Somogyi Néplap, 1957. november (14. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-03 / 258. szám

Vasárnap, 1957. november 3. SOMOGYI NÉPLAP s EQY HÉT SOMOQYBAN Vasárnapi sporfjegyzetek Most aztán igazán nem sokat kell várni ahhoz, hogy befejeződjenek a mezőgazdasági munkált, s eljöjjön a nyugvás, a téli időszak. Ezt óhajt­ják már nagyon azok a szervezetek, melyek a fagyos idők alatt akarnak munkához látni faluhelyein: TTIT, Vöröskereszt, meg a többi. Amikor majd nem lesz mi egyebet tenni, kezdődhetnek a tanfolyamok, elő­adások, iskolák. Addig várni kell. A parasztembernek más a dolga egye­lőre. Főleg, így zárszámadás köze­led1 tón a termelőszövetkezetekben. A tervek azonban készen állnak. Táskán kultúrházat nagyobbítaná­nak, Marcaliban alakulóban a KISZ színjátszó csoport, a szőlősgyörökiek mesejáték előadását is tervezik. Az A Textálművekihez akartam utaz­ni. Kiálltam a Béke Szálló előtti busz-megállóhoz és vártam a so- ronkövetkező íkaruszt. Kaposszent- jakab fel®, érkezett, s mielőtt to­vább ment volna, útbaejtette a vasúti pályaudvart. A kalauznak jeleztem útirányomat beszállás előtt, s ő kedvesen, udvariasan fi­gyelmeztetett: ne szálljak be, majd csak akikor, ha az állomástól visz- szajöm a busz. így egy forint har­minccal kevesebbért utazhatom. Pedig neki egyéni és üzleti szem­pontból talán az lenne az érdeke, hogy minél több pénz jöjjön a ház­hoz. De az egyéni érdek mellett ainról győződtem meg, őt egy har­madik »érdek« is kormányozza: a lelSdism'-ret. s embertársainak sze­retet e. Kedves ismeretlen kalauz barátom, köszönöm a figyelme ósá­gét, udvariasságát, amit egyetlen filiémyi fizetség nélkül ad az em­bereknek, s köszönöm, hogy egy forint harminccal gazdagította er­szényemet. * * * A múlt héten késői autóbuszra várakoztam többedmasammal Bö- hönyén. Más tájra- való emberek is összesodródtak, nagy részük a ne- mesvidi vásárra alkart eljutni. Há­rom baranyai parasztember egyike odaállt az első busz előtt beszélgető séfőrökhöz, kalauzokhoz s azt hi­szem, arra volt kíváncsi, merre és hogyan juthatnak el a vásártartó ember úgy van vele, hogy szinte már a hóesést lesi, mintha egyedül az hiányozna a téli hangulatból. Pe­dig lesz abból éppen elegünk. Egye­lőre még jócskán van vetni való, hi­szen a kukorica betakarítása még nem fejeződött be. Addig ráér a hó. A somogyi állami gazdaságok az 1956—57-és gazdasági évben kétezer holddal bővítették a pillangós virágú takarmányok vetésterületét. Több mint tízezer hold búza- és rozstáblá­ról átlagosan 930 kiló termést taka­rítottak be. Ez nagyon szép ered­ménynek számít. A november 7-i ünnepre való fel­készülés megható megmozdulása volt szerdáin, amikor a tiszti klubban a kaposvári kommunisták találkoz­kaphatotit. Ezt abból gondoltam, hogv a három ember rákvörös lett, s szinte egyszerre mondták nagy sértődötten: »ha az úr eljön mi- hozzánk, Baranyába, és azt kérdi tölünk, merre kell Sásdra menni, mi legalább tisztességes felvilágo­sításit adnánk, nem úgv, mint ma­ga«. S mindannyian faképnél hagy­ták az udvariatlan gépkocsivezetőt. * * * Az ötvöskónyihoz tartozó szánkás­tól tsz elnöke mondta el Nagyatá­don egy kisebbfajta megbeszélésen, a jelenlévők na"» derültsége köze­pette ezt a kis epizódot: »Ekével forgattuk ki a krumpli- rendeket. A frissen szántott föld tetején úgy lapultak a megtermett »aranyalmák«, mint a barázdában a kis nyulak. Először összeszedtünk 23 darab feltűnően fejlett példányt. Akadt köztük 93 dökás is. Utóbb 121 szem gyűlt össze, tele lett ve­le egy zsák, súlyra meg pontosan 60 kilót nyomott. Szépen lezártuk a zsákot és elküldtük Kádár elvtárs­nak, a kormány elnökének.« — Miért küldték el? — kérdi va­laki mosolyogva. — A mi elnökünk meg nagy nyugalommal, a világ legtermészetesebb hangján mondja: — Úgy sem láttak rhég ilyen szép krumplit Kádár elvitársék. Most legalább nemcsak mi gyönyörköd­hetünk benne...- vj ­tak a budapesti pártbizottság ostro­mánál életben maradt hős védőkkel. Ezek az emberek tudják és érzik talán a legjobban, hogy mit jelen­tett a negyven év előtti nagy forra­dalom, mely számukra is kivívta a felszabadulást. Az egész megyében létrejöttök azok a bizottságok, melyek megszer­vezik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának méltó megünneplését. Tagjai között van­nak' párttitkárok, tanácselnökök, a Hazafias Népfront bizottságainak el­nökei, KlSZrtitkárOk, gazdasági ve­zetők, pedagógusok és kultúrotthon igazgatók. Nem lesz olyan község a megyében, ahol ne emlékeznének meg a forradalom győzelmének nap­járól: Göllétől Nagyatádiig, Siófoktól Balatanszeotgyörgyig készüli a me­gye népe. Jó hír. Ezt a Moziüzemi Vállalat­tól hallottuk: jövőre lesz szélesvász­nú mozink is,mem szólva a nagyszá­mú új moziról. Néha már bekopog­tatnak ide is a kultúra legfrissebb ál­dásai. Mert az olyan friss dolgokból már elegünk van, mint az influenza. Nagyon szívesen kihagynánk e tá­jékoztatóból, de akkor hamis lenne a hét története. Legszembeszökőb- ibe/n a színházban dúlt az ázsiai, mely úgy látszik nemcsak a kultú­ra, de a betegség terjedésének is bölcsője ilyenkor. Nemcsak ma­gunkra, de másokra is jobban kel­lene vigyázni. Betegségek terén ez a legnagyobb tanulság. ősz van. Rengeteg jel mutet erre. De ezt talán a következő két bizo­nyíték igazolja a legjobban: Egyik reggel a színházparkot köd ülte egészen a földig. S a bokrok közört férfi állt fényképezőgéppel. Hulló leveleket, s ködöt fényképezett. Ké­ső este pedig a Szabadságparkban nem találtam szerelmeseket. Két nark, két élmény. Úgy látszik va­lóban ősz Van. „Aratnak“ a bárdibükki gyümölcsfa iskolában A Bárdibükki Állami Gazdaság több mint 60 holdas gyümölcsfais­kolájában megkezdődött a csemeték kiszedése és értékesítése. Az idén 37 ezer három éves, koronás és 50 ezer egy éves suháng csemetét adnak el a somogyi ter­melőszövetkezeteknek és az egyéni­leg dolgozó parasztoknak. faluba. Nem valami szép választ FOKOZÓDOTT ez érdeklődés az el­múlt hetekben megyénkben a különböző sportesemények iránt. A növekvő ér­deklődésnek megvan a magyarázata. A korábbi eléggé mérsékelt eredményeket meglepő, kirobbanó sikerek váltották fel. Gondolunk itt ifjúsági ökölvívóink ragyogó budapesti szereplésére, továb­bá az igen nagy érdeklődéssel kísért, NB II-es Kaposvári Kinizsi szép zala­egerszegi győzelmére. Mindkét ese­mény azt jelzi, hogy sportolóinkból ne.f- hiányzik a tehetség, de jelzi azt is. hogy szakvezetőink, ha kellő gonddal végzik munkájukat, felszínre tudják hozni a nem egy ízben szunnyadó értékeket. PAPP BÉLA a maga 16 esztendejével, szolid, közvetlen modorával ma kétség­telenül a megye egyik legnépszerűbb sportolója. Nevét ma már nemcsak Ka­posvárott, hanem a megye minden ré­szében ismerik, ahol az emberek fi­gyelemmel kísérik az ökölvívást. A fia­tal, lehetséges öklöző neve közismert a legjobb fővárosi ökölvívó szakembe­rek előtt is. Ezek után nem csoda, ha megkülönböztetett érdeklődés kísérte Papp Béla szereplését az országos egyé» ni ökölvívó bajnokságon. Ismeretes, hogy ezen a versenyen a döntő előtt Papp belázasodott. Valószínű, hogv en­nek következtében lett »csak« második. Bár az is igaz. hogy a kiskunhalasi Hol’ó ugyancsak egy kiváló képességű, jól képzett, utolsó éves ifjúsági ökölví­vó, akitől kikapni még egy egészséges Papp Bélának sem szégyen. Éppen ezért furcsa, hogy az ökölvívó szurkolótábor körében bizonyos csalódással fogadták Papp Bél inak az országos bajnokságon elért, állítjuk, igen értékes második he­lyezését. Kedves elégedetlenkedő szurkolóki Nem támasztunk túlzott követelménye­ket egy olyan versenyző elé, akinek pá­lyafutása csak most van kibontakozó­ban? Törvényszerűség az, hogy egyéves sportmúlttal a háta mögött, egy fiatal versenyző csak győzhet, ki nem kap­hat? Ugye, hogy nem. Ml A TITKA a K. Dózsa ifjúsági ököl­vívók sikereinek? Sokan bogozgatják ezt a kérdést nemcsak Kaposvárott ha­nem a megyén kívül is. Nos, elárulhat­juk. Ennek a sportágnak olyan lelke« vezetője van Somogybán, mint Szegfi László. A népszerű Laci bácsi megtalál­ja a megfelelő hangot azokhoz a gye­rekekhez, akik a korábbi sikereket el­ért, vagy még a ma is élvonalba tartozó kaposvári öklözök eredményeitől buz­dítva, egyre nagyobb számban keresik fel a K. Dózsa ökölvívó edzéseit. Felkeresik és ott maradnak. De ott is maradhatnak azért, mert nemcsak a ! óz a ad ehhez' lehetőséget, hanem a kaposvári középiskolák, üzemek és vál­lalatok vezetői is. Igen, mondjuk ki az igazságot, a sikerben részesek a közép­iskolák igazgatói, a Finommechanikai Vállalat, valamint a Vaskombinát igaz­gatója is, akik lehetővé tették, hogy Papp Béla, Bereczki, Bednanics, Kal­már. Karádi, Makk. Illés és a többiek rendszeresen látogathatják az ökölvívó edzéseket. Köszönet érte. NEM SIKERÜLT a »különös rekord«. Erre a különleges csúcsra Bold dg Sán­dor, a KMTE »elpusztíthatatlan« kapu­védője pályázott. Az ismert kaposvári sportolónál, de a KMTE tartalékcsapatá­nál is szinte külön ügy volt' az Utóbbi hetekben, hogy a csapat kapuvédője ne kapjon gólt. A labdarúgó sportköz­vélemény is élénk érdeklődéssel kísérte a KMTE II. védelem bravúr sorozatát. Hét egymás után következő mérkőzé­sen valóban megúszta ez a védelem gól nélkül. A nyolcadikon, a vasárnap sor­ra került KMTE II.—Tapsony mérkőzé­sen azonban megtört a jég. A tapso- nylak ugyanis úgy játszottak — s a mérkőzés előtt ezt meg is mondották —. hogy nem számít az, mennyi gólt kap­nak, csak ők legyenek az elsők, akik rúgnak is az MTE veterán kapusának. Nos, sikerült. Mint ismeretes, a KMTE »csak« 5:1 re győzött. Nem sikerült te­hát a »különös rekord«. Ugyanis Boldog egy ízben már annak idején a K. Vörös Lobogó csapatában véghez vitt olyan bravúrt, hogy hét mérkőzésen nem ka­pott’ gólt. Most tehát csak megismételni sikerült ezt a nam mindennapi teljesít­ményt, de túlszárnyalni nem. Persze, azért Boldognak nincs mit szégyenkez­nie. Sőt! Labdarúgó fegyelmi bizottsági határozatok A Barcsi HVSC ismét megóvta a Gyé­kényes! VSK ellen elvesztett mérkőzé­sét. A bizottság azonban ezt az óvást is elutasította. A fellebbviteli bizottság befejezte a Balatonnagyberek— Buzsák félbeszakadt mérkőzés ügyében a vizsgálatot. Meg­állapította, hogy Lotti László, a buzsá- kiak labdarúgója valóban tettleg bántak mazta a játékvezetőt. Ezért Lotti ko­rábbi büntetését, az örökre való eltiltást a bizottság helybenhagyta. A Berzence—Kadarkút mérkőzéssel kapcsolatban Kadarkút óvást nyújtott be. Ennek alapján a fellebbviteli bi­zottság elrendelte a mérkőzés újraját­szását. Ugyancsak újra kell játszani a Nikin Karád és a Kéthely—Nikla mér­kőzéseket is. Kriszbai Györgyöt, zamárdi labdarúgó játékost az elmúlt vasárnap kiállították. Büntetése négy hét, de a büntetés vég­rehajtását hat hónapi próbaidőre fel­függesztették. Giesz Gyula (Nagybajom) kiállított já­tékos ügyében a bizottság úgy határo­zott, hogy a kiállítással sportszerűtlen magatartását megbüntetettnek veszi. Az 19S7. október 23-án lejátszott Nagybajom — Lengyeltóti mérkőzést Len­gyeltóti megóvta. A bizottság az óvás­nak helyt adott, s a mérkőzés két pont­ját 0:0 gólaránnyal Lengyeltóti javára igazolta, mert Tibol Lászlónak külön en­gedélye nem volt, így az ifjúsági játé­kos jogosulatlanul szerepelt. Ugyanilyen okból megóvta Lengyeltóti és a KH Vas­utas a Balatonlelle ellen elveszített mér­kőzését. E mérkőzések tárgyalására a jövő szerdán kerül sor. OGOG0OGOÖOG0OOOGGOOOGOGGGGGOGOGOOGGGOOOGOGGOOOOGOÖG0G0OOOO00OOOOGOOOOOOOOGOOOOO0OOOOOOOOOOOOOOOOGGOGOGOOOOOOG0OO GG0GGO0G0G0 K A icsoda látszat-azonosságra ké­'v* pes az élet! Az egymást kö­vető két esztendő októbere halálá­nak, novembere születésének nap­jain n' m lehet a balatonőszödi ta­nácsirodán lelni Darázs Józsefet. Tavaly az őszi ellenforradalmi jár­ványt terjesztő bacilus-gazdák pa­rancsolták el őrhelyéről, most meg az ázsiai influenza döntötte ágyba. — Ha írni akarnak a tanácsról, azt vessék papírra, hogy beteg az el­nök — kérlel tréfásan bennünket. Ám ne incselkedjünk tovább a hamis történelmi párhuzam gondo­latával, hiszen egészen másként telnek ezek a mostani napok, mint az egy évvel ezelőttiek... Az emlékezés szárnyai képzelet­ben visszafelé röpítenek bennün­ket. Lelki szemeink ott látják gör­nyedni Darázs Józsefet 23 eszten­dőn át a Magyar Kegyes Tanító­rend őszödi birtokán. A felszaba­dulás után szétparcelláznak négy­száz holdat. Negyvenkilencben szer­vezi és két évig vezeti a Vörös Csillag Termelőszövetkezetbe tö­mörült, egykoron jogfosztott cse­lédtársait. Esténként könyvekbe temetkezik, majd pártiskolán hab­zsolja a nemzetközi munkásmozga­lom ma már nem élő nagyjainak halhatatlan tanyásait, hogy a ka­pott joggal jól sáfárkodhasson’, hogy hozzáértően szólhasson bele a köz dolgainak intézésébe. A falu népének bizalma ötvenegyben a községi tanács elnökévé avatja. Et­től kezdve nem ér rá otthon fát vágni az ebédfőzéshez, a hatszázról csaknem ezer léi kszámúra megnö­vekedett falu megannyi gondja kav helyet szívében, agyában. Nap­palát a hivlatali teendők ellátására, az emberek mindennapos ügyeinek eligazítására szánja, éjszakába nyúló estéit pedig a közigazgatási ismeretszerzésnek ajándékozza. Egyre azonban nem a nyomtatott betű, hanem a való élet oktátgat- ja — az emberek mélységes szere­idére, osztályostársai megbecsülé­sére. A Vörös Csillagról mindig így beszél: »a mi szövetkezetünk«. A tanácselnöki megbízatás vállalása után sem szákad el ettől a közös gazdaságtól. Együtt él, egy levegőt szív a tsz-tagokkál, s osztozik ve­lük örömükben, bánatukban. Düle- deeik a községben egy kijavítha­A jogfosztott cselédből a hatalom részese tatlan, hasznavehetetlen középület? Ki másnak a nevére állítanák ki a bontási engedélyt, mint a Vörös Csillagéra. Lábas pajta lett a szö­vetkezet portáján a romos ház tég­láiból, gerendáiból. Késlekedik megadni az államnak járót vala­melyik gazda? A tanácselnök elvi­szi az okos szót a paraszti hajlé­kokba, a mezőre: az adósság tisz­tázásának nem a halogatás, hanem az időbeni törlesztés a módia. Kö­telező beadási előirányzat ide, ne­gyedévi adóterv oda, Balatonőszö- dön máig is ismeretlen ez a foga­lom: transzferálás. Mindenkivel megérteti az elnök, hogy jog nincs kötelesség nélkül. A meggyőző ér­velés erejét mutatja, hogy a falu­ban egyetlen gazdát sem bírságol­tak meg állampolgári kötelezettsé­ge teljesítésének elmulasztása miatt. Szót érteni a néppel, ember­ségesen viszonozni szívük minden rezdülését — ez a lelkiparancs iz­gatja Darázs elvtárs tetteit. Te­szem például, hogy benyit irodá­jába nagy sebbel-lobbal Cs. Ko­vács Lajos, mondván: »A szomszéd­nak a tyúkja csúffá tette a búzá­mat ...« — erre az elnök menten a helyszínre siet és összebékíti a »haragosokat«. Győréi Lajos földjé­ből elszántottak egy-két barázda­nyit — stílusos kifejezéssel élve ezt a dolgot is a mezőn »boronálja el« az elnök... — Nagy küszködés árán neveltek fel cselédszüleid. Nem azt érdem­lik tőled, hogy öreg napjaikban magukra hagyd őket — magyarázza az ifjabb Vdlkónak. Azóta ismét együtt él a család. A József Attil- la utca egyik otthonából gyakran elűzi az ital a házastársak békéjét — a könnyesszemű asszony zokogá­sát megértve kérVli, korholja a meggondolatlan férjet a jóságos- szívű elnök. Télidőben meg szinte naponként meglátogatja az iskolát, érdeklődik, ki a hiányzó — aztán a szülőknél megkeresi a gyerek ott­hon maradásának okát — a taní­tónak pedig megígéri: amíg egyet­len lábon álló fa lesz a határban, addig meleg teremben tanulhatnak a kis őszödiek. Csoda-e, hogy mindezért és sok más érdeméért a szívébe zárta a falu népe Darázs József elvtársat. Tavaly októberben mégis félreállít­ják. Egyedül őt »bélistázta« a »for­radalmi« bizottság. Szedett-vedett társaság ez, egyetlen érdemes pa­rasztember sincs benne. Erejükből mindössze egy tüntetés-féle meg­szervezésére és megtartására futja — vidéki támogatással. Eljönnek a szemesi iskolások — a helybelieket azonban nem engedi az utcára vin­ni Faragó Gyula tanító. Az oktatás egyetlen napra sem szakad ■ felbe. A parasztok a mezőn szorgoskod­nak, mintha mi sem történne az országban. A termelőszövetkezet négy új tagot vesz fel ebben az időszakban, pajtát épít és traktorok vonják az ekét a hatvanholdas bú­zatáblán. Nyálasszájú, ismeretlen suhancok importálják a faluba a fegyvereket és a »szabadságharcot«. Ám őszöd becsületes népe nem lép szereplőként a történelem eme gya­lázatos színpadára. A senkiembere­ket, a könnyű fajsúlyúakat fel­dobja a szennyes ár. Félrevezetett ifjak szorongatják a fegyvert. Da­rázs elvtárs lelkűkre köti ezeknek a »puskás gyerekeknek«: 32 hízónk van a szövetkezet óljaiban, vigyáz­zatok rájuk, mert ha azok közül tégy is eltűnik, akkor kutyavilág jön rátok«. A tanácsirodán ráhúz­za a rolót az íróasztalára, a kul­csokat zsebre vágja és hazaballag. A bizottság tagjainak uralko- dási vágya a részegség pos­ványában fuldokol. Napok óta felé­je sem néznek a tanácsháznak. Kiss Lajos hivatalsegéd derekasan tart­ja egyedül a frontot, ő rendezi a falu ügyes-bajos dolgait. A maga­tehetetlen, dicstelen galéria üzen Darázs Józsefnek, hogy »foglalja el újra helyét«. Határozott nem a válasz. A tanács most Darázs elv­társ lakásán székel. Kovács János párttitkár, Bognár József tsz-elnök, László Sándor, Csehi Imre, meg a tanító és mások, naponta felkere­sik az elnököt. »Hej, öreg, tartunk mi még vébéülést« — hangzik a re­mény egyikük szájából«. Csakha­mar leáldozik ezeknek a jölt-men­teknek a napja« — toldja meg má­sikuk. A párttitkár meg este egye­nesen odamegy a tanácsházhoz, gorombán bezörget az ablakon és a bent ülésező bizottsághoz címezi e szavait: »Fasiszták, nem sokáig tart a ti időtök!« A falu kommunistáinak nem esik bántódásuk. Darázséknál »meg sem merik koculni« az ablakot. Helyette más hang jön, biztatóbb, sőt a le­hető legbiztatóbb: a rádió hírül ad­ja, hogy megalakult a forradalmi munkás-paraszt kormány, amely a Szovjetuniót segítségül hívta a rendteremtéshez. »Tudtam, ezer százalékig biztosra vettem, hogy a nagy szovjet állam nem sokáig nézi tétlenül a magyar ellenforra­dalmárok bitang dolgait« — mond­ja örömmel a tanácselnök. Novem­ber 5-én reggel újra belép ismerős irodájába. Erre a »forradalmi« bi­zottság tagjai annyifelé futnak, áhányan vannak. — Gyertek vissza, tegyétek a dolgotokat a mezőn. Tetteitekért feleltek, de mértéken felül nem kell lakolnotok — üzeni nekik... Aztán ismét összeül a tizenhéttagú tanács. Itt vannak mindannyian: Kovásznál Lajosné, F. Kovács János, Nagy P. Lajos, Paréj Lajos és mások, egytől egyig volt cselédek, dolgoskezű paraszt- emberek, a proletárhatalom helyi letéteményesei. Legtöbbjük rend­szeresen eljár azóta is a közügyek­ben. Egyetlen tanács-, vagy vb- ülés nem marad el, s mindegyik határozatképes. És alkot is határo­zatokat. Nemrég például úgy dön­töttek, hogy tizennyolc házhelyet mérnek ki — többek között Sandl Lajos, Kovács József, Kasza Jó­zsef és Mohai János részére. Hadd rakjanak családi fészket a fiatalok, úgy, mint negyvenen a felszabadu­lás után. Babócsai László gazdasági felügyelő tanácsülésen ismerteti a szuperfoszfát termésfokozó hatását. Korábban alig pár múzsa), most meg egy vagonnyinál is több kel el ebből a műtrágyából. A nemesített vetőmagcsere szorgalmazását is ízig-vérig tanácsi feladatnak tekin­tik. Többet kell termelnünk, hogy jobban éljünk, — ennek a jelszó­nak a valóra váltását igyekeznek segíteni az őszödi tanácsnál. Kevés a tej, mert sok a tehénfogat? A mezőgazdasági állandó bizottság célul tűzi ki annak megmagyarázá­sát, hogy a tehén nem az eke elé való, hanem arra, hogy tejeljen. És Tarái Pálné, Székely Gyula, Kiss Tóth György, Császár Lajos föld­jét ezelőtt tehén, most meg ló vagy traktor szántja. T. Nagy József bur­gonyabogarat talál a mezőn. Élsö útja a tanácshoz vezet. Nem hiába jön ide. Jó termést ad a tsz őszi árpája? Bognár József, a Vörös Csillag elnöke tanácsülésen ismer­teti, milyen módszerekkel érték el a nagy hozamot. Másnaptól kezdve az egyéniek özöne megy a tsz-magtár- hoz, százhúsz mázsa árpát lcapnak kölcsönbe. Épül, szépül ez a kis falu. Cse­lédházból kétszázférőh lyes kultúr- otthont vhrázsol a néphatalom. Uj bekötő útján könnyen gördül a szekér kereke. Az est sötétjéből vil­lanyok fénye hasít ki egy-egy da­rabot. A mélyfúrású kút tiszta vize harminc család szomját oltja. Idén gyalogjárda készül a Mártírok ut­cájának egyik oldalán, s a József Attila utca közvilágításának terve is új év előtt valósággá válik a hu­szonháromezer forintos községfej­lesztési alapból. A távolabbi jövő fürdőt, törpe vízmüvet a tanács­ház. iskola és egészségház vízellá- * fásához, óvodát, a sportpályához öltözőt, a kétszáznyolcvan holdnyi lápos rét lecsapódásához vízáteme­lőt ígér. íme, mit tett és milyen merész álmokat sző a maga gazdá­jává nagykorúsított nép ebben az alig másfélezer holdas határú köz­ségben. Vigyázzák is hatalmukat, s éberen őrködnek a maguk és tár­saik vagyonának sérthete+lenségén: mezőőrt nem szerződtettek!... Ö tvennégy esztendő nyomja Darázs József vállát. Amint tavaly ezekben a napokban nőtt meg lelkiereje a további küzdel­mekhez, ugyanúgy most is novem­ber gyógyítja meg testét. Beszélge- tésünlí közben hárman is megláto­gatják, mielőbbi gyógyulást kíván­nak neki. Ez is apró, de kedves jele annak a bizalomnak, amit a falu népe szeretett tanácselnöke iránt táplál. Kutas József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents