Somogyi Néplap, 1957. november (14. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-20 / 272. szám

Saerda, 1957. november 20. SOMOGYI NÉP ti AP Kamatosó kincsünk: a szarvasmarha Irta: Czeglédi Lajos megyei főállattenyésztő HARCOKBAN ERŐSÖDÖTT Somogy, mint tudjuk, mezőgazda- sági megye. Ennél fogva nálunk nagy szerepet kell tulajdonítani a szarvasmarha tenyésztésnek, hiszen ebben évtizedes tradíciói vannak. Hírnevét az országos kiállításokon mór a harmincas éviekben megis­merték. A felszabadulás óta me­gyénk sok tenyészanyagot adott az országnak. Bár az elmúlt évek helytelen agrár- politikája következtében bizonyos fokú megtorpanás állott be, a leg­utóbbi párt- és kormányintézkedések eredményeként azonban ismét nőtt a termelési kedv, s a szarvasmarha- tenyésztés felfelé ível. A további fejlesztés alapvető kö­vetelménye a megfelelő takarmá­nyozás, mert magasabb termelé­kenységet csak ókkor várhatunk, ha állományunk igényeit ki is tudjuk elégíteni. Nyáron jó legelő és nagy mennyiségű zöldtakarmány, téli idő­szakban bőséges vizenyős szálasta­karmány szükséges. Jó legelő csak gondos legelőgazdálkodással érhető el. Vagyis időben ki kell irtani az elszáradt kórókat, bokrokat: el kell végezni az istálló- és műtrágyázást, ápolást, folyamatosan irtani kell *- méghozzá magkötés előtt — a gyo­mokat is. Változtatni kell az állatok deleitetési helyét, meg kell valósítani a fektetéses trágyázást, s a szaka­szos legeltetést. Az így kezelt legelő bőségesebb és változatosabb takar­mányt juttat. Természetesen ezen túlmenően gondoskodni kell szántó­földi zöldtaikaa-mányról is a zöFd- futószalag beállítása révén. Az őszi takarmánykeverékek már kora ta­vasszal sok zöldíbakanmányt adnak. Aztán azt kell szem előtt tartani, hogy különféle magok vetésével hó­napról hónapra folyamatosan bizto­sítsuk a kellő zöldtakarmányt. Nagy jelentőséggel bír a silótakarmány. E célra különösképpen a silókukoricát ajánljuk. A jó silóihoz célszerű ta­karmányról is gondoskodni, mivel a szarvasmarha nagymennyiségű vize­nyős takarmányt igényel. Természe­tesen, a téli időszakban a fenti ta­karmányokat jó minőségű pillangó­sokkal, a tejtermelés növelése érde­kében pedig »barakkal is ki kell egészíteni. A szarvasmarha állomány minősé­gi fejlesztésében nagy szerepet ját­szik, hogyan bánunk a növendékekkel. Ahhoz viszont, hogy életerős borjút kapjunk, elsősorban az anyával kell törődni. Különösképpen nagy jelen­tősége van a vemhes tehenek előké­szítésének. A vemhesség idejére a tehénnek megfelelő időt kell bizto­sítanunk a pihenésre. A megszüle­tett borjú öröklött jótulajdonságait magával hozza, ennek kifejlesztésé­hez azonban emberi szaktudás és szorgalom szükséges. Ez annyit je­lent, hogy a fiatal állatnak biztosít­suk a szükséges tejeit, s már kicsi koráiban szoktassuk rá a szilárd ta­karmányok (abrak, szálas) fogyasz­tására. Ezáltal könnyebb lesz a vá­lasztás és azt a borjú nem sínyli meg. A növlendék nagyon igényli a rendszeres ápolást, főleg a gyakori mozgatást és a szabad levegőt. A minőségi javítás egyik sarkala­tos tényezője a tejtermelés növelése. Ez a helyesen alkalmazott, tenyész­téstől, tartástól és takarmányozástól függ. Hogy egy-egy tehéntől évről évre magasabb hozamot érjünk el, azon is áll, jól válogatjuk-e ki a tenyészanyagot. Ebben segít a te­nyésztőnek a törzskönyvezési mun­ka. A tenyésztési és termelési ada­tok folyamatos figyelemmel kísérése képet nyújt egy-egy állat képessé­geiről, s így a gyengék közül a jót, a jók közül a még jobbat ki lehet válogatni továbbtenyésztésre. A mesterséges termékenyítés a szarvasmanhatenyésztés gyors minő­ségi fejlesztésének nagyhatású esz­köze, mert módot nyújt arra, hogy egy-egy kiváló apaállat után évente több száz, sőt ma már ezer borjút is nyerjünk, melyek aztán öröklők ősük jó tulajdonságait. A szarvasmarha tenyésztés szövet­kezeti gazdaságainkban is egyre na­gyobb becsületet élvez. Az év eleji állomány összlétszámúban és ezen belül tehénlétszámban is megduplá­zódott. Ezzel párhuzamosan sokat ja­vult náluk az állattenyésztő munka s nőtt a tejtermelés is. A szövetke­zeti nagyüzemek szarvasmarha te­nyésztésének fejlesztéséhez az állam ezután is nagy támogatást nyújt. A nem törzstenyésztő tsz-eknek te- nyászüsző vásárlás esetén kilónként 2—3,5 forint árengedményt, vemhes- ség esetén további 500 forint pótdíjat ad. Még nagyobb a kedvlezmény törzstenyésztő tsz-ek esetében. A tehénvásárláshoz a Nemzeti Bankon keresztül teljes vételár fo­lyósítását engedélyezi hitelként a törzstenyésztő tsz-elknek, ezentúl még 2000 forint árengedményt is biztosít az állam. Ha a szállítás a vásárlás helyétől 30 km-nél na­gyobb távolságra történik, akkor en­nek a költségét is magára vállalja az állam. Szövetkezeteinkben a nagyüzemi szarvasmarha tenyésztés kialakítása és fejlesztése igen fontos feladat, nagyban hozzájárul a belterjes gaz­dálkodáshoz, a terméshozamok nö­veléséhez, a tagok pénzbeli jövedel­mének emeléséhez és ezáltal a nagyüzemi gazdálkodás fölényének bebizonyításához is. írásommal a szarvasmarha te­nyésztés minőségi javításának egyes főbb kérdéseit érintettem. Ha ezeket mind egyéni, mind szövetkezeti ál­lattenyésztőink szem előtt tartják, akkor Somogybán eleget tudunk ten­ni azon követelményeknek, hogy több húst, több tejet, vajat és több nyersanyagot adjunk népgazdasá­gunknak. Ez nemcsak államunknak, hanem a tenyésztőknek is érdeke. Eierkilencszáztizennyolc, novem­ber húsz. E napon bontotta ki zász­laját a Kommunisták Magyaror­szági Pártja, amely a magyar mun­kásmozgalom történetében először mutatta meg a munkásságnak azt az utat, amelyen haladni kell. A proletárforradalmak szele söpört végig ekkor Európán. Az orosz munkásság példája nyomán más, elnyomott országok munkássága is harcba indult, hogy jogot és embe­ribb életet szerezzen magának. Egy pusztító világháború szenvedéseit nyögte ekkor a magyar nép. S a sokat szenvedett nép várta, hogy valaki véget vessen szenvedéseinek, békét és szabadságot teremtsen szá­mára. E kétséges időben, harcban szüle­tett meg a KMP, amely zászlajára olyan jelszavakat írt, hogy vele száz- és százezres tömegeket sora­koztatott maga mögé. E jelszavak egyike: Követni az orosz példát, ki­vívni a proletariátus hatalmát. A történelem során először ez a párt volt az, amely feladatul tűzte maga elé, hogy kivívja, ha kell harcban is, a munkásság, a proletariátus dik­tatúráját. Harminckilenc esztendő millió és millió harcban telt el. Harcolni kel­lett az elnyomó tőkés, feudális rend ellen, harcolni kellett az áruló jobb­oldali szociáldemokraták ellen is, akik szövetkezve az elnyomó osz­tályokkal, meg akarták semmisíte­ni a kommunista mozgalmat. Nem sikerült. A KMP harcát olyan elv­társak vezették, akik ott voltak az orosz proletariátus hatalmának szü­letésénél és akiknek ez megsokszo­rozta erejét, kitartását. Tanácsköztársaság. A Kommunis­ták Magyarországi Pártja vezetésé­vel a történelem során először ke­rült a magyar nép kezébe a hata­lom, s a kommunisták vezetésével lát hozzá a magyar nép, hagy új életet teremtsen magának. Amikor pedig harcolni kell a munkásság hatalmáért, akkor ezrek és ezrek ragadnak fegyvert. A túlerő meg­döntötte ugyan a Tanácsköztársasá­got, de a kommunista párt tovább élt és tovább harcolt. Most már titokban, üldözve a Horthy-rendőrök brutalitásától, de tovább harcolnak a kommunisták, s továbbra is zászlajukon ragyog a 18-ban felírt jelszó. E harcban a KMP legjobb fiait vesztette el, de mindig akadtak újak, akik a már­tírok helyébe léptek, s folytatták a harcot. 1945-ben, a felszabadulás el­ső pillanatától ott álltak a kommu­nisták a magyar nép mellett, segí­tették, védelmezték a nép érdekeit az új élet megteremtéséért vívott harcban. 12 esztendő telt el a felszabadu­lás óta. Az 1918-ban elültetett kis mag hatalmas fává fejlődött. E fát az elmúlt esztendők alatt sokszor rázták meg viharok, amelyek során harcolni kellett nemcsak a külső támadókkal, de a belülről rágó, al­jas ellenséggel is. Egy esztendeje ellenforradalom szele söpört végig az országon, amely meg akarta semmisíteni a pártot is. S bár súlyos csapásokat szenvedett a párt, újra hullott a mártírok vére, a párt tovább élt, tovább harcolt. S az ellenforrada­lom leverése óta eltelt esztendő a«t mutatta, hogy az ellenforradalom támadása nem gyengítette, hanem erősítette pártunkat. Igaz, olyan elvtársakat vesztettünk el, akiket soha nem tudunk elfelejteni, de ugyanakkor megtisztult, megerősö­dött pártunk. Azok, akik eddig színleg kommunistának matatták magukat, a válságos időben kifeje­zésre juttatták igazi énjüket. Meg­mutatták azt, hogy soha nem vol­tak igazán kommunisták. S ezek­nek eltávolodása megerősítette, megszilárdította pártunkat. Harcokban született, harcokban erősödött a kommunista párt. 8 ez a harc, amelyet majdnem fél évszá­zadon keresztül folytatott a ma­gyar nép érdekeiért, hatalmas te­kintélyt, hatalmas tábort szerzett a pártnak a nép soraiban. Ez különö­sen az ellenforradalom után mutat­kozott meg, amikor újra a párt mu­tatta meg az utat, s vezette a né­pet, hogy ismét talpra álljon az or­szág. 39 esztendő harcaira tekintünk vissza Elmondhatjuk, hogy a kom­munista párt mindenkor követke­zetesen harcolt célkitűzéseiért és a legnehezebb időkben is harcolt azért, hogy megteremtse, kivívja, majd pedig megőrizze — az orosz proletariátus példája nyomán — a magyar nép hatalmát. 3OG000O000O0OOO0OO O0O0G00O0OOO0OOOOOO00OOO0OO00O0O00OOOOOOO0OOOOOO0OOOOGO© Lengyel vendégek részvételével tartotta választmányi ülését a KIOSZ AZ ÖNÁLLÓ TANULÁSRÓL A KIOSZ megyei választmányi ülésén a díszelnötkségben ott ült Ma­rian Pecz, a Lengyel Munkáspárt Központi Bizottsága ipari osztálya munkatársa és Jozef Razsny, a len- | gyei kisiparosok országos választmá­nyának elnöke. Boros Gyula megyei KlOSZ-titkár beszámolójában felmérte a megye kisiparosságának jelenlegi helyzetét Utalt arra, hogy a mu rakás-paraszt kormány helyes kisipari politikája nyomán a kisiparosság az 1953. évi 3800 főről 1957-ig 5075 főre szaporo­dott és ebből mintegy 4160 tag­ja a Kisiparosok Szervezetének. A szervezet összes bevétele az el­múlt hat hónap folyamán 421 380 fo­rint volt. Ebből mintegy 215 922 fo­rint a szociális és egyéb kiadások összege. A különbözet: 205 458 forint a szervezet jelenlegi vagyona. A kisiparosság anyagellátása ki­elégítő volt, olyannyira, hogy egyes kisiparosok a kiutalt anyagot el sem vitték az átvevő helyekről. Az el­múlt félévben több mint 32 millió fo­rint értékű anyagot kapott a megye kisiparossága. Ilyen nagyarányú anyagellátásira az elmúlt években nem volt példa — mondotta Boros elvtárs. A félévben felmerülő adópanaszok többségéről szólva megállapítható, hogy akadtak közöttük jogosak, ame­lyeket nyomban orvosoltak is, de többségükben jogtalan követelés volt. Vonatkozik ez elsősorban az építő­iparra, ahol a jobb anyag- és mun­kaellátottsággal a kereset is arányo­san megnövekedett. A spekuláció hol ilyen, hol olyan formában az elmúlt hat hónap alatt is felbukkant. Egyesek még ma is 5—6 segéddel dolgoztatnak. Mások visszaélnek a lakosság bizalmával, előlegeket vesznek fel, de az érte járó kötelezettségeket nem teljesítik. Mások a kisiparosság jó hírnevét le­járató rossz munkát végeznek. Szóba került a betegségbiztosítás és a nyugdíj kérdése is. A kisiparos­ság, úgy látszik, nem értette meg a számára fontos nyugdíj-törvényterve­zet szükségességét. A helyi csopor­tok zöme keveset foglalkozott a ter­vezet megvitatásával. Itt említhetjük meg a tagdíjbefizetés tarthatatlan állapotát is. Annak, hogy a kisipari szervezet anyagi alapja nem számottevő, hogy nem tud új műhelyeket, felszere­léseket építeni, hogy a segélyek elenyészően kicsik, annak csu­pán az alacsony tagdíjfizetés az oka. A 3—20 forintig terjedő tagdíj el­enyészően csekély. Nem is szólva aztán azokról a kisiparosokról, akik egyáltalán nem hajlandók tagdíjat fizetni. A következő feladatok gerincét a spekuláció elleni küzdelemben, a demokratizmus kiszélesítése érdeké­ben létrehozott vezetőségek mellett működő bizottságok megszervezésé­ben, az aktívahálózat kiszélesítésé­ben, a rendelkezéseik tudatosításá­ban, a jobb anyagellátás segítésére felkutatott hulladék- és selejtamyag értékesítésében, a kultúrmunka fel­lendítésében, a kisipari klubok lét­rehozásában, hozzáértő kultúrfelelő- sök beállításában jelölte meg a vá­lasztmány. A választmányi ülés aktivitásá­ra, a részvevők segítőkészségére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy egymás után emelkedtek szólás­ra a járási és községi alapszer­vezetek küldöttei. Szokol Lajos, a barcsi szervezet tit­kára a távoli helyekről bejáró ipari tanulók téli hónapokban való men­tesítését kérte. A tagdíjfizetés terén uralkodó lehetetlen állapot megszün­tetését, a tagdíjfizetés kötelezővé té­telében látja, amely egyúttal a szer­vezet tagságára is kötelezné az ille­tő kisiparost. Szerinte ezt akkor is meg kellene valósítani, ha az egyes makacs kisiparosoknak iparengedé­lyébe kerülne. Egyébként ezt a gon­dolatot valamennyi hozzászóló helye­selte. Szlávics elvtárs, a marcali helyi szervezet titkára javasolta, hogy a közvagyon 50 százalékát hagyják a helyi csoportok felelősségteljes keze­lésében. Tiltakozott egyes TÜZÉP-ek eljárása ellen, miszerint megszabni igyekeznek a kisiparosoknak, hol használják fel a kiutalt anyagot. Ko­vács Lajos kétíhelyi küldött kérte, legyenek még gyaikrabban KIOSZ- napok. Sürgette az új ipartorvény mielőbbi kibocsátását. Réti Sándor, a balatonlellei helyi csoport vezetője szerint jó ugyan az ipari tanulók ál­talános műveltsége, de gyengén fo­lyik szakmai képzésük. Varsányi Mi­hály, Csurgóról, sürgette a kisiparo­sok hátralékainak felszámolását. Ba- zsó Ferenc, Böhönyéről, a kontárok elleni gyenge fellépésről beszélt. Kérte a kontárkodás megakadályo­zása érdekében, kobozzák el a kon­tárok szerszámait. Banelli Sándor kaposvári helyi titkár a KIOSZ és a KISZÖV kultúrcsoportjának együttműködésében lát eredményt. A Megyei Párt-VB ipari osztályveze­tője a jövő feladatairól, a becsületes kisiparosok helytállásáról szólt. Nagy János, a KIOSZ szervező titkára a kisiparosság előtt álló perspektívá­ról beszélt, a megnövekedett lehető­ségekről és a megbecsülésről. Majd a könnyűipari miniszter kitüntetését nyújtotta át Boros Gyula megyei tit­kárnak. Ugyancsak a KIOSZ kitün­tetését nyerte el Varsányi Mihály is. Jozef Razsny, a lengyel KIOSZ el­nöke felszólalásában bepillantást en­gedett a lengyel kisiparosság életébe. Egy hónappal ezelőtt, október derekán volt a pártoktatási év kez­dete. Sajnos, az önálló tanulásra jelentkező hallgatók zöme még má­ig sem fogott hozzá az első téma­kör anyagának feldolgozásához. Semmi helye nincs a további halo­gatásnak, most már késedelem nél­kül kézbe kell venni a könyveket. Az önálló tanulási formára olyan hallgatók jelentkezhettek, akik az adott tantárgyból bizonyos alap- ißmsretekkel rendelkeznek. E köve­telményt a pártszervezetek, pártbi­zottságok nem vették maradéktala­nul figyelembe. Erre váll néhány számadat is: amíg az elmúlt évek egyikében a párt-oktatás mintegy tízezer részvevője közül alig negy­venen tanultak önállóan politikai gazdaságtant, addig most e tan­tárgy önálló tanulmányozására en­nek többszöröse vállalkozott a me­gyében. Előképzettség nélkül poli­tikai gazdaságtant — de más tár­gyat in — önállóan tanulmányozni — nehezen teljesíthető feladat Ezért pártszerveink tegyék újból meg­fontolás tárgyává annak eldönté­sét, hogy hl ti egyen részt az emlí­tett oktatási formában. Az egyes témakörökre fordítható időt megrövidíti az egyhónapos ké­sés. Gyorsabb ütemben kell tehát az anyag első részeit átvenni. Ez a körülmény kétszeres erőfeszítést követel meg a hallgatóktól és kon­zultánsoktól egyaránt. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a minden kezdéssel velejáró nehézségeket. Berzence nemcsak nagy lélekszá­mú, hanem sok utciájú község is. Eze­ket az utcákat és kisebb nagyobb hi­dakat gondozni, javítani kell rendsze­resen. Nincs is ebben semmi hiba a falu­ban. A tanács évről évre sokezer fo­rintot áldoz ilyen célra a községfej­lesztési alapból, s ebben az évben rá­adásul sikerült úgy gazdálkodni a pénzzel, hogy sor kerülhetett a régi fájó pont orvoslására, a művelődési otthon építésére, megnagyobbítására is. Százezer forintot fordítottak a köz­ségfejlesztési pénzből erre a munká­ra. A kicsi, alacsony, sötét helyiség­ből . mintegy ötszáz férőhelyes, nagy- ablakos, 7 méter széles színpaddal Ugyanakkor a tantárgy álaniogal- mait szilárdan el kell sajátfféru, s ennek az ideje éppen a tanév ele­jére esik. Ha felületesség, kapkodás nyomja rá bélyegét a mostani ta­nulásra, akkor a később megszer­zendő (tudás az omlós homokra épí­tett várhoz lesz hasonló. Gyorsan és alaposan tanulni — nem összeegyeztethetetlen-e ez a két (kívánalom? Annyi bizonyos, hogy nem megy könnyen a lemara­dás pótlása, de megoldható ez a feladat. Helyesen teszik a konzul­tánsok, ha az első témakörből tar­tanak előadást — még akkor is, ha ez a módszer nem az önálló tanulás sajátja. A jól felépített, tömör, az anyag legfontosabb kérdéseit felöle­lő előadás segítheti a hallgatókat abban, hogy utolérjék önmagukat. A kötelező irodalomból csak a leg­lényegesebbet dolgozzuk fel. Igye­kezzünk az első anyagrészek tanul­mányozását mielőbb konferenciával lezárni. Pártszervezeteink dolga, hogy — ahol még ez nem történt volna meg —, sürgősen szerezzék be az önálló tanulók részére a .tan­könyveket, útmutatókat. A hallga­tók pedig minden külön buzdítás és előadás nélkül is kezdjék meg a rendszeres tanulást. Számíthatnak arra, hogy a konzultánsoktól idő­közben is megkapják a kívánt se­gítséget, hiszen az önálló tanulók­kal való lelkiismeretes foglalkozás ezeknek az elvtársáknak fontos, önként vállalt pártmegbízatása. rendelkező, két öltözős, igazi művelő­dési otthont varázsoltak. A költsé­gek fedezéséhez a Megyei Tanács is hozzájárul — mint ígérték — 40 000 forinttal. A megszépülő művelődési otthon­ban jelenleg még mesteremberek dol­goznak, de néhány hét múlva átve­szik birodalmukat a fiatalok, akik már három felvonásos színdarabbal készülnek az ünnepélyes megnyitóra. A következő esztendőben aztán tel­jes erővel megindulhat a munka. A költségvetést már úgy állították ösz- sze, hogy a színjátszók mellett a meg­szervezésre kerülő ének- és tónekar, valamint más szakkörök kiadásaira is jusson pénz a berzencei művelődé­si otthonban. Miért nem lehet hallani a rádiókészülékeken a Petőfi-rádió adásait? Az elmúlt hetekben sokan keresték fel a kérdéssel a Posta, Rádió- technikai és Elektrotechnikai Üzemének kaposvári kirendeltségét mi­ért nem. lehet rendesen hallani a rádiókészülékeken a Petőfi-rádió adásait. A rádióelőfizetők népes táborának kérdését most a Somogyi Néplap is feltette és a következő választ kaptuk: — Azt, hogy a rádiókészülékeken csali délután, de este nem lehet megtalálni a Petőfi-rádió adásait, az okozza, hogy a baiatonszabadi adó­állomás Október 31. óta nem sugározza a Petőfi-rádió műsorát. Helyette ismét a szolnoki adó — amely a baiatonszabadi állomás felépítése előtt is ezt a feladatot látta el — vette át a műsorok sugárzását. Bár a szol­noki adó mellett a pécsi, miskolci és a nyíregyházi is közvetíti a Petőfi- rádió műsorát, mégis ez az okozója annak, hogy este a készülékeken nem hallani semmit. Ugyanis mindegyik adó túlságosan messze van tőlünk ahhoz, hogy a rádióban fogható legyen a Petőfi-rádió műsora. Rövidesen elkészül az új művelődési otthon Berzencén f,vjjj

Next

/
Thumbnails
Contents