Somogyi Néplap, 1957. november (14. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-06 / 260. szám

SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1957. november 6. gépállomások és a termelőszövetkezetek kapcsolatáról gépállomások rendkívül jelen- • tős, nélkülözhetetlen szere- töltenek be a mezőgazdaság: elés fejlesztésében, a mezogaz- e szocialista átalakításában, a tévő termelőszövetkezetek meg­rdításában. A S^ogy megye: llom ások kilencen es Ata e célkitűzéseknek eleget tét ^ kisebb hibáktól eltekintve. benőttek a termelőszwetke/ete Seával de az egyem dolgozo SStal is. Kivívták mag­az elismerést, amiért a dolgo JLkat védelmezik, s tnegmen- ^ SzsTwnvoSstól1"||^ “;*.í liÄÄr? äää *jsr% mértékben járult hoz^^g. 0lnáS°5rt1wőlfvre mindig na­oi munka iránt. Az 1 átszámít­zövetkezetek egy kb-raatszam ^ 10—15 százalékkal több B ' inkát végeztettek, mint tevaly a gépi munka segítség mellen thöz számviteli dolgozókhoz, •igádv’ezetőkhöz, trnktonsta - iszkovics János somogyjadi tsz-el ■k elromlott Zetorjuk mefflavitá- hnz kért és kapott segítséget äs Ä* mácsaival. Mindezek azt a legtöbb helyen a kapcsoiai termelőszövetkezetekkel íó_ e^ nítiuk azonban azt, hogy nmc,e ek még egyes helyeken íogvjek^ ágak de véleményünk szerint ezek em olyanok, amelyeket nem tóhrt djavítani, illetve amelyek komoly ■itára adnának okot. Milyenek ezask. Sorául, hogy a termsloszovetke- ;etekben a gépállomás a megre. ü t munkát nem végzi el időben. 8. oéldául a Csokonyavisontai Gép iUomás a heresznyei termeloszovet- cezetnek nem végezte el az ősziek üá való szántást a tsz többszöri k résére, bár Dániel elvtars a gépál­lomás igazgatója utasítást adó d brigádvezetőnek, Turm e^tarsnak azonban ő inkább sódert _ szalhto t a traktorral. A Kaposvári Gépál­lomás dolgozója a Bomogyíád Augusztus 20. termelőszövetkezetnél í rópa kiszedését félbe hagyta es a traktoros a gépével elment az apósának szállítani, a bngádvezeto pedig szüretelt odahaza, ami tsz tagsága jogosan botrankozott meg. De van ez megfordítva is, amikoi a termelőszövetkezet nem teremti meg a folyamatos munka végzésé­nek az alapját, nem szerződik ido­lén csak alkalom- és ötletszerűen rendeli meg a gépet, vagy nem taka­rítja le a földet időben, hogy a ta­lajmunkát el tudják végez u. y fordult elő például a balatonkiliti Dózsa Tsz-mél, ahol meg pktober elején is ott volt a kombajnszahna, íev a gépállomás traktora nem tud- ta^ elvégezni a tarlóhántást, de az őszi munka légzésében is akadá­lyozva van. Az ilyen esetek - ter­mészetesen - rontják a jo kapcso­latok megszilárdítását. Jo mai„ya közmondás szerint, Wattón áll a vásár. Vagyis: a közös cél erdake- ben mindkét fél tartsa be a meg­állapodást. A Magyar Szocialista Munkás­párt agrárpolitikájának tézi­sei is leszögezik, hogy: »Biztosítani kell a gépállomások 'érdekeltséget _ és felelőssé kell tenni őket a termelőszövetkezetek segítéséért.« Ennek a feladatnak a megvalósítá­sához az szükséges, hogy most mar végérvényesen vessünk véget a káros könnyelműségnek. A gépállo­mások igazgatói, főagronomusai, brigádvezetői a fennálló, vagy elő­forduló hiányosságokról tudnak, am, hogy gondjaikat ne szaporítsák, tu­domásul veszik a bajokat t- sajnos — nem egy esetben ezzel befejezett­nek tekintik a dolgot, nem tesznek azonnal intézkedéseket. De előforcw a megyei igazgatóság dolgozóinál is, hogy az ellenőrzésük alkalmávial ta- r sztelt hibák kijavítását nem ko- 'ik meg a gépállomásokon, bor íomású hogy száz eset közűi •»yetlen egy is kifogás alá az egy a kilencvenkilenc tamása ink és gyenek tudatában annak, hogy a mezőgazdaságban elkövetett hibák évekre visszavethetik a termésered­ményeket és ronthatják a termelő- szövetkezetek és a gépállomások kap­csolatát. Mindezekből szinte törvényszerű­en következik, hogy állandósítsuk a traktoros-brigádok személyi össze­tételét, növeljük a traktorosok poli­tikai és szakmai képzettségét. A ter­melőszövetkezeteknek ugyanis úgy növekszik a bizalmuk a gépi mun­ka iránt, ha nem általában a gép­állomással, hanem olyan gépállomá­si dolgozóval állnak kapcsolatban, kikkel személyi ismeretségük is van, s ez bizonyos garanciát jelent a számúkra. Ha a váltakozó trak­torosok közül csak egy rosszul dol­gozó munkás van, ez elegendő ok arra, hogy bizalmatlanok legyenek a többiekkel szemben is. A gépál­lomás biztosítsa, de a termelőszö­vetkezet is követelje meg, hogy állan­dósítsák a legjobb brigádtagokat, il­letve traktoristákat — amit a Me­gyei Tanács VB határozata is ki­mond —, így erkölcsileg is érdekelve lesznek a munka jó elvégzésében. A traktoros-brigádoknak és azok Vezetőinek sokrétű feladatot kell ellátniok: nemcsak a gépek szak­szerű üzemeltetése, az agrotechni­kai kívánalmaknak megfelelő fel- használása és ezáltal nagy termés­átlagok elérése a kötelességük, ha­nem politikailag is képzett, öntu­datos munkásoknak kell lemiök, mert csak ezáltal segíthető elő a termelőszövetkezeti tagsággal és az egyéni dolgozó parasztsággal való naponkénti érintkezésük során a munkás-oaraszt szövetség erősödé se. A dolgozó parasztság bizalmát mindenekelőtt azzal tudják meg­nyerni, illetve fokozni, ha kiváló minőségű munkát végeznek, s a ter­melőszövetkezeteket nemcsak meg­rendelőknek tekintik. A kapcsolat elmélyítése, s a munkák közös nevezőre, ho­zása érdekében üdvösnek tarta­nánk, ha a termelőszövetkezetek és gépállomások vezetői — hasonlóan az elmúlt évek tapasztalataihoz — a kampányok kezdetén és azok be­fejeztével értékelnék, illetve meg­határoznák a munkákat, melyen he­lyes, ha részt vesznek az érdekelt traktoristák és brigádvezetők. Szük­ségszerű ez, különösen most, miután gépállomásaink vállalati gazdálko­dást folytatnak, ami gépállomásaink vezetőinlek felelősségét meghatvá­nyozta, s ezért nagy erőfeszítéseket tettek és tesznek a tervek teljesí­téséért. Még ma is többször lehet hallani, hogy a vállalati gazdálko­dás nem serkenti a gépállomásokat a gépi munka fokozására. Az ilyen állítások nem fedik a valóságot. Nem tagadjuk azonban, hogy mun­kánkban akad még javítanivaló, dt- mint már fentebb említettük — nem olyanok, melyeket a két érdekelt fél ne tudna kijavítani. Ismételten aláhúzzuk, hogy az új gazdálkodási rendszer nem csökkenti a termelőszövetkeze­tek és gépállomások kapcsolatát és szerepét a mezőgazdaság szocialis­ta átszervezésében, hanem inkább fokozza. A gazdálkodás kérdése nem választható el attól az alapvető cél­kitűzéstől, hogy a gépállomások munkájának a terméshozamok nö­vekedését, a termelőszövetkezeteik megszilárdítását kell eredményez­nie. NAGY ÁRPÁD a Gépállomások Megyei Igaz­gatóságának vezetője TTTTVTTTVVVrVVTTTTTTTTTTTTTVTTfTTTTTT' A TA GK ÖN Y VCSJER EELŐTT ÚJABB NAGY FELADAT ELŐTT áll párttagsá­gunk. Az MSZMP országos értekezlete után, amely megszüntette a párt ideiglenes jellegét, meg kell szün­tetni a tagsági könyvek ideiglenességét is. Ezt szüksé­gessé teszi az is, hogy az ideiglenes tagsági könyvek december 31-ével lejárnak. A tagkönyvcsere nem csu­pán adminisztráció, s nem csupán kisszámú admi­nisztrációs gárdának jelent feladatot, igazán eredmé­nyes csak akkor lesz, ha először is széleskörű felvilá­gosító munka előzi meg, s ha e nagyfontosságú feladat végrehajtásában pártunk valamennyi kommunistája részt vesz. A legelső feladatok most a pártszervezetek vezető­ségeire, a pártszervezetele titkáraira hárulnak. Először is rendezni kell a nyilvántartást. Nézzék meg* azt, hogy nincs-e a pártszervezetnek olyan tagja, aki most jött a pártszervezethez, vagy éppen eltávozott onnan és át- jelentését még nem végezte el. Az ilyen elvtársat hala­déktalanul szólítsák fel az átjelentés elvégzésére, hogy mire november 15-tel elkezdődik a párttagok össze­írása, a nyilvántartások mindenütt rendben legyenek. A tagkönyvcserére vonatkozó párthatározat ki­mondja, hogy a tagkönyvcsere nem jelent tagfelülvizs­gálatot, minden tagnak és tagjelöltnek meg kell kap­nia új tagsági könyvét, aki szerepel pártszervezete nyilvántartásában. Hallottunk olyan kérdéseket is, hogy mit tegyenek azokkal, hogyan írják azokat össze, akiknek taggá, vagy tagjelöltté való felvételét a taggyűlés elfogadta, de a pártbizottságok még r.em döntöttek. Itt egyet le- he tenni. A pártbizottságok gyorsítsák meg ezeknek az ügyeknek az intézését, a náluk lévő kérelmek elbírá­lását, de emellett nézzék meg alaposan, hogy kit vesz­nek fel pártunkba. A pártvezetőségek beszélgessenek el minden kom­munistával, nézzék meg azt, kinek van, kinek nincs pártmegbízatása, s minden kommunista kapjon párt­feladatot. A tagkönyvcsere kell, hogy eredményezze a kommunisták aktivitását is. Nézzék meg a kommunis­ták, milyen hibák vannak pártszervezeteink Setében, hol akadályozza az egészséges munkát a személyeske­dés, az intrika, s hol rontja a párt befolyását a töme­gekkel való rossz kapcsclat. Bízzák meg a kommu­nistákat ezen hibák kijavításával, bízzák meg őket az­zal, hogy tevékenykedjenek a KISZ-ben, a Nőtanács­ban, a helyi tanácsokban, a szakszervezetekben, a föld­művesszövetkezetekben és mindenütt biztosítsák a párt politikájának végrehajtását. A beszélgetések során ne csak feladatokat adjanak, hanem kérjék ki a kommunisták véleményét, javasla­tait a munka megjavításához. Ugyanakkor ne feled­kezzenek el az éberségről sem. Terjedjen ki kommu­nistáink figyelme arra is, hogy a betegállományban, vagy szabadságon lévők ne maradjanak ki az össze­írásból, s azok is időben megkapják új tagsági köny­vüket. PARTSZERVEZETEINK már elkezdték a mun­kát. Rendezik a nyilvántartásokat és lassan megkez­dik a beszélgetéseket is a vezetőségek, az alapszerve- zeteikhez tartozó kommunistákkal. Ne feledjék, hogy e feladat végrehajtása minden kommunista számára nagy feladatot jelent. Felelősséggel vegyenek részt mindnyájan ebben a munkában, s tartsák szem előtt, hogy a párthatározat szellemében pontosan betartsák az összeírási, a tagkönyvkiállítási és kiosztási határidő­ket. Felelősek vagyunk azért, hogy minden kommunis­ta időben megkapja tagsági könyvét. E feladat végrehajtása közben a párt iránti fele­lősségből vizsgáznak kommunistáink. S akkor vizsgáz­nak jól, ha pártunk minden tagja időben megkapja az új tagsági könyvét. ÍZETLEN fogadás A fogadások rendszerint ízetle­nek. Ez azonban sokszorosan ilyen volt. 1 A fiatal textilgyári munkáslány, nevezzük Ilonkának, édesapjával és egy ismerős fiatalember tár­saságában szórakozni ment a ker­ti-vendéglőbe. Jól érezték magukat. Már egy jó órája voltak ott, mikor néhány percre magukra maradtak a fiúval az asztalnál. Ezt az alkalmat használta fel néhány harmineontúli ember a szomszéd asztalnál, lakik jó ideje nézegettek feléjük. Odaitántorog az egyikj Is azt mondja: — Bocsánat, kedves kisasszony... hehe... bocsánat. Maga oly isme­rős nekem... hehe... Nem a tex­tilgyárban dolgozik véletlenül? — De igen — válaszc/.ja kicsit csodálkozva és fülig pirosán Ilon­ka. — Öh, óh... Hát ez nagyszerű... Hehe... Tudniillik fogadtunk a barátommal, hogy maga ott dol­gozik. .. Hehe... S ha ez igaz, akkor én ezt azzal igazolom, hogy megcsókolom magát.i.. Hehe... Szabad lesz?... S már hajol is oda, a lány felé... Természetesen a fiú beleavatko­zik, a közönség is felfigyel a je­lenetre. S a kísérlet abbamarad. Hogy az eseten túl miért sok­szorosan ízetlen ez a történet? 1. A két fogadó férfi ugyanab­ban az üzemben dolgozik, mint Ilonka. 2. Vezető beosztásúak, s mind­ketten a Textilművek dolgozói. 3. Társaságukban oíit ült az egsjik f elesége. S most felmerül a kérdés: így növelik, a textilüzemi férfiak a tex­tilgyári lányok jóhírét?- ij ­MÉHÉSZETI HÍREK EGÉSZSÉGÜGYI FELELŐSÖK TOVÁBBKÉPZÉSE A Gödöllői Kisállattenyésztési Ku­tató Intézet méhtenyésztési osztá­lya a földművelésügyi minisztérium megbízásából a méhegészségügyi fe­lelősök részére továbbképzést tart. Megyénkben a járási székhelyeken, a következő sorrendben tartják az előadások, idejéről, hogy a méhegész- nov ember 11 Tab, november 12 Ka­posvár, november 14 Fonyód, no­vember 15 Marcali, november 17 Nagyatád, november 18 Barcs, no­vember 19 Csurgó. A járási tanácsok a méhtenyész­tési osztályról értesítést kaptak az előadások idejéről, hogy a méhegész­ségügyi felelősöknek a meghívókat időben kikülőhessók. A Kutató Inté­zet a méhegészségügyi felelősöknek az előadások végén visszatéríti a vasúti (személyvonat, 2. osztály) költséget, és az autóbuszjegy árát, valamint 31 forint napidíjat fizet. SZERZŐDÉSES MŰLÉP Az Országos Méhészeti Szövetke­zeti Központ folyamatosan és most már mindig több fmsz-nek küldi meg az 1957. évi mézszállítási szer­ződések után járó műlép második tételét A MÉSZÖV mezőgazdasági osztá­lya ismételten felhívja az fmsz-ek és a szakcsoportok vezetőségének figyelmét arra, hogy műlépet csak a szerződéses kötelezettség teljesíté­se arányában lehet kiadni. A visz- szamaradt műlép mennyiségből sem a kezdőknek, sem előlegként, sem az október 1-e után leadott méz­mennyiség után nem lehet kiadni. Az október után leadott mézre járó műlépet az Országos Méhészeti Szö­vetkezeti Központtól külön kell igé­nyelni. „Tíz nap, mely megrengette a világot" Altomáré Iván előadása az ÉDOSZSZ művelődési házban Vasárnap délelőtt az ÉDOSZSZ kultúrházban igen sok dolgozó gyűlt össze, hogy meghallgassa Altomáré Iván elvtárs, nyugalmazott minisz­ter élménybeszámolóját a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom nap­jaiból. Az előadást Kellner Béla, a Megyei Könyvtár vezetőjének szavai nyitották meg, majd az idős Alto- ínáré elvtárs egy óra hosszán át él­vezetes, színes előadását hallgatták végig a jelenlévők. Altomáré Iván a bevezetőben John Reed nagysikerű könyve alap­ján beszélt arról a tíz napról, mely megrengette a világot, a bolsevik párt és az orosz munkásosztály hősi harcáról, mellyel a polgári forradal­mat megtartó Kerenszkij miniszter- elnökségét megdöntötte. Néhány szó­val magáról az amerikai újságíró­Termelőszövetkezeti levelezőnk írja: Negyvennyolc forintot osztunk munkaegységenként Tisztelt Szerkesztőség! Most fogtam először tollat, hogy levelet írjak pár­tunk megyei lapjához. Ezért elöljáróban röviden ma­gamról szólok. Én az elmúlt években a Barcs melletti Aranyospusztán voltam a Béke Termelőszövetkezet tagja. Fáradozásaimért nagy megtiszteltetésben része­sültem, megkaptam a Munka Érdemérem kitüntetést. Az ellenforradalom romboló eszméinek behatolását a pusztára nem tudtuk megakadályozni, szétment a mi szövetkezetünk tagsága. Később a termelőszövetkeze­tet nem, de a pártszervezetet sikerűit újjáalakítanunk. Annak én lettem a titkára. Mint kommunista, tudtam, hogy nekem a mezőgazdaság szocialista építésében te­vékenyen kell részt vennem. Ezért költöztem Látrány községbe, ahol az Alkotmány Tsz felvett tagjai sorába, kertészként. Levelem további részében erről, az én új szövet-1 kezetemről írok. A múlt év őszi események következ­tében számszerűleg gyengült, de szervezetileg megerő­södött az Alkotmány Tsz. A szövetkezet kommunistái helytálltak azokban a zavaros napokban, s vezetésük­kel a volt cselédek megvéoték a tsz-t, ezt a szocialista vívmányt. Az egymással összefogott agrárproletárok tudták és tudják, hogy a közös gazdaságban nem az uraknak, hanem saját maguknak dolgoznak. Megfogad­ták, hogy előbb virágzó, majd nagy szövetkezetté vará­zsolják az Alkotmányt. A most készülő zárszámadás adatai arról tanúskodnak, hogy arattak sikereket az —'»-.t —■ rrmnlca­egységenként az alábbi részesedés jut: kenyérgaboná­ból kilenc, őszi árpából másfél, szénából és takarmány- répából három-három, burgonyából két kiló. Más egyébbel és készpénzzel együtt 48 forintra tehető az egységenkénti osztalék értéke. Ezért az eredményért keményen meg kellett dol­gozni. Közben sajnos, hibákat is vétettek szövetkeze­tünk tagjai. Bérbe adták például az öntözéses kerté­szetet, aminek következtében 150 ezer forintos bevételt dobtak el maguktól. Jövőre nem így lesz. A tagok gon­dozzák majd a kertészeti növényeket az én irányítá­sommal. Azt is a hibák közé sorolhatjuk, hogy jónak éppen nem mondható a munkafegyelem. Az elnöknek nem volt módja rendesen vezetni a szövetkezetei, mert neki kellett egy fogattal is dolgoznia. A legutóbbi köz­gyűlésünk levette ennek a »mellékfoglalkozásnak« a gondját az elnök válláról. Az is baj, hogy az asszonyok között civakodás ütötte fel a fejét. A »főhangadónak« kiadták az útját, s így — remélhetőleg —* megszűn­nek a nézeteltérések. Említettem az előbb, hogy szeretnénk nagy szövet­kezetté fejleszteni az Alkotmányt- Nem dicsekedhe­tünk azzal, hogy elindultunk volna már e cél felé. Az az igazság, hogy nem foglalkozunk a becsületes, kilé­pett tagokkal. Pedig biztosan akadna köztük, aki a hívó szóra visszajönne. Tudjuk, hogy biztatni kell őket. sípos József, a látrányi Alkotmány Tsz tagja. ról is megemlékezett, aki ezekben a napokban vált kommunistává. A beszámoló második, nagyobb ré­szét Altomáré elvtárs saját élmé­nyeiből való visszaemlékezéseknek szentelte. Elmondta, hogyan került az első világháború idején fogságba, a fogság nyomorúságában hogyan találkozott először a marxizmus— leninizmus világító eszméivel. 1917. őszén már mint vörös katona vesz részt a forradalomban, ugyanis csat­lakozik egy tüzércsapathoz, mely megalakította a vörösgárdát. A kis egység végigvonul a Don folyó part­ján, számtalan csatározásokban vesz részt a fehérekkel szemben. Har­caik eleinte kudarccal végződnek, de Minszknél a legendás Buggyonij marsall kozákjai már halálos csa­pást tudnak mérni Gyenyikin ellen­forradalmáraira. Altomáré elvtárs ezekben a harcokban megsebesült, katonakórházba került, s utána fő­leg hadtápszolgálatot teljesített. Ké­sőbb azonban több kerület katonai parancsnoka is volt. Nem hivatalos hangnemben, ha­nem a személyes élmények közel­ről jövő hatásával vonta magához Altomáré elvtárs azokat, akik el­jöttek beszámolójának meghallgatá­sára. Mindenki egy kicsit részese lett a nagy napoknak, magába szív­hatta a forradalom forró levegőjét így ismertük meg még jobban art a tíz napot, mely alapjaiban rengette meg a világot. A TTIT, a Megyei Könyvtár és az ÉDOSZSZ Kultúrotthonának igen jó kezdeményezését csak örömmel üd­vözölhetjük. Egy ilyen kiváló ren­dezvény nagyban hozzájárul 'ahhoz, hogy méltóképpen ünnepeljük a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 40. évfordulóját. ft. — Illés Béla Ég a Tisza című re­génye, amelyet a két háború kőzátt húsz nyelvre fordítottak le, néhány hónappal ezelőtt jelent meg Magyar- országon. Sikerére jellemző, hogy a kiadás már elfogyott, s most isirét megjelentetik tízezer példányban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents