fejjel. Igaz, nem is hallaná senki a beszédet, mert a ze­nészek Igencsak húz­zák, hogy «-Én vagyok a falurossza egye­dül ...« Egyikük feláll s a pulthoz megy: — Még három fröccsöt kérek. S uj- ján is mutatja a ren­delést. Amikor az asz­talon koppon a telt­hasú pohár, Jancsi int a prímásnak, aki készségesen odasiet, s készenlétben tart­ja a vonót. Jancsi széket tol alá s be­vonja a tanácskozás­ba... — Szóval holnap éjjel a tanácsháza előtt... — S haza­megy a két legény. S másnap, amikor a nyugalom már be­költözött a faluba, s a hegygerincre is rá­telepedett a hold, a kapuk melletti jár­dán a két barát, s há­rom szál zenész oson a falu alsó vége leié. — Itt laknak, meg­állj! — vezényel hal­kan Jancsi. — Ne viccelj már, a másik ház az övék — érvel a barátja. —« Hát én már csak tudom, hová és kinek udvarolok -*■ tüzel Jancsi. Szó szót követ s végül is Jancsié a dön tés, ő tudja, mit csi­nál. Barátja is bele­nyugszik: talán mégis csak jobban tudja, hogy az egymáshoz épült, szakasztott ugyanolyan ház közül melyik az Brzsikééké. Óvatosan, hogy zajt ne üssenek, az ablak alá mennek. A zenészek készenlét­ben várnak az intésre, hogy aztán felcseng­jen az édes-bús meló­dia: «■Feketeszem éjsza­kája, hány csillagból ragyogsz rája,..« Szárnyal is a dal messzehangzóan a nagy csöndességben. Már annak is a végét járják, hogy: «Édes­anyám rózsafája«, de a gyufa csak nem ser- cen. El is keskenye- dik Jancsi, mint egy árnyék, ha megnyú­lik, amikor motoszká- lást hall. Az előretol­ható zsalu mögött fény villan. Repes a szíve a fiú­nak, hát még akkor, amikor az ablakpár­kányon megjelenik egy fehér kéz is. A zenészek is jobb kedvvel rángatják a vonót, Jancsi meg el­kapja a kinyújtott ke­zet, s szorongatja bó­dultán, szerelmesen. Arra riad, hogy szid­ják, mint a bokrot. — Mit meg nem tesznek ezek a... Nem takarodtok in­nen?! — kiált erőt­len, kissé rikácsoló hangon a 65 éves öz- vegyasszoaiy. Jancsi felnéz s úgy engedi el a kezet, mintha tüzes vasat fogna ... Annyit tud csak kinyögni: — Marosa... Mar­osa néni... S iszkol, szedi az irháját a kapu felé, ahogy csak tudja. Ott meg barátja nevet teli torokkal, könnyezve, s csak annyit mond: — Nem megmond­tam, hogy a másik ház az?!... (tóth) (TWWTT7'rr7TTTWTTTTTVTTVrTVWTTVVVVVWTVTTVTrrrWVV»V*vmvVVrrVTVWVVTVVTWYTTV7T’»TWTVT'rVTTVVTVVVrTTWV7TTWTVTT»TTVWWf A HÉTSZOBÁS KICSI HAILÉK... «... A jelen fizetési megha­gyás kézbesítésétől számított 15 nap alatt fiziessen meg 600 forintot.« Dr. Pottyondy Géza segesdi pedagógus nevére szólt az írás, melyet Toblier Károlyné küldetett ki. 600 fo­rintot, egy garassal sem ke­vesebbet követel két szoba, egy konyha, előszoba és né­hány mellékhelyiség havi bé­reként a bérbeadó. Ez iga­zán nem sok, ennyit kibír­hat egy tanító, ha nem akar családjával együtt a szabad ég alatt aludni. Toblier Ká­rolyné érző, értó szívű asz- szony. Nem kívánja, nem akarja a másét, de a maga jogaiért körömszakadtóig har­col. Van tintája, tolla (állan­dóan készenlétben), ha kell, hát ír a legmagasabb fórum­hoz Is. — Nem akarok én mást, csak hagyjanak békes­ségben, engedjenek élni eb­ben a kis hajlékban — sóhaj­tozik a segesdi Kinizsi utca 22-es számú ház tulajdonosa. Egy pillanat! Mielőtt to­vább mennénk, nézzünk be Toblierné szerény hajlékába. Minden különösebb átalakí­tás nélkül hét lakható része van a főépületnek. A mi or­szágunkban olyan törvényt csináltak, mely szerint három szobánál több lakható helyi­séggel bíró épület hasznosítá­sáról a tanácsok gondoskod­nak. Toblier Károlyné egye­dül tölti napjait. Dr. Poty- tyondy Géza tanítónak nincs lak.isa. A -tanács kiutalta a pedagógusnak Toblierné két szobáját. Talán elférnek. De- ákl, az előző lakó elköltözött, s a szobák kulcsait leadta a tanácsnál. A tulajdonos má­sik kulcsok segítségével sza­baddá tette az utat, ágyat és egyéb bútort pakolt az üre­sen hagyott lakásrészbe. Dr. Pottyondyt nem is akarta beereszteni a szobákba. Egy éjjel kint aludtak a pedagó­gus-család ingóságai. Toblier- nének minden épületrészre szüksége van. Neheztel azért is a lakóra, mert igénybe vette a kilenc rekeszes sertésól egyikét, bár neki csak egy anyakocája van. Minden helyiségben tart valamit, ha mást nem is, leg­alább néhány befőttes üveget. — Én nem ilyen lakót akar­tam — mondja —, hímem olyant, aki tudna segíteni is a földben. Toblier Károlynénak van 17 hold földje is. — En már öreg vagyok és mindig bete­ges, nem tudok sokat tenni, kell a segítség. A tanács havi 50 forintot állapított meg a lakás hasz­nálatáért. — Ez kevés, egy napi napszámra se futja — mondja az asszony. Nem is hagyta annyiban. Tinta, toll és máris ment a 600 forint havi -bért követelő levél a nagyatádi járásbírósághoz. Fizess, Pottyondy Géza, mert Toblier Károlynénak is élni kell. Sok sérelem, törvényte­lenség érte öt 1945 óta. Alig győzi a reklamálást. A ta­nácstól 100 000 forint kárté­rítést követel. Becsületes, tiszta múlt van mögötte. 1913 óta betegeskedik és mégis szerzett. Nem a semmiből nőtt ki a vagyon. Feles és bérelt földeken dolgozott, illetve dolgoztatott. Szép idők voltak azok. A férje csarno- kos volt. Jót tett az emberek­kel. Becsületességére rá is fi­zetett Tele volt adóssággal a megboldogult Menedékül egy 33 holdas kis parcellát vásárolt a Somogyszob mel­letti Szentkereszten. De ezt is nyomta 30 000 pengő adós­ság. Éppen elég Volt kikászá­lódni belőle. Szegény Toblier­né... Külön gazdálkodott, a férjét nem avatta be a ház­vezetésbe. Fogához verte a garast. Azt mondják róla a rossz nyelvek, hogy az urának is pénzért adott enni. Hát így gyarapodott, nőtt, szépült a -kis hajlék. Igazán nem zúgo- lódhatik dr. Pottyondy a 600 forint miatt. Toblierné -nem hagyja torolatlanul a sérel­meket. Nem! ír, vagy megy személyesen a különböző fó­rumokhoz. Mindig akad va­lami, ami miatt írni kell. — Azért szereztem, hogy ne jussak koldusbotra öreg napjaim idején. Toblier Ká- ■i\A kxjNY, rolyné most is szeretné, ha eladósodott családok gyer­mekiéi egy darab zsíroske­nyérért dolgoznának a 17 holdon. Ha nincstelenek be­takarítanák a termést, arat­nának, vetnének hajnaltól — sötétedésig. — A 30-as évek idején 70—80 hízót is tar­tottam. Valamiből élni kellett. S másként az uram adósságait sem tudtam volna törleszteni — frissíti föl a múlt éveit Toblierné. Az ő portáján mindig volt egy-egy vagyontalan hajladozó ern bér. Nemrég egy fogyatékos értelmű lánynak adott me nedéket. Nem mehet ő se az utcára aludni, hadd él­jen itt. (Nem tudni mit és mennyit kap napi munkája után. Talán nem csalódik. Toblier mamának jó szive van.) Dr. Pottyondi Géza megfi­zethetné a 600-at, igazán nem sok. Az egyik gazdasági épü­let végén van egy kamra. Ha kiadnám bérbe, az után is fizetnének szíves-örömest 5 forintot naponta — sirán­kozik az idős asszony. Sok a kiadás, igazán nagy szük­ség van a pénzre. A pedagó­gus bérló megkapta 600 fo­rintról a fizetési meghagyást, de fellebbezett. így van ez, Toblier néni. Ami sok, az sok! Majd dönt a nagyatádi járásbíróság. Dr. Pottyondi Gézának is joga van rekla­málni. GÖBÖLÖS SANDÖÍt A testvérpártok életéből Szigorúan tartsuk be a kollektív vezetés elveit Nemrég ült össze a kazah­sztáni kommunista párt pav- lodari területi bizottságának plénuma. Afonov elvtárs, a területi bizottság első titkára jelentést tett a városi és ke- riileti pártkonferenciák ered­ményeiről és azokról az intéz­ted ásókról, amelyeket a bi­zottság a konferenciák hatá­rozatainak teljesítése és a párt­tagok bíráló megjegyzéseinek hasanosítáaára tett. Elég fon -nálisan foglalkozott a párt munka elemzésével, a konfe­renciákon elhangzott bírála­t-okból levont következtetések­kel, a párttagok javaslataival. \ beszámolóban voltak ada­gok és példák, de mindezt nem eléggé átgondoltan, s ami a legfőbb, mindennemű bírálat és önbírálat nélkül 'orolta fel. Pedig a konferen­ciákon sok éles vélemény hangzott el a területi bizott­ságok munkamódszereiről, s hal kellene felvetni ezeket a kérdéseket a maguk teljes egészében, ha nem a plénu- mon? Az előadó burkolt ki­fejezéseket használt, úgy lát­szott el akarta kerülni a fájó kérdéseket. A vita másként folyt. Sze- livanov elvtárs, a városi párt­bizottság titkára elmondotta, hogyan bírálták a városi párt- konferencián a területi párt- bizottság egyes funkcionáriu­sait és annak a véleményének adott kifejezést, hegy a terüle­ti pártbizottság munkastílusá­nak és munkamódszereinek megváltoztatása, amit a XX. kongresszus megkövetelt, na­gyon lassan halad. A területi bizottság vezetőségének gya­korlati ímunkátjában komoly hibák és fogyatékosságok van­nak, amelyek — ha nem javít­ják ki őket — nem kívánatos következményekre vezetnek, fékezhetik a gazdasági és kulturális élet fejlődését. Pél­dákat hozott fel arra, hogy a vezetőség a legfontosabb kérdéseket is bizony előzetes alapos tanulmányozás nélkül, elhamarkodva dönti el, megsérti a testületi veze­tést. A teljes ülés elé kerülő beszámolókat a vezetőség. a plenum megnyitása előtt egy órával nézi át. Ez kizárja a lényeges javítások és kiegé­szítések lehetőségét. A veze­tőség a bíráló megjegyzéseket idegesen fogadja, egyéni sé­relmeknek és az egyes veze­tők tekintélye elleni táma­dásnak veszi. Afonov elv­társra is vonatkozik ez, aki a legkisebb megjegyzéseket is sértődötten fogadja. Cekov elvtárs, a területi bizottság tit­kára a funkcionáriusok irá­nyában durva kérdésekre ra­gadtatta magát. Retjunyin elvtárs, a mihaj- lövi kerületi bizottság titkára azért bírálta a területi bi- bizottságot, mert százszámra hozza a határozatokat, még az apró gazdasági kérdések­ben is, de soha nem érdeklő­dik e határozatok sorsa felől. Más felszólalók is tényeket so­roltak fel annak bizonyításá­ra, hogy a vezetőség egyes kérdéseket a kellő egyszerűség nélkül old meg. A teljes ülé­sen élesen bírálták a területi bizottság titkárait, mert le­becsülik az ideológiai munkát, mert helytelen magatartást ta­núsítanak a káderek kiválasz­tásában. A területi pártszervezet ügyeinek helyzete, s az el­hangzott bírálatok felvetették a vezetőség megerősítésének kérdését. A Kazahsztáni Kom- 'mundsta Párt Központi Bi­zottságának vezetősége hatá­rozatban állapította meg, hogy a pavlodari területi bi­zottság munkájában durván megsértik a területi vezetés elveit. A Központi Bizottság vezetősége éles elvi értékelést adott a területi bizottságok oly hibájáról, amelyre a párt- tektíva rámutatott. A pavlodari területi bizott­ság áprilisi plénuma megvitat­ta ezt a határozatot. A plé- numon alaposan boncolókés alá vették a vezetőség helyte­len munkamódszereit. Kuzin elvtárs, a pavlodari területi bizottság titkára arról beszélt, hogy egyes vezetőségi ülések két-hárcm napon át tartott Folyamatos gazdasági kérdd két döntöttek el, a távlati ki dósokét azonban figyelmen vül hagyták. A határozat gyakran dekoratív jellegű voltak. Beszéltek a plénum a vezetőség személyes pélc mutatásáról is. A funkcioná us kezdeményező készségén és önállóságának fejlődése, szabad véleménycsere na mértékben a vezetőnek aa képességétől függ, miként t meggyőzéssel hatni, nem 5 dig a parancsolgatástól és adminisztratív nyomástól, tekintélyt, a tudást és a t pasztalatokat kell felhasználj nem pedig a hatalmat, tis telni kell a többiek vélem nyét, mely eltér a miénkt, figyelmesem kell bánni az el társakkal, munkánkban, mag tartásunkban ki kell tudni j vítani a hibákat. A pavloda tarületi pártbizottság titkár ezen a téren bizony nem tű tek ki. Afonov elvtárs, a terük pártbizottság első titkára k vélységben és önhittségbe szenvedett, nem tűrte a krit kát — mondotta Huszeinc elvtárs. a területi szakszervi zeti tanács elnöke. — Nem emlékszem olya esetre, amikor reagált volna, elvtársak bírálatára, vagy sajtó megnyilatkozására. A 1< nini típusú vezetőnek nem sí játjá a mérhetetlen önhittsé; a bírálatért való neheztelés, mások véleményének meg nei tűrése. Élesen bírálta a teljes ük a vezetőség összes tagjai mert belenyugodott a hibái ba, különösen pedig Szoko elvtársat, aki elvszarűtlenü hajbókolóan viselkedett. A területi bizottság telje ülése Afonov és Szokov elv társat felmentette első titkár illetve titkári tisztje alól. 1 teljes ülés követelte a veze tőségtől: határozottan javítsi ki az elkövetett hibákat, szi gorúan tartsa meg a pártéle lenini normáit, elvszerűen jár jón el a káderek kiválasztásé ban, elosztásában és nevelésé ben,^ fejlessze a bírálatot é önbírálatot, A határozat meg állapította, hogy a vezetőség nem teljesíti kielégítő módot a XX. pártkongresszus azoi határozatait, amelyek a part­éiét lenini normáinak szigort megtartására, a testületi" ve­zetés elvére, a. pártmunka stí­lusának és módszereinek töké­letesítésére vonatkoznak. A vezetőség munkájából hiány­zik az elvi, nyílt bírálat és ön­bírálat. A vezetőség gyakran olyan kérdések megvizsgálá­sával foglalkozott, amelyek a területi szovjet végrehajtó bi­zottságára tartoznak, kicsinye­sen gyámkodott a gazdasági szervek felett. Előfordultak esetek, amikor a területi párt- bizottság vezetőségén olyan határozatokat hoztak, amelye­ket a területi pártbizottság és a területi szovjet végrehajtó bizottsága közös határozatként adtak ki, pedig a végrehajtó bizottság tagjai nem vettek részt azok megvitatásában. A vezetőség durván megsértette a káderek kiválogatásának és elosztásának pártelveit is. Nem mondták meg nyíltan és egyenesen azoknak a párt- funkcionáriusoknak, akik a rájuk bízott feladatot nem tel­jesítették, hogy mi a hibájuk, hanem egyik vezető munka­körből a másikba helyezték őket. A teljes ülésen a vezetés kérdéseinek tevékeny, éles megvitatása ragyogó példa ar­ra, milyen szerepet tölt be a bírálat és önbírálat pártunk életében, milyen kérlelhetetlen az aktíva azokkal a funkcio­náriusokkal szemben, akik szavakban üdvözlik a XX. kongresszus határozatait, ám nem vonják le belőlük önma­guk számára a következetése­ket. A területi vezetés elvei­nek megtartása, az aktívára, a széles tömegekre való állandó támaszkodás a pártélet vitat­hatatlan törvénye, amelyet senkinek sem szabad megsér­teni. (Megjelent a Partyijna.ja Zsizny c. szovjet folyóirat­ban.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents