Somogyi Néplap, 1957. november (14. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-05 / 259. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! ’^POSNK^ mogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYE! TANÁCS LAPJA XIV. évfolyam, 259. szám. ÄRA 50 FILLÉR Kedd, 1957. november 5. Tájékoztató közlemény a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának plénumáról Moszkva (TASZSZ). Ez év október hó végén a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának plé­numa ülést tartott. A plenum megvitatta a szovjet hadseregben és flottában végzett párt- és politikai munka megjavítá­sának kérdését. A plénum határozatot fogadott el: ezt a határozatot ma nyilvánosságra hozták. A plénum G. K. Zsukov elvtársat kizárta a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnöksé­gének és Központi Bizottságának tag­jai közül. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága plénumának határozata a szovjet hadseregben és flottában végzett pártpolitikai munka megjavításáról a kommunista párt iránti hűség szellemében neveljék, s gondoskod­janak a harcosok szellemi és anya­gi szükségletednek kielégítéséről. A Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának plénuma úgy véli, hogy e feladatok megol­dásában különösen nagy jelentőségű a szovjet hadseregben és a flottá­iban (végzett ipár/t-poilitálkaii munka további megjavítása. Ez a munka arra hivatott, hogy megszilárdítsa fegyveres erőink ütőképességét, a kommunista párt és a kommunista kormány köré tömörítse a személyi állományt, s a harcosokat a szovjet haza iránti önfeláldozó hűség, a Szovjetunió népednek barátsága és a proletár internacionalizmus szelle­mében nevelje. Ezzel szemben a pártpolitikai munka gyakorlatában még súlyos hiányosságok vannak, olykor pedig e munka lebecsülése is tapasztalható. Az SZKP XX. kongresszusa azt a feladatot tűrte a párt és a nép elé: biztosítsa, hogy védelmünk to­vábbra is a korszerű haditechnika és a tudomány színvonalán legyen, s őrizze szocialista államunk biz­tonságát. E feladat megoldásában az egyszemélyi parancsnokok mellett fontos szerep hárul a katonai ta- . «ácsokra, a hadsereg és a haditen­gerészet politikai szerveire és párt­Moszkva (TASZSZ). A Szovjet­unió fegyveres erői, amelyek világ- történelmi jelentőségű győzelmet arattak a Nagy Honvédő Háború­ban, feladatuk magaslatán álltak és méltónak bizonyultak a Szovjetunió népeinek szeretőiére és bizalmára. A háború utáni években a Kom­munista Párt és a szovjet kormány gondoskodása következtében, hazánk népgazdaságának általános fellendü­lése, a nehézipar, a tudomány és a (technika fejlesztésében kivívott hatalmas sikerek alapján a Szov­jetunió fegyveres erői fejlődésük­nek új. magasabb fokára emelked­tek; a korszerű technika és a fegy­verzet mindéin fajtájának, köztük az atom- és a termonukleáris fegy­vernek, valamint a rakétatechniká­nak is birtokában vannak. A csa­patok politikai és morális állapo­ta magas színvonalú. A hadsereg és a flotta parancsnoki és politikai káderei határtalan hűséggel visel­tetnek a szovjet nép, a szovjet ha­za és a kommunista párt iránt. A bonyolult nemzetközi helyzet, a legnagyobb kapitalista országok­ban folyó fegyverkezési verseny, hazánk védelmének (érdekei meg­követelik a parancsnokoktól, a po- Itikai szervektől és a pártszervezők­től, hogy 'ezután Is lankadatlanul tökéletesítsék harokészségüket, erő­sítsék a személyi állomány fegyel­mét, a személyi állományt a haza, (Folytatás a második oldalon.) Kisvendéglő a Lenin ufcában ZÁRSZAM ADAS ELŐTT Eg*yi»e többen lesznek NEM NAGY MÚLTRA tekint vissza a karádi Bú­zakalász. 1956 decemberében alakult, s akkor még csak nyolc tagot számlált a szövetkezet. De ezek az emberek hittek és bíztak a jövőben.Tudták, hogy a külön erők összefogása révén többre képesek. Ha az októbert követő hónapokban teljesen feladták volna a reményt, akkor ma a 410 holdra szaporodott földön nem dolgozna 29 család 41 taggal és nem osztanának egy munkaegységre 55 forintnál is többet. Az egykori nincstelen proletárok munkája és az eredmények cá­folat minden korábbi, egységet bontó kísérletre. Nem egészen egy év alat 900,000 forintra nőtt a szövetkezet vagyona. Nem lopták a napot, keményen megdolgoz­tak minden forintért, minden szem gabonáért. Saját erejükből, állami támogatás nélkül ez év folyamán 70 hízónak való süldőt és 12 szarvasmarhát vettek. Igaz, tenyész törzsállomány nincs, de a lehetőség meg van arra, hogy jövőre már legyen. A sertéseket csak a jövő májusban szállíthatják el, addig 30—35 mala- cozik majd s az utódokból meghagyják a továbbte- nyésztésre alkalmasakat. Hasonlóképpen — a tehenek ellése után — a borjak közül is megmaradnak a te­nyésztésre megfelelő növendékek. — Nincs központi épületünk — panaszkodik Kro- mek Pál elnök. Az ellenőrzés, munkaszervezés, állat­tartás könyebhsége érdekében a gépállomás mellett istálló, sertéshizlalda építésének megkezdését terve­zik. Az állatok szaporodása igényli ezt. Mindenképpen jobb, ha van egy központ a szénszórt, különálló üzem­részek helyett. Az elnök egyik szakmai segítője Erzse István brigádvezető. Átfogóan és egészében ismeri a tsz minden problémáját. Az ő véleménye is az, hogy nem kell eladni a kukoricát, ha nem is fogy el mind, lehet azt értékesíteni később is. Több is lehetne itt a részesedés, de gondolni kell a holnapra is. A közös vagyon állandó növelése nem kerül le a napirendről. Ezért nem mérik szét a ter­mést az utolsó szemig. Az osztalék, amit kapnak a tagok, elegendő arra, hogy jól éljenek. A természet­beni részesedés egy munkaegységre kenyérgabonából 4,76, árpából, zabból 3,38, kukoricából 2,07, burgonyá­ból 7,7, szénából 11,78, zöldtakarmányból 2,22, cukor­ból 0,22, takarmányrépából 4,66, takarmányszalmából 4,70, alomszalmából 10,10 kilogramm. Az állandóan fej­lődő, erősödő Búzakalász eredményeinél nem kell jobb cégér. Szeptemberben hat család csatlakozott a szövetkezethez. Király Lajos hat, Darabos József négy hold földet vitt be. A közös gazdálkodás útjára lépő másik négy tag, B. Nagy András, Pákezdi Lajos, Verb János és Huber Pál egytől-egyig földnélküli proletá­rok. — Nem baj, ha nem gyarapodnak a barázdák to­vább, inkább az emberekre van szükség. Még így is elég nagy terület esik egy tagra — mondja az elnök. A nemrég belépőkön kívül még újabb családokkal erősödik a tsz. Hamarjából négy nevet is felsorolt Kromek Pál és Erzse István. Brávács János, Kaid! György, Kereső Jánosné, Szűcs Ferenc — ők is a szö­vetkezetbe akarnak jönni. Felvételük ügyében zárszá­madás után határok a tagság. A jelentkezők jó részének nincs földje. Többség­ben az októberi események miatt fölbomlott tsz-ek tagjai voltak. Azóta harmadából kapáltak krumplit, kukoricát. Részes földeken dolgoztak. Több munkáért kevesebb bért kaptak. Egy nehéz év kellett ahhoz, hogy megértsék: a részes munka örök létbizonytalan­ság, nekik csak a szövetkezetben van jövőjük, csak a nagy család nyújthat alázkodás és könyörgés nél­küli életet. Zöldell a karádi Búzakalász vetése. Húsz holdba kell még mag és jövőre több mint 150 holdon hullám­zik majd a búza, rozs és az őszi árpa. Jut ebből ke­nyér Pákózdi Lajosnak és B. Nagy Andrásnak is. Miniszteri rendelet értelmében az 1956. október 23-a és 1957. április 1-e között feloszlatott termelőszö­vetkezet volt tagjának, valamint az ebben az időszak­ban a termelőszövetkezetből kilépett tagnak a felosz­lás, illetve kilépés során vagyon- és mérleghiány mi­att reá kivetett tartozása behajtását további intézke­désig fel kell függeszteni, ha a tag a mezőgazdasági termelőszövetkezetbe legkésőbb 1958. éld március 31- ig újból belép. A felfüggesztés nem terjed ki az új­ból belépett tagnak más jogcímen fennálló tartozásai­nak behajtására. — Tudjuk ezt mi is — mondja Kro­mek Pál — de mi nem ezzel akarunk érvelni._ Art akarjuk és annak örülünk, ha nem a nyújtott kedvez­mények miatt jönnek közénk az emberek, hanem meggyőződésből és teljes egyetértésiből... (Gőbölds) 1917. OKTÓBERÉRE EMLÉKEZTEK Eddig csupán a Kaposvári Ven- dégiátódpari Vállalat 1-es számú közétkeztetési helye volt. Konyhá­jában naponta 800 emberre főztek, s ebből négyszázan itt is fogyasz­tották el ebédjüket. Délután három órakor befejeződött a napi munka s a helyiségeket ' bezárták. Estén­ként ott állt kihasználatlanul, csen­desen, sötéten, pedig Kaposvár la­kói már régóta hiányolták, hogy nincs kisvendéglő a városban. A vállalat vezetősége most végre. talált megoldást és szombaton este megnyitotta a Lenin utcában az új kisvendéglőt. Igazán otthonos, ked- vtes az egész helyiség és berendezé­se. A falakon tájképek, s az Agyagiparosak Háziipari Szövetke­zetének festett tálai díszlenek. Az asztalokon tiszta tsrítők, viliág. Az egyik sarokban Igali Sándor és ze­nekara játszik, csendesen, kelleme­sen, ami még meghittebbé teszi a hangulatot. A konyhában már az első este' nagy volt a sürgés-forgás. Egymás­után 'mondták be a pincérek az újabb megrendeléseket, legtöbbnyi- re disznótoros vacsorákra. Este fél nyolc tájban már alig volt hely, s még mindig percenként nyitották be az ajtót az újabb vendégek. Sikert aratott tehát a kaposvári kisvendég­lő. Persze ezentúl is mindennap ren­desen ellátják az itt dolgozók a Vendéglátóipari Vállalatnál előfizető nyolcszáz embert ebéddel. Csak délután 5 órától éjfélig lesz nyitva a kisvendéglő. Reméljük azonban, hogy nem csak az első este volt ilyen kellemes, családias hangula­tú. hanem továbbra is az marad. Jól esik máskor is hallani, hogy az új vendégként érkező idős bácsi, miközben- elmegy az asztalok kö­zött — éppúgy, mint otthon — jó ét­vágyat kíván a vacsarázóknak. akár idegenek, s mosolyogva foglal he­lyet egy asztalnál, miközben az udvarias pincértől eddig másutt fogyasztott szokásos nagyfröccsöt kéri, s azt mondja, ezentúl idejá­rok esténként. TfTTTTTf7TTTTTTyTTT?TTT7TT? TYTVTWTV 'Trisztán szólal meg a trombita, hangjára röviden válaszol­nak a hegedűsök. Aztán lassan be­kapcsolódik az egész zenekar a já­tékba és teljes hangerővel szól: Er­kel: Hunyadi László című operá­jának nyitánya. A karmesternek azonban valami nem tetszik. Pál­cájával kettőt-hármat kopog, csend llasz. Halk beszélgetés kezdődik. Várkonyi Sándor, a Csiky Gergely Színház karmestere mondja el el­képzelését egy lassan felerősödő, majd ismét elhalkuló hegedű-rész előadásáról}.. Pillanatokon belül mindenki megérti. Foytatódhát te­hát ia próba. Este fél 9 felé jár az idő. Szom­bat est,e \an. látások többnyire családjuk körében töltik a pihenés óráit,, vagy szórakozni 'mennek ismerősökkel, bardifykhaH.' Ez cl csaknem negyven ember — a szin- fonikus zenekar tagjai — szívesen járnak estéről estére a próbákra, ahol a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója alkal­mából rendezendő színházi disz- ünnepségre készülnek. Nem minden­ki foglalkozik közülük hivatássze­rűen zenévdl. A kottaóilványok előtt ülő emberek csoportjából egy könyvel a tanácsnál, másik szállító- levelekekkel foglalkozik, a harma­dik feleket fogad egész nap. S Kedves ünnepség szemtanúi vol­tak vasárinlap délután a Texfcil- műviek Lányoitthom kultúrtermé­nek falai. Háromszáz, vagy talán még annál is több vidám munkás­lány jött össze, s rendezett meg­emlékezést a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 40. évfordulójá­ról. Ez alkalommal meghívták az üzem vezetőségét, az idősebb mun­kásokat körükbe, hogy tőlük is hallják, hogyan éltek annak idején az elnyomott gyári dolgozók. Marties Pál ezredes beszélt el­sőként a fiataloknak az októberi forradalomról és vívmányairól. Em­lékeket idézett fel a fiatalokról, akik negyven esztendővel ezelőtt életüket is készek voltak feláldoz­ni hazájuk szebb holnapjáért. Ki­WVWWVWVWVVWVVVVVVVVVVVVVVVVWW mégis, amikor felhangzanak a. Hu­nyadi László nyitány melódiái, mindegyikük arcáról eltűnik a napi munka fáradtsága, megcsillannak a szemek, s szaporán járnak a hang­szerek billentyűin, húrjain az ujjak. Amikor a szám végére érnek, csen­geni, harsogni kezd az egész te­rem. Az utolsó taktusok azt bizo­nyítják, hogy ha ezen a próbán még nem is, de rövid idő múlva telje­sen összeszokik ez az együttes és még sok szép, művészi 'élményt ad Kaposvár zenekedvelőinek. Még két próba van november 6- ig. Ez alatt az idő alatt lehet csi- szolgatni a kifogásolható részeken, a Hunyadi László kottája tehát leke­rülhet az állványokról. Helyét Liszt: Les preludese foglalja el. A néhány perces szünetben a fúvósok, vonósok gyakorolgatják szóláncait, aztán is­mét elcsendesül minden. — Nem. az elejétől vesszük ma a Preludest — mondja Várkonyi Sán­dor —, hanem a H.-jelzéstől. Beint a fúvósoknak, s a próba részvevőit, ismét vailami különös, szép érzés keríti hatalmába, amikor kibontakozik a vezérdallam. Már várná mindenki a folytatást, már bekapcsolódna a többi zenész is, amikor a mindenre ügyelő karmes­ter megint megállítja a próbát. — Nem fújnak tisztán a fafúvósok pirult arccal, nagy figyetammeíl hallgatták a beszédet az otthon la­kói. Közülük talán többen gondolat­ban elkalandoztak az üzemibe, amelynek megbecsült munkásai, s arra gondoltak, milyen küszködés lenne az életük, mennyire bizony­talan lenne jövőjük, ha 1917-ben azon a sötét októberi éjszakán nem adja meg az Auróra a forradalmá­rok támadási jelét. Nem ülnének itt szépen öltözve, anyagi gondok nél­kül, ha az akkor vtelük egykorú fia­talok tízezrei nem lelkesültek vol­na a szent ügyért. Marties ezredes beszéde után fia­tal szovjet tiszt, Lomonov hadnagy, a komszomoloisitákról beszélt. Azok­ról a szovjet if jakról, akik évtizedek óta a legteljesebb mértékben kive­’WVVVWTVVVVVrWVVVVVVVVVYVVVVfTWV» — néz neheztelően a zenekarra. — Kérem ezt a részt még egyszer. Másodszor, harmadszor, negyed­szer is megismétlik ezt az egy részt, mindaddig, amíg nem cseng minden hangszer tökéletesen. Türelmesen, hiszen idő van, s a fontos az, hogy az előadás jól sikerüljön. Fél tíz is elmúlik, mire a Preludessel ué- igéznek; .Hazamenés apanb\cAni méU nincs. XJjabb kották kerülnek elő: Erkel: Bánk Bán című operájából a Hazám, hazám partitúrája és Scserbacsov: Dohányon vett kapitá­nyának szabadságdala. Ez is a dísz­előadás műsorán szerepel Kiszely Lajos előadásában. A két közismert szám próbájánál nincs különö­sebb probléma. Énekes és zenekar az első pillanatban megtalálta egy­mással- a jó kapcsolatot, szépen si­került mindkét szólószám. qníz óra után elcsendesül a A Bartók Terem, s a Zeneiskola környéke. Vége a próbának, a ze­nekar tagjai hazatérnek. Csak két nap múlva jönnek legközelebb ösz- sze, mégsem haigyják kihasználat­lanul ezt az időt. Otthon is gyako­rolnak önszorgalomból, meglopva a pihenésre szánt perceket, hogy az Októberi Forradalom évfordulóján valóban kifogástalan műsort ad­hassanak a kaposvári szinfoniku- sok. — ger — szik részüket a munkából, a haza felvirágoztatásának teendőiből. So­káig zúgott a taps, a szovjet vendég, szavai után. Aztán néhány perc múlva meg­kezdődött a kultúrműsor. A Tex­tilművek, a rendőrség és a Ruha­üzem legjobb kultúrosai léptek ez alkalommal színpadra. Az estnek azonban még egy pro­gramja Volt, amire a műsor után került sor. Németh Gyula, az üzem párttátikára, az ünnepély részvevői között okleveleket osztott ki az el­lenforradalomban tanúsított helyt­állásért, Róna Imre igazgató pedig a munkában elért eredményekért. Végül a szakszervezet lepte meg az üzem néhány dolgozóját kedves ajándékokkal. November 7-e rendes munkanap Az utóbbi napokban többen fordul­tak azzal a kérdéssel a szerkesztő­séghez, hogy az Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója, novem­ber 7-e munkaszüneti napnak szá­mít-e, vagy csak az iskolában lesz szünnap. Az érdeklődőkkel közöljük, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány 12/1956. XII. 19. számú rendelete munkaszüneti napokká a következő ünnepeket nyilvánította: január 1, húsvét hétfő, április 4, május 1, augusztus 20, december 25 és 26. Amint a fentiekből is kitűnik: no­vember 7-e nem szerepel a munka­szüneti napok között, tehát e napon mind az üzemekben, mind a hivata­lokban folyik a munka. Koszorúzás a városban csütörtökön délelőtt tízkor Az MSZMP Városi Bizottsága ér­tesíti az üzemek, hivatalok, intéz­mények pártszervezeteit, vezetőit és dolgozóit, hogy november 7-én, a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 40. évfordulója alkalmából dél­előtt 10 órakor lesz a szovjet hősök emlékművének megkoszorúzása. A Városi Pártbizottság kéri az üzemek, hivatalok, intézmények küldötteit, hogy délelőtt fél tíz órakor gyülekez­zenek a Városi Tanács előtt. : JHiizt, Arket, SeMvbaescm

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents