Somogyi Néplap, 1957. december (14. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-17 / 295. szám

Kedd, 1957. decenaber 17. SOMOGYI NÉPLAP S Az üzemi tanács harcoljon a munkafegyelem megszilárdításáért A forradalmi munkás-paraszt kormány és a SZOT közös határozatát, valamint a Népköztársaság Elnöki Tanácsának törvényerejű rendeletét a dolgozók többsé­ge örömmel fogadta. Az Elnöki Tanács rendelet® tulaj­donképpen törvényesítette a dolgozók akaratát, mert hiszen as üzemeikben a munkástanácsok a dolgozók aka­ratából már ez év tavaszán megszüntették működésü­ket, mert á dolgozóik hozzájuk fűzött bizalmát eljátszot­ták, hiszen a dolgozók érdekei ellen cselekedtek. Ugyanakkor kérték a dolgozók, hogy az üzemi de­mokrácia kiszélesítése érdekében bizonyos tanácskozó testület képviselje őket az üzemek, vállalatok vezetésé­ben. A határozat ennek a kérésnek tesz eleget és most á szakszervezeteken van a sor. Olyan üzemi tanácsokat kell létrehozni, amelyek képesek lesznek arra, hogy az üzemek, vállalatok munkáját hasznosan befolyásolják és a hozott határozatok végrehajtására az egész üzemi, vállalati kollektívát mozgósítani tudják. Ebben a mun­kában, már mint az üzemi tanács megalakításában, a szakszervezetek igényeljék a dolgozók segítségét, de kérjék a pártszervezet támogatását is, mert csak így tudják megvalósítani — aránylag rövid idő alatt — a malomiparban december 31-ig az üzemi tanácsok meg­választását. Az üzemi tanácsoknak az üzem életében ellenőrző, véleményező és döntési jogkörük van. A határozat pon­tosan megszabja, hogy melyek ezek a vállalat életében lévő feladatok, amelyekben ellenőrző, véleményező, vagy döntési jogkörét gyakorolja az üzemi tanács. Mi, gazdasági vezetők azt. várjuk az üzemi tanács­tól, hogy segítse a tervgazdálkodást, harcoljon a mun­kafegyelem további megszilárdításáért, támogassa az iíaem vezetőségét, erősítse az egyszemélyi vezetést, az üzemi demokráciát. A határozat szellemének megfele­lően hozzuk létre iparunkban az üzemi tanácsot, az üzemi demokrácia kiszélesítésének szervét. Székely Ferenc, a Malomipari Vállalat igazgatója. Csak a barcsi villanyszerelők panasza? Nem titok, hogy a barcsi villanyszerelők maholnap visszaadják az ipart, mivel anyag hiányában képtelenek munkát vállalni. Legtöbbször Pestre ruccannak fel egy kis anyagért, de bizony, ahol nincs, ott ne keress, az anyaghiány a fővárosban ugyan úgy dúl, mint vidéken. Persze, félreértés ne essék, nem a kapcsolókról van itt szó, hanem főiként a huzalokról, amit mostanában nem nagyon kapni. A KIOSZ nem ad a villanyszerelőknek anyagot, mivel a villanyszereléshez szükséges dolgok nem zároltak, szabadon vásárolhatók bármely üzletben. Legtöbb esetben azonban hiába keresik fel a kisiparosok a KERAVIL boltokat, üres kézzel távoznak. Élni azon­ban kell, a munka nem állhat meg. Ilyenkor fanyalodik rá a fekete árura, lopott holmira a kisiparos. Érthető, hogy nem a két saép szeméért kapja a mi villanyszere­lőnk a hiánycikket, le kell szurkolnia a jó borsos árat. Természetesen a kisiparos se a saját, hanem a »kun­csaft-« számláját terheli meg a feketén beszerzett anyaggal, s csodálkozhat a boldogtalan megrendelő, szidhatja a méregdrágán dolgozó villanyszerelőt, amiért olyan sokba került az a kis szerelés. Van-e mód a helyzet orvoslására? Javaslat, ötlet mindig álcád. Legjobban úgy lehet segíteni azon, hogy ne a lakosságot sújtsa a feketén beszerzett anyag miatt felszámított ártöbblet, ha az Országos Tervhivatal és a Belkereskedelmi Minisztérium intézkedik, hogy a bol­tokba érkező villanyszerelési anyagok bizonyos hánya­dát a villanyszerelő kisiparosoknak adják el. Meg kell érteni, hogy nem a kisiparos, hanem a lakosság issza meg annak a levét, ha feketéző spekulánsok veszik meg a legszükségesebb anyagokat (könnyen felvásárolhat­ják a huzalt és egyéb hiánycikket, hisz mindenki kap­hat a boltban, amíg a készlet tart). Legjobban a köz­ségekben dolgozó villanyszerelők szenvedik meg a2 anyaghiányt, nekik máskülönben is körülményesebb a beszerzés. Gondolkozzanak az illetékesek a villanysze­relők égető problémáján, s igyekezzenek megnyugtató intézkedést hozni ebben a kérdésben. — lg — § Ifjodik a Nagyatádi Fonalgyór Hazánk egyetlen cér­nagyára megyénkben. Nagyatádon van. Bel­föld’ és külföld egya­ránt jól ismeri termé­keit, amelyek évről- óvre öregbítik a bi­zony már nem fiatal üzem hímevét. Ezek- fjen a hónapokban pe­dig valóban ifjodik a gyár. Rengeteg beruhá­zás, felújítás utal arra hogy képes felvenni a versenyt a modem idők modern, követelmé­nyeivel. Most van folyamat­ban az üzemi konyha korszerűsítése és áthe- lyeeése az irodaépület­be. Az egész ház föld­szintjét ez, és a kultúr- haflyiséigek, szép elő­adóterem foglalják d. A fejlesztési alapból 80—100 000 forintot for dítanak arra, hogy a dolgozók megfelelő szó ciális körülmények kö­zött étkezzenek, műve­lődjenek, szórakozza rak. Ilyen céllal épü1 az üzemben az öltöző zuhanyozó és mosdó ú; helyisége is. A rég avult és kicsi volt, a új mintegy 350 férőbe lyes, tágas és kényei rnes lesz. Rengeteg vízre var szüksége a gyárnak ? termékek előállításé ban nagy szerepet ját­szó vegyi folyamatok­hoz. Most fúrják a harmadik ártézi kútat. mely 232 méter mély­ségű. A bekötésekkel, szivattyúval együtt 280 ezer forintba kerül. Az elmúlt vasárnap kap­csolták be az új lúghű­tő berendezést és jég- gépet. Ezek is sokat könnyűének majd a dolgozók munkájában. Egy héten belül még egy építkezést kezde­nek a cérna-gyáriak. Előregyártott elemek­ből csővázas, modem raktárépületet emelnek. Erre is már nagy szük­ség volt. Egyre szebb feladato­kat ró az üzemre az ''xportterv éppúgy, mint a belföldi fo­gyasztás. De bizonyo­sak lehetünk abban, hogy a gyár meg tudja tartani áruinak -márká­ját, a kitűnő minőséget, hiszen hónapról hónap­ra fiatalodik. (EK) iVe higgyünk a spekulánsoknak, less elegendő bél a sertésvágásokhox Már megyeszeríe megkezdődtek, de a közeli napokban, amikor előre­láthatólag az Állatiórgalmi Válla­lat is szétosztja majd az úgyneve­zett akciósertéseket, még fokozódik a gertésvágás. Kaposvárott az utób­bi napokban igen nagy kereslet nyilvánult meg a sertésvágásoknál elengedhetetlenül szükséges hurka- és szalámi belek iránt. Ezzel kap­csolatban egyes spkulánsok azt hí- rasztelték, hogy nem lesz már több bél a piacon és a szaküzletekben és a hivatalos árnak az ötszöröséért, azaz hatvan fillér helyett három fo­rintért árulták méterenként a só­zott marhab elet. Lesz-e elegendő bél Kaposvárott? — tettük fel a kérdést Ságvári Kál­mánnak, a Kaposvári Élelmiszer­kiskereskedelmi Vállalat kereske­delmi osztályvezetőjének. — Hétfőn és kedden Budapestről nem keve­sebb, mint százezer folyóméter pá­colt sertés- és marhabelet, vala­mint szalámibelet szállítunk Kaposvárra, amely szerdán már kapható lesz boltjainkban. Ne higgyen tehát senki a spekulánsok­nak és ne vásárolják meg tőlük fe­kete áron a vásárlásra felajánlott belet. Eddig a nyilatkozat. Tehát azt üzenjük azoknak, akik sertést akar­nak vágni, most már annyi hur­kát, kolbászt és szalámit készíthet­nek, amennyit csak akarnak, mert lesz elegendő bél. legdrágább kincs a gyermek A 3-as számú terüle­ti bölcsődében (Beloi­annisz u. 6. sz.) szülői -értekezletre gyűltek össze apáik-anyák, hogy megbeszéljék a gyer- -na'cnevelássel kapcso­latos problémákat. A szülői értekezletet Gelencsér Júlia, a böl­csődé vezetője nyitotta meg, majd dr. Mózsá Ernő, a bölcsőde orvo­sa tartott előadást. Előadásában részlete­sen foglalkozott a gyermeknevelés leg­fontosabb kérdéseivel: a súly, a fogzás, a moz­gás, az értelmi fejlődés alapvető ismereteivel. A továbbiakban a rendszeresség, követ- keaetesség, pontosság, s a gyermek iránti szere­tet fontosságát hangsú­lyozta. Végezetül szsak- könyveket javasolt a megjelent szülőknek, s a bölcsődei és az ®tt­honi nevelés összhang­jára hívta fel a figyel­met. Dr. Mózsa Ernő elő­adása után Szabó Kál­mánná, a bölcsőde he­lyettes vezetője és Ge­lencsér Júlia, a bölcső­de vezetője foglalkoz­tak a gazdasági ügyek­kel. Az előadás, Illetve a beszámolók nyomán a jelenlévő szülők elha tározták, hogy minden­ki a tehetsége szerint anyagilag is hozzájá­rul a bölcsődei játékok felújításához. Ezután került sor a bölcsőde megtekintésé­re. A szülők nagy kí­váncsisággal, vizsgá­lódva nézegették a bölcsőde eddig általuk nem látott »titkait.« — Merre van a Tibi­ké ágya? — hangzott a -kérdés. — Ott az ablak mei­hallatszott az udvarias vála­•lett - óvónő sza. Olyan sok kérdés hangzik el szülői rész­ről, hogy az »óvóné­nik« alig győznek vála­szolni. A szülők közül töb­ben gyermekük fejlő­déséről érdeklődnek. Lassan kihal a böl­csödé. A szülők nyu­godtan térhetnek haza, mert láthatták és ta­pasztalhatták, hogy amíg ők dolgoznak, a* üzemekben, gyárakban, hivatalokban, intézmé­nyekben, addig gyer­mekeik jó helyen van­nak, mert vigyáz rájuk az óvónő és az orvos keze. Tapasztalhatták, hogy a szocializmust építő társadalmunkban való­ban legdrágább kincs • gyermek! Kicsit sok a hibából A Nagyatád és Vidéke Körzeti Földművesszövtkezet igazgatósága röplapokat bocsátott ki a karácsonyi vásárlások alkalmábóL Csak dicsér­ni lehet az atádiakat ezért az ötle­tért, hiszen ezzel árujukat mégin- -kább népszerűsíteni tudj éle vevőik között. így teliét megvolna a dolog »miértje«, a »hogyan« viszont meg­lehetősen balul sikerült. A röplap fogalmazása és helyesírása kritikán aluli, egyenesen megdöbbentő, pél­da arra, hogyan nem szabad írni. A nyolcad'ívnyi (A/5) kis papírlapon összesen körülbelül 25 hiba fordul elő. Megtalálható köztük a régi, ódon hivatali nyelv korcsa (»Ezen két na­pon ...«), a pongyola fogalmazás (»Vásárlásai után a földmű vessző­vé tkezet tagjainak visszatérítést fi­zet!«), helyesírási hibák (»vas-ve­gyesboltunk«, »Játék szaküzletünk«, »cardigánok«, »Kossuth-u.«), érte­lemzavaró hibák (körvasutak«, »lép­jen be a földművesszövetkeaeti tábo­rába«). Nagyon sokat hangoztatták már, hogy a nyomtatott betű hatalom. S ha van is értékkülönbség tudomá­nyos munka és egy kereskedelmi reklámcédula között, semmi esetre sem fogalmazási, vagy helyesírási különbség a mérvadó. Ilyen szem­pontból mindkettő lehet remekmű is. A nagyatádi földszöv. röplapja bizony nem az! Pedig van, aki nevé­vel felelősséget vállalt ezért a ren­geteg hibáért. Felelős kiadó: Király József, és a nagyatádi nyomda fele­lőse: Tátrai György. Hogyan enged­hettek ki a kezükből ilyen munkát, mely méltatlan nyelvünkhöz, a fő!d- művesszövetkezethez és annak cél­kitűzéseihez? — fehér — — A szabadé gvetem egészségügyi sorozatának mai előadását a Sebészet fejlődése a második világháború óta címmel tartja meg dr. Szabó Béla fő­orvos. A TTIT közli, hogy a szabad- egyetem egészségügyi sorozatának mai és további előadásait a törvény­szék II. emeleti kultúrtermében tart­ja. Kodály köszöntésére \/asárnap délután a legifjabbak, a Kodály muzsikáján nevelke- ’’ dő zeneiskolások köszöntötték az ősz Mestert 75. születésnap­ja alkalmából. A kicsinyek és nagyok versengése óriási érdeklődés mellett zajlott le, a Bartók-terem már rég nyelt magába ennyi mu­zsikára éhes embert... Elsőként a Liszt Ferenc ifjúsági kórus szereplésében gyönyörköd­tünk. A Nagyszalontai köszöntő és Nyakas József igazgató ünnepi meg­emlékezése után díszes csokorba kötve jutott el hozzánk a Kodály- gyűjtötte népdalok üde szépsége, frissesége; s örvendtünk a növendé­kek játékán. A műsor összeállítása nehéz feladat volt. Kodályt bemutatni, sa­ját műveivel ünnepelni egy-két éves hangszertudással rendelkező gye­rekek közreműködésével — nehéz és nem is a leghálásabb dolog. (Ter­mészetesen csak a hangszeres műsorszámokra gondolunk.) Az est ren­dezői, a tanári kar mégis talált megoldást. Egyes helyeken, ha nem is előadásra, de gyakorlásra, az énekes zene jobb előadására szolgáló művekből szólaltatott meg részleteket. S Kodály munkásságában ép­pen a legnagyobb érték, hogy e gyakorlatok is igényesek, magas- színvonalúak. A hangverseny szereplőinek felsorolását, előadásuk értékelését ad­ni nehéz lenne, hisz úgyszólván az egész iskola felvonult ezen a dél­utánon. E helyes törekvést feltétlenül dicsérni tudjuk, mert szinte el­engedhetetlen, hogy a növendékek minél többször és minél többen jus­sanak szereplési lehetőséghez. Most csak a legjellemzőbb, legszembe­tűnőbb mozzanatokat próbáljuk kiemelni a sok közül. örömmel köszöntjük mindenekelőtt a VI. osztály kamarakórusát, mely Papp Éva tanárnő vezényletével mutatkozott be. A kezdeménye­zés maga is elismerést érdemlő, s a cseremisz népdalok előadása szép jövőről tanúskodik. Általában szembetűnő volt a hangverseny — s erről korábban is írtunk —, hogy a zeneiskola igen nagy súlyt helyez a társas-zenélésre, együtt-éneklésre. A növendékek már egész kicsi karuk­ban hozzászoknak az együttes muzsikáláshoz, s ez, úgy gondoljuk, ta­nulási kedvüket is növeli, örömmel hallgattuk, s a közönség is nagy tapssal jutalmazta a Kicsinyek Kórusának, a Kincsinyek Hegedűkóru- sának, majd a Liszt Ferenc vonószenekarnak produkcióját. Nagy meglepetést és igazi élményt okozott Nyakas Csaba zongora­játéka. Bátran mondhatjuk, a hangverseny legkiemelkedőbb előadója volt. Az Adagio-t játszotta a Hét zongoradarabból és a Székely keser­vest. Elmélyülten, hangulatában is szinte tökéletesen adta vissza Ko­dály muzsikáját. Hozzátehetjük: talán a hangverseny egyetlen szerep­lője volt, aki szívből, átéléssel zongorázott. Ugyancsak meglepetést okozott, s nagy fejlődéiről tett tanúságot Király Ilona éneke. Műsorszámai közül a Magos a rutafa... tetszett jobban. Kellner Judit gordonkajátékát, Krumm Gyula és Földi Géza jól sikerült hegedű-duóját, s a Gyermektáncok zongoristáit: Kajtár Zsófit, Csikhelyi Lenkét és Mally Mártát ünnepelte megérdemelte* a közönség. Az Intermezzo előadása úgy éreztük, kicsit korai volt, vagy több időt és energiát kellett volna fordítani a felkészülésre. Hantos Anna és Brolly Mária összjátéka sem volt pontos, s tempóban, dinami­kában még sokat lehetne javítani az előadáson. Az énekesek közül Cziráki Gizellát emelnénk ki és Tátrai Irmát, aki különösen A csitári hegyek alatt kezdetű népdal előadásával csil­logtatta meg képességeit. Különösen pianói tetszenek. Megérdemelt si­kert aratott Dóka Vera, Kellner Judit és Jaczkó Gyula a Tricinium előadásával és Toki Gyula Kodály Valsette-jének tolmácsolásával. J ól sikerült, s élményt nyújtott a Zeneiskola Kodály-estje. A fiatalok, úgy éreztük, méltón ünnepelték a nagy Mestert, ki az ő jövőjükért, zenei fejlődésükért munkálkodik. S az est sikeréhez azok a növendékek is hozzájárultak, akikről ezúttal nem emlékezhet­tünk meg. — r* Bizalommal tekint a tagság a nagybajomi takarékszövetkezetre Annak idején a Somogyi Néplap hasábjain többször hírt adtunk ar­ról a szervező munkáról, melyet a nagybajomi fmsz dolgozói végeztek a takarékszövetkezet létrehozása ér­dekében. Azóta már megérkezett a működési engedély és november 1 óta rendszeresen tartja üzletnapjait a nagybaj omi takarékszövetkezet. A növekvő bizalmat tükrözi az, hogy az eddig tartott üzletnapokon az egyhónapos működés alatt szá­mos gazda 53 000 forint értékű beté­tet helyezett el a takarékszövetke­zetben. A takarékszövetkezet beváltotta a hozzáfűzött reményeket a tagjainak való segítségnyújtás terén is. Már eddig 44 000 forint hitelt folyósított 16 tagjának a nagybajomi takarék- szövetkezet vezetősége. A hitelek nyújtásánál figyelmmel kísérik a kérelmezők szociális és anyagi hely­zetét azért, hogy a legjobban rászoru­lók kapjanak segítséget a szövetke­zettől. Kovács Imre jákói és Simon Fe­renc nagybajomi parasztok pl. 5, illetve 2 000 Ft összegű hitelt kaptak, lóvásárlásra. Bodrogi István, Ács Kocsis János 5—5000 forintot. Bállá Imre 2000 forintot, Bosznai Géza pe­dig 4000 forint hitelt kapott a szö­vetkezettől. Ei is ment a híre az itt elmondott egy hónapos jó működésnek a Nagy- bajojnhoz közeli Beleg • községbe, ahol valamikor jó hitelszövetkezet működött. A község gondolkodó gaz­dái elhatározták, hogy ők is meg­kezdik a takarékszövetkezet szerve­zését Betegben és így alakult meg a szövetkezet előkészítő bizottsága: Békés József, Pusztai Nagy János, Tóth Ferenc dolgozó parasztok, Aczél Béla ig. tanító és Halász János nyugdíjas közreműködésével; Előre­láthatólag számosain lesznek majd Betegben és környékén, akik igény­be veszik a takarékszövetkezet se­gítségét s forintjaikat maguk Í3 el­helyezik abban, mert megvan az akarat a balegiekben is a nagyhajó­im példa alapján a takarékszövetke­zet megalakítására. Mielőbbi alakuló ülést kívánunk a Beleg és környéke most szervezés alatt álló takarékszövetkezetnek. Dévai Zoltán. — Szilveszter estén mutatják be először a Vén bakancsos és fia, a hu­szár című színdarabot a gyékényes! színjátszók. Érdekessége a gárdának, hogy a szereplők valamennyien idős, családos emberek. A főszerepet ját­szó 46 éves Túri Mihálynak például ez lesz a 80. fellépése. Megkérdezzük a taranyi tanácselnöktől Ülünk és beszélgetünk a nagyatá­di járási mezőgazdasági osztály iro­dahelyiségében. A mai hétköznapok gondjairól váltjuk a szót szaporán. — Éled a falu, kibontakozóban van a termelés, mint ahogy új erőre ka­pott a falusi hétköznapok hőse: a földművelő ember Is. A régen részvevőnélküli tanács­ülések, gazdaösszejövetelek lassan- lassan a múlté lesznek. S a »hallga­tók« megszűnnek egyszerű érdekte­len hallgatók, látogatók lenni, a fa­lú szót kér, a falu aktivizálódik. Magában az, hogy Segesden száznál több ember eljár gazdagyűlésre, aztán olvasóankétra, a közvéle­ményben végbement jégtörést jel­zi, kimondatlanul is benne van eb­ben a parasztok tudata: helyesnek, jónak tartják a pártvezetés, a kor­mány munkáját. S így van Segesden kívül másutt is. Most igazán sok függ a helyi ve­zetéstől Úgy dolgoznak-e minde­nütt, hogy abból a falu lakosai azt olvashassák ki: igen, ez a forradal­mi munkás-paraszt kormánv a mi kormányunk politikája. Nyílik az ajtó. Fekete kabátos pa­rasztember ereszti el belülről a ki­lincset. A percek alatt lejátszódó párbeszédet talán így lehetne rög­zíteni. — Kérem szépen, engem fakivá­gási engedélyért küldtek ide. — Ide? — No és mit mondtak? — Hát van két kis diófám, azt szeretném kivenni és tűzrevalónak felaprítani. Be is mentem engedé­lyért a tanácshoz, a Torma elvtárs meg azt mondta, jöjjek a járáshoz. — Jól van bátyám, most menjen haza, írjon egy pár soros kérelmet, azt írassa alá a tanáccsal és küldje be hozzánk, — de ne maga fáradjon, s három napon belül ott lesz az en­gedély. A tanácselnökük meg meg­fizeti a maga napidíját, mert feles­legesen befárasztotta ide hozzánk. Noha már kétízben megmagyaráz­tuk, levélben is kioktattuk az ilyen esetben teendő eljárásról, de csak nem úgy csinálja — mondja inkább nekünk címezve az osztályvezető. — Óh, kérem nem fizeti meg 6 a napidíjat, meg aztán ... Bezárult az ajtó Kalinics Pál ta­ranyi dolgozó paraszt mögött, akit Torma Ferenc tanácselnök felesle­gesen befárasztott a járási szék­helyre. Hadd kérdezzük meg ezúttal is tőle: hasznára van-e az iLyen módszer a tanács tekintélyének, nem nyírbálja-e a lakosság újjáéle­dő bizalmát? — vj —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents