Somogyi Néplap, 1957. november (14. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-14 / 267. szám
Csütörtök, 1957. november 14. SOMOGYI NÉPLAP 3 Közös erővel a lakásalap fejlesztéséért és megóvásáért a Megyei Légoltalmi Parancsnokság tájékoztatója (IX.) VÉDEKEZÉS AZ ATOMFEGYVEREK HATÁSAI ELLEN A felszabadulás után, de különösen 1952 óta Kaposvár város lakosságának száma erősen megszaporodott. Ez a körülmény magával hozta a lakásigények növekedését. Minden embernek egészséges, jó lakásra van szüksége. Kaposvárott ez még több család részére nincs biztosítva. A teendőnk tehát az, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel és anyagi erővel a lakosság, a dolgozók segítségére siessünk. Legelőször a meglévő lakásokat kell rendbehozni kívül-belül, amellyel egyidejűleg biztosítani kell a meglévő lakásalap megóvását. A lakásalap védelmében a feladat kettős: első feladatként említhetjük az állami- és magánlakások állagának megóvását. Ami az állami lakásokat illeti, már 1953 óta az állam részéről komoly intézkedés történt. 1953-ban 1,5 millió, 1954-ben 2,4 millió, 1955-ben 4,5 millió, 1956- ban 5 millió, míg 1957-ben 5,7 millió forintot fordítottunk megyénkben a lakóházak felújítására és karbantartására. Csak Kaposvárott mintegy hatezer bérlemény van, amely igen elhanyagolt állapotban került a tanács, illetve az Ingatlan- kezelő Vállalat kezelésébe. Az öt év alatt 13,6 millió forintos költséggel, sajnos, az összes bérleményeknek csak mintegy 23—24 százalékát tudtuk felújítani. Ez a szám azt ,bdzo- nyítja, hogy a lakóházak karbantartásához továbbra is sok pénzre van szükség. De mindez nem elég, mert a lakásalap védelmezéséhez, megóvásához ezen kívül a lakók segítsége is kell. Sok bérlő szépen gondját viseli a bérelt lakásnak és legtöbbször maga kijavítja a kisebb hibákat. Sajnos, ezzel ellentétben sok olyan esettel találkozott az Ingatlankezelő Vállalat, de megyeszerte is találkoznak a tanácsok, hogy egyes bérlők nemcsak nem védik az állami tulajdont, hanem célzatosan tönkreteszik azt. Előfordult már olyan eset is, hogy a szépen elkészített parketten, hajópadlón, vagy cementpadlón vágták a fát, szándékosan rongálják az ajtót, ablakot, WC-berendezésaket. Megjegyezzük mindjárt, hogy a jövőben a népvagyon ellen ilyen bűn- cselekményeket elkövető lakókkal szemben az állam nem lesz elnéző. Másik hiba az, hogy nem tapasztalható a lakásalap megóvása a magántulajdonosok részéről sem. Sok tulajdonos állandó rossz viszonyban él a bérlőjével és fordítva. Ezeknek az incidenseknek aztán az a következménye, hogy egyik sem tataroztatja, s hagyja fokozatosan tönkremenni a házat. Ezen a téren igen nagy bajok vannak és a károk százezrekre rúgnak a lakásalap terhére mind Kaposvárott, mind a megye területén. Nem egy helyen kellett a saját tulajdont képező lakóházakat — azért, mert nem tatarozták az épületet — lebontani. A bérlő ilyenkor aztán ostromolja a lakáshivatalt, a tulajdonos pedig közben örül, hogy végre megszabadul a lakójától. Biztosak vagyunk benne, ha a bérlők nagyobb megértéssel viseltetnének a tulajdonosok iránt és fordítva, a lakások védelme is inkább biztosítottnak látszanék. A lakásalap védelmével párhuzamosan gondoskodnunk kell a fejlesztésről is. A fejlesztés elvileg háromféle módon történik: 1. Gazdaságos lakásnyerés állami erőből; 2. újjáépítés állami erőből; 3. új építés magánerőből. A gazdaságos lakásnyerés folytán ebben az esztendőben 99 lakáshoz jutottunk, amely kétségtelen, igen jelentős növelése a lakásalapnak, de azt is megmondjuk, hogy a jövőben erre már nem sok lehetőségünk nyílik, mert nincs kilátás felszabaduló iroda és egyéb, lakásnak alkalmas középületre. Az idén mintegy 97 új lakás építése folyamatban van. A magánépítkezések száma megyénk egész területén 1502. Ezek a számok azt bizonyítják, hogy a lakásfejlesztés jó ütemben halad. De mégsem képes iepést tartani a növekvő igényekkel, különösen a városban és a járási székhelyeken. Arra kell törekednünk, hogy a magánépítkezések fokozódjanak. Itt említem meg, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet — elsősorban az illetékesek — az előregyártott elemek alkalmazására. Ezek sokkal olcsóbbak, biztonságosabbak és könnyebben beszerezhető anyagok. A lakásalap fejlesztésében és megóvásában akkor érhetünk el számottevő eredményt, ha ez már nemcsak hatósági probléma lesz, hanem a lakások megóvását, kijavítását a lakók, tulajdonosok, a bérlők is szívügyüknek tekintik. Somogyi József, a Megyei Tanács é. o. v. Kerékpárt lopott — ráfizetett Kerékpárt lopott, és amikor ez ki- fudódot, vissza sem akarta adni Szabó István somogyszobi lakos. Két havi börtönt kapott. I. EGYÉNI VÉDEKEZÉS Az atombomba és hidrogénbomba robbanásánál a hő és a rádióaktív sugárhatások azok, melyek ellen különleges rendszabályokkal kell védekezni. A romboló hatás elleni védekezés hasonló a hagyományos fegyverek elleni védekezéshez, figyelembe véve azonban azt a körülményt, hogy az atomfegyvereknél a romboló haitás nagyobb erejű és egyidőben nagy kiterjedésben okoz romosodást. Akit a szabadban ér az atomvagy hidrogénbomba robbanása, amit nagy fényerejű felvillanásból lehet észrevenni, annak azonnal teljes hosszúságban hasra kell feküdni a terepen, mégpedig úgy, hogy a fej a robbanástól ellentétes irányban legyen. Fal, járdaszegély mellett, vagy árokban, gödörben a védelem fokozottabb. Nem szabad belenézni a tűzlabdába, mert az szemsérülést, vagy átmeneti vakságot okoz. A karokat a fej körül szorosan össze kell kulcsolni azért, hogy az arcot és szemet meg lehessen védeni a hősugárzástól, továbbá a szerte repülő üvegcserepektől és romdaraboktól. Célszerűnek látszik a fekvő testhelyzetet még védett helyen, pincében, vagy óvóhelyen is felvenni. Itt lehetőleg a külső falak mellett, vagy oszlopok tövében ajánlatos lefeküdni, mert a födém beomlása esetén a romok a helyiség közepére esnek. Aki a robbanáskor szobában tartózkodik, helyes, ha valami árnyékoló tárgy (asztal, ágy, stb.) védelmét keresi, ezeket a tárgyakat használja fel fedezékül és ha lehet, itt is a fal mellé húzódik. Ebben a testhelyzetben mintegy 20 másodpercig kell maradnia és annak elteltével, szabadban való tartózkodás esetén, ha van rá mód, védett helyet kell keresni. Ez alatt az idő alatt elmúlik a hősugárzás veszélye, a kezdeti magsugárzás veszélye és a levegőbe repülő tárgyak veszélye. A bombarobbanás pillanatában önkéntelenül fedezék mögé rejtőző ember fele részben elkerülheti a kisugárzás hatását, ami sok esetben elegendő az élet megvédéséhez. Ezek után még fennállhat a maradó magsugárzás veszélye, különösen alacsonyan történő robbanás esetén, azért addig védett helyen kell tartózkodni, míg a légvédelmi szervek a terepet sugárzásmérő műszerekkel megvizsgálják. Atomfegyverek alkalmazása esetén a támadást átélt minden személyt a legrövidebb időn belül orvosi vizsgálatnak kell alávetni, még akkor is, ha látszólag semmiféle ártalmat nem szenvedett. (Folytatjuk.) ILUSZTRÁCIÓ Babay József új könyvéből lllusztrácő Babay József: Mi huszonheten cíttfű művéből Mi van veletek, csurgói értelmiségiek? «-Tíz nap, amely megrengette a világot«, titeket viszont, kedves értelmiségiek, nem renget meg semmi. Meghívó, irodalmi előadás? Süket fülekre talál a csurgói értelmiség és vezető körei közt. Úgy tudom, azért van a járási könyvtár, hogy a község olvasóigényeit kielégítse. Szerencsére vannak olyan munkások és diákok, akik olvasnak is. Ti, kedves csurgói értelmiségiek, ezt sem szorgalmazzátok (tisztelet egy-két kivételnek). Nem kell azt gondolni, hogy most pontosan azért írom e s< rókát, hogy talán nem sikerült az irodalmi előadás. Mert sikerült és százhúsz személy kíváncsi is volt az előadásra. Ellenben mikor megnéztem, hogy kik is vannak jelen az előadáson, nagy megdöbbenéssel állapítottam meg, hogy ti, értelmiségiek, sehol se vagytok. Járási tanács, pedagógusok, községi tanács, földművesszövetkezet, ktsz dolgozói, mi a ti szórakozástok? Könyvtárba nem jártok, kultúrmunlkában nem vesztek részt, színházi előadást nem néztek meg, könyveket nem vesztek. Egyszerűen semmi nem érdekel benneteket? A látszat ezt mutatja. Akkor, amikor a tudomány napról-napra óriási lépteikkel halad előre, ti tudomást sem vesztek minderről. De van azért, akiket érdekel a könyv is, az előadás is, mégpedig a fiatalságot. Nektek kellene jó példát mutatni, hogy megfelelő utánpótlást neveljünk a jövőnek és ti ezt elmulasztjátok. Tehát van még tennivaló Csurgón, csak azt az utat nem találjuk meg, hogy hogyan lehetne ezen segíteni. Hát, igen, az értelmiségi és adminisztratív dolgozók körében ezt az utat nehéz megtalálni, mert nekik ennek fontosságát saját szemükkel kellene látni. Talán, ha szabad megjegyeznem, ennek az ügynek érdekében egyszerűen semmi sem érdekli a csurgói értelmiségieket. De mégis érdekli valami, a sport. Erre a megjegyezni valóm annyi, hogy ne csak a lábkultuszt dicsőítsük, hanem gondoljunk néha a fejünkre is, mert van még hely egy kis újdonság raktározására is, amire szüksége is van minden értelmiségi dolgozónak. Ök megelégedtek azzal, amit valamikor az iskolában tanultak. Hogy álljátok meg helyeteket egy társaságban, ahol a jelenlegi problémákat tárgyalják és ti nem tudtok hozzászólni, mert nem olvastok? Gondolkozzatok és rájöttök, hogy igazam van. Varga Károly könyvtárvezető. TYTT7T*T7TVTTTYTTTTTTTTTTT?TTTTTTTTTTYTTTT»7YTTTTT77TTTTTT7TTTTTTT7TTTTTTT?TTTTTTT7T1 TTYYTVYY77TTYY7TY7Y7YYYYYYYYYYTY7YTTTTT7YYY7YTYYYTYYYT7YTT7YYTfYYTYTYYYTTYTTYYTTTYYYTYYYTYTVTTYVTTYTTi különbeket is, mégis itthon vannak az illetők, élik a világukat... Ezek a jött-mentek, ezek a senkik? Az ág- róLszakadtak? Van is azoknak annyi eszük... De az csak nem nyugodott. — A Bélát... A Bélát is biztosan fúrják már, talán tudnak is benn róla... S rohant haza. E1 gész délutánja szorongással " telt. Nem találta helyét, csapkodott. Mikor megjöttek a gyerekek az iskolából, kiküldte őket játszani. Egyedül akart maradni. De a magány se volt jó. Kiment a konyhába, nem bírta már tovább. A Margit mosogatott. — Képzelje Margit, ez a Zeleiné... — Tessék? A Margit csodálkozott kicsit. Ez sohasem szokott kezdeményezni, mi ütött bele. — Hát képzelje, most tudtam meg, hogy ez is kommunista ... Hát ne szakadjon le az ég? Csak ezeknek, persze, ezeknek adnak mindent... Lakást, állást, jó fizetést... Csak nekünk kell így nyomorogni ... A Margit gyomrába megint beállt a fájás. Félt, nem mert szólni. — Na, mi az, miért nem beszél?... Talán csak nem akarja azt mondani, hogy jóban van velük? Te jó isten, most még ez is... Talán maga is mondott valamit rólam nekik? ... Margit!... Az öreg nő belenézett a mosogatóvízbe. Te jó isten, mi lesz vele? Gondolatai összezavarodtak. — De nagyságos asszony, hiszen én csak úgy néha beszéltem vele ... Hát mit gondol énfelőlem, ilyen hálátlan vagyok én? Majdnem sírt, gyorsan dolgozni kezdett, csakhogy ne kelljen várakozni valami rosszra. De amaz csak mondta a magáét. — Hát igen... Mert minden senkiházi megérzi a másikban a prolit, összedugják a fejüket és susmútol- nak... Na, de ismerem én a fajtájukat, tudom, hogy kell bánni velük ... Ezek csak altkor retirálnak, ha az ember érezteti velük... Na, majd megkeserülik ... Hirtelen megállt. A fényes selyem pongyola kiemelte puha testét, még kövérebbé tette. — De ide figyeljen, ha maga miatt valami bajom történne, vagy a családnak, hát akkor megnézheti magát ... Le is út, fel is út, érti? — De édes Zsuzsika nagyságos, itt haljak meg, azonnal, ha mondtam valamit... Ne bántson engem, nagyságám, ilyen öreg asszonyt... Egészen összeesett, tördelte vizes kezeit, toporgott. Zsuzsika végignézte művét. Most már kicsit megnyugodott. Visszament a szobába. Terveket szőtt. Igen, hogyan kell majd visszaverni, ha mégis valami... A szoba nagy volt, zsúfolt, ide- gén szőnyegekkel, képekkel teli. Ragyogott minden. Ezt mind ő hozta ide. Mind. Nagyon régen. Ugyan ki veheti el tőle? Most berohantak a gyerekeit. — Jön a tiszi, jön a tiszi — kiáltoztak. — Micsoda tiszi? — mondta haragosan. — Mindjárt agyonváglak benneteket... Talán a tisztelendő úr... így mondjátok nekem, nehogy szégyenbe hozzatok ... Megérkezett Tiszai, a gyerekek lel- kiatyja. Az asszony kedveskedve sietett eléje. Nem engedte a Margi- tot hozzá. »Maga csak menjen« — sziszegte neki. — Ö, kedves plébános úr, milyen kedves, hogy mindennap, micsoda fáradság, ez is csak most, ebben a világban... — Hát igen, ez a mi kötelességünk ... Ugye, a megegyezés, kedves asszonyom, nekünk azt be kell tartani ... De senki sem tiltja, hogy baráti látogatást tegyünk, ugyebár? ... Elnevették magukat. Az asszonynak erre már majdnem kiment az eszéből a délelőtt. De Margit csörömpölt s ez megint visszazökkentette. — Jaj, kedves tisztelendő atyám, ha meg nem sérteném, mielőtt a gyerekekkel foglalkozna, szeretnék öntől tanácsot leérni... A gyerekeket kiküldte a konyhába. A heverőre ültek. — Kedves tisztelendő úr, veszélyben vágyóik, alighanem ... Kicsit várt, kellette magát, a szemébe nézett a papnak. Annak egészséges, piros volt az arca, adott magára, nem az aszkéta-típushoz tartozott. — Csak ki vele, kedves asszonyom, talán tudunk segíteni.., — Képzelje, az a szomszédasszony, az a Zeleiné, hisz tudja, már meséltem róla. az is kommunista ... — Igen, igen, na és? • Közelebb hajolt a paphoz. Kezét rátette annak kezére... — Gondolja el, az mindent tud a családról, én mindent elmondtam, hogy én mennyire gyűlölöm őket, szidtam mindenlát, az egész rendszert ... A Kádárt és a többieket... Hát most mi lesz?... Mondja, mit tegyek?... Tiszai csak félig figyelt oda. Melege lett, a kezek zavarták. — Hát igen — szólt zavartan. — Dehát ez azért ne legyen nagy gond a maga számára, kedves ... — Dehát miért? — Az asszony mereven figyelte. A levegő nehéz lett körülöttük. — Azért, mert nincs semmi bizonyítók. Érti, semmi bizonyíték rá... Ha négyszemközt történt, maga mindent letagadhat... Úgyhogy legyen nyugodt... Hirtelen felugrott. Az asszony ránézett, kicsit csalódott volt az arca. Átszólt a gyerekeknek. Mikor az atya elment, mégegyszer szemébe nézett... Érezte, hogy hatalmat szerzett fölötte, s ez megint eltérítette ettől a tűrhetetlen izgalomtól... D erezi Béla pontosan ért haza. Ilyenkor már fáradtak voltak sápadt vonásai, sovány arcából két pofacsont állt ki, nyakán a nagy ádámcsutka volt egyetlen jellegzetessége. Otthon is megmaradtak hivatali szokásai, sokszor vitt haza hivatali dolgokat, s ilyenkor feltette a könyökvédőt. Az asszony nézte. Várt, amíg étkezett. Nem érzett iránta semmit. Mint egy tárgy, vagy elhasznált, fekete gép. A szobában ültek, hideg volt minden közöttük. Az asszony izgalma belül újra éledt. — Mondja, Béla — ha izgult, az >«>é« betűt »e«-nek ejtette — nem történt magával mostanában semmi? A féffi meglepetten nézte. —: Nem, mi történhetett volna? — Nem piszkálták ezek a komcsik a hivatalban? — Nem, ugyan mivel piszkálhatnának engem ezek? De mit akar, mondja már, az istenért? — Hát képzelje, ennek a Zeleinének ideadták nekem a pártbélyegét... Nekem, érti? ... Hát ez is komcsi... És én marha, bedőltem neki... Hogy milyen jól színészkedett ez a strapasári ... A falba tudnám verni a fejem. — Na jó, jó, ha komcsi, hát komcsi — próbálta nyugtatni a férfi. Az felpattant. — Mit, magának az semmi, ha a maga feleségét hülyének nézik? Hogy esetleg majd belémgázol, be- csukat engem, mert mindenfélét elmondtam nein?... Fel-alá járkált a szobában. — Na, de drágám, azok nem olyan emberek... — Szóval ez maga, még a védelmébe is veszi őket? Talán még azt is megérem, hogy szerelmet vall neki, annak a Marosának... Vagy tán magát is megfertőzték már odabenn azok az agitátorok, azok a szájtépő új urak? ... Mi? ... Maga kis niemand, ott is csak szolga tud lenni?... A férfi elbődült. Állandó gyomoridegessége volt. Egyébként csöndes alkata nagy megrázkódtatásokkor nem bírta az elfojtott indulatokat. Ilyenkor majdnem dadogva, száraz torokkal beszélt. Éhes is v^olt. Még nem is ehet nyugodtan? — Micsoda, nagyság, micsoda? ... A niemand? ... Tudja maga milyen hősi dolog elviselni ott benn a megalázkodást, a kis jankók fontoskodását, hogy sokkal nagyobb hősiesség ez, mint a maga itthoni megbújása és nősténylihegése, amivel bajba sodorhat? Felnevetett. Sovány alakján a nevetés meg sem látszott. Savanyú ember volt. — A kis niemand? Hát ki hozza magának a pénzt, kicsodán növelheti héjait? Miért nem dolgozik, ha oly nagy hős maga? ... A z asszony megdöbbent. Ez a Béla? Ez a kis éhenkórász, ez mer beszélni? Tudta, hogy most valaminek el kell dőlnie... — Micsoda, még maga beszél, akit én húztam ki a szemétből és a koszból? ... Még most is munkafelügye- iő lehetne, meg állástalan kis diplomás, vagy öngyilkos a Turul-híd tetejéről. Vagy már nem emlékszik, hogy könyörgött az apámnak az állásáért ... Kié ez a ház, kié ez a bútor, a szőnyegek és minden, az egész? Az enyém ... Érti? Az enyém. Ha az életben dolgoztam volna, eny- nyit nem szerzek, érti? S most irigy- li, hogy nem dolgozom? Azt a nyomorult Margitét, azt az ótvaros disznót maga hozatta ide, a maga pereputtya, hát küldje el, én már régen akarom ... Hát csak gyerünk, rajta, Béla úr... Kinn leesett egy lábos. A Margit nekiesett a kredencajtónak. A gyerekek visongva szaladtak be a szobába. A férfi kirohamt. — Mi történt, Margit néni? Az már csak a fejét simogatta. Fekete főkötőjét visszaigazította és dolgozott tovább. — Semmi, mérnök úr, csak egy kicsit megszédültem ... Benn a szobában a nő a rekamién fetrengett... A mérnök rémülten rohant oda. — Mi a baj, kedves Zsuzsikám, mi a baj? Az fel se nézett egy darabig. Elrántotta magát Berczitől. Egy pillanatra felnézett. Gyűlölte a férfit. — Hát igen, már mindent értek... Engem meg nem védene, ha arra kerülne a sor, de ennek a büdös banyának egy mozdulatára odaszalad... Mintha eszébe jutott volna valami megoldás, hirtelen talpraugrott. — Majd én, magam, egyedül is elbánok az egész komcsi bandával itt... Nem lesz előttem megmaradásuk ... Hadd tudják meg, hogy itt én vagyok az úr... Annak a tenyeres- talpas Marosának meg kusti ezután. Még hogy én még egyszer pá-t köszönjek neki... Dehogy. Elfordítom a fejemet tőle, hadd vegye észre magát ..: az este úgy telt el ezután, mint a többi. A férfi udvariasan átadta Zeleiéknek a pártbélyeget. Azoic szépen megköszönték és kifizették az árát. Ezután a mérnö- kék megvacsoráztak. A felnőttek külön ágyban aludtak, nem szóltak egymáshoz, mint máskor sem. Margit néni még elmosogatott, feltörülte '-a konyhát, aztán bement a kis cselédszobába. Nagyon fáradl volt. Szeretett volna meghalni, mái nagyon nehéz volt neki az élet. És másnap reggeltől a nagyságos asszony nem köszönt Zeleinének. Csákvári János
