Somogyi Néplap, 1957. november (14. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-01 / 256. szám

Péntek, 1957. november 1. SOMOGYI NÉPLAP 3 Qíit ízesük szárnyát a fiatat madárnak... A marcali művelődési otthon csak- mem egy évig haldoklóit. A kulturá­lis élet betege ■ időnként fel-fel emelte fejét, s azután visszahanyat- k f, elkeseredetten várva a végső pusztulásit. Nehéz lenne most sorra venni e tétlenség okait, okozóit. Hi­vatkozni lehetett arra is, hogy a mozi gátolta rendezvényeiket, de az alapvető hiba mégiscsak ez volt: leülni az irodában, megvárni más szervek rendezvényeit, előadásait, s 1» szűkösen is, de megélni' a le­cseppenő százalékokból. A kultúrháznak vem volt ön­álló rendezvénye, nem volt színjátszó csoportja, táncosai, énekkara, csak tervei, melyek túlnyomórészt a vidéki együttesek műsorára, szereplésére támaszkodtak. S az »eredmény« fo­rintban kifejezve: 43 000 forint adós­ság a bevételi terv rovására... Szeptemberben új igazgató vette át a vezetést. Azaz, dehogy vette át, hisz nem volt, aki átadja. Csak közölték vele, ő lesz az igazgató: feladata a járás kulturális életének irányítása. Nos, van aki ennyivel is H tud indulni egy új munkaterü­leten, s Paáil László ilyen em­ber. De úgy érezzük, azért illett volna meglátogatni őt, segíteni, be­vezetni a kultúráiét irányításának műhelytitkaiba. A megyei/ műve­lődésügyi osztály még nem jutott el azóta Marcaliba. (Pedig csak 5 járási kultúrház van a megyében.) E tények alapján nem csodálkozunk azon sem, hogy a kultúrotthonigaz- gató éppúgy nem tudja: hány kul- térház van a járásban, mint az egy hónapja Marcaliban székelő műve­lődésügyi előadó... Megjieigyzéseket nem fűzünk eh­hez, még visszatérünk a kultúrház s vezetőjének magára hagyatottságá­ra, mely — valljuk be — egy kicsit szégyene a megyének, de a járás vezetőin ok is... Marcaliban >e visszásságok el­lenére is új van születőben, s ez az új nemcsak tervekben, tettekben jut, és jutott már ed­dig is kifejezésre. Az egyik legszembetűnőbb siker kétségkívül a különböző színjátszó csoportok erőinek ■ egyesítése volt. Börzsei András vezetésével csak­nem három hete folynak a »Dok­tor úr« próbái. Olyan elgondolások születtek, hogy a jól sikerült elő­adások után — nem banketten és bormámorban, mint eddig — meg- ünneplik és honorálják a szereplők fáradozásait. A tervek szerint Bu­dapestre viszik a színjátszókat, s ott néznek meg egy-két színházi előadást. Ez szakmai segítséget, kul­turális élményt is jelenít, s egyben összeforrottabbá teszi a gárdát. Nemrégiben 22 tagú tánccsoport alakult Marcaliban, s megkezdődött az énekkar szervezése, melyet Ko­lozsvári B. István vezet majd. Kár, hogy az előbbi együttes nem kapital szalcképzatt vezetőt. De ugyanez a helyzet a zenei szakkörrel is. Sand- rik Mihálynak köszönettel tartozik a falu, amiért önzetlenül feláldoz­za estéit a zenét kedvelő íiatalck számára. De mennyivel sikeresebb lehetne e zeneoktatás, ha szakem- Ibar irányítaná, ha maga Sandrik Mihály is gyarapíthatná önképzéssel szerzett tudását. A zenei szakkört jövőre zene­iskolává szeretnék fejleszteni. De ahhoz pedagógusokra van szükség, akik esetleg — törvényben Váltott — magántanulóik rovására is vállalnák a zenei ismeretek ter­jesztését. És ha a zenénél tartunk, vádol­nunk és kémünk is kell egyszerre. A kultúrháznak nincs zongorája, pontosabban olyan zongorája van, amit már nem lehelt megjavítani. Lehet beszélni zfemei nevelésről, énekkarról, zenei szakkörről, vagy zeneiskoláról hangszer nélkül? Na­gyon nehéz. Pedig segíteni lehetne ezen, s éppen azok a vezetők tehet­nék, akik oly távolról, s részvétlenül szemlélik a ikultúrház erőfeszíté­seit. .. Működik már a foto- és képző­művészeti szakkör is Marcaliban, s ezek májusra terveznek közös ki­állítást. A tervek között szerepel egy külön KISZ színjátszó csoport létrehozása is. Kár, hogy eddig még eredmény­telenül kísérleteztek a vezetők. Az ismeretterjesztés tervében sok ér­dekes, tartalmas előadás szerepel, s amit megtartottak belőle, csak a diákoknak szólt, más alig hallgatta meg. Miért?? Az eddigi eredmények után ép­pen a »miért«-re szeretnénk választ adni. Az okokra és részvétlenségre utalunk, mely — nem kell túl érzé­kenynek lenni ahhoz, hogy kimond­juk — szárnyát szegi a fészkéből ki­rappenő,, fiatal életkedvvel, s aka­rással béli madárnak is... Szóltunk már a megyei műve­lődésügyi osztályról. Egy alkalom­mal járt kint valaki, s azt mondta az igazgatónak, másirányú munkája lévén: »Mo-ndd csak el. mi bajotok van, de én úgy sem tudok segíte­ni. ..« Nos, forduljon ezután egy fiatal kuitúrotthonigazgató taná­csért. segítségért fölsőbb szervé­hez. . . Szeptemberben kulturális aktí­vát hívtak össze, hogy tervet ké­szítsenek, s megválasszák a műve­lődési ház vezetőségét. Csak a meg­hívott kulMrmunkások jöttek el, a község és járás párt- és állami vezetői — szokásukhoz híven nem. Két héttel később zártkörű ismer­kedési esten ismertették a kész ter­vet. A járás és község vezetőit ez sem érdekelte. Arany János estet rendeztek. Az utcákon plakátok hirdették az évfordulót, külön meghívó vitte a hírt a pántbizottság titkárának, a járási tanács elnökének, a művelő­désügyi felügyelőnek, hívták a fen­ti intézmények dolgozóit, a vállalat- vezetőket és az iskolák tantestüle­teit. De nem is kell tovább foly- 'tatni, a népművelésben jártas em­berek már úgyis kitalálták: senki sem vett részt az ünnepségen a meghívottak közül. Miért e közöny, miért mostoha- gyermek a kultúra Marcaliban? Miért van az, hogy a sok-sok pedagógusból csak egy-kettő hajlandó iskolán kívül- tevé­kenykedni, s a többi is tenné, ha jól megfizetnék? Több együttérzést, támogatást várunk a járási, községi vezetőktől, hivatásérzetet a pedagógusoktól és mindenekelőtt példamutatást. Mű­velődni, tanulni kell vezetőnek, s beosztott dolgozónak egyaránt, és megteremteni anyagilag is a műve­lődés lehetőségét. Ne szegjük szárnyait a fiatal ma­dárnak!. .. JÁVORI BÉLA — A régi szegedi késes mesterek irányításával ismét megkezdik a sze­gedi halbicskák gyártását. A jövő évi szabadtéri játékok idejére már mintegy hatezer gyöngyháznyelű hal­bicskát készítenek. — A »40 év, amely a világot meg­változtatta« — (kiállítás Lipcsében. A nagy vásárcsarnok első emeletén készítik elő a NSZEP Központi Bi­zottságának kiállítását, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom évfordulója alkalmából rendez­nek. A kiállítás bemutatja az 1905-ös forradalom, valamint a marxizmus fejlődését Oroszországban, majd az októberi forradalommal foglalkozik, bemutatja a szocialista építőmunkát a Szovjetunióban, végül a kommu­nizmus századát mutatja be, ame­lyért elsőként a Szovjetunió harcol. — Országos állatorvos napokat rendeznek november 14-én és 15-én Balatonfüreden. A nagyjelentőségű találkozón az ország különböző vi­dékeiről mintegy 300 állatorvos rész­vételére számítanak. — November 7. közeledtével egyre nagyobb érdeklődés nyilvánul meg a Kossuth Kiadó könyvikiadmányai iránt. Többen rendelték meg a Nagy Október című tablósorozatot és so­kan vásárolnak Lenin-jelvényeket. — A Balatoni Intéző Bizottsággal karöltve balatoni egészségügyi hetet rendez a jövő év elején Somogy és Veszprém megyében a Vöröskereszt. A program kidolgozásában részt vesz a Közegészség és Járványügyi Ál­lomás is. — A Kaposvári Állami Gazdaság­ból 900 termő faegységnek megfelelő Húsvéti Rozmaring almát exportál­nak Csehszlovákiába. — Állat- és kirakodóvásár lesz november 3-án, vasárnap Kaposvá­rott. — Halászlé konzerv készítését kezdik meg a Szegedi és a Duaa Konzervgyárban. A legkiválóbb re­cept szerint főzött ételkülönlegessé­gekből próbaképpen néhány máasé- nyit az üzletekbe küldenek, s ha a vevőknek ízlik, növelik a termelést. — Hatvanhat alapszervezettel mű­ködik megyénkben a Vöröskereszt. Az ellenforradalom előtt 120 dolgo­zott. Az új munkaév keretében jó szervezéssel ismét megnövekszik a Vöröskereszt szervezetek száma. — Tizenhat kohó és gépipari üzem önállóan vesz részt a lipcsei vásáron. Csiky Gergely Színháza- Kálmán Imre: Marica grófnő. Este 7 órakor. Kisfaludy: Kérők. Tájelőadás. Somogyi Tücsök Bábszínház* Grimm—Szilágyi: Jancsi és Juliska. Tájelőadás. Vörös Csillag: Dani. 5, 7 és 9 órakor. Szabad Ifjúság: Aida. 5, 7 és 9 órakor. Rippl-Rónai Múzeum: Ös régészeti, várostörténeti, néprajzi, természettu­dományi kiállítások és a somogyi képzőművészek őszi tárlata. Nyitva 10—14 óráig. Megyei Könyvtár: Könyvkölceön­aés és olvasótermi szolgálat 9—11-ig és 13—19 óráig. Ifjúsági Könyvtár: Könyvkölcsön­zés 9—11 óráig. IPAR VENDÉGLŐ szombaton este DISZNÓTOROS VACSORÁVAL MEGNYÍLIK. (Lenin utca 8.) ; Minden nap délután 5-től 12 óráig nyitva, ahol elsőrendű meleg ételek, különleges borok, szórakoztató zeae várja kedves vendégeinket. BÉKE SZÁLLÓ VEZETŐSÉGE ^OOQOOO0©GO<^OO0GKDO<-X3OOOOOOOOOGXi>©OOOOO©CX-)©<^ o e ó 1 % © § <3 Megállsz néha a rácskerítés előtt, elnézed a komor, hallghitag, zártnak tűnő sárga /házat, áiz intézetet, amelyből nem szűrődik hozzád gyermeki zsibongás ismert hangja. Az ablakokban feltűnik néha egy-egy törékeny szőke lányka, s lekukkant egy buksi lenyínt-bajú kis­fiú. Néha, késő délután, mikor lefelé megy a nap ko­rongja, furcsa, csendes kis csapatot figyelsz a Kos­suth Lajos utca sarkán. Nem cseng, nem csilingel' a hangjuk, a levegőbe kalimpálnak vagy arcuk előtt kis kezük, s ha harsányan kiáltanak is, füleidnek az rekedt hörgésnek tűnik. Elszorul a szíved. Siketnémák. Hogy élhetnek ott a sárga házban, apa és anya nélkül, mindig rendben, mindig fegyelemben, kor,látok és zárt falak között? Sajnálod őket... Azt hiszed szigeten élnek, vala­hol a tengeren túl, más égtájon, más fogalmak között és talán örökké idegen marad számukra minden, ami­nek a világ e részén az egészségesek örülni tudnak. Én is így voltam ezzel az érzéssel, amíg meg nem ismertem életüket. Gyere velem, lépjünk be együtt közéjük. Gondold el, hogy éppen hat éves vagy, és már menthetetlenül néma. Otthon hányódtál eddig, nem játszottak veled kispajtásaid, s bármennyire is sze­rettek a szülők, láb alatt voltál. Idegenül éltél, egy számodra idegen társadalomban. Fejedben furcsa csend ül, nem érted miért mozognak az emberek aj­kai. Az ok magával hozta az okozatot, a siketség né­maságodat és társtalanságodait is. Ezért elvisznek a sárga házba, ahol tíz évig élni fogsz, mert ez az élet rendje, mert ez a te érdeked is, meg a társadalomé. Még nem tudod mi történik veled, értetlenül nézed síró szüléidét, a fehér köpe­nyes embereket, a magadforma kispajtásokat. Meg­mutatják kis ágyadat, szekrényeidet, egy nagyobb paj­tásod elvezet egy csempés-fényes mosdóhoz, s amíg meg nem nősz és magad nem fogsz kézen egy másik kis érkezőt, ez a pajtás áll melletted, vigyáz rád, őriz és tanít. Két előkészítőt jársz, és először a hangokat tanu­lod. Hangod olyan, mint a kis fuvoláé, gyenge és ■erőtlen, hisz nem ellenőrizheted és nevetni sem tudsz, mert nem tudod mi az. S akkor előkerülnek a játékok, madár-tollat veszel a kezedbe és fújod felfelé, papír szeletet kapsz, azon tanulod a p-betűt mondani, az ú-t egy papírhengerbe dörmögéssel, a b-t azzal, hogy ütögeted a felfújt kis arcodat. Játsztok, melletted a Giziké, aki kétszer volt agyhártyagyulladásban, a selymesbőrű Tóth Jó­zsika, aki 5 éves koráig beszélt, s most hallóideg­sorvadása van. Órákon át egy szót gyakoroltok, »pá«, »papa«, »fa«, »te« kiáltja előre Soóky tanítónéni, meg a Bencze »papa«. Néha odaállnak melléd, a füledbe kiáltanak, megnyomják a kis melledet, mozgatják előtted! az ajkukat, s ha jól felélsz, azt mondják: »jó, jó, okos Giziké, jó«, s cukrot is adnak. Ök tanítanak A SÁRQA SZÍNŰ HAZBAN meg írni, 160 szót kimondani, elolvasni, megjegyezni húsz számot. S mikor átmész a második osztályba, Czinku Józsefné tanítónőmhez, már nevetsz, hangosabban be­szólsz, ha kérdést tesznek fel, rögtön felelni tudsz, megmondod a neved, papád foglalkozását, bemutatod osztálytársaidat. A harmadikban már 600 szót beszélsz, 1 önnyen leolvasod a beszélő szájról mondanivalóját, egy szóból képes vagy mondatot alkotni. Gálos Ilonka, a szép, fiatal tanítónéni sok képet rajzol a papírtáb- lákra, a fal végig tele van velük. A hatodikban leve­let írsz a szülőknek, meg testvérkéidnek, történelmet, földrajzot, növénytant tanulsz, a kis játékok és táb­lák helyét térképek, általatok készített kézimunkák foglalják el. % így érsz a nyolcadikig. Mír félnőtt fiatalember vagy, Horváth igazgatóhelyettes bácsinak nincs sók nehézsége veled. Értelmes vagy, öntudatos, érces han­gon válaszolsz a kérdésekre. Tudsz örülni, lelkesedni, ismered a külvilágot, hisz újságot olvasol, tudod, hogy mit akarsz majd odakánn csinálni. Elbeszélgetsz a hű­ségesen visszatérő volt tanítványokkal, példaképednek tartod Kosztics Andrist, aki fogtechnikus és a gim­názium levelezőtagozat hallgatója, Sándor Lászlót, Csonka Gyulát és a többieket, akikből jó szakmun­kásokat nyert az ország. Te is mesterember akarsz lenni, Sopronba, vagy Vácra jelentkezel asztalosnak, vagy varrónőnek, s már tudod, melyik üzem, vagy vállalat alkalmaz munkára. Erre az időre már kialakul jellemed is. Jóindula­tú vagy, szenvedélyes és érzékeny. Az önzés nem tulajdonságod, inkább a segíteni akarás és a közös­ség szolgálata. Tíz évig tulajdonképpen a társadalom tartott el, hálás vagy érte, s eszedbe sem jut azt hinni, hogy munka nélkül valamiképpen meg is él­hetsz. Fogékony vagy az iránt, amit szemeidKlel fel­fogni tudsz, moziba és színházba jársz, s kirándulni a természet csodálatosan beszédes tájaihoz. Izmos és ügyes vagy. Szereted a sportot, 'kivételesem mélyien merülsz el a sakk rejtelmeibe, s páratlanul gyorsan sajátítod el elemeit. Persze mindez nem megy magától. Neked min­denért meg kell küzdened. A délutánit a sportolás mellett kemény munkával töltőd. Négy órakor min­den körülmények között asztalhoz kell ülnöd’, tanulni a napi anyagot, kézimunkázol, olvasol, vagy szak­köri mimikán veszel részt. Megtanulod a varrástípusokat, tudsz hímezni, köt­ni, fűrészelsz, gyalulsz, fúrsz és faragsz, játékokat, ajándékokat készítesz a vendegüknek, az intézetnek s év végén kiállítják legjobb műveidet. A vacsora után rendet csinálsz környékeden, meg­veted ágyadat, cipőt, ruhát tisztítasz, megmosakodsz. Ha napos, esetleg örstag vagy, felügyelsz a tisztaságra, nendre, a hozzád 'beosztott kicsikre, amikor azok nyolc­kor elalusznak, még egy órácskáit tanulhatsz, s ha ügyes vagy, az ünnepélyeken a kultúrműsorban szere­pelhetsz is. Bemész a tanári szobába, és búcsúzol. Most már nem könnyezel, mint kisebb korodban, mikor a va­káció következett. Tudod, hogy ez az élet rendje, ki kell lépned a sárga házból. Megköszönöd a gondosko­dást, mert sejted, hogy veled ott nagyon szépen bán­tak. Igen, nagyon szépen. Nehéz élet ez, nagy küzde­lem. Aki idejön nevelni, mindennel számolnia kell. Naponta százszor és ezerszer egy szót ismételni, kiál­tani, mozdulatokat gyakoroltatni, és mindig ugyanazt és mindig ugyanúgy. Aki itt tanít, az délután fárad­tan, kiszáradt torokkal megy haza. Ez hivatás, nem csak kenyér. Sejted ezt és köszönetét mondasz érte nekik. Pe­dig nem is tudod, mi lakik bennük. Neked nem mond­ta el Duráczky József igazgató, hogy huszonhat éve itt tanít és itt akar meghalná is. Nem ismered ter­veit — ameiyefchfe-z még most- kór mindenünnen se­gítséget —, egy kis óvodát is akar még építtetni a Dunántúlnak, egy tündórkertiet, amihez Erdélyi Zoltán fiatal mérnök ingyen készítette el a tervet, és mdm- dient odaálmodott a széles udvar mélyére: kis fürdőt, teraszt, tavacskát, homokozót. 'És minden illetékes­nek elmondta már, hogy: »minden ország kultúrájá­nak fokát az mutatja meg, hogyan oldotta meg a sü- ketmémák beiskolázását és helyét a társadalomiban. Nálunk ez tökéletesen, szépen, valóban szocialista szellemben sikerült. Törvények biztosítják ezt, tan­könyveket írhattunk számukra. Csak ez az óvoda, még ezt kell létrehozni... Segítsetek.« És nem tudod azt sem róla, hogy Kosztics Andrásnak barátságból segít gimnáziumi nehézségeiben, és élete legemlékeze­tesebb élménye egy vak-süketnéma kislány tanítása, aki még szájába is nyúlt, hogy tapintással érzékelje a hangok kimondásának nehéz tudományát. így élnek ők. Állsz a sárga ház előtt, adófizető és dolgozó pol­gár. Már tudod!, hogy évi egy millió kétszázezer fo­rintot adományoz társadalmad ennek az intézménynek, amely azelőtt kéregetésből tartotta el magát és Bcdi bácsi vendéglőjéből versenytárgyalás után, mint leg­olcsóbb ajánlkozótól szállították ide a kosztat. Azt is tudod, hogy régen trachomas gyermekek alkották a növendékek zömét, ma egy sincs közöttük, s az akkori 142 gyógypedagógiai tanár helyett ma ezer tanít az ország különböző részein. Nem sziget ez, nem is idegien föld. Itt formálják a társadalomhoz a másképp falán elvesző nagy embe­ri értékeket. Ez a sárga ház tíz éven át 160 gyermek boldog gyermekkora. Légy büszke, és elégedett. A te emberi társadalmadnak köszönhető ez. CSÁKVÁRI JÁNOS ©OOOOOOOGOGO©i)0GGO0OO0OOGGO0O0O0O0OGGG0OO00OGOGOOOOGO0Ge0GO000O0O0OCOO0©0OOOOOGOOGOOGOOOGOOOGOO0GGOOGGOO0OGOOOOOO0OO0O0O0O©o

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents