Somogyi Néplap, 1957. november (14. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-27 / 278. szám

Szerda, 195".. november 27.

SOMOGYI RlnAI

5

A „Váratlan vendég" plakátjának margójára

Pénteken este mutatja be a színház J. B. Priestley angol író Váratlan vendég című színművét.

Az eseményről hírt adó zöldbetűs plakátok méltán szereztek meglepetést a színházrajongók körében megjelenésükkel. Hiszen a legutóbbi műsorfüzetben arról olvashattunk, hogy a prózai együttes lassan két hónap óta készül Victor Hugó: Királyasszony lovagja c. verses drámájának előadására. Vártuk is a szépnek ígérkező színházi élményt, amikor jött ahír, hogy a Hugó darab főszereplője próba közben eltörte a karját és emiatt a baleset miatt bizonytalan időre elhalasztódik a bemutató.

Sokunkat elszomorított a váratlan fordulat, ismét mások viszont árgus szemekkel figyelték, mihez kezd most a színház művészkollektívája.

És íme, a zöldbetűs plakát most azt bizonyítja, hogy művészeink jól vizsgáztak. Abból, hogy hosszadalmas időíecsériés nélkül Priestley Váratlan vendégét választották a kényszerű »technikai akadály« elhárítására, azt következtethetjük, hogy van a szívükben virtus, hivatásszeretet és bátorság egy számukra új színmű előadására rövid idő alatt, szinte éjt nappallá téve felkészülni.

J. B. Priestley, a modern angol drámaíras egyik kiemelkedő egyéniségének neve nem_ ismeretlen a magyar színházlátogatók és olvasók előtt. Bár az elmúlt évek hibás kulturális politikája folytán új olvasóink és színházlátogatóink előtt ismeretlen maradt nemcsak Priestley, de számos más nyugati író is. A művekről nem is beszélve! Priestley mégis ünnepelt színpadi írónkká lett, hiszen a Váratlan vendég, majd i a Veszélyes forduló c. színműveinek előadásait robbanó siker övezte minden színházunkban, ahol csak műsorra tűzték e két legismertebb és legragyogóbb darabját. Priestleyt játszani, rendezni nem könnyű, viszont mégis páratlanul hálás művészi feladat. _

— Igen, igen — mondja a járókelő, akit útján megállít a furcsa, zöldbetűs plakát — Váratlan vendég.

De miről szól ez a darab?

Szívesen segiti&k a kolhásiakat9

de ők is segítsenek magukon

— Válasz —

Nos, ha eddig nem szerettük előre elmondani egy előadásra kerülő színmű tartalmát, most egyenese* véteknek tartjuk elmondani, és az előlegezett fecsegéssel elrontani a darab mesteri kézzel felépített izgalmát. Annyit talán még nem bűn előlegezni, hogy a darab középpontjában egy olyan szereplő áll, olyan valaki indítja meg a fordulatos, cselekményekben gazdag színpadi mesét, aki mindvégig láthatatlan marad, akit ugyan nem mutat meg szemtől-szembe az író és mégis egész emberségünkkel a láthatatlan szereplő mellé állít bennünket; őt szeretjük, őt sajnáljuk.

Hogyan kezdődik?

A Birlingi művek vezérigazgatójának leánya eljegyzését ünnepli családja körében. A hangulat meghitt, jólét, elégedettség, boldogság sugárzik az arcokról, amíg a csinos szobalány be nem jelent egy hívatlan látogatót. Ki az, vagy mi az? Bízzuk ezt Priestley lelkes tolmácsolóira.

Mi történik azután, hogy a váratlan vendég távozott? Amikor léptei elhalnak és becsapódik utána a kapu, olyasféle hangulat köszönt ránk a színpadról, amit magunk is átéltünk rengetegszer, amikor elvonulták fejünk felett a viharfelhők. Ám rendszerint korai a fellélegzés, alattomosak a felhők. De szükség is van a viharokra. Utánuk mindig tisztább a levegő, a föld, és emberibb arcú a világ.

Az izgalmasnak, érdekesnek, mondhatni újnak ígérkező (bemutatóról legyen ennyi elég.

Még talán annyit, ami írva van ugyan a zöldibetűs plakáton, de nem ért ismételten leírni; Gábor Mara, Lóránd Hanna, Kovács Zsuzsa, Horváth Sándor, Szép Zoltán és Ruttkay Ottó mellett Homokay Pált ez alkalommal nemcsak mint kitűnő színészt köszönthetjük, hanem mint a Váratlan vendég rendezőjét is.

Jóllehet, váratlanul került a színház idei műsortervébe a Váratlan vendég című Priestley darab bemutatása, (kíváncsian várjuk. S ez máris elismerést jelent a bravúros gyorsaságú felkészülés iránt.

— li —

Ügy vélem, kötelességem megírni a véleményemet a Somogyi Néplap november 17-d számában megjelent «ősz idején Bolháson» című cikkre, amely foglalkozik a Nagybaráti Állami Gazdaság és Bolhás község viszonyával is. Ez a község és lakossága nagyon közel áll gazdaságunkhoz — nemcsak a távolságot illetően — hanem azért is, ónért dolgozóink nagy része bolhási. Különösebb nézeteltérésről nem beszélhetünk az egymás közti viszonyban. Azt azonban tapasztaltam, hogy gazdasagunk dolgozóit a községpolitika kidolgozásában valamint végrehajtásában gyakran mellőzik, bár ez a hiányosság szerintem rövid úton felszámolhat

lu.

Megemlíti cv c‘vv nincs meg

a gazdaság és a község között a megfelelő kulturális- és sporucapcsoiat. F.z így igaz. Helyes lett volna, ha a cikk írója kereste volna ennek okát Ha már itt tartunk, a dolog lényegét én próbálom érzékeltetni.

Ismeretes, hogy az ellenforradalom napjaiban egyeseknek sikerült félre- vezeteii a gazdaságban dolgozó bolhásé fiatalokat azzal a jelszóval, hogy menjenek haza <a faluba) kultúrál és sportéletet élni, hisz közeleg az az idő, amikor a Nagy baráti Állami Gaz-' rútságot fel fogják számolni.» A fiatalság megtévesztésének köszönhető hogy a gazdaságban nincs _ labdarúgó csapat. Amikor a fiatalság kijózanodott a tévelygésből, akkor már e< késtünk az idei szervezéssel. Mond-' hatjuk, hogy 1958-ra e tekintetben is rendbejövünk, a gazdaságban dolgozói fiatalok itt is fognak sportolni.

A cikk azt is megemlíti, hogy nincs a községben kultúrház, nincs fdim-w vetítés, hiányzik a kövesét és a vil-<g> lány. A filmvetítés elmaradásáért“ minket tesz felelőssé bizonyos érvek; felsorakoztatásával. Ha ezeket az ér-| veket egyoldalúan vizsgáljuk, igazat' kell nekik hagyni. De van az éremnek másik oldala is. Eszerint nekünk1 a község rendelkezésére kellene bocsa bánunk egy univerzál gépet agre-, Sátorral. Ezt csak akkor tudjuk raej-' tenni, ha a gépek kiálltak a termelő^ munkából, vagyis a téli időszakban.^ Ezekben a hónapokban is csak abban ' az esetben fogjuk segíteni a község ezirónyú fcultúréleíét, ha a bolhásin szervek biztosítják, hogy a kocsmá-5 ban a filmvetítés alatt ne rendetlen-^ ked jenek az ittas emberek. Erre vo-| natkozólag a községi párt- é~, UbS7 szervezettel felvettük a kapcsolatot.

Ami a kövesutat és a villanyt il leti, gazdaságunk mindkettővel rendelkezik, s valóban alkalmas lenne ininon n községhez való elvezető- Evégből a bolhási vezetőknek fel kellene hagyni a semmittevéssel. Az alapvető hibát én abban látom, hogy nincs községfejlesztési tervük. így adódhat elő az, hogy képtelenek a fiatal házasulóknak egy-egy házhe-á lyet juttatni. Ennek következtében J az utóbbi 6—8 év óta egyetlen fiatal| pár sem épített családi h*z«d Bolha

son. A fiatalság máshol igyekszik elhelyezkedni, avagy letelepedni. Ha így megy tovább, akkor 10 év múlva csak az öregek maradnak Bolháson ( Ismeretes, hogy a felszabadulás után

ez a kis község a környék legmozgalmibb helye volt. Vannak még ma is tenni vágyó emberek, de ezek száma igen alacsony s ennélfogva kevésre képesek. Szerintem meg kell jelölni a bolhásiaknak a célt és cselekedniük kell a megvalósításért. Mi, az állami gazdaság részéről szívesen fogunk segíteni a lehetőségeinkhez mérten. De értsék meg a bolhásiak, hogy a társadalmi haladással nekik is lépést kell tartamok és nem kevés feladatuk var. e téren. Ha létrejön az egyetértés a község szervei, valamint a dolgozók között, biztosan meglesz a kultúr- ház, a kővesút, a villany és még sok más, amelyet a szocialista rendszer fog adni a számukra.

KUSTOS ISTVÁN, j a Nagybaráti Á. G. igazgatója * # $

Kustos elvtárs válaszához van néhány megjegyeznivalónk: Hogy nincs a gazdaságban labdarúgó csapat, az nem a fiatalság megtévesztésének köszönhető. Bolháson

Csillogó műszerek, fehér köpeny. .. Mi kell több, hogy a hatéves kisgyermekekben távoli, vagy közeli fájdalmas emlékképek bukkanjanak fel és sírásra görbüljön a szájuk.

A marcali általános iskola rendelőjéből azonban nem hallatszik ki még egy jajszó sem, pedig még a felnőttek számára sem éppen vonzó foglalkozás folyik a szobában: iskola fogászati rendelés. A páciens tik pedig ^pöttömnyi fiúk és leánykák:- első osztályosok.

— Jobb alsó ötős — mondja ár. Bognár Kálmán fogorvos az asz- szisztensnőnek és már veszi is kezébe a »cserebogarat«, Ahogy a gyermeket a zümmögő villanyfúróval megismertették.

A kis szőkehajú, kékszemű leánylia bátran nyitja ki a száját, hogy a »cserebogár« nyugodtan zümmöghessen, kaparhassa az el- szúvasodott részeket. Kis társai pedig körül állják a széket, és tágra- nyílt szemekkel, áhitatos csendben figyelik, mi történik Marika szájában, A kis páciens pedig nyugodtan tűri a fényes acélszerszám munkálkodását. Csak néha húzza össze nagypillájú kék szemét, ha ia fúró hegye véletlenül idegekét ér. Mikor aztán \a doktor bácsi befejezte a munkáját, büszkén száll ki a székből, és úgy megy társai közé, mint hadvezér a győztes csata után. Arca fitymáló mosolyra húzódik, mikor kijelenti: Nem is fájt:

Amíg o következő kisgyerek elhelyezkedik. a székben, a doktor bácsitól érdeklődünk.

— Kedves, hálás foglalkozás az iskolafogászat. Az benne a szép, hogy nemcsak a szakmát kell kiválóan érteni az orvosnak, hanem ismerni kell a gyermekek lelkivilágát is. Nagyfokú tapintatra, iüre- lemi'ie, a kicsik iránti szeretetve van szüksége az. orvosnak, hogy a kis emberkék minden jajszó nélkül

már 1955. december 18-án Tsz Sportkör néven önálló labdarúgó szakosztály alakult. Hol volt akkor még 1956 októbere! A csapat még most is működik. A másik: a telek igények id nem elégítésenek nem a tanács az oka. A házhelyek jelenleg egyéni tulajdonban vannak, s az illető gazdákon múlik, hogy eladják-e, vagy sem. Távolabbi terve valóban nincs a községnek, közelebbiek azonban vannak. 1958- ban kultúrház épül, nagyrészt társadalmi erőből — tehát segítenek magukon a bolhásiak —, s a napokban njogkezdik a sáros utcák salakozását. Kovesútra, villamosításra nem sajnálják a fáradságot és költséget, de e célok megvalósításához elégtelen a saját anyagi erejük. Még csak annyit: a lap cikke nem vonta felelősségre a gazdaságot a filmvetítés elmaradása miatt, csak kérte a vezetőséget — és ezt tesszük most is —, ha mód és lehetőség van rá, akkor vetítsenek Bolháson is filmet.

(Szerk.)

RIPPL-RÓNAI EMLÉKNAPOK

November 24-én, vasárnap, bensőséges ünnepségek keretében emlékezett Kaposvár aipraja-nagyja Ráppl-Rónai József festőművészre halálának 30. évfordulója alkalmából.

Délelőtt kilenc órakor kezdődtek az ünnepségek az erre az alkalomra összehívott ünnepi tanácsüléssel a városi tanácsháza nagytermében, ahol Bemáth Aurél Kossu th-d íj ars festőművész emlékezett meg a harminc évvel ezelőtt elhunyt mesterről, életművének felmérhetetlen értékű jelentőségéről.

Az ünnepi tanácsülés résztvevői ezután meghallgatták és egyhangúan elfogadták a határozati javaslatot. A Rippl-Rónai állandó képtár megalapításáról a városi végrehajtó bizottság elnöke mondott beszédet.

Fél tizenegykor már tekintélyes számú ünneplő és érdeklődj közönség hullámzott a Rippl-Rónai nevét viselő .múzeum előtt. Megnyitandó kiállításnak eddig még

aligha volt ilyen sok látogatója.

Font, a kiállítás termeiben talpalatnyi hely sem maradt szabadon akkorra, amikor a hajlottkarú Kunffy Lajos mester meghatott hangon idézve Rippl-Rónaihoz fűződő barátságát, barátságuk emlékeit, megnyitotta a kiállítást, melyen részt vett a francia nagykövet, monsieur Boncourt, a követség kultúráttaséja és madame Bon- eourt.

A kiállítás ünnepélyes megnyitása után, tizenkét óra előtt néhány perccel a Rippl-Rónai hajdani lakóházán elhelyezett emléktábla leleplezése következett, ahöl Mikecz. János, a Városi Tanács VB elnöke ■ mondott ünnepi beszédet és helyezte el a leleplezett emléktáblán a város koszorúját.

A. Rippl-Rórrai emléknapok ünnepi eseményeit hétfőn este zárta le Farkas Zoltán művészettörténész előadása a TTIT rendezésében.

Illlll!

Szép a huzsáki népviselet

csak már tévesen értenek elkés~, Ai-v m/\ «ih.oz á dn un. • Talán most újra fellendül ez a gyönyörű kézimunkaág — legalábbis a bu- zsákiak ezt ígérgetik. Éppen ezért decemberben tanfolyamat indítanak, hogy a fiatalok is megismer jók számtalan csínját-bínját.

üljék végig a fogkezelés minden fajtáját.

— Hogyan érik el, hogy egyáltalán nincs sírás a kezelés alatt?, — kérdezem. *

A választ Légrádi Hilda asszisztensnő, a mar cd] i közönség előtt jól ismert csinos, műkedvelő szub- rett adja meg:

— Már ahogy a község másik részén lévő alsótagozwti iskolából elindulunk, mesékkel szórakoztatom őket, amelyekbe beleszövöm a fogászati rendelés különböző szerszámait, műve' • A kisgyerek* k fantáziájában ekkor már megjelenik bizonyos zavaros, de mindenesetre nem kellemetlen elképzelés, ami a rendelőbe lépéskor ölt testet. .. A játék, mese itt tovább folyik. Mielőtt az első emberke beleülne a székbe, megismerkednék a szerszámokkal, meghallgatják a »cserebogár« zümmögését stb.

Közben egy »-speciális eset-« kerül a »bűvöse székbe: a szőke kisfiúnak fordított, u. n. »buldog-harapása« van. Az ilyen gyerekeket Pécsre küldik a fogszabályozóval foglalkozó intézetbe.

Sötétszemű, feketehajú kisfiú kerül sorra.

— pletyik tfogad \szokott fájni kisfiam? — érdeklődik a doktor bácsi.

— Egyik sem — rcbegi halkan.

— No, de egyszer csak biztosan fájt! Mondd csak meg szépen a doktor bácsinak! — kérleli türelemmel.

— Egyszer ez fájt — mutat az egyik alsó fogára kénytelen-kelletlen a kis vallatott.

Tipikus eset. A gyerekek Jn-arú akarják elárulni, melyik fogták fáj. (Igaz, hogy a doktor bácsi ezt

úgyis megállapítja, de ez elősegíti a munkáját.)

A következő kislány egyik fogát már nem lehet megmenteni. Elmondja, hogy ezeket a kihullásra ítélt fogakat is javítgatják, és csak abban az esetben húzzáküá, ha már menthetetlen.

— No — gondoltam magamban — ha eddig nem is, most bizonyára eltörik a mécses. Tévedtem. A kis Zsuzsa kap egy adag »hideg fagylaltot« a szájába (éteres vatta) és mire kettőt sóhajt, a foga már csörögve hull a kagylóba.

Aztán egymás után »sin? mor- bo«-s fogsorok következnek.

— Ezek a gyerekek biztosan nem kapnak mértéktelenül sok cukrot — magyarázza a doktor bácsi. A kelleténél nagyobb mértékű cukorfogyasztás ugyanis elősegíti a fogak romlását. Viszont a különféle főzelékek és ásványi sók meghosszabbítják a fogak élettartamát. Ezzel magyarázható az is, hogy a cigányok köztudomásúan kiváló épségű fogazattal rendelkeznek.

— A kifúrt fogak betömése következik. Az első kislány azonban injekciós tűnek nézi a vízfecskendőt és nem akarja kinyitni a száját.

— Ez csak víz, kislányom — nyugtatja meg a doktor bácsi, és bizonyítékul a homlokára ispriccel néhány cseppet.

A kislány elmosolyodik, ér, most már nyugodtan nyitja szét a száját.

Az iskolafogászat megbecsüléséről, jelentőségéről érdeklődöm.

— Nézzen csak körül — mutat a korszerű villanyfúrógépre dr Bognár Kálmán. Az állam felmérhetetlenül nagy segítséget adott eddig is, de az iskolafogászat még mint

dig nem kapta meg a közegészség- ügyben a megfelelő helyet. Pedig a fogászat egyike a legfontosabbaknak, hisz a jó gyomor előfeltétele az ép fogazat. Ezt pedig úgy tudjuk intézményesen biztosítani, ha legalább 6 éves kortól rendszeresen vizsgáljuk, javítjuk a gyermekek fogait.

— ötéves iskolafogászati működésemnek máris meglátszik az eredménye. L4. felsőbb osztályosoknál már mindinkább az ellenőrzés lesz a szerepem. A fog eltávolítására pedig csak a legritkább esetben kerül sor az eddig rendszeresen vizsgált 12—14 éveseknél.

Dr. Bognár Kálmán azonban nemcsak Marcali község, hanem az egész járás rendszeresített iskolafogászat. (Ilyen a megyénkben még csak a siófoki járásban van.) A 30 éves fogszakorvosi gyakorlattal rendelkező orvos heti három allcalommal a falvakat járja. Személykocsijuk azonban — amit rajtuk kívül a szakorvosok is használnak — rendkívül igénybe van véve. Többször van javítás alatt, mint használható állapotban. Már előre félnek: mi lesz, ha egyszer végleg n-imet mond óz elgyötört jószág?

Közben az- utolsó gyermek fogát is betömte a doktor bácsi. A kicsik készülődni kezdenek. Nagy igyekezette1 rángatják magukra a kabátokat. Sorba állnak, de még mielőtt elmennek, utasítást kapnak: azon az oldalon, amelyiken tömött fog van, egy napig nem szabad rágni. Majd mindegyikük ■kap egy színes képes tájékoztatót a fogápoiásról, amit szüleiknek kell .átadni. Aztán kórusba mondják;

— Köszönjük szépen!

— Szívesen, gyerekek — felel mosolyogva a doktor bácsi — és tekintetével még egyszer végigsimogatja a kis emberkéket.

. PA ÁL LÁSZLÓ