Somogyi Néplap, 1957. november (14. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-21 / 273. szám

Csütörtök, 1957. november 21. SOMOGYI NÉPLAP 1 Ami ma a legfontosabb.­QONDOLATOK AZ IFjOSAQ NEVELÉSÉRŐL Mindkettőnket rendkívül izgatott a megbízatás: hogyan sikerül ezer siófoki járásbeli kommunistának mintegy negyvenezer emberrel meg­felelő kapcsolatot kialakítani, min­den kommunistának negyven meg­értő, támogató barátot találni, sze­rezni s megnyerni a szocializmus építése nagy ügyének? Ezt kutattuk a siófoki járásban. A kérdés valóban megérdemli a várakozást. Egy évvel vagyunk az ellenforradalom után, kevesebb a kommunista párttag, nagyobb az ideológiai zűrzavar, az osztályharc frontjai tisztázódtak, de bonyolódtak is. Előnyomulásunkhoz, a pusztítások eltakarításához rendkívül komoly erőfeszítéseket kell tennünk. A poli­tikai hangulat, a gazdasági helyzet, a kulturális forradalom ügyének győzelméhez segítőtársakat, baráto­kat kell sorompóba állítani. Vajon hogyan sikerült a siófoki járás kommunistáinak ez a tevé­kenysége? Látják-e a problémákat, nem túl elbizakodottafc, vagy ellen­kezőleg: esetleg borúlátók? Kielé­gítő-e a munkamódszerük, van-e akaratuk a nagy feladat elvégzésé­re, a tömegekkel való kapcsolat megfelelő kialakítására? íme, az élet ezt a képet állította elénk... A pártbizottság titkáránál Májusban került Nagy elvtárs a Siófoki Járási Pártbizottság élére. Az eltelt néhány hónap alatt sokat dolgoztak, igyekeztek érvényesíteni a parit politikáját. Értek el eredmé­nyeket, de sok kérdésben nem jutot­tak előre. Nagy elvtárs nyitott szem­mel jár, látja eredményeik mellett a hibáikat és ezekről őszintén beszél: — Nem kielégítő a tömegszerveze­tek állapota. Ez különösen a KISZ- nél mutatkozik meg. Pedig a megyé­ben a siófoki járás KlSZ-szerveze- teifoen Van a legtöbb kommunista. Most a napokban összehívtunk hat­van fiatal kommunistát és megbíz­tuk őket, hogy menjenek, dolgozza­nak a KISZ-ben. Reméljük, ez majd változást hoz. Sok a járásban a toislétszámú pártszervezet, s nagy hiba, hogy a kommunisták vezető szerepe nem érvényesül mindenütt megfelelően. Ez talán abból is adódik, hogy el­hallgatják harcukat és eredményei­ket a község lakói előtt. Ságváron a tartalékföld ok ügyének megoldását a pártszervezet intézte. Nagycsepe- lyen a pártszervezet kezdeményezé­sére alakult meg egy szakcsoport, ugyanott a kommunisták kezdemé­nyezték az állatok törzskönyvezését is. Zamárdiban útjavítás következett a pártszervezet javaslatára. A köz­ségekben mégsem tudják, hogy a kommunisták akarták így. Az sem emeli a járási pártbizott­ság, a kommunisták tekintélyét, hogy egyes .pártbizottsági tagoknál és a pártapparátusban dolgozóknál nincs rend az »igen-« és a »nem« kérdésben. Sokan keresik fel a párt- bizottságot kérdésekkel, problémák­kal. Sajnos, sok esetben a dolgok alapos, ismerete nélkül elhangzik az igen, vagy nem, véleményt monda­nak, amit később nem egy esetben megbánnak. így aztán jogosan mondják »csak ígérgetnek, d'e nem segítenek«. Ezen változtatni kell. Mit mond egy pártbizottsági tag? Egyszerű, szerény bútorzaté irodá­ban fogad bennünket Halustyik Mi­hály elvtárs, a Siófoki Halászati Vállalat igazgatója. Lassan őszülő, sokat tapasztalt ember, aki hosszú éveket dolgozott a párt ügyéért. Tagja a járási pártbizottságnak és rengeteg segítséget nyújt annak munkájához. Tapasztalatairól így be­szél: — Szívesen és Örömmel dolgozok, segitek, amennyit csak tudok. Ami­kor Nagy elvtárs idekerült a pártbi­zottságra, helyes tervet dolgoztunk ki a munka megjavítására. Felosz­tottuk a járást és meghatároztuk, hogy melyik pártbizottsági tag, me­lyik községért felelős. Sajnos, ezt a tervet nem tartották be. Én például egy pár napig Kőröshegyen, majd Ádándon. aztán pedig Balatonsze- mesen segítettem. Kőröshegyen meg­ismertem az embereket, s ha ott dol­gozhatok tovább, akkor könnyebben tudok segítséget nyújtani. De így? így - bizony megfelelő segítséget nyújtani nem lehet, mert még arra sincs idő, hogy megismerjük az em­bereket. Ez az oka véleményem sze­rint, amiért a pártbizottság nem tud megfelelő segítséget nyújtani a köz­ségeknek. Úgy látom, legnagyobb hiba, hogy a pártbizottság tagjait csak alkal­maikként kérik «fel egy-egy feladat ellátására. Sokan még akkor sem hajtják végre, hanem helyettük is az apparátusban lévő elvtársak dol­goznak. Ez így nem helyes. Szerez­zenek érvényt a májusiban hozott határozatnak és minden pártbizott­sági tag legyen felelős egy, vagy két községiért. Vonjanak be minden pártbizottságd tagot a munkáiba, mert csak így lehet a helyzetet meg­javítani. Aki pedig kivonja magát a munka alól, annak .helyére állítsa­nak olyan elvtársakat, akik hajlan­dók dolgozni, s ha kell, hajlandóit áldozni is a párt ügyéért. Kimaradt az értelmiség? Megkérdeztük Nagy elvtársat, az­tán a többi elvtársat is, mi a hely­zet a TTIT-vel. — Megmondom egész őszintén, ezt nem tudom... — volt a válasz. A többi .elvtárs sem ismerte a helyzetet. — Pedig a november 7-i ünnepség kulturális részét teljesen néhány ér­telmiségi rendezte — mondotta Nagy elvtárs. — Többen közülük fel is lép­tek az előadáson. Koppány doktor például hegedűszámokat adott elő. Azt 'hiszem bennünk lehet a hiba. Ez a terület kimaradt érdeklődé­sünkből. * Később megállapítottuk, azért mégsem egészen ez a valóság. Főleg a pedagógusok között vi­szonylag elég sok párttag van, akik­kel egészen szoros és jó a pártveze­tés kapcsolata. Véleményüket meg­hallgatják, tanácsaikat kikérik, fel­adattal bízzák meg őket. Szabadiban például, amikor kér­ték az iskola igazgatójától, hogy pe­dagógus legyen a KISZ-szervezet titkára, erre ígéretet kaptak. Szóló­don nem folyt ezelőtt ifjúsági élet. Itt is a pedagógusok segítettek en­nek kialakításában. A valóság az lehet, hogy az értel­miség más részének is meg kellene mozdulnia, legalábbis fenntartásai­ból engedni. Közeledni a szocializ­mus harcosainak derékhadához. Azt mondja Sipos elvtárs is, a sió­foki általános iskola gazgatója: — Nálunk a régi tizennyolc párt­tagból csak hatan maradtunk. Nem akarok elzárkózni, viszont még egy­szer nem akarjuk, hogy meglepeté­sek érjenek bennünket. Nem könnyű a dolgunk, bár sohasem emlékezte­tünk senkit a tavalyi időkre. A köl­csönös bizalom szálai azonban csak nagyon lassan kötődnek össze. Mi párttagok egymással ”agyon közvet­lenek vagyunk, mert tudunk is len­ni, viszont kötelezőnek tartjuk az éberséget is ...! Szóval nehéz idők ezek, de majd jó lesz... Az aktivisták tapasztalataiból... Látták a hibákat a siófoki járás vezetői és elhatározták, hogy kijavít­ják azokat. Persze, ez nem megy könnyen. Nehéz egyik napról a má­sikra pótolni az eddigi mulasztáso­kat, változtatni a megszokott mun­kamódszereken. De a kezdet helyes volt. Két köz­ségbe, Balatonszemesre és Kőrös­hegyre három-négy napi időtartam­ra néhány elvtársat küldtek ki. Ezek feladata volt: megismerni a pártszervezetek életét, problémáit és segíteni a munkát. Mit tapasztaltak a küldöttek például Balatonszeme- sen? »Az egyéni parasztok megnyerése, felvilágosítása, felvétele a pártba ne­hezen megy. Rossz a pártépítési munka, nemcsak az egyéni parasz­tok, de a munkások és az értelmiség felvételére sem fordítottak gondot. Nem ismerik a községben a párt po­litikáját. Az október óta elért ered­ményeiket az ellenforradalom vív­mányainak tartják az emberek. Nincs a községben KISZ, Nőtanács, Hazafias Népfront...« Kőröshegyi tapasztalatok: »Nem tervszerűen, hanem alkalomszerűen folyik a pártépítés. Sok volt MD*’ tag véleménye: »pártonkívüld kom­munista maradok, így többet tudóik segíteni a pártnak.« Sok az intrika, a személyeskedés, hiányzik a kom­munistákból a kezdeményezés. Az embereknek ez a véleménye a párt- szervezetekről: »A pártszervezet gyenge a falu irányításához. Nem kérik a pedagógusok segítségét a kultúrmunlkához. Csak a taggyűlé­sen beszélnek a kommunisták, de kinn a faluban hallgatnak. Részben érvényesül csak a párt vezető szere­pe ...« Az aktivisták a tapasztalatokat megbeszélték mindkét község kom­munistáival. Nem csupán azt álla­pították meg, hogy mi a hiba, ha­nem elmondották javaslataikat, se­gítséget is adtak a munkához. Fel­adatul határozták meg e két község­ben a munkásság, a szeg^pyparaszt- ság, az értelmiség bevonását, a párt­szervezetekbe, s hogy minőikét he­lyen tömegszervezetek létrehozásá­val, segítésével szilárdítsák meg a párt tömegkapcsolatát, A hrigádmunkát helyesnek tartjuk. A járási pártbizottság így alaposan megismeri egy-egy községi pártszer­vezet életét, problémáit és tud is se­gíteni azok megoldásában. A közsé­gek helyesléssel fogadták ért a se­gítséget és a jövőben igénylik is. Akadályok Ha a tömegkapcsolatoknak csak a külső megnyilvánulási formáit néz­zük: a mérleg nem túlságosan ked­vező. Alig néhány helyen működik hépfron t-b i zottság, a nőtanácsok most szerveződnek, a tanácsok állan­dó bizottságai nem nagyon tevé­kenykednek. A jelek azt mutatják, hogy a kom­munisták csak most fejezték be so­raik rendezését, erejük nagy részét ez foglalta le. Ha tettek is valamit — és nyilván sokat — a barátok rneiginyaréséért, az nem volt elegen­dő. Amit eddig ebben az irányban működtek, az csak ahhoz volt elég, hogy megindítsa a folyamatot ebben az irányban is. A tendencia azt mu­tatja, hogy nyilvánvalóan sikerrel jár majd erőfeszítésük. Természetesen a szervezeteik létre­jötte sem teljes bizonyíték, mint ahogy kétségtelen, hogy epéikül is van bizalom a kommunisták iránt. Zamárdiban mesélték, hogy a járási párttitkár igen sok gazdát látogatott meg házában, ami igen kedvező hangulatot teremtett. Nyilvánvaló hogy más kommun istáknak is meg­vannak a maguk jó személyi kap­csolataik. Mindez azonban nem elég. A kört tágítani kell. Mégpedig szervezetten. Mi kell hozzá? Á munka alapos vizsgálata. Ennek során ugyanis kiderül: 1. E pillanatban a kommunisták nem elég jól szervezettan közeled­nék a dolgozókhoz. A járási végre­hajtó bizottságra túl sok feladat há­rul — és túl kevesen is vannak hoz­zá — mert mám osztja meg a mun­kát az aktivisták áldozatkész cso­portjával. Ugyanez a helyzet a fal­vaikban is;' néhány vezetőn kívül más e gondban nem osztozik elég­gé (nem mindig az illető hibájából!' 2. A párt jelenlegi összetétele is akadályozza a jó kapcsolatokat. Az alkalmazottak — bármilyen megfele­lő elvtársak is — kevésbé meggyő­zően tudnak közeledni a pártonkívü- li gazdákhoz. A munkást, a kispa- rasztot, az értelmiségit legmegfele­lőbben a hozzá hasonló gondolat- és munkakörben dolgozó ember győ­zi meg valaminek a helyességéről. 3. Több helyen nem szűntek meg a frakciók, személyi ellentétek — ami taszítja a kívülállókat a párt­tól — viszont keveset tettek eddig a helyzet megszüntetésére, a torzsalko­dások helyett a közös munka kiala­kítására. Tüzet oltanak mindenütt a pártvezetők, a gyümölcsök gondos öntözése helyett. 4. Nem mindenütt és nem minden­ki érti az osztályharc jelenlegi álla­potát, vannak türelmetlenek, de li­berálisok is. Sokan elfelejtik a lenini törvényt: támaszkodj a szegénypa­rasztra (a tsz-tagra is!). Válasz a kérdésekre A siófoki járás ezer kommunistá­ja derefcas küzdelmet vív ma a negyvenezer ember csatasorba állí­tásáért. Komoly sikereik vannak, de nem elbizakodottak és fel sem adják a harcot. Látják problémáikat, hibáikat, tenni próbálnak a változásukért. Akaratuk — jószándékuk és a dol­gozókkal való közös céljaik miatt is — biztosan sikerre vezet majd. E sorok olvasói közül bizonyára sofcan és sokszor voltak fültanúi olyan beszélgetésnek, amikor egy- egy idősebb méltatlankodva, vagy bosszúsan megjegyezte: »ilyenek a mai fiatalok«. Az igazat megvallva, ha ilyesmit hallok, mindig az jut eszembe, hogy ez — a legtöbb eset­ben szemrehányásként elmondott ki­fejezés — nem is éppen új keletű. Hasonlóan beszélhettek és bizonyára beszéltek is sokszor szüléinkről nagyszüleink, róluk pedig dédapá­ink. Ezzel nem akarom azt monda­ni, hogy természetesmiek, magától értetődőnek kell vennünk azokat — a pozitív jelenségek mellett meglé­vő — bizony nem kis számú negatív jelenséget, amelyek ma ifjúságunk gondolkodásában, magatartásában megvannak. Ezzel nem akarom azt sem mondani, hogy az ifjúság sorai­ban végzett nevelő munka mindig, minden fiatalnál minden kérdésben kellő eredménnyel járt volna. Nem akarom ezt mondani azért sem, mert magam is tapasztalom, hogy e téren még milyen sok a teendőnk. Teendőinket bizonyos értelemben bonyolulttá teszi, megnehezíti az is, hogy mi újtípusú embert, szocialista embert akarunk és fogunk nevelni fiataljainkból. E nevelőmunka azon­ban olyan körülmények közt folyik, amikor küzd egymással a régi és az új, mind gazdasági, mind politikai, mind ideológiai téren. Ez hatással van a fiatalokra is. Ezzel csupán art kívántam monda­ni,- hogy bizonyos különbözőség a felnőttek és az ifjabb nemzedék között megtalálható. Vegyük pl. az idősebbek és fiatalok ismereteinek kőiét Mit láthatunk? Azt, hogy gyermekeinknek sokkal több és alaposabb ismeretszerzésre van lehetőségük, mint a felnőtt nem­zedéknek volt. Azt hiszem elég emlékeztetnem arra, hogy a felszabadulás előtt 6 osztá­lyos elemi iskolai rendszert népi ál­lamunk megszüntette és ma már a 8 osztályos általános iskolában a gyer­mekek igen számottevő ismereteikre tehetnek, illetve tesznek szert. Igaz, vannak olyan dolgok is, amelyekben a fiatalok ismeretköre szűkebbkörű és ismereteiket nem támasztja alá a tapasztalás. Ilyen pl. a kapitalista rendszerre vonatkozó ismereteik. Itt mindjárt hadd jegyezzem meg, hogy ennek a felnőttek is okai. Azok a felnőttek, akik olyan formán gon­dolkodnak, hogy »elég volt nekem art átélni, örülök, hogy a gyerme­kemnek már nem kell élnie úgy, minek traktáljam azokkal a dolgok­kal, amelyekre magam ssm szívesen emlékszem«. A fiatalok magatartásának, gon­dolkodásának megítélésénél fontos­nak tartom a fentiek figyelembevé­telét, mert enélkül a jogos szemre­hányások mellett sok olyan külön­bözőségért is elmarasztaljuk a fiata­lokat, amelyekért talán nem is kel­lene. Elég sokszor elhangzott, hogy az ifjúság szocialista nevelését tár­sadalmi ügynek kell tekinteni, illet­RÖVID BELFÖLDI hírek — Vasárnap rendkívüli tanács­ülést tartott a Nagyatádi Járási Ta­nács. A tanácsülésen a tagság meg­tárgyalta és némi kiegészítéssel jó­váhagyta az 1958. évi költségvetést. — öt lipicai lóért csaknem 400 ezer forintot fizettek a gyöngyösi méntelep új vevői, a lengyel állami ménes szakembered. ve társadalmi üggyé kell tenni. E gondolatot olvashatjuk a KISZ Szer­vezeti Szabályzat tervezetében is, amely e kérdésiről a következőket tartalmazza: »A Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetség a fiatalok nevelését az egész társadalom, a szülők, a pedagógusok segítségével és támogatásával végzi, mert az if­júság szocialista nevelése az egész társadalom ügye. Szorosan együtt­működik a szakszervezetekkel, a Hazafias Népfronttal és más szerve­zetekkel, amelyeknek fontos szere­pük van az ifjúság nevelésében«. Ezt szavakban mindenki elismeri, a tapasztalat azonban azt mutatja, hogy eddig még nem sikerült azzá tenni. Mi szükséges ahhoz, hogy az ifjú-, ság szocialista szellemű nevelését ténylegesen társadalmi üggyé te­gyük? Elsősorban az, hogy minden kommunista a saját leg­személyesebb ügyének tekintse a fiatalok szocialista szellemben történő nevelését és tevékeny­kedjen e téren. Arra a kérdésre, hogy hol foglalkoz­zunk a fiatalokkal, azt válaszolhat­nánk, hogy elsősorban ki-ki a maga munkaterületén. Azok az elvtársak, akik állami, vagy társadalmi szer­vezetekben — vagy mint gazdasági vezetők — dolgoznak, különösen so­kat tehetnek azért, hogy az fjúság szocialista szellemű nevelése társa­dalmi üggyé váljon. Sokat tehetnek úgy is, hogy a fiatalok helyes kez­deményezéseit felkarolják, segítik azokat. Ezen túlmenően, minthogy idősebbek, koruknál fogva tapasztal­tabbak, segíthetik az ifjúság tevé­kenységét tanácsaikkal és úgy is, hogy maguk is kezdeményeznek e téren. Csak helyeselni lehet azt a gyakorlatot, hogy több pártszerve­zetben számos kommunista vállalta, hogy rendszeresen foglalkozik a KISZ-szervezet vezetőségével és tag­ságával, segíti őket munkájukban. Ez különösképpen azért fontos, mert a KISZ-vezetők fiatalok, s koruknál fogva kevés az élet- és gyakorlati tapasztalatuk és ezért szükséges szá­mukra a rendszeres tanácsadás és segítség nyújtás. Ezt a gyakorlatot csak helyeselni lehet, de nem lehet egyetérteni azzal, hogy egyes párt­tagok húzódoznak a fiatalokkal való foglalkozástól, »nincs idejük« erre. Az idősebb kommunisták zöme nem egyszer tanújelét adta a KISZ meg­alakításakor is, hogy hajlandó segí­teni az ifjúság nevelésében. Tették azért, mert úgy látják, hogy a fia­talság ügyük folytatója és a szocia­lizmus zászlaját jó kezekben akar­ják látni. Az idős elvtársak sokat segíthet­nek a fiatalok öntudatának emelé­sében, ezért a KISZ-szervezetek leg­fontosabb feladatai közé tartozik (de nemcsak a KISZ feladata), hogy lehetővé tegyék az idős kommu­nisták és fiatalok minél sűrűbb találkozását, szervezzék e talál­kozókat. Ahhoz, hogy bárki helyesen tudjon foglalkozni a fiatalokkal, a fiatalok nevelésének kérdéseivel, az is szük­séges, hogy ismerje a fiatalok hely­zetét, az ifjúság politikai arculatát, hogy egyes politikai kérdések mi­lyen benyomást tesznek a fiatalokra, azokra hogyan reagálnak, stb. Egy­szóval ismerni kell a fiatalok életét, gondolkodásmódját. E szempontból is felmerül annak szükségessége, hogy a KlSZ-szeirve- zetek ne csak saját tagságukkal fog­lalkozzanak, hanem a KISZ-en kí­vüli fiatalokkal is. Ez annál is inkább fontos, mert a KISZ-nek felelősséget kell éreznie az egész ifjúság nevelé­séért, mert a KISZ, mint a párt ifjúsági szervezete, az ifjúság szocialista nevelésének rendszerében felelős helyet tölt be. Ezt a gondolatot fejezi ki a KISZ Szervezeti Szabályzat tervezete is, mikor a KISZ alapszervezeit felada­tává teszi, »hogy kommunista szel­lemben nevelje az ifjúságot, bevonja a KISZ-tagokat és szervezeten kí­vüli fiatalokat a szocialista társa­dalom építésébe. Erősítse a fiatalok között a szocialista hazafiság és pro­letár nemzetköziség érzését. Gondos­kodjon az egész ifjúság politikai, kulturális és fizikai neveléséről, se­gítse a szakismeretek, tudományok és technika elsajátítását. Magyaráz­za a politikát és a napi eseménye­ket.« Az ifjúság nevelésében igen fontos szerepük van a pedagógusoknak egyrészt az iskolai munkájuk során, másrészt sokat segíthetnek az ifjú­sági szervezetek (úttörő, KISZ) mun­kájában Í6. Virányi István Szalai L.—Csákvári J. Teljesül-e a fonyódiak kívánsága? Fonyód földművesszövetkezeti tagságának régi kívánsága, hogy tüzelőanyag-telep létesüljön Fonyódon, mert ennek hiányában Ba- latontooglárról kell beszerezni a tüzelőanyagot. Jogosain kérte a tag­ság az elmúlt taggyűléseken azt, hogy segítsen ebben a földműves- szövetkezet. Mozgalom indult meg a tagság körében, hogy a rész­jegy-alapot mindenki legalább 100 forinttal emelje és ezt az összeget a földművesszövetkezet fordítsa a TÜZÉP-telep létrehozására. Kér­vények, tervrajzok és levelek egész sorát kellett megírni e cél el­érése érdekében. Örömmel közöljük a fonyódá földművesszövetkezet tagjaival, hogy a helyi szervek, valamint a járási tanács már hozzá­járult ahhoz, hogy a TÜZÉP-telep létrejöjjön. A Megyei Tanács ille­tékes szervei is hajlandóságot mutatnak a fonyódiak kívánságának megvalósítása érdekében. A földművesszövetkezet a járási tanácson keresztül kérte a működési engedély megadását és Hajdú elvtárs, a Megyei Tanács kereskedelmi osztályának vezetője ígéretet tett az engedély kiadására abban az esetben, ha a Balatoni Intéző Bizott­ság Megyei Tanácsnál működő megbízottja nem emel kifogást a TÜZÉP-telep létrehozása ellen, amely esetleg akadályozhatja a Fo­nyódon tervbe vett balatonfejlesztési építkezéseket. Reméljük azonban, hogy ez nem lesz akadály, mivel a TÜZÉP- telep helye közvetlenül a fürdőtelep mellett lévő bereknek a szélén van, amelyet építkezésnél annak tőzeges volta miatt amúgy sem le­het. felhasználni. A földművesszövetkezet saját tulajdonát képező te­rület ez és azért is előnyös, mert a vasútállomástól mindössze 350 méterre van, s igy kevesebb költséggel oldható meg a szén és a fa odafu varozása.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents