Somogyi Néplap, 1957. december (14. évfolyam, 282-305. szám)
1957-12-22 / 300. szám
< SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1957. december 22. NÉPI EQYÜTTESEINK NYOMÁBAN Jegyzetek egy agyonpatronált együttesről MINDIG VÁRTAM, hogy befejeződjenek a mező- gazdasági munkák és akkor újra hallani lehet Kálmán- csáról, ahol az ellenforradalom előtt virágzó és irányító kultúrmunka folyt. Érdekelne, mi van a népi együttessel — írta nemrégiben egy névtelen levélíró Kál- máncsáról. Nem kedveljük a névtelen levélírókat, akármilyen ügyben szólnak, ügybuzgalmuk mindig gyanús. Harcolni, valamiért megvívni csak nyitott sisakrostéllyal becsületes dolog. A névtelen levél mégis jó volt valamire, hogy figyelmünket Kálmáncsa felé fordítsa és a feledésből kicsit kihámozzuk népi együttesét, amely az utóbbi időkben nem hallatott magáról. Hallgatásával a gyanút dokumentálta, hogy nincs is. Amikor még volt, százhúsz tagja volt, húsz fős népi zenekara, helventagú vegyeskórusa, amelyben a 9 éves gyermektől a hetven éves öregig mindenki megtalálta örömét, helyét. Idézzük csak a kálmáncsai népi együttes múltját! 1951-ben alakult. Igazi mahecskemunkával küzdötte fel magát híres népi együtteseink sorába. 1953-ban az országos fesztiválon első dijat nyert a kórusa. Később a Rádió lejött és felvette a kórus műsorát. Páratlan jó hírnévre tett szert az együttes munkáival, jóllehet, szerepléshez ritkán jutott, mert szegények voltak és nem tudták fedezni az utaztatás költségeit. De még ilyen körülmények között is tudomásul kellett, venni- ök az ország idősebb vagy velük egyidős népi együtteseinek, hogy Kálmáncsa van és komoly vetélytársat képvisel, ha versenyre kerül sor a népi együttesek között. Utolsó szereplésük dátumát 1956 áprilisában tudjuk. Akko-r mutatták be a Furfangos királyleány c. zenés mesejátékot, amelyet a Népművészeti Intézet segített világra. Abban az időben, illetőleg a bemutatót megelőzően és a betanulás ideje alatt zeneszerzők, koreográfusok, kórusvezetők, írók egész hada rajzott az intézet megbízásából Kálmáncsán. A cél: megteremteni a népi operát — volt. A népi opera nem termett meg, de megtermett egy kedves zenés mesejáték. Az 1951-es első bemutató, a -Kálmáncsai fonó« után óriási lépést jelentett előre, mondhatnánk, túlontúl óriásit! Az együttes tagjai szíveden vállaltak minden fáradságot. Pakott Vilmos, aki a kultúrházat is igazgatta, erős kézzel tartotta az együttest, jól sáfárkodott képességeivel és az együttes tagjainak képességeivel. Nem sajnálta az időt Kálmáncsa monográfiájának tanulmányozására. Az ő lelkes ügybuzgalmának volt az eredménye, hogy a hetven esztendős Nyári Lica nénitől kezdve az idős Kovács Istvánig — kinek kimondhatatlan tekintélyt és tiszteletet kölcsönzött az a tény, hogy vendége lehetett Kodály Zoltánnak, mint népköltő. Kovács István bácsi írta a felgyújtott kálmáncsai dallamokra a szöveget. De benne volt az együttesben a tanácselnöknő, Végh Győzőné, a tanácstitkár, Gálosi Mihály. Tóth János református pap vezette a népi zenekart. Egyszóval nem akármilyen emberek mondhatták magukról, hogy a kálmáncsai együttes tagjai. Már most ugyancsak azzal dicsekedhetnek, hogy voltak tagjai, mert az együttes szélhullott. S mintha széthúzásával meghalt volna a népi kultúra eddig hőn szeretett ügye is. A közönyösség a látszólagos nemtörődömség hamuja fedi a lelkesedés hajdani fűzét, ami nem engedte a tagokat egyetlen nap sem éjfél előtt az ágyba. MÓRA FERENC: Mi történt? Az utóbbi időben, ha népi együtteseink sajnálatos tespedéséről és csigrlassúságú eszmélé- séről esik szó, hajlamosak vagyunk arra, hogy -széles a háta, sokat bír« — alapon mindent, ami rossz, amin változtatni kell, az ellenforradalomra kenjük. Kétségkívül szerepet játszott a kálmáncsai népi együttes felbomlásában 1956 októbere is. De ne túlozzuk el ezt a szerepet. A felbomlás oka nem a közelmúltban, kicsit arrébb keresendő. Mi történik az agyonkényeztetett gyerekkel, ha kikerül a család féltő, babusgató melegéből és egyik napról a, másikra önállóan kell élnie? Az történik, ami a kálmáncsai népi együttessel történt! Agyonbabusgatta, patronálta a Népművészeti Intézet. Aztán gondolva egyet, másfelé fordította érdeklődését, másfelé irányította zeneszerzőit, koreográfusait, íróit. Egy verseny után még, amikor a hosszúhetényiekkel, nagykál- lóiakkal vetélkedtek a kálmáncsaiak, lelátogatott a Népművészeti Intézet megszámlálhatatlan sok munkatársa és kiderítette, hogy ez is baj volt, az is baj volt, ez se volt jó, az se volt jó. És a közös munkára kimondták a szentenciát: így riem életképes. A népi opera megteremtésének kísérlete véget ért. A munka további útjait egyengető bírálat még nem lett volna kedv veszejtő. A kedv veszités akkor következett be, amikor az agyonpatronált együttesről levette kezét végleg a Népművészeti Intézet, jóllehet, előtte kisajátította a Kálmáncsával való foglalkozás jogát. Somogybán nem akadt ezután irányító gazdája az együttesnek. Szükségképpen kezdődött meg a tíblábolás. Ez még mindig nem elég. Olyan címen, hogy a kultúrház vezetője csak pedagógus képesítéssel rendelkező ember lehet, az sértette meg a kultúrház eddigi vezetőjét, áld 1951-ben megbízta a kultúrház vezetésével: András Béla, az általános iskola igazgatója. Pakott Vilmos, aki lelke volt az együttesnek, aki élettel töltötte meg a kis kultúrházat, lemondott. Jelenleg Somlai Lajos tanító foglalkozik a fiatalokkal, de még nem jutott eszükbe feltámasztani az együttest. Számukra izgalmasabb feladat egy operett betanulása. Vagy valami más. Pedig titokban sajnálják a kálmáncsaiak az együttest, várják, hogy valaki, Pakott Vili bácsi újra kézbe vegye, vezesse. Azt hallottuk Barcson a járási művelődési ház művészeti előadójától, Szerecz Józseftől, aki táncoktatója volt az együttesnek — amíg volt —, hogy: nehezen tudják feltámasztani az együttest, hacsak Pakott Vili bácsi nem vállalkozik újra erre a feladatra! Vili bácsi viszont a megbántott ember némaságával rázza a fejét, amikor arról kérdezősködünk, vállalná-e? Szeme arról tanúskodik, hogy még ma is szívügye az együttes, de a szívügy fölé kerekedett egy 'kicsit a sértődöttsége. Valami nincs rendjén Kálmáncsán Nem hiányzik az együttes teremtette pezsgő élet a faluból? Nem hiányzik a vezetőknek, akik annakidején nem voltaic maguk sem restek a dalolásra és a táncra? NEM SZERETNÉNK elhamarkodottan ítéletet mondani, de úgy érezzük, személyeskedések gátolják a kálmáncsai népi együttes feltámasztását. Személyeskedések, amiket tisztázni kell, még mielőtt végképp megrekedne az újrakezdés ügye. Egyébként még azt is furcsálljuk, hogy sem a járási tanács, sem a megyei tanács művelődési osztályának nem tűnt fel a kálmáncsai csend, ami, ha még sokáig tart, félnivaló, hogy örök lesz! — li — KIRAKAT S okoldalú ember vagyak, nem is szájat tátó természetű, azért az utcán én nem igen szoktam ácsorogni. Hanem ha játékosbolt előtt ívsz el az utam. annak a kirakata előtt mindig megállókFA- maiammal, hogy a járlcálás kívántatja meg velem ezt g kis pihenőt. vedig tisztában vagyok vele, hogy egész másról van itt szó. Az én gyerekkorom úgy telt el, hogy proletárgyerek voltam — a ml utcánkban, ahol nevelkedtem, még tán ma se ismerik a proletár szót —, de a mi akkori szegénységünkhöz kénest még a mai proletár is nábob'. A Jézuska már akkor is tudfa. mi az ő hivatala karácsony éjszakáján, de a mi házunkat mindig kifelejtette. (N"m tudom, azért-e, mert nem volt rajta házszám, vagy azért, mert olvan kicsi volt az ajtónk, hogy úavse fért volna be rajta karácsonyfájával.) Fiég az hozzá, hogy az én játélcos- ládám az árok volt. amelyik a házunk vénében húzódott. Nyár derekáig uoyan tele volt szép zöld, békanyálas pocsolyavízzel, de mikor azt a kánikula kiszárította, sok mindenféle k’ncset lehetett ott találni. Fazékfület, kantafeneket, pipa kupakot, cérnagurigát, üvegcserepet, mit. Egyszer egy üvegdúgőt is találtam, amely Ferenc Józsefet ábrázolta, > ai öreg király kéve rí"'""", azóta mindig ebben a. formában jelenik meg. Ez különösen kedves játékom volt, míg a fél feje le nem hasadt, akkor elcseréltem egy cserebogárért. Ezekből látnivaló, hogy játék dolgában az én gverrkkoroniat nem nagyon kényeztette el a sors. Hát azért ácsorgók én deres fejjel a játékosboltok előtt; kárpótolom magam a játóktalan múltért. Persze, szégyellem magam emiatt a tisztes koromhoz nem illő bűnös szenvedélyem miatt, de hát a szenvedély ellen hiábavaló minden küzdelem,. Ha én valami új játékot látok a kirakatban, akkor egy pillanatra mindig hosszúinges kisgyereknek érzem magam és a szívemen nőtt fejfák alól mindig föltapsikol as öröm. ’ H át valamelyik délben, ahogy odaérek a játékos-bolt elé, az andalgós-sarokra, látom ám, hogy a konkurrensek megelőztek. Két kimondhatatlan rongyos kislány áll a kirakat előtt, a legfelső lépcsőn, a maszatos kis orruk rányomva az üvegre, amit már be- harm atositott szájacskájuk forró lehellete a hideg esőben. Egyik az egyik sarokban ágaskodik, másik a másikban, a mezítelen lábuk vörös, mint a cékla, de a hangjuk vidámtiszta, mint a rigóé. — Úgy ám, de nekem négy babám van, neked meg csak három — mondja a nagyobb, aki már túl lehet az öt éven. — Az ám, de ne félj, az enyimek- nek meg piros pántlika ran a nyakában — vágja vissza a kisebb. No, gondoltam magamban, ezekből a kis rongyélusokhól se nézné ki az ember, hogy ennyi babájuk van. Az is lehet, hogy csak a szájuk jár. Hiszen a gyerekek borzasztó hazugok, majdnem olyanok, mint a felnőttek. — Nekem két házam is van. o;.z- tán katonák is strázsálnvt elölte, oszt nemzetiszín masnijuk is van nekik — ezt megint o kicsi mondja s most már kezdek ászbekapni. Mert csakugyan látóm magam is, hogy a rózsaszín házacskák előtt fából ) vágott httovák merednek a kirakatban, szuronyosak, puskásak, kokárdásak — ej, de jó, hogy az án- tánt nem járatos erre, mindjárt Isszereltetné őket, hogy fel ne borítsák az európai egyensúlyt. Csakhogy már beszél a ni/yobbka csöppség. Azzal szúrja szíven a, másikat, hogy neki meg négy lova van, és azoknak farka is, meg sötenye is. — Nekem, meg tehenem van. egy. kettő, három... sok! — csattan fel diadalmasan a kicsi. — Az se igaz ám — pötyög a nagyobb —, mert csak két tehén a tied, a harmadik nem az. — De igenis az — erősködik a kicsi — nem is adom neked, tudod-e? A nagyobb odasomfordál a kicsihez és taszít rajta egyet. — Hát látod-e, hogy az emjim, ti béka! A kicsi méregbe jön és úgy könyökű oldalba a nagyot, hogy visz- szagurul a sarokba. — így ni — tesz; a csípője helyére a kezét a diadal gesztusával. — Most már a tehén mind az enyim, meg a lg is, meg a házak is, mert mind az én oldalamon vannak, tudod-e, oszt a te oldaladon meg nincs más, csak az a pisze baba. L 5 mikor megint a nagyobb ta- *- szítja Hissza a kicsit és körömmel, szikrázó szemmel esnek egymásnak, mint a vadmacskafió- kok, akkor már tisztán lá*om, hogy ezt a két isten-szegénykéje e7osz- totta egymás közt a kirakatot innen az utcáról, hogy ami a jobb oldalon van, azt az egyik nézheti, ami a balon, azt a másik. És most nekivadulva ki tudnák egymás szemét szedni azért az illúzióért, amelyik mind, a kettőjüknek egyformán elérhetetlen messze van az üveg mögött. kispajtás fogd meg a kezem. Elvezetlek téged egy csodálatosan szép erdei tisztásra. Olyan melegen süt most a nap, vesd le a kiska- bátodat. Erre megyünk, a kékvízű patak partján, ne nézz a mélyre, mert beleszédülsz. Nézd, milyen kedvtelve hintázik a makk-család a vastagtörzsű fák lombjai között. És mennyi szép Virág! Látod, pillangó repdes fölöttünk. Odanézz! Egy kisleányka közeledik. Kosárka van a karján és milyen vidám. Hallgasd csak énekét... Ugye szeretnéd tudni, •hol járunk. De miért vagy oly kíváncsi? Te még úgysem jöhetsz ide, a nagy fehér ajtókat zárva tartják. Én is csak úgy jutottam be, hogy egész éjszaka ott aludtam a széksorok között, s reggel elbújtam, amikor jöttek a nénik, meg a bácsik. Tudod, azok, akik a bábúkat mozgatják és beszélnek helyettük. No, nézd csak, hát nem előbb eljárt a szám, mint akartam? Most már biztosan tudod, hogy a bábszínházban vagyok. Azért jöttem, hogy ■meséljek neked, elmondjam: mit látnál itt, ha beengednének No, me sírj. Töröld meg szépen a szemedet. Te is eljöhetsz majd. Csak meg kell várnod, míg a Brekegi mester, a Róka koma, meg a három butus mackó megtanul beszélni, énekelni. Ugye nem is hinnéd, hogy ezek az állatkák még csak most születnék. Pedig így van, elhiheted nekem. A nénik mag a bácsik most tanítják őket járni, mozogni, beszélni. Es nem is tanulnak meg mindent, mire te találkozol velük. Beszéltem azzal a kislánynyal. aki az előbb bukkant fel az erdei tisztás szélén. Azt mondta, majd csak akkor viszi iskolába a buta mackókat, ha te is itt leszel a nézőtéren... No de most már sokat beszéltem, még kidobnak, ha zavarom a próbádí Gondolta tban ülj ide mellém az utolsó sorba, s nézz arra a paraván felé. Nem látsz semmit? Igazad van. A Mackó Mukik most eltűntek a függöny mögé. Egy zongorista bácsi ül előttünk, tőle tanulnak egy. kedves 'kis dalt. Még nem megy valami jól, de mire eljössz, már te is ellesheted a mackók énekét. Látod!, felment a függöny. Elölről kezdik. Alighogy Marika, a városi kislány befejezte énekét, kíváncsi mackók dugták ki fejüket a bokor mögül. Ne félj, nem bántják a kislányt, barátkozni akarnak, meg játszani. Miiyten hasonló nevük van! Igaz is, testvérek! A legkisebbet Incu Iának hívják, a másak kettő Bimbu- la és Murmula névre hallgat. Ne olyan vén, dörmögő mackókat képzelj magad elé. Fiatalök, még fiatalabbak, mint te és nagyon szeretnek játszani. Marikával összebarátkoztak már. Nézd csak, milyen csodálattal figyelik, ahogy levelet olvas a kislány. Ők nem tudják, mi az. Megszagolták, megnyalogatták, aztán fanyar arccal vették tudomásul, hogy nem ennivaló az a fehér, feketepöttyös papíros. Marika meg is ígérte, hogyha eljönne utána a városi iskolába, majd megtanulhatnak írni, olvasni... Hallod azt a sejtelmes zenét onnét a paraván mögül? Ejnye, hát nem ídetalált a ravasz Róka koma? Beleszagolt a levegőbe, s egyszeriben megérezte, hogy finom falat van a közelben. Ugve te is félsz, hogy megtalálja. Neked elárulom, a mackók hátizsákja lóg ott az egyik faágon. Szalonna, libacomb és kolbász van benne. Óh. az a csúf, hosszúorrú róka! Hát nem megtalálta. Még botot is Hozott. amivel leakaszthatja. És képzeld, Brekegi mestert, a tánc- és illemtanár urat dugta be a hátizsákba az ellopott finomságok helyett. Mit szólnak majd ehhez a Mackók? De jó, már jönnek is! A raiMó elinalt, ele megtalálták. Nézd, csak most húzzák ki Marika segítségével a rókalyukból. Jól ellátják a baját, ne félj, Ugye nem sajnálod a szégyentelent?... Hanem búcsúzni kell. Marika visszamegy a városba. Nagyon lóg az orra a három Mackó Mukinak- Sajnálják a kisleányt, akivel olyan jól eljátszadoztak délután. De megígérik, hogy utána mennek... Ejnye-ejnye, hát nem összehúzták a függönyt az orrom előtt! Mérges vagyok nagyon, szeretném tovább mesélni neked a történetet. De most egy néni kidugta a fejét a paraván mögül és azt mondta: — Az első képet kérem még egyszer... Na tessék, nem láthatok többet az előadásból. Várjál csak, itt felejtette a néni a szövegkönyvet. Belekukkantok, jó? Figyeld csak. Itt olvasom, hogy a Mackó Mufkik találkoznak majd a tekergő Tóbiással, a csavargóval, aki ketrecbe zárja őket. Cirkuszi mutatványosokat akar belőlük csinálni. Nem is. olvasom tovább, úgy féltem őket. De ni csak, itt meg azt írja a könyv, hogy egy rettenetes piros szörny- nyél találkoznak a mackók, amelyik majdnem veszedelembe sodorja őket. Juj, de aggódom. Most már igazán kíváncsi vagyok, mi lesz ennek a történetnek a vége. U gve, téged is érdiekéi? Hiába, nem mondhatom tovább. Kitépték kezemből a szövegkönyvet és kizavartak. Majdnem elsírtam magam... Hanem tudod mit, pajtikám? Gyere _eí majd január 5-én. délelőtt fél llJkor ide a- Bartók-terembe. Addigra kinvitják ám az ajtókat! Én is ott leszek, meg azután minden szombaton, vasárnap! Maid együtt drukkolunk a Mackó Mukiknak, hogy megtalálják kedves kis- játszópakásukat, Marikát. Jó lesz? — bí — Apostolok, vaqy kényszermunkások Az augusztusi tikkasztó hőségben 17 fős csoport jókedvűen tapossa a Bálatonszamestől Teleki felé vezető — poros erdei kocsiutat. Izzadva. narc-san, de jókedvűen igyekeznek előre a balatonszemesi néni együttes-vezetői tanfolyam hallgatói; néprajzi gyűjtésre mennek Teleki községbe. S azóta hányszor ismétlődött ehhez hasonló ikép, miikor elszánva rótták a poros, sáros, havas országutakat, hogy felkutassák és felgyújtsák népi hagyományaink gyögyszemeit. A technika hatalmas fejlődése, a gazdasági viszonyok, az életkörülmények megváltozása, a múlt .káros hatása, mind hozzájárult ahhoz. hogy népművészetünk pusztulásnak induljon. Boszorkánvos gyorsasággal megy végbe az elhalás. Maholnap a régi népművészetnek már csak temetőd fejfáit (láthatjuk. A nép művészetének alkotásai, a nép delikéből fakadva a nemzeti goncVilkodás, a nemzeti érzés művészi kifejezéseit adják, 8 így kiapadhatatlan forrásai népi művészetünknek. 4 A csoport munkája nem merül ki csak hagyományaink felkutatásában. A felgyújtott anyagot rendszerezik, könyvekbe feldolgozzák, terjesztésre alkalmassá teszik, megtanítják saját művészeti csoportjaiknak és más művészeti vezetőknek is átadják. Színpadra feldoigozva- csoportiaikikal bemutatják és ezen keresztül visszaadják azoknak, kiktől gyűjtötték. Vannak olyanok, kik apostoloknak, mások a vita hevében kényszermunkásoknak »pénzért dolgozóknak« nevezik őket és tévesen azok közé sorolják, kik pénzért hajlandók »tkultúrmunkások- ká« vájni. A gvűjtőcsoport tagjai nem érnek rá azon gondolkodni, hogy ők apostolok-e vagy sem. Ők az életüket tették fel a nép művészetének feltámasztására, 'kik minden honorárium nélkül, saját költségeiken végzik e nemes munkát. Az idő sürget. Feladatuk: mind többet és többet gyűjteni, amit lehet megmenteni a pusztulástól. A megyei tanács művelődési osztálya, látva a gyűjtők lelkes munkájának fontosságát, lehetővé tette, hogy a megye pedagógusaiból mind többen és többen csatlakozhassanak a már megkezdett munkához, hogy feltárhassák Somogy kincsesbányáját. A felgyújtott anyagot a művelődési osztályon tárolják, melyet az érdeklődők rendelkezésére bocsátanak. Bízok abban, hogy a megyei gyűjtőcsoport lelkes munkája nyomán új életre kap a halódó művészet és szerves részévé válik népünk kultúrájának. CSIKVÄR JÓZSEF
