Somogyi Néplap, 1957. december (14. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-15 / 294. szám

4. Vasárnap, 1957. december 15. SOMOGYI NÉPLAP 3 Az új párttagsági könyvek kiosztása elé MOST, AMIKOR AZ UJ PÁRT­TAGSÁGI KÖNYVEKET kiosztjuk párttagjainknak, 'visszapillantva az eUenforradalom óta eltelt időszakra, megállapíthatjuk, hogy megyénkben is a kommunisták vezetésével kon­szolidálódott gazdasági és politikai helyzetünk. Elért eredményeinknek biztosítéka az volt, hogy pártunk Központi Bizottsága és annak helyes politikája olyan légkörit teremtett, amelynek megvalósításáért harcolt és harcol párttagságunk a munkás- osztállyal, a dolgozó parasztsággal összefogva. Több üzemünk elérte, egyes terü­leteken túlhaladta az ellenforrada­lom előtti időszak termelési szintjét. A mezőgazdaságban erősödtek és fej­lődtek termelőszövetkezeteink, több egyénileg dogozó paraszt lépett be a tsz-ekbe, ami által javult a mun kafegyelem, jobban összeforrott a tagság. Az eredmény: ebben az év­ben a munkaegységre jutó jövede­lem sokkal több volt, mint az elmúlt években. A kommunisták példát mutattak és mutatnak a munka frontján. Ha kellett, akkor felvilágosító szóval ma­gyarázták meg, hogy mit jelent a xmm<kából való kiesés, a terv nem teljesítése. Ennek nyomán javult a munkafegyelem az üzemekben, a mezőgazdaság szocialista szektorai­ban. Az országos pártértekezlet irányt mutatott nekünk, hogy a munkánk­ban meglévő fogyatékosságokat meg­szüntessük, hibáinkat kijavítsuk, s még eredményesebben dolgozzunk. Az országos pártértekezlet határoza­tát több pártszervezetünk sikeresen megvalósította, melynek nyomán ja­vult munkája, nőtt .tömegbefolyása. Helytelen volna azonban, ha nem vennénk észre azokat a hibákat, amelyek megmutatkoznak a párt- miunka egyéb területein. Különösen ami a revizionizmus elleni harcot, a szektás nézetek megszüntetését, és a párt tömegkapcsolatának meg­javítását illeti. Nem mindenütt állnak ki még párttagjaink azért, hogy bátran hir­dessék pártunk helyes politikáját és győzzék meg a tömegeiket arról, hogy segítsenek megvalósításukban. Az 1957. évi terv IV. negyedévé­nek ideje és az 1958. évi I. negyed­évének megkezdése egybeesik azzal,’ hogy pártunk kiosztja a párttagok között az új tagsági könyveket. A tagkönyvcsere nagyjelentőségű poli­tikai esemény és ezt párttagjaink nagy Tésze meg is értette. Mutatja ezt az a lelkesedés és lelkiismeretes­ség, amellyel ezt a munkát a párt- szervezetek vezetősége és tagsága végezte és végzi. Ahol a párttagság összeírását helyesen hajtották végre, ott javult a pártmunka, emelkedett a párttagság aktivitása, javult a párt­szervezetek kapcsolata a tömegékkel, fejlődött a vezetés színvonala. A párttagság egy részét megbízták feladatokkal. Vízváron például a párttagok azt a feladatot kapták, hogy ismertessék az egyénileg dol­gozó parasztokkal a helyi termelő­szövetkezet eredményeit. A Kapos­vári Vaskombinátban pedig a párt­tagságot kérték fel arra, hogy segít­senek a munkafegyelem megjavítá­sában. Az összeírás során minden párt­tagot felkerestek a pártvezetőség tag­jai és a beszélgetések alkalmával olyan kérdéseket tisztáztak, amelyek ideológiai és gyakorlati téren előbbre viszik a pártmunkát. Számos esetben a párttagság bírálta a vezetők mun­káját azért, hogy nem eleget tanács­koznak á párttagokkal, a pártonkí- vüliekkel. Egyes vezetők pedig dur­vák a dolgozókkal. Sok olyan prob­lémát vetettek fel, amelyek tisztá­zása hozzájárult a pártegység meg­szilárdításához. AZ UJ PÄRTTAGSÄGI KÖNY­VEK KIOSZTÁSA ünnep minden párttag számára. Olyan ünnep, amely ismét erősíti pártunk egységét, ere­jét, harckészségét, növeli a kommu­nisták öntudatát. Párttagsági köny­vünk azt fejezi ki, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárthoz tarto­zunk, s valamennyiünknek úgy kell dolgozni, hogy méltók legyünk a párttag megtisztelő címére. A Magyar Szocialista Munkáspárthoz való tar­tozás mindenek előtt arra kötelez minden párttagot, hogy tevékenyen vegyen részt a párt munkájában. A mi pártunk szervezeti szabály­zata kimondja: »A párt tagja ... min­den erejével küzdjön a párt célki­tűzéseinek megvalósításiáért, részt vesz a párt valamelyik alapszerve­zetének munkájában, vállalja a párt­fegyelmet, végrehajtja a párt hatá­rozatait«. Elmondhatjuk-e, hogy min­den párttag ebben a szellemben dol­gozik? Nem mondhatjuk el! Még sok az olyan párttag, aki nem veszi ki részét a pártimunkából, akadnak olyanok is, akik nem élnek rendsze­res pártéletet. Balatonlellén például, .több elvtárs vidéken dolgozik, ha­vonta egyszer jár haza, hogy a párt­bélyegét megvegye, azonban sem Ba­latonlellén, sem munkahelyén nem végez pártmunkát. Ezek a jelensé­gek károsan hatnak a párt egészsé­ges fejlődésére, ezért pártszerveze­teinknek és pártbizottságainknak harcolniok kell azért, hogy minden párttag átjelentkezzen a munkahe­lyére és vállajon részt a pártmun­kában. Végrehajtva az országos pártér­tekezlet határozatát, el kell érni, hogy minden párttagot kapcsoljunk be a pártszervezet munkájába. Párt­tagjaink csak úgy válhatnak jó kom­munistákká, ha nemcsak egyetérte­nek ja párt határozataival, hanem napról napra tevékenyen és harco­san reszt vesznek azok megvalósítá­sában is. Elsősorban itt is a tettek beszélnek, összefügg ezzel minden párttag legelemibb kötelezettsége: a pártfegyelem pontos betartása. Még számos esetben előfordul, hogy pár­tunk egyes tagjai nem tartják .tisz­teletben 'a párthatározatokat, nép- köztársaságunk törvényeit. Akadnák még olyanok is, akik a párttól ka­pott -tisztséget visszaélésre használ­ják feli Ök, vagy mások az ő tud- tufckal kijátsszák a törvényeket. Ez különösen gazdasági téren mu­tatkozik meg. A vezetők még mindig eltűrik a lopásokat ^ pazarlásokat, nem lépnek fel határozottan ezek el­követőivel szemben. Az ilyen maga­tartás nem egyeztethető össze a párti tagsággal. A párt és állami fegyelem megsértése súlyos bűn, amit .pár­tunk nem tűr. Akkor dolgozunk jól, és az előttünk álló feladatok ezt követelik, ha a kommunisták helytállnak, érvényesül példamutatásuk. Mert ez dönti el, hogy egy-egy kérdésben és egy-egy helyen hogyan tudjuk sikerre vinni pártunk helyes politikáját. Párttagságunk többsége tudja, hogy milyen magatartást vár el a párt és dolgozó népünk a kommunistáktól. Vannak azonban olyan párttagok is, akik elmaradnak a termelés .terüle­tén, nem járnak élen, hanem hátul kullognak a munkában. Dolgozó pa­raszt párttagjaink között nem egy van, aki — általában — egyetért ugyan pártunk szövetkezeti politi­kájával, azonban tettei nem mutat­ják ezt: idegenkedik a termelőszö­vetkezetekbe való belépéstől. MINDEN PARTTAG A PÁRT EGY-EGY KATONÁJA, aki munka- területén dolgozó munkatársainak vezetője kell hogy legyen. Magyaráz­za meg a mellette dolgozók körében felmerülő helytelen nézeteket, annak káros voltát és segítse megértetni a párt helyes politikáját, annak gya­korlati megvalósítását. Ahhoz, hogy MOZI a „peremvároson“ Dömsödi Imre, a barcsi járási művelődési otthon mozigépésze minden héten ellátogat Pálfaluba vetíteni. A »peremvárosiak« nagyon örülnek a filmnek, s előadásonként 200—250 parasztember is összejön szórakozni, művelődni. a párttag megfelelhessen azoknak a követelményeknek, amelyet a párt­hoz való tartozás támaszt véle szem­ben, képeznie kell magát, tanulnia kell. Ezen a téren is vannak ered­mények. Párttagságunk többsége részt vesz a pártoktatásban. Az a tapasztalat, hogy az elmúlt évek ok­tatásától eltérően többen tanulnak, igyekeznek elsajátítani a marxizmust —leninizmust. Pártunk szervezeti szabályzata ki­mondja: »A párttag szakadatlanul fejlessze politikai, szakmai tudását, gazdagítsa műveltségét, sajátítsa el a marxizmus—leninizmus alapjait«. A tanulás elősegíti azt, hogy a párttag a párt munkájában, a termelésben egyaránt jobban lássál el feladatát. Ha tanul, könnyen felismeri a maga és pártszervezete munkájában lévő fogyatékosságokat és helyes bírálatá­val segítséget adhat kijavításukhoz. A bírálat és önbírálat fejlesztése ösz- szefügg párttagságunk politikai szín­vonala emelésének kérdésével. A bí­rálat és önbírálat minden egyes párt­tag joga és kötelessége. Napjainkban fő veszély a revízió- nizmus, melynek gyakorlati megnyil­vánulása abban mutatkozik meg, hogy egyesek eltúlozzák a helyi sa­játosságokat, félremagyarázzák a függetlenség jelszavát, mások a pro­letár internacionalizmus tartalmát akarják meghamisítani. Sokan a de­mokráciát úgy magyarázzák, hogy az mindenkinek demokrácia, amely­nek célja az, hogy megzavarja a munkásosztálynak és egyes pártta­goknak tisztánlátását. Veszélyes az is, amely több alapszervezetnél ta­pasztalható, hogy elzárkózva élnek, nem tárgyalnak a tömegekkel, amely nem mást jelent, mint a tömegektől való elszakadást. Ez ellen minden párttagnak és vezető kommunistá­nak harcolnia kell, mert ennek meg­szüntetése csak erősíti a párt egy­ségét. Ezt az elkövetkezendő taggyű­léseken tisztázni kell a párttagsággal, pótolni kell azokat a hibákat, ame­lyet a párttagok összeírása alkalmá­val elmulasztottunk. PÁRTUNK EGÉSZ TAGSÁGÁRA KOMOLY FELADATOK VÁRNAK az elkövetkezendő időkben. Nem ke­vesebb, mint a 3 éves terv előfelté­teleinek biztosítása, a párt politiká­jának megvalósítása, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének feladatai. Ez fegyelmezettebb és lelkiismerete­sebb munkát követel meg minden párttagtól. Most, amikor pártunk tag­jai megkapják az új tagsági könyvet, minden kommunista tegye mérlegre eddigi munkáját, vizsgálja meg, ho­gyan tudja azt jobbá tenni, hogyan tudna még odaadóbb, fegyelmezet­tebb tagjává lenni a Magyar Szocia­lista Munkáspártnak. Szőke Pál PTO. h. vezető. VASÁRNAPI TÁRCA A MEGVETÉS — Tudja, szerkesztő kartárs — tők és a munkások viszonya, mióta mondta a napokban váratlanul egy a gyár senkinek sincs magántulaj- munkásismerősöm — nem az itt a donában és a vezetők, de a munkás baj... Nem kellenek nekünk vissza sem tudja még pontosan, milyen ma- a kapitalisták... Más rág néha ben- gatartásnak kell kövétkezni ebből a Hűnket... helyzetből. Néhány pillanatra meglepődve néz- — Nézze, elmagyarázom egy pél­tem rá. Egy véletlenül összeverődött dából, mit akarok mondani... — társaságban, szórakozás közben, min- folytatta. — Hogy, hogy nem, ódá­dén előzmény nélkül fordította így a került hozzánk telepvezetőnek egy beszéd fonalát. Sóikat még nem it- olyan ember, aki se a szakmát, se tunk, a jó bor csak megoldotta a bennünket munkásokat nem ismert, nyelveket. Azon a határon jártunk, Mi nem nagyon csodálkoztunk ezen, ahol a férfiember leveti minden tar- hiszen nem az első eset, hogyha ki- tózkodását, s a maga számára is sok- emelésről van szó, nem közülünk vá- szor meglepően kitárja magát a má- lasztanak arra megfelelőt. Nem is síknak, vagy jókedvében meg tudná szóltunk, csak tudomásul vettük a ölelni a világot. Az egész társaság dolgot. Majd bebizonyítja kicsoda, egyforma állapotban volt, mindenki gondoltuk, hisz tudjuk, hogy kenyér­szomszédjával társalgóit. így mi is re mindenkinek szüksége van. Ha egészen magunkban lehettünk. nem felel meg, majd elmegy, de mi — Hát akkor micsoda az a baj? — egy szalmaszálat nem teszünk útjába, kérdeztem kíváncsian. Majd csak elboldogulunk valahogy .. .— Tudja, mi alulról valahogy úgy Na, de igyunk egyet, mert így nem látjuk: sok itt a kullancs, amelyik megyünk messzire... rajtunk tekereg és nem tudják elta- Amíg töltött, elnéztem arcát és ke- posni a nyakát... Mi pedig nem érti zét. Szélfútta, cserzett volt mind a jük, hogy miért: vakságból, tehetet- kettő. Az ujjak Ízületeméi nagy fenségből, vagy nem akarásból? bütykök mutatták építőmunkás fog- —Ezt nem egészen értem. Milyen lal'kozását. Annyit tudtam róla, hogy kullancsokra céloz. A spekulánsok- igen jó munkaerő, sokszorosan kitün- ra, a siberekre, naplopókra? teteti, s annyit éreztem: becsületes — Ah, az egy külön fejezet Az is ember. Miért ne higgyék neki, gon- eléggé érthetetlen, hogyan lehetnek doltam. ilyenek a szocializmusban... De én — Na, szávai, ez aztán jól bernu- mem ezekre célzok. Azokra, akik köz- tatkozott. Én is tudok 'káromkodni, de tünk, munkások között élnek és ki- ahogy ez durváskodott és gonombás- használják a lehetőséget a maguk kodott, az mindent felülmúlt. Ben- javára, akik a mi letaposásunkon ke- nünkeit, régieket nem mert nyíltan resztül akarják megvédeni jólfizetett támadni, inkább a fiatalokat lányo- poziciójukat... kát gyengébb természetűeket Mert Mo6t már tudtam mire gondol. Ez tudja, az ilyenfajta megérzi, kivel a mindennapok problémája: a veze- meddig mehet el. Ennek valaki azt mondhatta a központban, vagy a ba- kel, amit mond. S ez valóban így rátái közül: »itt jól meg kell fogni a volt. Végre egyszer a végére jutók gyeplőt, mert ezek az építők goromba egy mindennap előforduló prohlémá- ambereik« — s ő ijedten, de tudató- nak. Az üzemben úgysem beszélné- san így cselekedett. Na, de mi meg- nck velem ilyen nyíltan. (Ami persze érezzük a számítást, nem estünk fe- nem valami jó dolog.) jünk lágyára. Megvédtük azokat, — Egyszer aztán betett a mérték, akiket hatalomfitogtatásból és féle- S éppen velem kapcsolatban. Egy lemkeltésből nyomorgatott. Mert tud- fiatal kislány volt hozzám (beosztva, ja, mi szívesen dolgozunk, megtesz- s éppen ült munkaidőben, mikor a szűk, amit a vezetőnk mond, de az telepvezető betoppant. »Mi ez?« — igazságtalanságot gyűlöljük nagyon... kérdezi. »Ellátott engem anyaggal, Ne értsen félre... Nem azt akarom most pihen, mert...« Végig sem mondani, 'hogy (köztünk nem . akad hallgatott. »Levonom« — kiabálta, lógós, vagy nem fordul elő kisebb- Én nagyon felfortyantam. »De levon- nagyobb fegyelmezetlenség. Nem, ez ja ám a...« — s jól lehordtám, hisz távol áll tőlem. De mindig és min- a lánynak válóban nem volt dolga, denkor gyanakodni, gorombásikodni, Ez elrohant. Jön ám ‘ki délután az válogatás nélkül büntetni — ez már »öreg«, az igazgató. »Na, mi van Mi­sok ... S ezt tette ő. Sokszor észre- hály, mi történt itt?« Régen ismerjük, vettük, hogy rajtaütésszerű ellenőr- tegezzük is egymást, de én illően zése után kiment a munkahelyről és- mindig megtartom a munkahelyen a megállt hallgatózni az ajtó előtt, háromlépés távolságot. Félrevontam Képzelheti, hogy micsoda kifejezése- és mondom neki: »Ült a kislány, mert két használtunk rá ilyenkor, csak úgy van... Kicsit pihent, hisz ellá- azért is »hadd pukkadjon«. Aztán tott engem...« ö megértő ember, bő­se jtheti, hogy amit mondtunk, még lintott és azt mondta: »Akkor rend­jobban megnagyítva, elferdítve ke- ben van. Nem kell levonni...« El- rült az igazgatóhoz és onnan termé- ment. Na, de elérkezett a fizetési szetesen vissza hozzánk. De nehogy nap, s mit gondol, mi történt? azt higgye, hogy eközben a termelés — Ha így kérdezi, biztosan levonták, csökkent volna. Mi ekkor is megteti — Pontosan eltalálta. Nekem is, a tűk a magunkét, hisz kell a pénz lánynak is két órát. Megyek az én mindegyikünknek és azért annyit mi telepvezető »elvtársamhoz«, (melles- is tudunk már, hogy az állam nem j©g nem is párttag, kidobták onnan a gazdagok szórakozására építtet pa- valamiért), mutatom neki, mi ez. Az lotákat. A termelés tehát nem csők- meg a szemembe röhög. Hát tudja, kent, a viszonyunk azonban, elrom- nem vagyok valami hirtelenharagú lőtt ezzel az emberrel. Valósággal ember, de most elfogott a düh. Ki- gyűlöltük, köptünk utána egyet ha emeltem a székből, majdnem az ab- arra járt, a parancsait meg sokszor laknak dobtam, de meggondoltam nem hajtottuk végre, de nem azért, magam és csak a falhoz vertem egy- mert nem akartuk, hanem mert az szer. S otthagytam. Az eset persze nem volt ésszerű. Hisz még csak nem nagy port vert fel a telepen. Ezután is tanult a szerencsétlen. Azért járt nem volt ennek ott egy szikra becsű­be mindig a központba, hogy lássák, Jete... Hanem mégsem itt bukott el mennyire fontosnak tartja őket, azok az illető ... Jött egy revízió és meg- meg nem vették észre, mit takar a állapították a gazdasági vezetésiben buzgalom. De nem untatom magát, való járatlanságát és bizonyos ki­szerkesztő kartárs? sebb disznóságokat, tégla eladásokat Biztosítottam, hogy nagyon érdé- és egyebeket. Ez szaladgált fűhöz­fához, csali hozzánk nem fordult, tud­ta, úgyis, hiába. Pedig mi talán se­gíthettünk volna rajta valamit. De nem, mi az ilyeneket nem szánjuk, megvetjük. Mert gondolja el, miért szeretjük mi apróbb hibái elleneié az igazgatónkat? Azért, mert egysze­rűen viselkedik, sokszor idejön kö­zénk, megmondja mik a tervek, mit kellene teljesíteni... Mi meg olyanok vagyunk, akit szeretünk, annak amit ígérünk, meg is tesszük. Néha leül velünk szórakozni, kártyázni, ínég az üzemi meccseken is ott találtuk... Mert mi sok mindent megértünk! Azt is, hogy vezetőnek kell lenni, s vezetni nehéz dolog, felelősség, meg sok idő és türelem kell hozzá. Nagyot lélegzik, mintha most akar­ná terhét letenmU Előtte azonban koccintunk egyet... Szikkadt arca mosolyog, mintha nem is ő panasz­kodott volna. — De itt a baj, kedves szerkesztő kartárs. Az igazgatóknak nincs sok idejük, s nekünk a kisebb vezetők irányítása alatt kell dolgoznunk. Tud ja maga, hány ilyen telepvezető, bri­gádvezető, művezető és egyéb csíp bennünket naponta? Ne értsen félre, ezekre is szükség van, tudom. De a módszereik. Hány olyan van köztük, aki félelemkeltéssel, kivételezéssel, meg nem értéssel, a panaszok meg­oldása helyett gúnnyal irányít, aki­nek semmi más nem fontos, mint sa­ját felül maradása, a prémiumok fel­vétele akármilyen áron? Szóval ezen kellene változtatni, ez is egy bajunk. Ugye megért engem? Ezeket észre­venni nemcsak a mi dolgunk, akik elől az ilyenek is segítenek elvenni a tiszta látóhatárt... Természetesen megértettem, s nem. csak azért, mert néhány éve magam is a munkások között dolgoztam. Re­mélem, megértik mások is ... CsaÁcvcuJ Ímjk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents