Somogyi Néplap, 1957. december (14. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-24 / 301. szám

XIV. évfolyam, 301. szám. ÁRA 50 FILLÉR Kedd, 1957. december 24. i it ii "rmn i Mim ................... mi n w iiiiiiiwiniri—i — ‘*~*~*WiriiirTmiiTM—iii—wianm j mmin mnaMin—nMiii ——— mi nMi«»BB»MiwBiiM»WMWinrmrwMOT«riiiiTVMWi W tLAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A SZOVJETUNIÓ LEGFELSŐ TANÁCSA ÜLÉSSZAKÁNAK VISSZHANGJA »EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL»»-« EMELJÜK A TAGGYŰLÉSEK SZÍNVONALÁT! BESZÁMOLÓ A VASÁRNAPI NB II-ES MÉRKŐZÉSEKRŐL Nyereségrészesedést- fizetnek több gépállomáson Most készülnek a gazdálkodásról szóló mérlegek, s ezek ki­mutatják, hogyan dolgoztak a traktorosok, gépészek és vezetők. Az érvényben lévő törvényes rendeletek szerint a tiszta nyereség 40 százalékát a gépállomásokon is fel lehet osztani a dolgozók között. Bár még nincsenek pontos számadatok, ám már most megállapítha­tó, hogy a fonói, tapsonyi, kaposvári gépállomások gazdálkodtak a legjobban, itt nemcsak a tervezett munkát végezték el, s önköltsé­gük sem haladta túl az előirányzatot. A fonói, tapsonyi gépállo­más a cséplésben elért nyereséget nem élte fel az utána következő időszakban, hanem gondoskodtak munkáról, s most a traktorosok is, vezetők is látják: érdemes volt törekedniük, hiszen a nyereség jelentékeny részét juttatásként visszakapják. 400—500 forinttól két­havi átlagos munkabérnek megfelelő összeget is kaphat az egyes dolgozó. A részesedés elosztáságál természetesen megnézik a trak­toros teljesítette-e tervét, nem használt-e az engedélyezettnél több üzemanyagot. A nyereségrészesedés kiosztására körülbelül március elején, az elkészült mérlegek minisztériumi jóváhagyása után kerül sor. 1 Megőrizzük becsülettel • •. Ülnek az Útfenntartó Vállalat kom­munistái a kicsiny, feldíszített he : lyiségben és hallgatják a pártszerve zet titkárának beszámolóját. Egy esz : tendö harcaira emlékeznek ... Sott; ! hangzanak el, hogyan érték el ered-' ményeiket, s a munkák közben mi­lyen hibák történtek. De nemcsak a múltra emlékeznek, a jövőre is gondolnak. Határozato­kat javasol a vezetőség: segítse a pártszervezet a félsőmocsoládi ter­melőszövetkezetet, hozzák létre a KISZ-szervezetet, alakítsanak nép nevelőcscKXxrtot, kultúrgárdát. Egy­uás után emelkedik hozzászólásra Halász, Vigh, Czéllár és Pintér elv­ire. s mondják el javaslataikat a munka megjavításához. Ezután következik a taggyűlés leg­szebb, legünnepélyesebb pillanata ... Égő szemekkel veszik át, s szorítják féltőn kezükbe új tagsági könyvüket. Megőrizzük becsülettel — ígéri vala­mennyi kommunista tekintete... Ezt ígérte Halász elvtárs is, aki a beteg­ágyból kelt fél, ahol tüdőgyulladás­sal feküdt, de eljött, hogy jelen le­gyen a tagsági könyv ünnepélyes át­adásánál ... „SZÁNT A B T“ címmel cikket közöltünk lapunk de­cember 15-i számában. Kovács Jó­zsef kőröshegy; traktoros panaszá­nak adtunk hangot abban a cikk­ben. Ugyanis a DT vezetőfülkéjéről tavasz óta hiányoztak az ablakok. Átfújt rajta a szél, bevert az eső. Nemcsak, a munka íárasztotta a szorgalmas traktorost, hanem az időjárás viszontagságait is tűrnie kellett. A Balatonkiliti Gépállomás vezetői mindeddig »nem vették ész­re« az ablak nélküli DT-t... A minap ismét arra vitt utunk. Már messziről megpillantottuk az országúitól pár száz méterrel bel­jebb forgolódó lánctalpast. Egy kis izgalommal, kíváncsisággal indul­tunk feléje. Találgattuk: vajon van-e már ablaka? Kovács József, mikor meglátott bennünket, leállította a gépet. Mi is örültünk, őe a trakto­ros még jobban. Homlokán veríték gyöngyözött. Most már nincs szabad útja a szélnek, ablakok védik a ve­zetőt az esőtől. — A műit héten pár napos kényszerszünetet kellett tar­tani, mert elromlott a gép. Mikor újra helyet foglaltam a kormány­nál, már üvegablakon keresztül néz­hettem minden oldalra. A <cikk meg­jelenése után jött a brigádvezető, ablakokkal együtt. Gyorsan meg­csinálták. Ezt is meg lehet írni az újságban — mondta Kovács József traktoros. Nemrég még huzat volt. most meg kellemes meleg van a fülkében. Nem csinált nagy dolgot a gépállo- ,más vezetősége, csupán kötelessé­gét teljesítette. Ugyanezt előbb is megtehette volna a régi igazgató. GYŐRI LAP a kaposvári festők kiállításáról A Kisalföld meleghangú cikkben emlékezett meg a kaposvári festők munkacsoportjának győri kiállításá­ról. Fügh Rezső, a cikk írója beve­zetőjében a két város képzőművészei között kialakult oarátságról szól, majd ezt írja: »A vidéki városok közötti kultu­rális kapcsolat szép példája a So­mogy megyei kiállítás. Rippl-Rónai városának festői hozták el a dunán­túli tájak szépségeit, hogy bemutas­sák a kaposvári képzőművészeti élet fejlettségét és gazdagságát. A régi festői hagyományokat őrző kaposvári művészek témában és stílusban gaz­dag ábrázolásmódja tűnik szemünk­be, amikor a kiállítás termébe lé­pünk. Több mint félszáz kép, kilenc kaposvári festőművész alkotásának gyümölcse a győriek számára sok ta­nulságot és biztatást jelent a képző­művészet fejlesztésére.« A cikkíró ezután helyi gondokról, s a festők tapasztalatcseréjéről em­lékezik meg, majd így folytatja: »Z. Soós Tstván meleghangulatú szoba- részleteinek, figurális, emberábrázo­ló képeinek szépségeit láthatjuk. A 88. éves Kunffy Lajos, Rippl-Rónai József kortársa, országos viszonylat­ban is elismert jó festőnek portréi, Ruisz György, Gerő Kázmér, Gosz- thonVi Mária, Lovrits Kálmán, Szik­ra János, Horváth Imréné, Raksányi Lajos képei nagy műélvezetet jelen­tenek a látogatóknak. Képeikből a dunántúli táj szeretete, családias melegség árad. A velük való kapcsolat felpezsdíti művészeink alkotó tevékenységét és reméli ük, hogy a képzőművészeti al­kotásokat most már jobban értékel­ve, egy olyan társadalmi megmozdu­lás alakul ki, amelynek eredménye egy győri »kis galéria« és egy állan­dó kiállítóhelyiség lesz« — fejezi be cikkét a Kisalföld. Jegyzetek — Tisztelt országgyűlés! Az ülés­szak végére értünk. Néhány nap múlva itt az új év. Ezért minden képviselőtársamnak erőt, egészsé­get, boldog új esztendőt kívánok! Ezekkel a szavakkal rekesztette be szombaton . az országgyűlés de­cemberi ülésszakát Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke. A parla­ment folyosói gyorsan kiürültek. A kongresszusi teremben kialudtak a hatalmas csillárok fényei, lassan minden elcsendesedett. Érdemes ilyenkor még néhány percig a már­ványfalak között futó padok köré­ben maradni, s mérlegre tenni az itt történteket: milyen súllyal bír­nak a nép érdekében. Különösen érdekes ez a decem­beri ülésszak után egyrészt azért, mert ebben az esztendőben több nem lesz, másrészt az 1957-es or­szággyűlések törvényei, határozatai, eseményei valóban sokat jelentet­tek az egyszerű emberek számára. Ne említsünk mást példaként, csak a májusi ülésszakot. Milyen sokat jelentett az élet teljes nor­malizálódása szempontjából. Hány- száz érdeklődő ostromolta nap mint nap az országházat belépőjegyért az ülésszak valamelyik padjára, na Nagyobbacska lány lép a bordó függöny elé. A nézőtér sötét, csak a sarokban felállított karácsonyfa fényei világítják meg az első so­rokban ülők arcát. Az apróságok, kisfiúk és kislányok tágranyílt szemmel, sokat várón bámulnak a színpadra. S a leány így kezdi mon- dókáját: »Téli este van. Hányjátok be a szemeteket és képzeljetek magatok elé egy sziporkázó fenyőerdőt. Hal­kan, táncolva szállingóznak a hó- pelyhek s rátelepednek a zöld gá­lyákra. Olykor közéjük lopakodik a zord északi szél, a gonosz' fagy meg­csípi vékonyka leveleiket. De így is boldogok, tudják, hegy ez a nap az 5 ünnepük és várják, szívet szo­rongató örömmel várják a gyere­keket, akik körültáncolják őket karácsony estéjén...« Fellibben a függöny, s a hópely- hek táncában gyönyörködik a gyer­meksereg. A legkisebbek csinos egyenruháikban téli dalocskákat (J-emjöiinnep énekelnek, az igazgató bácsi meleg hangon beszél a fenyő ünnepéről, a béke, szeretet, emberség gondolatá­ról. Oly meghitt, oly családias a hangulat, s oly kedves, magávalra- gadó a műsor! A szereplők arcán rejtett izga­lom jelei ülnek, s a nézősereg gon­dolatban hazaindul, a téli nagy vakációra. A Vll/a osztály izgalma a legnagyobb. Hogyne, hisz hóna­pok, csaknem év eleje óta készül­tek, hogy meglepetést okozzanak osztályfőnöküknek, nevelőiknek. Saját maguk írták és most mutat­ják be a Karácsony-esti történet című jelenetüket, mely talán a leg­kedvesebb karácsonyi ajvndék ezen az estéin. S ha válogatni kel­lene, ugyan ki tudná megmondani, hogy Fábián Zsóka szavalata, a Fenyőünnep című jelenet, a Világ­szép hóember, a hatodikasok éne­ke, avagy a Didergő király tetszik-e legjobban. No és a díjkiosztás? A tanár néni ezen az estén hirdeti ki a József Attila irodalmi pályázat eredményét is. Három ragyogó ar­cú gyermek lép elő botladozva a váratlan örömtől, s szorítja magá­hoz az oklevelet, jutalmat. Aztán Ticz Éva énekel, Stéfán Kati sza­val és ki tudná felsorolni, még mennyi sok »ajándék« hull a szín­padról a hálás, sűrűin tapsoló gyér- mekhad ölébe. Ä MÁV nevelőintézet., a Hámán Kató iskola növendékei forró han­gulatban, kedvtelve ünnepelték a szépséges fenyőt. S az arcokat csak látni lehet, leírni nem, ahogy a gyer­mekek fogadták karácsonyi ajándé­kukat. Mert az előadás, a műsor csak bevezető volt, a szeretettel át­nyújtott ajándékok -meglepetést, örömet okoztak a kicsinyeknek. Csodaszép fenyőünnep volt, me­lyet hosszú évekig nem lehet kitö­rölni az emlékezetből. Karácsonyi vásár NAGYATÁDON (Tudósítónktól.) Csakhamar itt a karácsony. Nem­csak a naptár jelzi ezt, hanem az is, hogy az utcán csomagokkal és fenyő­fákkal siető embereket lehet látni. A játékbolt előtt sokan várakoznak már, noha még nincs itt a nyitás ide­ié. Mi is továbbsietünk. A 17. sz. földművesszövetkezeti vegyesboltba nyitunk be. Kellemes zene fogad ben­nünket. Négyen-öten állnak a zene­gép mellett. A most érkezett hang­lemez újdonságokat hallgatják. Töb­ben a csillárok között válogatnak. Pánczél Károlyné is választott egyet, most már fizeti is a pénztárnál. Ta­más Dezsönének és Újvári Istvánné- nak ugyancsak akad dolguk, mert a háziasszonyok sok cukrot, lisztet, citromot, kakaót és még különféle élelmiszert vásárolnak. Több .vevő keres szaloncukrot is. — Sajnos, már elfogyott — hangzik a válasz. Ebben a boltban 600 kg-ot adtak el eddig. Nagy keletjük van a palackozott italoknak is. A földművesszövetke­zeti áruházban különösen a kötött- és fehérnemű osztályon van dolguk a kiszolgálóknak. Az áruház vezető­jétől tudtuk meg, hogy ebben a hó­napban közel egymillió forintot for­galmaztak. A mai napon 70 000 fo­rinttal csökkent az árukészletük. A 37. sz. Népbolt decemberben 45 rádiót adott el (500—2000 forintos árig). Nagyon keresettek a háztar­tási gépek is. Visszafelé betekintünk a játékboltba, ahol most is sokan vannak. A pulton különböző játékok sorakoznak, babák, autók, építőkoc­kák. — A vetítőgép már elfogyott, pedig volt belőle ötven darab — mondja Kocsis elvtárs, a játékbolt vezetője. De van más áru, lehet aján­dékozni. SIÓFOKON A siófoki járás területén mintegy húsz üzletben fogadták a vásárlók ünnepek előtti rohamát a Népbolt Vállalat dolgozói. Mindenütt temér­dek volt az áru, bő a választék. A siófoki 35. sz. Vas- és Műszaki Bolt­ban sokan válogattak az elektromos háztartási kisgépek, mosógépek, ro­botgépek, háztartási felszerelések, szárítók hazai és külföldi gyártmá­nyai között. Az átlagos napi forga­lom meghaladta a 40 ezer forintot. A Sport- és Játékboltból 600 féle játék, ajándékáru vándorolt a csa­ládi otthonok meghitt környezetébe. Alig egy hónapja alakult, meg .a porrogi nőtanács. 30 tagja van jelen­leg, de szeretnék erősíteni szerveze­tüket. Nemrégen teaestet tartottak, melynek bevételéből karácsonykor a szegényebb családokat és gyermeke­ket ajándékozzák meg. A télen főző­tanfolyamot indítanak az asszonyok és leányok részére. Eddig 30-an je­lentkeztek a tanfolyamra. Úgy ter­vezik, hogy a főzőtanfolyamra fér­fiakat. is meghívnak, hogy azok bí­rálják majd el az ételek minőségét. * * * Nem akarnak tanulni a kutaei KISZ-fiatalok — panaszkodnak az idősebbek. Ebben sok igazság van. Ródlik, babakocsik, babák, építőkoc­kák, óraműves vasutak, játéka utók. sakk- és dominókészletek, korcsolyák, hangszerek, tangó- és szájharmoni­kák bő választéka biztosította a gyermekek örömét. A Népbolt elárusító helyein déli- gyümölcs is, narancs, füge, banán, citrom mindenütt kapható volt. Tóth Dezső, a Népbolt területveze­tője a következőket mondta a kará­csonyi vásár eredményeiről: — A forgalom a várakozásnak megfelelő volt. Boltjainkban 2400 folyóméter fenyőfát, 36 mázsa sza­loncukrot, sok ezer karácsonyfadíszt és táblás csokoládét adtunk el. A siófoki 85-ös boltnak átlagforgalma a tíznapos karácsonyi vásár alatt, meghaladta a 85 ezer forintot. A most ősszel megindított mezőgaz» dasági népfőiskolára csak 3 fiatal je­lentkezett. Pedig a KISZ-nek is 3® tagja van. Azt is panaszolják az idő­sebbek, hogy a kiszisták műsoros rendezvényt sem tartottak május óta — mióta megalakultak. Tartottak ugyan egy körzeti ifjúsági találkozót, több táncmulatságot, szüreti bált, de színdarabot még nem tanultak. Több fiatal pedagógus is van a kwtasi KISZ-szervezetben. Azt is tervezik, hogy megkér­nek idősebb tanítókat, tartsanak elő­adásokat a fiataloknak a viselkedés­ről, a szerelemről és különböző poli­tikai kérdésekrőL * * * a z országgyűlésről de hiszen ez az országgyűlés az ellenforradalom leverése óta az első volt, s így érthető, hogy min­denki sokat várt napirendjétől. A kormány, a képviselők ezen a tör­ténelmi jelentőségű ülésen bizonyí­tották be teljesen, hogy Nagy Im- réék politikája a népi hatalom végleges megdöntéséhez vezetett volna, s az elhangzott beszédekből minden józan ember megérthette: a miniszterek, képviselők igyekezete a nép, a becsületes tömegek érdekei­nek szolgálata és képviselete. Ezt a bizonyosságot tovább erő­sítette a júniusi, s most a decem­beri ülésszak is. A népi ellenőrzés­ről szóló törvény, a polgári per- rendtartás egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló törvény, a Leg­főbb Ügyészség és a Legfelsőbb Bí­róság beszámolója fiz elmúlt idő­szakban végzett munkáról — mind azt mutatják: nálunk a kisemberek érdekeit, jólétét tartják szem előtt az ország vezetői. Rossz érzés volt hallgatni a legfőbb ügyész beszámolójának azokat a részleteit, amelyekben Somogy rne- gyéből hozott fel példákat. Fájó volt hallgatni a nágocsi »Lenter- melő Társulás« ügyét, amit min­dennek lehetett nevezni, csak szo­cialistának nem. Ném mondhatók megnyugtató pillanatoknak azok sem, amilcor Szénást Géza a kiskor­páéi szovjet emlékmű ledöntőjének kártérítési peréről szólt. Sokkal szívesebben hallgattuk azonban ezt a néhány szót: »A mi munkánkban még sokáig nem lesz pihenj!« Ne is legyen még. Ne hangozzék el ad­dig a »pihenj!« vezényszó az ügyész­ségeken, bíróságokon, amíg Itársa­dalmunk teljesen meg nem tisztul a fejlődését, zavartalan munkáját akadályozó elemektől, a nép meg­károsítóitól. Vége a decemberi ülésszaknak. Ebben az évben már nem jönnek össze a képviselők, hogy országos fontosságú ügyekben döntsenek. »Boldog új esztendőt« — búcsúzott az egyszerű emberek választottjai­tól Rónai Sándor. »Bqldog új esz­tendőt« — köszöntik majd napok múlva a képviselők választóikat. A milliók boldog új éve azonban tő­lük is függ. Azon is múlik, hogyan munkálkodnak majd boldogságun­kért a következő országgyűléseken és az új esztendőben... — ger — Körülbelül 11 tagja van a szerve­zetnek — mondotta egyik vezetőségi tag, amikor Berzencén az ifjúsági szervezetről érdeklődtem. — Állító­lag én vagyok a gazdasági felelős —< folytatta —, de nem tudom, mikor választottak meg. — Ha így történt a vezeőőségválasztás, nem is lehet azon csodálkozni, hogy semmilyen ifjúsági élet nem folyik Eerzencén. Igaz, hogy a KISZ-titkár jó pár he­te bevonult katonának s most nincs, aki összefogja, irányítsa a szerveze­tet. — Olyan vezetőre volna szükség — mondják a berzencei fiatalok —, akinek tekintélye is van és aki irá­nyítani is tud. — Erre valóban szük­ség van, mert a berzencei kiszisták szeretnék feléleszteni a régebben működött tánccsoportot, színjátszó- csoportot és színdarabokat, népi tán­cokat akarnak tanulni. * * ’ ' Él és tevékenykedik ígal község­ben a Hazafias Népfront.. Szorgos munkát fejt. ki annak érdekében, hogy fejlessze, szépítse a községet és ebbe a munkába bevonja a község minden lakóját. Többek között el­határozták a kultúrház kibővítését színpaddal és öltözőhelyiséggel. Tég­lát égettek, s különböző társadalmi munkát végeznek, mintegy 20 000 fo­rint értékben. Utjavitást is végeztek; másfél kilométer hosszú rossz utat javítottak meg. A gazdák az útjaví­táshoz szükséges anyagokat társadal­mi munkában fuvarozták ki. — sz l —

Next

/
Thumbnails
Contents