Somogyi Néplap, 1957. december (14. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-25 / 302. szám

■ Seerda, 1957. december 25. SOMOGYI NÉPLAP 11 JÓZSEF, ATTILA: Betlehemi királyok Adjonikten. Jézusunk, Jézusunk! Három király mi vagyunk. Láagos csillag állt felettünk, gyalog jöttünk, mert siettünk, kis juhocska mondta — biztos itt lakik a Jézus Krisztus. Menyhárt Király a nevem. Segíts, édes Istenem. Istenfia, jónapot, jónapot! Nem vagyunk mi vén papok. Úgy hallottuk megszülettél, szegények királya lettél. Benéztünk hót kicsit hozzád, Üdvösségünk, égi ország! Gáspár volnék, afféle földi király személye. Adjonisten, Megváltó, Megváltó! Jöttünk meleg országból. Főtt kolbászunk mind elfogyott, fényes csizmánk is megrogyott, hoztunk aranyat hat marókkal, tömjént egész vasfazékkal. Én vagyok a Boldizsár, Aki szerecsen király. Irul-pirul Mária, Mária, boldogságos kis mama. Hulló könnye záporán át, alig látja Jézuskáját. A sok pásztor mind muzsikál. Meg is kéne szoptatni már. Kedves három királyok, jóéjszakát kívánok! GQOOG00QQGOG000O000O00QQGQOQOOOOOOOOOOOOOOOOOO c^t (ü jtyaté liilejIxaqaLg, 4 fülesbagoly leszállt az egyik gyfa csúcsára, s látszott a sze­li, hogy valami ravaszságon töri fejét. Hegyes nyelvét kitolva va­rokat ásított, majd nyelt egyet, s rzalmas jujgatásba kezdett. — Jujujuj, jujujuj, jujujuj — íondta, ahogy a száján kifért. — Mi lehet a mi drága füles test- erünkkel, hogy igy jujgat? — szólt a medve. — Valami nagy baja lehet — rö­fögi a vaddisznó. — Fussunk gyorsan a segítségére •ndja a vércse —, s már meg itak, ki repülve, ki gyalog a irányában.-S a legmélyebben alvó vadak felébredtek a vésztjósló jujgatás- . Nem is telt bele pár perc, össze- •ottak az egyik tisztáson. Isakhamar megtelt a bagoly olgyfája madárral, az alja állatok­kal, s százan is kérdezték egyszer­re: — Mi baj füles, történt valami? — Huhuhu, hahahaha, hehe, hihi — kacagott a bagoly — csak látni akartalak benneteket, megvagy­tok-e mind. Másnap éjjel még sötétebb, még félelmetesebb volt az erdő. A füles ismét ott üit a faesonkon, s még mindig a tegnap esti eseten tollász­kodott. Miután kiöklendczte a sok egérszőrt, gondolt egyet, s ismét el­kezdte: — Jujujuj, jujujuj, jujujuj. Az állatok megint összefutottak, s a füles megint kikacagta őket. Történt pedig egyik éjjelen, hogy nagy vihar kerekedett az erdőben. Dörgött, villámlott, s esett. Még a fülesnek is be kellett húzódnia egyik bokor alá. Már-niár elállt a vihar, amikor egy nagy reccsenés- sel rádőlt egy fa a bokorra, s a bo­kor a fülesre. Bezzeg nem késleke­dett segítségért kiabálni, s ahogy a torkán kifért, ordította: — Jujujuj, jujujuj, jujujuj. Az állatok összenéztek, s már-már majdnem elindultak, amikor a var­jú közbeszólt: — Kár, kár, tunk már. kár, kétszer vol­Melegít-e ax alkohol ? Persze, hogy melegít. És talán van. aki egy jó kupica pálinka melegítő há­lását ne«i észlelte még magán? A sza- oadbon dolgozó emberek jó része, a kőművesek, az útkövezők, a fuvarosok, a rakodómunkások és az újságárusok bizony aapközben is gyakran betérnek »egy-két féldeci« kisüstire a sarki ital- )Oltbe, különösen télvíz idején, vagy lűvös, szeles időben, ök a megmond- latói, hogy Igenis melegít az alkohol. Melegít, mert a központi idegrend­szerre gyakorolt hatása folytán Mégis, mi kifogása lehet ez ellen az orvosnak? Először is az, hogy ez a kimelegedés mesterséges úton jön létre és nem a szervezet normális működése folytán. A szervezet így rövid idő alatt viszony­lag nagy mennyiségű hőt ad le, ami visszahatásképpen nagyfokú lehűlést eredményez. A kimelegedést a hűvös időben fázás, didergés követi, sőt meg­hűlés is. A gyakori alkoholfogyasztók azért kapnak könnyebben fertőző be­tegségeket: influenzát, ...___ ér­tágulást, tehát vérbőséget okoz a szer­vezetben. Ezáltal több oxigén kerül a tuberkulózist stb. Az ittas ember sejtekhez es meggyorsul a tápanyagok égése. A test egyszerre több hőt ad le. Ami a kimelegedés kellemes érzését okozza. tüdőgyulladást, ha elalszik a szabadban, 10 C hőmérsékle­ten is megfagyhat. Ilyen eset már több ízben előfordult. Karácsonyi köszöntő Köszöntünk karácsony- kedves, boldog ünnep. Fenyőfa, amelyen cukrok, gyertyák ülnek. Téged vártunk, nagyon számolva, hány éjét álmodhatunk végig, várva érkezésed. Most itt vagy és fényed szívünk simogatja, szívünkben visszhangzik ezüstcsengők hangja. Köszöntünk karácsony, boldogság és béke, a te örömöd ég mindenki szemében! Szabó Erzsébet, IV. ált. isk. tanuló' Készítsünk albumot Mi kell hozzá? Tetszés szerinti nagyságú lapok {rajzlap, csomagolópapír, dekorációs vagy fotópapírlapok) vastagabb pa­pírból fedőlap (kártyalemez), ame­lyek hossza kétszer akkora, mint a betétlapoké, plusz 2 cm. Színes, sod­rott zsinór. Hogyan készül? A lapokat a keskenyebbb élükön 2 cm-nyire visszahajlítjuk, majd újból kisimítjuk. A pontosan szabott felső­lappal átfogjuk a lapokat. Most az egészet a fedőlappal átfogott keske­nyebb oldalán a szélétől 1 cm-re, jó vastag tűvel vagy szeggel átjukaszt- juk vagy a lyuk helyét kellőképpen megállapítva laponként lyukasztjuk át. A lapokat színes dróttal- összefűz­zük. A zsinórt megcsomózzuk és csokrot kötünk belőle. A fedőlapot a háttól 2 centiméter­nyire meghajlítjuk. Az albumba gyűjhetünk fényképe­ket, bélyeget vágj' emlékkönyvnek használhatjuk. Belejegyezhetjük az osztály eseményeit. De beleragaszt­hatjuk hazánk legszebb tájairól gyűj­tött képeinket is! J\/f esélő kedvemet örököltem. jó anyámtól Hunyt szemmel de sokszor szállók vissza abba az uradalmi cselédla­kásba, ahol .borús ősszel és íélvíz idején maga köré gyűjtött minket — fél tucat gyereket —. és mesélt. Mesélt a tündérekről és boszorká­nyokról, óriásokról és törpékről, szegényekről és gazdagokról... Nem olvasta könyvből — alig tudott Ol­vasni —, hanem »csak úgy* mond­ta, miközben tépte és nyálazta a kenderkócot vagy fosztotta a nyá­ron gyűjtött tollat. És mi gyerekek — ki a kemence­padkán, ki meg a kuckóban — hall­gattuk. Ragyogott a szemünk, kipi­rult az arcunk. Én, a legkisebb, az örökké izgő-mozgó vékonyság is mozdulatlanná lettem a mese hatá­sára. Rég volt... Sok minden ment fe­ledésbe, ami azóta történt velem, tíe az anyai mesék most is tisztán, frissen élnek lelkemben. Akkor hallgattam a mesét, ma ma meg én mesélek az iskolában, mesélek a kutúrházban rendszere­sen tartott meseórákon. Nem a nagy megélők díszes ruhájában, hanem szerény köntösben, de mindenkor úgy, hogy a mesére szomjas gyere­kek (150—200 a legtöbbször!) csend­ben, fegyelmezetten hallgatják. Me­sélek, mert gyermekkorom óta ta­pasztalom magamon, saját gyerme­keimen, tanítvánj*aimon, a gyer- mefcköayvtári olvasókon a’ mese csodás, szuggeráló erejét, mely felé áhítattal, vággyal fordul a gyer- meklélek és amikor azt mondja: szeretem, nagyon szeretem a mesét, akkor a születésével hozott termé­szettörvény parancsának a szavát követi. A mese szeretete a gyer­mek számára az élet nagy törvénye, melyet nemcsak a neveléssel hiva­tásszerűen foglalkozó pedagógusok­nak, hanem minden szülőnek, nap­közi otthon vezetőnek, gyermek- gondozónak oktató-nevelő munká­ja közben alkalmazni kell. Sajót gyermekeim és tanítványa­im szellemi és erkölcsi fejlődését évek óta figyelem. Általuk is. bizo­nyítva látom, hogy a jó mesék mennyire fejlesztik a gyermek kép­zelőerejét, tágítják látókörét. Ez természetes is, mert a mesék révén bejárja a világot, nagy hegyek, er­dőségek, mezők, pusztaságok, ten­gerek, stb. tárulnak eléje. A mesé­ben lejátszódó természeti jelensé­gek révén látja, tapasztalja a ter­mészeti erőket: a szelet, a vihart, a nyár forróságát, a tél hidegségét. A mese elvezeti őt a falvakba váro­sokba, a régi mesterek műhelyébe és a ma palotáiba. Közben sok-sok emberrel beszél: megtudja, kik, mik, hogyan élnek, mi a vágyuk, mi az örömük, mi a fájdalmuk. Meg­látja a különbséget a szegény és gaijdag ember élete között. Elgon­dolkozik ennek oka felöl, így ítélő­képessége is fejlődik. A mese révén jut el a szociális érzés tudatára, az erkölcs jó fogalmához.,. Mennyi, mennyi haszon, termékenyítő hatá­sa a mesének! Az örömről úgye nem is kell be­szélni? Milyen sok és milyen mély! Szülőnek és gyermeknek egyaránt. Milyen pótolhatatlan boldogság az édesanyának, ha este mellére hajt­va fejecskéjét, az ő meséjét hallgat­ja gyermeke. Milyen felemelő érzés az édesapának, ha munkájából ha­zatérve térdére ül a »legkisseb- bik« és azt mondja: »Papikám me- séjjé!« K edves szülők! Meséljünk mi­nél többet gyermekeinknek, használjuk fel a mese ismeretet adó és jellemet formáló erejét. Gyerme­künk hálás lesz, és szeretet, boldog­ság tükröződik tiszta, mosolygó sze­méből. 0GOG0G0GGGG00OGO0OQOGGGOO00G0OO000G00OOQ0O0O00QGO0O00OOOOOOOO0OOOOOOOOOQÖ® A QYERMEK JÁTÉKÁRÓL Minden, édesanya azt szeretné, ha o gyermeke kedvére játszana. Az anyák­nak gondot szokott jelenteni, hogy mi­lyen játékot vegyenek a gyermeknek, hogy a gyermek a játékkal a maga módján játszhasson. Az édesanyák azt is tapasztalták, hogy a gyermek gyak­ran jobban örül az értéktelenebbnek látszó játéknak, mint a drága pénzen vásároltaknak. A gyermekjáték való­ban nem nézegetésre való, mint aho­gyan sokan gondolják, hanem arra, hogy a gyermek önállóan foglalkoz­zék ve'e, ügyeskedjék és értelme fej­lődjön, amíg játszik. A játszás a gyer­mek munkája. A játék ennek a munká­nak az eszköze. Éppen ezért mindig olyan játékot adjunk a gyermek kezé­be. ami korának, értelmi képességé­nek leginkább megfelel. A gyermek el­ső játéka a keze. A csecsemő kedvenc játéka egy színes kendőcske, csörgő, és ahogy fejlődik, viaszosvászon és gumijátekok. A mászó csecsemő játé­ka a labda. Egy éves gyermek már kaphat rongybabát, mackót, szöveg- rélküli képesítőnyvet, és ha szalad, hu- zójátékot is. A nagyobbacska gyerme­kek 2—3 éves koruan a színekkel is­merkednek, ezután pedig olyan játék kell nekik, amelyekkel foglalatoskod­hatnak, a játékkal tevékenykedhet­nek. Az a fontos, hogy a kisbabakortól kezdve rászoktassuk a gyermeket, hogy egyedül játsszék. Ez bizony ne­A szeretet fája Volt egyszer egy — Már annyi min- jóságos, öreg király, dent törvénybe iktat­óját nagyon elkese- tam, de az emberek rített az a sok sze~e- nem tartják be. Ezzel tétlenség és veszekedés, is csak úgy lenne... amit alattvalói között — Hát akkor tál ál­tapasztalt. junk ki valamit, ami — Nem tudok nyu- emlékeztetni fogja godtan meghalni, amíg őket arra a napra, hogy ki nem találok vala- soha se felejtsék el. mit, hogy legalább egy- — De mi legyen ez szer egy évben ne le- az emlékeztető jel?... gyen sehol veszekedés Valami madár, vagy és békétlenség az or- virág?... — tanakod- szágomban! — Mon- tak a többi bölcsek is, dotta bizalmas embe- mert úgy gondolták, reinek. _ mégis meg kellene Azok csak fejüket próbálni a dolgot, ha csóválták. már királyunk annyi­— Nem fog ez men- ra szivén viseli ezt az ni, urunk, királyunk! ügyet. De a király nem — Engedd meg, hogy nyugodott, összehívta bejárjam országodat birodalmának bölcseit és körülnézzek! — és azoktól kért tana- .szólt közbe ismét a esőt. legöregebb bölcs. Azok is csak a fejű- A király bólintott- két csóválták. — Járd be hát és — Nem fog ez men- sietve térj vissza! ni, urunki királyunk! A bölcs elindult és Mégis akadt egy a rótta az utakat. Meg- bölcsek között, éppen állt a folyók partján a legöregebb, aki na- és elbeszélgetett a vá­gyon megsajnálta a Tágakkal. De nem ■ tu- szomovkodó királyt és dott közöttük válcusz­ivarkodott segítségére lenni. — Iktass talán tör­vénybe egy napot a szeretetnek! — ajánlot­ta. tani. Ugyanígy elbe­szélgetett a madarak­kal. De azok között sem tudott választani. Már napok óta bo­lyongott, mikor egy A király csalódottan nagyon szép erdőbe nézett rá. érkezett. Mindenféle fa nőtt benne, s a lenyugvó nap éppen bearanyozta koroná­jukat. A bölcs megállt és hirtelen eszébe jutott valami. Mi lenne, ha egy zöld ág, vagy egy kis fa lenne ez a jel? — Megkérdezem a fákat, melyikük vál­lalná, hogy odaadja ágait a szeretet jelké­pének, vagy melyikük jönne követségbe az emberekhez? — ujjon­gott fel hangosan. Szóba is elegyedett velük, de azok nagyon húzódoztak. Sajnálták szép lombjukat vagy jó helyüket az erdő­ben. — Mi itt jobban érezzük magunkat! — felelték sorra elutasí tólag. Ekkor az öreg bölcs egy furcsa, tüskés fá­hoz érkezett. Neki is elmondta, hogy mi já­ratban van. Es csodák csodája, a kis fa nem tiltakozott. — Szívesen veled megyek, hogy a Sze­reit napját hirdes­sem az embereknek, de nem találsz-e túl csúnyának? Itt az er­dőben a lombos fák mindig csúfolnak en­gem. — Nem vagy csú- szerre a szúrós kis nyal És most már ér- fenyő, hogy már sen- tem, hogy miért ép- ki sem mert gúnyo- pen te akarsz velem lódni rajta, jönni! Te tudod itt Az öreg bölcs kö­legjobban, hogy mit szövetet mondott a jelent az élet szeretet csillagoknak és foly- nélkiil! tatta útját az ezüst A kis fa bólintott, fényben ragyogó fá- azután kilépett a föld- val. bői és halk léptekkel elindult a bölcs mö­gött az úton. A többi fa valóban gúnyos megjegyzése­ket tett rá. Mire az ország fő­városába értek, hall­ják ám, hogy a király súlyosan megbetege­dett. Sietve ment hát a bölcs a fával együtt — Nézzétek csak ezt a a palotába, hogy még tüskés fenyőt, ez almr életben találja kirá­a Szeretet fája lenni! Ha-ha-ha!!! Szegény kis fenyőfa úgy tett, mintha mindebből semmit sem hallana. Az erdő felett köz­ben kigyulladtak a csillagok és ők is cso­dálkozva néztek le a bandukoló öreg em­berre és a fenyőre. — Hova mentek? — kérdezték. A bölcs elmondott mindent. Több se kellett ne­lyát. Mikor a nagy beteg meglátta a csiüagdí- szes fát, még a köny- nye is kicsordult. — Jöjjetek közelebb! — mondotta. A bölcs odament a fával a mennyezetes ágyhoz. A király nagy nehe­zen felült és kitárta karját. — Köszönöm, hogy eljöttél, szépséges fácska! Hirdesd egész országomban a Szere­kék. Az egyik kis csil- tét napját/ lag azonnal lehullott A bölcs ekkor leld- az égről és elhelyez- sérte a fát a palota kedett a fenyőfa csú- előtti térre, hogy min- csán. A többiek pedig denki láthassa. S míg ezüst sugárral vonták az emberek valóban be a fa ágait. csodájára jártak, 6 Olyan szép lett egy- szorongva figyelte ar­cukat és hallgatta be­szédüket. Azután megnyugod­va ment vissza a be­teg királyhoz. Elmon­dotta neki, hogy alatt­valói szívesein fogad­ták a fenyőt és örül­nek, hogy lesz egy nap az évben, amikor megszűnik minden bé­kétlenség. Az agg király hálá­san nézett a bölcsre. — Köszönöm! Most már nyugodtan meg­halhatok ... S mivel te fáradtál legtöbbet a Szeretet fájáért, kérj tőlem akármit, megadom neked! A bölcs szerényen lehajtotta fejét. — Uram, királyom, én már megkaptam jutalmamat ott lenn a palotád előtti téren, mikor megláttam az emberek tekintetében felcsillanó szeretetet! A király nem hiába érezte halálát köze­ledni, ebben a pilla­natban örökre lehuny­ta szemét. De a Szeretet fája ragyogva állt és hir­dette a Szeretet nap­ját. SZABÓ IBOLYA héz feladat, különösen nehéz olyan gyermeket önálló játszásra szoktatni, iaki egyedül van és akit a család usz- szes tagjai kényeztetnek. Eleinte min­den szülő szívesen foglalkozik a gyer­mek játszásával, később nagyon sokan szabadkoznak a gyermekjátékoktól: »Most menj innen, dolgom van, nincs időm ,hogy veled foglalkozzam« mondják és az ilyen gyermek, akit így kezel a szülő, nem tanulja meg, ho­gyan játsszék egyedül. Sokkal előnyö­sebb az, ha az anya vagy apa részt vesz időnként a gyermek játékában mindaddig, amíg az nem tanul meg egyedül játszani. Amennyire csak lo­het, engedjük meg, hogy a gyermek azt csinálja játék közben, amit akar. A nagyobb gyermekek már ezer mes­terkednek és ezeknek nincs nagyoob örömük, mint, ha a saját kis kalapá­csukkal szögeket verhetnek, barká­csolhatnak, a maguk módján dolgoz­hatnak. Az is gyakran előfordul, hogy a leánygyermek abban éli ki magát, hogy utánozza a konyhában édesany­ját, süt, főz és a legfinomabb tortánál is többre becsüli a sajátmaga által megsütött kis pogácsát. Egy saját por törlő, egy kis toll sep­rű lehetőséget ad a kislánynak az önál­ló munkára, a játékra. A kislányok gyakran jobban kedvelik az egyszerű babát, ha annak ruháját le-fel lehet húzni, a legdrágább alvóbabánál is. Különösen akkor, ha az egyszerű ba­báknak maguk készítenek rongyokból ruhácskát. Ami pedig a gyermekjátékok készí­tését illeti, ezúttal olyan játékkészítést ismertetünk, amely nem kerül pénzbe. A házban található rongyokból, mara­dék-darabokból Jancsii bohócot készít hétiünk. Két darab 16x8 centiméteres anyag kell hozzá. Ebből varrjuk a Jancsi bohóc nadrágját, mégpedig hosszában történik a varrás, majd a nadrágot szétvasaljuk. Aztán össze­varrjuk a 12x8 centiméteres, két tég­lalap alakú maradék ruhadarabot is, ez lesz Jancsi bohóc karja. A fehér vagy fekete tenyérnyi anyag közepébe tegyünk vattát, kis gombóccá formál­juk, majd cérnával szorosan elkötjük, négy kisebb kéznek, illetve lábnak for­málva. Ezután hosszú, egyenes anya­got vágunk, kettéhasítjuk és behúzzuk. Ez lesz a gallér. Ezután sor kerülhet a Jancsi bohóc összeállítására. A két hosszabb lábba bevarrunk két göm­böcökét, ugyanígy a két kézbe is, majd az anyagot behajtjuk és szegő öltéssel kidolgozzuk, egymásmellé illesztjük. A középre a két hosszabbat, két szélé­re a két rövidebbet, azután felül mind a négyet1 összevarrjuk és hozzáér ősi t- jük a nagy gömböt, Jancsi bohóc fe­jét. Jancsi bohóc fejére ‘szegőöltéssel dolgozzak rá a sapkát, nyakába akasztjuk a gallért, összehúzzuk és öltéssel a fejhez, illetve a vállhoz erő­sítjük. Jancsi bohóc szemét, orrát, szá­ját kihímezzük. A téli időben korán sötétedik, hosz- szúak az esték és bizony van idő játé­kot készíteni a gyermekeknek. Igen élethű, kedves játékot lehet készíteni dióból, barackmagból. man du lámád­ból meg cseresznye magból. A dió igen­csak megtalálható a ház körül és egy darabka drót i9 kerül valahonnan. Ha mindezt1 megtaláltuk, akkor vegyünk egy nagyobbfajta szöget vagy kötőtűt é9 melegítsük meg a végét, úgy fúrjuk vele keresztül a diót meg a magokat. Ha átfúrtuk, húzzuk keresztül rajtuk a drótot és dróttal erősítsük meg az emberalak ábrázolására szolgáló diót, meg a többi magvat. Ha nem értünk a faragáshoz, egyszerű dió is megte­szi, az emberfejnek rajzoljunk szemet, orrot, szájat a dióra és máris» készen van a gyermekeknek szánt baba.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents