Somogyi Néplap, 1957. december (14. évfolyam, 282-305. szám)
1957-12-11 / 290. szám
4 SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1851, dccefldic, 11. JÍ/XEMBURQ QRÓFJA BEMUTATÓ A CSIKV QERQELY SZÍNHÁZBAN COK TAPS ÉS KACAGÁS a nézőtéren, ismert és közkedvelt dalok, a zene és szöveg egységének hiánya, színészi parádé, látványosság — ■körülbelül ezek a főbb jellemzői az előadásnak. Távol áll tőlünk, hogy vállveregető, vagy lekicsinylő módon nyilatkozzunk a műfajról, melynek egyik középszerű képviselőjét volt alkabnumk látni a legutóbbi bemutatón. Mégis úgy érezzük: éppen a műfajból, s a Luxemburg grófja szövegkönyvéből adódó természetes következmény, hogy vajmi kevés nyomot hagyott bennünk az előadás. Az operett cselekménye úgyszólván semmiben sem különbözik a szokásostól. Egy fiatal színésznő körül bonyolódik a történet, forró szerelméről, s a szeretett férfi Vetélytársa, egy kiöregedett, degene- rált pénzeszsák iránti olthatatlan gyűlöletéről regélnek a darab szerzői. Kínos egyhangúsággal vonultatják fel az operett szokásos figuráit, mellékszereplőkre bízván az intrika és cselszövés operettekben nagyon is népszerű feladatát, A néhol unalmas párbeszédeket mulatságos bonyodalmak tarkítják, s a szereplők, ha gondolnak egyet, énekelnek és táncolnak, elvégre az operettekben így szokás. Hozzájárul még ehhez az értelmetlen, mondhatnánk bárgyú dalszövegek sorozata., s a szereplők rendkívül silány jellemzése. Egyszóval kínzó azonosság, mely lassan — bár nem méltó erre — érdektelanné teszi a szokvány-operettet, mint műfajt is. A kritika, s talán a közönség várakozása azonban nem volt nagyobb, mint azt a Luxemburg grófja megérdemelné. Ezért tudjuk értékelni, becsülni az operett együttesét, mely az adott »-alapanyaghoz« -mérten igyekezett megoldani feladatát. Am az igénytelen darab láttán akaratlanul is hajlamos a művész arra, hogy elnagyoltan, felszínesen is elégedett legyen alakításával, s ahogy a libretto szokásos megoldásokat alkalmaz, a színész is a »jól bevált« eszközökkel keltse életre figuráját. Néhol találkoztunk ilyen »megalkuvó« művészi felfogással, s ez nem használt a színésznek, de a produkciónak sem. A rendezés — Sallós Gábor munkája — igyekezett kihasználni azokat a lehetőségeket, amelyek színessé, látványossá tehetik az előadást. Ez a törekvése kitűnően sikerült. Uj ötletek gazdagították a farsangi színpadképet. Valóban, farsang kellős közepébe csöppent a néző, ott érezte jól magát s azonosulni ■tudott a vígan mulatozó bohém népség önfeledt szórakozásával Különösen az -első felvonást indító tüll- függöny beiktatása, a zsínórpadlásról aláhulló szerpentin özön, az esküvői kép előfüggönyös megoldása, s a tömeg]elmetek beállítása tetszett. Ez utóbbi a bemutatón nem mindig egyezett a rendezői utasítással A külsőségekre való törekvés — hangsúlyozzuk, helyes volt — ám túlságosan elvette az erőt a színészi munkától. Egyik másik szereplő gyakorta kiesett szerepéből, s ez kisebbítette a produkció értékét. Különben igényes, minden Ízléstelenségtől mentes rendezői munkáról emlékezhetünk meg. Külön kívánunk szólni a zenéről. Lehár Ferenc — ki atyja volt a bécsi operett másod virágzásának — zenéjében, a műfaj modem elfajulásában többnyire a cselekményhez alig tartozó »betétszámok« képviselik a muzsikát. E kettősség kissé kellemetlenül hat a színészi munkára. Mindemellett Lehár zenéjét friss zenélő kedv, édes melódiagazdagság, szívhez és fül- fcöz egyaránt szóló, ma már slágerszámba menő dallamok jellemzik. (Tartalmasabb, némi mondanivalót is tükröző -librettót érdemelnének.) Annak ellenére, hogy a zene magán viseli a korábbi és későbbi operettek motivikáját, ma,gával ragadja a közönséget. Örömünkre szolgál, hogy a zenekar hű tolmácsoló ja volt Lehár muzsikájának, s a Luxemburg grófja előadásán nagy fejlődésről tett tanúságot. A zenekar — Kása Sándor vezényletével — kísérő szereoet töltött be, tempóban és hangerőben kitűnően alkalmazkodnia a játékhoz, az énekeshez ( ez utóbbit nem mindenkinél tehette meg), s szinte csorbítatlanul adta vissza a cselekmény hangulatát. A lírai részeknél gaz- gad, szárnyaló vonóskar dominál, s nem halljuk durván, harsányan zengeni a rezeket, csak ott, ahol kiemelkedő szerepük van. Kósa — meggyőződésünk — kitűnő karmester, szinte szájába adja az énekesnek az indító hangot, tempót, sőt szöveget is. S a zenekar, mint mondottuk, nagy reményekre jogosít. A szereplők munkájának értékelése nehéz feladat elé állítja a kritikust. Mindenekelőtt azért, mert szerepük sem nyújt túl nagy lehetőséget művészi alakításra, mélyebb átélésre. Olgyai Magda Angéla szerepében kedves, megnyerő primadonna volt. Különösen tetszett belépője, mellyel további sikerét is megalapozta. Játéka helyenként még -kívánnivalót hagy maga után. Különösen René szerelmi vallomásának jelenetében vártunk több zavart, s fekorbácsolt érzésektől fűtött hangot. Sir Bazillal visszataszító, kegyetlen tudott lenni, s alakításának ezen -részei őszintébbek, hitelesebbek. Olgyai énekkultúrája túljutott a nehézségeken. Angéla már felszabadultabban énekel: szembetűnő, szinte hibátlan szövegmondása, csak átélést várnánk még tőle. Méltó partnere, Kiszely Lajos volt. Ha párhuzamot vonnánk a Dohányon vett kapitány s a Luxemburg grófjában kapott szerepe között, ez utóbbit tartanánk jobbnak. René igazi bohém festő, ki barátaiért grófi címét is hajlandó eladni. Tud mulatni, kacagni és örülni, s szívében perzsel az oltha- tatlan szerelem lángja. Kissé gátlás nélkül meséli el Angélának, miért nem vallotta be eddig szerelmét, itt -több őszinteséget várnánk tőle. Kár, hogy italos állapotát állva játssza meg — ezt kitűnően —, de mihelyt leül, kiesik szerepéből. Dalai szépek, megnye- rőek. Úgy véljük, csak a bemutató izgalma okozta alacsony intonálását »keztyű« szólója befejezésénél. Fillár István, színházunk fiatal, tehetséges művésze kapta az operett -leghálásabb, legtöbb lehetőséget és közönségsikert sejtető szerepét. Sir Bazil valóban kacagtató figura volt, a 900-as évek -gügye és szellemtelen képviselője, ki úgy gondolja, mi sem természetesebb, minthogy pénzéért elnyeri a csak képen látott, bájos színésznő szívét. Fillár alakjának naivitását, kormányzói együgyűségét vitte színpadra, s egyszerű, természetes humora kacagásra kénysze- rítette a nézőt. A harmadik felvonásban nem értjük miért a kabátja alatt ho2za be a tárgyalóterembe lángosát. Farkas Anny Fleury szerepében lépett pódiumra. Bármennyire tetszett megjelenése, éneire, hibátlan mozgása és játéka, úgy érezzük, ez a szerep nem állította nehézség elé. Talán ebből adódik, hogy nem sokkal nyújtott többet, mint amennyit megszoktunk tőle. Valljuk be, többet vártunk Mészáros Jolitól és Pusztay Pétertől is. Mészáros Jolit tehetséges művésznőnek tartjuk, ki közel tud férkőzni az emberek szívéhez, s a szu-brett szerepétől a drámai hősnőig nem ismer lehetetlent. Eszközei ezúttal csak a »művészi« határán lebegnek és inkább hatásvadászatnak, -néhol ízléstelennek nevezhetők. Kár ezért a felszínes alakításért. Úgy gondoljuk, az előadások folyamán még változtatni tud rajta. Pusztay Péter ezúttal is bebizonyította, hogy nem elsősorban operett-íigura. Alakítása ellen nincs különösebb kifogásunk, de jobban szeretnénk őt prózában látni, ami egyéniségének sakkal megfelelőbb. Csupán beszédmodorát kifogásolnánk. .. A három lord (Dr. Balázs Andor, Cs űr ka László és Komlós István) bár mulatságos figurák voltak, nem elégítettek ki. Pedig az egész operettben csak az ő — egy kicsit Bazil — szerepük hivatott a múltbéli semmittevő mágnások karikírozására. Alakításuk nem volt rossz, de úgy éreztük, jobban kellett volna éreztetn-iök »felsőbbrendűségüket«, hisz ők azok az emberek, akik tulajdonképpen nem akarják tudomásul venni, hogy rajtuk kívül is él ember a földön. Az epizódszereplők közül egv kiváló alakítást említenénk, Perezel József anyaikönyvvezetőiét. Néhány szavas szerepével őszinte és megérdemelt sikert aratott. Csupán azt nem értjük, miért játszott a harmadik felvonásban dülöngélő, részeg altisztet. A kórus több hibát vétett a bemutatón. Elismerjük, hogy ilyen farsangi forgatagban nehéz összeegyeztetni a játékot az énekkel, mégis meg kell teremteni az egységet, s figyelni a karmesterre. Ragvogó jelmezekben vonultatta fel a színház főszereplőit, dicséret érte. Kár, hogy a statisztériának már nem jutott belőle. A táncok — Remete Hédi munkája — ezúttal nem tetszettek túlságosan, erős műfaji keveredést észleltünk bennük. Bures Jenő díszlet halványak. t> 1FEJEZÉSÜL ANNYIT: a Luxemburg gróf- ja előadása — a műfaj figyelmen kívül hagyásával is — alulmaradt az előbbi bemutatón. A kitűnő zene, a farsang káprázatos forgataga, s az operett kedves humora mégis — mint a bemutatón — minden bizonnyal megnyeri a közönség tetszését. Jávori Béla. A kontárokról és a mestervizsgáról (Tudósítónktól.) Az engedéllyel rendelkező kisiparosok régi ellenségei és tisztességtelen előnnyel rendelkező vetélytársai a kontárok. Számuk különösen az ellenforradalom után szaporodott el. Ezek az engedély nélkül munkát vállaló, adót nem fizető zúg-iparosok nemcsak a becsületes kisiparosokat károsítják meg, akik ipari gazolvány- nyal rendelkeznek és pontosan leróják állam iránti kötelezettségüket, hanem magát az államot is. Hogyan -harcolnak a marcali járásban a kontárok ellen? Az iparügyi osztályon elmondják, hogy a járási tanács vb. határozatot hozott, hogy a községi tanácsoknak kell fi-gyelemmel kísérni és jelenteni a kontárkodást. Sajnos, azonban a községi tanácsok nem léptek fel erélyesen a falvak kontáraival szemben: még egyetlen feljelentést sem küldtek ellenük. Már pedig, hogy nagy számmal működnek a marcali járásban zúgiparoso-k, bizonyítja, hogy az utóbbi időben negyven feljelentés érkezett különböző helyekről az iparügyi osztályhoz. Mi történik a feljelentésekkel? Ha az ipari- osztályon megállapítják az engedély nélküli munkavállalás tényét, ügyét átteszik az igazgatási osztályra. Itt legfeljebb néhányszáz forintnyi -bírságot kapnak és a markukba nevetnek. Hisz hazamenve tovább dolgozhatnak és a bírságot 1—2 nap alatt megkeresik Az állam és a becsületes kisiparosok érdekében a kontárok ellen erélyesebb intézkedéseket kellene foganatosítani. Nemcsak két-háromszáz forintra, hanem súlyosabb esetekbe'* börtönbüntetésre is ítéljék el az engedély nélkül működő Iparosokat. Kobozzák el szerszámaikat, hogy ne tudják folytatni üzelmeiket. (A rap- sicoktól is elveszik a fegyverüket!) Példamutatóan meg kellene bírságolni a munkaadót is, hisz ő adja az alkalmat a szabálytalanság elkövetésére. A javaslatokat az illetékesek figyelmébe ajánlom államunk és a becsületes kisiparosok nevében. A kisiparosok másik jogos panasza a mestervizsgával kapcsolatos. Tudvalevő, hogy a szakképzettség igazolására az Iparosok egy szaktekintélyekből álló bizottság előtt vizsgát tettek. Ezt azonban évekkel ezelőtt megszüntették. Az eddig mestervizsgát tett iparosoknak szerencséjük volt, mert jóval előnyösebb helyzetbe kerültek azokkal a társaikGorkij: Mesék Itáliáról. (Európa). Kb. 240 oldal, kötve 11,50 Ft. Az 1905-ös forradalmi harcok után Gorkij külföldre menekült, Olaszországba, Capri szigetére. Ott élt csaknem hét évi-g, onnan küldte ezekét az olasz életképeket. A Mesék Itáliáról mondanivalóban gazdag, művészi formájában Gorkij egyik leggondosabban csiszolt műve. Görög Imre fordította. A Milyen hatalmas erőt képvisel néhány tanító pusztán!... Csak Felsőbogátra kell elmenni bizonyítékért ... Az állami gazdaságban klubot létesítettek és minden héten előadásokat tartanák, társasjátékokat, táncot, színdarabot tanítanak ... Maguk is részt Vesznek mindenben. A kultúrházban- csak ünneplő ruhában szabad megjelenni, az asztalok fehér térítővel vannak letakarva és amikor lehet, mindig virág díszíti azokat. Az úttörők között dalos és sza- valóvers-enyt rendeznek, összegyűjtik segítségükkel a népdalokat A sportcsapatot az ellenfél megbecsülésére nevelik, virágcsokrokkal fogadják a szomszéd falu csapatát. A múltkor Sipos Jóska -bedacizott és közel állt a bukásihoz. Ezért nem játszhatott a futballcsapatban, pedig a legjobbak közé tartozott. Az egész osztály odaállt mellé, segített neki a tanulásban. Meg is lett az eredménye: Jóska kijavította rossz osztályzatait és ismét játszhatott a csapatban. A két tanító: Rácz Jenő igazgató és a fiatal, lelkes Stornier Imre. Mindezért semmi anyagit nem kapnak, de nem is kémek. Azt mondja Stemier Imre »az a kis pénz semmi volna ahhoz, amit érzek, amikor tettem valamit«... * * * Jól megjegyeztem Wittman Józsefnek, a Segesdi Gépállomás igazgatójának hozzászólását a saj-tó- ankéton. »Érzem, hogy a mostam Somogyi Néplapot tiszta szívvel írják. De valamit mégis hiányolok. Sakkal keményebben kellene az igazságot megmondani a múltról és a jelenről. Keményebben. Igen, -hogy mindenki emlékezzék és tudjon különbséget tenni. Ma a járásban egy negyedév alatt 8 millió forintot költenek italra az emberek. Jól teszik, ha ez nem megy a család rovására. Igen, annyit isznak meg a kocsmákban és egy sincs mezítláb, mint azelőtt. A mi falunk szövetkezeti boltjaiban hét-nyolcszázezer forint a forgalom negyedéveidként. Ez nagyon jó, de még jobb, hogy nem kell senkinek 30 százaléknyi kukoricát tenni a kenyerébe* hogy a soha nem ismert kiflit is árulják már. És motorosok? Most ezrivel éri baleset őket, de találtak-e egy faluban egyet is belőlük azelőtt. És az élet: én is aludtam, mint kis cseléd az istállóban, a jászol alatt és faklumpában jártam iskolába, mert nem tellett cipőre. A mai mackóruhás világban kinek jut ez eszébe? És még egyet. Jákóban ma délután még dolgoztak munkásaink, de estére már itthon ettek meleg ételt, mert haza hozta őket a vállalat autója. Akkor meg, ki emlékezik? Együtt aludtak nők, férfiak, gyéreitek a nagy tömegszállásokon, hideg koszttal töltötték -gyomrukat, amit otthonról hoztak el. Nem volt külön női brigádszállás, külön legényszállás és egyebek. Szóval erről a kemény igazságról írjon a Somogyi Néplap. Keményebben, hogy az emberek magukba nézzenek. Mert az igazságos bírálat jó útra vezet bennünket.« • * * összeszorul az ember ökle a pazarlás, a felelőtlen intézkedések nyomai láttán. I-gy vagyok mindig, ha az iharosi nagvkastély lakatlan udvarán a félmilliós költséggel épített baromfitelepet látom. Képzeljen el az olvasó moidem kifutókat, alacsony téglaépületeket, hosszan elnyúlva felépítve. Üresek, évek óta kihasználatlanok. Úgy mondják, egy évig jó volt, s aztán a sok-sok ezer baromfi eg’y szálig kipusztult. Egy év után megállapították, hogy fertőzött a terület, s a gazdaság Vésére költözött. Képzeljék el, mennyi vagont foglalt le a szállítás, hány ember erőfeszítése ment pocsékba, mibe kerültek a tervek, hány lakást építhettek volna a költségen? S ki a felelős mindezért? Kiket büntették meg érte? Vádol az iharosi baromfitelep sorsa...-ÜHÉTKÖZNAPI TÖRTÉNET kai szemben, akik — bár szakmai felkészültségük megvan erre — nem vállalhatják ugyanazt a munkát, mint a vizsgávtal rendelkezők. Miért nem teszik lehetővé ezeknek a sok tudással rendelkező, tapasztalt kisiparosoknak, hogy ha megfelelnek a vizsgám »kőművesmester!« »ácsmester« síb. címet viseljék az eddigi »kőműves iparos«, »ács iparos« elnevezéssel szemben és ennek megfelelően vállaljanak munkát? Úgy gondolom, panaszuk jogos. Vaiom orvoslásra Az asszony lusta, hétfői hangulatban aprózta lépteit. Tagjauan még visszhangzottak a vasárnapi elnyúlások, a jó ízek és mosolyok, de gondolatai inkább a kezdődő hét zsúfolt útjait járták. Mennyi tennivaló! Munka, vásárlás, beteglátogatás, varrónő, nőgyűlés, kályha- átralcás, takarítás __ és persze a férj is. Már érezni vélte a jövő Két fáradságát. Belépett az üzem kapuján és gépié sen lebélyegezte kártyá ját. A tél eleji száraz hi degben serényen sietett át az udvaron. Odaállt a gépéhez. A szemben álló géppadon egy ivópohár tiszta vizében kis csokor ibolya bizonygatta, hogy a tél még nem foglalta el trónusát. Gépe csendes bugással megindult felgyorsult egyenletesen duruzsolt, mint a muzsikáló sürgönydrótok. A pár szál halódó virág llata átküzdötte magát íz olaj és fémszagon, csiklandozta orrát. Mi lyen erőszakos illat! Még azt mondják, hogy szerény az ibolya! Kicsit irigykedett a másik asszonyra. Nem a virágért, csak azért, hogy kapta. Fiatal házasok. Ilyenkor még nem feledkeznek meg a férjek az évfordulókról, a családi eseményekről Bezzeg az ő ura!... So hasem volt ilyen gyen géd, figyelmes. Nem rossz ember, de figyelmetlen férj. Biztos, hogy szereti őt, csak a maga módján. Kedves, mint agy jószáridékú medve. A hasonlatra kicsit elmosolyodott. Elfoglalt ember, igaz, de a figyelmességhez nem idő kell, inkább érzék, arra szü lelni keld. Ha választani kellen)? ? ... Ismét csak melléje szegődne. Mégi. ágyelmetlen ember! Ez az igazság! Kicsordult a <önnye. Egy fürge <önnycsepp sebesen legurult a szája szögleté g. Nem sós, keserű könny volt. Izétől estig <em tudott megszaba- íulni. Este zsörtölődve sie ett fel lépcsőjükön, izobájuk ablakából éle. ény vágott rést a párás ?ste sötétjén. Teljes kivilágítás. Nem elég a nagy villanyszámla? Belépve, még a köszönési megelőzve kattintott ’gyet keze a csillár kap csolóján, a szoba taka- ’ékos félhomályba borult. Férje már otthon volt. Ez is ritkaság. A vidáman lobogó fahasábokat igazgatta a kályha piros fényében. Felegyenesedett és mosolyogva csókolta meg felesége odanyújtott arcát. De elkapta kezénél, megpörgette, aztán magához vonta. Az asszony kelletlenül elhúzódott és kisietett a konyhába. — Kinőttünk már ebből — dörmögte vissza az ajtóból. Gyorsan vasalni kezdett. Ott benn a szobában felcsattant a rádió vidám zenéje, akarva, akaratlanul a muzsika ritmusára rángatta a avasaiét. Majdnem el is feledkezett a vacsoráról, pedig már későre járt. Felmarkolt néhány tányért és evőeszközt a konyhaszekrényből. De odabenn az asztal már terítve vár- a. A fehér, virágos da- maszt-terítő közepén ángpiros szegfűk hajóink ki az aranyló vázából. Egy ... kettő ... há- •om... tíz szál. A váza mellett két karcsú bo- ■ospalack zöldellt. A nagy kék ünnepi tálat sonka, sajt, vaj, hal és apró karikák fedték be. Az asszony az ölében ártott tányérokat letette a padlóra. Odalépett íz asztalhoz, szeme éretlenül villant ura mosolygó arcára. — Hunyd be a szemed! — Engedelmeske- lett, mini egy szédült gyerek. Becsukta szemét. A férfi megfogta kezét. Csuklóján babrált, aztán elengedte. — Megnézheted. Csuklóján barna szíjon feküdt az a karóra, amelyet vasárnapi sétáikon oly sokszor megkívánt. A férj élvezte az asz- szony zavarát, év&dö hangon kérdezte: — Talán bizony nem is tudod, milyen nap van ma?... Nem szép dolog. Házassági évfordulónk! Méghozzá a tizedik!. .. Aztán gyengéden magához ölelte piruló asz- szonryát a figyelmetlen férj. —kb— Nagy karácsonyi vásárt rendez a Kaposvári Földmüvesszövetkezet az állomással szemben lévő központi boltjában. Textil, ruházati, háztartási-villamossági és rádió cikkek nagy választékban állnak kedves vevőink rendelkezésére.
