Somogyi Néplap, 1957. november (14. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-13 / 266. szám

4 SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1957. november 13. NOVEMBERTŐL - NOVEMBERIG Két SW» egy lakásügyben NÉHÁNY NAPPAL EZELŐTT ide­Egy esztendő suhant el. Minden napja újabb és újabb feladatot je­lentett kommunistáink számára. A párt újjászervezése, harc az ellenfor­radalom maradványai ellen, a ter­melés megindítása, erősíteni orszá­gunk politikai és gazdasági helyzetét, felsorakoztatni a tömegeket pártunk és kormányunk mögé, növelni a bi­zalmat, a jövőbe vetett hitet. E fel­adatok végrehajtásáért indultak harcba kommunistáink egy eszten­deje, 1956. november 4-e után, s vit­ték el a párt szavát, mutatták meg a haladás irányát, az utat nem látó embereknek. így történt ez a Kapos­vári Textilművekben is. A pártszervezet újjáalakítása Már november 5-én összeültek a Textilművefcben a kommunisták és elhatározták — elsőnek a megyében — a párt újjászervezését. Úgy dön­töttek, minden volt MDP-tagnál megnézik, hogy tagsági könyvét meg- orizte-e s csak azokat veszik fel a pártba, akiknek megvan a tagsági könyvük. A megkérdezett MDP-ta- gok valamennyien a párt újjáalakí­tása mellett szavaztak. Mégis, ami­kor az újjáalakításra került sor, ak­kor már sokan távolmaradtak a tag­gyűléstől. Mi volt ennek az oka? Ekkor még sok tisztázatlan kér­dés volt. Nem volt tisztázva az, hogy ki való a párt soraiba és ki nem. Sok volt még a fejekben a zavar. Ez volt az oka, hogy amikor a pártveze­tőség választására került a sor, zajos nemtetszés-nyilvánítások hangzottak el a régi pártvezetőségi tagokkal szemben. Választottak egy intéző bi­zottságot, amelyben még az ellenfor­radalmárokkal rokonszenvezők is he­lyet kaptak. Úgy nézett ki akkor a helyzet, hogy fjei a régi pártvezető­ség ellen szólalt fel, azt beválasztot­ták az új vezetőségbe. Ennek az in­téző bizottságnak néhány tagja rö­videsen lemondott, helyükbe másokat választottak, s ezután megindult a párt újjászervezése, erősítése. Sztrájk, megfélemlítés Az üzem kommunistái a munkára, a több-teljesítésre lelkesítették dol­gozó társaikat. Arról beszéltek, hogy az országnak szüksége van a terme­lésre, s enélkül nem lehet az életet megindítani. Ekkor az üzem főleg csak éjjel tudott dolgozni. Az ellen­ség mindent elkövetett, hogy a ter­melést, a munkát megakadályozza. Arra uszítottak, hogy ne dolgozza­nak, inkább sztrájkoljanak. Támo­gatta tevékenységüket a munkásta­nács is, amely szembe helyezkedett a kormány intézkedéseivel, s helye­selte a sztrájkot. Azokat a kommunistákat, akik íz ellenség munkája ellen, a sztrájk el­len tiltakeztfk, meg akarták fölemlí­teni. Fenyegetések, különböző kije­lentések hangzottak el a kommunis­ták felé. Minden áron meg akarta a munkát akadályozni az ellenség. Sajnos, sokan nem mentek be az üzembe dolgozni. Sok volt az igazo­latlan mulasztás és az egyéb fegyel­mezetlenség. A művezetők nem mer­tek a fegyelmezetlenek ellen tenni, mert a munkástanács elterjesztette, hogy «-csak olyan vezetőkre van szükség, akiket a dolgozók maguk választanak«. Ezért néhányan igye­keztek »jófiúk" lenni, elnézték a la­zaságokat. Az ellenség pedig tovább dolgo­zott. Különböző párt- és kormányel­lenes feliratokat firkáltak ki az üzembe, letépdesiték a párt és a kor­mány plakátjait. Közben pedig a bé- külókenységet, az elvtelen megbocsá­tás szellemét igyekeztek elterjeszteni. Nehéz volt ekkor még ellenük a harc, mert kevesen voltak a kommunisták és sok volt a tisztázatlan, meg nem értett kérdés. Erősödik a párt Aztán, ahogy pártunk vezetői egy­re jobban leleplezték az ellenforra­dalmat, tisztázták a különböző vi­tás kérdéseket, úgy erősödött a Tex­tilművekben is a pártszervezet. Meg­alakult az öt alapszervezet, s elekor már száz főre emelkedett a pártszer­vezet létszáma. Ez a kommunista gárda elég erős volt arra, hogy ered­ményesen tudjon harcolni a zavart- kelteni akaró ellenséggel szemben. Később megalakult az üzemben a KISZ-szervezet. A fiatal kommunis­ták az első pillanattól kezdve mind a politikai felvilágosító munkában, mind a termelésben nagy segítséget nyújtottak a pártszervezetnek. Elké­szült a pártszervezet faliújságja is, ' s azon és szóban is, rendszeresen felvilágosítják a dolgozókat a párt határozatairól, a kormány intézkedé­seiről. A pártszervezetnek .ma már 179 tagja van. Hét tagfelvételi kére­lem most áll elbírálás alatt. Megbékélés vagy valami más? Az ország politikai, gazdasági hely­zetének szilárdulósa, a párt erősödé­se, taglétszámának növekedése az el­lenséget is .arra kényszerítette, hogy taktikát változtasson. Akik azelőtt a párt és a kormány intézkedései ellen uszítottak, akik igyekeztek a mun­kát, a termelést akadályozni, most gyorsan köpönyeget fordítottak, s a népi hatalom híveként tüntették fel magukat, és egymásután kérték fel­vételüket a pártba. így tettek pl. Ki­rályházi, Brucher, Tatárvári, a mun­kástanács volt vezetői, akik helye­selték és követelték a sztrájkot. Ki­rályházi és Brucher felvételét ugyan elutasították, de Tatárvárinak, a munkástanács volt elnökhelyettesé­nek felvételét a taggyűlés elfogadta. Ezt a tagfelvételt a Városi Pártbi­zottság nem hagyta jóvá. De jöttek olyanok is, akik eltépték MDP tagsági könyvüket, s amikor szükség lett volna a kommunisták erejére, összefogására, akkor hallani sem akartak a pártról. Ezek most ígérgették, hogy "jó kommunisták, jó párttagok lesznek". S a taggyű­lés elfogadta felvételüket, annak el­lenére, hogy a pártvezetőség nem javasolta őket. Szerencse, hogy a Vá­rosi Pártbizottság e felvételeket sem hagyta jóvá. Igaz, nem ma történtek ezek a tagfelvételek, mégis beszélni kell ró­luk. Beszélni azért, hogy a jövőben ilyen hibák ne fordulhassanak elő. Hiszen azok az emberek, akik a mun­kástanács vezetői voltak, s szembe­helyezkedtek a kormány intézkedé­seivel, sztrájkra uszítottak, akadá­lyozták a termelést, lazították a munkafegyelmet, nehezítették a kom­munisták munkáját, akkor, amikor a legnagyobb szükség lett volna az összefogásra, a termelő munkára, azok megmutatták, hogy nem a párt­tagságra, de még csak felelős állásra sem alkalmasak. S azok, akik, ami­kor szükség volt a kommunisták ki­állására, úgy válaszoltak, hogy eltép­ték tagsági könyvüket, méltatlanná váltak a párttagságra. Voltak akkor olyan elvtársak, akik még nem lát­tak világosan, azért nem jöttek so­rainkba. A tagsági könyvüket elté- pőket azonban nem lehet ezekkel egy napon említeni, mert ezek tag­könyvük eltépésével azt mutatták meg, hogy soha nem tartoztak igazán a kommunisták közé. Igaz, ezeknek felvételével sok kommunista nem értett egyet. De a taggyűlésen nem mondották el véle­ményüket, hanem hallgattak. Ez bi- zc-ny tanulság kell hogy legyen a jövőben. Tanulság, hogy ne tűrje egyetlen kommunista sem azt, hogy olyanokat felvegyenek pártunkba, akik előzőleg már tetteikkel bebizo­nyították, hogy nem méltók erre. S a kommunisták ne hallgassanak, hanem a taggyűlésen bátran, nyíltan mondják el véleményüket. Javult a fegyelem, emelkedett a termelés A pártszervezet és az üzem vezetői a párt erősítése mellett legfontosabb feladatuknak tartották a termelés fokozását, a fegyelem megszilárdítá­sát. Azokat a művezetőket, akik nem tudták, s akik nem is akarták a fe­Nem egyszer szó esett már a saj­tóban a vasút szűkös kocsihelyzeté­ről és azokról a nehézségeikről, ame­lyeket a vasutas dolgozóknak le kell küzdeniük ahhoz, hogy a szállítófelek kocsiigényét teljes mértékben kielé­gíthessék, szem előtt tartva a nép­gazdaság fontos szempontjait. Sok hiba van még a kocsügény kielégíté­se körül. A szállítófelekkel való szo­ros kapcsolattal már azt elértük, hogy nappal és munkanapokon gyor­san ürülnek meg a kocsik. Nem így van ez azonban éjszakánként. Éjszaka úgyszólván senki sem ra­kodik. Ha van ilyen rakodás, akkor azt a MÄV rakodási főnökség vé­gezteti, kényszer-kirakásiként. Ez a rakodás a címzetteknek igen drága és növeli az önköltségüket. Ugyanez elmondható a munkaszünetes napok­ról is, amikor délig még csak vala­hogy megy a kirakás, de délután már nem. Persze, hiba az is, hogy a vállalatok vezetőinek jó része nem is tud arról, hogy áruját kipakolják, mert beosztott dolgozói nem tájékoz­tatják kellőképpen, vagy félreveze­tik. , A vasútnak nem célja a kényszer- kirakás. Mi azt szeretnénk, ha a vál­lalatok küldeményeiket éjjel-nappal és munkaszünetes napokon is, folya­matosan raknák ki. Hiszen saját igé­nyeiket is csak úgy tudjuk kielégí­teni, ha ők is segítenek ebben ben­nünket. Vagyis vasutas nyelven szólva: a gyors kocsifordulóval. Van egy olyan törvényerejű rendelet, amely szerint a nagyobb forgalmat gyelmezetlenséget megszüntetni, le­váltották, s helyükbe másokat állí­tottak. Több új, fiatal művezető ke­rült fontos, felelős beosztásba, akik azóta becsülettel eleget tettek fel­adatuknak. Az üzemben azóta megszilárdult a fegyelem. Ezt elősegítették példamu­tatásukkal a kommunisták, a kiszis- ták. Érmek eredménye, hogy a Tex­tilművek minden vonatkozásban túl­teljesítette az előző évi termelési eredményeket. A kommunistáik, ki- szisták kezdeményezésére május 1- én, augusztus 20-án és november 7-e tiszteletére munkaversenyt indítot­tak. A november 7-i munkaverseny a negyedik negyedévre szól, s abban valamennyi gépen dolgozó részt vesz. Persze, van még fegyelmezetlenség az üzemben. A segédmunkások gyak­ran váltakoznak, cserélődnek, s nem egy közülük fegyelmezetlen, felelőt­len ember. A gyár kommunistái, ve­zetői most fontos feladatuknak tart­ják a segédmunkások fegyelmének megszilárdítását. Bíznak a pártban és a kormányban Amíg erősödött a párt, az ellenség sem pihent. Igyekezett elterjeszteni a dolgozók között, hogy a kormány majd egymás után fogja visszavonni intézkedéseit, a dolgozóknak tett kedvezményeket. — Meglátjátok, nem lesz ebben az évben textil jutta­tás — mondogatták titokban. Nem vált be ez a jóslat; A párt és a kor­mány híven megtartja intézkedéseit. Ebben az évben az üzem dolgozói is­mét kapnak textiljuttatást. Az üzem az idén nem ráfizetéssel, hanem már nyereséggel dolgozik. S e nyere­ségből a dolgozók részesedést kap­nak, előreláthatólag személyenként 1G—14 napi fizetésnek megfelelő ősz- szeget. Hiába próbálkozott az ellenség kezdetben és később is, nem sikerült zavart, elégedetlenséget keltenie. ^ A Textilművek munkásai látva a párt, a kormány határozatait, következe­tes intézkedéseit, egyre jobban és egyre szilárdabban bíznak a pártban és a kormányban. S ezt a bizalmat az eltelt egy esztendő eredményei csak tovább növelték. Százhetvenkilenc kommunista van ma a Textilművek alapszervezetei­ben. Az ő munkájuk, példamutatá­suk eredménye is, hogy az üzem eredményesen, nyereséggel dolgozik. Csak egy a hiba: a pártszervezet nem minden kommunistája hallatja szavát, nem beszél dolgozó társainak eredményeinkről, feladatainkról. Egy esztendő alatt megszilárdult országunk politikai, gazdasági hely­zete. Alig láthatók már az ellenfor­radalom okozta sebek, s ezekre az eredményekre büszke lehet népünk, büszkék lehetnek kommunistáink. Ez kötelességet ró a Textilművek valamennyi kommunistájára is: hal­lassák szavukat, vigyék el a párt sza­vát dolgozó társaikhoz, erősítsék a tömegek bizalmát pártunk, kormá­nyunk intézkedései iránt. S zalai László lebonyolító vállalatok tartoznak megjelölni azt a személyt, aki távbe­szélőn a nap bármelyik szakaszában értesíthető a kocsirakományú külde­mények érkezéséről, és aki felhatal­mazással bír a szükséges intézkedé­sek foganatosítására. E tekintetben is igen sok még a tennivaló. Gyak­ran négy-öt telefonbeszélgetés szük­séges ahhoz, hogy a vasút kinyomoz­hassa, hol talál felelős személyt, akit értesíthet. Az is haj, hogy nem je­lentik be a vállalatok az értesíten­dő személyben történt változást. Min­den vállalatvezető tudja, hogy a fennálló rendelkezések értelmében a vasút által "megkísérelt" értesítés teljes érvényű értesítés. Fia nem tör­ténik: jelentés, ezt a kényszer-kirakás követi, amely érthetően jogos. Ho­gyan kerülhetik el mindezt a válla­latok? Helyes szervezéssel és előre­látó munkával. A felelős személyek beállításával, az értesítés utáni azon­nali cselekvéssel. Mi hisszük, hogy ezen a téren a közeljövőben komoly javulás áll be. Hiszen ha munkaszünetes napokon és éjjel .nem rakodnak szállító fele­ink, akkor hétfőn és kedden nem tudunk adni kocsit a fontos külde­mények berakására, nem tudjuk a bányák kocsiszükségletét fedezni. Mindezt más üzemek, vállalatok ér­zik meg. Ismételten kérjük a szer­vezett és előrelátó munkára a válla­latokat^ különösen most, az őszi for­galom legerősebb hónapjaiban. Nagy Károly osztályfőnök. ges, magából kikelt ember kereste fel a Somogyi Néplap szerkesztősé­gét. Kétségbeesett hangon mondot­ta el azt, hogy milyen furcsa intéz­kedéseket tett a Városi Tanács az ő lakásügyében. Megmutatta az iratai közt lapuló lakáskiutalásról szóló, 1948. december 17-én, az akkori vá­rosi lakásügyi szervek részéről kiál­lított véghatározatot, amelyben jól olvashatóan áll az, hogy Páldi Jó­zsef — a panaszos — annak idején két szobás főbérletet kapott. Ennek ellenére éveken keresztül, egészen idáig egy szoba-konyhás la­kásban élt, beteg feleségével és két gyermekével, mert az őt megillető másik szoba egy, az övével hasonló főbérlethez tartozott. Most végre ki­költözött a másik lakásból az eddigi bérlő, s Páldiék szaladtak a tanács­hoz, megkérdezni, birtokba vehetik-e valahára a kiutalásban szereplő má­sik szobát. A lakásügyek egyik elő­adója, Bütykös elvtárs, látva a hiva­talos kiutalást (de nem ismerve a helyzetet), a kérdésre igennel vála­szolt. Páldi József tehát hazament és kibontotta a lakását a második szo­bától elválasztó közfalat, hogy ezál­tal bejárást teremtsen magának oda. Ezt a munkát azonban nem is egy­szerűen, hanem "ügyészi segédlettel" végezte el, mert a Városi ügyészség is igazat adott neki ekkor még a ki­utalásban leírt jogosultságának ilyen­formájú kielégítésében. Elmúlt azonban ez a nap és a kö­vetkező reggelre minden vélemény megváltozott Páldi József lakásügyé­ben. A tanácsnál azzal ■ érveltek, Tlpary Lajos i „Száz oldal fejtörő” című könyvének címlapja. hogy a bontásra engedélyt adó elő­adó nem ismerte a kérdéses lakást, s így nem tudta azt, hogy Páldi Jó­zsef lakrésze és a*mellette lévő egy­szobás bérlemény már 1946 óta két önálló lakás. így Páldi bármennyire jogosult is, nem bonthatja meg egyi­ket sem, annál inkább, mert a meg­üresedett lakrészbe új ember költö­zik, a tanács beutalásával. Ugyan így megváltoztatta állásfoglalását az ügyészség is, mondván, hogy igen, igen, valóban kétszobás lakásról szól a panaszos kiutalása, de az lehet el­írás is, mert hiszen í948-ban kétszo­bás lakás a kérdéses épületben, ahol Páldi lakik, nem is volt. Mészáros Károly, a lakásügyi cso­port vezetője, szintén elismeri Páldi József jogait: — Páldi elvtársnak — mondja — családja létszámánál fogva valóban jár kétszobás lakás. Igényeit azonban nem így kellett volna kielégíteni. Ha kérelmet nyújtott volna be egy má­sik, nagyobb lakás kiutalására, kéré­sét támogattuk volna. Ez persze egyáltalán nem csökken­ti sem a tanács, sem az ügyészség illetékeseinek felelősségét a kétféle állásfoglalással kapcsolatban-. Páldi Józsefet most felszólították, hogy az "önkényesen birtokba vett" lakrész­ből 24 órán belül költözzön ki, s ae eredeti állapotba állítsa vissza. MINDEZ KÉT NAP ALATT tör­tént. A szenvedő fél most egyik szervtől a másikhoz megy. Igazságát keresi. Vajon megtalálja-e az állás- foglalásukat ilyen gyorsan megvál­toztató hivatali emberek között? — ger. KÉT ÚJ KÖNYV , Waldapfel József „Irodalmi tanulmányok” című kötete most Jelent meg. TTVTTTTVVVVVTTWVVTTVTTVTVVVTTVTVTTTTTVTTTTTVTVVVVTVfTVT’rfTfVfWVVTVTTTTTt A gyors őszi kocsifordulóért Kiseprüssték őket a szövetkezetből A seprűkészítés ősfoglalkozása egye­seknek Óaranyban. Jól jövedelmező fog­lalkozás. A hiba csak ott van, hogy az értékesítésnél néha egy kis pénz csúszik az egyik kézből a másikba. A felvásár­lási szakmában régóta dolgozók »jó« módszereket alkalmaznak. A seprű da­rabjáért 50 fillértől 1 forintig terjedő összeget kérnek. S meg is kapják. Hi­szen így is kifizetődő üzlet ez. Azon­ban itt a tanulság, hogy néha nem. A Darányi iöldművesszövetkezet is ilyen vegyes felvásárlási gócpont volt. Nyírágseprűt, cirokseprűt, csákánynye­let, kalapácsnyelet, szóval mindent vet­lek. S jó jövedelmet biztosítottak ezzel a szövetkezet volt vezetői, felvásárlói a szövetkezetnek. Persze, abból csurrant nekik is. A tavaly október— novemberi ellenforradalmi események alatt és után is kihasználták az adott lehetőséget a felvásárlók: így Óaranyban például 20 ezer darab nyírfaseprűt négy forintos felvásárlási áron, négyezer darab cirok­seprűt, 14 — 16 forintos áron vásároltak fel. Mindez persze megrendelésen felüli vásárlás volt. A felvásárolt árut azon­ban még ma sem értékesítették. Ennek is megvan a maga nyomós oka. Rossz, töredezett, minőségileg nem megfelelő árut senki sem vesz meg. A nyírfasep­rűből ma három forintos értékesítési árral 16 000 darab használható. Azaz el lehet adni, ha lenne vevő. így nyír­faseprűnél a ráfizetés abban az eset­ben, ha a meglévő mennyiséget érté­kesíteni tudják, három forintos árban, 37 185,50 forint. A cirokseprűt 9 forin­tos eladási áron értékesíthetnék. A rá­fizetés, ha elkel az áru, 27 206 forint. Ha nem, akkor az összes kár mintegy 180 000 forint. A védekezés nagyon naiv és átlátszó. Piac nélkül, konjunktúrára várva ki akarták használni a lehetőségeket. Piac azonban ma sincs. A lehetőségek is egyoldalra dőltok. A felvásárlók meg­kapták darabonként a 0,5—1 forintot. S többé nem érdekelte őket a dolog. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a meg­lévő áruból, nyírfaseprűből 4000 darab hasznavehetetlen. Helytelenül, lelkiisme­retlenül tárolták az árut. A szövetke­zetek járási vezetősége bizonyos mér­tékig már megtette a szükséges intéz­kedéseket. A felelőtlen személyek eltá­volítása is megtörtént, illetve folyamat­ban van. Úgy gondoljuk, ez az eset ta­nulság volt a járási és a megye szö­vetkezeti vezetőség részére is. S az el­következő időben az ellenőrzést úgy fogják végezni, hogy többé nem fordul­hat elő ilyen eset. NÉMETH SÁNDOR cÁz ín láfiy,&ffi Sötét a nézőtér, pe­reg a film, a vetítő­gép egyenletesen du­ruzsol, a nézőtér fe­szülten figyel. Két apa harcol egy lányért. A természe­tes apa, könnyelmű­en elhagyta feleségét és egyéves kislányát. Tizenöt év múlva rá­döbben fojtogató egyedüllétére, az évekkel növekedő magányára, keresi a szeretetet, karba száll leányáért és visszakö­veteli a második apá­tól, aki éldesapaként, igaz barátként nevel­te a gyermeket. A kislány rövid ingado­zás után azt az apát választja, aki való­ban apaként óvta őt, szerette őt és anyját. A filmnek egyik ér­dekes epizódja egy válóper békéltetési je­lenete. A házastársak dacos csökönyösséggel csatáznak a bíróság előtt a válásért, mi­kor felhangzanak a bíró megfontolt, lelket ébresztő szavai: »"Ért­sék meg, a gyermek­nek szüksége van ap­jára ... Könnyelmű nyakassággal szétrom­bolják a családi ott­hont, a szeretetet.'.. Eljöhet a keserves megbánás ideje ... de már hiába ...« Mel- lettem felsír egy fia­talasszony. Csukló sí­rását zsebkendőjébe fojtja. Tudom, hogy neki igen sokat mon­dott a film bírója. , Előadás után, sze­merkélő esőben, lá­nyomba !karolva siet­tünk haza. Nem ele­mezgettük a filmet, csak a szótlanságban is érzem, hogy ő is a látottakon gondol­kodik. Egyszer csak megszólal: »En is így tettem volna«. A film tehát igazat mondott, a tizenhat éves lányok igazát, az anyák és becsületes apák igazát, nemcsak a bíró és törvény iga­zát, hanem egy maga­sabb erkölcsű társa­dalom igazát. Pereg az »Én lá­nyom« című szovjet film, duruzsol a gép, és a mozi sötétjében tanítanák az igazság szavai.-kb­KÉT KÉP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents