Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-03 / 2. szám

Pc«tek, 1958. jaouás 3. SOMOGYI NÉPLAP ' J T í | 1 Nagy feladatok megoldása előtt áll as Építőipari Vállalat Az 1958-as évben 20—22 százalék­kal épít robbet az Építőipari Vállalat, ruánt 1957-ben. Idén például 10 mil­lió forint értékben építenek lakáso­kat. Bbben az összegben nemcsak a tanács, hanem különböző miniszté­riumok rendelése is benne van. Az új évben több kézség kap bekötő­utat, így Tapsony, Iharosberény. Li- pótfán 2 800 000 forintért leap bekötő­utat az Erdőgazdaság. A vállalat építi meg Kaposvár legkorszerűbb iroda­házát, amelyben az Útfenntartó Vál­lalat kap helyet. Májusra már az ol­vasók is gyönyörködhetnek a kész épületben. Korszerűsítik a Cukor­gyár kazánházát 1 800 000 forintos költséggel. A Kaposvári Ruhaüzem 1 300 000 forintért, a Barnevál egy­millió forintért kap új üzemrészt. Befejezik a Nagyatádi Gépállomáson elkezdett építkezést, a Kutasi Álla­mi Gazdaságnak pedig félmilliós be­ruházással lakást építenek. A len­gyeltóti TBC szanatórium központi fűtést, Somogyszob pedig iskolát kap. Az Építőipari Vállalat 200 000 fo­rintos beruházással korszerű, előre­gyártóit elemekből készített garázst épít magának 450 négyzetméteres te­rületen. A garázs építését már ta­valy megkezdték, de befejezni csak idén tudják. Bővíteni szeretnék a munkásszállásokat is. Jelenleg 200 aremélyes a szállás, de ha lehet, 500 személyesre bővítik. Vagy egy ud­vari szárnyat építenek hozzá, vagy ráhúznak egy emeletet a jelenlegi épületre. A remény megvan arra, hogy lesz keret a bővítésre. Az új évben 110 000 forintért szerez be a vállalat védőöltözeteket. Az Építőipari Vállalat idén nagy gondot fordít a gépesítésre is, és a lehetőségekhez mérten a jobb munkaszervezéssel, gépel­osztással igyekszik megoldani, hogy minden építkezésen éssze­rűen használják ki a meglévő gépállományt. A vállalat idén 10—12 százalékkal fokozza a gépesítést. Nem érdektelen felsorolni, milyen gépek állnak ren­delkezésére a vállalatnak ebben az évben. Építési daruból 14, portál- daruból 2, toronydaruból 1, beton­keverőből 23, habarcs ke verőből 25, szállítószalagból 33, gyorsfelvonóból 9, betonbedolgozó vibrátorból 23, elektromos vashajlító gépből 9, vil­lamos gyaluból 4, körfűrészből 7, sza­lagfűrészből 5. Ezenkívül egy saját vasúti kirakodó darujuk is van. A lipótfai útépítésnél felhasználnak még' egy nagyteljesítményű kotrógé­pet is. Az Építőipari Vállalat 24 sa­ját, motoros szállítóeszközzel fuva­rozza az építőanyagot. Naponta olvashatunk, hallhatunk arról, milyen fontos az építkezések olcsóbbá tétele. A vállalat tanfolyamot szerves a műsuaki dolgozók (mérnökök, technikusok, művezetők) részére, ahol a gépe­sítésről, a jó műszaki szervezés­ről, az építőipar legújabb fel­használható és nálunk hasznosít­ható eredményeiről lesz szó. A tanfolyam célja, hogy a műsza­kiak a hallottak alkalmazásával ol­csóbbá tehessék az építkezéseket. Az előregyártott elemek tömeges alkalmazása is olcsóbbá teszi az építkezéseket. A vállalat 1958-ban már nem fogad el kivitelezésre olyan tervet, amelyben az előregyártott ele­mek nem szerepelnek. Még olyan tervet is visszautasítottak, amiben ugyan szerepelt előregyártott elem, de a helyszínen kellett volna elké­szíteni, s ez megint emelte volna az építkezés költségét. Az igazi megta­karítást az üzemben készülő előre­gyártott elemek eredményezik. A jövőben sokkal jobban összhang­ba kell hozni a tervező és kivitelező vállalatok érdekeit. Ez azért is szük­séges, mivel a tervezők sok esetben nincsenek tisztában a szükséglettel és gyakorlattal Sok szép terve van az Építőipari Vállalatnak ebben az évben, reméljük, maradéktalanul tel­jesíti minden pontját. Lajos Géza A januári lottósorsolások menetrendje Jaguárban öt húzás kö«ül négy vidéken lesz. Az új évet kettős sor­solással kezdik. Január 3-án, pénte­ken Budapesten a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezeté- nak Csengery utcai székhazában, ren­dezik meg az 1958. év első heti nyerő- s almainak húzásét, ugyanakkor sor­solják ki az 1957. évi decemberi tárgynyereményeket. A nyeremény- sorsoláson a 41. játékhét 2 665 222 szelvénye vesz részt. Január 10-én Vácott, 17-én Szolno­kon, 24-én Pécsett, 31-ón pedig Nagykőrösön sorsolják a lottót. A diplomáciai testület újévi tisztelgése a Népköztársaság Elnöki Tanácsánál Dobi István, a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnöke ja­nuár elsején délben fogadta a Buda­pesten akkreditált diplomáciai kép­viselőtök vezetőit, akik az ú j óv al­kalmából jókívánságaikat fejezték ki. A fogadáson jelen Volt Nagy Dá­niel, az Elnöki Tanács elnökhelyet­tese, Kristóf István, az Elnöki Ta­nács titkára és Csatordai Kálmán, a külügyminisztérium protokollosztá- lyának vezetője. Rövid kulturális hírek Czigány Tamás filmrendező és Hüdebramd István operatőr Pistike és a mamája címmel a gyenmeklé- lektani intézet munkatársainak köz­reműködésével filmet készített, amely a 3—5 éves gyermekek neve­léséről szól. A szülők gyakran rosz- szaságnak vélik a gyermek fejlődé­sének természetes velejáróit, nem értik meg és azért gyakran igaz­ságtalanok. A kisfilm segítséget kí­ván nyújtani a szülőknek nevelési módszerük kialakításában. Pistikét Prieibauder Istvánba játssza, akinek apja a Budapest filmstúdió dolgo­zója, a mama szerepét Kállai Ilona alakítja. A filmet január 2-án mutat­ják be. HANGVERSENYLÁTOGÁTÓ kö­zöségünk 1957-ben egész sor kiváló külföldi Vendég művészetében gyö­nyörködhetett. 33 neves művész járt hazánkban. 1958 első felére is szá­mos külföldi vendég játékára szá­míthat a közönség. TAVASSZAL kertet ültetnek és autóparkírozót építenek a Rákóczi út 70—72 szám alatti telken, a volt Di­vatcsarnok helyén. A területnek azonban nem ez lesz a rendelteté­se, mert még a tavasz folyamán or­szágos pályázatot írnak ki az itt fel­építendő 8, vágy 10 emeletes kor­szerű áruház terveinek elkészítőid­re. A hatalmas áruház építéséhez elő­reláthatólag 1960-ban kezdenek hozzá Hlés Béla „Szkipetárok” című művét a Masvetö Kiadú adta ki GYURA JÁNOS Défeomogyban a szocializmus út- t ürtije. Nehéz körülmények között önként vállalta ezt a szerepet, amelyért nagy áldozatokat hozott. Mint »ha­zátlan bitang« többször összeütkö­zésbe került a barcsi főszolgabíróval. Kakas tollas csendőrök figyeltek rá, hói van, mit csinál és kikkel beszél. Az urak féltek tőle, mert bátor, szó­kimondó ember volt, s elveit nem rejtette véka alá. A csurgói lengyári munkások sztrájkját ő szervezte meg. Azt szerette volna, hogy a társa­dalmi fejlődés menete mentői jobban meggyorsulna. Ezért elvtársaival, Vógh József pécsi munkással és Pelczeder Ágostonnal, aki az egyik munkáslap szerkesztője volt, szün­telenül oktatták, nevelték a Dráva- vidék népét, amely hamar fogékony volt ezekre a tanokra. Nem is cso­da. A nagybirtok cselédei, a törpe- és kisgazdák, a napszámos munká­sok borzalmas nyomorban éltek. Nagy részük Amerikába vette útját, az óceánon túlra ment szerencsét próbálni. Gyura János és elvtársai megma­gyarázták a nyomorúság indító oka­it ás rámutattak, hogy csak a szer­vezkedés révén, az osoíályharc tuda­tosabbá tétele révén javulhat meg a dolgozók sorsa, mert az uralkodó osztály önzése ellen az osztályhar­cos szervezkedés a legjobb módszer. Az uralmon lévők, a kiváltságosok és kiszolgálóik gyűlölték Gyura Jánost, mindent elkövettek, hogy elhallgat­tassák, annál inkább, mert Gyura elvtárs jobbmódú földműves csa­ládból származott. Gyura János nemcsak a szó fegyverével, hanem úgy is harcolt a kizsákmányolok el­len, hogy munkásainak nagyobb bért fizetett. Ezt a harcot azonban nem tudta sikeresen vinni, azonkívül boj- kottálták, s így Gyura elvtárs gaz­dasága nehézségekkel küszködve, hamarosan tönkrement. A Tanácsköztársaság alatt mező­gazdasági vonalon tevékenykedett. A bukás után bebörtönözték. Onnét szabadulva Ausztriában élt egy évig, mint emigráns, aztán a Szov­jetunióba került, hol különböző funk­ciókat viselt. Ott is halt meg. Szülő- és lakóházát még nem jelö­li , semmi, de a közeljövőben Csokonyavisonta lakossága Gyura Jánosnak, a község leghaladóbb szel­lemű fiának méltó emléket akar állítani. Ezzel csak önmagát becsüli meg. Tóth Józ Szenzációs szemmfítét Riebel cseh professzor a szemmű­tét új módszerét alkalmazta. Bete­gének szeméhe acél-darabka hatolt be egészen a, szemlencséig. Riebel professzor kivette az acél-darabkát a szemlencséből és helyét rost­anyaggal tömte ki; a beteg vér savó­jához kalciumot adott és ezt vitte be a csarnokvíz helyébe. VIDÁM izilae.izte.fi kameaát Szilveszter délutánján mit sem szőrcsuhás barát, Szegfi sejtve léptél be a MÁV ne- Petőfi összes költeményeit Sándor ikapta velőintézet nagytermébe. Bár tud- meg a harmadik díj fejében. Nehéz tad, hogy valami készül, meglepe- lehetett a zsűri dolga, mert any- tésed leírhatatlan volt. Béniről ze- nyi szép, ötletes, ízléses jelmezt ne, ismert keringő hangjai szűrőd- vonultattak fel az úttörő pajtások, tek ki, s az ajtóban álarcos, jelme- hogy a vendégek, de a többi gyerek zes kislányok vettek körül. Mielőtt szeme, szája is elállt a csodálkozás szólhattál volna, kecses hajlongús tói. közepette táncra kértek. Magával Most meglepődtél ügye? Pedig ragadott a napkirálynő, s a karne- illene tudni, hogy a kaposvári is- vál színes forgataga. Szólt a zene, kólák legjobb úttörőinek, csapat- és nem értél rá körülnézni, csak gárdistáinak rendezték jutalom­később, amikor cigarettaszünetre képpen e vidám karnevált. Talán hivatkozván t— de tulajdonképpen százhúszon, vagy még többen is azért, hogy kipihend fáradalmaidat eljöttek vigadni, táncolni.- kiszabadítottad magad a táncért Ha jól körülnézel még mást is ostromló udvarias kislányok köré- felfedezhetsz. A sarkokban felnőttek bői. állnak, s arcukon látod, szívüjől Akkor körülnézhettél. A terem örülnek a gyerekek vidámságának, közppén hatalmas, feldíszített ka- az est sikerének. Nevüket nem rácsonyfa állt, apró villany gyertyái tudod, én se jegyzem ide. Csak any megvilágították a tánctól pirult ar- nyit árulok el, hogy pedagógusok, cokat, s a magasból alácsüngő szí- s az úttörő városi elnökség tagjai, nes lampionok halvány fénye derűs akik sok szeretettel, munkával tet- szilveszteri hangulatot varázsolt. ték szénné a termet, a legjobb út Melletted halványzöld taftruhá- törők szilveszterét, ba öltözött biedermeyer fiú (csak Figyeld csak! Most elhalkult a később tudod meg, hogy lány) zene, s széthúzták a színpad füg táncra kéri a babatündért. Odébb gongét. Műsort is láthatsz, mindig három cowboy közeledik. A vilá- akkor, amikor pihennek a zené­gért sem hagynák el egymást, szék, s a tánctól fáradt lábak. Ze- Övükből lóg a hatalmas hatlövetű ne- és énekszámot, jelenetet ad fa-colt, s abbéli félelmükben, hogy elő minden úttörőcsapat s a bíeder- lefegyverezhetik őket, gyanús te- meyer baba éppúgy tapsol önfelei- kintettel sétálják körül a termet, ten, mint Egerszegi Edit, a Nap Nem táncolnak. De, ni csak, szinte királynő, Háromfai Gitta; Kelemen eláll a lélegzeted a meglepetéstől. Jóska és Tóth Bandi, a cowboy ok. Hallod, amint egy sziirkecsuhás ba- vagy éppen a Hófehérke. S amikor rát mézédes hangon közeledik szí- vége van a műsornak, még kisza- ve választottjához: ladnak a folyosóra egy kis szerül — Hölgyem, én, mint egyházi et»- vies ért, hűsítő málnáért. bér... Aztán újra táncrakerekednek c — Ugyan, kedves papom, így jut párok. Egy kislányon pihen meg te ön a menyországba? — kacérkodik kinteted, Réz Ágin, a Petőfi iskola a kislány. És többet nem látsz, nem elsős, bordó mackós szösztjén. Mem hallasz, belevesznek a bálozók tö- hiszel a szemednek, oly szabályo- megébe. .. _ _ san, oly lendületesen táncolja a ke­A nagylányok rávetették magú- ringat egy mégegyszer akkora lárvtj kát a vendégekre. Nézd csak, Fáb- karján. Meg is kérdezed tőle, höl ri Anna éppen az egyik igazgató tanult meg ilyen szépen táncolni? bácsival, Kordé Vera elragadó do- Fölényesen csak ennyit válaszol: minő jelmezében a Városi Pártbi- — Óh, már négy éve táncolok — zottság titkárával, a- Napkirálynő és továbbiejt. más megyei vezetővel táncol. Oly Négy órán át látod a mosolygó boldogok 'ezek á, gyerekek! Hisz arcú fiatalokat, hallod őket csa- alig volt még példa rá, hogy együtt csogni bálról és pályaválasztásról, szórakozhattak, táncolhattak volna islcoláról és karácsonyi hajasbabá- a megye, a város vezetőivel... ról. Ugye sajnálod, hogy elkéstél a felvonulásról? Pedig algk&T lát- Aztán neked is fáj egy kicsit hattál volna csak sok szépet. No, a szíved, amikor játsszák e mindegy, elégedj meg a zsűri dön- Rákóczi-indulót, s az egyik kislány tésépel. Ok látták a gyerekeket, s felsóhajt: joggal ítélték oda az első díjat (egy t — De ikár, hogy vége! Most kezd- ólomJcristály vázát) Hollósi Agotá- t(Vn igazán jól érezni magam, rtak, aki violin kulcsokkal, hang- S az igazgató bácsi megnyugtató- jegyekkel ékesítvén jelent meg a an válaszol: karneválon. Kordé Vera dominó jel- — Nem baj kislányom, így leg- meze nyerte a gyönyörű szép, — s alább igazán szép emlékkel távo- azt mondják, akik ettek belőle, íz- zol, s mindig visszagondolsz e vi- letes tortát. Azon pedig már nem dám szilveszteri karneválra... is csodálkozhatsz, hogy a — ri — Csodálatos a szilvesz­teri összevisszaság! Ho­vá is menjünk, hová ne menjünk ...? Hosszú la­tolgatás és gombszámlá- Lás után végül is is amel­lett döntöttünk, hogy itthon maradunk. Szó sem lehet róla, drágám — mondtam ké­sőbb a feleségemnek: én nem maradhatok itthon. Csupa eseménydús a vá­ros: meg aztán legyünk egészen hétköznapiak, 3-án m^g kell jelennie a lapnak. Várj Itthon, míg végigszáguldom a szóra­kozóhelyeket, gazdagí­tom benyomásaimat és közben -persze megfigye­lem, hol legjobb a han­gulat, aztán jövök érted. Na pá, szervusz... Áldott jó kötelesség! — konstatáltam a hely­zetet, amikor a Géprom­boló Vállalat kultúrter­mében vagy húsz csinos hölgy közé ültettek le. A poharamban ott volt az édes nedű. — Erezzem jól magam...! — Bizta­tás nélkül is — -gondol­tam és a pohár után nyúltam. Ebben a pillanatban megszólalt egy csinos* gurgulaszemű hölgy: — Vegyen tombolaje­gyet...! — mondta negédesen és az orrom előtt libbenitette el az egész stócot. — Milyen jó ez a -har­sogó kis zenekar! — mondtam. — Malacot lehet nyer­ni! — biztatott ő. TQMBOLAJEQY — Ezekkel malacot fogni? Aligha ... — A jegyekkel, a -tom­bolán . ..! Igaz, hogy a felesé­gem azt mondta, disznó kell, 130 kilós, de egye fene, legyen egy malac is. -És -határozott mozdu­lattal az erszényem után nyúltam. Nagy ég! Ott­hon maradt. Persze, ru­hát cseréltem, s egy fil­lér se maradt nálam. — Oh, köszönöm, kö­szönöm, de nem most." Tudja, nekem olyan marha szerencsém van... Én... Én nem akarom... Elnyerni maguk elől az újévi malacot. Nyerjék csak meg maguk! Mond­juk Fitos kartárs, a for­gácsolóból. Fitos kartárs a váliamra csapott. — De elvtárs, csak nem sért meg bennün­ket! Láttam, hogy az igaz­gató is engem néz, s mellettem hárman nyúl­nak egyszerre a pén­zükért. öt fejadagot kémek, koponyánként a zöld (nagyon megje­gyeztem a színét) tomb- tomb ... tombolajegy­ből ... Egy pillanatra szabaddá válók. Mit te­gyek? Terítik -már a va­csorát, húszforintos va­csorát és én nem vagyok hajlandó két forintért tombolajegyet syenni... Hát ez őrjítő! Az igaz­gatóhoz fordulok: —- Hogy állnak a terv­vel, igazgató kartárs? — Hajjaj, remekül! Egyensúlyba jött a vál­lalat. Mostantól a kul- túrcsoport rendszeres szerepeltetésére is j.ut erőnkből. A ma esti tombolajegyekből tánc­ruhákat veszünk. Igazán nem tarthatja soknak senki. Becsületbeli köte­lessége ennyivel hozzá­járulnia dolgozóinknak ehhez a nemes célhoz... I.. .i ... i-g ... Ebben a pillanatban megint zöld lett a világ. A csinos gurgulaszemű az orrom előtt surran- •totta el a tombolajegyet. — No, vegyen egy tombolajegyet, egy je­gy ecskét. .. —- Mondtam én, ne­kem marha szerencsém van, kérem... — Ugyan, ne hülyés­kedjen, vegye élő azt a bukszát és ne ' kéresse magát! így nem lehet szilveszterezni jönni ... — pirított le most már mérgesen. — Pardon, egy pilla­natra! Várjon néhány percet — mondtam és elrohantam. A taxi pil­lanatok alatt ott volt. Tömött erszényemmel tértem vissza. Es vet­tem egy tombolajegyet. — Nagyszerű, nagyon jó — mondta a gurgula- szemű. — Na ugye, mennyi a száma? 21. Beiámkaroltak Vetvén is és embertől emberig ci­peltek. Én lettem az agi­táció konkrétuma. Mon­danom se kell, mindenki vett, elgondolni is elké­pesztő, hány embert sér­tettem volna .meg, ha nem veszek tombolaje­gyet. Előrehozni a sor­solás idejét! — követel­ték vagy százan. Előre­hozták. A többire már csak halványan emlék­szem. Egy-két jólsifce- rült ütés eltalált. Ami­kor ker&sztülugrottam a vállalat kerítésén, még hallottam az utánam kül­dött kiáltásokat: — Bü­dös disznó! Egyszer jön ide és ... Ki adott neki tombolajegyet?! Set az őrültet! Rémületemben egész hazáig futottam. A tóld- kabátom menekülés köz­ben ottmaradt. Kék, da­gadt szemaljjal, egy ka- laoban, kuszáit hajjal, végigrepített ünnepi ingben jelentem meg la­kásom ajtajában. A Himnusz utolsó akkord­jait harsogta a rádlóae- nekar. Feleségem rohant elém: — BUÉK! BUÉK! — Bújjék a nyayaja, most már megmenekül­tem — mondtam kézie- gyintve. — Csak nem vagyok é1 '^veszélyben még ittho« ist H' — Miért,.. Úristen! Hát teveled meg mi tör­tént? Ki vert össze? — Tudod, a Géprom- bolónáü. egészen vélet­lenül, sajnos én nyertem meg a tombolamalacot. (szegedi)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents