Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-28 / 23. szám

▼ U.AO PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS L A P 3 A XV. évfolyam, 23. szám. ARA: 50 FILLER Kedd, 1958. január 28. Mai számunk tartalmából: NEMZETKÖZI LAPSZEMLE Ez az út járhatatlan HAT CSOKOR HÓVIRÁQ Hivatás vagy ugródeszka? Megkezdődött az országgyűlés ülésszaka Az országgyűlés új ülésszaka hétfőn délelőtt megkezdte tanácskozását. Részt vett az ülésen Dobi István, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke, Kálár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Antos István, Apró An­tal, Biszku Béla, Csergő János, Czottner Sándor, ár. Do- leschall Frigyes, Dögéi Imre, Incze Jenő, Kállai Gyula, Kisházi Ödön, Kossá István, Kovád Imre, Marosán György, dr. Münnich Ferenc, Nagy Józsefné, dr. Nezvál Ferenc, Révész Géza, Tausz János, Trautman Rezső, a kormány tagjai, Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal el­nöke. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt Hao De-Cin, a Kínai Népköztársaság budapesti rendkívüli és megha­talmazott nagykövete, Adam Willmann, a Lengyel Nép­köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Ion Popescu, a Román Népköztársaság rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövete, Rúd >lf Helmer, a Német De­mokratikus Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Kraszthi Sztojcssv, a Bolgár Népköztársaság rendkívül és meghatalmazott nagykövete, Bato Karafili, az Albán Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagy­követe, Jovo Kapicic, a Jugoszláv Szövetségi Népköztár­saság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, dr. Ju­lius Viktory, a Csehszlovák Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, J. I. Gromov, a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Hon Don Cser, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság rendkívüli és \ meghatalmazott nagykövete, Dasijn Adilbis, a Mongo! J Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, \ Abd-el-Hamid Nafeh Zadé, az Egyiptomi Köztársaság J rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, dr. Walther t Peinsipp, az Osztrák Köztársaság rendkívüli követe és ! meghatalmazott minisztere, dr. Meir Touval, Izrael állam J rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere, Fritz 5 Hegg, Svájc rendkívüli követe és meghatalmazott minisz- ! tere, Alexandre Sgourdeos, a görög királyság ügyvivője, J Hoang van Lói, a Vietnami Demokratikus Köztársaság i ideiglenes ügyvivője, Stig Rynell, a Svéd Királyság ideig- i lenes ügyvivője, Henri Quioe, a Francia Köztársaság ^ ideiglenes ügyvivője, M. A Rahman, az Indiai Köztársa- i ság ideiglenes ügyvivője, va- lamint a diplomáciai képvi- f seletek számos tagja. 4 Az ülést néhány perccel 11 óra után Rónai Sándor, az r országgyűlés elnöke nyitotta meg. f Az ülésszak tárgysorozatául a Minisztertanács beszámo- t lóját és megvitatását, továbbá az 1958. évi népgazdasági f terv ismertetését és megvitatását javasolta az országgyű- f lésnek. A javaslat elfogadása után az elnök bejelentette, J hogy a Népiköztársaság Elnöki Tanácsa az országgyűlés J 1957. december 21-én berekesztett ülésszaka óta hat tör- f vényerejű rendeletet alkot'; t. Ezután Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kor- i mány elnöke ismertette a Minisztertanács beszámolóját. * KÁDÁR JÁNOS ELVTÁRS BESZÉDE Nyolc hónappal ezelőtt szá­moltam be az országgyűlésnek a kormány munkájáról — hrazdte beszédét Kádár János, a Minisztertanács elnöke. Be­számolóm lényege akkor az volt, hogy az ellenforradalmi felkelés erőivel szemben sike­rült megvédeni hazánkban a népi hatalmat, a Magyar Nép­köztársaság államát és füg­getlenségét. Most, amikor a kormány újabb nyolchónapi tevékenységéről számolhatok be, elmondhatom, hogy a múlt évi májusi helyzethez képest a Magyar Népköztársaság ál­lami és társadalmi rendje to­vább erősödött. A továbbiakban rendfenn­tartó és igazságügyi szer­veink elmúlt időszakban vég­zett eredményes munkájáról szólott Mint mondotta, a ma­gyar rendőrségnek, ügyészség­nek. bíróságnak mostanában elég nagy számú, rosszindula­tú bírálója van, kisebb részt itthon, nagyobb részt nyu­gaton. De még a legrosszindulatúbb kritikus sem tudott egyetlen olyan esetet sem felhozni a magyar hatóságokkal szemben, amelyben bárkit is ártatlanul, el ntom követett bűncselek­mény miatt vontak felelősség­re. A kormány továbbra is fontos feladatának tekinti — mondotta többek között —, hogy éberen őrködjön afelett: illetékes állami szerveink a jövőben is minden eszközzel biztosít­sák a törvényes rendet és a törvényességet. A továbbiakban elismeréssel szólt a gyorsan talpraállt ha­tárőrség tisztjeinek, tiszthe­lyetteseinek és katonáinak példás, áldozatkész helytállá­sáról, s arról, hogy néphadse­regünk a múlt év második fe­lére befejezte az újjászerve­zés alapvető feladatait és rá­fért a béke-időben szokásos normális tevékenységre. Az elmúlt nyolc hónap alatt sokat javult az ál­lamigazgatási szervek, mi­nisztériumok és főhatósá­gok, a tanácsaonará tu <= ás ae egyéb államigazgatási szervek munkája is — folytatta. Ezek a szervek a korábbinál lényegesen kisebb létszámmal végzik munkáju­kat. 1957-ben csaknem 60 000 főved csökkent a termelésben közvetlenül részt nem vevő dűgozók száma, ezenbelül a központi államigazgatási szer­iek létszáma mintegy tizen­Á'_i.-----—.a! rto^lrVan* E zután utalt a kormány ál­tal kead'amányezett törvények­re, törvónyorejű rendeletekre, amelyek közül például az ál­lamigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény ren­dezi az eljáró igazgatási szer­vek és állampolgárok jogait, kötelességeit. A tudomá­nyos és felsőoktatási ( tanács létrehozásáról kiadott rende­let a különböző helyeken fo­lyó tudományos kutatás és képzés egységes irányítását szolgálja. A kormányrendelet­tel létrehozott Országos Gyer­mek- és Ifjúságvédelmi Ta­nács az elhagyott gyermekek kérdésének megoldására hiva­tott. A népi ellenőrzésről szóló törvény állami rendünk további megszilárdítását és a gazdasági visszaélések leküz­dését segíti. Nagy jelentőségű az üzemi tanácsokról .kiadott törvényerejű rendedet is, amely egyebek között növeli az üzemek dolgozóinak társa­dalmi aktivitását. A mező­gazdasági termelőszövetkeze­tek tagjainak kötelező nyug­díjbiztosítását bevezető tör­vényerejű rendelet komoly támaszt jelent a mezőgazdasá­gi munkában munkaképtelen­né vált, elaggott öreg paraszt- embereknek, ugyanakkor hasznos a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése szem­pontjából is. A továbbiakban gazdasági kérdésekről beszélt. Az 1957- s év gazdasági munkájára vo­natkozó előzetes adatok — összehasonlítva 1955. adataival — azt mutatják, hogy az állami ipar termelése az első negyedévben 84, a másodikban 101, a harma­dikban 106, a negyedikben pedig 117 százaléka volt az 1955-ös év termelésé­nek. Az állami ipar egész termelése 1957-ben két százalékkal volt magasabb az 1955-ös évinél. Ennél valamivel nagyobb mértékben növekedett a szö­vetkezeti ipar és a magánkis­ipar termelése. A mezőgazdasági termelés­ben — mint ismeretes — 19"’7 re kenyérgabonára nem volt előírva kötelező vetésterület. Értnek következtében a ke­nyérgabona vetésterülete 10 százalékkal csökkent és ugyan­ennyivel növekedett a takar­mány nővén vek vetésterülete Ez az eltolódás, mivel az ál ’nttenvésztée fejlődés^ és a belterjes gazdálkodás irá­nyába hat, nem egészségte­len. __ _ 1 957-ben a kenyérgabona tíz százalékkal kisobb vetésterüle­tén öt százalékkal nagyobb termést adott aa előző évinél. Az egy holdra eső átlagered­mény az összes fő termények­ből—mint búza, rozs, őszi ár­pa, kukorica, burgonya, cukor­répa — külön-kü lön is maga­sabb volt az előző évi termés­átlagnál. Az 1957-es év mező- gazdasági terméseredménye a felszabadulás utáni legjobb év, az 1955-ös eredményeit is meg­haladja valamivel. A fő gabonaterményekből a legjobb eredményt az ál­lami gazdaságok érték el, amelyek holdanként búzá­ból 3,9 mázsával, rozsból 2,5 mázsával, őszi árpából 1,9 mázsával jobb átlag- eredményt értek el, mint az egyéni parasztgazdasá­gok. Az állami gazdaságok után a termelőszövetkeze­tek érték el a legjobb ter­mésátlagot, amelyek holdanként búzában 2,1, rozsban 1,8, őszi árpában 0,9, zabban egy mázsával na­gyobb átlagtermést értek el, mint az egyéni parasztgazdasá­gok. Külön kell szólnom a mező- gazdasági felvásárlás eredmé­nyeiről. Nyíltan megmondorn> igen komoly kérdésként me rült fel egy évvel ezelőtt, az ország kenyérellátásának gondja, amikor arról kellett dönteni, hogy áttérjünk-e a be­gyűjtési rendszerről a szabad felvásárlás rendszerére. Mi bízva parasztságunk­ban, a szabad felvásárlási rendszer mellett döntöt­tünk. Most arról számolha­tok be, hogy a szabad fel- vásárlási rendszer bevált, az 1957-es évben ugyan a to­jás és a baromfi felvásárlása akadozott, de ettől eltekintve, a naptári évre előirányzott fel- vásárlási tervet egvetlen, úgy­nevezett adminisztratív intéz­kedés nélkül túlteljesítettük. A kormány felvásárolt 855 000 tonna búzát, 200 000 tonna ro­zsot. 176 000 tonna kukoricát 111 000 tonna árpát, 297 00° tonna vágómarhát és 208 000 tonna vágósertést a szabad cikkekből. A felvásárlás egyes terményekből még folyik, de az 1957-es naptári évet tekint­ve a felvásárolt mennyiség tíz százalékkal alatta van az 1955-ös év rekord begyűjtési eredményének, viszont a falu­siak igénye is csökkent a köz- oonti készletekkel szemben. Az összlakosság vásárlásai is csökkentek tíz százalékkal eb­ből az árualapból. így a felvásárolt gabonameny- nyiség minden újabb be­hozatal nélkül biztosítja az új termés betakarításáig a lakosság folyamatos ellá­tását. Kedvező képet mutat az 1957-es év pénzgazdálkodása is. Az adóbevétel 7 százalékkal haladta meg az előirányzatot, a takarékbetétek összege 1958 elején már 35 százalékkal meg­haladta az ellenforradalom előtti szintek A bankjegyfor­galom normális szinten stabi­lizálódott. 1957-ben jelentős mértékben emelkedett a dol­gozók életszínvonala. A mun­kások és alkalmazottak reál­bére 14—16 százalékkal növe­kedett. A parasztság reális jö­vedelme 8—10 százalékkal volt magasabb, mint 1956-ban. A termelőszövetkezetek által ki­osztott munkaegység országos átlaga az 1956-os 33 forintról 1957-ben 41 forintra nőtt. Je­lentős eredmény, hogy 1957- ben felépült a tízezer új bá- nyászlakás, s összesen mintegy ötvenezer új lakás épült. Kádár János ezután »szólott az 1958. évi népgazdasági terv­ről. Egyebek között megemlí­tette, hogy az ipar termelését 7,3 szá­zalékkal, a mezőgazdasági termelés színvonalát 4,6 százalékkal magasabban irányozzák elő. A beruhá­zásokat szerény mérték­ben ugyan, de növelni keli, s az 1958-as terv célja az, hogy az XS57 decemberéig elért életszínvonalat meg­szilárdítsa. Külön hangsúlyozta, hogy a kormány és egész társadal­munk közös feladata, hogy ha­tározott lépést tegyen előre s takarékosság és a közvagyon jobb megóvása terén. Az 1958-as terv jó, a dolgo­zó nép érdekeinek, a szocializ­mus építésének megfelelő cél­kitűzéseket ad, s ha a magyar bányászok, ipari munkások, parasztok, alkalmazottak, ér­telmiségiek támogatják meg­valósítását — én a magam ré­széről ebben biztos vagyok —, nem kétséges, hogy megvaló­sítjuk és jó irányban túl is fogjuk teljesíteni az 1958. évi tervet — mondotta Kádár Já­nos. Ezután az elmúlt hónapok kulturális eredményeiről szó­lott, a több milliós példány­számban megjelenő újságok­ról, a mozilátogatók számának növekedéséről, könyvkiadásunk fejlődésérők művészeink és sportolóink nemzetközi sikerei­ről. Kiemelte a pedagógusok munkájának rendkívüli jelen­tőségét, s azt, hogy kormányunk nagy erőfe­szítéseket tesz az iskolai tanteremhiány csökkenté­sére. Az értelmiségről szólva a kö­vetkezőket mondotta: Mi eddig is minden erővel igyekeztünk az értelmiségi dolgozók eszmei és politikai fejlődését megkönnyíteni és segíteni. Ennek érdekében a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága és a kormány eddig is a leghatározot­tabban szembeszáll! az olyan egyoldalú és káros nézetekkel, amelyek az el­lenforradalmi felkelés után az egész értelmiséget, vagy az értelmiségen belül egész értelmiségi kategó­riákat reakciósnak, vagy revizionistáknak akartak bélyegezni, A kérdésnek ilyen beállítása egyértelmű volna az értelmi­ség tömegeinek olyan meg­bélyegzésével, amelyre a ma­gyar értelmiség semmiképpen nem szolgált rá. Tudni kell azonban, hogy viszonylag az értelmiségen belül vannak leg­nagyobb számban olyanok, akik a burzsoázia nézeteit hor­dozzák. Mi folytatni, sőt fo­kozni fogjuk az ideológiai har­cot ezek ellen a burzsoá és revizionista nézetek ellen, de nem adminisztratív eszközök­kel, hanem a marxizmus—le- ninizmus eszmei fegyvereivel. Mi nem az emberek ellen, még kevésbé az értelmiség ellen akarunk harcolni, de követke­zetesen akarunk és fogunk is küzdeni az egyes csoportjaik­ban fellelhető reakciós néze­tek ellen. Szólott az irodalom, a film­gyártás, a színházi élet és a kultúra más területén még fennálló hiányosságokról, s hozzáfűzte, meggyőződésünk, hogy az eszmei harcnak és vi­tának végső eredménye a szo­cialista kultúra teljes győzel­me lesz! A beszámoló további részé­ben a mezőgazdaság szocialis­ta átalakításának kérdésével foglalkozott. — Nem kétséges — mondotta —, hogy a szocialista társadalom építésének köeponti kérdé­se jelenleg a mezőgazda­ság szocialista átalakítása. A forradalmi munkás-paraszt kormány mezőgazdasági poli­tikája arra irányult és irányul, hogy fejlessze az egész mező- gazdaságot a népgazdaság ál­talános érdekeinek megfele- 'ően, tehát fejlessze mind az állami gazdaságokat, mind a termelőszövetkezeteket és az egyéni parasztgazdaságokat. Hogyan alakult a szocializ­mus alapjainak építése a fa­un az elmúlt másfél esztendő­ben? Az ellenforradalmi hul- ám, a burzsoá reakció sok ermelőszövetkezetet erőszak­kal feloszlatott, ennél lényege­sen kisebb számú pedig a régi hibák következtében, a tagság akaratából oszlott fel. Az el­lenforradalom leverése utón az ilyen vagy olyan módon fel­bomlott termelőszövetkezetek­nek több mint fele ismét újjá­alakult. Mint láthátó, ísok te­kintetben kedvezőbb, egyes vo­natkozásokban pedig hátrányo­sabb helyzetben javítjuk a mezőgazdaság szocialista át­alakítására irányuló munkát. Most, az átmeneti megtorpa­nás után megindulunk és meg is kell indulnunk a fejlődés j útján. S Meg vagyunk győződve ar­ról, hogy okos szóval, meg­fontolt, józan intézkedé­sekkel falun is győzelemre visszük a szocializmus ügyét. Az 1857-es év a temielösző* vetkezetek etabilizátódásának éve is volt. Ezt mutatják a szá­mok is. Termelőszövetkezet éff szövetkezeti csoport 105(1 <ie* cember 31-én 2089 volt aa or* szagban, 119 000 taggal, Bgy évvel később, 1957, decembe* 3i-én 3465 termelőszövetkezét és termelőszövetkezeti cső por* volt 164 000 taggal. Az egyé* nileg dolgozó parasztgaadesá* gok 1957-ben megerősödtek, a forradalmi munkás-paraszt kormány átgondolt paraszttá- litikájának eredményeképpen, Most felvetődik a kérdés, hogy előre kell mennünk a falu szocialista átépítése út­ján, de hogyan? Mi abból in­dulunk ki, hogy a kormány po­litikája, amely egyaránt támo­gatja a termelőszövetkezetek és az egyénileg dolgozó pa­rasztság ügyét, helyes volt. B politikának nagy eredménye hogy az oilenfórradakni táma­dás idősamkában, amikor kü­lönöse* kiéleződött az osztály- harc nálunk, kitűnt, hogy Ma­gyarországon a parasztság nem a burzsoázia, hanem a munkásosztály szövetségese ér tartaléka. A burzsoá földesúri rendszer visszaállt fásának kí­sérletével szemben mind a ter­melőszövetkezeti, mind as egyéni parasztság a népi ha­talom oldalán sorakozott fei, a munkás-paraszt szövetség megerősödött. (Taps,) Mi azt gondoljuk, hogy pa­rasztpolitikánkban semmi szír alatt nem szabad megismétel­nünk a korábban előadódott fő hibát, a jobbra-balra ka­nyargást. ügy véljük, hogy a fala szocialista átalakí­tásán mindennap munkál­kodni kell. Ennek érdeké­ben igénybe kell venni a termelőszövetkezetek mun­kájának fejlesztését, a példamutatás erejét, a fel- világosító szót is. Ugyanakkor kitartunk amek lett, hogy a szocializmus leg­jobb és • valóságban leggyor­sabb útja a meggyőzésen ala­puló türelmes vezetés. A mi pelitikánk lényege az, úgy kell dolgoznánk, hogy aa egyénileg dolgozó paraszt boldoguljon, a ter­melőszövetkezeti paraszt pedi" még jobban boldo­guljon és ez vigye aa egyé­nileg dolgozó parasztot a termelőszövetkezet felé. Bízunk abban, hogy az egyé­nileg dolgozó parasztok látó­köre mindjobban kiszélesedik és többségük látóhatára mi­előbb saját udvarának hatá­rain túl az ország, a haza ho­rizontjáig szélesedik ki. Kádár János ezután megem­lítette, hogy sok kérdés sür­geti a mezőgazdaságban a nagyüzemi gazdálkodós térhó­dítását. Ha például a magyas népgazdaságot a maga lábára akarjuk állítani, növelni kell az ország kivitelét. A kivitel azonban nem állhat örökké csak ipari termékekből. 193% ban Magyarország 430 000 ton­na búzát exportált, Ezsaá szemben a múlt évben búzáit hoztunk be az országba. 1939» ban 64 000 tonna rozsot szál­lított ki Magyarország a világ­piacra. Múlt évben rozsot ugyan nem hoztunk be, cte nem is szállítottunk ki egy Si­lót sem. 1938-ban 11 000 tonna árpát vitt ki az ország, a múlt évben behoztunk árpát. Mező- gazdasági termelésünk, bár vi­szonylag elmaradott, de azért az 1938-asnak felette áll. Ezt (Folytatás a 2, oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents