Somogyi Néplap, 1957. december (14. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-25 / 302. szám

-27

Mai ünnepi

12 oldal, ára 80 fillér

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

I»

Somogyi Néplap

AZ MSZMP

MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI

TANÁCS LAPJA

XIV. évfolyam, 303. szám.

ÁRA 80 FILLER

Szerda, 1957. december 35.

Boldog ünnepeket • kívánunk minden olvasónknak

cAz tgjg£zmL embez kezlbwi omi cl bbkz öLagágii

»

n z az az idő, amikor az egyszerű ember leteszi

*- kezéből a munkát, belenéz az örömtől ragyogó gyermekszembe, leül a békességet szimbolizáló, ózonillatú zöld fa alá és elgondolkodik.

Tudja, hogy e csodálatosan fejlődő, civilizálódó világ tulajdonképpen az ő hétköznapi tetteiből épült, sejti, hogy mindez majd1 teljesen őt gazdagítja, mert az idő végérvényesen ebbe az irányba fordult.

S mégis aggódik. Eljut -e a világ addig a küszöbig, ahol aztán majd minden őérte történik, anélkül, hogy a háború küszöbéhez ne érne és elpusztulna minden, amit eddig megalkotott.

Kérdésén nincs semmi csodálnivaló: jogos a gyötrődése, kételkedése, bizonytalansága. Különösen, ha visszanéz a történelembe, hisz félelme innen adódik. A XX. századig nem volt még soha, bármilyen véres küzdelem, bármilyen győztes forradalom, amely után valójában ő, a nép győzedelmeskedett volna. S most, amikor itt az idő, hogy esetleg háború nélkül győzzön mindenütt — most kell aggódnia?

Ha meggondolja az ember; száz és száz generáció élte. le életét, hoo,r a háborút elkerülhetetlennek, végzetnek, dicsőségnek, szükségnek látta, mert a korszellem ilyen volt, a papok, tudósok és vezérek így tanították. S most, amikor már elértünk odáig, hogy a hamis próféták, farizeusok, királyok és hatalmasok nania letűnőben van, most, amikor már tudatos az ember előtt a háborúk oka és elkerülhetősége is, — most látja, hogy tulajdonképpen ma is néhány ^imperialista kényétői-kedvétől függ az élete, most tűnik a legszörnyűbbnek a háború és legtávolibbnak a béke.

Ha végiggondoljuk, »Isten ostorai« lehettek valaha emberek, nyomukban száguldott az Apokalipszis négy lovasa, tatár, ozmán és európai császárok kergették népüket végig a félvilágon. De hol vannak már ezek a hódítások? Ma a birodalmak megtartása, az olaj. az arany, a profit érdekében folyik a hajsza a félvilágon át. (s valóban csak a félvdlágon, mert a másikon már győzött a nép), de hiába modernebb, kifinomultabb formában. A nép mindenütt nyújtózik, magáinak követeli, ami megilleti őt. S most, amidkor az egyszerű ember látja, hogy a leigázás mélyén társadalmi és anyagi okok húzódnak, amikor tudja, hogy nem segít már más, mint az anyagi és társadalmi anarchiából átlépni a szükségszerűség, -a tervszerű harmónia korszakába, ahol mindenki összefog, mindenki érdekében és lehullnak az összes válaszfalak, amelyek embereket, népeket és nemzeteket rekesztottek él egymástól s tettek dühödt ellenfelekké — most kell látnia, hogy az összedűlő régi rend pusztulásával .maga alá akarja temetni az újat, amely pedig már kitárta kapuit, s példát mutat a földkerekségnek.

Töpreng az egyszerű ember, s felteszi magának a kérdést: vannak-e elégséges számban megfelelő eszközök és módszerek a béke biztosítására...?

Mit válaszoljunk neki?

Válaszoljuk, hogy bízzon önmagéban, s akarja a békét, mert az meghozza a győzelmet is... Miért bízzon...?

A világban most háború nélkül is gigászi küzdelem folyik. Az új rend, a szocializmus küzd1 a régivel, a kapítalizfnussál. A roppant méretű osztályharcot a technika, a kultúra, a civilizáció rohamos fejlődése ki-' séri. A tudomány, az ideológiák "áramlása, az emberiség egymás iránti érdeklődése nem ismer országhatárokat. A kultúra és a civilizáció eszközei, a gépek, rádiók, televíziók, könyvek és újságok betörnek majd minden egyszerű házba, s majd mindenki fejébe. Egyre kisebbek lesznek a tudatlanság, elbutítcttság fehér foltjai a földgömb szellemi térképén. Tulajdonképpen szellemi szintézis, értelmi kiegyenlítődés tanúi és részesei vagvunk. Egyre jobban tűnik a különbség a szellemi dolgozók és fizikai munkások, a falu és város között. Ez még ott is érvényesülő tendencia, ahol szándékosan, vagy objektíve fennállnak a gátló körülmények.

Sokaknak talán úgy tűnik: a technika előbbre haladt az emberi tudatnál, s azzal bizonyítanak, hogy az emberiség megalkotta a fegyvereket, amellyel önmagát elpusztíthatja, de úrrá lenni még nem tudott rajtuk, mert nem tudja lefogni a bomtoagyárosok kezét. Ezek az emberek tévednek. Először, mert magas fejlettségű technikát csak magas képzettségű emberek hozhatnak létre és irányíthatnak, másodszor, mert a szellemi élet fokozódó szintézise az egész világon növeli a belátást a háború értelmetlenségén, a szocialista világrendszer embereinek tudata, ereje és megfelelő katonai ellenhatása máris lefogta a halálgyárosok kezeit, s harmadszor a technika és tudat kölcsönhatása következtében ott tartunk, hogy valóban nem lehet háborút kirobbantani anélkül, hogy a civilizáció és technika, az emberiség nagy része el ne pusztuljon benne. A győzelemnek ez az ára nem népszerű sehol a világon az egyszerű emberek körében.

A világméretű küzdelmet — egyre valószínűbb — gazdasági és szellemi csata dönti el, s nem az irányítható, hangsebességnél gyorsabb repülőgépek, robosztus tankok, vagy a tüzérség pusztító tüze. A belátó gondolkodás, a megvalósult tények versenye lesz a döntő erő. Nemcsak a katonai potenciál nyomja le a mérleg nyelvét, hanem az igazság: a politika, társadalom, gazdaság s kultúra kivirágzása. Ahol az emberek a legjobban élnek, legtisztább a közéletük, ahol legtöbb®' tesznek értük — oda állnak. Ilyen értelemben nem v séges a döntésük, nem kétséges melyik oldalt választják majd.

Mi a bizonyíték? Tragikus életű nagy költőnk József Attila írta egy versében e pár sort, ha más értelemben is:

»Világosodik lassacskán elmém,

A legenda oda...«

Korunkra találó kép ez. Egyre több mindenfelé a felvilágosodó emberiség, egyre több legendáról foszlik le a ráaggatott lepel, egyre több misztikumról tűnik ki a meztelen önérdek, egyre több elnyomóról tulajdonképpeni lényege. S ez nemcsak a világ szocialista egy- harmadán van így, s nemcsak a függetlenségért harcoló gyarmatokon, a világ másik egybarmadán.

Mi van ugyanis a régi európai kultúrcentrumok mély válsága mögött? Mi rejtőzik a társadalmi élet megosztottságában? Nemcsak az értelem természetes kételkedése, a hagyományos büszkeség, vagy egyszerű meg nem értés, hanem az a tudat is, hogy rossz úgy ahogyan van, s a politikusoknak is hiába minden erőfeszítése, hogy bármilyen áron, bármilyen eszközzel fennmaradjon a régi, az elavult. A legjobb elmékbe" is, a legegyszerűbb polgárban is felmerül a gondolat: a rossz érdekében, az elavult védelmében, a kisebbség akaratáért pusztuljon el a jobb? Érdemes-e?

A mély válságot növeli a világoolitika porondjának néhány új vonása. A kapitalista világ egyie szorul, az élet, a valóság egyre kevésbé teszi lehetővé a kalandokat, egyre kisebbedik a kísérleti vadászterület. Az emberek nem hódolnak be többé földalatti szellemeknek, és mindjobban belelátnak a diplomáciai boszorkánykonyhák műveleteibe.

íme a világ képe: kételkedés, megosztottság, változatlanság és hanyatlás áz egyik oldalon — együttérzés, megértés, feltartóztathatatlan fejlődés a másikon. Itt nem pusztán a katonai erőkön a 'hangsúly, a számok beszélnek, melyeket az egyszerű emberek tulajdon kezeikkel a-önak össze. Tíz éve még hárommillió kommunistát tartottak nyilván^ ma harmincmilliónyian vannak. Nincs ennyi kapitalista a világon. S hányezer társuk van nekik a mi rendszerünkben? Talán két kezükkel kiszámolják. De hány millió szövetségesünk van nekünk az általuk birtokolt országokban, s szerteszéjjel a glóbuson! A mérhetetlen különbségeket nem egyedül az anyagi jóléten mérik, hanem az egyéniség lehetőségeinek biztosításán, a gerincek egyenességén, a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolásán, s a kultúra áldásainak a néphez való juttatásán is. A szputnyikok korában nem lehet tagadni, hogy az egyszerű emberek bevették a tudomány várát is — s nem odaát, hanem a Szovjetunióban, ahol milliárdokat áldoznak erre, s nem kétséges, hogy nemcsak a szovjet emberek érdekében.

íme, beléptünk az atom -kor s zakba is, amely a bőséget és jólétet kínálja az emberiségnek, csak jól sáfárkodjon a lehetőséggel. Sokan, akik elégedetlenek a fokozatos haladással, akik ugrásszerű életnívó emelkedést akarnak, türelmetlenek a békés felhasználás eddigi menetével. Most, hogy jobb már, eszükbe jut': érdemes-e az új társadalmi berendezkedés mindenhol való bevezetése érdekében tovább küzdeni, azt mondják, harcolja ki mindenki, minden nép önmaga, egyedül. Azt kérdezik: megéri-e a küzdelem, az áldozatok, amelyet saját életükben még hozniuk kell, ha vértelen küzdelemben is? Az egyszerű embernek, aki a háborútól való félelmét a múltból örökölte, tudnia kell a jövőbe is nézni. Az örök béke attól függ, milyen erős az ő hite és akarata sajátmaga erejében, mennyire tudatos közösségi érzete. Az egyszerű emberek, az osztályok, nemcsak saját országukban oldott kévék, hanem világméretekben is. ha nem fognak össze.

A történelem most utolsó leckéjét adta fel a népnek,. mielőtt nagykorúvá válhat: az emberi elme megalkotta saját pusztulásának lehetőségét, most meg kel) alkotnia a békét. Ezt a feladatát csak úgy oldhatja még,' ha elpusztítja, lehetetlenné teszi a háborúk okait, s megteszi erőfeszítéseit most, a látszólagos békében mielőtt elkésne vele.

Ezért töprengése jogos, de döntés kell, hogy származzon belőle. Felettünk szálldos a műhold, jelzi a jövő századok távlatait. Mielőtt feljutnánk a világűrbe, a mi Földünkön is tiszta helyzetet kell teremteni önmagunkban is, a társadalomban is.

Előre kell néznünk és körös-körül — s félelmünk alaptalanná válik. A történelem előrehalad, visszafelé soha. Ha az ember akarja, felmegy a Holdba, ha akarja megszünteti a háborút. S magában már el is döntötte: kikkej* ki ellen és hogyan.

Igen, gondolkodnunk kell, töprengenünk, de dönteni is. Az első olyan korszakváltozás határán állunk, amikor nemcsak sejtjük, hanem tudjuk is, honnan indultunk, hová kell érnünk.

A dolgozók értelmes világa felé közeledünk, az emberiség aranykorához, ahol eltűnik a háború réme, beköszönt az alkotó nyugalom, s ahol az egyszerű ember tartja és őrzi kezében a béke olajágát.

fl Szovjetunió segítségével megkezdjük iparunk szerkezetének átalakítását

Apró Antal nyilatkozata a moszkvai gazdasági tárgyalásokról

Beszámoltak a lapok arról, hogy december 18-án Moszkvában aláírták a Magyar Népköztársaság népgazdaságának fejlesztéséhez nyújtott szovjet gazdasági és műszaki segítségről szóló egyezményt. Apró Antal, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökhelyettese, a moszkvai tárgyalásokon részt vett magyar kormányküldöttség vezetője a következőket válaszolta a Magyar Távirati Iroda munkatársának az egyezménynyel kapcsolatos kérdéseire:

— Miben látja Apró Antal elvtárs az egyezmény jelentőségét.

— A tárgyalások egyik fő kérdése a Magyar Népköztársaság beruházási hitel-kérelmének megbeszélése' volt. Ezt a kérelmet a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének kormánya és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány 1957. március 27-én kiadott nyilatkozata alapján terjesztettük elő. A tárgyalások mindvégig baráti légkörben folytak és a szovjet elvtársak a legmesszebbmenő segítő készségét tanúsították.

— Pártunk és kormányunk a gazdaságpolitikában arra törekszik, hogy a magyar ipar szerkezetét megváltoztassa. Elsősorban olyan iparágakat akarunk fejleszteni — például a híradástechnikát és a inűszeripart —, amelyek úgynevezett munkaigényes termékeket állítanak elő és a gyártmányokhoz viszonylag kevés anyagot használnak fel. Olyan iparágakat, amelyeknek produktumai világszerte elismert és keresett cikkek és gyártásúikban a magyar iparnak megbecsülendő hagyományai, a magyar mérnököknek és munkásoknak értékes tapasztalatai vannak. Ugyanakkor fontos kötelességünknek tartjuk, hogy a rendelkezésre álló lehetőségeken belül a legnagyobb gondot fordítsuk a műszaki színvonal emelésére, a korszerű technika és technológia szélesebb körű alkalmazására.

— Az egyezmény alapján Magyar- ország számára biztosított szovjet technikai-gazdasági támogatás nagyon hatásosan elősegíti ezeknek a céloknak elérését s ebben van a megállapodás elsőrendűen fontos jelentősége. Megkezdhetjük iparunk szerkezeti átalakítását, olyan, fejlesztéseket hajthatunk végre, amelyekre saját erőnkből vagy egyáltalán nem, vagy hosszú évek múlva is lassú ütemben lettünk volna képesek.

— Mekkora összegű hitelt kapunk és hogyan használjuk fel?

...— ,A Szovjetunió kormánya háromszázmillió rubelig terjedő beruházási hitelt nyújt Magyarországnak évi kétszázalékos kamat mellett. Ennek az összegnek a keretében 1958. és 1963. között a Szovjetunió kérelmünknek megfelelő különböző, berendezéseket szállít.

— Szándékunk az, hogy a szovjet technikai gazdasági segítséget, a rendelkezésünkre bocsátandó anyagi eszközöket és erőforrásokat szigorúan koncentráltan, nagyobbszabású feladatok megoldására használjuk fel. Például a híradástechnikában, a műszeriparban, az erősáramú iparban, a Diesel-gyártásban néhány üzemre összpontosítjuk a fejlesztést: felújítjuk a régi gépparkot, egyes üzemekben rekonstrukciót hajtunk végre. Ezeken kívül néhány olyan beruházási objektumot is építünk, illetve befejezünk, amelyeknek üzembe helyezése— az előbb említett fejlesztésekkel együtt — lehetővé teszi exportunk növelését, vagy importunk csökkentését.

— Mondana-e néhány példát Apró elvtárs a beruházási hitel tervezett felhasználására?

— Ismeretes, hogy népgazdaságunk leggazdaságosabb exporttermékei közé tartoznak a műszerek. A Szovjetunió segítségével elsősorban elektronikus anyagvizsgáló és geofizikai műszerek gyártását tudjuk növelni. A műszeripar fejlesztését indokolja a belföldi és a külföldi igények fokozódása, ezenkívül megköveteli a Diesel gyártása és a híradástechnikai iparág fejlesztése is.

.— Ha lépést akarunk tartani a

\

technika rohamos előrehaladásával, a híradástechnikai iparban be kell vezetnünk a mikrohullámú berendezések gyártását, új rendszerű telefon- központokat, továbbá úgynevezett félvezetőket kell gyártanunk, növel- műnk kell a vác uum-techni'kai cikkek (rádiócső, izzólámpa), valamint1 a televíziós készülékek termelését és javítanunk kell minőségüket.

— Ezeknek a céloknak eléréséhez is igen jelentős segítséget kapunk a Szovjetuniótól.

— A székesfehérvári alumínium hengermű présüzemének megépítéséhez biztosított támogatás lehetővé teszi, hogy az eddig tömbökben exportált alumíniumot félkész-, illetve készáruvá dolgozzuk fel és az ötvözött alumíniumot belföldön, illetve az exportban széles körben és gazdaságosan használjuk fel.

— A jelenleginek többszörösére növelhetjük a Diesel-motorok, vonta, tó mozdonyok és motorvonatok gyártását

Nagymértékű exportra ad ez módot, valutát biztosít népgazdaságunknak, ezenkívül az itthon muri-' kába állítandó Diesel-motorokkal és mozdonyokkal számottevő mennyiségű energiát takaríthatunk meg. A Diesel-gyártás fejlesztésével ösz- szefüggő követelmény az erősáramú iparág termelésének emelése. Szakkörökben egyébként ismeretes, hogy ennek az iparágnak viszonylagos elmaradása eddig is igen sok megoldhatatlan problémát okozott. Az iparág néhány kijelölt üzeme gépeket és berendezéseket kap a Szovjetuniótól. ez lehetővé teszi az energiatermelés javítását és az ipar más területein jelentkező sürgető szükségletek nagyobbmérvű kielégítését.

— Nagy megterhelést jelent Magyarország számára, hogy a gördülő csapágyak nagy részét kapitalista országokból kell beszereznünk. A gördülő csapágy gyártásához kapott szovjet segítség birtokában a jelenlegi termelést körülbelül háromszorosára növelhetjük.

— Az is közismert dolog, hogy hengerelt áruból igen nagy mér tik- ben importra szorulunk, ez pedig akadályozza gépiparunk gazdaságos termelését. Példaként megemlítem, hogy az egyre jobban keresett mosógépek gyártásához is külföldön vásároljuk a lemezt. A most kötött •egyezmény alapján a Szovjetunió messzemenő támogatást nyújt a Dunai Vasmű meleg- és hideghengerművének tervezéséhez és felszereléséhez, ezeknek gépi berendezését a Szovjetunió szállítja. A hengerművek üzambehelyezése lehetőséget nyújt majd a Magyarországon termelt acélféleségéfcnek hengerelt áruvá történő feldolgozására. Jelentős behozatalt tesz ez feleslegessé, ugyanakkor módot nyújt például a mosógépek és igen sok más — lemezt igénylő — közszükségleti cikk gyártásának növelésére.

_ Milyen más megállapodásokat.

tartalmaz még az egyezmény?

— A tárgyalások és az egyezmény alapján tovább szélesítjük a szovjet és a magyar ipar között a kooperációt- és a műszaki tudományos együttműködést az erős és gyenge áramú berendezésék, műszerek és Dieselmotorok gyártása területéin. Ez a műszaki tudományos együttműködés az eddiginél magasabb szintre emelkedik azzal, hogy a szovjet és magyar üzemek, kutató és tervező intézetek közvetlen kapcsolatba- Időnek egymással, kicserélik tapasztalataikat, műszaki dokumentációikat.

— Az elmondottakból kitűnik, milyen sokoldalú segítséget nyújt a Szovjetunió népgazdaságunk, további fejlődéséhez, gazdasági problémáink megoldásához. Úgy gondolom, a kormány számíthat a magyar mérnökök és munkások kiváló szaktudására. öntudatos helytállására és közös erővel mindent, mtetrttaszürik, hogy a rendelkezésű,nkre bocsátott anyagi eszközöket népünk javára a legjobban használjuk fel — fejezte be nyitetkozatát Apró Antel.