Somogyi Néplap, 1957. november (14. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-13 / 266. szám
^posvKV tlLAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap LÉPÉSEK A SZÍRIÁI ÉS AMERIKAI VISZONY RENDEZÉSÉRE NOVEMBERTŐL — NOVEMBERIG AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA A NAGY ÜNNEP UTÁN XIY. évfolyam, 266. szám. ÁRA 50 FILLÉR Szerda, 1957. november 13. MÁGNÁS MISKA Miért nincs tervszerű falusi húsellátás? Megalakítottuk a termelőszövetkezetet SOMOGYI NÉPLAP SZERKESZTŐSÉGE Kaposvár. Kedves Elvtársak! Mi is követjük a pártnak azt az útmutatását, amelyet lapjuknak a tavasszal megjelent egyik számának cikke így fogalmazott meg: egyedüli kiút a létbizonytalanságból a szövetkezet. Falunkban összefogtak a szegényparasztok és nyolc család 120 hold földön megalakította a November 7 Tsz-t. Azóta újabb két család állt közénk. Földünknek felét felszántottuk és ma, vasárnap is dolgozva, kissé késve ugyan, de elvetettünk tíz hold búzát. Tudjuk, nehezen járható az az út, amelyre most ráléptünk, de mindaiinyiunkban meg van az akarat arra, hogy minél rövidebb idő alatt vonzóvá, gazdaggá tegyük szövetkezetünket és jómódúvá saját magunkat. Ezt a célunkat pártunk segítségével biztosan sikerül elérnünk. Egyébként máris van kilátás arra, hogy több családdal erősödik a ma még kicsiny közösségünk. Ezzel zárom is soraimat, s legközelebb bővebben írok. Somogydöröcske, 1957. nevembe r 10. Elvtársi üdvözlettel: í Mészáros Ambrus tsz-elnök. Képek az állami gazdaságok életéből Télen minden valamirevaló falusi család törekszik a zsírosbödönök megtöltésére, megtelnek sonkával, szalonnával, kolbásszal, ilyen-olyan töltelékekkel a füstölők. De akármilyen sok és akármilyen jó is a füstölt hús tavasszal, nyáron, azért nincs olyan jó szalonna-, sonkaevő, aiki ne kívánná meg a friss húsból készített pörköltet, rántottat. Kielégítjük-e a falu eme igényeit? Távolról sem. A megye több mint két és fél száz községe közül 176-nak még csak húsboltja sincs. A földművesszövetkezetek által, fenntartott 76 húsboltba időként, hetenként vagy ritkábban jut ugyan hús a központi készletből, de a többi faluban csak akkor vehet az ember friss húst, ha egy jószágnak eltörik a lába és kényszervágni kell, vagy alkalomadtán a városba veti útja és onnan visz haza, s esetleg baromfit vág. Mondjuk ki magyarán: a fel- szabadulás óta nem sikerült megoldani a húst tömegévei ontó falvak tervszerű és rendszeres, kultúrált húsellátását. Ezt pedig nem nevezhetjük rendjén- valónak, még kevésbé megnyugtatónak. Távolról sem alkarjuk vitatni az ellátatlan városi lakosság kielégítésének elsődlegességét és fontosságát, de azért ne feledkezzünk el a vidékről sem. A falusi húsellátás fogyatékossága: választékhiány. Általában vidéke» igen nagy igény volna sertéshúsra, a vidék azonban a megyének biztosított sertéskeret tíz százalékát sem kapja meg. A vágóhíd az összes élőállatot a hét elején levágja, s _ a somogyi paraszt —már ahol van kimérés — vasárnaponként még véletlenül sem juthat friss áruhoz. Marhahúsból — főként fagyasztottból — már több jutna a falvakba, de sajnos, azt még nem szerették meg a fogyasztók, másrészt a húsipar nem rendelkezik a higiénikus szállításhoz, tároláshoz elengedhetetlenül szükséges hűtőkocsikkal, hűtőszekrényekkel, nem tudják biztosítaná a lánchűtést, s ez tovább rontja a fagyasztott hús iránt táplált rossz előítéleteket. Amint a Hűtőház állandóan növekvő készlete is mutatja, a város kaphat a fagyasztott marira helyett sertéshúst, ám a falu, mint az elmúlt héten is — a kiutalt mennyiséget sem kapta meg. Aztán ehhez járul még az is, hogy a húsipar csak a megye lakott helységeinek egy részébe juttatja el a húst, a földművesszövetkezetek pedig jövedelmezőségi okokra hivatkozva — mint pl. Kadarkúton is — irtóznak attól, hogy az Állatforgalmitól élő sertést vegyenek át, s azt helyben kimérjék. , A falvak elégtelen húsellátásának tehát — mint látjuk — több oka, több ludasa van, ezért a falvak ellátását zavaró hibákat csak az érintett húsipari, kereskedelmi szervek összefogásával, s népgazdasági szinten történő intézkedésekkel lehet és kell kijavítani. Nemrégiben a Húsüzem igazgatója akként nyilatkozott a húskészítmény (kolbász, hurka) ellátottság hiányosságairól, hogy azokért nem ők, hanem kimondottan a kiskereskedelem a felelős. Sajnos, ebben is a legnagyobb hiányt a falu szenvedi. Főleg azok a falvak, ahová legutoljára, vagy egyáltalán nem jut el a húsipari túrakocsi. Igaz, hogy a kiskereskedelem és a fogyasztók is több olcsó áruhoz szerelnének jutni, de a fő probléma nem ez — amire a Húsüzem hivatkozik —, hanem a választékhiány, s az, hogy 32 forintos kolbászból sem leh'et elegendőt kapni. A húsipar jelenlegi kapacitásával nem képes termelését növelni, pedig az igény a 10—12 év előttihez képest — ha csak a jelenlegi forgalmat vesszük is alapul — háromszorosára emelkedett. A tényleges igény ennél is nagyobb volna. Szükség sürgeti tehát az üzemfejlesztést. Addig amíg erre sor kerül, a húsipari, kereskedelmi szerveknek arra kell törekedniök, hogy az ellátás terén ne legyen »senki földje«, mert a falu sem csupán kenyérrel ék Az illetékes szerveknek nem szabad belenyugodniok a mostani, nem kielégítő helyzetbe, ha másként nem, tárgyalmok kell esetleg más megyékből való behozatalról. Mint cikkünk elején is írtuk, a téli hidegek beálltával jelentősen csökken a hús és húskészítmények iránti kereslet a falun. De jön majd a tavasz, a nyár, amikor viszont több kell majd a vidéknek. A húsipar, az állam, ha több készlete lesz, többet tud adni a falunak, s a falu, ha látja, hogy ő sem mostoha, szívesebben hizlal az országos árualapra. A dolog két oldala tehát kölcsönhatásban van egymással. A földművesszövetkezetek a Megyei Felvásárlási Operatív Bizottság javaslata értelmében a közeljövőben 40—50 új falusi húsboltot nyitnak a legszükségesebb helyeken. Ám legyen is hús ezekben az üzletekben, ne úgy, mint eddig. Meggondolásra méltó az a javaslat, ami az operatív bizottság minapi ülésén is elhangzott: vágják le a sertéseket a földművesszövetkezetek s mérjék ki azt frissen! Ehhez azonban felső intézkedés kell! Az sem elvetendő gondolat, nem volna-e helyes, ha a jövőben a földmű- vesszóvetkezetek az Állatforgalmi Vállalattal azonos feltételek, díjtételeit mellett, öntevékenyen, • maguk vásárolhatnák fel a kimérésre kerülő állatokat. S lehetővé tehetnék a földművesszövetkezeteknek, hogy a falu húsellátásának biztosítása céljából hizlaldákat tartsanak fenn, az ehhez szükséges ábrakot pedig az állatni vállalattal azonos feltételekkel vásárolhassák a szabadpiacon. Annyi bizonyos, ahogyan megszerveztük a falvak iparcikkekkel, kenyérrel való ellátását, ugyanúgy akarattal, szívvel, felelősséggel meg lehet és meg kell oldani a húsellátást is. Varga József — A Kaposvári Víz- és Csatorna- művek munkálatainak nagy része föld alatt folyik,'s a veszélyes munkahelyeket lámpával világítják meg. A Berzsenyi utca 8—10. számú házak előtt a lámpákat ellopták. Aki a kivilágított munkahelyekről a veszélyt jelentő lámpát eltulajdonítja, gondoljon arra, hogy bűncselekményt követ el, dolgozótársait életveszedelemnek teszi ki. (Tudósítónktól.) — Van itt újság annyi — mondja Rót'h Sándor, a Felsőbogáti Állami Gazdaság igazgatója —, akár egy egész lapot betöltene. Ez a gazdaság már október 28-án teljesítette évi beadási tervét. Ez így nem is látszik nagy dolognak. De ha hozzátesszük azt is, hogy a tervezettnél kisebb tehénlétszámmal érte el ezt az eredményt, akkor mindjárt más... Nem kevésbé érdemel említést az sem, hogy az idén már 700 mázsa hízott marhát adtak el exportra. S miért hallgatnánk el, hogy a gazdaság fő- agronómusa, Kopecsni Vincze 180 mázsa burgonyát termelt a kísérleti tábla minden holdján. Dicsérettel szólhatuhk a felsőibogátiak kulturális eredményeiről is. Szombat esténként 60—70 ember jön össze a gazdaság kultúrtermében. Itt aztán ki-ki a maga kedve szerűit szórakozhat. Van sakk, marokkó, romi parti, utána filmvetítés, ismeretterjesztő előadás, aztán megszólal a tangóharmonika, akinek kedve szottyan a táncra, az táncolhat. Most tanulják Darvas József: Szakadék című drámáját, amelyben szerepet vállalt a gazdaság igazgatója, az őszihajú főkönyvelő, az iskola igazgató és a színjátszók vezetője, Stemler Imre tanító is. * * * Nagybarátiban a traktorosok Versenyét év végén értékelik. Az első helyre Horváth István többszörösen kitüntetett traktorosvezető a várományos, alá mintegy 2000 normálhold faíajmunkát végzett eddig, s a múlt havi keresete közel volt a 3 500 forinthoz. Jól törekszik Lipák László is, ő október hónapban 157 százalékra teljesítette havi tervét, s 2343 forintot keresett. •** * * A kutasi gazdaság vezetősége arra büszke, hogy a tervezett 160 mázsa almatermelési tervet mesz- sze túlszárnyalták, s mintegy 700 mázsányit exportálhattak is. Térvén felül 140 hízott marha jutott külföldi értékesítésre. Az idén 375 holdon végeztek talajjavítást. Jövő tavaszig további 615 holdra kerül sor r- adja meg a felvilágosítást Lestár Albert főagronómus. * * * Marcaliban a minap egy olasz kereskedő megalkudott 27 darab kövér marhára. Mind extrém minőségű. Ahogy Szép István igazgató számolja, ez évben 2 millió forint körüli bevételük lesz exportra hizlalt szarvasjószágokból. SOMODORI LAKODALOM A szépen riendezéft falu későőszi, szombat délutáni csendjét kürtök zenéje veri fel. Lakodalmi nótát rikoltanak a hangszerek és a menet, amely a tanács eskető-termében az ünnepélyes és törvényes esküvő részvevője volt az imént, most már egészen megnyugodva (bár nem volt mitől tartani) ballag a lakodalmas hází.g, <Ahol a szokásoknak megfelelően táncbemutatóval veszi elejét a dinom-dánom. A vőlegény szülei csöppnyi parasztházának udvarát körül állják mindazok, akik jövet nem láthatták a fiatal párt, no meg aztán olyanok is, akik láthatták, mert a csuda tudja, mitől, de ilyenkor nem telhet- be az ember a nézéssel. Egy öt év körüli kislány rongybabával az ölében nekitámaszdiodik * drótkerítésnek és (úgy tekjntget kerek kék szemével, mintha mindent értene. Különösen sok a néző, ha olyan szemrevaló a menyasszony, mint (most már így írom) Kiskövi Jánosné, a pesti munkás technikus lánya, a hadnagy felesége. Mielőtt elindultunk volna ide, úgy értesültünk, hogy világraszóló lakodalom lesz ez már csak azért is, mert első ilyen esküvő Somodorban, amely nem az »égben« (tehát nem templomban) köttetik. Meg kell hagyni, hamar kitűnik, hogy ezenkívül még egy egész sor olyan mozzanat jellemzi ezt a lakodalmat, amely arról tanúskodik, hogy Somodoron is tért hódított már az új világ. Ez a lakodalom, mintha a réginek és az újnak érdekes találkozása lenne. ; Mielőtt a sötét végképp ráborul- ng a falura, felharsanó Rákóczi induló szavai töltik be a környéket. Néhány perc, — az érzékeny búcsú következik a szülőktől. Kiskövi bácsi, az egykori cselédember, akit már kissé töpörödöttre satuit az évtizedek nehéz munkája, mindig várt erre a pillanatra. Tudta, hogy el is jön egyszer, de sohase hitte, hogy hadnagyfiától vesz majd búcsút, akit most szeptemberben avattak, s akinek mellét ezen az ünnepélyes alkalommal is a Munkás-Paraszt Hatalomért Érdemérem díszíti. A kürtszó a falu kultúrházáig tart; a lakodalom tulajdonképpeni színhelyéig, ahol 115 tányérban gőzölög a forró tyúkhúsleves, amelyről azt beszélik, hallatlanul kitűnő orvosság. Ördögi virtuozitással csap a hegedűbe Pintér zenész és bandá ja.. All a mulatság. Ezek már az igazi lakodalom első percei, amelyek nemcsak tyúkhúslevest, pörköltet, forró rétest, meg tortát, hanem olyan »hej, de jókedvet« jelentenek, amely egyesíti magában mindazt, amit erről a témáról a somodoriak elképzelnek. És minél többször ürül fenékig a pohár, annál nagyobb lesz a piros folt a fehér asztalon a jóízű hegylevétől, annál kevésbé látja a pohár eléggé széles száját a töltögető. A cigány rákezdi: »Jó estét kívánok, megjöttek a...« Mindenki megjött, aki a hivatalosak Közül csak mozdulni tudott. Ez az az éjszaka, amikor nem álmosodnak a gyerekek, ismét fiatal lesz az öreg és fiatalabb, aki fiatal. Szinte percenként 'jelenik \meg az ,első vőfély fehér kötényében a kultúrház színpadán, ahol a zenekar is helyet foglal, hogy tállal a kezében, a beköszöntőjében elmondja a maga mondókáját. Lepedőbe burkolózott asszony tolakszik előre. A vőfély bejelenti, baj történt a konyhán: főzés közben kezét égette a szakácsnő és most pénz- kéregető útra indul másodmagával, hogy gyógyíttatni tudja azt. Egy tányérba kerül a papírpénz, egy merőkanálba pedig az aprópénz. De jaj annak, aki a merőkanál felé nyújtja filléreit. Mert a „hibáskezű” szakácsnő fakanalával ugyancsak »megsimogatja« a huncútkodákat. A pajkos- kodók a kezüket kapkodják. A társaság mulat. A nép úgy örül ennek, mint a gyerek az ajándéknak. Ilyen őszinte kacagást, ilyen igazi örömet rég láttam. Micsoda kevés 'elég hozzá! A mellettem ülő pödrött bajuszú Nagy József, a puhára főtt kakast majszolva megérint, miközben neveltében ailig-alig tudja elmondani. mit akar. Végre úrrá lesz bugyborékoló kacaján: ...— Nem égett ám meg a keze... Amit összeszednek, azt a muzsikusoknak adják... — Hogyan kerül ennyi ember ide? — kérdem. — Nagy kérem a rokonság, meg aztán kőcsönbe... — Maga is »kőcsönbe« jött? — Úgy is, meg hát én lennék a »főső« szomszéd. Tusst húzrmk a zenészek. Nem ismer határt, akadályt a jókedv. Pillanatok alatt udvarra kerülnek a lakomái asztalak, aztán hangol vált a cigány vonója: »Fehér szőlőt nem eszi meg a darázs.« Itt már senki sem maradhat tétlen szemlélő. Egy hatalmas mozgó, ringó, ropogó jókedv az egész társaság. Az egyik csárdásnál engem is elkap Rozi néni, akinek ugyan egyetlen fogát sem láttam, de annál inkább érzem az erejét. Pörgünk, forgunk, már egy szédülő káosz a világ és a cigány nem hagyja abba. De Rozi néni sem. Na, szegény városi derekam, te ugyancsak levizsgázol. Még szerencse, hogy Rozi néninek legalább a szemem megnyerte a tetszését. így némiképp bennemaradtam a cukorpilcszisben és a csárdásbeli fogyatékosságaimat is tapintatosan elhallgatta. Egyszerre hatalmas üdvrivalgás szakítja félbe a dinom-dánomot. Nagy kör keletkezik, amelynek közepén ott áll a menyasszony eszem- adta pöttyös ruhájában, hátrakötött menyecskefejkendőjébe'n. Es eldördül az első vőfély hangja: I „Eladó a menyasszony!" Mindenki meg akarja venni, szinte egyszerre. Adják a pénzt, miközben kézről-kézre kapják a fiatal menyecskét. Egynek-egynek alig jut rá néhány pillanott. A muzsika egyre gyorsul. Menyasszony legyen a talpán, aki ezt kibírja. Kiskövi János hadnagy, a férj gyertyával kezében nézi asszonya eladó táncát. Aztán végigfut az emlékezés: a tavalyi ősz, amikor fegyverek ropogtak a Halászbástyán és a vihar nem kerülte el a Zrínyi Akadémia tanulószobáját sem. Szerelmét tatán akkor érezte a legelszakíthaiatla- nabbnak, amikor aratott a halál. Amikor maga is fegyvert fogott, életét vive a vásárra, küzdött azok ellen, akik a nép nyugalmára törtek. Ott volt az elsők között akkor is, amikor ,a ikarhatalmi századok gigászi erőfeszítéseket tettek a törvényes rend és nyugalom megteremtésére. Kitüntetése, amelyet jó ta- 'tulásáért és ezért a hősi harcért kapott, ide is elkísérte. Itt van a mellén. És most faluja népének, ahonnan ő is Icikerült, őszinte öröme, kacaja egy év múltán újra él, igazi s őszinte. Nehéz volt érte a Imre, de megérte. Beteljesedett a vágy: hadnagy lett és férj. Mindez ilyen nyugodt, boldog körülmények között. Valamennyi, kézign ßtpördül a menyasszony, amikor Kiskövi János katonás mozdulattal leteszi a gyertyát, s a legnagyobb összegű pénzt a kalapba dobja: senki többet szá- zadszor! övé, megvette a menyasszonyt! Elkapja hajlékony derekát és táncolnak, táncolnak, ameddig csak bírja a cigány. Nem tudom, a hodbébinek hányszor volt ideje megfordulni a Föld körül. Mert való igaz, nekünk f igen rövidnek tűnt az éjszaka. Észre sem vettük és fenn a dombon, a puszta felől erősödik a fény, beszökik a faluba világosságával a hajnal. Aki bírja, az még táncol, id- dogál. A zenészek mintha újra élednének. Egy-két gyenge legény szundít csak itt-ott a sarokban. Azt mondják, altyk az éjjel elmentek, azokért a fúvószenekar megy virradatkor, hogy megláncolva visszahozzák őket. A vőlegény és menyasszony még talpon: délután aztán ők is egymás kezét szorítva elindulnak innen messze, az élet felé. Az asztalnál ülök és noteszomba jegyzem az egyik épen maradt csokoládétorta cukorbetűs felírását: »Legyetek boldogok!« SZEGEDI NÁNDOR
