Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-30 / 25. szám

4t' K Ó A/ v, ' -o AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XV. évfolyam, 25. szám. ARA: 50 FILLÉR Csütörtök, 1958. január 30. Mai számunk tartalmából: Ax országgyűlés szünetében Somogysárd kulturális életéről IFJÚ FIGYELŐ 2 cikk, 2 levél, I válasz Az országgyűlés szerdai ülésén megtárgyalták az 1958.évi népgazdasági tervet Az ülésen részt veti Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, dr Münnich Ferenc, a minisz­tertanács elnöke, Apró Antal, a minisztertanács első elnökhelyettese, Kádár Jáno s, Kállai Gyula,, Marosán György államminiszterek, Biszku Béla belügyminiszter, Révész Géza altábornagy, hmvédelmi miniszter, Antos István pénzügyminiszter, dr. Nezvál Ferenc igazságügyi miniszter, Csergő János kohó1- és gépipari miniszter, Czottner Sándor nehézipari miniszter, Nagy Józsefné könnyűipari miniszter, Dögéi Imre földművelésügyi mi­niszter, Incze Jenő külkereskedelmi miniszter, Tausz Já­nos belkereskedelmi miniszter, Kovács Imre élelmezés- ügyi miniszter, Trautman Rezső építésügyi miniszter, Kossá István, közlekedés- és postaügyi miniszter, Benke Valéria művelődésügyi miniszter, dr. Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter, Kiss Árpád, az Országos Terv­hivatal elnöke. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a buda­pesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. Az' ülést Nagyistók József, az országgyűlés álelnöke nyitotta meg. . Apró Antal, a Minisztertanács első elnökhelyettese: Az 1958. évi terv feszített ugyan, de reálissá tehető célokat tartalmaz Bevezetőben hangoztatta, hogy Kádár elvtársnak a kor­mány legutóbbi hónapokban végzett tevékenységéről szóló beszámolója képet adott arról a sokrétű munkáról, amely hazáink gazdasági, politikai halyeztének erősítése és nem­zetközi tekintélyének növelése érdekében folyt. Azi ország állampolgárai meggyőződhettek arról, hogy a párt Központi Bizottsága és a kormány alkotmányosan, a választott képviselők útján, az országgyűlés határozatai alapján vezeti az országot. Ez a helyes és a jövőben is ezen az úton akarunk járni. Meg­győződésem, hogy az ország gyűlés mostani tanácskozásai is és a hozott határozatok to­vább erősítik népköztársasá­gunkat — mondotta —, majd emlékeztetett arra, hogy az elmúlt évben a népgazdaság 1957. évi tervét csak június­ban tárgyalhatta az ország­gyűlés. A tervezés munkájának megjavításával lehetővé vált — folytatta —, hogy az 1958. évi tervet már az év elején januárban tárgyalja az or­szággyűlés. Az a célunk, hogy a jövőben a terveket az or­szággyűlés már a tervévet megelőző év díecemberében tárgyalhassa. Ez a dolog rend­je. Ez megkönnyíti a vezetés munkáját és megkönnyíti az üzemek és a vállalatok dol­gozóinak munkáját is. — Úgy gondolom, hogy mmdannyiuinkat — akik ebben a teremben a dolgozó nép megbízásából tanácskozunk — lelkesítenek azok a gazda­sági eredmények, amelyeket az 1957. évi tervnek számos területén való túlteljesítésé ről hallottunk. De nemcsak a mi örömünk ez. Örömmel töl­tik el ezek a sikerek a gyá­rakban, a szántóföldeken dol­gozókat is. akiknek jó mun­kája nyomán ezek az ered­mények megszülettek. Jóleső érzés, hogy a ma­gyar népgazdaság — a 22 milliárd forintot kitevő ellenforradalmi kártevés ellenére — 1957-ben sokat fejlődött, erősödött és nem következett be az ellenség jóslata: bogy a forradalmi munkás­paraszt kormány nem lesz ké­pes megbirkózni a nehó-zs* gefckel, hogy Magyarország a pénzromlás, az infláció, a gazdasági anarchia karmaiba kerül. A továbbiakban ismertette, milyen nehézségekkel kellett megküzdeni a gazdasági talp- raállásért. Megemlékezett a bányászok hősies munkájáról, a villamosenergia termelés eredményeiről és megálla­pította, hogy energiabázisun­kat tovább szélesítjük. Bő­vítjük majd a budapesti és a dorogi erőmű kapacitását, megépítjük a tiszapalkonyai. az ajkai, a borsodi és a tisza- löki erőművet. Aláhúzta, hogy az eddigi eredmények mö­gött látni kell a dolgozó nép áldozatos munkáját, erőfeszí­téseit. Az állami ipar tavalyi tervét tíz százalékkal túltelje­sítette. Ez igen nagy jelentő­ségű eredmény, bár a terv lazább volt, mint az előző években. Szénből, villamos- energiából, hengerelt áruból téglából, cementből, pamut- és gyapjúszövetből, kötött­áruból, cukorból, húsból, vaj­ból, sörből, gabona- és takar­mányféleségekből és még sok más fontos élelmiszerből is többet termeltünk, mint amennyit a terv előírt és a nyersanyagok egész sorában is jobb volt az ellátás, mint az előző években. Ha figyelembe vesszük azt a segítséget, amelyet az idei terv megvalósításához a Szov­jetuniótól és a többi baráti országoktól kapunk, elmond­hatjuk, hogy 1958-ra olyan tervet tud­tunk az országgyűlés elé hozni, amely feszített ugyan, de végrehajtása so­rán reálissá tehető célokat tartalmaz. Már Kádár elvtárs is szóvá tette, de én is meg akarom említeni — mondotta —, hogv a múlt évben a bérek eme­lésével kicsit ■ előreszaladtunk és igen nehéz feladatot jelen* a megmövekedebt vásárlóerő árukeresletének a fedezése megfelelő árualappal. Tévédé' ne essék, amikor erről 'beszé­lek, egyben kijelentem, hog) a párt Központi Bízat,tságána1 és a kormánynak elhatározót’ szándéka és ezt 1958-ban js fő feladatának tekinti, hős- az elért életszínvonalat meg szilárdítsa, tartóssá tegye, po­étikai, gazdasági tevékenyéé günket erre irányítsa. 1> hogy ezt a célt elérjük, az kel’ hogy az élet minden területér gátat vessünk a vásárlóerő éf az árualap egyensúlyát bármi­lyen mértékben is veszélyez­tető jelenségnek, az olyan tudatos, vagy jóhiszemű tö­rekvéseknek, amelyek meg­felelő mennyiségű és minősé­gű munkateljesítmény nél­kül, vagy a teljesítménnyel arányban nem álló bért kö vetelmek, illetve folyósítanak. Az elmúlt évben tapasz­taltuk, hogy számos üzem­ben, gyárban. gépállomáson, állami gazdaságban béralap és átlagbér túllépések voltak. Az ilyeneket nem szabad meg­engedni. A másik ilyen terület az anyaggazdálkodás. Az ál­lami szervek és vállalatok szá­mos esetben nem veszik fi­gyelembe a terv kötelező jel­legét, nem tartják be az érté­kesítési terv előírásait és fel­rúgják az anyaggazdálkodási utasításokat. Nyersanyagban szegény ország vagyunk, számunk­ra nem közömbös, hogy hová, mit és mennyit hasz­nálunk fel, tehát az anyag- gazdálkodást különösen kézben kell tartanunk. A minisztériumok munká­jával kapcsolatban a többi között megállapította, hogy a kohó- és gépipari minisztéri­um mintegy 836 millió forint­ul túlteljesítette a tervét és nagy erőfeszítéseket tett a népgazdasági egyensúly meg­teremtésére. Munkájában azonban még számos hiba van. A lazaságok következ­ménye, hogy a terv túlteljesítés -évén a nénsazdaság rendel­kezésére álló terméktöbblet ^elhasználásánál a vállalati és tárcaérdek — amit minisztériu­mi, vagy szakmai sovinizmus­nak szoktak nevezni — felül­kerekedik a népgazdaság ér­dekeivel szemben. — Gazdasági vezetőink kö­zül egyesek a minisztéri­umokban, üzemekben el­felejtik, hogy a terv tör­vény. A teirvtörvénynek szigorú előírásai vannak. Az értékesí­tési tervek és utasítások meg­sértése címén ezideig senki* sem vontak felelősségre, sőt célprémiumokat tűztek ki egyes anyagoknak a tervtől el­férő beszerzésére, holott az ilyen, a népgazdaság egészé­nek kárt akozó ►►ügyeskedők« nem jutalmat érdemelnek, ha­nem büntetést. De a rossz munka, felelőtlen, nemtörő­döm gazdálkodás miatt fe- lelősségrevonás .nálunk kü­lönösen az utóbbi esztendő­ben a felső állami vezetésben ritka, mint a fehér holló. Ennek a lazaságnak velejá­rója az anyagpazarlás, lopás, amely ma üzemeinkben, rak­tárainkban szinte legális tevé­kenységgé fajul számos he- 'yen. S mert anyagot bárki — legtöbb helyen bármikor — könnyen szerezhet, a selejt- gyártás is lassan egyenrangú­vá verekszi fel magát. Ma már ott tartunk, hogy éppen csak tervet nem készítenek rá szá­mos helyen. Az országgyűlés tegnapi ta­nácskozásán Dinnyés képvise­lőtársunk beszédében többek között megemlítette, hogy a parlamenti tárgyalásoknak új hangja van, barátibb, nem pa­rancsoló módban beszélnek, s ez nagyon pozitív jelen­ség. Én azonban azt hiszem, hogy — elsősor­ban ott, ahol a nép vagyoná­ról, az anyagfelhasználásról van szó, amit igen drága va­lutáért tudunk megszerezni — pénzügyi, gazdasági kérdések­ben meg kell szűnnie a kedé­lyességnek. Személyre való te­kintet nélkül, legyen az bár­melyikünk, a kormányban, az állami vezetésben, vagy a vál­lalatok vezetésében — szigorú felelősséggel tartozik a népva- gyonnal való elszámolásért és a tervszerű felhasználásért. (Taps.) Ez a szigorúbb hang s gazdálkodásban, nincs ellentét­ben azzal a pozitív jelenség­gel, amelyet Dinnyés képvise- 'őtársunk az országgyű1és mun­kájával kapcsolatban említett. Meg kell szüntetni az anyaggazdálkodási előírá­sok megszegését és na­gyobb figyelmet kell for­dítani a beruházási össze­gek helyes felhasználásá­ra. A beruházások szétforgácsolá- sának jellemző példája a Ne­hézipari Minisztérium szénbá­nyászati igazgatóságának be­ruházási tevékenysége, aminek következtében csak ezen az egy területen tavaly további háromszáz millió forinttal nőtt i befejezetten állomány. De a minisztériumokon túl a gazda­sági bizottság és a tervhivatal is felelős, hogy a beruházási vonalón nem tudtunk időbér rendet teremteni. így állt elő az a helyzet, hogy az ország­ban a beruházások befejezet­len állománya az elmúlt év­ben tovább növekedett. A fő feladat a gépi állóala­pok növelése. Arra törekszünk hogy beruházásaink már 1958- ban ténylegesen növeljék a termelő kapacitást. Most azon­ban kisebbek a beruházási le­hetőségek, éppen ezért a be­ruházások vonalán is és az anyaggazdálkodás vonalán is szigorú központosítást kell be­vezetni. Uj építkezést csak ak­kor lehet elkezdeni, ha azt a tervhivatal és a gazdasági bi­zottság úgy ítéli meg, hogy népgazdaságii ag hasznos. Az az elképzelésünk, hogy kiválogatjuk az ilyen beruhá­zásokat, a befejezésükre vo­natkozó időpontot a kormány jóváhagyja, s az országban lé­vő anyagot, munkaerőt, pénzt elsősorban ezek gyors befeje­zésére használjuk fel. így aka­runk véget vetni a régi beru­házási politika hibáinak és el­érni. hogy ne húzódjanak .el évekig az építkezések, az or­szág ne legyen tele félig, vaey negyedrészben elkezdett, illet­ve megépített gyárak, vállala­tok, üzemrészek tömegével. Ezután arról beszélt, hogy most viszonylag nagyon keve­set tudunk beruházásokra for­dítani a nemzeti jövedelemből. Arra törekszünk, hogy he­lve* beruházási politikával, minél előbb egészséges ipari struktúrát alakítsunk ki. A Nehézipari Miniszté­rium szép eredményeket ért el, de a széntermelési költségek alakulása pél­dául még mindig magas. A széntermelés költségeit tehát feltétlenül csökken­teni kell. Nagy részben a kirívó hiá­nyosságokról beszéltem, nem azért tettem, hogy ezeket csak csokorba kössem és itt el­mondjam, hanem a munka megjavítása érdekében. Hasz­nos volna, ha most Csergő és Czottner elvtárs, itt az ország- gyűlésben választ adnának ar­ra, hogy a gazdálkodás megja­vítására milyen intézkedéseket kívánnak tenni. A dolgozók között egyébként ezek a problémák nap mint nap felmerülnek, munkásgyű­léseken maguk a dolgozók te­szik szóvá a megmutatkozó pa­zarlást és ebből a szempontból csak üdvözölhetem a diósgyő­ri, ózdi üzemek munkásainak kezdeményezését, a Lenin Ko­hászati Művek nagyolvasztó részlegének kezdeményezését, amikor az ország dolgozóihoz fordulnak és azt javasolják, tegyük társadalmi üggyé, széles népmozgalommá a takarékosságot, lépjünk fel a pazarlás, a helytelen gaz­dálkodás, a lopás, s az úgynevezett fusizás ellen, valamint azok ellen a jelensé­gek ellen, amelyek a kisipar­ban megmutatkoztak és ame­lyekre Kádár elvtárs utalt. Az itt mutatkozó visszaélé­sek nem is olyan kicsik, a Gazdasági Figyelő legutóbbi számában egész sora van fel­sorolva azoknak az iparágak­nak, ahol kicsinek mondott, de valójában nagy — félmillió és egymillió forinton felüli — rendeléseket adnak állami üze­mek iparosoknak, amikor egé­szen egyszerű munkáért, mű­anyagból gyártott hajcsattért több mint egymillió forintot űzettek ki állami vállalatok kismarosoknak anyaghiány idején. Úgy gondolom, az ország­gyűlésnek egyet kell értenie, hasznos, ha egyetért a Lenin Kohászati Művek dolgozóinak kezdeményezésével. A párt Központi Bizottsága és a kor­mány nagyjelentőségűnek tart- ia ezt a kezdeményezést és a társadalmi szervezetekkel együtt azon lesz, hogy köz­ponti intézkedésekkel is, a ve­zetés munkájának megjavítá­sával is hozzásegítsen a kez­deményezésnek az üzemekben, a gyárakban, a falvakban egy­aránt széteskörű népi mozga­lommá történő kibontakozásá­hoz és ehhez a munkához se­gítségül hívjuk aktív munka­társként az országgyűlés tag­jait. Ezután a szocialista orszá­gokkal folytatott gazdasági tu­dományos-műszaki együttmű­ködésünkről beszélt. A Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Taná­csa 1949-ben alakult. Sokolda­lú a gazdasági együttműködés az országok között, Örömmel tölt el bennün­ket az, hogy mi részesei lehetünk az együttműkö­désnek, hogy a szocialista világrendszerhez tartozá­sunkkal hozzájárulhatunk a tőkés országokkal való békés egymás mellett élés közepette megvalósítandó gazdasági versenyhez. Látni kell azonban azt is, hogy Magyarország kis ország, ter­mészeti, gazdasági adottságai viszonylag kedvezőtlenek. Nép- gazdasági fejlődését el se kép­zelhetnék másképp, mint együttműködve ezekkel az or­szágokkal, hiszen a szükséges nyersanyagok egész sorát, va­lamint a gépek egy részét és a lakosság ellátásához szüksé­ges közszükségleti cikkeket im- Dort útján szerezzük be. 1957- ben a szocialista tábor orszá­gaiból származó importunk a behozatal 75 százalékát tette ki, míg az ugyanoda irányult kivitelünk a kivitel 79 száza­lékát jelentette. Jellemző az is, hogy nyersanyag impor­tunk 71 százaléka a szocialista táborból ered, míg az egész gépipari exportunk 90 száza- ’éka a szocialista tábor orszá­gai felé irányul. 1958-ban nem feledkezünk meg ugyan a ka­pitalista világpiaccal való kap­csolataink erősítéséről, de a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsa» keresztül a hosszúlejáratú megálla­podások egész sorát kötjük a testvéri országokkal. Mint ismeretes, a Szovkj unióval már meg is kötőin® hosszúlejáratú, az 1958—50, évre szóló kereskedelmi még« állapodásunkat. Ennek kereté- ben biztosítottuk számos olyan fontos anyag és félkészáru be» hozatalát, mint a vasérc, » nyersvas, a nyersolaj, a ferro- ötvözetek, a kohókoksz, a bá­nyai a, a fűrészáru, a cellujő ze, a színesfémek stb„ amelyek népgazdaságunk fejlesztést szempontjából nclkülözhetet» lenek és beszerzésüket kapita» lista országokban nehezen le­hetne biztosítani. A Szovjetunió felénk irá­nyuló szállításainak több mirv 90 százalékát nyersanyagok ét félkészáruk teszik ki. Ami at exportot illeti, a megálfa- oodás értelmében mintegy 7? ■zúzalékot fém és finommecho nikai ipari gyártmányaink te­szik ki és a fennmaradó 2? százalékban közszükségiot cikkeket szállítunk. A Szovjetunió kormányává megállapodást, kötöttünk ar­ra vonatkozólag is, hogy to­vább szélesítjük az erősáramú, gyengeáram!! villamas beren­dezések, műszerek, a diesel- motorok gyártása területéi már kialakított kooperációt, t a műszaki együttműködést is továbbfejlesztjük. A Szovjet­unió nagy értékű műszaki do­kumentációkat bocsát rendéi" kezésünkre, amelyek felhasz- Hálásával iparunk korszerűsí­tését, strukturális átalakítását íelentős mértékben előrevíhét* jük. A Szovjetunióval kötött egyezmények közül külö­nösen nagy jelentősége van annak a megállapodás­nak, amely szerint a Szov­jetunió a Magyar Népköz- társaság részére ipari üze­mek építése, rekonstruk­ciója, valamint közlekedé­sünk fejlesztése céljából segítséget ad. Ez az összeg mintegy háromszáz millió rubelt jelent* A háromszáz milKő rubel további része lehetővé tesz a magyar ipar hagyományos, külföldön is igen jónevű die­sel, híradástechnikai, műszer­ipari és erősáramú gépi gyár» fásának igen nagyarányú fék futtatását, lehetővé teszi gör­dülőcsapágy-gyártásunk' jelen­tős fejlesztését. Nyolcszáz millió forintén építjük Kazincbarcikát. Ez » műtrágyagyár évi 130 000 ton­na nitrogén műtrágyát fog ad­ni. Óriási beruházás ilyen kir országban egy ilyen nitrogéss műtrágyagyár, de elvtársak ennél az építkezésnél — nem akarok senkit meggyanúsítaná — majdnem a szabotázzsal egyenrangú hiányosságok for* dúltak elő! Két darab komp­resszorért már a fél világos bejárták szakembereink. Amikor kint voltunk á Szovjetunióban, hetek ahft) meg lehetett állapítani, hogy a Frunze-gyárban nekünk szükséges óriás kompresszoro­kat tudnak gyártani —»• s egy év telt el azzal, hogy ezt nyu­gaton kerestük! Az egész há­rommillió rubelba kerül. Azon­nal vállalták a megrendelést; Miért teszem ezt szóvá? Sze­retnék szólni a mi igen der®, műszaki értelmiségünkhöz, amelynek többsége a népi cfo» mokráciához hű, de ha valami rendkívül komplikált defoa megoldásáról van szó, sajnos (Folytatás a kővetkező otdal&fy}

Next

/
Thumbnails
Contents