Somogyi Néplap, 1957. december (14. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-05 / 285. szám

Csütörtök, 1957. december 5.

A SZAKSZERVEZETEK MUNKAVÉDELMI FELADATAI

SOMOGYI NÉPLAP

A termelő munka során a dolgozók testi épségét és egészségét különböző veszélyek, ártalmak fenyegetik. Ezek a veszélyek részben az alkalmazott berendezésekkel, anyagokkal, munkamódszerekkel függnek össze, részben pedig a munkának az emberi szervezetre gyakorolt átalános hatásából erednek. A különböző munka folyamatoknál, berendezéseknél fel lépő veszélyek ellen csak műszaki lag kellően megalapozott módszerek nyújthatnak védelmet. Ugyanakkor meg kell szervezni a munkavédelmi előírások végrehajtását és annak el lenőrzését is. Ezért határozott 1950- ben az MT és a SZOT együttesen úgy, hogy a szakszervezetekre bízza a balesetelhárítási feladatok végzését.

A dolgozók tevékeny részvétele nélkülözhetetlen alapeleme a balesetek és foglalkozási megbetegedések elleni küzdelemben. Az eddig elért eredmények is bebizonyították, hogy egyetlen állami szerv nem képes a munkavédelmi munka elvégzésére, hanem csakis olyan szerv, amely az állami szervektől kellő szervezeti önállósággal rendelkezik és amely a dolgozók széles tömegeire támaszkodik munkájában. Erre a feladatra kétségtelenül a munkásosztály legnagyobb tömegszervezetei: a szak- szervezetek bizonyultak legalkalmasabbnak. A szakszervezeteknek jellegüknél fogva rendszeresen foglalkozniuk kell a dolgozók munkakörülményeinek alakulásával, az állami-, gazdasági szervek ezirányú tevékenységével, hiszen a dolgozók testi épségének megóvása az ezzel kapcsolatos intézkedések megkövetelése és az ellenőrzés gyakorlása érdekvédelmi feladat.

Megyénk’}'****’) ° bi&lXnh&aß inarági szakszervezetek az elmúlt évek folyamán jelentős eredményeket értek el. Az eredmények kifejezésre jutnak a munkavédelem műszaki fejlesztésében is. Ma már a gépeket, berendezéseket szinte kivétel nélkül ellátták, ha nem is mindenesetben, elég hatásos védőkészülékekkel. Említésre méltó munkát végeztek területi bizottságaink a dolgozók biztonságtechnikai képzése terén is. Ellenőrzik az új dolgozók, valamint a más munkaterületre áthelyezett dolgozók balesetelhárítási oktatásának megtörténtét. Már eddig is sok száz műszaki vezető biztonságtechnikai vizsgáztatását segítették elő megyénkben. A területi bizottságok és a mellettük dolgozó társadalmi munkavédelmi bizottságok ellenőrző tevékenysége az elmúlt évek során általában jó irányba fejlődött. Segítették saját hálózatuk szakmai to- , vábbképzését a munkavédelem terén, amely hozzájárult ahhoz, hogy az üzemellenőrző vizsgálatok színvonala javult. Lehetővé vált az ellenőrzés kiterjesztése olyan területre, mint az új ipari létesítmények üzembe helyezésének ellenőrzése.

A munkavédelmi tömegmozgósítás terén is születtek számottevő eredmények. Minden üzemben van már munkavédelmi aktíva, akik társadalmi munkában végzik felelősség- teljes munkájukat. Ha figyelembe vesszük, hogy számuk több ezerre tehető, akkor ez komoly eredménynek mondható. Ezeknek az üzemi aktíváknak az oktatása esti tanfolyamokon történt meg. Területi bizottságaink és társadalmi aktíva hálózatunk áldozatos munkájának tudható be az is, hogy az üzemekben számos film, plakát, brosúra került forgalomba a biztonságtechnikai ismeretek terjesztése céljából. Több szakma területén születtek jó kezdeményezések a társadalmi ellenőrzés fejlesztésére. így pl. az építőknél munkavédelmi hónapok megrendezése.

Az eredmények dacára nem mondható, hogy megyénkben teljesen kielégítő a balesetek megelőzése és vele párhuzamosan a balesetek csökkentése. A fejlődést elsősorban a szakszervezetek szerepének helytelen értékelése, számos esetben a lebecsülése is gátolta. Rendkívül káros volt és ma is az, hogy sok vezető még ma is igyekszik külön választani a termelést és a munkavédelmet. A munkavédelmi előírások megszegésének adott tápot és ad még ma is, hogy a mulasztókkal szembeni felelősségre vonás általában nem kielégítő. Bár területi bizottságaink felvették a hibák ellen a harcot, de fellépésük gyakran nélkülözte a kellő erélyt és a következetességet, Sok esetben elfogadták az állami és gazdasági szervek magyarázkodásait és eltekintettek egyes határozott intézkedésektől. Ezek a jelenségek sok esetben a szakszervezetekkel szemben megmutatkozó lebecsülés következményei is voltak. Igen komoly hiba, hogy területi bizottságaink ezt a munkát csak a szakszervezeti munka egy részének tartják. Nem úgy tekintik ezt a munkát, mintha ezért az egész területi bizottság kollektíván volna felelős és ez különösen áll MEDOSZ-ra. A MEDOSZ megyebizottsága ez évben még nem hívta össze tanácskozásra az üzemek munkavédelmi felügyelőit, hogy megbeszéljék az aktuális feladatokat, pedig az ellenforradalom után ez is rendkívüli fontos lett volna.

OKULJUNK BELŐLE!

SOK SZÓ ESIK MANAPSÁG a politikai bátorságról. Nem elég ezt csupán emlegetnünk, hanem mindennapi munkánk gerincévé kell tennünk. Ha erről megfeledkezünk, saját magunk valljuk kárát. Erre int az iharosberényi példa is.

A járási pártbizottság már jó ideje — nagyon helyesen — kiadta a jelszót: megtisztítani a mezőgazdaság szocialista szektorát az ellenforradalmároktól. A gép- állomási elvtársak hozzá is fogtak a rendteremtéshez, de a nagytakarításig nem jutottak el, holott még akadt volna tennivalójuk ezen a téren. Megnyugodtak a maguk vélt igazának tudatában. A járás viszont tényeket tárt elébük és türelmi Időt adott nekik, mondván: gondoskodjanak a politikailag nem megfelelő esztergályos helyett más szakemberről. Telt-múlt az idő, s minden maradt a régiben. Végül is követelte a járási bizottság, hogy most már haladéktalanul szerezzen érvényt a határozatnak a gépállomás pártvezetősége. Ez meg Is történt néhány héttel ezelőtt. Am az esztergagép mellett egy kevés tapasztalattal rendelkező fiatalember áll. A herényi elvtársak most nagy fejfájásban szenvednek: ml lesz velük, ha a téli gépjavítás idején nem tud megbirkózni feladatával a gyakorlatlan esztergályos. Viszont lassan-lassan belátják, sőt félhangosan ki is mondják: nem lenne helyes azt a bizonyos elbocsátást visszacsinálni. A műhelymunkások körében rend és nyugalom honoL Ez a látszat. A valóság viszont mást mutat. Hol tévesztették el a lépést az iharosberényiek?

Baranyai László esztergályosnak nem a munkahelyén, hanem a szomszédos községekben kifejtett tevékenysége miatt szűnt meg a munkaviszonya. Viselt dolgait ismerte a járási bizottság, s tájékoztatta róla a gépállomás pártszervezetét is. Nem tudni, hogy menynyiben volt meggyőző számukra ez a közlés. Minden esetre jobban tették volna a gépállomásiak, ha személyesen utánanéznek a dolognak, s így határozottan állást foglalnak a pártbizottság döntése mellett. Nem így tettek. Pedig joguk, sőt kötelességük, hogy minden dolgozójuk magatartásáról tiszta képet nyerjenek. Ka felsőbb szervük esetleg tévedett, akkor nyugodtan hívják fel erre a figyelmét. Ha viszont ők követtek el mulasztást, ne vonakodjanak ennek beismerésétől. A hiba elkövetésére van magyarázat, de a tévedésben való maradásra nincs és nem is lehet. A gépállomási elvtársak akkor jártak volna el helyesen, ha minden oldalról megvizsgálják az ügyet és bátran a dolgozók elé lépnek a tények teljes ismeretében. Becsületükre

válik azonban, hogy utólag belátták a járási pártbizottság javaslatának, natarozata végrehajtásának szuasé- gessegét és Hasznát.

Ezzel azonuan nem tettek meg minden tőlük telhetőt. Arra lenne szusseg, hogy mindenkinek megmondják Baranyai ertavon tasának okát. Hallgatni erről a -Kényéé-« kérdésről — erteimetlen és karos dolog. Mert az vajmi keveset nasanai a termetesnek, s az emDe- rek munkaerkóiasének, nogjr ilyen Hangok hagyjak «1 a bizonytalankodé munaiyi dolgozok ajkat: »ma o, lehet, Hogy nűrnap én Karmok az utcara«.

E nadalom lábrakapását elősegítette egy meggondolatlan kijelentek. Nemregiben arról volt szó, uogy Bognár Gyuia ee Fazekas Lajos is az elbocsátották sorsara korúmét. Nem Hiba nélkül való ember egyik sem. He bunuk nincs, tenat megengedneteuen lenne elküldésük, igy Ingnál állast a parttaggyules, s ennek ha tarosa w értelmeden az emu te ti szerelőkkel beszélgetett a pártuiikar es az igazgató. Megnyugtatták okét, Hogy háoornaUanui dolgozásinak. Ezt az álláspontot képviseli Baaiai Kaiman pari titkár és a járási pártbizottság is.

Meg sincs kielégíti hangulat a gépállomáson, a tisztogatásból téooen azt a következte (est vonják le, hogy -beszelhetunk mi akármit, mégis az történik, amit a járás akar«, vagy: -inkaoo a Hallgatást választjuk, minisem bajunk legyen abból, hogy szemoesaö- geazük véleményünket a járási bizottságéval«, tar mala uan ez a nezet a mi partunkban — s ha már felütötte a fejet, sürgősen számoljuk fel. Hozzátesszük: oktalan az inarosberenyiek ilyen aggodalma, hiszen jói tudják, senkinek sem esett bántodasa, na megmondta a magáét -fölfelé«.

Mi HÁT A TENNIVALÓ? Az adminisztratív intézkedés Helyességéről először a konununistákat, majd az összes doigozot meg kail győzni. Ez is követelménye a politikai bátorságnak. Aztán nyugtassák meg a gépállomás minden munkását, mondják meg nekik: a becsületes, szorgalmas, megtevedt bár, de bún télén embereknek biztosítják a zavartalan munkát, a félelem nélküli életet. Amíg elvtánsaink adósak maradnak ezzel a világos beszéddel, addig hiába várnak javulást. Rajtuk áll és saját érdekük, hogy mielőbb kimondják minden vitás kérdésre az egyértelmű igent, vagy a határozottan tagadó nemet. Reméljük, hogy a történték okulásul szolgáinak számukra és mások számára is.

K. J.

A jelenlegi helyzet és megyénk sajátossága meghatározza a legközelebbi feladatokat. Ezért az előrehaladás érdekében feltétlenül szükséges, hogy elsősorban területi bizottságaink alaposan elemezzék a jelenlegi helyzetet, a problémákat és az elemzés alapján határozzák meg sajátos feladataikat.

Suhajda János,

az SZMT munkavédelmi felügyelője.

Illusztráció

Kuprin: SzuLamit című kónyvéból

)ÖOOOOOOOOOOOOOO©QOO‘«/QQOOO0Q- /.. O OO .■ vG^O^jOOOOQOOOQOQOOCíUwOOO'DOOOQOOOQOOOOOOOQ

— Bobi, szivecském, lelkecskéml

— sikoltott, kiáltott az öreg kútba, de onnétt magosak visszhang se jött vissza.

— Szegény állat — mondta részvéttel Babi anyja.

— Bobikám — sirt a kislány.

— Téged is utána kellene hajítani, te, te utálatos kölyök, te mihaszna, te gyilkos! — pörlekedett magából kikelve Kertészné, s mint aki teljesen eszét vesztette, püfölni kezdte az anyjához menekülő gyereket.

— Ne tessék bántani, én nem akartam!

— Hagyja ezt a kislányt! Nem szégyellt magát, ilyesmit csinálni egy koszos kutya miatt!

A nyári égbolton a legnagyobb zivatar idején sincs annyi fekete, gonosz felhő, mint most Kertészné arcán.

— Koszos kutya? Ezt meri mondani? Koszos ám a maga kölyke, meg hülye Is, igenis hülye!

Majdnem verekedéssel végződött a két asszony szóváltása, Bobika szerencsétlen halála miatt. Az arra menők választották őket széjjel.

Másnap Kertészné két napszámos sál merette ki a kút vizét. Az isza poe, qsupaviz kutyatetemet gyönyörű-, vattavab bélelt kazettába, rakta és sűrű könnyhullatások közepette eltemette a kiskertbe, égi rózsabokor tövébe. Gyönyörű, meg ható házi temetés volt, csak éppel a pap hiányzott. Végnélküli szomorúság ült az asszony lelkén, s olyanféle bosszú, harag, mint a bibliai Ráchel kebelében.

Harmad, vagy negyednap hivatalos ügy lett Bobi és Babi esete. A két asszony a tanácsházán tipró- dott Igazságáért. Az öreg Borbély hajós, az elnökhelyettes bajszát pödörgetve hallgatta az asszonyok szóáradatát. Tett már 6 törvényt 9 igazat ezer esetben, de ilyen kacifántos üggyel még nem találkozott. De nem is értette egészen a dolgot, nem tudta hirtelen, hogy melyen is -agy japán pincsi, meg aztán az mire jó.

— Olyan kis kutyus, elvtárs, olyan selymes szőrű kis kutyus. Tetszik tudni, mi gyerektelenek vagyunk, kellett a házba, magunk köré egy kis melegség, -egy kis szeretet.. Amíg osak magunkban voltunk az urammal, olyan rideg, hideg volt az életünk. Bobika volt a mindenünk, úgy szerettem, mint *>aját gyermekemet. Éjszaka ott aludt mellettem... Kitüntetett kutya volt, két kiállításon nyert szépségversenyt. Kétezerért vettük... Meghalt szegénykém, meggyilkolta az a kis cafka... Követelem, hogy legalább az árát fizessék meg...

— Nem szégyellt magát, így beszélni a kislányomról ! — csattant fel a másik asszony. Egy gyerek azért mégiscsak gyerek, a kutya, meg kutya. Megdöglött, vizbefúlt, s talán most azt kívánná, hogy magamat, vagy a kislányomat emész- szem utána. Meg nem fizetem, nem ■én. Nevetséges. Kétezer forintért egy hízott disznót adnak.

Borbély Lajos három unokájára gondolt, meg kutyájára, a Sajóra. Unokáinak körömhegye is többet ér, mint a kutya szőröstül, bolhástul. Ez az asszony meg mennyire odáig van... Aztán Molnár Imre két szerencsétlen árvája is eszébe jutott, Dcilgös Adám éhenkórász, rongyos gyerekei is. Tegnap mezítláb látta az áruház kirakata előtt ácsorognl a kisebbiket. Mezítláb novemberben.

Még mindezt végiggondolta, hirtelen elmosolyodott a bajsza alatt, s így szőtt a kárvallott asszonyhoz:

— Csodálatos szive van magának, asszonyom. A mai világban szinte ritkaság az ilyesmi. Ha azt a kis kutyát így tudta szeretni, mennyivel inkább megkedvelne egy kisgyereket. Tudnék is egyet ajánla-(, ni, de akár kettőt is. Egyik kisfiú,S ötéveske, a másik kisleány, roáso-© dik osztályos. Tavasszal halt el az© anyjuk, a múlt héten meg az ap-§ jukat gázolta el egy teherautó. ( Most a rokonságnál vannak, sze-g gények.

Kertészné mérgesen pattant fel.

— En senki gyerekét nem pátyol- gatonn, minden gyerek lelke mélyé-} lg elvetemült. Aztán talán egész i nap gyerekricsajt hallgassak? Ha5 nincs apjuk, meg anyjuk, gondos kodjék róluk az állam, elvégre demokrácia van, meg szocializmus..

Én a Bobikámat követelem. Fi-Í zessenek kártérítést.

— En pedig nem fizetek — kont-, rázott vissza Babi anyja.

Huncut fényben villant fel Bor bély Lajos két szeme, ajkún az előbbi mosollyal így rekesztette bej a félfogadást:

— Elmehetnek, majd igazságosan^ intézkedünk.

Szombaton reggel Kesztyűs Ven-} del, a tanács sánta hivatalsegédet egy lompos, behemót nagy kutyá val állított be Kertészékhez. Kötőféken hozta, mintha legalábbis borjú lenne. Csöpp híja, akkora ist volt.

— A tanácstól küldték. BorbélyJ elvtárs azt üzeni, tessék jól meg-l fürdetni, mert tele van bolhával. > Borostyán a neve.

Keztyils Vendel sánta lábával elbicegett, magára hagyta a hülede-% zéstől szólni sem tudó asszonyt és£ a sintértől kiobsitolt veterán bernáthegyi kutyát.

Az asszony meglepetéséből esz-^ mélkedve, sírva és sikongva botladozott be a házba. Borostyán hívást nélkül Is utána cammogott, vitte} bolháit és öreg szíve minden melegét, hogy küldetéséhez híven sze- retetet, fényt, és boldogságot ra- gyogtasson maga körül.

HaSZNOS TAPASZTALATOK

T3 értők Ferencné, a böhönyei általános iskola pedagógusa, mo- vemberben két hetet töltött a Német Demokratikus Köztársaságban. Visszatérése után tanártársainak örömmel számolt be élményeiről és az iskolai nevelés terén szerzett hasznos tapasztalatairól. Három várost — Leipziget, Weimart és Drezdát — látogattak meg, s mindegyik helyen 4—4 napot töltöttek.

, — Csodálatosan szép volt minden napunk — mondja Bertókné. — Soha nem lehet elfelejteni Goethe és Liszt weimari lakóházának látványát, amelyek még mindig híven őrzik e két nagy ember emléket. Ugyanúgy, mint ahogyan a város népe is szívében hordja mindkettőjük nevét. Drezdát látva, azt hiszem nemcsak bennem, hanem másban is megszólal egy figyelmeztető hang, amely az elmúlt világháború borzalmaira emlékeztet és arra: még szörnyűbb lenne — ha engednénk — a következő világégést. Ebben a városban sok a rom, az alig 12 esztendővel ezelőtt befejeződött véres tragédia romjai. Mellettük azonban új, korszerű lakónegyedek, üzemek, egész városrészek épülnek, s mindenütt meglátszik: mennyire szeretik itt a gyerekeket, milyen odaadóan gondoskodnak tanulásukról, szórakozásukról. Drezda például nagyon szép úttörő-palotával rendelkezik. Az épület minden szobájában más-más foglalkozás folyik. Megtalálható itt a legkülönbözőbb kísérleti eszközökön kívül minden kéziszerszám, mechanikai és szórakoztató játék. A palotához nagy biológiai terület is tartozik, tele állatokkal, s egy szép halastóval. Az állatokat, a tó lakóit — felügyelet mellett — a gyerekek gondozzák, etetik, ilyen- képpen korán és játszva megtanulják a velük való bánást módjait.

—• Hasznos és megszívlelendő tapasztalatokat volt szerencsém szerezni Leipzigben a német gyermekek tanításáról, neveléséről. Ebben a városban a párt, a városi oktatási szervek összejövetelt rendeztek a tiszteletünkre, amelyen hosszan elbeszéltünk a helyi pedagógusokkal közös problémáinkról, az úttörő szervezetekről, gyermekeink iskolai esztendőiről. Az összejövetelen egy kis nyolcadik osztályos úttörő fiúval is megismerkedtem és elbeszélgettem. Arról kérdezősködött, hogy a mi iskolásaink milyen időközökben mennek kirándulni. Mint tőle megtudtam, ők minden hónapban két-három napot töltenek más és más vidéken, hogy hazájukat jobban megismerhessék.

— Nagyon érdekelt, hogy milyen Németországban a nyolcadik osztályosok tananyaga. Ezért arra kértem kis ismerősömet, mutassa meg egyik füzetét. Lapozgatás közben egy feladat alatt római számjeggyel írt osztályzatot pillantottam meg, ami ott rosszat jelentett. Valóban, a feladvány kidolgozásával nem is dicsekedhetett a füzet tulajdonosa. Megkérdeztem tőle, miért nem olyan szép ez is, mint a többi. így válaszolt:

— Aznap nagyon kellett sietnem, mert még egy halom téglát is el akartam hordani.

— Tanárod mit mondott, amikor meglátta csúnya munkádat?

— Azt, ami számunkra a legnagyobb szégyennek számít, ha meghalljuk: Nem ezt vártam tőled 1

ha valamelyik tanulóm rászolgál, meg szokÉn — mondtam tam erősen fedni.

— Ha ezt teszi — válaszolt a fiú —, bizonyára nagy oka van rá. Nálunk másként büntetik azt, aki nem tanul rendesen: külön, az ilyen gyerekek részére fenntartott iskolába viszik. Ettől azonban mindany- nyian nagyon félünk...

— Ez a nyolcadik osztályos fiú arról beszélt, hogy egy alkalommal azért nem készítette el szépen a feladatát, mert sietett téglát hordani. A német emberek — felnőttek és gyerekek egyaránt — nagy mértékben kiveszik részüket a társadalmi munkából. Ebben vett részt akkor kis ismerősöm is. Ennek a széleskörű összefogásnak sok eredménye van. A többi között ennek köszönhető, hogy minden iskola nagyon szép, csinos. A háború befejezése után ugyanis elsősorban a tanintézetek épületeit hozta rendbe a német nép.

■— OH-tartózkodásunkkor a tanuló ifjúság épp egy testnevelési iskola sporttelepének bővítésén dolgozott. Vasárnap meg is látogattuk a kis társadalmi munkásokat. Egyik magyar pedagógus társunk néhány perces nézelődés után csákányt kért a közelében dolgozó fiútól. A gyerek udvariasan útbaigazította, hol találhat magának gazda nélküli szerszámot.

— De én a te csákányodat kértem. Helyetted akarok egy keveset dolgozni — erősködött társunk és mindannyian meglepődtünk a válaszon:

— Nem, azt nem tehetem meg. Ezt a munkát nekünk kell elvégezni, mert lehet, hogy néhány esztendő múltán valaki közülünk ide kerül tanulni, s akkor büszkék leszünk, hogy ml is segítettünk az iskola sporttelepének bővítésében.

A két hét nagyon gyorsan eltelt — emlékezik vissza a tanárnő. — így is sokat tanultunk német kollégáinktól, de ha a rövid néhány napot meg lehetett volna hosszabbítani, még több hasznos tapasztalattal, értékes, követendő példával térhettünk volna vissza iskolás gyermekeink közé. — ger —