Somogyi Néplap, 1957. december (14. évfolyam, 282-305. szám)
1957-12-22 / 300. szám
Vasárnap, 1957. december 22. SOMOGYI NÉPLAP 3 Újsághír: Siófokon megnyílt a párttitkárok kéthetes továbbképző tanfolyama. O'OLNAP «-ÉRETTSÉGIZÜNK», s elköszönünk Siófoktól — hallom az egyik tanfolyamhallgatótól az évődő szavakat. Lejár a két hét, karácsonyra otthon lesznek az öreg diákok. Azaz, bocsánat a sértésért, hiszen a hallgatók nagyobb része még nem élt át ötven telet, mert állítólag ott kezdődik az öregség. Amúgy meg ki meri öreg jelzővel illetni a hatvanhat éves szárszói párttitkárt, azt hiszem legjobban ő tiltakozna az efajta »sértés« ellen. Hát egyáltalán lehet öreg egy forradalmár, aki ifjú éveiben a párt, a szegény nép sorsának jobbrafordulásáért való engesztelhetetlen küzdelmeit írta szívébe. Igaz, hogy arcán sokasodnak, mélyebbek lesznek a ráncok, fejét is megfehéríti az idő dere, s kicsit a járás is kezd lassúdra, nehezebbé válni, de nem az öregségtől. Idős bátyánk és elvtársunk, Kovács Józsi bácsi már tizennyolcban kezdte az igazi élet harcát kinn Szovjet-Oroszor- szág vörös hadseregében. Itthon meg titokban rázta, amíg csak úgy lehetett az igazságtalan úri rendszer recsegő eresztékeit, s negyvenötben érezte meg a szabadság igazi értelmét, frissítő levegőjét. Akkor erőre kapott. Hogy mennyit dolgozott társadalmi számlára? Ki tudná megmondani. Nem számolta önmaga sem. Hónapok, tán esztendők tevődnének össze, ha úgy egymásba rakosgatnánk azokat a hajnalba nyúló tanácsko- sásokat, vitatkozásokat, amit családi házon kívül, a közért való munkában töltött. Nem számolta, nem is szívesen beszél róla, hiszen nem kíván érte senkitől egyebet a megbecsülésnél. Ha még egyszer fiatal lenne, akkor sem pazarolná másra az életét. Nem tudna nagyobb büntetést elképzelni. most hatvanhat éves létére sem annál, ha nem kaphatna pártmunkát, ha nem dolgozhatna a népért, azokért is, akik ügyet sem vetnek a világ természetes folyására. Kovács bácsi rengeteg tapasztalatot gyűjtött tarsolyába élete eddigi útján. Ma sem kíván nyugovóra térni, s legkevésbé sem elégszik meg azzal, amit eddig tudott, pedig a felszabadulás óta már vagy ötször vett részt különféle pártiskolán, s ő maga is tanított odahaza. Ám ma is azt vallja: a jó párttitkárnak — akárcsak a mondabeli papnak — tanulni kell. Dehogy bánta meg azt a két hetet is, amit itt töltött Siófokon. Ázt mondja: tudja, mit kaptam én ezen a tanfolyamon: útmutatást, erőt, tisztánlátást. Pedig elhiheti, hogy azért mi öregek könnyebben tájékozódtunk FALUSI PÁRTTITKÁROK KÖZÖTT eddig is, mégis valahogy hiányzott valami. Nekem már ez a hetedik pártiskola, de talán ez a mostani, módszerben és légkörben is különbözik a többitől, őszinte volt mindenki, a kétségeinket elmondtuk és meghallgatták, senkibe nem szorította vissza a gyötrő szót a kétség, a félelem: hátha nem jót szólok. Pedig nagy baj ám az, hogy az emberek nem azt mondhatják, ami a szívükön van. Mi öregek már régebben láttuk: valami nincs rendjén, de ki hallgatott meg bennünket. így vagyunk a különböző izmusokkal is. A fene sem értette, mi az a dogmatizmus. Most tudom, a két hét alatt türelmesen megmagyarázták, s magunk is fel tudjuk ismerni. — Én még csak most vagyok életemben először pártiskolán — mondja Orosz János, a kisbajomi párt- szervezet küldötte — de már írtam is Szabó Gábor elvtársnak, a járási párttítkárnak, örülök, hogy elküldték ide. Könnyebben megy majd a munka odahaza. A legfőbb, amihez ez a tanfolyam hozzásegít, hogy úgy értelmezzük, s úgy hajtjuik végre a párt- és a kormányhatározatokat, ahogy azok elő vannak írva. Mert bizony sajnos az is hiba volt, hogy mást mondott a felső vezetés, s megint mást csináltak helyben. Nem megyek messze a falutól. Én 45-ben, a felszabadulás után rögvest párttitkára lettem az általunk megalakított kommunista pártszervezetnek. Negyven- nyolcban aztán Molnárék kizártak r.éhányadmagammal a pártból, engem, az ötholdas kisparaszt fiát. A párttagság fölé kerekedett Molnár Zoltánéknak jobban kellettek a talp- nyalók, hízelgők, a kalandorok, akik c*1"’1: a közfunkcióért, állásért, rágj ■ adtak. Aztán jött az ellenforra- dak Ezek szépen cserbenhagyták a pá \ pedig akiket félreállítottak, a pár- védelmére keltünk a nehéz időikben is. /y EKEM NAGYON TETSZETT a pártnak az az elhatározása, amely e két héten végigfutott, hogy a párt nem híve, s nem tűrhet semmilyen munkában igazságtalan, méltatlan eszközöket, módszereket. Különösen jó hallani ezt nekem, aki hidom. hogy a múlt években a mi falunkban is megsértették ezt az elvet. Az emberséges közszellem óha- ia hatotta át az összes előadást, erről beszéltek a szemináriumvezetők is. s ezt jó hallani, mert a muH megtanított bennünket, hogy a párt akkor erős, ha mellette van, tiszteli és szereti a nép. Módszerek kellenek afihoz, hogy teljesen magunk mellé állítsuk a becsületes párton kívül ie- ket, s megnyerjük céljainknak, különben nem sokat ér az egész munkánk. Pacsek Pál még fiatalember, az ellenforradalom után lett a pártszervezet titkára Háromfán. Ott élt az ellenforradalom előtt és alatt is a faluban. Kellemetlen emlékek elevenednek meg erről az időszakról. Kilakoltatták, s másokéval együtt az ő nevét is rátették a halóllistára. Aztán látta a felvonuló tömeget. De azóta több mint egy év telt el, volt idő gondolkodni, s most itt a tanfolyamon értette meg, miért kell különbséget tenni a tényleges ellenforradalmárok és a megtévesztett emberek között, hogy az utóbbiakkal kapcsolatban élni kell a megbocsátás eszközével. Nehezen akart feiébe férni ez a kettősség, de úgy érzi. megértette, s ha hazamegy, másként tud dolgozni, s választóvonalat tudnak húzni a megvert és megverendő ellenség és a megtévesztett emberek között. Megtanulta azt is, mennyire fontos, hogy a faluban szóhoz és szerephez, vezetéshez jusson erkölcsi súlyának és számarányénak megfelelően a szegénvppjrasztság. a kis- földűek. A háromfai földművesszö- vetkezet vezetőségében például mutatóban sincs szeeényparaszt, ott a módosaké a hatalom, s nem csoda, hogy ez a szövetkezet legkevésbé veszi figyelembe az állam, s vezetőosztályának, a munkásságnak az érdekeit. A faluban 9 paraszti foglalkozású párttag van, s az ő tevékeny részvételük a köz és mindennapi életben a legfőbb összekötő kapocs a A kadarkúti tanácstitkár és a pártsajtó December 11-én dolgom akadt a tanácsház in. Többen voltak előttem, így gondoltam, amíg rám kerül a sor, átböngészgetem az asztalon fekvő Népszabadságot. Vesztemre tettem. Alighogy olvasni kezdek egy cikket, jön ki saját irodájából a tanácstitkár. Egyenesen odajön hozzám. Még először azt hittem, talán kezet fogni és beszélgetni akar velem, hiszen egy faluban lakunk, s tulajdonképpen a mi bizalmunkból került oda, ahol van. Az ember elvárja, hogy ha mást nem, hát jó szét és tisztességet kapjon saját vezetőitől. Nem így azonban a mi titkárunk. Ö bizony híján van az udvariasságnak és a tiszteletadásnak, annyit sem ad meg, amennyit mástól elvár: — Maga újságot jött olvasni a tanácsra? így, ilyen durván megszégyenített a sok nép előtt. Holott örülni kellene neki, hogy egy parasztember vágyik a tudás után, hiszen a párt is azt dili tál ja: olvasni és tanulni. A mi titkárunk sajnos durva, büszke és magánakvaló — épp az ellenkezője annak, amilyennek a nép szeretné látni a vezetőjét. Nem ártana egy kis fegyelmi az ilyen embernek. Tisztelettel: SIMON FERENC földműves, Kadarkút. Megjegyzés: Teljes egészében egyet értünk olvasónkkal. Valóban a mai vezetőkre nézve nem érdem a szerénytelenség, nagyképűség. Már több panasz érkezett sszerkesztősé- günkhöz a kadarkúti tanácstitkárra, ezért kérjük felettes szervét, foglalkozzon ezzel. A kadarkút: tanácstagoknak pedig azt ajánljuk, hogy a legközelebbi tanácsülésen modorta- lanságáért mossák meg tanácstitkáruk fejét, s segítsék a helyes útra téríteni őt.. párt és a nép között. Sokan itt értették meg, hogy kell értelmezni a párt vezetőszerepét és miért mondta ki a párt azt az elvet: nálunk a pártfunkciók kivételével minden pártonkívü- Ix kaphat vezetőbeosztást. DOLLA JANOSNÉ elvtársnő, a *-* mesztegnyői párttitkár is itt olvasta el figyelmesen a párt agrártéziseit, ezentúl tudja, mit kell tenni megvalósításukért. Sokat beszéltek — a szó szoros értelmében.' nyílt, elvtársi beszélgetés volt ez az előadók és a hallgatók között — a községpolitikáról, hogyan kell, s lehet bevonni ebbe is a lakosságot. S természetesen a tanfolyam középpontjában a szocializmus falusi építésének módszerei álltak. Ahány embert csak meg hallgattunk, a válasz rendszerint ez: ma még nincs a faluban termelőszövetkezet, de lehet, hogy holnap vagy egy hónap múlva már lesz. A mag mindenütt kristályosodik, a hangulat napról-, napra jobb lesz. Persze a legtöbben értik, hogy a józan meggyőzésnél job eszköz nincs, minden más csak kárt okozhat. Kit könnyebb megnyerni a szövetkezésnek, hol köny- nyebb: ott-e, ahol már volt vagy ott, ahol még nem volt tsz, — inkább ilyenek körül folyik a vita. Kovács József a balatonszárszói párttitkár mesélte el, ő hogyan próbálja a sző» vetkezet felé irányitahi az embereket. Tudni kell, hogy a múlt évben a szárszói tsz feloszlott, s így több volt szövetkezeti parasztcsalád a nyáron részes tarlóra kényszerült. — Elnézem ezt a nagy darab learatott tarlót — panaszolta neki az egyik —, s csak néhány kepe belőle az enyém. — Na látod, mondtam neki, most másnak dolgozol, de a szövetkezetben mind a tiétek volt, amit learattatok. Hát ítélj és válassz! Amint a hangulat mutatja* Szárszón érik a szövetkezet. Érlelődik a gyümölcs megyeszerte. Ahogy érnek a tanulás, tapasztalás révén mindennapjaink hősei, a párttitkárok, úgy a kommunisták is érettebb Irányítói lesznek a falunak, az életnek. Varga József ©OOOeOGGOOGOGGGOí-XDGGGOOOOGQOOOOOOOOGOGOOOOOOOGGGOOGOOQOOGGOOOOOOGOOOOGOOSOGOGGGGOGOGOOOGGGGGOGOOGGOOeOQGOtJGGOOGGGGfr'ő VASÁRNAPI TÁRCA Három kis epizód az önzésről és maradiságról Kollégám egy reggel nagyon fel- hevüive jött be a szerkesztőségbe. — Képzeld — mondta —, ülök a vonatban, s felfigyelek két paraszt- asszony beszélgetésére. Az egyik, a belegi, egyszercsak így szól, mert az ab’ak alatt meglátott egy cukorrépa- halmot: »Jövőre nem lesz ennyi se belőle.« A másik kérdi, hogy miért. »Mert mi se termelünk jövőre egy szálat se ...« Én közbeszóltam: »Na és akkor honnan vesz majd maga is cukrot, ha senki se termel?« Az asszony könnyeden megrántotta a vállát: »Majd a boltból...« Nagyon mérges lettem: »Tudja mit, magának nem adnék egy szem cukrot se az üzletben!« — mondtam neki. Az igaz, nem voltam valami diplomatikus, de nem tehettem róla. Ez a meggondolatlan magatartás váltotta ki belőlem. Mi lenne, ha mindenki így gondolkodna és a munkás se azt termelné, amire éppen szükség van? Magam is csóváltam a fejem, s elgondolkoztam a dolgon. — Mondd, mi ez? — szólt még a kollégám. — Önzés vagy maradi- ság? Hát hova jutunk a szocializmussal, ha ez így megy tovább a falun? Felelet helyett én is elmondtam két velem történt kis epizódot, amely engem is rosszul érintett. Az egyik így történt. Somogytúrc.n jó féléve vizsgálgat- tuk, miért ment szét a jól működő csoport, s közben — a volt elnök visszaéléseit kutatva — beszélgettünk a tehergépkocsi vezetőjével is. A tanácsház lócáján ültünk egymás mellett. Egyszercsak, mint aki valamit elégedetten és véglegesen sommáz, a mostani 17 holdas egyéni gazda lesúnyta fejét és azt mondta: — Tudják, ha a paraszt kibírta a kilencedet, a dézsmát, aztán a Jur- csek-rendszert, most meg a zaklatást a csoport miatt és aztán ki tudott jönni onnan, hát tudják, nincs az az isten, amelyik, ha nagyobb terheket nyomna is rá, belevinné még egyszer abba ... ö elégedetten mosolygott, nekem viszont nagyon melegem lett. Hirtelen minden eszembe jutott, amire tanított az élet és a könyvek; a paraszt múltbeli sorsa; a munkások harcai, anyagi és véráldozatai a szocializmusért, belátásuk és megértésük a jövő céljai iránt; erőfeszítéseink,- jóindulatú szavaink, melyeket a parasztok felvilágosítására szántunk; a milliárdok, melyeket elúsztatott az ellenforradalom falun, s úgy látszik, hiába. Elkeseredett voltam. Hát ennyire nem értik még falun a dolgokat? Hisz ez egy aránylag világosíejű. fiatal ember... Szinte kirobbant belőlem, ha csendesen is szóltam: — így beszél az az ember, akinek mindegy, hogy mi a közösség sorsa, hogy a munkástesivére hogyan boldogul ... De mondja, mi lenne, ha a munkások nem áldoznának a faluért, ha csalc az volna fontos nekik is, ami a maguk céljait illeti? Ka egyáltalán nem volna fontos számukra, hogy a falu népe a gépek segítségével megszabaduljon a nehéz fizikai munka terheitől ?... És gondolja, hogy az egyén képes a közösség nagy erőfeszítéseire, nagy gépek vásárlására? Hát mit bizonyított eddig az utóbbi két-bárom évtized és a világ mezőgazdaságának fejlődése... Nem beszéltem hangosan, de érezhette lelkiállapotomat, mert megszólalt, szinte békítőén: — Hát hiszen én meg voltam elégedve, serpmi bajom nem volt ott, a havi kétezret megkerestem... De irigyel tele... S higgye el, ez a legrosszabb a közösben, ez az örökös marakodás... S ez ötvenezer év múlva is így lesz, az emberiség nem változik... Erre én megkérdeztem: *— És mondja, magának most 17 hóid földje van. jómódú ember ... Most nem irigylik? ... — Dehogynem — sietett elismerni. — S mit gondol, kik azok? — folytattam. — A szegényemberek, akik születésük miatt nem részesülhetnek annyi jóban, mint maga ... Próbáljon most megszabadulni önmagától: igazságos ez? — Nem —mondja tompán. — Hát akkor fogadjuk el, hogy a közösben eltűnik ez az igazságtalanság és aránytalanság is ... Ügye, ez se mindegy ... így váltunk el egymástól. "Barátságban. Hogy hogyan találkozunk legközelebb? Ki tudja? A másik epizód egy balatonpar- ti vonat utam alatt zajlott le. Két, szemmelláthatőan munkáskülsejű ember beszélgetett egy parasztasz- szonnyal. Már benne voltak a vitában. — És mondja asszonyom — szólt az egyik férfi — azelőtt hány sertést nevelt fel, és hányat adott le? — Hát ami azt illeti, sokat nem... Egy volt az egész családnak, egyet meg beadtunk ... — Na és most?... — Most hármat nevelünk... — És mennyit adnak el belőle a köznek? Hisz már nincs kötelező beszolgáltatás? Az asszony vállat rántott, s mintha természetes lenne, így felelt: — Hát egyet se... Köíl a családnak, elfér a kamrában ... A két munkás egymásra nézett, de csak az egyik szólt: — S gondolja, hogy helyes ez iffy? A lakosságnak is szüksége volna rá, nem gondolja? ... Legalább egyre. — Á, van most dögivei. mindenki kaphat a boltban amennyit akar. Amazok ezután nem sokat szóltak, hagyták beszélni az asszonyt, aki elégedett volt heivze+ével. Ugv láttam, arcukon csalódás tükröződött. Szóval ezt a két epizódot mondtam én el a kollégámnak, aztán eey kicsit elbeszélgettünk róla. Mit állapítottunk meg? A három epizódot egymás mellé téve úgy tűnik: a kisárutermelő parasztember önző és maradi gondolkozást!, úgy tűnik, nem felel meg neki a közösségi élet a közös gazdaságban a közös cé1 okért, de mint egyéni, a kisparcelláján is meg tud feledkezni a közösség érdekeiről. Éppen mert önző és maradi gondolkodású. Örök körforgás ez: a tulajdon szerzése és megtartása és ennek erkölcsi tartozékai keverednek a fejekben. Természetesen ezt általánosítani, a három esetet jellemzőivént felfogni önkényes dolog — és nem is felel meg teljesen a valóságnak. Cáfolat erre, hogy minden megpróbáltatás ellenére élnek és fejlődnek a szövetkezetek, százezrek kötnek termelési szerződéseket, sokan igyekeznek lehetőségeikhez képest fejlődést tartani a korszerű földműveléssel, s teljesítik adófizetésüket. De — s itt a probléma — a kollektivitás eszméjét mindjobban megközelítő világban mindezek jószándéka kevés, ezenkívül az említett rossz példák még kiáltóbbá teszik az ellentéteket és sürgetik a változásokat. .Nem mindegy ugyanis, hogy milyen erkölcsökkel érünk a megvalósult szocializmusba. A felsorolt esetek szereplői és a hozzájuk hasonlók éppen azt nem veszik tudomásul, ami ta’án a legfontosabb: a kollektív társadalmakban az egyén érdekeit alá kell vetni a közének, mert az jótékonyan visszahat az egyén boldogulására. Azzal, hogy nem lépnek át a közös gazdálkodás útjára, gazdasági érielemben képeznek akadályokat. A fenti példákkal pedig, mint különálló egyének, erkölcsi tekintetben is gátakat vetnek a társadalmi haladás útjába. A baj abban a kettősségben van, ahogyan a szocializmus építését elfogadják és elképzelik. Ez az elképzelés nem mindig rosszindulatú, sokkal inkább megrögzött ragaszkodás a múlthoz, a jelen helytelen értékelése és indokolatlan félelem a jövőtől. Hogyan is látja az ilyenfajta paraszt a szocializmus építését? Maradjon minden úgy, ahogyan jelenleg van. Az ipari és társadalmi koncentráció helyes dolog, a mező- gazdaság azonban — a parasztok szorgalma következtében — képes lesz még széjjelszórt parcellákon is többet adni, kielégíteni a növekvő fogyasztást. Neki elegendő a gépállomási hálózat jelenlegi foka, ez pótolja szerinte a falu kollektivitását, mert azért azt tudja, hogy növekvően fokozni és beruházni képtelen, vagy ellenkezőleg, mások az egyéni gazdálkodás olyan fokában vannak, amikor egyedül is képesek gépvásárlásra és egyéb bővítésre. Mindezek azonban csak a gazdasági ellenvélemények. Az erkölcsi kifogások sem hiányzanak: nem szereti, ha a közösben parancsolnak neki, azt gondolja, tulajdonképpen elveszik, amije van, s helyébe a bizonytalant kapja, a távoli jövőben, a közösségi élet falanszteri képeit látja, s még hisz a csajkamesékben is, s öregségét nem látja biztosítottnak. Ezek az emberek súlyos dolgokról feledkeznek el. Arról, hogy a társadalmi gondolkodás nem ugyanaz, mint az övék, éppen ellentétes vele, mert a társadalom nálunk mór milliók összefogásában és haladásában mozog, nem önzésben, elmaradásában toporog. Feledi, hogy gazdagodni — a régi értelemben — lehet még, de csak a köz rovására, a nemzeti jövedelem aránytalan elosztása következtében, az új cselédek, napszámosok cs gyermek- munka kihasználásával. Meddig engedheti ezt a társadalom nagyobbik fele? Feledni azonban nemcsak a múltat lehet, hanem a távlatokat, a jövőt is. Ez a fajta paraszti gondolkodás konzerválni akarja a jelent, miközben a világon az atomkorszak, a villamosítás küszöbén, radikális és állandó" együttélésnek újfajta ösz- szeműködése kezdődik a tudományokban is. Ez a hitetlenség a jövőben a szocializmus helytelen elképzelését eredményezi, s végső fokon az emberi ha’adás tagadásáig jut: a falu ötven év múlva is olyan, mint a jelenben, a technika áldásai csak vágyálmok maradnak. Pedig az élet ma is naponta mást bizonyít, s mennyivel többet nyújt a holnap, ahol a társadalom kollektív állapota, a gépek, a villamosság, a kultúra felemeli és a városhoz közelíti a falut — nemcsak a külsőségekben, hanem a tartalmában is ... Nincs »ha«. A korszellem, a szocializmus győzelmes előrehaladása megálljt parancsol minden önzésnek és maradiságnak. Mindenkinek meg kell tanulnia mások javára dolgozni, tenni, gondolkodni. Ez alól a parancs alól nincs felmentés senki számára, mert eszünkhöz, szívünkhöz szól, az Emberiség múltjából érkezik és jövője függ megvalósulásától. CsflAz Ucui
