Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-26 / 22. szám

SOMOGYI NÉPLAP * ^ ' Vasárnap, 1958. január 26. Napjaink aktuális kül- és belpolitikai kérdéseiről nyilatkozott Gyáros László Nemzetközi Szemle •iiuiiiHimiiinuiiniiiiuiiiiHNuutllllllluillHlllIltUUiUli:iilllllt!lU!HliililUlltlillllintIIII3n!III’l(nil!S!l>i!l!lll!!l A VILÁG BÉKÉT AKAR ' ^Folytatás az I. oldalról.) ml kapcsolatban a szóvivő méltatta a két ország gyümöl­csöző és egyre bővülő baráti kapcsolatainak jelentőségét. Citált az 1947-ben kötött kul­turális, s az 1952-ben kötött bosszú lej ára tű gazdasági egyezményre. Hangsúlyozta: Igen jelentős volt népünk szá­mára az az önzetlen baráti se­gítség, amelyet a pusztító el­lenforradalom után a román «éptől kaptunk. A magyar—olasz viszony alakulásáról szólva elmondot­ta, hogy a két kormány dele­gációja Rómában árucserefor­galmi és fizetési megállapodást irt alá. A megállapodás 1958- ra szól, s a két ország közötti árucsere enyhe emelkedésével ízámol. Az Olaszországgal kötött íilmegyezmény értelmében magyar Hímek az eddigi­nél nagyobb számban lesz­nek elhelyezhetők az olasz filmpiacon. Hazánkban már eddig is szép számmai mutattak be olasz filmeket, Kulturális vonatko­zásban egyébként is elég élénk a két ország közötti kapcsolat. A viszony további javítása még íKámos vonatkozásban elkép­zelhető. Természetesen ehhez P) i ndkét féi részéről kölcsönös lóakarat és együttműködési szándéle szükséges, akárcsak olyan kisebb jelentőségű kér­désekben, mint a vízum-prob- emák, vagy más fontosabb kérdésben. Gyáros Lászió a deportálá­sokra vonatkozó kérdésekre válaszolva kijelentette, hogy az az 1956 októberi ellenfor­radalom meséje és rosszindu­latú rágalom. Ezt az ellenfor­radalom napjaiban — vízum nélkül — Magyarországon járt nyugati újságírók találták ki. Székért az újságírókat — hié­na kértek vízumot — 1957-ben iem engedtük be az országba, s ha az idén ismét jelentkez­nek, azt. fogjuk mondani, hogy kívül tágasabb. Határozottan megcáfolta azokat a nyugati sajtó által terjesztett híreszte- éseket, amelyek szerint «Bu- iapestről vidékre deportáltak íarnberehet«. A továbbiakban kifejtette a íülügyinimsztóriur» vélemé- lyét a Bang-Jense® ügyről. Mint ismeretes, Bang-Jensen tz ENSZ-titkánság aikalma- rtttjafeént a külföldre szökött magyarok kihallgatását vezet- e az ENSZ közgyűlése által újai ölt hírhedt «ötös bizott- :á’g« számára, s nem volt haj- aniió átadni az ENSZ főtitká­rnak a kihallgatott személyek tévsorát és ar. ezzel kapcso- átos dokumentumokat. Ezért Slásától felfüggesztették, tevé­kenységét bizottság vizsgálta elül. Ennek javaslatára az 5NSZ főtitkára úgy döntött, K>gy a Bang-Jenaennél lévő uiyagot egy BNSZ-tisztviselő eíénlébáben el kell égetni... íammarskjöld a napokban tett ajtónyilatkozatáb«*» a döntést többek között azzal indokolta, hogy a bizottság új bizonyíté­kot fedezett fel, ami »-azt mu­tatja, hogy a papírok felelőt­len kezelése Bang-Jensen ré­széről kompromittálta azok jellegét és hitelességét-«. Ml az öttagú bizottság 1957 júniusá­ban kiadott jelentését nyoma­tékkai és határozottan több­ször visszautasítottuk, mint fe­lelőtlen és hitelt nem érdemlő rágalom-hal mázt. Bizonyos elégtétel számunkra, hogy a jelentés forrásait illetően az ENSZ főtitkárának is kifeje­zett kételyei vannak. Előttünk egy pillanatra sem volt vitás, hogy ezeket a névtelenség ho­mályába burkolt, egyoldalú «■vallomásokat« nem lehet el­fogadni a világ egyik legtekin­télyesebb nemzetközi szerve­zete.. okmányaként. Meg va­gyunk győződve arról, hogy az úgynevezett «-tanúk« listájá­nak nyilvánosságra hozatala — ha egyáltalán tudnának ilyent rrroduká’ni — még jobban kompromittálná az ENSZ-bi- zottság jelentését, mint az anyag elégetése. Gyáros László kifejtette véleményét a magyar emigráció belső ellentétei­ről. A külföldi magyar emigráns körökben — hangoztatta — ádáz torzsalkodás dúl. Kátyú­ba jutottak azok a tárgyalások amelyek egységes magyar emigráns szervezet megterem­tésére irányulnak. Ez teljesen érthető. A különböző emigráns csoportok, még ha őszintén tö­rekednének is az egység mes­terem tésére, akkor sem tudnák azt létrehozni. Nehéz lenne egyeztetni a Kéthlyék vezetése alatt álló, úgynevezett «magyar forradalmi tanács« szocialista és demokrata demagógiáját Varga Béláék «nemzeti bizott­mányának« programjával, amely az 1945-ös status quo-ra épül, tehát nem ismeri el pél­dául az államosításokat sem. London (MTI). Az angol közlekedési bizottság, amely az államvasutakat kezeli, el­utasította a három vasutas szakszervezet összesen félmil­lió tagja nevében előtserjesz­Élnek az emigrációban arisz­tokraták és dzsentrik, akik még a királyság visszaállításá­ról és — ami számukra leg­fontosabb — ezer holdjaik visszaszerzéséről álmodoznak. Néhány dologban azonban min­den árnyalat tökéletesen egyet­ért. Az egyik a szocializmus elleni gyűlölet. A Magyar Nép- köztársaság féktelen rágalma­zása időnként közös nevezőre hozza őket és egyetértenek ab­ban, hogy akár atomháború árán is szeretnék visszasze­rezni hatalmi pozícióikat. Ilyen «elvi alap« az is, hogy a fémjelzett hazaárulók a legtöbbet ígérőnek adják el magukat, s lehetőleg minél többször. Tipikus példa erre Király' Bé­la is. Ez a haza áruló, amikor kiszökött az országból, először szociáldemokrata programmal a strasbourgi úgynevezett for­radalmi tanácsnak lett egyik oszlopos tagja. Nem sokkal később már Varga Béla szűk baráti körében volt található, mint ennek a feudális-reakciós elemekből összeverbuválódott reakciós társaságnak egyik_ tá­masza. A mindenféle hazaáru- 'ók marakodásáról véleménye szerint — ez egyszer —- igazat mondott a Független Magyar- ország című emigráns lap de­cember 18—i számában. A lap arról kesereg, hogy «... egy­ség kialakulásáról szó sem le­het hanem csuk egy új aréna 'élesítéséről, amely a fizetett Dozíciók elfoglalására irányu­ló harcok színtere lesz«. A jú- dás-pénzből élősködő, külföl­dön ágáló szabadalmazott «bér­hazafiak« tehát kizárólag ön­magukat, pontosabban saját zsebük érdekeit képviselik. El­gondolkozhatnak ezen a meg­tévesztett magyarok ezrei is, akik megalázva, munka nél­kül, vagy éhbérért dolgozva tengődnek az úgynevezett «szabad világ« országaiban. idő-rövidítési kérelmét. Az el­utasítást azzal indokol táik hogy a követelések teljesítése növelné az üzem ráfizetését és szükségessé tenné a forgalom csökkentését, ami vasutasok elbocsátásálhoz vezetne. Az események lázas kavar­gásában, amely a nemzetközi életet jellemzi ezekben a na­pokban Ankarától Venezueláig, mind tisztábban, áthatóbban és egyre elementárisai)!) erővel tör fel a népek bekevágya. A világ minden táján követelik a tárgyalások megkezdését, amelytől az emberiségre nehe­zedő, egyre nyomasztóbbá váló hidegháború feszültségének feloldódását, az esztelen fegy­verkezési hajsza megszünteté­sét, a béke fenntartását és megszilárdítását várják. Ang­liától Norvégiáig, Nyugat-Né- metországtél Franciaországig egyek az emberek a viharos tiltakozásban azellen, hogy amerikai atom- és rakétafegy­ver támaszpontokat létesítse­nek országuk területén, hogy légi terükben, mint kóválygó halál, körözzenek a hidrogén­bombák gyilkos terhével meg­rakott amerikai repülőgépek. Az idő megérett arra, hogy az emberiség meg­ragadja az utolsó kínálkozó al­kalmat a problémák tárgyalá­sok útján való rendezésére, a békés együttélés platformjá­nak kialakítására. A Szovjet­unió béksoffenzívája, amely legutóbb Bulganyin leveleiben, majd a bagdadi paktum álla­mainak értekezletével kapcso­latban kinyilatkoztatott szov­jet hivatalos állásfoglalásban is kifejezésre jutott: hatalmas visszhangra talált világszerte. «A szovjet javaslat — állapít­ja meg többek között a Com­bat című francia lap — kiter­jeszti a Rapacki-tervet, amely pedig tagadhatatlanul vissz­hangra lelt egyes nyugati or­szágok közvéleményében, kü­lönösen Nagy-Britanniában és i skandináv országokban, úgy­hogy sem Macmillan, sem Gail­lard, sőt Eisenhower sem merte azt határozottan eluta­sítani. Az a békefront, ame­lyet a Szovjetunió épít ki, min­dennap csak erősödik, ezzel szemben az Atlanti Szövetség egy helyben topog«. Hasonló megnyilatkozások olvashatók az angol, amerikai sajtóban. A Kennan-javaslati ál Sles- sor légügyi marsallnak, az an­gol légierő volt vezérkari fő­nökének ama kijelentéséig: «Tegyenek meg minden erő­feszítést, hogy a NATO elv­ben hozzájáruljon Buiganyin- nak az európai atommentes övezet létrehozására tett ja­vaslatához« — számos meg­nyilatkozás matatja, hogy po­litikai körök is felismerték nyugaton a szovjet javaslatok­ban rejlő új lehetőségeket. A bonni parlamentben is el­hangzott dr. Mende, a szabad demokrata párt parlamenti csoportja alelnökének inter­pellációjában a figyelmeztető szó: «Most elérkezett a tár­gyalások időszaka... a bizton­sági rendszer megteremtéséért, amelyben mind a Nyugat, mind a Kelet országai részt vennének. Aki ma nem akar tárgyalni, az a háborúra sza­vaz« — mondotta Mende, s a nemzetközi enyhüléshez veze­tő első lépésként követelte az atommentes övezet létrehozá­sát, A közvélemény követelése tehát egyre erőteljesebben, mint szűnni nem akaró nem­zetközi kórus kívánja a kérdé­sek tárgyalások útján való rendezését — a külügyminisz­teri értekezlet és minden más idázó, halogató kísérlet mellő­zésével —, a csúcstalálkozót. Azt a találkozót, amelynek út­ját konkrét, reális, elfogadha­tó javaslatokkal egyengeti a Szovjetunió, míg a másik ol­dalon csak kapkodás, zavar, halogatás és kibúvók a válasz. Egyre élesebben mutatkozik meg, hogy a szovjet érvek és javaslatok általános együttér­zést, helyeslést és egyetértést váltanak ki a nyugati népek széles rétegeiben is, s ugyanak­kor elmélyítik a szakadékot az imperialista államok pénzem­berek pórázán rángatott veze­tői és a nép között. De a Bul- «anyin-üzenet világos logikája, mélyen elgondolkoztató érve- lése még jobban megbontotta az anélkül is zilált nyugati szövetséget is, amelyen belül egyre többen ébrednek rá ar­ra: milyen veszélyes játék fel­sorakozni az egyik hibás poli­tikai lépést a másik után el­követő Egyesült Államok mö­gött. Jellemzi a helyzetet, hogy a «marakodó szövetségesek« tá­borában ma nincs népszerűt­lenebb ember a nyugati «ka­tasztrófa-politikát« megles te­ítő Dulles-nél, akinek merev, ötlettelcn, fontoskodó szemé­lyében látják a nyugati tábor kudarcainak fő tényezőjét és mgolok, franciák, nyugatné­metek részéről egyaránt ellen­szenv és bizalmatlanság kíséri. Ez a «minden lében kanál két­balkezes politikus« — mint a nyugati sajtó aposztrofálja az amerikai külügyminisztert —, akiről a francia sajtó pláne azt írta: «Most, amikor az em­beriség sorsáról döntő tárgya­lások közelednek, legjobb len­ne, ha lemondana«, aki a nyu­gatnémetek szerint «folyton a világ körül szaladgál«, most mint «megfigyelő« utazott el a bagdadi paktum államainak ankarai értekezletére, kiszi­várgott hírek szerint egyebek között azzal a céllal, hogy az omladozó Atlanti Szövetség, a bomlás jeleit matató SEATO működését egybehangolja a bagdadi paktum államainak akcióival. Az amerikai külügy­miniszter valószínűleg is kife­lejtette azonban számításaiból azt a hatást, amit a Szovjet­unió kormányának a nemzet­közi feszültség feloldása érde­kében tett új, jelentős kezde­ményezése, a közel- és a kö­zép-keleti atommentes övezet javaslata váltott ki, az ottani népek és kormányok körében. Ez a földrész a világ egyik «nyugtalan sarka«, melyre a szovjet tervben rejlő enyhülés kilátásai aligha maradtak ha­tás nélkül, s ez előreláthatólag az ankarai konferencián is érezhető lesz. A bagdadi pak­tum államai és népei, alig hi­hető, hogy elfogadják ellen­szegülés nélkül azt az ameri­kai tervet, amely földjüket 'atomraktárrá változtatná. A Béke Világ­tanács nyilatkozata mely leszerelési és nemzetközi együttműködési kongresszus összehívását jelenti be, olyan időpontban hangzott el tehát, amikor a békevágy hangja egyre tisztábban és messze hallhatóbban tör fel a világ minden tájáról, s amikor való­ban égetően fontos, hogy a bé­ke erői minden földrészen ki­szélesítsék és összehangolják akcióikat. «Újabb erőfeszíté­sekre van szükség... elérke­zett az idő, amikor az éber közvélemény megváltoztathat­ja az atomháború felé vezető irányvonalat« — jelenti ki a felhívás, s szavait alátámaszt­ja a világ népeinek nyomása, aminek — ezt a NATO párizsi tanácskozásait követő esemé­nyek menete, egyes nyugati államférfiak hangváltása is bebizonyította — nem tudnak a nyugati kormányok ellenáll­ni. A közvélemény hullámai felcsaptak Washingtonig, ma­gukkal ragadták Nyugat-Euró- pát és kitartanak a tárgyalá­sok, a csúcsértekezlet követe­lése mellett. A történelemnek olyan napjait éljük, amikor a népek, a kisemberek milliói éreztetni tudják akaratukat és megálljt kiáltanak a szakadék felé vezető úton. A másik front Nem lenne teljes nemzetkö­zi szemlénk, ha a hét olyan kőt eseményéről nem emlékeznénk meg, amely szinte követeli a szembeállítást. Eisenhower elnök a hét ele­jén a kongresszus elé terjesz­tette szokásos évi jelentését, mely nem tudta leplezni az USA gazdasági helyzetének kedvezőtlen képét, majd chi­cagói beszédében tett kénysze­rű beismerést az amerikai gaz­dasági élet hanyatlásáról, a munkanélküliség emelkedésé­ről, a beruházások eséséről, az államadósság és magánosok adósságának növekedéséről, az inflációs irányzat veszélyéről, a lakosság vásárlóképességé- aek csökkenéséről, az árak emelkedéséről. Szinte egyidőben tette közzé a Szovjetunió Minisztertaná­csa felhívását az ország gaz­dasági dolgozóihoz, mely — egy időjárás szempontjából kedvezőtlennek mondható esz­tendőben is — a szovjet me­zőgazdaság hatalmas előretöré­séről tett tanúságot. A tejelő állattenyésztés fejlődése pél­dául már az idén lehetővé te­szi, hogy utolérjék az Egyesült Államokat az egy főre eső tej­termelésben. De a mezőgazda­ság egészének fellendülésén is szilárd alapot teremtett ahhnz, hogy még jelentősebben növe­kedjék a földművelés és ál­lattenyésztés hozama, sikere­sen megoldódjék a kitűzött feladat: a legközelebbi évek­ben ntolémi az USA-t az ál­lati termékek egy főre eső ter­melésében. Hruscsov elvtárs egyik nyi­latkozatában jelzett cél így in­dult el a megvalósulás útján, bebizonyítva, hogy van egy másik front is a világon, ahol a népek békében versenyez­hetnek az ember magasabb életszínvonaláért, szebb és jobb életéért. A békét áhítozó emberiség a fegyverkezési haj­szán gazdagodó monopóliumok és ezeknek örök hűséget foga­dott imperialista vezetők min­den manőverezése ellenére is ezen az úton kíván haladni. tett fizetesamelési és muaka­500 munkást bocsátott el egy birminghami gépkocsigyár Limám (MTI). A birming­hami Rover gépkacs igyár fel­mondott 500 munkásnak, mert 'a hadianyageüábási miniszté­rium, a gyár egyik fő meg­rendelője, csökkentette meg­rendelését. Felhívás a Somogy megye területén élő külföldi állampolgárok bejelentkezésére A Belügyminiszter 1/1958. 1. 15.) B. M. számú rendelete * ország, illetve Somogy me- ye területén tartózkodó vala­mennyi külföldi állampolgár, Srfi és nő, korra való tekintet élküj 1958. február 15-ig hő­sies bejelentkezni. A bejelent­kezési kötelezettség nem tér­id ki: — a területenkívüli- 6get és személyes mentességet Ivező. Somogy megye területén & éráig érvényes átutazó ví- ivnmal tartózkodó, csoportos tgizás keretében turisztika áljából tartózkodó külföldi Hampalgárokra. A bejelentkezést a megye úmíetén lakó külföldi állam- edgároknak a BM. Somogy legyei Rendőrfőkapitányság 3EQKH. útlevél csoportnál Sapésvár, Sztálin u. 12.) kell djesíteni. A bejelentkezés a kfllföldi- k részére rendszeresített be- stentőlapon történik. Bejelen­ik lapot a megyei, illetve a já- ísi székhelyeken lévő posta- ívatalok árusítják. (Rövid ión belül a községekben is bet kapni.) A bejelentkezéskor a kül­földi állampolgár köteles; a) bemutatni lakhatási, vagy tartózkodási engedélyét, út­levelét, születési, házassági anyakönyvi kivonatát, állam- polgárságát igazoló okmányát. (Külföldi állampolgársági bi­zonyítvány, nemleges magyar állampolgársági bizonyítvány, elbocsátási okirat, örökbefoga­dási okirat.) b) benyújtani két darab két hónapnál nem régebben ké­szült 3-szor 3 centiméter nagy­ságú fényképet. Azok a személyek, akik lak­hatási, vagy tartózkodási en­gedéllyel nem rendelkeznek — de külföldi állampolgárnak vallják magukat — bejelent­kezésük alkalmával a felsorolt okmányokon kívül kötelesek benyújtani a lakóhelyük sze­rint illetékes rendőrőrs által kiállított «Igazolás«-t lakcí­mükről. Továbbá be keli jelentkezni minden külföldi állampolgár­nak; az ország területére érkezé­sekor 21 órán belül; a lakásba való beköltözés­kor, a beköltözést követő 48 órán belül; a szállodába, túristaházba, fogadóba való érkezéskor azonnal; a 16 éves életkor elérésekor. Kijelentést kell eszközölni: az ország területéről való eltávozáskor, az eltávozást megelőző 24 órán belül; a lakásból való elköltözés­kor, a kiköltözést megelőzd 48 órán belül; szállodából, túristaházból, fogadóból való eltávozáskor izonnal. az országból történő kiutasí­tás alkalmával azonnal. Az a külföldi állampolgár, aki bejelentkezési kötelezettsé­gének nem tesz eleget, a 17/1954. (III. 10.) M. T. számú '•indelet 18. paragrafusában foglalt szabálysértést, súlyo­sabb esetben bűncselekményt követ el. A lottó negyedik sorsolásának végleges eredménye A negyedik játékhéten 009 765 szelvény vett részt sorsolásiban, öttalálatos szelvény ezúttal sem volt. Négy találatot 28 szelvényen értek el, melyeknek tulajdo­nosai egyenként 80 613 forintot nyertek. Háromtalálatos szel­vény 2815 volt, nyereményük 431 forint. Két találatot 69 495 szelvény tulajdonosa ért el, nyereményük 16 forint. Hétföii kezdik a lőtté lárgynyeremények kiadását A legutóbbi lottó tárgy- jutalom sorsoláson 346 szel­vényt húztak ki a szerencse- kerékből. A nyerteseknek — a lottó részvételi szabályzat ér­telmében — január 20-ig be kellett mutatniuk a kisorsolt szelvényt a Sportfogadási és Lottó Igazgatóságnak. Ezek alapján az igazgatóságon már elkészítették a vásárlási utal­ványokat, amelyeket megküld­Munkás hírek Angliából Elutasították három angol vasutas-szuk'zervezet fizet e»tmelési és munkaidő-rövidíted kérelmét

Next

/
Thumbnails
Contents