Somogyi Néplap, 1957. december (14. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-04 / 284. szám

Szerda, 1957. december 4, SOMOGYI NÉPLAP I» S NÉPI EQYÜTTESEINK NYOMÁBAN Készülőben a Ugyan ki ne emlékezne a népi játékok, táncok kedvelői közül a Kutasi lakodalmasra? Ki ne hallott volna a Fonóról, a Farsangolásról, a Furulyáé kiska- nószról, és a Lucázásról, mellyel oly sok forró sikert arattak a kutasiak megyénkben, s határain kívül? Az útjelző tábla ugyan előre mutat, de sejteti öt év mun­kájának kapskaringós országútjait. Izgalmakról, lázas előkészületekről, hangulatos próbákról és klubestekről regél az együttes múltja, s fiatal erők szárnyalását jelzi a jövő... ötvan, hatvan előadáson kényszerítették tapsra a tenyereket? Ki tudná összeszámolni? Hány tagja volt a gárdának? Ez is nehéz kérdés. Annyi bizonyos, hogy sok gyermekes családanya, más munkakörbe helyezett férfi és fiatal gondol vissza szeretettel a csoportra és sajnálkozik, hogy' itt kellett hagynia. Elmúlt öt év, közben egy ellenforradalom, mely csak néhány hétre tudta elnémítani a dalos ajkakat, s az együttes él! Készül most is, mint mindig új műsor­ra, új sikerekre... Sok együttesünk panaszolja, hogy kimerültek, sa­ját falujukban már nincs mit gyűjteni, máshonnét nem kapnak anyagot. Nem így a kutasiak! Tudvalévő, hoev eddig is saját községük népi táncait, dalait, szo­kásait, játékait gyűjtötték fel, s e kultúrkinccsel gaz­dagították hallgatóikat. De kimerülni? Erről szó sincs. Inkább az a baj, hogy kevés az idő, az alkalom. S a gyűjtés eredménye még nem előadásra váró műsor... Nemrégiben is gondot okozott a műsor, ugyanis a Disznótort akarták feldolgozni. De rövid is; kevés a játéklehetőség, s kulturális seregszemlén mégiscsak mutatósabb, egyben értékesebb népi szokással kíván­nák kirukkolni. így jutottak el a Kutasi szüretig, s habár a feldolgozás még nem kész egészen, a táncokat már tanulják a fiatalok... Fiatalok. Igen, kettős értelemben is fiatalok ta­nulják az új műsort. Nagy részük nemrég került ki az iskoláiból, s febből következik: az együttesnek is új, fiatal tagja. A régi, 1953-as gárdából ma már mind­össze hatan élesztgetik a kutasi hagyományokat. A többi? Öt év alatt sok minden történt; esküvő, köl­tözködés és más egyéb bontotta meg a régi sort. Csakhogy erre számítottak jó időben az együttes ve­zetői. Az utánpótlás nőtt, egyre jobban fejlődött a népi együttes vezetőjének, a csupaszív és lelkesedéssel teli Fekete Kamilláiénak munkája nyomán. Nyáron is láthattuk a kis iskolásokat, az Úttörő Népi Együt­test szereplés közben, s hogyne szeretné meg a gyerek a népzenét, táncot, amin nevelődik... Csupa élmény, csupa élvezet most a próba. Az öre­gek szerezte barátságos klubhelyiségben negyven­négy venkéttagú együttes .tanul, de sokszor hatvanan is szoronganak a terem/ben. Jön ide más is, nemcsak aki táncolni, énekelni akar. Bár úgy hírlik, hogy ezek a halk szavú, csendes szemlélődök később — minden hí- viás és kérlelés nélkül — az együttes tagjai lesznek. „K u t a si szüret“ — Olyan élet van a gyerekekben — mondja Fekete Kamillné —, hogy majd szét vetik a termet. E nemes értelemben vett vélemény mellé azonban nem teszi hozzá, hogy a jókedvet, vidámságot éppen ő adja nekik nagyszerű módszereivel, s szeretetével A próba előtt játszanak a gyerekek. Játszanak, hogy ne legyen unalmas, egyhangú a próba. Népi játékok ke­rülnek ilyenkor elő, valamennyi Somogybcl való. A »Hej Kereki«, a »Libás«, a »Bolhaszék« már olyan köz­kedveltté vált, hogy szinte nem is lehetne elhagyni. Á bemelegítő után próba kezdődik, s a »külső látoga­tok« ilyenkor csendben meghúzódnak a fal mellett. Állandó pár-csere van. Hogy mire jó ez? Először is növeli a közösségi érzést a gyermekekben, nem ér­zik, hogy eggyel, csak azzal az egy kislánnyal tudnak jól táncolni. S ha valaki megbetegszik szereplés előtt, nem okoz különösebb gondot a párválasztás. A próbá­kon mindenki táncol mindenkivel. S a nagyok hogyan segítenek! A múltkoriban ép­pen a kutasi libbenős lépését tanulták a fiatalok, és bizony nem nagyon ment. A gyakorlottabbak odaálltak a félszeg kis »újoncok« mellé, s tanították ókét szíve­sen, szeretettel. És közben szárnyal a dal. Nehéz tán­colni és énekelni egyszerre, ezt jobban tudják ők, mint bárki. Am igazán, szívből visszaadni a nép hangulatát, érzésvilágát, átélni a táncot, éneket csak így lehet... És az a néhány »öreg«? Ott járja velük. Kutason szinte táncos dinasztiák élnek. Csak egyet említsünk: nemrégiben még özv. Balogh Ferencné is táncolt az együttesben, de ma ott van a fia, Balogh József, meg az unokája, a kis Géza is. A régiek közül Varga Lacira, Bódis Ferire lehet számítani, s a Spin- gár Jóska, aki Kisbajomba ment postásnak, ma így sajnálkozik: — Tanító néni, de kár, hogy nem va­gyok bent... Vasárnaponként klubdélutánra gyűlnek össze. Ilyenkor egy kicsit félre szabad tenni a népit, s rádió­ra táncolnak az együttes tagjai. Ezeken a délutáni szó­rakozásokon mindenki részt ttehet, feltéve, ha meg­hívta ^az együttes valamelyik tagja. További tervek? óh, erről nagyon sokat lehetne mondani. Először is — s ezt jó lenne más községben is megtenni — gyermek népi játék szakkört indítottak az iskolában. Nem kell aggódni hát, lesz utánpótlás. A vezetők most Muharai Elemér: Táncon nyert király- néság című mesejátékén dolgoznak. Nagy nyári tervek születtek, szerepléssel egybekötött. Balaton-menti nya­ralás. És végül még sok, nagyon sok táncot, dalt ösz- szegyűjteni a kifogyhatatlan Horváth Józsi bácsitól. Gondjuk eltörpül a nagy akarás mellett. Az állami gazdaság vezetői erkölcsi és anyagi támogatást ígértek, s meggyőződésünk, hogy ezek tettekben jutnak kifeje­zésre. Az együttes részéről pedig hálában és sok igazi élménvt nyújtó szereplésben... JÁVORI BÉLA A rádió műsorára tűzi Priestley Váratlan vendég c. színművét Gyermekeink védelmében Még augusztus hónapban alakult meg megyénkben a gyermekvédelmi operatív bizottság, melyben össza- i'ogtak Somogy állami és társadalmi szervei ifjúságunk, gyermekeink életének vigyázására, nevelésére. Ez a bizottság ült össze a hétfői napon, hogy megvizsgálja, milyen eredmé­nyeket értek el eddig a kitűzött cél megvalósításában. Sajnos, az érte­kezlet szinte csak az iskolás gyerme­kek problémáira korlátozódott, mivel nem jöttek el a társadalmi szervek képviselői, sem a KISZ, sem a Nőtanács, az úttörőmozgalom sem küldte el bizottsági tagjait. A legtöbb szó a Kaposvárott mű­ködő nyolc operatív ellenőrző egy­ség munkájáról esett. Havonta két Ízben tartanak »razziákat« ezek az egységek, meglátogatják a mozikat, szórakozóhelyeket, vasút: várótermet is megnézik, vajon nem csavarog- ’.ak-e ott fiatalok. A legtöbb baj a nozival van. A gyerekek késő este s elmennek egy-egy filmet megnéz- n és a tizenhat éven aluliaknak til- ott filmekre is igyekeznek eljutni. Sajnos, sokszor maga a szülő viszi el •két. Erről beszélt Bakos elvtárs is, i Pedagógus Szakszervezet küldötte, ferényi elvtárs elmondotta, hogy ■gy ilyen mozielőadásról tizenkét iyeréket vezettek ki egyszer. Felve- ődött az olyan filmek kérdése is, nelyeknél ugyan nincs meghatároz- a, hogy tizenhat éven aluliak nem átogathatják, de az mégis romboló tatással lehet az ifjúságra. Ilyen gyík legújabb magyar filmünk, a tani. A «vermek nem érti meg mon- amivalóját, s ezért káros lelkületé- e. A MOKÉP-pel megbeszélte a yermakvédelmi bizottság, hogy zentűi minden premierre két jegyet apnak, s hozzáértők véleménye lapján engedélyezik majd ezentúl, ogy az ifjúság milyen filmeket néz­et meg. Az ellenőrző egységek munkája *en hasznos s ezért szélesebb körre erjesztik ki. Már a közeljövőben Megalakulnak Barcson, Nagyatádon, ióíokon és Marcaliban, s ez is je- sntős újabb lépést jelent gyermeke­ik megóvásában, a rossz hatásak­ii való megvédésében. — A barcsi Harcos Term elősző vet- ezet az ellenforradalom után ala- ult meg. Most a tsz tagjai elhatá- ízték, hogy közös gazdálkodásba ■pnek a nagynevű Vörös Csillaggal i beolvadnak abba. A plakátok tanúsága szerint, saj­nos, csak rövid ideig tartja műso­rán a Kaposvári Csiky Gergely szín­ház J. B. Priestley angol író Várat­lan vendég című három felvonásos színművét, melyet a közelmúlt na­pokban mutatott be igen nagy si­kerrel. Soha bátrabban és nagyobb öröm­mel nem írtuk le ezt a szót: siker. Ez évben első ízben messze túllépte NEHÉZ MEGTALÁLNI a tárgyi­lagosság hangját egy olyan szín­házi eseményről szólva, mint ez utóbbi Priestley: Váratlan vendég című színművének előadása volt. A bemutató előadás után számy- rakelt siker híre, az előadás eleven élménye még mindig lebilincselve tart bennünket. Priestley — őszinte köszönet ezért tolmácsolóinak, már így elöl­járóban is — egycsapásra népszerű író lett Kaposvárott A színház ez évben tölti be har­madik évét. Ma már többet kí­vánunk tőle, mint két évvel ez­előtt. Szigorúbban szeretjük. Nem ültünk be ezúttal sem en­gedékenyen a nézőtérre, de szívünk ezúttal is nyitva hagytuk e kínál­kozó élmény előtt S kellemesen csalódtunk. A Váratlan vendég elő­adása öregbítette a közönség bizal­mát művészeink iránt, s örömmel töltötte el azokat, akik nem csupán a sekélyes meséjű operettek kedvé­ért látogatják a színházat, hanem igénylik, sőt elsősorban igénylik a prózai művek előadását. De szóljunk néhány szót magá­ról Priestleyről, akinek segítségé­vel felfedezhettük prózai együtte­sünket. Magyarországon a »Farraw- way«, a »jóbarátok« és »Ádám holdfényben« c. regényei ismertek. Színdarabjai a Comway család, a »Váratlan vendég«, a »Veszélyes forduló«, az »Ismeretlen város«, mind, mind nagy sikert arattak a magyar színpadokon. A most bemutatott darabja, a Váratlan vendég, egyik legkiemel­kedőbb színpadi műve. Priestley izgalmas alkotőegvéni- ség. Nem politizál, illetve. soha nem közvetlenül politizál A valóság is­meretének birtokában mégis hiteles és meggyőző minden művében az a a megye határait egy színházi pro­dukció jó híre. Országosan felfigyel­tek a kaposvári színház Váratlan vendég előadására. Bizonyítja ezt az a levél, amit a színház igazgatósága I kapott a Magyar Rádiótól és amiben a rádió azt jelenti be, hogy műsorára í akarja tűzni J. B. Priestley Váratlan vendég című színművének kaposvári előadását. oentani. Itt, — a Váratlan vendég­ben — felmegy a függöny és meg­ismerünk egy angol gyáros csalá­dot. If,jegyzést ünnepeinek.; f* egyszerre csak ícsz.l a do zni kezde­nek a tisztes, tekintélyes adófizető polgárok álarcai, torzulnak az imént még — ha idegen is — de emberi arcok. Ettől a pillanattól az íróé, ha tetszik a lelkiismereté a főszerep, a váratlan vendég (az igazságokra mindig váratlanul döb­benünk) leleplez: — ilyenek vagy­tok ti, szívtelenek, hideg pénzes - zsákok, hisztériásak, alkoholis­ták, akik képtelenek vagytok tu­domásul venni, hogy »mindannyi­an tagjai vagyunk egy nagy testü­letnek, az emberiségnek. Vala­mennyien felelősek vagyunk egy­másért.« A Váratlan vendég páratlan drá­maírói erényeit lehetetlen tartalmi ismertetés nélkül elemezni. A tar­talmi ismertetéssel pedig akaratla­nul is meglopnánk művészeink szí­nészi feladatát, Priestley ér 1 - szltő meseszövésének varázsát. Egy bizonyos, nyugati író tollából szi­gorúbb társadalmi rajzot, tárgyüa- gosabb kritikát ritkán láthattunk. A Váratlan vendégben Priestley egy angol gyáros családját rajzol­ja meg közvetlenül és közvetve az angol burzsoáziát, mely ilyen éíet- és üzletelveket hangoztat: »saját magunkkal törődjünk, a saját üz­letünkkel és arra vigyázzunk, hogy ne legyünk rászorulva senkire. A más baja ne érdekeljen bennünket.« Ferde, tőlünk idegen világ tárul­kozik eflibénk. A darab előadása mégis megérdemli érdeklődésünket, sőt ezen túlmenően elismerésünket. MINTHA A PRÓZAI TÄRSV- LAT most ébredt volna fel — egy sajnálatos baleset érintésére — csip­PRIESTLEY: VÁRATLAN kép, amivel rá akar valamire döb­Á cukorgyár üzemi tanácsának választása elé A «ukorrépafeldolgozás nehéz fel- i adata még nem fejeződött be. Irány­vonalok, teherautó és vontató kara- j vánok szakadatlanul fuvarozzák az elszállításra váró répahegyaket, hogy végül az utolsó szem répából gyár­tott fehér cukor is elfoglalja helyét a gyár raktárában, a dogozók asztalán. Még tart tehát az ősszel betakarír tott gazdag répatermés feldolgozása, de ezzel párhuzamosan máris folya­matban van a jövő évi üzemeltetés gondos előkészítése. Ez az előkészí­tés most új vonásokat is tartalmaz. Előtérben áll például egy nagytelje­sítményű kazánegység beépítése, amellyel gőz- és energia gazdálkodá­sunkat jelentős mértékben meg fog­juk javítani. Ez a beruházási feladat megoldása azonban csak akkor lesz helyes és gazdaságos, ha a tervezés­ben és a kivitelezésben az üzem leg­jobb szakmunkásai, műszaki és értel­miségi dolgozói is aktívan részt vesz­nek. Ez az aktivitás — amely a terme­lő, a karbantartó, a beruházási és felújítási munkák egész területén nélkülözhetetlen — leginkább a kö­zeljövőben létesítendő üzemi tanács munkájában fejeződik majd ki. Az üzemi tanács minden bi­zonnyal hatékony segítője lesz a vállalat egyszemélyi felelős ve­zetésének, elsősorban az üzem gazdaságos működésének ellen­őrzése terén. Ezzel szoros összefüggésben, mint azt a forradalmi munkás-paraszt kormány határozata kimondja: min­den lényeges termelési, beruházási, bérgazdálkodási és szervezeti kér­désben kikérjük az üzemi tanács vé­leményét. Az ellenőrzési, a véle­ményadási tevékenység a munka egész területén, továbbá döntési jog a vállalat belső működésének sokfé­le megnyilvánulásában, ez lesz a fel­adata a cukorgyár üzemi tanácsá­nak. Üzemi tanácsunk előbb vázolt te­vékenységi köréről szólva lehetetlen észre nem venni a határozat célkitű­zéseiben az üzemi demokrácia kiszé­lesítésének bizonyítékát. Minthogy az üzemi tanácsot a demokrati­kusan választott üzemi bizottság, illetve a dolgozók összességének demokratikus választása hívja életre — nyilvánvaló, hogy a gyár vezeté­sében és ellenőrzésében a dolgozók akarata, kívánsága, az üzemi taná­cson keresztül érvényre jut. Az üze­mi tanács intézménye feltétlenül ha­ladást jelent gyárunk és a mi éle­tünkben. Azt a munkát, amelyet üze­mi tanácsunk végezni fog, a koráb­bi idők úgynevezett termelési érte­kezletei nem tudták megoldani. Különösen nem a munkástanácsok, amelyek azért kerültek le a történe­lem színpadáról, mert ellenforradal­miak voltak és távol álltak a dolgo­zók igazi demokratikus érdekeitől. Talán sikerül e gondolatok tükré­ben némiképpen érzékeltetnem, hogy miért foglalkoztat bennünket annyi­ra az üzemi tanács felállításának gondolata. Gyárunk dolgozói 4—5 hét múl­va fogják megválasztani az üze­mi tanács tagjait az üzem élenjáró kommunista és pártonkívüli dolgozói közül. Nekünk munkásoknak és vezetőknek, műsaa- ki és adminisztratív dolgozóknak az a véleményünk, hogy a hamarosan létrejövő cukorgyári üzemi tanács munkája minden téren eredménye­sebbé fogja tenni vállalatunk műkö­dését, Tabák Lajos, a Kaposvári Cukorgyár igazgatója. Két érdekes új könyv Széchenyi Zsigmondi Alaszkában vadásztam című könyvéből Kép: Erdei Fere-nc Futóhomok című könyvéből VENDÉQ kerózsika álmából. Szívünkből örü­lünk az ébredésnek, mert megérde­melt siker köttette. Ez Ítéli, ilyen előadások hiányoztak eddig! Ép­pen ideje ienne, ha a zenés dara- |bok mailét« (elfoglalhatná pz fut megillető helyet a próza is. Jászai Mari. a magyar művészet páratlan tragikája azt mondta: az apostolok soha nem bonvivánok. Nos, ha a színpad' a magyar szó, az ember­ségre nevelés szószéke akar marad­ni, akkor a próza nem lehet mos­toha gyermeki Még Kaposvárott sem. A Váratlan vendég átütő si­kere kötelez arra, hogy ne legyen mostoha gyermek! A darabot Homokay Pál rendez­te, akiben avatott kezű rendezőt is­merhettünk meg. Neki köszönhető, hogy a darab együttesének — mert együttes a szó szoros értelmében — játékán érződik: Priestley megis­merésének élményével, szeretettel készültek a Váratlan vendég be­mutatójára. És estéről estére tehet­ségük. művészetük legjavát adják. Homokay Pált szívesen látjuk Viszont ezentúl is mint rendezőt. Priestley, Birling textilgyáros és BirJingné figurájába sűrítette az angol nagypolgárság konzervativi z- rnusát, lelketlmségét, pénz- és te­kintély imádatát. Homokay Birlingje üzletember, érző emberség nélkül. Mintha a szíve helyén- is fontkötegek tor­nyosulnának. Hátborzongatóan ter­mészetes hidegvérűsége és lelküs- meretilensége. Igazi angol gyáros, anélkül azonban, hogy életszerű megrajzolásába -túlzások kerültek volna. Gábor Mara Birlingné szerepében ismét kellemes meglepetéssel szol­gált. Immár másodszor kell elis­mernünk hogy nem elégszik meg a a játék kínálta külsőségekkel, egy­szerű eszközökkel kelti életre a2 angol úrinőt, nemcsak kívüliül, be­lülről inkább ábrázolva azt. Gábor Mara Birlingné je az előadás egyik legehnélyültebb alkotásai közé tar­tozik. A Váratlan vendég sikerét azon­ban leginkább két -fiatal művész­nek, Lórá-nd Hannának és Horváth Sándornak köszönhetjük. Doroty és Eric — a két testvér megformálá­sával sokakban megerősítették azt a bizalmat, amit korábbi szereplé­seik alkalmával szereztek. JKnd- kettőjük alakítása hiteles, megrá­zó és mert ilyen — felejthetetlen! Gerard Croft-ot, a vőlegényt, Ru Ilkái Ottó játsszá: mértéktartó­an, hibátlanul. Nem hangos szerep az övé, nem kínál nagy kitörése­ket, éppen- ezért nehezebb, mint a többi. Dicséretére -legyen mondva, az egyszerűség eszközeivel élővé színessé tette ezt a kezdetben ro­konszenves. a darab harmadik fel­vonásának végén pedig gyűlöletes­sé váló fiatalembert, Gerard Crof- ot. KITŰNŐ SZÉP ZOLTÁN Goole felügyelő szerepében. Mondhatjuk, hogy várakozáson felüli. Félelme­tes mindenttudő könyörtelenségével, amint hantja a hazugság álarcait. Az ő Goole felügyelője maga volt az égő, égető ‘lelkiismeret, mely mindig váratlanul szólal meg. Végezetül — s még mindig nern fogytunk ki a dicséretből — Bures Jenő díszleteit kell elismeréssel iHetnünk. Amikor felment a füg­göny és megláttuk a színpad-képet, azt vártuk, mikor érint meg ben­nünket az angol házak levegőjének ódon levendula illata. Kitűnő volt a Váratlan vendég előadása, s azok számára, akik lát­hatták, íefejtholellan színházi él­mény. LÁSZLÓ IBOLYA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents