Somogyi Néplap, 1957. november (14. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-29 / 280. szám

EILAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap A NATO VALSAGA OTTHONUNK AHOL MEGÁLLT A KÖZEI,RT TIZENKÉT ÉVI BÖRTÖN SEM SOK NÉHA AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. évfolyam, 280. szám. Ara 50 FILLÉR Péntek, 1957. november 29. K. KINIZSI—SZOMBATHELY 3:2 (2:0) Koséi 100 eser forint készpénzt tartalékol jövőre a nagybajomi Győzelem Tsz (Tudósítónktól.) A nagybajomi Győzelem Termelő- szövetkezet a legrégebbiek közé tar­tozik. 1950-ben alakult. Nehéz évei voltak, mert először igyekeztek a közös utat taposni a faluban. A tag­ság egységes és közös akarata, áldo­zatos munkája meghozta gyümölcsét. A tsz vagyona évről évre gyarapo­dott. A tagság életszínvonala emelé­sét szolgáló, fel nem osztható va­gyon 1954-ben: 444 059 forint, 1955- bea 967 512 forint, 1956-ban 976 711 forint és az elmúlt, 1956—57-es gaz­dasági évben 939 947 forint. Az utóbbi évben a csökkenés azért mutatkozik, mert ezt a szövetkeze­tei sem kímélte az ellenforradalom vihara. Többen kiléptek, az elhur­colt vagyontárgyak is csökkentették a szövetkezet alapját. 15 család 25 fővel azonban megingathatatlan ma­radt. Vállalták az újabb nehézsége­ket és a kiürített kukoricagóré és az üres istállók láttán is tovább foly­tatták a már hat éve megkezdett utat. Bár csak 1957 tavaszán kezd­ték meg újra a közös munkát, ez nem okozott kiesést a jövedelmük­ben. Elkészült zárszámadásuk azt mutatja, hogy a szövetkezet több jö­vedelmet oszt, mint az elmúlt évek­ben. Amíg 1954-ben 20,99 forint volt az egy munkaegység értéke, 1955-ben 25,30 forint, 1956-ban 33,45 forint, most pedig 55,27 forintra rúg. Ezen­kívül a tsz 93 988 forintot tartalékol készpénzben üzemviteli kiadásokra. Ezzel biztosítja a tagok tavaszi pénz­előlegezését, valamint hízóállatok be­állítását is. Jelenleg 116 590 forint a takarmányalapjuk, 159 072 forint a tenyészállatok értéke. A tagság nyu­godt és megelégedett, mert tudja azt, hogy van a szövetkezetüknek olyan vagyona, ami biztos támasz a meg­élhetéshez. Újabb oktatási létesítménnyel bővült Siófok (Tudósítónktól.) Szerdán vették át Siófokon a me­gyei, járási és községi tanács okta­tási szervei a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat által kivitelezett új általános iskolát. A majdnem 5,5 millió forinton szépen, korszerűen megépített emeletes épület 16 tan­termet, 2 előadó és 1 tornatermet, valamint nevelőszobákat foglal ma­gában. A folyosón és a helyiségek­ben központi fűtés biztosítja a kel­lemes, egyenletes hőmérsékletet. »-Nagy szükség volt már erre az iskolára. Az elmúlt tanévben 7 he­lyen, 11 különálló épületben voltak az általános iskola tantermei, ami különösen a nevelőknek okozott nagyobb gondot és fáradságot. Hogy az órákat le tudják adni, egyik épü­letből, sőt egyik utcából a másikba kellett állandóan szaladgálni« — mondta Sipos Béla elvtárs, az isko­la igazgatója. Bizony, nevelőnek és tanulónak egyaránt eredményesebb a munká­ja, illetve tanulása az új viszonyok között. A siófoki általános iskolában 1173 fiú és leány tanul, 32 tanuló­csoportban, illetve osztályban. Ezen­kívül az új iskola falai még 10 ipari tanuló osztálynak, két felnőtt leve­lező osztálynak, 8 szakkörnek, i" úttörő őrsnek és az iskola 39 tagú fúvószenekarának ad helyet. Reméljük, hogy az új létesít­ményihez hasonlóan az épület kör­nyezete is hamarosan megváltozik és Siófok új központja szépen fej­lődik. Elegendő fémzárolt lucerna- és vöröshere-mag áll rendelkezésre Hosszú évek óta az idén először tudjuk teljesen kielégíteni az évi 60 —80 vagonnyi lucerna vetőmagszük­ségletet, sőt feleslegeinkből exportra is kerül — mondják a Mezőmag Vállalat raktározási és áruforgalmi főosztályán. Vöröshere-magból ugyancsak meg­felelő nagy készleteink vannak. Sem­mi szükség tehát arra, hogy a ter­melők saját termésű, esetleg sok káros gyommagvat tartalmazó vető­magjukat használják fel, vagy fer­tőzött, rossz minőségű magot vásá­roljanak vetésre. A Mezőmag Válla­lat a kirendeltségei és a földműves­szövetkezetek útján tájegységemként fajtaazonos, szavatolt minőségű, fémzárolt lucerna- és vöröshere- magot bocsát a termelők rendelke­zésére. A saját termésű maggal rendelke­ző tsz-ek, termelési csoportok és egyéni gazdák ma “készleteiket 1958. február végéig az országos vetőmag- felügyelőség által fémzárolt lucema- és lóheremaggal cserélhetik fel. Amennyiben a cserére felkínált mag­vak legalább 88 százalékos tisztasá- gúak, másfél százalékkal csökkentett mennyiségű tiszta magot kapnak ér­te, s kilónként mindössze 3 forint cserebért fizetnek. A húsz mázsát meghaladó mag­mennyiség esetén — tehát elsősor­ban a termelőszövetkezetek és- ter­melőcsoportok részére — a Mezőmag Vállalat magtisztítást is végez A 39. heti lottósorsolást november 29-én, pénteken délelőtt 10 órai kez­dettel Békéscsabán, a Jókai Színház­ban tartják. Ezúttal — ugyancsak sorsolás útján — eldöntik azt is, hogy a 35., 36., 37., 38. és a 39. játékhét közül melyik hét szelvényei vesznek részt a novemberi tárgynyeremény­sorsoláson. Tűztől rettegünk éjjel-nappal Közvetlen szomszédomba egy cukrász kisiparos költözött most egy éve. örültünk a szomszédság­nak, legalább nem kell messze men­ni, ha valamilyen édességet meg­kívánunk. Ám az örömbe röviddel ezután üröm vegyült. Szomszédom lakóházamtól 2 méterre, közvetlen az utcai gyalogjárda mellé hatalmas tűzveszélyes jégvermet épített, meg­kérdezésem, sőt hatósági engedély nélkül. Azóta borzalom az életünk, tűzre gondolunk nappal, s tűzzel ál­modunk éjszaka. Félünk elhagyni a lakást, valósággal rettegünk. Tes­sék elképzelni, nyolc, tíz kocsi szal­ma borítja a jégvermet. Ha begyúl- na, nem kétséges, tűz martalékává válna a ház, ami ugyan nem tulaj­donunk, de féltjük, féltjük a benne lévő értékeinket is. Veszélyben van az egész utca. Sohasem lehet tudni, valaki az utcáin járók közül szándé­kosukéból, Vagy gondatlanságból nem hajít-e a szalmára égő cigaret- taVélget. Kétségünket, s a súlyos szabályta­lanságot jelentettük a tűzoltó pa­rancsnokságra. Onnan letették a járásra. A járástól kaptuk a választ: legyünk nyugodtan, június 30-ra hí- re-pora sem marad a tűzveszélyes jégveremnek, eltakarítják onnan. Maholnap november 30-át írunk, s itt a hó, a szalmával borított jég­verem ugyanúgy áll a helyén, mint azelőtt. Sajnos, a helyi tanács is öl­hetett kezekkel szemléli a szabály­talanságot. S haj, milyen szépen nyilatkozik, int, figyelmeztet az újságban a me­gyei tűzoltóparancsnok. De amikor cselekvéssel is alá kellene támasz­tani a sok-sok nyilatkozatot, nem szereznek érvényt a törvényesség­nek. BALOGH JÓZSEF Csokonyavisonta, II. kér. Fő ut 1. szám. * * * MEGJEGYZÉSÜNK csak ennyi: hallja a panaszt, a sürgetést a ta­nács (helyi és járási), a tűzoltóság? Nos, akkor cselekedjenek, amíg nem késő. i s z n NOVEMBERBEN VAGY DE­CEMBERBEN minden valamireva­ló falusi ember udvarában föl­lobban legalább egyszer <i \mág- lya. A családban már a nagy na­pot megelőzően, tán egy héttel előbb is beszélnek róla. Na, ekkor és ekkor megöljük a disznót. Ho­gyan is zajlik le a vágás? Mikor már kicsit virrad, a »fogók« elin­dulnak az ól felé... A ház asz- szonya, ha kemény szíve van, ki­csapja az áldozatot és ő maga tart­ja oda a tálat a vérnek. Mikor az­tán kimondják: no, ez már nem fut el, akkor következik a gyere- kék számára igen élvezetes tűzijá­ték. Befedik szalmával a disznót, gyufa lobban és a lángok nyúlnak, tekeregnek fel az ég felé. Hosszú botok segítségévéi igazítják a meg­felelő helyre a szalmát az embe­rek. Nagyon vigyáznak, hogy ki ne repedezzen, meg ne égjen a disznó bőre. Mikor aztán szép piros már a »bürke«, akkor erős lief ével, meg a kés élével súrolják, kotorják a disznót, időnként ráloccsantva egy- egy bögre forró Vizet. Gyékényesen, az iskola udvarán Balázs József és Kiss István éppen az utolsó »simításolcat« végzik Mar­jai Ferenc tanító lábakkal ég felé fordított hízóján. — Előbb jobbra fordítsuk Pista — mondja Józsi bácsi, a főmester. — így jobban le­folyik róla a víz. Emeld csak meg egy kicsit a jobb első lábát, ott még nincs rendben egészen. Így ni... most balra fektessük — hang­zik a kérés... — Lesz itt mind járt munka az asszonyok részére is. Száraz szalmát álája és kész. Jö­het az akasztó fa! Fürge mozdulatokkal és nagy szakértelemmel, mintha egész éle­tükben mást se csináltak volna, felállítják a disznóboncoló rönk­fát — ez a hivatalos neve ennek a szerkezetnek r-magyarázza Ba­lázs bácsi. Csak egy pillanat, s a 130 kilós hízó máris fejjel lefelé lóg boncolásra készen. Vége az első órának, a gyerekek kitódulnak az udvarra. Velük van a tanító bácsi is. Balázs József kése belevág a húsba. — Kíváncsi vagyok — mondja a tanító — mennyit vesztett a pályából. Ha kiveszik a belet lemérjük — fordul Józsi bácsi felé. A gazdától tudjuk meg, hogy a hízó nem sajáttnevelásű. Csapó Sándortól vette élősúlyban, kilóját 15 forintért. Még fért vol­na rá, de hát elfogyott a zsír — te­szi hozzá magyarázólag. — Engedély a vágáshoz? — Nem, nem kellett semmiféle írás hozzá. Most nincs beszolgálta­tás. Amikor akar, vagy éppen jó­nak látja, akkor vág a gazda. — Megnézem, lehet-e nevetni — mondja köszönés helyett Csapó bá­csi. A régi tulajdonost áthozta a kíváncsiság. — Inkább igyék egy kis pálinkát, ettől igazán jó kedve támad — kínálja az öreget a taní­tó. ó ö I é s Eközben Balázs bácsi nem tétlen­kedik. A disznó belső része ott gőzölög már a teknőben. {lónké néni, a tanító felesége tálat hoz. Ebbe lesz a tüdő meg a máj. A velőnek itt van ez a kis tányér. — Hányán vannak hozzá? — ér­deklődünk a igazáétól. •— Ketten — hangzik a válasz. — Minden év­ben vágunk egy hízót és elég is. — Négy sonkát hagynak? — fag­gatjuk tovább. — Nem, csak hármat. Egyet le­sütünk. Nyáron a lesütött hús a falusi ember mészárszéke. Nagy igazság ez — mondja nevetve. Ilonka néni nem győzné egye­dül a munkát. Két asszony is se­gít neki. Van dolog ilyenkor. Ne­héz volt tegnap is. A rengeteg edényt elmosni, előkészíteni, hagy­mái pucolni, fűszerből sem lehet hiány — ez mind-mind az asz- szony dolga. Az üstökben, fazekakban párolog a víz. A kút és a konyha között szinte állandó a forgalom. Kiss István és Balázs József idő­közben a mázsára helyezik a disz­nó egyik felét. A mérés szerint 25 kiló a súlyveszteség. Nem is sok. Ennyi szokott lenni. Most már a konyhában folyik .tovább a mun­ka. A fejről a tokát le kell venni. — Egyik fele kövesztve, a másik meg sütve lesz — rendelkezik a háziasszony. Józsi báicsi fülestől együtt beletette a fél fejet a forró vízbe. — Jaj — kiált fel a tanítóné — gyorsan egy kést, levágom a fü­lét, mert a lányom nem szereti a töltelékben. Majd jó lesz a kocso­nyába. A KOLBÁSZ, A HURKA elké­szítése is Józsi bácsira vár. Ért hozzá. Délután négyre elkészül az­zal is. Háromféle hurka lesz majd, májas, húsos és rizses hurka. — A kolbász miből lesz? — érdeklő­dünk tőle. — Aprólékból és az úgy­nevezett húsos faragásból — adja meg a pontos választ. Ilonka néni mindenütt ott Szeretne lenni, — Az oldalast is lesütjük, a szalon­na nem baj, ha kicsit vastagabb is lesz, kenyér mellé úgy jó — ad­ja az utasítást Józsi bácsinak. Re­cseg a vastagabb csont a bárd alatt, a szépen kerített sonkák ott fek­szenek már a teknőben. Nem kell őt tanítani, 36 év óta űzi a mes­terséget, persze nem hivatalosan. Gyakran hívják parasztházakhoz is a Józsi bácsit. Ö aztán előtte este élesre feni ölő-boncoló szerszámait. Na és a vacsora? Az nem rossz. Van és jut bőven mindenből kós­toló. — Máshol is öltek a faluban? — Nem tudom, mondja töprengve. Ka­rácsony-táján fojtogatják legtöb­ben. Sokan még várnak vele, hadd hízzék — mondogatják. Igaza van Józsi bácsinak, hadd gyarapodja­nak még karácsonyig. gőbölos sándör ÜQYES KEZEK A kőröshegyi általános iskola tanulói nagyon szeretik a szakköri munkát. Hartmann Rozália, Kovács Mária és Rubai Rozália a kézimunka hívei. Másak Szatóri tanár bácsi vezeté­sével az elektromos szikrával kísérleteznek. Folner Laci az «ügyes kezek*- szakkörben tanulja a í'ejszenyél faragást.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents